B-tervek és egyéb gondolatok

Pár hete feltettem egy kérdést Twitteren, hogy vajon 2017-ben van-e még értelme blogolni? A kérdés apropóját az adta, hogy komolyan elgondolkoztam a blogjaim végleges, hivatalos bezárásán. No persze a közléskényszer ezzel nem szűnne meg, csak más formában öltene testet.

Aztán a visszajelzések végül olyan irányba vitték a gondolkodásomat, hogy a blogolást, mint formátumot nem vetem el, inkább a saját hozzáállásomon próbálok meg változtatni.

Amire egyébként már volt kísérlet részemről, de valahogy nem jött össze – és már látom a karakterszámból, hogy most sem fog sikerülni 🙂 . Ez a más hozzáállás annyit tenne, hogy rövidebb, velősebb, de minőségi bejegyzéseket szeretnék írni. Ami egyébként biztosan megy, mert ezt egy másik platformon csinálom és sajnos pont a blognak a kárára. Igen, úgy hívják Twitter.

Meglátjuk!

A B-tervek jelentősége

Az Agyvihar podkeszt keretében és az adásokra felkészülés során rengeteget foglalkozom produktivitás témakörével. Gyakorlom és tanulom a David Allen féle GTD módszertant és ma ért ismét egy felismerés az előre tervezés és a projektek, feladatok leírása, rendszerben vezetése kapcsán.

Esik az eső. Szakad, egész nap. Ez konkrétan az egész hétvégére tervezett programomat keresztülhúzta sőt mi több egy csomó bosszankodásra, kesergésre adott okot. Megjegyzem, teljesen feleslegesen.

Egyfajta “agyi paralízis” állapota állt be, itt ülök az ágyban 14:33-kor pizsamában, nem találom a helyem, nem tudok magammal mit kezdeni. Mert esik az eső és a kültérre tervezett feladataim nem tudom elvégezni. Mérges vagyok. Bosszankodok. Kesergek. Majd az egészet kezdem elölről.

Mit tesz egy gyakorló, profi GTD-s? Előveszi a listáit és keres olyan feladatot, melyet az adott körülmények között (kint esik, marad a beltér) el lehet végezni. Persze, ha van ilyen listája, van B-terve. Vagy C.

Van hova fejlődni.

Az ingyenes dolgok értéke

Szintén az eső és az ágyban céltalanul fetrengés, “jútubozás” eredménye egy másik mai felismerésem. Van a macOS rendszerekben egy olyan megoldás (igen, más rendszerek is tudják ezt), hogy meg lehet osztani a képernyőt. Én egyre többet használom, ma például úgy, hogy bal oldalt ment a YouTube video, jobb oldalt pedig cikkeket olvasgattam. Index 2 cikkek mindig megviccelnek, mert az overlay megjelenítésből ESC gombot nyomva ugrok vissza – csakhogy ez a macOS split screenből is kiléptet. Bosszant már egy ideje és ma felfedeztem, hogyan tudom visszahúzni (jóóóóreggelt!) a kiléptetett ablakot.

El is meséltem gyorsan Agyvihar co-host társamnak, Zsoltinak és megállapítottuk, hogy mostanában nem nagyon veszem végig egy-egy rendszerfrissítés új elemeit, milyen pluszokat ad egy új operációs rendszer. Ezt foghajtuk a korra is, az elfoglaltságra, a csökkenő érdeklődésre. Zsolti mondta, hogy ő ezzel úgy van, ha már kifizetett egy vagon pénzt valami újra, akkor szeretné tudni, miket tud. És ez a jó hozzáállás!

Aztán jött a gondolat, álljunk csak meg egy ásónyomra: az OS X frissítések jó egy ideje már ingyen jönnek, lehet, ez az oka annak, hogy nem ások le a mélyére, nem nézem végig az újdonságokat? Hiszen ingyen jött, felrakom, kész, le van tudva. Nincs meg az új vásárlás élménye és egyben kiadási oldali “keserűsége”, nincs meg az érzés, hogy igen, ezért most megdolgoztam, ez az enyém, érdekel mi van benne.

Fura felismerés ez.

Proper tools, knowledge, motivation

Azért angolul írom, mert mióta ez a gondolat megfogant a fejemben, végig angolul hallom a képzeletbeli TED speakert ezeket a szavakat ismételni ahogyan az általam kreált hármast bemutatja egy prezentációban.

Erős kezdés ez így, röviden kifejtem: formálódóban van egy új hobbim, amihez az alapanyagokat YouTube-on tudom beszerezni, angolul. Gyakorlatilag a témában angolul jönnek a gondolataim, a szakszavak stb…ez a magyarázat a nyelvre. A TED vonal pedig a tegnap estére vezethető vissza, mikor (az egyik) kedvenc TED speakeremtől, Simon Sinektől néztem végig egy rakás előadást.

Node, mi is ez a hármas, amit biztosan más is leírt, kitalált már – nem kutattam még utána, az újfajta blog megközelítésben most csak gyorsan megosztom veled.

Megfelelő eszközök, tudás, motiváció. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, nem tudsz alkotni, bármiről is legyen szó. Ha csak kettő van jelen, nincs jó végeredmény.

Megvan a tudásod, megvan a motivációd, de nincs megfelelő eszközöd?

Megvan az eszközöd, megvan a tudásod, de nincs motivációd?

Megvan a motivációd, megvan az eszközöd, de nincs tudásod használni az eszközeid?

Ennek a hármasnak a felismerése sokat segíthet abban, hogy megvizsgáld magad, hol tartasz, melyek azok a pontok, melyek fejlesztésre szorulnak. Ha ez megvan, lehet fejleszteni!

Edwin Collins és a Girl Like You

Van nekem a Heti Zene sorozatban aktívan szereplő zorius cimborám, akivel manapság sokat és gyakran tárgyalunk zenéről, hangszerekről.

Még januárban küldött egy mailt a Novation Bass Station 2 nevű hangszerről, ami egy brutál jó cucc. Sajnos csak ma jutottam el odáig, hogy erre a levelére válaszoljak.

Egy sztorit akartam megosztani vele, hogy mikor láttam először Novation Bass Stationt: 1995-ben Ray Cokes Most Wanted showjában még az MTV-n, Edwyn Collins adta elő a Girl Like You című dalát (sajnos a Most Wanted fellépést nem találtam meg, eredeti klipp itt)

Aztán mikor rákerestem a YouTube-on, hogy elküldöm neki a Most Wanted adást, akkor az ajánló sávban szépen feljött egy riport: Edwyn Collins talks about his two strokes (Channel 4 News, 2.10.14)

Mondom micsoda?! Az 57 éves zenész két stroke-on van túl és a felépülési folyamatát dokumentálták, nyíltan, őszintén, nem titkoltan azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a betegségre.

A stroke nem játék, nagyon ritkán lehet maradványtünetek nélkül megúszni. A rehabilitáció lassú, hosszú és rengeteg munkát igényel. Edwyn Collins már a betegség korai fázisában a külvilág tudtára adta, küzdeni fog. Négy szót tudott mindössze ismételgetni: igen, nem, a felesége nevét és azt, hogy a lehetőségek végtelenek! Ez is lett a 2014-ben megjelent dokumentumfilmnek a címe, mely a felépülésének teljes történetét mutatja be.

Aztán rátaláltam egy 2013-as megható fellépésre, ahol 8 évvel az agyi katasztrófa után, gitár, Novation Bass Station nélkül, egy botra támaszkodva, maradványtünetektől szenvedve de teljes erőbedobással énekli az egyik legnagyobb slágerét, a Girl Like You-t!

A színpadról lefelé menet még egy kis botpörgetést is bedob, a közönség imádja! Go Edwyn GO!

Gyógyszerszedés elengánsan

Elkezdtem egy MagneB6 kúrát és már korábban is zavart, hogy a csomagolásban a 10db gyógyszer 3-2-3-2 elosztásban van.

Napi 3×2-t szedek belőle, így a bennem mélyen megbúvó “OCD“-s (hívjuk elegánsan rendszeretőnek) egyből felkiáltott: ez így nem frankó!

Az egyes ábra mutatja a teli gyógyszerlevelet, melyen jól látszik: ha a három tablettát tartalmazó sorból indulsz, akkor lesz 1 db árva gyógyszer a sorban és folytatásban is megint 1 db árván marad, majd csak második nap jutsz el oda, hogy párosával maradnak a gyógyszerek a levélben.

Tudom, itt most felhördülsz, hogy miért nem töltöm el hasznosabban az időmet…dehát a blogolás az ilyen szórakoztató műfaj! 🙂

A metódus

Kezdjük a legfontosabbnál: a két tablettás felénél kell megkezdeni a levelet, ezt mutatja a kettes ábra. A következő lépés is fontos: a két hármas sor ugyanazon szélén kell folytatni 2 db tablettával, ezt mutatja a hármas és egyben utolsó ábra.
Merthogy, így jól látszik, hogy a maradék 3×2 db tabletta milyen szép rendben beszedhető kettesével.

Köszönöm a figyelmet!

Frissítés!

A bejegyzést nem várt siker követte, és újból átolvasva jutott eszembe a legeslegjobb módszer, melyet a 4. ábra mutat: egyből a két hármas sor azonos szélén kezdve már a második körnél szép kettes felállás alakul ki!

Teletál – második hét

Legutóbb írtam róla, hogy kipróbáltuk a Teletál ételeit, egyáltalán működik-e a speciális házhozszállítás, milyenek az ételek és mi magunk hogyan tudjuk beépíteni az életünkbe ezt a fajta étkezést.

A második hétre mindketten Norbi Update1 menüjéből válogattunk, Niki végig főzeléket evett én pedig mindenfélét, ami megnyerte a tetszésemet.

Első sokk

Az update1.hu oldal minden csak nem szép és funckionális. Borzasztó, 90-es évek végén csináltam jómagam is ilyen kaliberű honlapokat, nem is vagyok ma már büszke rá. Igazán ráférne egy update 🙂

(Safari alól nézem, lehet, hogy nincsen rá optimalizálva, de nem, ez nem mentség 2017-ben!)

Egyetlen pozitívum volt, hogy mivel az ételeit és a kiszállítást is a Teletál végzi, ezért ugyanazon regisztrációval be tudtam lépni, teljesen átjárható a két rendszer.

A megrendelés folyamata, a fizetés ugyanolyan metódussal történik, nem volt vele semmi gond.

Második sokk

Hétfőn sonkás rakott update tészta kemencében sütve, reszelt sajt volt az ételem. Ízre finom volt, kinézetre és állagra viszont pontosan olyan volt, amitől irtózom a melegített (nem friss) tésztás ételek kapcsán. Ami fura volt és ekkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hogy az elfogyasztás után rettenetesen fájt a fejem. Persze itt nagyon nehéz ok-okozati összefüggést kihozni, jött a melegfront is, de aztán ez a fejfájás a többi nap is előfordult. Fura.

Kedden extra vegyes sajttál (camembert, mozzarella és diós rántott sajt), tojásos franciasaláta, édesítőszerekkel volt az étel, ahol megtanultam (pontosabban ismét megtanultam): rántott ételeket NEM mikrózunk. A franciasaláta finom volt, bár nekem túl édes volt. Összességében nem volt jó élmény az étkezés. Szerda volt az igazi “sokknap”, Roston sült pulykamell fűszeres padlizsánkrémmel, édesítőszerekkel, friss zöldsalátával (jégsaláta, uborka, paradicsom). Az egyedüli értékelhető az a fűszeres (hívjuk inkább hagymás) padlizsánkrém volt, nagyon ízletes volt. Itt már azért kezdett gyanús lenni, hogy bár múlt héten szinte alig ettem kenyeret, az update1 menü mellé folyamatosan kenyér után sóvárogtam és éhes maradtam még. A padlizsánkrém istenien finom volt kenyérrel 🙂 A salátára kár a pixeleket pazarolni, ízetlen volt – mentség, hogy nincs szezon.

A javítás

Csütörtökre megint tésztát kértem tejszínes, csirkés rakott update penne volt a menü. Ez kimondottan finom volt, bár állag és kinézet itt is necces volt a korábbi Teletálas tésztákhoz képest. Ami ismét fura, kívántam és ettem is kenyeret mellé. Tészta mellé. Normális?! Hogy lesz ebből fogyás?

A péntek aztán elhozta a csúcspontot, megérkezett a sokmagvas pulykaropogós, sajtos, majonézes, vegyes saláta (jégsaláta, bébirépa, kukorica, alma, trappista sajt), édesítőszerekkel. A saláta kicsit édes volt megint – már kidobtam a dobozt, nem tudom megnézni, hogy milyen édesítőszert használnak, de az egész étel piszok jó volt, nagyon finom volt a pulykaropogós. A sokmagvas bunda kifejezetten izgalmassá tette a szofisztikáltan elnevezett fasírtot 🙂 Természetesen itt is pattant a kenyér, kívántam mellé.

Összegzés

Nem volt egy jó hét nekem, nem fogok több update1 ételt rendelni. Nikinek a főzelékjei viszont kivétel nélkül finomak voltak, megkóstoltam én is. Volt ízük, jó volt az állaguk, a feltétek is jók voltak, a zöldségek nagyon frissek, ízletesek voltak. Lehet, hogy valamikor még rendelek majd update1 főzeléket. Talán, valamikor.

A fejfájásra nem találok magyarázatot, talán az alacsonyabb kalóriatartalom lehetett egy ok, de számos más tényező is közrejátszhat. Ami viszont egyértelmű – bár lehet, hogy csak hozzá kellene szokni -, hogy kevés volt a kalória amit ezekből az ételekből nyertem: folyamatosan éhes voltam, a múlt héthez képest egyébként nem változott semmi az aktivitásomban. Ugyanúgy 2×1,5 óra foci és a mindennapi mászkálás munkában. Talán a reggelim volt szerényebb és ezért éheztem meg hamarabb. A testsúlyom már volt 67kg is (két hét alatt egész jó változás, nem?), ma reggel (igaz reggeli után) 68kg-ot mutatott a mérleg. Jövő hétre ismét olaszos ételeket válogattam össze, de most már a sima Teletálas menüből, kíváncsian várom!

Teletál – első hét

Az új évben – szokás szerint – elkezdtünk fogyókúrázni. Pontosabban – szokás szerint – nem fogyókúrázni, hanem életmódot váltani. Vagy diétázni. Oké, eddig ismerős a sztori, volt már ilyen.

Történt, hogy átléptem egyfajta lélektani határt testsúlyban. Míg ez a határ 2005 környékén a 60kg volt (BMI: 20.8 – ez normál érték), most 2017-re ez 70.2kg lett (BMI: 24.2 – ez éppen súrolja a normál tartomány tetejét).
Emlékszem, még egyetemista koromban azzal poénkodtam, hogy Kovács “Kokó” Istvánnal tartom a súlyt, hogy egy kategóriában találkozhasusnk (54kg voltam évekig, míg BKV és csajok után futottam – tudom, egyiket sem szabadna 🙂 ).

A diéta

Arra gondoltunk, hogy megint a már egyszer bevált Dukan-diétához nyúlunk, de aztán valahogyan jött a hirtelen ötlet, mi lenne, ha azt csinálnánk, mint az egyik kolléga: Teletáltól rendelt minden nap főtt ételt és hazaérkezve azt megette, kaja szinte semmi más nem volt otthon.

Így is tettünk mi is, átnéztük a kínálatot és próbaképp belevágtunk egy heti menübe, amit mi válogattunk össze és csak főételből állt. Niki valami számomra semmit sem mondó fitness guru menüjét kérte én pedig az olasz tésztákból válogattam – ami tény, nem egy fogyókúrás felfogás.

Az ételek

Eddig 3 féle tésztát ettem és bizony azt kell mondjam, felülmúlta a várakozásomat. Rólam tudni kell, hogy melegített ételt nagyon keveset eszek meg. Ez nem finnyáskodás (jó, részben az), szimplán vannak ételek, amik szerintem frissen fogyasztandók, úgy az igazi az élmény. Ebbe a kategóriába esnek a tészták is.
Ennek ellenére eddig mindhárom tésztát mikrós melegítés után jóízűen fogyasztottam el. Ízletes és még optikailag is tűrhető (ez nálam nagyon fontos szempont!).
Az olaszos ételekben eddig egy gyenge pontot találtam, ez pedig a “parmezán” sajt volt. Valami sós, fűrészporra hasonlító, enyhén büdös termék volt. Korábbi téves vásárlási tapasztalataim alapján arra a fekete zacskós belga (vagy holland) parmezán szerű sajtok keverékére gondolok, de, hogy nem Parmiggiano-Reggiano az hótzicher!
Egyik nap rántott csirkemellett ettem görög salátával, a hús az finom volt, a görög saláta (oké, fogjuk az évszakra) nem volt egy nagy eresztés.

A futár

A rendelési folyamat egyik kulcskérdése mindig a futár, a futár személye, rugalmassága. Mivel a Teletál oldalán csak annyi információ volt, hogy 13 óráig szállítják ki az ételeket, a korai kiszállítás miatt felkerestem az ügyfélszolgálatot. Kimondottan rövid idő alatt érkezett is a válasz, melyben azt tanácsolták, hogy egyeztessek a futárral, megadták a telefonszámát.
A mi környékünkre 9-10:30 között jön és nem tudta teljesíteni a 7:30-as kézbesítési kérésünket. Mivel fel voltam készülve erre, már korábban kitaláltam egy megoldási lehetőséget: egy hűtőtáskát gondoltam kihelyezni az udvarba, amibe ő a távollétünkben is be tudja tenni az ételt, a kutyák-macskák-bogarak sem kezdik meg és a későbbiekben (enyhébb időben) pedig az étel minőségét is megóvja.
Telefonon megbeszéltem a futárral ezt az opciót, egyből rábólintott, de azért én izgultam az első kiszállításnál. Sikerült neki, győzelem!

Eredmények és a jövő

A héten fogytam 2 kilót. Koplalás nélkül és azonos életvitel mellett. Nincs tanulság, ez az első hét eredménye.

Az 5-ik hétre egy ismertebb fitness guru, Norbi update1 menüjét szemeltük ki, na arra kíváncsi leszek…




+1 fun fact

Még mikor patikában dolgoztam vezetőként, akkor eldöntöttem, hogy rendesen fogok a munkahelyen ebédelni – ha már egyszer helyhez vagyok kötve. A pizzákat már untam, ezért rápróbáltam a Teletálra. 2011-et írunk, mutatom az árakat. (kattintásra a képek olvashatóvá válnak!)


És ma egy hasonló főétel.

Magyarország jobban teljesít!

(fun fact +2: a számomra ismeretlen guru már akkor is menükhöz adta a nevét 🙂 )

Párolóból párologtató

Történt, hogy kicsit elkiabáltam és még tavaly év végén sikerült egy megfázást összeszedni. Talán ez újult ki, talán új vírus, nem tudom, de eléggé oda voltunk mindketten, ráadásul rohamokban érkező, száraz, improduktív köhögéssel. Ez több okból is kellemetlen, velünk együtt a szomszédok sem aludtak sokat a héten, ebben biztos vagyok.

Már korábban is gondoltam rá, hogy jó lenne kicsit páradúsabb levegő így a téli fűtős hónapok alatt, de tett még nem követte a gondolatot.

Tegnap este, mikor a Netatmo pára mérőjét nézegettem (Netatmóról majd írok hamarosan részletesen) támadt az ötletem, hogy van egy háztartási eszközünk, amit fel tudok használni a cél érdekében.

Még 4-5 éve, mikor elkezdtünk már egyszer egy életmódváltósdit, kaptunk egy barátunktól karácsonyra egy Tefal párolót (majdnem ilyen, csak kicsit korábbi).
Nos, az eszközt étel készítésére talán ha 3-4 alkalommal használtuk (bocsi Bettike 🙂 ), most viszont nagyon jól jött: üresjáratban, tiszta vízzel párologtatónak használom!

Az eredmények

A pároló maximális kapacitása kb. 1 óra főzés párolás, így feltöltve vízzel egy körben hozzávetőlegesen egy órán kersztül tudok vele párásítani. Először próbáltam fedő nélkül, hogy ne csak a 3 kis lyukon jöjjön ki a pára, de ilyenkor eléggé zajos az eszköz, így visszakerült rá a fedő.
Rögtön bekapcsolás után megugrott a korábban 43-44%-on álló páratartalom, majd folyamatos utántöltés és újraindítás során viszonylag stabilan sikerült tartani az 50% páratartalmat.

A hatás

Igaz, hogy a betegségből már kifelé jövünk, de érzetre sokkal nyugodtabb és kellemesebb volt az alvás. Bár korábbi értékeink az ideális páratartalom (40-60%) alsó határát súrolták, ezzel a köztes 50%-kal érezhetően jobb a komfort.

Még kísérletezek 1 hétig legalább és ha tényleg javulást érzékelek (most a betegség okozta köhögést leszámítva), akkor feltétlenül elgondolkozom valami komolyabb páratartalom szabályozási lehetőségen, lehetőleg automatizálva. A túl magas páratartalom sem jó, 60% felett például már megjelenhet a penész és a poratkák is jobban érzik magukat, szóval csak óvatosan.

Kólakollektor, új kezdet, csináld most!

Olvasási idő: kb. 2 és fél perc

Alkoss #2 – a kólakollektor

Már régóta ismerem a sörkollektor mozgalmat, mely röviden arról szól, hogy kiürült alumínium sörös- vagy üdítősdobozokból egy napkollektort barkácsolnak otthon a DIY (csináld magad) szakik, amivel aztán akár egész komoly mértékben rá lehet segíteni a fűtésre.

Mivel dobozos sört nem igazán fogyasztok, ellenben kólát sajnos igen, adódott az ötlet: kólásdobozból fog készülni az én kollektorom. Egy ideje gyűlnek a kólás dobozok, most azonban végre a tettek mezejére léptem és beszereztem az első fontos kelléket: egy lyukfűrészt.

Kicsit melléfogtam vele, mert főként fára való, de kis bíztatás után elviszi az alumíniumot is. Egy másik nagy tanulság a megvásárolt termékkel kapcsolatban: az univerzális, all-in-one megoldások kivétel nélkül mind rosszak. Több méretű fűrész van a csomagban, melyeket be kell pattintani a fejbe – természetesen kijön, elmozdul stb…így lesz olcsó húsnak híg a leve.

A kólakollektor egyébként csak egy teszt lesz, a végső napkollektorom egy másik módszerrel fog készülni, írni fogok erről is.

Alkoss #3

Nem annyira alkotás, de mégis. Az iOS érába egy iPhone 3G készülékkel léptem be még 2008-ban. A kezdeti próbálkozások újratelepítéseit leszámítva gyakorlatilag 8 éve nem volt teljes újratelepítés a telefonomon, mindig csak frissítettem az éppen aktuális iOS verzióra.

Sokak szerint célszerű időnként egy clean installt megjátszani, a telefon teljesítménye is javulhat tőle. Mivel a 2017-es év az új kezdetekről, új dolgok bátrabb kipróbálásáról és az elengedésről is szól nekem, csináltam egy biztonsági mentést és magam mögött hagytam majd’ 8 év előzményét. Igazából az üzenetek voltak az egyedüliek, melyeket iCloudon keresztül nem lehet szinkronizálni, így ezekhez ragaszkodtam sokáig és most ezeket engedtem el.

No, meg az alkalmazásokat. A következő a játék: a gyári beállításra visszatérés után csak azokat az alkalmazásokat telepítem fel ismét, melyekre az idő előrehaladtával effektive szükségem is van. Ez egy jó módszer a tisztogatásra, fura felismerni, hogy melyek azok az alkalmazások, melyeket észrevétlenül használok aka természetes, hogy elérhető a telefonon és melyek azok, melyekre rácsodálkozok, hogy jééé valaha ezt is feltelepítettem?

Nyitottam egy jegyzetet erre a projektre és fogok írni belőle egy blogposztot, mik azok az alkalmazások, melyek végül visszakerültek, milyen sorrendben, miért, mire használom őket és mik azok a beállítások, amiket eszközöltem a telefonon a gyári beállítás visszaállítása után. Volt már egy hasonló alkalmazás tisztogatásom, igaz, akkor az iPhone 3G lassúsága miatt kényszerűségből.

Alkoss #4

Tegnap (01.05.) Budapesten jártam a cégünk központjában egy trainingen, ahol egy új iPades alkalmazást próbáltak megtanítani a csapatnak. Ezzel egy időben megkaptuk azokat a keretszámokat, melyek alapján a 2017-es évben ki kell alakítanunk az ügyfélkörünket. Ezt mi (is) targetnek hívjuk.

Igaz tegnap még csak a keretszámok kerültek meghatározásra és az elkészítésre még nem kaptunk határidőt, azoban hazaérkezve úgy gondoltam, alkalmazom a “csináld most!” módszert, gyorsan, míg friss az élmény!

Leültem a céges gép elé és gyors átgondolás után megcsináltam a rendszerben a szükséges módosításokat, nettó 1 órát töltöttem szerintem vele. Így viszont egy határidős feladat még bőven a határidő előtt elkészült – egy feladattal kevesebb amivel foglalkoznom kell, felszabadult hely a fejemben más gondolatok, projektek számára.

Ez volt, ez lesz 2017-ben

2013 volt az első év, amikor elkezdtem kialakítani az évértékelő és évtervező szokásomat itt a blogon “Ez volt, ez lesz” címmel. A bejegyzés egyfajta visszatekintés az elmúlt évre és egyfajata jövőbe tekintés – mindez publikusan, mert több kutatás szerint is a nyílvánosan megtett ígéreteket jobban betartja az ember.
Vagy épp nem.

2016

Az eredeti tervem szerint idén megtörtem volna a szokást, és kihagyom a visszatekintést. Ennek nagyon egyszerű oka volt: úgy éreztem, hogy szinte semmit nem sikerült megvalósítani a tervekből. Az ok, hogy ez a paragrafus most mégis ide került prózai: visszanézve a tavalyi bejegyzést kiderült, hogy egész sok terv teljesült.
Például vettünk egy házat, melyet már “csak” fel kell újítani és talán a 2017-es évértékelőt már a kandalló mellől fogom pötyögni. A fogyás és a testsúly megtartás nem igazán sikerült, eléggé stresszes egy év volt, melyet jól tükrözött a felelőtlen táplálkozás.
A franciaországi nyaralás – bár beárnyékolta kicsit a nizzai terror – szuper volt, jól éreztük magunkat. Beszerzések és megtakarítás fronton sikerült tartani a fegyelmet, mondjuk nem csoda: látva az építőipar árait, szükség lesz minden egyes forintra. Azért sikerült beszerezni pár kütyüt a “játszópénzemből”, a Netatmoról például írni is fogok, ez viszont egy olyan beruházás volt, mely a házhoz is kell majd. A digitális “köldökzsinórról” leválás egész jól halad, tényleg sokat segít benne az egyedfejlődésünket végigkövető podcastünk, az Agyvihar.

És a kudarcok: biznisz, munka, zene, blogolás – nem sikerült tartani az ígéreteket, ugyanakkor lett egy ház, mondtam már? 🙂

Ha a saját szemétdombunkról kitekintünk, sajnos sok olyan dolog történt a világban, ami miatt talán bennem is kialakulhatott az érzés: 2016 nem volt egy jó év. Pedig DE!

 

2017

Na, itt viszont most tényleg egyszerűsítek, több okból is.
Egyrészt, ha valamit megtanultam ezekből az évértékelőből, az mindenképpen az, hogy ne tegyek felelőtlen ígéreteket, ne tervezzek be irreális dolgokat. Másrészt pedig ki akarok idén próbálni pár új dolgot és még nincsen meg pontosan a metódus, hogy melyiket választom. Például gondoltam arra is, hogy 1-1 hónapot dedikáltan adott projektnek szentelek, hogy haladást érjek el vele.

Egy dolog viszont teljesen biztos: a 2017-es év egyik projektje az “Alkoss minden nap valamit!” lesz. A szabály nagyon egyszerű: minden nap alkotnom kell valamit, lehetőleg minél nagyobb hozzáadott értékkel. Az a legjobb, ha valami újat. Remek kiskapu erre a blogolás, hiszen elegendő minden nap egy posztot írnom és máris teljesült a játékom feltétele. Éppen emiatt találtam ki, hogy itt a blogon minden nap leírom az aznapi “alkotásom”, így becsukom a kiskaput 🙂

Ez a mai bejegyzés a #1, amit igazából tegnap kellett volna megírnom – az ötlet viszont ma jött.

Heti Zene S03E09

Akár a korábbi Heti Zene epizódokból, akár a harmadik évad nyitó epizódjából tudhatjátok, hogy @tepi77 nagy Jean-Michel Jarre rajongó. Tőle hozott ma nekünk zenét.

@tepi77: Az Oxygene albuma megjelenésének 40. évfordulójára Jean-Michel Jarre elkészítette az Oxygene-trilógia harmadik lemezét.

A második folytatás 1997-ben, az első lemez 21. évfordulójára készült el, így elmondható, hogy Jarre úrnak csak húszévente van szüksége némi oxigénre 🙂
Na de ez az új album december 2-án jelenik meg, és itt az első track, amit a mester közreadott belőle.
Nem szégyellem, volt nap, amikor egymás után tízszer ment le a dal a kocsiban – ez november 10. volt, amikor Jarre Budapesten játszott, és a koncertről mentem haza 🙂

A SEO és jó kis jazz muzsikák mestere @longhand a hétre egy bátorító zenét hozott.

@longhand: Itt van kapásból egy kis zene ami rengeteg bátorságot ad az embernek


YouTube link

Pont a héten futottam bele egy igazi 90-es évek beli rave muzsikába, aminek azért köze sincs ahhoz a Rave című dalhoz, melye @andan81 hozott. Egyetértek a kollégával: beugrik egy-két raves emlék 🙂

@andan81: Sam Paganini olasz dj/producer egy régebbi muzsikáját hoztam nektek a hétvégére. A Rave egy igazi modern klasszikus hangzású techno. Remek kis groove-okkal, és jó kis lépegetős ütemekkel. Hogy mennyi köze van a régebben fénykorát élő rave zenéhez? Talán nem sok, de amikor az analóg hangzású szinti beúszik az alapra, akkor az bizony instant libabőr. Nekem akkor azért beugrik 1-2 akkori rave zene hangzásvilága. Lehet pont ez volt a cél. Nincs túlerőltetve a retro hangzás, sőt, picit modernebben is szólal meg.
Remélem nektek is tetszik ?

YouTube link

A héten zorius olyan hibátlan leírást küldött, hogy nem akarok belerondítani a gondolatokba. Talán egy apró kiegészítés: a női producerek iránti rajongás közös “perverzió”, nálam valahol Björknél kezdődött és legutóbb Maya Jane Colesban teljesedett ki.

zorius: Két dolog miatt lesz ez az alkalom érdekes. Egyrészt páratlan sorszám, tehát stílus-kaland. Másrészt pedig van egy ‘perverzióm’, amit Robi is ismer már: a női producereknek kiemelt figyelmet szentelek. Az elférfiasodott zenei szakmában nem könnyű érvényesülni egy lánynak, tehát az már magában tiszteletet érdemel (és itt most kicsit szégyellje magát minden hím soviniszta Heti Zene közreműködő, mert eddig még senki nem tett ilyet rajtam kívül). Persze itt nem előadókra gondolok, hanem valódi női producerekre, akik maguk készítik, mixelik stb a zenéjüket. És a nagy kedvenceim ( Avalon Emerson , Cassy , Helena Hauff , Kyoka , Laurel Halo , Paula Temple ) érdekes módon olyan nagy nevek a techno-house-experimentális zenében, hogy ha nem tudnám, hogy lányok, akkor is az elsők között említeném. Ebben lehet valami olyasmi is, hogy a nők nyilván máshogy állnak mindenhez, más megközelítéssel, és van egyfajta bája a zenéjüknek, bár ez mondjuk Paula Temple ‘Deathvox’ című trackje esetében nem feltétlenül igaz 😉

Ebbe a sorba lép be új felfedezettem, Marie Davidson, egy tündi kis leányzó, aki szép csendben önmegvalósít néhány éve, művészkedő klipekkel erősíti a kifejezését, és a cuki kanadai akcentusával végképp elvarázsol, és megszínesíti amúgy puritán zenéjét. Ami techno alapokon nyugszik, de –  itt jön az érdekesség – retrós, dark electro-new wave-industrial-EBM elemekkel oltja be, ami megint csak egy olyan műfajcsoport, hogy az emberek többségének eszébe sem jutna ahhoz nyúlni (nekem sem), de általa kicsit megismerhetjük ezt a szubkultúrát is.
Önkényesen választottam a ‘Good Times’ című nótát a végéről, de ez tényleg egy olyan lemez, amit végig kellene hallgatni az elejéről. Javasolt kedvencek: ‘Interfaces’‘Denial’‘Inferno’ – erős techno banger témák; A ‘Naive to the Bone’ pedig a másik nagy kedvencem a ‘Good Times’ mellett.

YouTube link

És akkor az én heti ajánlásom.

Sokan szidják a Spotify szolgáltatást és van is benne igazság. Például mióta nem prémium előfizető vagyok, furcsa mód vannak érdekes bugok…node, vannak ám azért jóságok is. Ilyen például a mi kis Heti Zene ajánlásunkhoz hasonló “Heti Kaland” és a nemrég (amúgy zorius által) felfedezett Release Radar, melyben az általam korábban mentett, kedvelt, hallgatott előadók friss megjelenései gyűlnek össze hétről hétre – nehogy lemaradj valamiről.

Régi kedvencem a Sub Focus (akiről most látom, hogy még nem írtam itt?!). Ma jelent meg a legújabb, Love Divine nótája, mely kicsit visszakalandozik a 90-es évek brit drum’n’pop/garage irányába. Az úriember egyébként eléggé komoly drum’n’bass produkciókat hoz ki, őt és korábbi albumát vicces módon egy Red Bull reklám kapcsán és a Last jungle című dalán keresztül ismertem meg. Három évnyi hallgatás után most jött ki az új maxi, remélem album is érkezik hamarosan.

Szóval most igazi dj-s ősbemutató, Love Divine! Instant libabőr nálam!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Egy hosszúra nyúlt keresés eredménye

A hét nagy felismerése volt számomra, hogy még mindig milyen könnyen elterelődik a figyelmem. Erről szólt az előző bejegyzésem, melyben említettem, hogy egy témában elkezdtem keresni a Google-ben, majd két órányi böngészés után eljutottam oda, hogy vásároltam egy terméket.

A mai bejegyzés erről a termékről fog szólni, amely nem más, mint a BWT Penguin vízszűrő kancsó.

A kemény víz

Ebben a régióban – de szinte az egész Nyugat-Dunántúlon, rettentően kemény a víz. Ez számos problémát tud okozni, az esztétikai kellemetlenségen (vízkőfoltok) túl a műszaki eszközökben komoly károkat tud okozni, a hatásfokot csökkentheti a kiváló vízkő, de a bőrnek sem a legjobb (bár annak inkább a víz klór – klorid tartalma nem tesz jót). Ezeken túl a kemény vízben a mosószerek, samponok, tusfürdők is másként viselkednek, szintén romlik a hatásfokuk.

Elhatároztam, hogy rendszer szinten keresek megoldást és a közeljövőben beruházok a vízvezetékre köthető vízlágyító berendezésbe. Ennek kapcsán indult a Google keresés és az egyik gyártónál megtaláltam a vízszűrő kancsókat, mely végül bevitt a féreglyukba.

Csapvíz vagy palackozott víz?

Igazából ízlés kérdése. A csapvíz minősége Magyarországon kimondottan viszonylag jó, komoly felügyeleti rendszer működik az ÁNTSZ berkein belül (leánykori nevén KÖJÁL, de már szerintem az ÁNTSZ sem létezik úgy, ahogy), a vízügyi rendszer magas színvonalon működik és megbízható. Persze a víz keménységénél sokkal komolyabb problémákat kell megoldani a vezetékes víz kezelésénél, ilyen – sajnos az ország területein még most is problémát okozó – például az arzén vagy ammóniumion tartalom.

Azért is húztam át a “kimondottan jó” jelzőt, mert a bejegyzés írása közben rátaláltam erre a 2014-es cikkre, mely jól leírja a helyzetet. Sőt, egy jó tippet kaptam is, ne álljon sokat a víz a kancsóban!

Valamiért én nem ittam eddig csapvizet, talán az enyhe klóros illat miatt, nem tudom. Egyszerűen csak kialakult a szokás és ész nélkül vettük a palackozott vizet, melyet utána szelektív gyűjtőbe heti rendszerességgel elvittünk.

Egy dolgot viszont mindig is utáltam nagyon: a reverz ozmózissal készült, szűrt, tisztított, föld ízű vizet.

A matek

Egy ideje, pontosabban 2016.04.04-e óta vezetem, hogy mennyit költök ásványvízre. Cserélgetni szoktam a márkákat, nincs különösebb megkötésünk, átlagban elmondható, hogy 75-100 Ft közötti árszegmensből vásároltunk.

Mikor rátaláltam a vízszűrő kancsóra, gyorsan elvégeztem a matekot: havi szinten 3-4000 Ft körül költünk ásványvízre, ami egyébként az elfogyasztott mennyiséget nézve is kevés. Nem iszunk eleget.

A vízszűrő kancsó persze nem fog nekünk ingyen “ásványvizet” termelni, a vízszűrő és ioncserélő patronok ára 1200-1900 Ft között mozog, beszerzési forrástól függően. Egy patron 120l víz elkészítéséhez elegendő, de havonta javasolják a cserét. Ha a kancsó bekerülési költségét is alapul veszem (5-7000 Ft között), akkor igazából 2-3 hónap után már a vízszűrő kancsóval készített víz áll nyerésre. Igaz a vezetékes víz árával nem számoltam, a nálunk érvényben lévő ~800 Ft / m3 (1000l) árból számolva az eddigi 45-60 liter ásványvíz fogyasztásunk csapvízből 48 Ft-nak felel meg. 2016. áprilisa óta közel 22.000 Ft-ot költöttünk ásványvízre… Hát nem vicces?

Ide tartozik, hogy az ajánlás szerint napi 2-3 liter folyadékot azért jó lenne magunkba oktrojálni, két főre vetítve az havi szinten 180 liter … ebből  jól látszik, mennyire keveset iszik a háztartásunk.

A kis pingvin

BWT PenguinA márka – mivel szimpatikus az osztrák cég – adott volt, BWT lesz. A kérdés csak az volt, melyik típust válasszam. És melyik ajánlatot?!

A bevezetőben is említett hosszú keresés talán a döntéshozatali folyamat miatt tartott sokáig, végül sikerült a BWT Penguin típusára letenni a voksot.

Volt pár jó ajánlat a BWT webshopjában is, régebbi modellek pl. szettben most akciós áron kaphatóak, de találtam az Amazonon is (melyről pont vásárlás után derült ki, hogy 39€ felett ingyen fog majd szállítani Magyarországra). Végül egy – számomra – ismeretlen webshopból rendeltem meg a websale.hu oldalon.

Miért itt, miért ezt? Mivel kísérletről van szó (nem tudom, hogy ízleni fog-e, bejön-e a módszer), a legolcsóbb megoldást kerestem. Amazon lett volna olcsó, de a szállítás elvitte az árelőnyt. A “gyári” shop akciója (régebbi modell + 3 patronnal) nem izgatott fel nagyon, a “pingvin” mellé adott kulacs és a majd kétezer forintos ártöbblet szintén nem. Egy kancsó, egy patron. Ha bejön, majd bővítünk.

Ezt egyébként most tudatosan gyarkorlom: gyors döntéshozatal, kísérletezés, modellezés, zéró tökölés. Utánam az özönvíz!

Kicsit azért utánanéztem a websale.hu oldalnak az árukeresőn, ami lehet, hogy hiba volt: olvastam nagyon jót és nagyon rosszat is. Itt megszólalt egy hang, mely végül elvitt egy közgazdasági fogalomhoz, a kockázati felárhoz.

Úgy voltam vele, hogy mivel nem ismerem a céget, nem rendeltem még tőlük, illetve a negatív visszajelzések viszonylag frissek voltak, nem kockáztatom meg a bankkártyás fizetést. No nem azért, mert magával a fizetéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hanem mert a legtöbb negatív kritika az áru elérhetőségének mondjuk úgy pontatlanságát illette és ebből fakadóan a szállítás gyorsaságát. Nem akartam, hogy ki tudja mennyi ideig álljon benne a pénzem, ráadásul tényleg gyanúsan olcsó volt a többi helyhez képest.

Így utánvét lehetőségét választottam, GLS pontba kiszállítással (a futárra sem kellett így várni), a felára az utánvétnek 250 Ft volt. Ezt hívom én helytelenül “kockázati felárnak”, bár, ha úgy vesszük, az olcsóbb ár okozta nyereségtöbblet tulajdonképpen felfogható kockázati felárnak 🙂

Ne szidjatok, ha nem így van, nem vagyok közgazdász – csak lelkes rajongó!

Átvétel, unboxing, installálás

Átlagos dobozHétfőn adtam le a rendelést, ma jött a mail (csütörtökön), hogy megérkezett a GLS pontba a cucc. Mindig jót mosolygok az olyan átvételi helyeken, amelyeknek nem ez a fő funkciójuk, csak valamelyik, a dolgozók által már millószor elátkozott vezető úgy gondolta, jó ötlet egy élelmiszerüzletbe átvételi pontot létesíteni. Van egy különleges hangulata ilyenkor az átadás-átvételnek, érzem a hátamban a kést – “mit majomkodik itt, ez egy közért!”

A doboz tartalma Az unboxing porn rajongóit ki kell ábrándítsam: semmi extra. A doboz átlagos minőségű, semmi hipszter elemet nem tartalmaz. A kancsóA kancsó, benne a szűrőbetét tartó és a szűrő. Ja meg a fedél. Használati útmutató, magyarul is. Ennyi.

Az installáláshoz előbb le kell tölteni a drivereket a cég honlapjáról floppy-ra, majd be kell áztatni a szűrőpatront 5 percre sima vízbe, a kancsót pedig enyhe szappanos vízzel megtisztítani. Ázik a patron 5 percigEzt egyébként minden egyes patroncserénél javasolja a gyártó, majd leönteni róla a vizet, és felengedni most már normál használatra, majd a lehetséges lebegő aktív szén szemek miatt még 1x le kell önteni a vizet és csak ezután az előkezelés után lehet fogyasztani. Harcra kész

Felengedés után a szűrő teszi a dolgát, szépen csordogál át rajta a víz. Kicsit a széleken szivárog, ez remélem idővel megszűnik majd.

Mit is csinál a szűrő?

A gyártó ígérete szerint:

  • Az apró lebegő homok, rozsda és más szennyeződések fennakadnak egy finomszűrőn

  • Az aktívszenes szűrőfelület eltávolítják az íz és illatrontó anyagokat, például a klórt a vízből és más szerves vegyületeket

  • Az ioncserélő eltávolítja a vízkőért felelős anyagokat és a nehézfémek egy részét (amennyiben jelen vannak a csapvízben

  • A szabadalmazott Mg2+ technológia révén a víz értékes magnéziummal gazdagodik

  • A 2. finomszűrő pedig megakadályozza, hogy az esetlegesen bent maradt részecskék bejussanak a szűrt vízbe.

Úgy legyen!

Első tapasztalatok

Ez egy rövid posztnak készült, mint eddig szinte mindig, és megint rá kell jöjjek: képtelen vagyok röviden írni. Bocs.

Gyorsan vízkőtelenítettem a vízforralót egy kis 20%-os ecettel, pezsgett szépen. Science bitch! Míg tisztult, megkóstoltam az első eresztést: a klórszag eltűnt, az íz más mint a csapból vett ellenminta. Twitteren elhíreltem és már akadtak kétkedők, sajna nincs itthon reagensem, hogy megnézzem, akad-e kalcium-karbonát – valószínűleg amúgy igen, csak sokkal kevesebb.

Amit ígértek és vártam, hogy a kávé, tea teltebb ízű lesz. Ezt egyelőre lehet, hogy csak az agyam képzeli bele, de mintha teltebbek lennének az aromák. A szimpla víz teljesen jó ízű, szóval a rendszer átment az elsődleges kóstolási teszten, marad.

A vízkő mennyiségét illetőleg pedig majd a vízforraló fog “árulkodni”, ha nem vízkövesedik, akkor az sem csalás és ámítás.

Egy hónapra elegendő a gyárilag csomagolt patron, de már találtam Amazonon lelőhelyet, ahonnan ~900 Ft-os áron fog érkezni egy éves adag, amivel bőven a korábban kifizetett ásványvíz költség alatt leszünk.