Heti Zene S03E09

Akár a korábbi Heti Zene epizódokból, akár a harmadik évad nyitó epizódjából tudhatjátok, hogy @tepi77 nagy Jean-Michel Jarre rajongó. Tőle hozott ma nekünk zenét.

@tepi77: Az Oxygene albuma megjelenésének 40. évfordulójára Jean-Michel Jarre elkészítette az Oxygene-trilógia harmadik lemezét.

A második folytatás 1997-ben, az első lemez 21. évfordulójára készült el, így elmondható, hogy Jarre úrnak csak húszévente van szüksége némi oxigénre 🙂
Na de ez az új album december 2-án jelenik meg, és itt az első track, amit a mester közreadott belőle.
Nem szégyellem, volt nap, amikor egymás után tízszer ment le a dal a kocsiban – ez november 10. volt, amikor Jarre Budapesten játszott, és a koncertről mentem haza 🙂

A SEO és jó kis jazz muzsikák mestere @longhand a hétre egy bátorító zenét hozott.

@longhand: Itt van kapásból egy kis zene ami rengeteg bátorságot ad az embernek


YouTube link

Pont a héten futottam bele egy igazi 90-es évek beli rave muzsikába, aminek azért köze sincs ahhoz a Rave című dalhoz, melye @andan81 hozott. Egyetértek a kollégával: beugrik egy-két raves emlék 🙂

@andan81: Sam Paganini olasz dj/producer egy régebbi muzsikáját hoztam nektek a hétvégére. A Rave egy igazi modern klasszikus hangzású techno. Remek kis groove-okkal, és jó kis lépegetős ütemekkel. Hogy mennyi köze van a régebben fénykorát élő rave zenéhez? Talán nem sok, de amikor az analóg hangzású szinti beúszik az alapra, akkor az bizony instant libabőr. Nekem akkor azért beugrik 1-2 akkori rave zene hangzásvilága. Lehet pont ez volt a cél. Nincs túlerőltetve a retro hangzás, sőt, picit modernebben is szólal meg.
Remélem nektek is tetszik ?

YouTube link

A héten zorius olyan hibátlan leírást küldött, hogy nem akarok belerondítani a gondolatokba. Talán egy apró kiegészítés: a női producerek iránti rajongás közös “perverzió”, nálam valahol Björknél kezdődött és legutóbb Maya Jane Colesban teljesedett ki.

zorius: Két dolog miatt lesz ez az alkalom érdekes. Egyrészt páratlan sorszám, tehát stílus-kaland. Másrészt pedig van egy ‘perverzióm’, amit Robi is ismer már: a női producereknek kiemelt figyelmet szentelek. Az elférfiasodott zenei szakmában nem könnyű érvényesülni egy lánynak, tehát az már magában tiszteletet érdemel (és itt most kicsit szégyellje magát minden hím soviniszta Heti Zene közreműködő, mert eddig még senki nem tett ilyet rajtam kívül). Persze itt nem előadókra gondolok, hanem valódi női producerekre, akik maguk készítik, mixelik stb a zenéjüket. És a nagy kedvenceim ( Avalon Emerson , Cassy , Helena Hauff , Kyoka , Laurel Halo , Paula Temple ) érdekes módon olyan nagy nevek a techno-house-experimentális zenében, hogy ha nem tudnám, hogy lányok, akkor is az elsők között említeném. Ebben lehet valami olyasmi is, hogy a nők nyilván máshogy állnak mindenhez, más megközelítéssel, és van egyfajta bája a zenéjüknek, bár ez mondjuk Paula Temple ‘Deathvox’ című trackje esetében nem feltétlenül igaz 😉

Ebbe a sorba lép be új felfedezettem, Marie Davidson, egy tündi kis leányzó, aki szép csendben önmegvalósít néhány éve, művészkedő klipekkel erősíti a kifejezését, és a cuki kanadai akcentusával végképp elvarázsol, és megszínesíti amúgy puritán zenéjét. Ami techno alapokon nyugszik, de –  itt jön az érdekesség – retrós, dark electro-new wave-industrial-EBM elemekkel oltja be, ami megint csak egy olyan műfajcsoport, hogy az emberek többségének eszébe sem jutna ahhoz nyúlni (nekem sem), de általa kicsit megismerhetjük ezt a szubkultúrát is.
Önkényesen választottam a ‘Good Times’ című nótát a végéről, de ez tényleg egy olyan lemez, amit végig kellene hallgatni az elejéről. Javasolt kedvencek: ‘Interfaces’‘Denial’‘Inferno’ – erős techno banger témák; A ‘Naive to the Bone’ pedig a másik nagy kedvencem a ‘Good Times’ mellett.

YouTube link

És akkor az én heti ajánlásom.

Sokan szidják a Spotify szolgáltatást és van is benne igazság. Például mióta nem prémium előfizető vagyok, furcsa mód vannak érdekes bugok…node, vannak ám azért jóságok is. Ilyen például a mi kis Heti Zene ajánlásunkhoz hasonló “Heti Kaland” és a nemrég (amúgy zorius által) felfedezett Release Radar, melyben az általam korábban mentett, kedvelt, hallgatott előadók friss megjelenései gyűlnek össze hétről hétre – nehogy lemaradj valamiről.

Régi kedvencem a Sub Focus (akiről most látom, hogy még nem írtam itt?!). Ma jelent meg a legújabb, Love Divine nótája, mely kicsit visszakalandozik a 90-es évek brit drum’n’pop/garage irányába. Az úriember egyébként eléggé komoly drum’n’bass produkciókat hoz ki, őt és korábbi albumát vicces módon egy Red Bull reklám kapcsán és a Last jungle című dalán keresztül ismertem meg. Három évnyi hallgatás után most jött ki az új maxi, remélem album is érkezik hamarosan.

Szóval most igazi dj-s ősbemutató, Love Divine! Instant libabőr nálam!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Egy hosszúra nyúlt keresés eredménye

A hét nagy felismerése volt számomra, hogy még mindig milyen könnyen elterelődik a figyelmem. Erről szólt az előző bejegyzésem, melyben említettem, hogy egy témában elkezdtem keresni a Google-ben, majd két órányi böngészés után eljutottam oda, hogy vásároltam egy terméket.

A mai bejegyzés erről a termékről fog szólni, amely nem más, mint a BWT Penguin vízszűrő kancsó.

A kemény víz

Ebben a régióban – de szinte az egész Nyugat-Dunántúlon, rettentően kemény a víz. Ez számos problémát tud okozni, az esztétikai kellemetlenségen (vízkőfoltok) túl a műszaki eszközökben komoly károkat tud okozni, a hatásfokot csökkentheti a kiváló vízkő, de a bőrnek sem a legjobb (bár annak inkább a víz klór – klorid tartalma nem tesz jót). Ezeken túl a kemény vízben a mosószerek, samponok, tusfürdők is másként viselkednek, szintén romlik a hatásfokuk.

Elhatároztam, hogy rendszer szinten keresek megoldást és a közeljövőben beruházok a vízvezetékre köthető vízlágyító berendezésbe. Ennek kapcsán indult a Google keresés és az egyik gyártónál megtaláltam a vízszűrő kancsókat, mely végül bevitt a féreglyukba.

Csapvíz vagy palackozott víz?

Igazából ízlés kérdése. A csapvíz minősége Magyarországon kimondottan viszonylag jó, komoly felügyeleti rendszer működik az ÁNTSZ berkein belül (leánykori nevén KÖJÁL, de már szerintem az ÁNTSZ sem létezik úgy, ahogy), a vízügyi rendszer magas színvonalon működik és megbízható. Persze a víz keménységénél sokkal komolyabb problémákat kell megoldani a vezetékes víz kezelésénél, ilyen – sajnos az ország területein még most is problémát okozó – például az arzén vagy ammóniumion tartalom.

Azért is húztam át a “kimondottan jó” jelzőt, mert a bejegyzés írása közben rátaláltam erre a 2014-es cikkre, mely jól leírja a helyzetet. Sőt, egy jó tippet kaptam is, ne álljon sokat a víz a kancsóban!

Valamiért én nem ittam eddig csapvizet, talán az enyhe klóros illat miatt, nem tudom. Egyszerűen csak kialakult a szokás és ész nélkül vettük a palackozott vizet, melyet utána szelektív gyűjtőbe heti rendszerességgel elvittünk.

Egy dolgot viszont mindig is utáltam nagyon: a reverz ozmózissal készült, szűrt, tisztított, föld ízű vizet.

A matek

Egy ideje, pontosabban 2016.04.04-e óta vezetem, hogy mennyit költök ásványvízre. Cserélgetni szoktam a márkákat, nincs különösebb megkötésünk, átlagban elmondható, hogy 75-100 Ft közötti árszegmensből vásároltunk.

Mikor rátaláltam a vízszűrő kancsóra, gyorsan elvégeztem a matekot: havi szinten 3-4000 Ft körül költünk ásványvízre, ami egyébként az elfogyasztott mennyiséget nézve is kevés. Nem iszunk eleget.

A vízszűrő kancsó persze nem fog nekünk ingyen “ásványvizet” termelni, a vízszűrő és ioncserélő patronok ára 1200-1900 Ft között mozog, beszerzési forrástól függően. Egy patron 120l víz elkészítéséhez elegendő, de havonta javasolják a cserét. Ha a kancsó bekerülési költségét is alapul veszem (5-7000 Ft között), akkor igazából 2-3 hónap után már a vízszűrő kancsóval készített víz áll nyerésre. Igaz a vezetékes víz árával nem számoltam, a nálunk érvényben lévő ~800 Ft / m3 (1000l) árból számolva az eddigi 45-60 liter ásványvíz fogyasztásunk csapvízből 48 Ft-nak felel meg. 2016. áprilisa óta közel 22.000 Ft-ot költöttünk ásványvízre… Hát nem vicces?

Ide tartozik, hogy az ajánlás szerint napi 2-3 liter folyadékot azért jó lenne magunkba oktrojálni, két főre vetítve az havi szinten 180 liter … ebből  jól látszik, mennyire keveset iszik a háztartásunk.

A kis pingvin

BWT PenguinA márka – mivel szimpatikus az osztrák cég – adott volt, BWT lesz. A kérdés csak az volt, melyik típust válasszam. És melyik ajánlatot?!

A bevezetőben is említett hosszú keresés talán a döntéshozatali folyamat miatt tartott sokáig, végül sikerült a BWT Penguin típusára letenni a voksot.

Volt pár jó ajánlat a BWT webshopjában is, régebbi modellek pl. szettben most akciós áron kaphatóak, de találtam az Amazonon is (melyről pont vásárlás után derült ki, hogy 39€ felett ingyen fog majd szállítani Magyarországra). Végül egy – számomra – ismeretlen webshopból rendeltem meg a websale.hu oldalon.

Miért itt, miért ezt? Mivel kísérletről van szó (nem tudom, hogy ízleni fog-e, bejön-e a módszer), a legolcsóbb megoldást kerestem. Amazon lett volna olcsó, de a szállítás elvitte az árelőnyt. A “gyári” shop akciója (régebbi modell + 3 patronnal) nem izgatott fel nagyon, a “pingvin” mellé adott kulacs és a majd kétezer forintos ártöbblet szintén nem. Egy kancsó, egy patron. Ha bejön, majd bővítünk.

Ezt egyébként most tudatosan gyarkorlom: gyors döntéshozatal, kísérletezés, modellezés, zéró tökölés. Utánam az özönvíz!

Kicsit azért utánanéztem a websale.hu oldalnak az árukeresőn, ami lehet, hogy hiba volt: olvastam nagyon jót és nagyon rosszat is. Itt megszólalt egy hang, mely végül elvitt egy közgazdasági fogalomhoz, a kockázati felárhoz.

Úgy voltam vele, hogy mivel nem ismerem a céget, nem rendeltem még tőlük, illetve a negatív visszajelzések viszonylag frissek voltak, nem kockáztatom meg a bankkártyás fizetést. No nem azért, mert magával a fizetéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hanem mert a legtöbb negatív kritika az áru elérhetőségének mondjuk úgy pontatlanságát illette és ebből fakadóan a szállítás gyorsaságát. Nem akartam, hogy ki tudja mennyi ideig álljon benne a pénzem, ráadásul tényleg gyanúsan olcsó volt a többi helyhez képest.

Így utánvét lehetőségét választottam, GLS pontba kiszállítással (a futárra sem kellett így várni), a felára az utánvétnek 250 Ft volt. Ezt hívom én helytelenül “kockázati felárnak”, bár, ha úgy vesszük, az olcsóbb ár okozta nyereségtöbblet tulajdonképpen felfogható kockázati felárnak 🙂

Ne szidjatok, ha nem így van, nem vagyok közgazdász – csak lelkes rajongó!

Átvétel, unboxing, installálás

Átlagos dobozHétfőn adtam le a rendelést, ma jött a mail (csütörtökön), hogy megérkezett a GLS pontba a cucc. Mindig jót mosolygok az olyan átvételi helyeken, amelyeknek nem ez a fő funkciójuk, csak valamelyik, a dolgozók által már millószor elátkozott vezető úgy gondolta, jó ötlet egy élelmiszerüzletbe átvételi pontot létesíteni. Van egy különleges hangulata ilyenkor az átadás-átvételnek, érzem a hátamban a kést – “mit majomkodik itt, ez egy közért!”

A doboz tartalma Az unboxing porn rajongóit ki kell ábrándítsam: semmi extra. A doboz átlagos minőségű, semmi hipszter elemet nem tartalmaz. A kancsóA kancsó, benne a szűrőbetét tartó és a szűrő. Ja meg a fedél. Használati útmutató, magyarul is. Ennyi.

Az installáláshoz előbb le kell tölteni a drivereket a cég honlapjáról floppy-ra, majd be kell áztatni a szűrőpatront 5 percre sima vízbe, a kancsót pedig enyhe szappanos vízzel megtisztítani. Ázik a patron 5 percigEzt egyébként minden egyes patroncserénél javasolja a gyártó, majd leönteni róla a vizet, és felengedni most már normál használatra, majd a lehetséges lebegő aktív szén szemek miatt még 1x le kell önteni a vizet és csak ezután az előkezelés után lehet fogyasztani. Harcra kész

Felengedés után a szűrő teszi a dolgát, szépen csordogál át rajta a víz. Kicsit a széleken szivárog, ez remélem idővel megszűnik majd.

Mit is csinál a szűrő?

A gyártó ígérete szerint:

  • Az apró lebegő homok, rozsda és más szennyeződések fennakadnak egy finomszűrőn

  • Az aktívszenes szűrőfelület eltávolítják az íz és illatrontó anyagokat, például a klórt a vízből és más szerves vegyületeket

  • Az ioncserélő eltávolítja a vízkőért felelős anyagokat és a nehézfémek egy részét (amennyiben jelen vannak a csapvízben

  • A szabadalmazott Mg2+ technológia révén a víz értékes magnéziummal gazdagodik

  • A 2. finomszűrő pedig megakadályozza, hogy az esetlegesen bent maradt részecskék bejussanak a szűrt vízbe.

Úgy legyen!

Első tapasztalatok

Ez egy rövid posztnak készült, mint eddig szinte mindig, és megint rá kell jöjjek: képtelen vagyok röviden írni. Bocs.

Gyorsan vízkőtelenítettem a vízforralót egy kis 20%-os ecettel, pezsgett szépen. Science bitch! Míg tisztult, megkóstoltam az első eresztést: a klórszag eltűnt, az íz más mint a csapból vett ellenminta. Twitteren elhíreltem és már akadtak kétkedők, sajna nincs itthon reagensem, hogy megnézzem, akad-e kalcium-karbonát – valószínűleg amúgy igen, csak sokkal kevesebb.

Amit ígértek és vártam, hogy a kávé, tea teltebb ízű lesz. Ezt egyelőre lehet, hogy csak az agyam képzeli bele, de mintha teltebbek lennének az aromák. A szimpla víz teljesen jó ízű, szóval a rendszer átment az elsődleges kóstolási teszten, marad.

A vízkő mennyiségét illetőleg pedig majd a vízforraló fog “árulkodni”, ha nem vízkövesedik, akkor az sem csalás és ámítás.

Egy hónapra elegendő a gyárilag csomagolt patron, de már találtam Amazonon lelőhelyet, ahonnan ~900 Ft-os áron fog érkezni egy éves adag, amivel bőven a korábban kifizetett ásványvíz költség alatt leszünk.

 

Pomodoro és a fókuszálás

Frissítés: a mai nap jött Daniel H. Pink Pinkcast adásának új epizódja, amiben pont ezt a tippet javasolja! Egy adott idő után egy “zavaró” tényezőt, mely alkalmat ad arra, hogy felülvizsgáld: azt csinálom, aminek eredetileg nekiálltam?

Az elmúlt hétvégén, szombaton vettük fel az Agyvihar podkeszt 56-ik adását. Ebben volt egy téma, ami a fókuszról, a fókuszálásról szól (az adást holnaptól tudod majd meghallgatni).

Ebben a bejegyzésben egy produktivitási technikáról írok, melyet bár már próbáltam korábban, ma jött egy felismerés, ami megváltoztathatja a hozzáállásomat a módszerhez.

A probléma

Bevallom, mindig is problémáim voltak a fókuszálással, akár rövid távon nézem (éppen azzal foglalkozni ami előttem van), akár hosszú távon nézem (stratégia tudatos követése, célok megvalósítása). Ami azért egyre inkább ciki, mert egyrészt valamilyen szinten a munkámhoz elengedhetetlen, másrészt a saját vágyaim, céljaim elérésében jelentősen hátráltat.

A fókuszálás hiányából adódik, hogy sok minden érdekel, sok mindenben szeretek tájékozott lenni. Barokkos, illetve bocsánat, reneszánszos (sic!) túlzással élve, afféle polihisztorság – szerényebb változata – felé kacsintgattam mindig is. Ez bizony hátrányt jelenthet: egyre inkább azt láttam/látom, hogy azok érnek el sikereket, azok jutnak előre az életben, akik egy adott területre koncentrálnak, egy adott téma szakértői. Van is egy szép magyar mondásunk, amit én erre vonatkoztatok: egy fenékkel több lovat megülni nem lehet.

Ma már akad valamiféle magyarázat erre a jelenségre, szép nevet is kapott: multipotenciális, ami valahol enyhe túlzással a fent említett polihisztorság mai megfelelője. Ebben a TED videóban nagyon jól elmeséli a jelenséget Emilie Wapnick (van hozzá magyar felirat) és az oldalán is találsz információkat.

Azért a diagnózis felállításához még pár cikket jó lenne átolvasnom 🙂

A pomodoro technika

Pomodoro technikaSokak számára ismerős az egyik legalapvetőbb produktivitási technika, melyet még a 80-as években Francesco Cirillo talált ki. A módszernek rengeteg kedvelője és talán  ugyanennyi ellenzője is van.

Röviden a lényege: meghatározott időtartamú koncentrálás után szintén meghatározott idejű pihenés jön, majd indul elölről. A módszer ajánlásában 25 perc koncentrálás, 5 perc szünet szerepel megismételve maximum négyszer egymás után, majd a négy ciklus után egy hosszabb, 20 perces szünet után indulhat az egész elölről.

Sokan pont emiatt a behatárolt időkeret miatt ellenzik a módszert, hiszen teremthet egyfajta stresszt is a szünet eljövetele (még nem vagyok készen, jujj!), ugyanakkor motiválhat is (gyorsan, fókuszáltan dolgozok, és jön a szünet, ahol bármit lehet, csak addig kell kibírni!).

Szerencsére ez egy dinamikus módszer, mindenki kitapasztalhatja magának az ideális időtartamokat. Nekem az 5 perc szünet soknak tűnt és egy ideig a 27/3 felosztással kísérleteztem, több-kevesebb sikerrel.

A felismerés

A közeljövőben egy másik posztban fogok majd írni arról, milyen nagy projektben vagyunk most benne.

Ennek kapcsán leültem a Google elé, hogy utána nézek egy témának. Persze nyitva volt a Twitter is, kértem és kaptam is tanácsokat. Egyik Google találat a másik után vitt el különböző oldalakra, újabb és újabb kérdéseket, témákat felvetve. A lényeg röviden: közel 2 órányi böngészés, kutatás után megvettem egy terméket, melyet eredetileg nem is akartam és csak érintőlegesen kapcsolódik a kutakodásomhoz.

BWT PenguinAz órára pillantva elgondolkoztam: nagyjából fél órát akartam a témával foglalkozni, lett belőle 2 óra. Van más fontos feladatom, mégis mi a fene történt, hogyan jutottam el egy keresésből egy (elsőre feleslegesnek tűnő) megrendelésig?!

Csakis a fókuszálás, az akaraterő hiánya, a terv szerinti haladás mellőzése lehet az ok. Egy átlag halandót, nagyon könnyű eltéríteni az útról, az esetek nagy részében teljesen védtelenek vagyunk – működik a marketing gépezet a weben. A flow élménye kialakul és észrevétlenül fűzöd egymásba a kereséseket, weboldalak látogatását az információk beszerzését – majd az egész átcsap céltalan böngészésbe, időpazarlásba.

Node! Ha már önmagamat megfigyelve rájöttem – ismét -, hogy itt bizony komoly bibi van, ami ellen most már jó lenne tenni valamit, akkor hát rajta, tegyünk is valamit!

Inverz pomodoro

Azon gondolkoztam, hogy milyen módszer segíthetett volna abban, hogy kizökkentsen ebből a flow élményből, ebből az önfeledt és céltalan böngészéscunamiból? (de szép szó…)

Beugrott, hogy ha megfelelő időközönként lenne egy figyelemelterelő esemény, akkor az segített volna.

Hoppá, mire gondolsz Robi? Egy “inverz” pomodoro? Igen, ez jó lehet!

Mit értek inverz alatt? A pomodoro technika azt a célt szolgálja, hogy a koncentrálni tudj egy feladatra az időd nagyobbik felében, majd a szünetek alatt minden egyéb pihentető dolgot művelj. De mi van, ha ezt megfordítom és arra is használom, hogy minden egyes pomodoro (így hívják az aktív időszakot, ez a 25 perc eredetileg) után megvizsgálom, hogy azt csinálom-e még, amiért odaültem a gép elé?

Persze nem találtam fel a spanyol viaszt, ez inkább csak egy saját felismerés, egy újrakeretezése a pomodoro technikának, egyfajta másféle szemlélet, ami arra késztet: építsem be a rutinomba a használatát.

(10+2)*5

A Back 2 Work podcast egyik hostja Merlin Mann dokumentálta le még 2005-ben a pomodoro egy módosított változatát, amelyet ő pont olyan igazi halogatóknak és fókusz elvesztőknek ajánl, mint én.

A lényeg: 10 perc fókuszált, koncentrált munka, majd 2 perc szünet. Mindez ötször megismételve, így kijön egy óra. Arra nem találtam utalást, hogy mi lesz a hosszú szünettel, de mivel ez sincs kőbe vésve – csak ajánlás -, talán mindegy is. Én 10 percre állítottam be.

Mi kell a módszerhez?

  • egy időzítő (mint például a pomodoro technika névadója egy paradicsom formájú konyhai időzítő)
  • egy szűkitett teendő/feladat lista olyan feladatokkal, melyeken dolgoznod kell (nem feltétlenül 10 perc alatt elvégezhető)
  • egy óra idő
  • a notórikus halogató segge, amire ráülhet 🙂 (próbáltam műfordítani a “your sorry, procrastinating ass” megjelölést)

Ami fontos:

  • nem muszáj befejezned egy feladatot egy pomodoro blokk (jelen esetben 10 perc) alatt
  • ha hamarabb végeznél az adott 10 percre szánt feladattal, “vedd ki” azonnal a 2 perces szüneted
  • a szüneteket NEM HAGYHATOD KI! Soha. Tilos! Ilyenkor tudsz szörfölni eszetlenül, Twitterezni, Facebookozni, kinek mi.

És ennyi. Állj neki, csináld!

Mik az eredmények?

Ez a bejegyzés 6 blokkból áll. Ezt az utolsó blokkot a hatodik (10+2) pomodoromban írom, ami talán lassúnak tűnhet 881 szó leírása után, de ebbe az időbe beletartozik egy kis “kutatás” is a linkek után, pár információ pontosítása is – szóval nem a nettó írási idő ennyi.

Most hirtelen ebben segített ez a technika, de már fejben össze is állt, hogy az OmniFocusból éppen melyik listát fogom elővenni és szépen ilyen blokkokban végighaladok rajta.

Ez persze már egy kis stresszt is tesz rám, mert a következő gondolatom az: nincsenek rendben a GTD rendszer szerinti “következő lépés” listáim, magyarul előbb azt gondolom, a szombatról elhalogatott heti áttekintést kell megcsinálnom.

Az írás közben egyébként azt vettem észre, hogy kialakult egy egészséges verseny magammal: vajon be tudok fejezni egy blokkot 10 perc alatt? Volt, amit hamarabb sikerült, ilyenkor visszamentem pár helyesírási hibát kijavítani korábbi blokkokban (biztos maradt még benne, köszi, ha szólsz! 🙂 )

A cikk megírása közben sikerült betartanom, hogy a szünetekben felálltam a géptől – ebben segített Ruby is, aki kikéretőzött ugatni épp az egyik pomodoro lejáratakor -, illetve a még meglévő Twitter fiókomra is csak a szünetben néztem rá. És lássatok csodát: nem történt semmi világrengető abban a 10 percben, míg az írásra fókuszáltam!

Ami vicces, hogy már-már azt érzem, hogy egyfajta (ugyan mesterséges, de) flow állapotba kerültem ezekben a 10 percekben: haladtam az írással, pörögtek a gondolatok, gyűltek a szavak. Jó lesz ez, menni fog!

Apropó szünet: bár jelez hanggal az alkalmazás, amit használok időzítőként, de a háttérben  – nálam szinte állandó jelleggel – szóló zene elnyomja. Ezért szünet kezdetekor szóltam Sirinek, hogy állítson be egy 2 perces időzítőt aki ezt szó nélkül teljesítette. Imádom!

Be is fejezem, van még 2 percem a 10 perces blokkból, a szünet előtt elkezdem az utolsó átolvasást és hibajavítást, majd publikálok is.

Heti Zene S03E08

Az új(abb) olvasóim talán nem tudják, de @attilagyongyosi remixertársam abban az értelemben, hogy két George Smoog “maxin” is együtt szerepelünk (Blackstar és Life), csak ott még Attila úr korábbi aliasaival szerepel. Házi feladat: a ma hozott zenéje alapján találjátok ki, melyik remix tartozik hozzá a két említett albumról 🙂

@attilagyongyosi:

Az internet beköszöntével és elterjedésével eljutott az emberiség arra a szintre, hogy másodpercenként annyi adatot termel, mint még eddig soha.
Ez az átlagember számára abban manifesztálódik, hogy borzalmas mennyiségű információt kap az arcába.
Saját felelősségünk leszűrni ezeket és csak azokra koncentrálni, amelyek tényleges értéket hordoznak, legyen szó hírekről, blogbejegyzésekről, mozifilmekről vagy akár, a mi esetünkben, zenékről.

A rengeteg céltalan elektronikus zenei töltelék közül magasan emelkedik ki Marcello Pacheco, vagyis ECO, aki az amerikai trance újhullám éllovasa. Körülbelül tíz éve folyamatosan minőségi anyagokat ad ki magából és az egyik kedvenc producereim közé sorolhatom.

Kis hallgatás után pár hete eresztette útjára új szerzői albumát, a Wolves-t, ami üde színfoltot hivatott vinni a tucatzenék szürke pöcegödrébe, és ezt könyörtelenül sikerült is neki elérnie.
Amit ma hoztam nektek, az az első hivatalos videoklip a lemezről, ami a ‘Darkness In The Light’ című dalhoz készült.

Maga a nóta nem a legerősebb darab az albumról, de az üzenet, amit hordoz mindenképp megfontolandó; ezért választottam.
A klip 3 lazán összefüggő emberi sorsot vázol és arra hívja fel a figyelmünket, hogy minden ember, akivel találkozunk küzd valamivel és megvannak a maga problémái. Sose a felszínt nézzük.

Az év egyik legjobb klipje számomra.

YouTube link

Egy olyan zenét hozott most zorius, aminek bevezetőjéről nekem elsőre bevillant a 70-es évek végének szinti őrülete, mikor mindenféle – akkoriban – űrzajnak titulált “zenét” adtak ki még akár olyan zenekarok is, akiknek nem kellett volna. Emlékezzünk csak a Queen – Flash Gordon albumára, ami csúnya bukás volt. Persze Xiao Long Bao produkciója igazi remekmű, külön tetszik az elektronikus dob (TR-909) és az akusztikus cinek keverése.

zorius: XLB, azaz, Xiao Long Bao, ami egy kínai étel, egy gőzölt, töltött batyu. Nem tudom, mivel töltötték azt, amit az alkotó fogyasztott, de én is kérek belőle. Ugyanis az általa megihletett elmeháborodott ámokfutás erősen pszichedelikus élményre vall.

Igazából maga a nóta nem éppen különleges, a kezdeti dob-hat-clap téma nem sejteti a későbbi elborulást. A fő téma, a bugyborékoló-vízalatti hatású szintetizátor hang itt a lényeg. A háttér alapok nincsenek is kifejezetten kidolgozva, olyan az egész, mint egy elnagyolt vázlat, ami hirtelen felindulásból született egy ilyen ihletett pillanatban. De lehet, hogy részletesen kibontva, már hiteltelen lett volna az egész, ez úgyis egyszer üt igazán nagyot, első hallgatásra.
Ahogy a bevezető után, 2 perc körül elhalkul a dob, és átadja a terepet a fortyogó szintinek, olyan feszültség épül fel, hogy konkrétan ez az év (legalábbis legpszichedelikusabb) egyperces dropja. Már csak emiatt is megéri időt szentelni rá.
Az illető amúgy Ben Ufo és Pangaea mellett a Hessle Audio nevű UK bass-techno labelt viszi, de ez a nóta inkább a saját egyéni stílusára jellemző, nem reprezentatív az említett kiadó és az angol underground zene szempontjából. Azért egy hallgatást talán megér, de azt viszont nagyon.

És akkor az én muzsikám a hétre.

Talán már írtam korábban, hogy vannak dalok, melyek megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszenek. Ugyanígy ennek a fordítottja is igaz.
A mai fogást Martin Iveson szállítja, aki az Atjazz alias mögött áll, sőt egy egész kiadót igazgat Atjazz Record Company néven. Deep house, nu Jazz, house, hip-hop zenékben mozog, de jelentős ismertséget a videojátékipar hozott neki, hiszen olyan játékok zenéiben működött közre, mint például a Tombraider.
Remixerként sem utolsó, olyan neveknek készített és készít a mai napig remixeket, mint Jazzanova, Bob Sinclar.

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista