Mától kezdve a blogomról érkeznek a tweetek

Bizonyára észrevettétek, hogy “stro-B megint matat valamit a Twitter fiókjával”. Nos igen, belekezdek egy újabb kísérletbe, amely része az Indieweb mozgalomnak és igen, nagyban Zsolti (aka @wyctim) inspirált benne (ő már átalakította a blogját korábban)

Miről van szó?

Nem Twitterre fogom gyártani a tartalmat, hanem a saját blogomra.

Mit remélek ettől?

Több tartalom keletkezik a blogon, melyek a “régi”, hosszabb terjedelemben is visszatérnek.

Hogyan fog ez működni?

Mivel az átmenet szerintem nem lesz számomra zökkenőmentes, csináltam egy microblog kategóriát, melybe a tweet-szerű posztok kerülnek. Erre készült egy külön RSS feed is. A hagyományos bejegyzések a blog alap RSS-ébe kerülnek, amiben viszont nem lesznek benne a microblog “szemetelős” bejegyzések.

Mindkét jellegű bejegyzés kikerül Twitterre.

Jelent ez valami változást számomra?

Nem. Ugyanúgy Twitteren olvashatsz, sőt válaszolhatsz is, a reply-ok, lájkok megjelennek itt a blogon és – elvileg – az általam adott válaszok pedig Twitterre is visszakúsznak.

A szokásaink rabjai vagyunk

Nem újdonság ez, akinek mégis, javaslom elolvasni a The Power of Habit című könyvet. Az viszont már sokkal érdekesebb, amikor ezzel szembesülünk is a mindennapok során. Azt egy fejlődési folyamatnak tekintem, amikor észreveszed magadon ezeket a visszatérő, automatikus mintákat, mert ez egy fontos lépés ahhoz, hogy tudj ellenük tenni – ha például egy rossz vagy számodra nem tetsző szokásról van szó.

A cue-routine-reward háromszög

Ma reggel történt velem, hogy leültem ébredés után a gép elé (rossz szokás 1.), majd az éjszaka során érkezett (hír)leveleket átnéztem (rossz szokás 2.). Az egyik hírlevélben épp konyhai evőeszköztartót promózott a Joseph&Joseph. Pont ilyet keresek, ezért gyorsan leszaladtam a konyhába, megmérni a fiókok mélységét.

Leértem a konyhába (szokás 3. cue, trigger), majd mérés helyett elkezdtem magamnak “kávét” (igazából kávés-tejet iszom, túlzás kávénak nevezni) készíteni, míg felforrt a víz, elővettem a hűtőből a tejet, a narancslevet és a reggeli joghurtomat. Beindult a reggeli rutin.

Visszatértem a felpakolt elemózsiával a gépemhez tovább böngészni a Joseph&Joseph oldalát, majd akkor csaptam a homlokomra: amiért eredetileg mentem a konyhába, az elmaradt, megmérni a fiókok mélységét…

A szokásom – reggeli kávé elkészítése a konyhában – teljesen felülírta a célt, amiért eredendően a konyhába indultam. A szokásaink rabjai vagyunk!

A fenti példa is jól mutatja, hogy szinte bármilyen környezetben felülkerekedhetnek rajtunk régi, berögzült szokásmintáink. Legyen szó magánéletről vagy munkáról, vagy akár politikáról, gondolkodásmódról…

Ezeknek a szokásoknak az átalakítása melós folyamat, de pont ez az élvezetes benne. Felismerni, majd megváltoztatni.

Power of habit, forrás: https://blog.percolate.com/