Hirtelen felindulásból csak egy Facebook bejegyzést akartam írni a témában, de aztán jöttek a szavak egymás után, így inkább egy rövidke bejegyzés lesz belőle.
Biztos vagyok benne, hogy megosztó lesz az amit tettem, de bízok benne, hogy lesz, aki meglátja benne a hosszútávú célt.
Van egy Hit Gyülekezete „nyaraló” – korábban lelkészi hivatal – itt a szomszédban. Vadabbnál vadabb szentfazekak járnak ide nyaralni.
Múltkor például a nagy melegben bezárva tartottak egy kutyát, magára hagyva. De ha itt voltak sem volt benne köszönet, mert a kutya nem mehetett ki a kb. 600nm-es telekre. Ott majdnem hívtuk az állatmentőket.
Most egy olyan „szentcsalád” van itt, aki úgy gondolja, hogy a kerítés elé az utcára kirakott szemét már nem az ő gondjuk. Persze kukájuk nincs, szemétdíjat nem fizetnek, így már hallom előre ezt a mentséget. Nem, ez nem mentség, még ha direktben talán nem is az ő hibájuk, hanem a nyaralót üzemeltető szervezeté, egységé, gondnoké (megfelelő aláhúzandó).
Először pár napja csak egy zacskó háztartási hulladék került ki, gondoltam hamarosan mennek el, turnusváltás van és a gondnok majd elviszi. Hát nem. A mai napra már három zacskó szemét hevert az utcán. Ma szerda van, ma volt a szemétszállítás, de a hulladékszállítást végző cég dolgozói – abszolút konzekvens módon – nem vitték el a kukával nem rendelkező (így szemétdíjat sem fizető) ház elől a hulladékot.
Namost, a mai nap úgy döntöttem, hogy alkalmazom a svájci módszert, kicsit magyarosítva és mintegy nevelési célzattal megcímzem a szemeteszsákokat „vissza a feladónak” jelzéssel. Egy jól szervezett mozdulattal visszajuttattam (óvatosan, hogy ne szakadjon ki és ne szóródjon szét) a szemetet a származási helyére.
Mi is az a svájci módszer?
Nos, mindenki oda van meg vissza, hogy Svácjban, meg Ausztriában, meg Németországban, stb… milyen rend van és tisztaság van. Ennek egyik oka az, hogy jól szervezett és jól finanszírozott szolgáltatások biztosítják a folyamatos rendet. De ez még kevés a sikerhez, mert kell hozzá a lakosság is. Pontosabban fogalmazva az, hogy a polgárok kötnek/kötöttek egymással egy olyan „szerződést”, melyben vállalják, hogy tisztán és rendben tartják a környezetüket. Elsősorban magukra nézve ezt betartják, másodsorban viszont erre a „szerződésre” időnként udvariasan (vagy határozottan, ami tűnhet bunkó, arogáns megoldásnak) felhívják az alkalmanként kilengők figyelmét.
Ismerős mesélte – vagy valahol olvastam, sajnos nem emlékszem -, hogy a szomszéd figyelmeztette, mikor túl korán tette ki Svájcban a kukát, mert annak megvan a pontos rendje: azért dolgoznak pontos időbeosztás szerint a szemétszállítók, hogy a kukák rövid ideig legyenek az utcán és ezzel ne rontsák el az utcaképet. A szomszéd a szokást nem ismerő, vagy betartását nem fontosnak tartó „betelepülőt” udvariasan figyelmeztette, megőrizve ezzel a rendet.
Miért nincs magyar módszer?
Mélyebb szociológiai eszmefuttatások mellőzésével (meg mert nem is értek hozzá), azt gondolom, hogy ezért is az „átkos” és az azóta eltelt zsibbadt évek tehetők felelőssé. A III/III-as múlt, a feljelentgetés, a megfigyelés, a rosszindulat szépen kiírtotta generációkból a jó szándékú figyelmeztetés, a közös érdekekre felhívás befogadásának a képességét.
„Mi közöd hozzá?”
„Ne szóljál be köcsög, jó?!”
„Megütlek!”
…és társai reakciók tömkelegét lehet sorolni, amelyek után minden jóérzésű ember kétszer is meggondolja, hogy felhívja-e az íratlan társadalmi szerződést éppen nem betartó polgártárs figyelmét. A másik, hogy szerintem nincs is ilyen szerződés sokunk számára, nem látjuk ennek szükségességét. Ahogyan akkor sem emelünk szót, mikor közös adóforintokból presztízsberuházások épülnek, amikor közös adóforintok strómanok, oligarchák zsebébe vándorolnak, amikor valaki büszkén hirdeti, hogy „számla nélkül okosba” intéz mindent és még sorolhatnám.
Holnap
Mielőtt bárki pálcát törne a módszerem felett: kíváncsi leszek a holnapi történésekre, vajon kikerül-e újra a szemét az utcára vagy megértik a jelzést és megoldják a problémát. Ha újból kikerül, megvárom, míg hazaérnek és kultúrember módjára (legalábbis az elején 🙂 ), megbeszélem velük a kérdéskört.
Az egy külön posztot érdemel – csak őket sajnos nem csíptem még el -, amikor a szelektív gyűjtőbe kerül háztartási hulladék, építési törmelék, ruhaszárító, matrac (nem vicc).