Kategóriák
Blog

39 + 1/365

Szóval megkezdtem. Az utolsó harmincas év.

Egy ideje (2-3 éve) gonosz módon tesztelem az ismerőseim és az „ismerőseim”. A dolog lényege annyi, hogy a születésnapomkor deaktiválom a Facebook profilomat és figyelem, mennyi köszöntőm lesz aznap. A Facebook kifigyelhette a metódust (nem valószínű), mert tavaly a T+1 napon reaktivált fiókba elkezdtek jönni a köszötések – mintha T nap lenne.

Idén már nem kellett trükköznöm, mert azon szerencsés emberek közé tartozom, akik végleg törölték magukat eme csodás szolgáltatásból.

Virtuális törődés

Az évek során egyre kevesebb köszöntés érkezett ennek köszönhetően, a tendencia szomorúsággal töltött el. Akikkel beszélgettem a kérdésről, megmagyarázták: nincs a jelenséggel semmi probléma, az én feladatom is a kapcsolatok ápolása, fenntartása, ebben a social média csak segít.

Még mielőtt: nem vágyom órákon át érkező notifikációkra a jeles napon, sem sms/iMessage/Messenger/bármi üzenet áradatokra. A jelenség – és tőlem függetlenül – a lényeg. Ez nem picsogós bejegyzés akar lenni.

Hogy tényleg nem a köszöntés elmaradása zavar, zavart, arra csak most jöttem rá. Pont a fordítottja zavaró, a felületes, virtuális léleksimogatás, törődés, „kötelező jófejség”. És ez az, amit sajnos nem vesz észre az ember, csak szimplán megszokja. Ez lesz a normális, a megszokott. A különbség csak a social media elhagyásakor lesz szembetűnő.

Azon ismerőseim számára, akikkel nem tartom a Facebook/social világon kívül a kapcsolatot, kb. megszűntem létezni. Korábban csak a posztok, státusz frissítések, képfeltöltések jelentették az impulzust számukra velem kapcsolatban. És a rendszer figyelmessége, hogy szólt jeles napokon.

Próbáld ki: ha deaktiválod magad, vajon hányan fognak rólad megemlékezni?

Ami mégis jó

Aki fontos, itt van. Akinek fontos vagyok, emlékezett rá(m). Aki fontos, azon így fókusz van. Nem a virtuálison, nem a felületesen.

Semmi lájkvadászat, semmi léleksimogatás.

Egy hozzászólás a(z) “39 + 1/365” című bejegyzéshez

Dettó. Bár én már korábban kiszálltam a Facebook világából, mégpedig oly módon, hogy fent voltam igaz – új profilt hoztam létre -, és úgy állítottam be, hogy senki se jelölhessen ismerősnek. És emiatt csak az általam követett oldalak bejegyzései jutottak el hozzám, teljesen jól működött, csak erre használtam a facebookot.

És igen, míg volt ismerősöm a facebookon, én is azt vettem észre, hogy miután töröltem magam és csináltam egy másik profilt, s nem jelölhettek ismerősnek, eltűntem az életükből, semmi reakció telefonon, sms, stb.

Aztán – nyár végén – kicsit komolyabban vettem a privacy-t, és gyakorlatilag minden online szolgáltatásból – értsd Twitter, FB, stb. – kiirtottam magam, a lehető legszigorúbb adatvédelmi beállításokkal használom a Firefox böngészőt, csináltam egy házi TOR proxy szervert, stb. Most van folyamatban a Google törlés is, csak az email miatt kicsit nehézkesebb a migráció, de halad lassan.

És utólag is boldog születésnapot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük