39 + 1/365

Szóval megkezdtem. Az utolsó harmincas év.

Egy ideje (2-3 éve) gonosz módon tesztelem az ismerőseim és az “ismerőseim”. A dolog lényege annyi, hogy a születésnapomkor deaktiválom a Facebook profilomat és figyelem, mennyi köszöntőm lesz aznap. A Facebook kifigyelhette a metódust (nem valószínű), mert tavaly a T+1 napon reaktivált fiókba elkezdtek jönni a köszötések – mintha T nap lenne.

Idén már nem kellett trükköznöm, mert azon szerencsés emberek közé tartozom, akik végleg törölték magukat eme csodás szolgáltatásból.

Virtuális törődés

Az évek során egyre kevesebb köszöntés érkezett ennek köszönhetően, a tendencia szomorúsággal töltött el. Akikkel beszélgettem a kérdésről, megmagyarázták: nincs a jelenséggel semmi probléma, az én feladatom is a kapcsolatok ápolása, fenntartása, ebben a social média csak segít.

Még mielőtt: nem vágyom órákon át érkező notifikációkra a jeles napon, sem sms/iMessage/Messenger/bármi üzenet áradatokra. A jelenség – és tőlem függetlenül – a lényeg. Ez nem picsogós bejegyzés akar lenni.

Hogy tényleg nem a köszöntés elmaradása zavar, zavart, arra csak most jöttem rá. Pont a fordítottja zavaró, a felületes, virtuális léleksimogatás, törődés, “kötelező jófejség”. És ez az, amit sajnos nem vesz észre az ember, csak szimplán megszokja. Ez lesz a normális, a megszokott. A különbség csak a social media elhagyásakor lesz szembetűnő.

Azon ismerőseim számára, akikkel nem tartom a Facebook/social világon kívül a kapcsolatot, kb. megszűntem létezni. Korábban csak a posztok, státusz frissítések, képfeltöltések jelentették az impulzust számukra velem kapcsolatban. És a rendszer figyelmessége, hogy szólt jeles napokon.

Próbáld ki: ha deaktiválod magad, vajon hányan fognak rólad megemlékezni?

Ami mégis jó

Aki fontos, itt van. Akinek fontos vagyok, emlékezett rá(m). Aki fontos, azon így fókusz van. Nem a virtuálison, nem a felületesen.

Semmi lájkvadászat, semmi léleksimogatás.

Takáts Eszter – 33

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Talán hallottál már te is róla, hogy a legújabb remixem a pécsi születésű énekesnő, Takáts Eszter, Hotel című dalából készült. Most mégsem a remix kapcsán írok.

33

Eszterrel pár dolog közös az életünkben: 1979-ben születtünk, Pécsen, majd Zalaegerszegen nevelkedtünk, de külön utakon. Ami miatt most a születésnapjáról írok, az egy rendkívüli koncert, mely Budapesten, az Akváriumban (volt Gödör) lesz.

Az idén 33 éves dalszerző-előadóművész Takáts Eszter több különlegességet tartogat az elmúlt 13 évből 2012. november 20-án koncerttel ünnepelt születésnapjára. Az esemény a budapesti Akváriumban esz klipvetítéssel egybe kötve, együtt ünnepelve vele és régi művész barátaival. Az érett nő kicsit visszatekint a múltra, hogy igaz gyöngyökkel díszíthesse a jövőt, cseppnyi intimitást és varázslatot csempészve hétköznapjainkba. Eszter egy remix maxi lemezzel, és a Pavilon archívum lemezzel is készül erre az alkalomra. Meglepetésvendégei közül kiemelkedik Góbi Rita táncművész-koreográfus.

33remix

Hoppá! Figyelted? A születésnapi koncerten lesz a 33remix címet viselő maxi bemutatója is, melyen az én remixem is helyet kapott. Mit helyet kapott?! Elárulhatok egy apró kulisszatitkot, hogy kicsit több, mint egy éve én kerestem meg Esztert azzal a kéréssel, hogy csinálnék egy-két remixet neki. Az ötletet tett követte, és három zenésztársammal együtt egy maxira való remix anyag összegyűlt.

A hivatalos megjelenés után írok majd a remix készítéséről, hogy milyen buktatókkal találtam szembe magam és miért tartott rekord hosszúságú 1 évig az elkészítése.

A rendezvényről pontos infókat itt találsz!

Boldog születésnapot Eszter!