A múlt héten a munkám miatt egész héten távol voltam a digitális élettől, így elmaradt az aktuális Heti Zene epizód. Ezen a héten pedig bokros teendőim miatt csúsztunk egy napot, de már itt is vannak a jobbnál jobb zenék.
Fincsi zenét hozott @ni0, ez a hangzásvilág igazán közel áll hozzám!
@ni0: Manapság sokat hallgatom a Spotify Trance genre radio-t, és ott jött velem szembe ez a rég elfeledett klasszikus. Az In Search of Sunrise sorozatot eredetileg Tijs, vagyis Tiesto indította útnak 1999-ben. Mivel Tiesto átnyergelt a house műfajba, Richard Durrand viszi tovább az ISoS-t. A sorozat 5. lemezéről (Los Angeles-nek szentelve) következzen most egy kellemes vokálos muzsika Inpetto remixében :).
Igazi „@longhand nótát” kaptunk, gitáros, jazzes, jó. Kár is ragozni.
@longhand: Különösebb story nem kapcsolódik a mai zenéhez, az Rdio dobta be John Scofield dalát random, egyből ránéztem, hogy mi az és azóta többször meghallgattam a teljes albumot, amin az Endless Summer is szerepel.
Kellemes zene, nagyon bejön. 🙂
A héten @andan81 kolléga megint egy kedvenc előadómtól hozott egy darabot, pontosabban két kedvenctől. Az egyik az eredeti előadó Guy J (gyakran szerepel a mixeimben), a másik pedig a dalából remixet készítő Henry Saiz.
@andan81: A héten ismét egy nagyon finom house muzsikát hoztam nektek. 🙂
Guy J izraeli dj-producer, John Digweed felfedezettje. Miután már több slágerével (és remixével) tarolt szerte a világban, 2008-ban adta ki első szerzői albumát, melyet nem más kiadó, mint a mindenki által jól ismert Bedrock támogatott. A nem olyan régen (2012 nyarán) alapított Lost & Found kiadóval pedig elérte azt a célját, hogy a kiadatlan szerzemények is a megfelelő időben válljanak elérhetővé a közönség számára. Jelenleg a belgiumi Antwerpenben élő izraeli fiatalember egészen egyedi hangzásvilága sokakat magával ragadott. Amit választottam tőle, egy partyzósabb, progresszív, deep house-os , trance-es vibrálású darab. Remélem tetszeni fog 🙂
Ja, és február 7-én hazánkban is játszani fog a Kasino-ban; az I Love Deep rendezvénysorozaton.
Múlt héten is küldött zenét @ddq így most tőle két darabot kaptok. Mindkét előadó nagy kedvencem 🙂
@ddq: Erre nagyon nem tudok mit mondani. Annak, aki az elmúlt évtizedeket egy közepesen mohás kő alatt töltötte egy kerékpárbelsőben valahol egy fenyőerdő mélyén, valószínűleg semmit nem fog mondani az Underworld neve.
Mindenki másnak aki hallgatott elektronikus zenét, valószínűleg megvolt a Born Slippy, ami mára a klasszikus és az „átalakította az elektronikus zenét” jelzőt is megkaphatja az Underworld munkásságával egyetemben.
Tőlük következik egy remek studioszett a Rez/Cowgirl mashup, temérdek potival, csukott szemmel magyarázó Karl Hydeal meg a szokásos Underworld hangzással, mert most éppen ez az, ami ébrentart a meló közben.
És ha valakinek mindez nem lenne elég, itt a teljes KCRW liveszett 2011-ből ami megintcsak olyan, hogy hujujjj!
A második ajánlás régi nagy kedvencem, igaz nem épp a könynen fogyasztható zenéket készíti a The Crystal Method. Ja, külön köszönet a mellekért 🙂
@ddq: 2014 január 13 a nap, amikor az egyik nagy kedvencem, akiknek az elektronika iránti vonzódásom köszönhetem végre kijött az új albummal, amiről már volt temérdek maxi, meg streamelhető preview, de a teljes album nem volt elerhető sehol sem.
De ennek mostantól vége, mert több helyről is megvásárolható/elérhető/letölthető a The Crystal Method roppant fantáziadus „The Crystal Method” cimű albuma! (a tömeg örvend vala!)
Erről az első track, amihez már klipp is készült (mellekkel!) az Over It, Dia Frampton közreműködésével, aki egy külön hetizenefolyamot is megérdemelne, mert annyira jó hangja van.
Ma én három dalt ajánlok.
Az elsőben van egy kis csavar, hiszen a tavalyi 2011-es év egyik nagy slágerét adó svéd művésznő Lykke Li – I Follow Rivers című dalát feldolgozó Triggerfinger bandát ajánlom. 1998-ban alakultak, belga zenészekről van szó és szerintem nagyon jól sikerült ez a cover.
A második szintén egy cover, a Daft Punk gigaslágerét, a Get Lucky-t dolgozta át Nicole Cross. A művésznőre érdemes odafigyelni, érdekes hangja van, nem is csúnya, szóval minden adott a sikerhez 🙂 Pinket is egész jól énekel!
Levezetésnek hagytam a legújabb kedvencemet. Nem egy nagy íveket bejáró dal, de engem magával ragadott az egyszerűségével és az előadójában lakozó, szigorúan jó értelemben vett „gagyi”. Nem tudom, hogy ez tudatos-e vagy se, én megvettem.
Na, álljunk meg egy szóra: a Blood Orange nem más, mint Dev Hynes, akiről azt illik tudni, hogy nem szarral gurigázik, dalokat írt többek közt a Florence and the Machine-nek és a 2007-ben Grammyt nyerő The Chemical Brothers albumon is jegyez dalt. Legújabb Cupid Deluxe albumának nyitó dala a Chamakay.
Önreklám: legutóbbi Sunday Sessions 03 mixemben ez a nyitó dal.
Poén: mostanáig nem néztem utána az úrnak, így még arra is gondoltam, ha ilyen „kis, gagyi” művész, akkor simán benne lesz egy remixben, megkeresem. Hátööö…:)