Történt, hogy tegnap Jason átírását kellett intéznem.
Hogy ki az a Jason? Hamarosan megtudod!
Beálltam a parkolóórás helyre, de akkor vettem észre, hogy nincs nálam elegendő aprópénz. Mivel Okmányirodába mentem, nem bízhattam a véletlenre (csúszás, macera, kávészünet stb…), ezért átgurultam a város egy másik, privát üzemeltetésű parkolójába. Hogy ez anno hogyan épült, hagyjuk, kb 20%-os kihasználtsággal működik (sorompós, szinte mindig üres). Akit érdekel, háttérinfó itt – word doc.
Emlékeztem, hogy a fizetőautomata papírpénzt is elfogad, ezért bátran behajtottam, megkaptam a vonalkódos jegyet – fizetni utólag, kihajtás előtt kell.
A megérzésem beigazolódott, az Okmányirodában annyit időztem, hogy a jegyem a másik helyen rég lejárt volna…de itt nem kellett aggódnom, mert utólag fizetek és papírpénzzel is tudok az automatánál.
Végeztem az ügyintézéssel, megyek fizetni. Szembesültem vele, hogy az automata telepítői, üzemeltetői az infodesign fogalmát még az értelmező kéziszótárból sem ismerik. Se egy magyarázó ábra, se egy nagybetűs, nyilas szöveg, csak egy kihasználatlan bazinagy lcd.
Fotó: www.morebanknotes.com
Papírpénz (500) be, kiköpi. Biztos rosszul tettem be, megfordítom. Kiköpi. Még 2 variáció van, mivel ez nem PIN kód, hadd szóljon. Kiköpi. Begyűri, kiköpi. Oké, nézzünk egy másikat (1000). Ki-be-ki-be-ki-be. Jóóó, fogadjuk el a tényt, hogy a fizetendő 200 Ft-ot nem fogom tudni ezzel a fizetési móddal teljesíteni.
Megnézem a bódét, ahol Józsinak kellene ülnie. Biztos sörért ugrott le, vagy rájött a szapora, oldozzuk fel – nehéz ez a munka. Reklamáció és/vagy problémamegoldás kizárva, akkor indul a “B” terv.
Neeem, nem akartam Walterral leszakítani a sorompót és úgy kijutni és a szép pázsiton sem akartam áthajtani. Bár egy pillanatra átvillant az agyamon.
Kávézóspottingba kezdtem, a sarkon volt is egy.
“Hello, fel tudnátok nekem egy öccázast váltani?”
Kislány a főnöknőre néz, aki szerencsére jó kedvében volt (jól sikerülhetett az éjszakája) , illetve jobban érdekelte a facebook, így csak bólintott, hogy hadd szóljon a váltás és már csörgött is a kezemben 1 db 200-as 2db 100-as és 2 db 50-es. Wunderbááá!
Emlékszel még, hogy mennyit kellett fizetnem? Igen, 200 Ft. A tarifa itt amúgy 100 Ft / óra 30 perc.
Visszaérek az automatához, jegyet lecsipogom, illetve előtte egy tanácstalan 40-es férfit útba igazítok, az infodesign hiánya őt is megakasztotta. A lecsipogás után ér a meglepetés, amit azért túlzás meglepetésnek nevezni, mivel ismerve a nap előzményeit, egy nagyobb összeggel mertem volna fogadni, hogy mire visszaérek az apróval, addigra elkezdődik egy újabb félóra, így az lcd-n már 300 Ft fizetendő díj fogadott.
Magyarán szólva: mivel nem működött rendesen az automata papírpénz elfogadó részlege és mivel Józsi sem volt a helyén, mire felkutattam az aprópénzt, addigra a szabadulásom 100 Ft-al drágult.
Zalaegerszeg, én így szeretlek.