Nyaralás Szlovéniában

Idén több okból kifolyólag is úgy döntöttünk, hogy külföldre csak egy rövidebb nyaralásra megyünk a szomszédos Szlovéniába.

Igazából egy Twitteres cimborám @tormaatti osztotta meg rendszeresen egy szlovéniai turistahelyeket népszerűsítő fiók posztjait és innen jött az ötlet: menjünk el a Bledi-tóhoz.

Tervezés

Gyorsan nekiálltunk szállásokat keresni, első olvasatban úgy tapasztaltam, hogy az olasz és osztrák szálláshelyeknél kb. másfélszer drágábbnak tűntek. Ez kicsit vissza is vetett a keresésben, de végül a spontán nyaralásszervezés jegyében kb. 4 szálláshely megtekintése után lefoglaltunk a booking.com-on egy szimpatikus szállást, Hotel Marko, Portorožban. A Bledi-tó meglátogatását inkább őszre halasztottuk.

Ha te is foglalnál a booking.com-on, ezen a linken 15USD kedvezményt kapsz – és én is a következő foglalásomból. Járjunk jól mindketten! Köszi!

A szállásnak kimondottan jók voltak az értékelései, a térképen láttuk, hogy jó az elhelyezkedése és külön szimpatikus volt, hogy kvázi saját strandja van.

Utazás

A tőlünk 440km-re levő Portorož megközelítése rendkívül egyszerű: M7-es autópálya, M70-es autóút, Mariborig (a második legnagyobb szlovén város) A5-ös autóút, majd az A1-es autópálya Koperig és onnan még egy kis H5-ös autóút. A matrica itthon megvásárolva 7 napra 5150 Ft-ba kerül.

A Razdrto (igen, 4 mássalhangzó egymás után, de mégsem zmrzlina) városka után megszaporodnak a kétnyelvű kiírások, ezen a részen ugyanis a szlovének mellett olaszok is élnek, éltek. Ez bevallom a komfortérzetemet jelentősen javította, Horvátországban például kifejezetten idegesít, hogy nem értek a feliratokból, beszédből egy mukkot se…

Az út végig kifogástalan, a benzin olcsó, a sebességhatárokat érdemes betartani. A forgalom viszonylag nagy volt, pedig hétfőn utaztunk.

Első nap, Portorož (Portorose)

A szállást könnyen megtaláltuk, a Hotel Marko mondhatni központi helyen található. A recepción gyorsan átestünk a check-in-en, a recepciós angolul mindent elmagyarázott. Lepakoltunk a szobában, majd irány a beach! A Meduza Beach a hotellel szemben, az utca túloldalán található. Különlegessége, hogy három részre tagolódik: két füves, betonozott szakaszra, mely egy exclusive részből, ami az 5*-os szállodák vendégeinek ingyenes, mindenki más számára díjköteles, és egy 4*-os részből áll, mely a 4*-os szállodák vendégeinek ingyenes, mindenki más számára díjköteles illetve egy homokos partszakaszt magában foglaló “városi strand”, mely mindenki számára ingyenes.

Meduza Beach

Mindhárom részen fizetni kell a napernyőért, a mi esetünkben ez két napágy + napernyő esetében 17€-t tett ki. Odamész, leülsz valahova ahol üres, majd kis idő múlva jön egy srác egy mobil eszközzel és mobil nyomtatóval, beregisztrálja a kívánt ágyat, napernyőt, ha jó kedvében van ad egy kis kedvezményt és egy karszalag szerűvel megjelöli, hogy foglalt.

A nyaralás végére összeállt a kép, Portorož a Rimini-Binione-Jesolo vonal szlovén megfelelője.

Ez nem a mi szállodánk,
ez a Kempinski

A partszakasz bár minőségi és kellemes, a vízről ez már nem mondható el: Balaton szintű tengervíz, lekerített öböl. Az Adriáról nem feltétlenül ez a kép ugrik be. Ha az Adria számodra is a hűvös, kristálytiszta tengert jelenti, akkor itt nem azt fogod megtalálni. El is döntöttük, hogy másnap egy másik partszakaszra megyünk.

Mivel olvastuk a bookingon, hogy jó a szálloda étterme, ezért az első vacsorát oda terveztük.

Nem csalódtunk! Nagyon ízletes ételek, jó kiszolgálás, elfogadható árak.

Az árszínvonal nem alacsony, ez tény. De ahogy számoltam nem drágább egy-egy igényesebb (nem felsőkategóriás) budapesti vagy Balaton parti étteremnél.

Második nap, Piran (Pirano)

Ingyenes buszjárat

Mindenképpen el akartunk menni megnézni ezt a kis hangulatos várost. Tudtuk, hogy a városba nem lehet behajtani autóval, így csak az ért minket meglepetésként, hogy a “lenti” parkoló megtelt, vissza kellett kanyarodnunk a fentihez. 1,2 € óránként a parkolás, ami se nem kevés, se nem sok, viszont kicsit messze van a belvárostól. Ezt a “békát segít lenyelni” a parkolóházhoz ingyenesen adott szolgáltatás, a légkondícionált, kultúrált és igaz fura időzítés szerint, de kb. 5-10 percenként járó buszjárat.

A Tartini térig kellemesen utazhatsz, ahonnan az egész falucskát körbe tudod járni. Nem árulok zsákbamacskát: totálisan beleszerettünk Piranba! Hangulatos kis utcák, remek tengerpart, kitűnő éttermek, remek kávézók. Hogy mindezt honnan tudjuk?

Tartini tér

Miután közel 40 fokban felmentünk a templomig, majd vissza le a Tartini térre, az egyik kávézóban a téren a pincér meglepett minket egy “Tessék! Köszönöm!” megszólalással. Ahogy kifigyeltük, minden nációhoz volt pár szava a saját nyelvén, a mellettünk ülő franciáknak is így próbált imponálni. Sikerült.

Szent György templom

Aztán ott van a tengerpart: a félsziget (jó, igazából földnyúlvány) igazán ideális déli-dél-nyugati tájolású, így szinte folyamatosan éri a nap, de akad azért árnyékos rész is. Miután teljesen megkerültük ezt a földnyúlványt, a templom sziklái alatt egy köves strandon táboroztunk le.

A fárasztó strandolás után visszagyalogoltunk a Tartini térre, ahol pillanatokon belül érkezett a légkondis busz, mellyel vissza tudtunk menni a parkolóházba.

Mivel teljesen belezúgtunk a városba, eldöntöttük, hogy vacsorázni is itt fogunk, így visszamentünk kis felfrissülés után Piranba. A napközben felfedezett étterem soron mentünk pár kört, mivel 7 óra magasságában szinte mindenhol teltház volt. Illetve követtük a szabályt, hogy ahol kevesen vannak, az gyanús.

Választásunk úgy kb. megérzés alapján a Pavel éterremre esett, az áraik is rendben voltak, a személyzet pörgött, az étterem is jól nézett ki. Mivel minden asztalra ki volt helyezve a “Foglalt” tábla, a főúrnál érdeklődtünk…10 perc múlva tud adni asztalt, de ha gondoljuk menjünk át a Pavel 2 (!) étterembe, ugyanaz a menü, ugyanaz a minőség, ugyanazok az árak. Átmentünk, ott hasonló volt a helyzet, de az idős néni (akit valami tulaj félének néztünk) egyből megbontott egy 8 személyes asztalt, így lett helyünk.

Piran by night

A vacsora alatt hol németnek, hol franciának néztek, ennek megfelelően választották ki a pincérek a kommunikáció nyelvét, de mi ragaszkodtunk az angolhoz, ők pedig szépen átváltottak arra. A pincérek szinte kivétel nélkül 50+ voltak.

Az étel remek volt, kedvesek is voltak, gyorsak is voltak, kaptak is szép borravalót (meg is lepődtek). Itthon – egy közben előkerült utikönyvben… – megtaláltuk az infót, hogy sikerült az egyik legjobbnak mondott éttermet kiválasztani.

Árak kérdése: úgy tűnt, hogy a tengeri ételek olcsóbban voltak mint Olaszországban, a többi étel az azonos vagy picivel talán olcsóbb. Becsapós lehet az üzletekben is a 22%-os ÁFA, sok itthon is kapható termék olcsóbb – de igazából az ÁFA tartalom miatt. Összességében elmondható, hogy Nyugat-európai az árszínvonal.

Harmadik nap, Izola (Isola)

Nyakunkba vettük a környék következő látványosságát, Izola városát. Ez már egy nagyobb település, van saját kórháza és érződik rajta a városias jelleg – értsd nem az a tipikus üdülőfalu.

Parkolás a városközpontban itt is egyszerű, kényelmes. A kasszánál egy nyilvános WC, melyre igaz kicsit helytelenül, de magyarul is ki volt írva, hogy “nyilvanos vécé”.

Zeneiskola

Az óváros felé vettük az irányt, “toronyirányt”, hangulatos kis hely ez is. Nagyon szép épületekkel, a helyi zeneiskola épülete érdekes látványt nyújtott. Csakúgy mint a városközpont platán sora, ami már-már a dél-francia, provence-i hangulatot idézi.

Egyszercsak beach

Térkép nélkül “érzésre” közlekedtünk, megyünk-megyünk, majd egyszercsak a kis utcákból kiérkezve előttünk van egy szépen kiépített beach, tele emberrel!

Jó infrastruktúra

A metódus itt is hasonló, mint Portorožban, leülsz a kiválasztott napernyőhöz, majd jön a srác, nyomtatja a jegyet. Az ár itt egy picivel olcsóbb volt, 15€ a két napágy egy napernyő kombó.

A tenger itt tisztább, köves az alja és vannak kiépített kapaszkodók a bemenetelhez, illetve stég szerű építmény is, amiről bár hivatalosan tilos az ugrálás, a gyerekek mégis művelik – saját felelősségre :)

Azt hiszem kivétel nélkül minden partszakaszra elmondható, hogy jó ha van nálad tengerjáró cipő – vagy mi a neve. Kényelmesebbé teszi a ki-be járást a vízbe.

Hazaút, Ljubljana

A bőséges reggeli után elindultunk a közel 4 órásra tervezett hazaútra, melybe beiktattunk egy városnézést: a főváros, Ljubljana következett!

Ljubljanica folyó

Útközben elolvastunk pár hasznos tanácsot a városról, így kb. tudtuk mire számítsunk, mely helyeket keressük fel. A belváros nagyon hangulatos, a Ljubljanica folyó szépen keretezi az óvárost. Egy nagyon hasznos tanácsot kaptunk egy oldalon: ha a várat látjuk és a folyót követjük, nagy baj nem lehet látványosságokban! És ez tényleg valid!

Ljubljana, Tromostovje – Hármas híd

Ami feltűnt a városban – bár erről is olvastunk korábban -, hogy iszonyat nyugalom van, az emberek nem idegesek, sőt, se autó, se ember nem volt elviselhetetlenül nagy mértékben. Ez betudható az augusztusi időpontnak is, de szerintem majd ősszel, amikor visszamegyünk a Bledi-tóhoz, leteszteljük a helyzetet.

A kevés autóra talán magyarázat a rengeteg kerékpáros, akik mindenfelé megtalálhatóak és egyikőjük sem idegbeteg: a kacsázó turisták (incl. én) között teljes nyugalommal, megértéssel és türelemmel kerülgetnek. Még csak le sem csengettek egyszer sem!

Hipster “hentes”

A folyóparton érdemes végigmenni, a vár felőli oldalon, nagyon hangulatos éttermek, kávézók vannak, mind kicsit hipszteres, de eredeti designnal.

A nap zárásaként fel akartunk menni autóval a várba, amit könnyen meg is tehettünk, azonban a vár előtti parkoló tele volt. Egy fiatal 20 év körüli srác irtó kedvesen, a problémánkat megértve közölte tökéletes angolsággal, hogy mi a helyzet. Megkerdezte, hogy a várat szeretnénk-e megnézni és egyből 2 alternatívát is ajánlott, hogyan tudunk lentről feljutni.

Sajnos ezeket az alternatívákat elmosta az eső, épp akkor csapott le egy durva nyári zápor, így a várat meghagytuk a következő alkalomra.

A 4 napos nyaralás elmélete

Arra jöttünk rá, hogy a jövőben két féle nyaralást fogunk eszközölni: vagy minimum 2 heteset vagy több 4-5 naposat. Akárhogy is elmélkedtünk, mindig az jött ki, hogy ez az időtartam pont ideális. Mert mi szokott történni  egy 7nap/6 éjszakás tipikus nyaraláson? Úgy 4-5 nap után megunod a helyi éttermek kínálatát, a szálloda reggelijét és az utolsó 2 nap úgyis csak a siránkozással telik, hogy már menni kell haza.

A totális kikapcsolódáshoz kell legalább 2 hét, a tipikus 7 napos megoldás talán a legrosszabb.

Összegzés Szlovéniáról

Röviden? Instant szerelem!

Kicsit hosszabban? Nem várt instant szerelem!

Az emberek kedvesek, igazi európai módjára viselkednek, mindenhol beszlétek angolul vagy legalább megértették. Az üdülőövezeteken érződik, hogy megértették, a turistákból élnek és ennek megfelelő kedvességgel (és nem a balatoni utálattal) állnak neki. Valószínűleg a fizetésük színvonala is más, mint balatoni társaiké, de na.

A főszezonhoz képest nem volt tömegnyomor, kellemes, nyugodt környezetben tudtunk sétálni, közlekedni mindenhol. Ennek okát szintén nem tudom, lehet hogy csak “ennyi van” ebben a régióban, de ez számomra kifejezetten szimpatikus volt.

Amit még megfogalmaztam, hogy a szlovén riviérán találkozott a mediterrán életérzés és a németes-svájcias-skandinávos “tüchtig” szemlélet.

Infrastruktúra jól átgondolt, jól karbantartott, tiszta. Minden arra irányul, hogy az ide látogató vendég jól érezze magát! És bár olcsónak nem mondható (de drágának sem), az ár/érték arány szerintem ideális. Nem éreztem sehol sem azt, hogy itt csak azért, mert turista vagyok, le akarnak húzni. Persze, a szokásos kisboltos húzások itt is megvannak, a 0,4€-s ásványvíz az óváros közepén 1,5€ (1 literes), de ez azt gondolom belefér.

Lehet, hogy a friss, sós levegő miatt kitisztult az orrom és jobban éreztem az ízeket, de az ételeik rendkívül zamatosak, frissek, jó minőségűek voltak.

Az ország látványra sem utolsó, vannak alpesi hegyek (Júlia Alpok), mediterrán tengerpart (Szlovén riviéra), tavak, barlangok, túrázási lehetőség, síelési lehetőség…

Egy szó, mint száz: Szlovénia nálam 10/10.

Az én görög drámám

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Pontosan négy hónapja írtam utoljára a blogba, ami azért pár kérdést felvet a műfaj létjogosultságáról. Hosszan írni nem volt időm, röviden meg nem tudok. Most ezt a csendet töröm meg egy friss élménnyel: Korfu szigetén nyaraltunk.

Előszó

Párom Niki, úgy 10 éve költözött haza Korfuról, ahol korábban több szezonban is dolgozott, aktívan élt ezen a csodálatos görög szigeten. Már régóta készültünk, de végül idén jöttek össze úgy a dolgaink, hogy eldöntöttük: Korfun nyaralunk. Még sosem jártam a görögöknél, így nagy kíváncsisággal vártam az utazást. A cím a bejegyzés végére talán értelmet nyer, próbálok sztereotípia mentesen az objektivitás mezején maradni, aztán majd mindenki döntse el maga.

A görög válság No. x.

A fent vázolt személyes kötődés miatt és mert amúgy is szeretem Pogátsa Zoltán írásait, viszonylag jól képben vagyok a görög válsággal, annak különféle (és álszent) interpretációival. Aki a magyar mainstream médiából tájékozódik csak, az könnyen felül a sztereotípia vonatra, így aztán még jobban érdekelt a nyers valóság közvetlen közelből. Több okból kifolyólag is kicsit sűrű most az életünk, így a nyugisra tervezett nyaralás nem éppen a legjobb időben ért minket, amit csak fokozott a tény, hogy a nyaralás árának fennmaradó 60%-át pont aznap kellett befizetnünk, amikor megakadtak a görög tárgyalások és bezártak egy hétfői napon a bankok.

Igazából 19-re lapot húztunk és befizettük a teljes összeget, de azért kellő tájékozódás után a kártyahasználat helyett felkészültünk készpénzzel is a nyaralásra és a költőpénzen felül én vésztartalék gyanánt vittem plusz összeget egy alternatív hazaút esetére is.

Szerencsémre volt kollégám pont egy héttel előttünk ment ki – akinek szintén voltak “belsős”, értsd: kint élő magyar információi – így egész jó képet kaptunk arról, hogy milyen állapotok is uralkodnak a görög szigeten. Én 87%-ban nyugodtan indultam neki az utazásnak.

Odaút és az első sokk

Valahol szerbia felettAz AEGEAN légitársaság A34485 számú járatával repültünk, a Liszt Ferenc reptér hozta a szokásos formáját, egy ásványvíz 2,2 € (690HUF), a tranzit váró bejáratánál CitiBank hitelkártyát rátukmáló standdal. Ami csak azért vicces, mert a) a CitiBank lakossági üzletága megszűnik/eladják, b) a víz még a görögnél is “csak” 1,5€.

Korfu leszállásA repülés simán zajlott, a Korfu városi leszállás egy igazi élmény, a tenger felől közelít a kimondottan rövid leszállópálya felé a gép, kvázi a hullámok nyaldossák a futóművet leszállás előtt. Természetesen a világon egyedülállóan (najó, talán még az olaszok csinálnak ilyet) a magyarok megtapsolták a leszállást…

Corfu by nightA reptérről a szervezett transzfer vitt el minket a szállodába, a sziget – tényleg – legszebb városába/falujába Paleokastritsába. Az úton már láttam Nikin, hogy valami nem stimmel: le volt döbbenve a látottakon, hogy mennyire, idézem “lepusztult” 10 év alatt a környék. Az utcán sok a szemét, a szemetesekből ömlik ki a szemét (nem bírják, vagy nincs rá pénz elszállítani), kicsit több volt, mint a szokásos déli lazaság.

Helyi idő szerint esti 9 óra 20 körül értünk a szállodába, ami csak azért érdekes, mert 21:30-kor bezár az étterem, így a recepciós hölgy egyből oda irányított minket, hogy vacsorázzunk meg. Itt ért egy váratlan meglepetés minket: mint később megtudtuk, az all inclusive ellátást választók miatt kirakott italautomatából nem szabadott volna innunk tőgymeleg gépi üdítőt, amire felirat is felhívta a figyelmet, amit a sietség és az első este hevében nem vettünk észre. Kétszer 2,5€-t gombolt le rólunk a teremfőnök bácsi, amivel egyből belopta magát a szívembe. Nem az összeg, a metódus fájt.

Napsütés, zene, tzatziki és a hiányzó turisták

Corfu by dayA hely maga: kifogástalan déli üdülőhely. Napsütés, elfogadható páratartalom, köszönhetően az estére megérkező Mistral szélnek, 3 féle strand: sziklás, homokos, apró köves, gyönyörű kilátás, rengeteg taverna, bárok, finom kaják. Az árak egyáltalán nincsenek elszaladva, bár kimondottan olcsónak sem mondható. Akron beachEgy olaszországi tengerparti árnál sacc/kb 20%-kal kedvezőbb, de nem sokkal drágább mint egy balatoni sor. Egy 2db-os panini 4,5€, bő adag tonhalsaláta 6,5€, csapolt helyi sör (pohár) 3,5€, egy Aperol Spritz 6,5€, víz 1,5€ (0,5l), szénsavas víz (na ez durván drága) 3,5€ (a 0,25dl), jégkrémek 2-4€ között.

Angolul mindenki tud a sok ide látogató brit turista miatt, de nagyon hálásak, ha görögül akár csak egy jónapotot (Jasas!) vagy egy köszönömöt (Efaristo) elmormogsz.

Sajnos a nem éppen megnyugtató hírek miatt sok turista hiányzott a szigetről…mondhatni alig voltunk. Főszezonban. Ez most a legrosszabb, ami a turizmusból élő országgal és az ott élő emberekkel történhet…

Trapeza - azaz bankA helyiektől megtudtuk, hogy a bankautomaták számunkra adtak volna pénzt, csak nekik van a napi limit, az automaták amúgy tele vannak pénzzel.

WiFi van, de nincs. Klíma, hűtő pénzért

Feltűnő, hogy még a legeldugottabb helyen is van ingyenesen használható WiFi, ami az esetek legnagyobb százalékában jelszóval védett, de készségesen megadják azt. Sajnos annyira elterjedt az emberek körében az okostelefon és az internethasználat, hogy ezek a WiFi hálózatok – a tippem szerint 3-5Mbit/s sebesség ellenére – használhatatlannak bizonyultak, 10-20Kbit/s gyorsasággal csorgott rajta az adat, vagy éppen még csatlakozni sem tudott. A szállodában pl. egy nagyobb francia csoport távozása után, a vacsoraidő múltával egész használható volt a hálózat, helyenként 100Kbit/s sebességet is elérve.

A déli országokban én már megszoktam, hogy a klímáért fizetni kell még egy 4*-os szállodában is. Itt sem volt ez másképp, az ára azonban teljesen korrekt volt: 10€/hét. Ami viszont még nálam is kiverte a biztosítékot, hogy a hűtőért is ugyanennyit kellett volna fizetni…

Autóbérlés, Korfu város és a nagy átverés

Szombati napon úgy döntöttünk, hogy autót bérelünk és autókázunk egyet az amúgy nem túl nagy szigeten. Bementünk Korfu városba, ami a sziget legnagyobb települése, itt már találhatók nívós boltok is és szép óváros.

Munkám során volt már szerencsém jópár bérautóhoz és céghez, így mondhatni felkészült voltam a bérlés menetrendjét illetően. Azonban itt is ért meglepetés, rögtön az árakkal kapcsolatban. A legolcsóbb kategóriájú autót választottuk, mert látva a helyi közlekedéskultúrát és ismerve a szükséges távot egyszerűen nem volt igényünk nagyobbra/jobbra és még parkolni is könnyebb egy kisautóval. 50€ volt ez a kategória egy napra, a harmadik naptól lett volna naponta 45€. A kölcsönzős srác a hotelhez hozta az autót, majd elindult a sokak számára mekiből ismerős “Békönnel kéred? Nagy kóla legyen?” upselling technika. Az autón alapból nincs felelősségbiztosítás. DE ha kérek rá, akkor van 7€-ért egy szint, amibe beletartozik ez meg az – és elkezdte sorolni. Természetesen a leggyakoribb károk nem tartoztak bele (tükör, kőfelverődés stb.), azokért újabb 8€-val lehetett mentességet venni. Rögtön 65€ lett az 50€. Látva a helyi autókat, nem haboztunk megkötni ezt a biztosítást.

Hazafele azon gondolkoztam, hogy mégis milyen kölcsönző az, ahol nincs eleve biztosítás az autókon és azt minden bérlésnél esetileg kell ráterhelni az ügyfélre?

A következő meglepetés már inkább volt bosszantó számomra. Közölte a srác, hogy most 3 csíknyit mutat az üzemanyag mutató, így annyival is kéri majd vissza. Ha mégsem annyival hoznám vissza, akkor az 50€ depozitból fedezik a benzint… Most tényleg nem olcsójánoskodni akarok, de ez milyen megoldás már?! Eddig akárhányszor béreltem autót (pontosabban a munkaadóm bérelt nekem), mindig teli tankkal kaptam meg és teli tankkal kellett visszaadnom. Ebben nincs vita, így egyértelmű. A három csík az olyan, mint 3 krumpli. Megfoghatatlan mértékegység. Megoldottam és itt sem az összeg, hanem a metódus fájt igazán.

Korfu városKorfu városba érkezve utunkba akadt egy Vodafone üzlet, ahová betértünk egy feltöltős (pre-paid) kártyát venni. Pedig már lejátszottam magammal, hogy nincsen nekem szükségem rá, hiszen jó kicsit offline vonulni, de szerettem volna az itthoniaknak képeket küldözgetni, így aztán csak a mobilnet miatt Vodafone International csomagot kerestem.

Amúgy itt van egy nagyon jó oldal, ahol megtalálod, hol milyen pre-paid tarifák vannak, mit érdemes venni és mennyibe kerül.

ListonGörögösen kimért, de segítőkész kislány szolgált ki, aki ügyesen játszotta ki a kártyákat és derítette ki a jóhiszeműségi és elszántsági faktoromat. Long story short: úgy néz ki meglopott 10€-val. Mivel fel akarom venni a kapcsolatot a görög Vodafone-nal, ezért erről még nem írok részletesen, megvárom, míg lezárul az ügy. Itt sem az összeg, sokkal inkább a metódus fájt.

Sissi kastélyKorfu város egy tipikus régi mediterrán város, nekem tetszett. Felmentünk még a Sissi kastélyhoz is, ahol konstatáltam, hogy Romy Schneider bizony jobb nő volt, mint maga Erzsébet királyné, azonban tény, hogy nagyon jó választás volt a szerepre, mert hasonlítanak.

La Grotta

La Grotta BarA kedvenc strandolós helyünk a La Grotta nevezetű bár lett, ami egy nagy szikla tövében helyezkedik el. Jellegzetessége, hogy HMCS-k (Helyi Menő Csávók) a szikláról ugrálnak, viszonylag szépeket. Voltak élő DJ-k is, akik bár fantáziátlanul és 4-5 éves zenéket játszottak, de azért emelték a hangulatfaktort. Jó volt na.

Egyetlen kényelmetlenség az volt, hogy – mint a szállodában lakó honfitársainktól az utolsó nap megtudtuk – 142 lépcső vezet le a bárig, és ugyanennyi fel is. A szintidőnk napról napra javult, a végére már nem akartunk meghalni az oxigénadósságtól a tetőn.

Sztrájk

Hazafelé a transzfer busz először minket vett fel – mi voltunk a reptértől legtávolabb -, így abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a buszra felszálló honfitársaink egy hetes élmény összegzését végighallgathattuk. Egy bácsi eléggé erősen nyitott az “olyanok ezek, mint a cigányok, össze kéne zárni őket velük…meg a zsidókkal is” mondattal, lehet, hogy még az ouzo dolgozott benne. Bár nem, szimplán egy bunkó paraszt volt.

Sajnos már csak a reptér előtt jutott eszünkbe, hogy van nálunk fejenként 1db iPhone és 1-1db in-ear headset, amivel tökéletesen szűrhető volt a panelprolipolitika. A reptérre érkezve a leginkább krónikus THC túladagolás tüneteit mutató telepített idegenvezető közölte a jó hírt: a légiirányítók sztrájkja miatt 14-18 óra között nem szállnak fel repülők, így a 15:40-es indulás leghamarabb 18 órakor valósul meg.

Ennek ellenére jó magyarosan mindenki megrohanta a check-in pultot, mintha kérdéses lenne, hogy felférünk-e a “buszra” vagy se…majd ugyanez a transzfer váróba bemenet és a beszállító kapunál is. Kínos volt.

Goodbye CorfuA várakozás óráiban szintén sok okossággal találkoztunk például, hogy “ez az egész csak a büfének jó”. Persze, bosszantott minket is az a plusz két óra amit a barátokközt nélkül töltünk, de bűnbak keresés helyett inkább felcsaptam az internetet és kiderült, hogy a légiirányítók emberibb munkakörülmények és EU-s szintű szabályozás érdekében sztrájkoltak. Ezt az ügyet tudom támogatni, bár tény, hogy eléggé butaság főszezonban egy ilyen sztrájkkal sújtani az amúgy is nagy gondokkal küzdő ország szinte egyetlen bevételi forrását, a turizmust. De talán pont ez erősíti az alkupozíciót.

Végszó

A bejegyzés végére már rájöttem, hogy más címet adnék, mert pont a saját drámám (átverés a mobil boltban) nem fejtettem ki, de az a téma tényleg megér egy külön cikket, illetve írni akarok nekik, hátha sikerül rendezni az ügyet.

Meg aztán rájöttem, hogy nem akarok feltétlen negatív képet festeni az országról, mert kár lenne a látottakból, tapasztaltakból általánosítani. Sokkal inkább érdemes kicsit a dolgok mögé nézni, megérteni, miért is küzdenek a görögök, pontosabban a görögök egy része, mert a jelenleg még kormányzó Sziriza ott sem örvend teljes támogatottságnak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy éppen hazaárulással vádolják volt reformer-pénzügyminiszterüket Jánisz Várufákiszt.

Aztán, ha már dráma, érdemes abba is belegondolni, hogy mi itthon milyen dolgok miatt méltatlankodunk és ha kimozdulunk az országból dél, dél-keleti irányba, akkor azért lehet látni komoly emberi sorsokat, válság súlytotta településeket, országokat. Minden csak viszonyítás kérdése, talán boldogabb ország lennénk, ha tőlünk keletre keresnénk viszonyítási alapot – még egy darabig lehet.

Mielőtt a nyaralásra érkeztünk, teljesen görög pártiak voltunk, együttéreztünk a görögökkel, támogattuk őket harcukban. A nyaralás végére ez a kép – bennem legalábbis – kicsit árnyaltabb lett. Helyi ismerősökkel beszélgetve kiderült, hogy olyan dolgok miatt panaszkodnak, melyek nálunk már régóta (5-10 éve) bevezetésre kerültek és látszólag meghozták az eredményeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nekik is feltétlenül ezt az utat kell járniuk, meggyőződésem, hogy mi is nagy pofonnak nézünk elébe…

  • 25% az ÁFA náluk – mondtuk, nálunk 27%.
  • 40% adó terheli a vállalkozásokat – mondtuk, nálunk is kb. ennyi évek óta.
  • Emelik a nyugdíjkorhatárt – mondtuk, nálunk is emelték

Rengeteg cáfolatot láttunk a sztereotípiákra, például majd’ minden helyen táblán szerepelt, hogy ha nem kapsz blokkot, nem vagy köteles fizetni. Ütötték is szépen a pénztárgépet, pedig messziről látszott, hogy turisták vagyunk nem “navosok”. Aztán láttuk, hogy keményen és sokat dolgoznak, főleg akik a turizmusból élnek. Aztán láttuk, hogy bizony nagy a szegénység: ütött kopott régi autók, elhagyott házak, üres éttermek, romló úthálózat, régi levetett autók csak úgy az udvarban hagyva.

Lehetett érezni minden egyes boltban, hogy szívesen látnak és örülnek, hogy betérsz venni valamit. Egyedül a strandon a bárban éreztem azt, hogy a tö**k tele van már a vendégekkel, de mentségükre szóljon a majd’ 40 fokos hőség és tényleg folyamatosan melóztak. Arányaiban sokkal kevesebb helyen voltak bunkók az emberrel, mint ahány helyen kedvesek. Az angol tudásuk olyan amilyen, ellenben széles skálán mozog: az alap szinttől a tökéletes kiejtés és nyelvtanig mindent megtaláltál, még az 50+ éves emberek is beszéltek idegen nyelvet. Nyilván ez részben Korfu specialitás is – sok brit turista – és hát a Balatonon is beszélnek németül az eladók/lángososok/büfések. Talán az angolnak annyival nagyobb az előnye, hogy ez mindenki számára egy közös nyelv: franciának, románnak, orosznak, németnek, finnek, hollandnak, olasznak, szlovénnak, lengyelnek, magyarnak. Ja várj, magyarok nagy része az UFO kommunikációt használta: lassan és hangosan, artikulálva. “Igen!” – és bólogat – “K é r e k K Á V É T” – mondta Laci a szomszéd sorban a repülőn.

Egy szó mint száz, szép hely Korfu, jól éreztük magunkat.

Az utókor számára három tapasztalat mindenképp fontos, hogy itt álljon:

  1. Nem megyünk többet félpanziós ellátással
  2. Mindig elkérjük a blokkot (Vodafone sztorinál látni fogod az értelmét)
  3. Mindig megkérdezzük, hogy mekkora egy adag étel

És végezetül egy fontos megállapítás: rájöttem, hogy nem is görög párti vagyok, hanem sokkal inkább a Sziriza gazdaságpolitikájának szülőatjának, Várufákisznak a gondolatvilágát osztom, remek meglátásai vannak a professzornak. Alátámasztandó egy hosszú, de érdekes bejegyzést ajánlok olvasásra, zárógondolatát pedig megfontolásra.

“In the 1950s and ’60s Greece lost a great deal of human capital, but it was unskilled labour. The great investment that has happened in Greece from the 1950s onwards has been in education. We have managed to become a supremely well-educated nation. In terms of our public sector, our private sector, we’ve done very little – even the environment we’ve managed to make a mess of, to deplete. But when it comes to human capital, we have created a great deal of it, and the tragedy of the current crisis is that we are exporting it. Young, well-qualified people whose education was paid for by the state primarily – and their families, but primarily by the state – are now offering their services all over the world, including in Australia. And this is a kind of loss that simply can’t be retrieved. Buildings you can rebuild, highways you can fix, but this depletion is irreversible.”