Kategóriák
Blog

Svédországban jártam 2.

Az előző része a svéd beszámolónak még az olaszországi nyaralás előtt íródott, így kicsit nehéz lesz most mindenre visszaemlékezni 🙂 Akkor azzal zártam a posztot, hogy a svédországi részre egy egész külön posztot szentelek.

A Svédországban eltöltött két nap eléggé mozgalmas volt, de megérte, mert rengeteg jó fej emberrel találkoztunk és jó élményekkel gazdagodtunk.

Svédországról pár érdekes adat (zárójelben mindennek a magyar megfelelője):

Népesség: 9 122 269 fő (9 968 000)

Terület: 449 964 km2 (93 036)

Népsűrűség: 20 fő/km2 (107,2)

GDP (1 főre jutó): 42 694 USD (12 924)

Forrás: Wikipedia

Leginkább a GDP különbség a szembetűnő, ez alapján sok “érdekesség” érthető, de kár kerülgetni a forró kását: Svédország egy gazdag ország, de megdolgoztak érte. Sőt mi több, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez így is maradjon.

Az árak színvonaláról nagyon könnyű nyilatkozni: magasak. Nagyon magasak.

Mivel egész úton nem találtunk nyitva tartó benzinkutat, és nem akartuk kicentizni a gázolajat, beiktattunk reggel egy pihenőt és megvártuk, míg kinyit egy útba eső benzinkút. Mivel itt volt az első találkozás hús-vér svéd lakossal, kicsit félve (bár az előzetes infók alapján azért mégis bizakodva) tettem fel a benzinkutas srácnak a kérdést, hogy beszél-e angolul és tudunk-e már tankolni, vagy meg kell várni a 6 órás nyitást? A srác (24-26 lehetett max) tökéletes angolsággal válaszolt, hogy a gépet el kell indítania stb…szóval nem tudunk azelőtt tankolni, de a mosdót két pillanat múlva kinyitja és tudjuk használni (ez is kérdés volt 😀 ). Első meglepetés megvolt.

Innen már csak kb 20km-re voltunk vendéglátónktól, akivel megérkezésünk után a vendégház teraszán már kávézgattunk is. A svédeknél is divatos a hosszú, filteres kávé. Rövid programegyeztetés után, már úton is voltunk egy szomszédos városkába, Arboga-ba, ahol a másnapi “hillclimb rally”, a Röforsloppet résztvevői mutatták be az autóikat.

Itt ebédeltünk is egyet, lazacot ettük főttkrumplival. A vendéglő a folyó parton volt a hangulatos vörösre festett faházak között. Apropó vörös faházak. Feltűnt, hogy a vidéki faházak 99%-ban vörösre vannak festve, az abalakkeret pedig fehérre, szürkére. Megkérdeztük házigazdánkat, hogy ez valami tradició vagy előírás, hogy autentikusan így nézzenek ki a házak? Egy enyhe mosoly után megkaptuk a választ: rézbányászatból visszamaradt Cu2O (ami vörös por). Ezt újrahasznosítják úgy, hogy festék színezőanyagnak használják. Ebből adódóan a vörös színű festék azon túl, hogy nagyon jó minőségű, olcsó is. Okos!

Volt még pár ilyen kérdésünk, mivel rengeteg apró, ötletes dologgal találkoztunk, amik nem világrengető újdonságok, csak ésszerűen, környezettudatosan alkalmazott technológiák.

Utána látogatást tettünk házigazdánk ismerőseinél. Szintén, mindenki beszélt angolul és olyan kedves, szívélyes fogadtatásban volt részünk mindenhol, hogy szinte hihetetlen. Rendkívül közvetlen és barátságos szinte mindenki és mivel angolul tudtunk mindenkivel beszélni, nem is éreztük, hogy egy “idegen” országban vagyunk.

Másnap megnéztük a Röforsloppet nevű hegyi versenyt, ahol motorosok, oldalkocsis motorosok (igazi őrültek!) és historic rallyeautók versenyeztek. Nagyon érdekes egy verseny volt. 

Mint utólag megtudtunk, nagyon különleges alkalom volt, hogy az időjárás ilyen kegyes volt velünk, nagyon kellemes, napsütéses idő volt végig. Igaz, lehetett érezni, hogy nincs nagyon ereje a napnak, elvégre mégiscsak északon vagyunk.

A délutánt/estét vendéglátóinkkal és barátaikkal töltöttük, szintén nagyon jó hangulatban, folyékony angol társalgással – nem volt nyelvi akadály! Vendéglátónk vidéki rezidenciája teljesen lenyűgözött minket, mint megtudtuk, Svédországban a vidéki életért adnak meg mindent pénzt az emberek, nem mindenki a városi dzsungelbe rohan…

Vidék alatt nem a pestiesen használt jelentést értem (vidék=Budapesten kívül az ország többi fele), hanem azt, amit jelent: a városoktól messze távol, kis tanyaszerű családi farmokat, nem feltétlenül mezőgazdasági felhasználással. Viszont ami nagy különbség a svéd és a magyar vidéki élet között, hogy itt aki egy farmon él, nem szenved semmiben sem hiányt: víz, villany, internet mind megvan.

Apropó villany: Svédországban (mit sok egyéb más) nagyon drága az energia. Télen hideg is van, mégis nagyon népszerű a villanyfűtés. Ahol laktunk, ott a faház 25cm szigetelést kapott, dupla (értsd dupla olyan vastag mint nálunk) üvegezéssel, kifelé nyíló ablakok-ajtók (elméletem szerint azért, hogy egy kinyitáskor ne “húzza” befelé a hideget), alulról 30cm-es szigeteléssel. Geotermikus energia segít rá a villanyfűtésre (100m mélyre lefúrt csőben megy le a “fűtővíz” majd visszaérkezve azt melegíti fel a villanykályha), a melegvíz szolgáltatásba pedig napelemek napkollektorok segítenek be.

Az istállót (mert az is volt 🙂 ) egy ötletes megoldás (is) melegíti: egy téglalap alakú panelben, van egy napelem, ami elegendő áramot termel egy kis ventillátorhoz. Ez a ventillátor a nagy panelben felmelegedett levegőt fújja be az istállóba…ugye érzed, hogy ez kvázi ingyen fűtés…zseniális!

Na, ezek azok az apró ötletes dolgok, amik egész svédországi túránk során lenyűgöztek.

Sajnos másnap már jöttünk is haza, újabb 2 napos utazási tortúra, de biztos vagyok benne, hogy szigorúan repülővel (!), vissza fogunk még térni ebbe a csodálatos országba.

Ha nem lenne télen olyan hideg, még oda is költöznék. Leginkább az emberek miatt!

U.i.: Emberek. Nem említettem, hogy a közvetlenség mellett mennyire lazák, nyugodtak is. Senki sem rohan, betartják a közlekedési szabályokat, udvariasak, mosolyognak. Ideális társadalom. Ezt a lazaságot leginkább visszafele úton értettem meg, mikor a Scandlines járatán kiderült, hogy német üzemeltetésű hajón vagyunk, míg odafele svéd üzemeltetésün. Ezt onnan is tudtam, hogy míg odafele a svéd “pincér” csak legyintett mikor 20.10€ kellett volna fizetnem, hogy hagyjam a 0.10€-t, addig a német, precíz “pincér” szépen tartotta a markát és megvárta, míg 5-6 embert feltartva előkaparom a pénztárca mélyéről a 0.10€-t. Ami persze nem volt nálam, így 1€ fel lett váltva egy csomó csicsedlire…ez most nem reklamáció, csak két különböző hozzáállást akartam személtetni.

2 hozzászólás a(z) “Svédországban jártam 2.” című bejegyzéshez

Pontosan ahogy írod! Most jöttunk vissza Svédországból,tíz napot töltöttunk ott ( parom es a ket kutya)Érdekes volt olvasni a cikkedet..szeretem amikor a kocsi megáll nehány méterrel a gyalogos átkelő helytől ÉS TÜRELMESEN MEGÁLL ÉS ÁTENGED! Sok zseniális dolgot láttam én is. Megyek ujra par hónap múlva. Most kocsival voltunk. Jó kaland az is. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük