Kategóriák
Blog

Bolondok napja

Tegnapi nap divatosan a kifogyhatatlan tréfákról szólt. Sokan nem szeretik ezeket a vicceket, én legrosszabban az álhíreket viselem.

De tegnap mégsem emiatt bosszankodtam, sokkal inkább az idióta és figyelmetlen magyarok miatt. Persze ez nem biztos, hogy nemzet specifikus, de még frissek a hétvégi élményeim Svájcból, ahol sikerült megtapasztalnom a figyelmesség egy emelt szintjét.

Az első bolond

A munkám kapcsán megérkeztem Sopronba, ahol a helyi Lidl áruházban terveztem reggelit vásárolni. Éppen a telefonomat nyomogattam még, amikor beparkolt mellém egy idősebb úr a Ford Ka gépjárművével. Nyitja az ajtót, valami koppan.

Kiszállok, megnézem, néz rám furám, az orrom alatt elmorgok egy „Sikerült?” kérdést, majd kezdődik a perpatvar. Az öreg úgy nekem esett, mintha legalább lekommunistáztam volna vagy épp a felmenőit, különösen az édesanyját illettem volna a legősibb mesterség művelésével. De nem, csak megnéztem, hogy nem nyitotta-e rá az ajtót az autómra.

Az öreg rettentő etikátlanul vitázott, előkerült, hogy mit képzelek én, hogy meggyanúsítom őt és különbenis milyen kis nyikhaj vagyok, ő mennyivel idősebb (!) és csak, hogy tudjam: egymillió kilométert vezetett le balesetmentesen és a saját autójára is úgy vigyáz mint a szeme fényére, ugyanígy a máséra is és nem érti mit szarozok én itt, mikor semmi nem történt.

Persze a nyugodtságom és a tárgyilagosságom mégjobban felidegesítette, amit bevallom, élveztem. Imádom, mikor a buta ember nem tud mit kezdeni egy korrekt vitapartnerrel.

A vonzás törvénye

Mióta megvan az új autóm, inkább messzebb szoktam parkolni pl a TESCO-ban is, csak nehogy rámnyissa valaki az ajtót. Merthogy a magyarok erre nem figyelnek.

Miért emelem ki ezt ennyire? A hétvégén Svájcban voltam, ahol míg várnom kellett egy parkolóban, figyeltem az embereket. Először csak az volt fura, hogy a mellém beparkoló sofőrök mennyire óvatosan szálltak ki, de ezt betudtam annak, hogy bent ülök az autóban. De aztán láttam, hogy a többi parkolóhelyre beállók is ugyanilyen figyelmességgel és óvatossággal nyitják az ajtókat és figyelnek a mellettük parkoló járműre (talán pont emiatt érdemes Svájcból használt autót venni).

A bolondok napi első kliensem annyira felhúzott, hogy el is mentem egy másik boltba reggeliért, majd utána leparkoltam a kórháznál, hogy megkezdjem a munkát. A kórháznál tudni kell, hogy állandóan tele van a parkoló, így nagyon nem volt választási lehetőségem pl. arra, hogy egy „magányosabb” helyet keressek. Be is parkoltam az egyébként egyáltalán nem szűk parkolóhelyre, majd nem sokkal később mellém állt egy Renault Clio kombi. Rövid ideig még molyoltak a kocsiban és nekem is el kellett még intéznem egy telefont. Láttam, hogy nyílik a szomszéd autó ajtaja, még át is szaladt a gondolat a fejemben, hogy remélem nem nyitja rám…és de: ismét koppanást – de most jóval nagyobbat – hallottam, így már rutinosan kiszálltam az autóból.

SérülésAz ellenőrzés során szomorúan állapítottam meg, hogy bizony rámvágta az ajtót az idősebb hölgy, aki furán nézett rám, hogy mit ellenőrzök az autón.

Ekkor megszólítottam: „Rám tetszett nyitni az ajtót.”

A válasz meglepő volt: „Ja, nem is láttam, hogy itt van és, hogy hozzáért.”

Majd fogta magát a lányával és elindult. Mikor utánuk szóltam, hogy most itt akarnak csak így hagyni, akkor egy ingerült „Miért, mit csináljak?!” volt a válasz.

Annyira sokkolt az esemény – főleg a korábbi öregúr miatt -, hogy nem vágott gyorsan az eszem és nem tettem fel az „Ön mit csinálja fordított esetben?” kérdést. Így csak az hagyta el a számat, hogy „Talán jó lenne mondani valamit!”. Erre egy kierőszakolt, „Hát akkor bocsánat…” volt a válasz, majd továbbálltak.

Még persze magamban füstölögtem kicsit, hogy erre miért nem képesek figyelni, aztán inkább beletörődtem.

Tanulság

Nincs. Ez olyan, mint a kőfelverődés, nem tudod kivédeni.

A figyelmetlenséget, az ingerült reakciókat viszont nem bírom hova tenni. Ha nagyon bele akarnék magyarázni valamit, akkor talán a mélytársadalmi irigységet és általános leszaromságot mondanám, a dögöljön meg a szomszéd tehene mechanizmus mindenhol működik.

Ez van. Szomorú vagyok.

Egy hozzászólás a(z) “Bolondok napja” című bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük