Rövid leszek, mert úgy hatásosabb. Ma munka után végre eljutottam az okmányirodába, kivonatni egy tulajdonomban álló, és szó szerint egy helyben álló gépjárművet.
Sokszor és sokat szidjuk az ügyintézést Magyarországon ezért most talán túlzóan is lelkes vagyok, mert minden korábbinál pozitívabb tapasztalatom volt a gépjármű forgalomból ideiglenes kivonása során.
Idővonal
16:12 – megérkeztem az okmányirodába Hévízen, ahol a 4-5 perces várakozásom alatt a következő üzenetet írtam meg:
Okmányiroda meghosszabbított nyitvatartás: csütörtök 8-18
Posta meghosszabbított nyitva tartás: szerda 8-18Keresd a közös halmazt!
Ez eddig semmi extra, csak a szokásos – najó, talán egy kis előítélet.
16:25 – kinyomtatásra és aláírásra kerül a kivonásról szóló dokumentum, a gépjármű hivatalosan kivonva
16:26 – megtörténik a bankkártyás tranzakcióm, melynek köszönhetően a 16:12-es rosszmájú (bár azért továbbra is jogosnak vélt) megjegyzésem értelmét veszti, tudtam kártyával fizetni
Hazaértem, átöltöztem susogósba, majd rávettem magam a következő napirendi pont elintézésére: kötelező biztosítás szüneteltetése.
16:46 – beszkennelem a Scanner Pro alkalmazással az iPhone-on keresztül a kivonásról szóló hivatalos iratot
16:49 – feltöltöm és elküldöm az Allianz Ügyfélportálon keresztül a kötelező biztosítás szüneteltetése menüpontba a beszkennelt dokumentumot pdf formátumban, melyet amúgy az iCloud meghajtómról értem el immár az iMacről
16:59 – megérkezik az Allianz munkatársától a válasz, hogy köszönettel vették a megkeresést, mivel ilyenkor nem kell kötelezőt fizetnem, a már befizetett díjamból az időarányos részt visszautalják, kérdés: milyen számlaszámra tehetik ezt meg?
17:13 – válaszoltam az üzenetre, elküldtem a bankszámlaszámom, és most természetesen várok az utalásra
17:14 – az OmniFocusban kipipáltam minden teendőt az ügymenettel kapcsolatban, béke van, zen csend.
Epilógus
Korábban volt már szó itt a blogon, miként estem a saját csapdámba a túlzott automatizálással, de azóta sem bántam meg, hogy az Allianznál tartom a kötelezőmet, bár szó, mi szó, eléggé drágák a piacon. Ellenben a fenti ügymenet is mutatja, van amikor megtérül az árkülönbözet. Számomra a gyors és „digitális” ügyintézés majdnem mindent megér.
És, hogy az okmányirodáról is ejtsek néhány szót: vidéki kisvárosról van szó, 14 perc alatt végeztem. Mondhatod, hogy oké, ott nincsenek sokan, amire én azt mondom, hogy: igen, de bármelyik okmányirodában, szinte bármit el tudsz intézni, nem kell pl. a megyei és/vagy járási hivatalba utazni. Ami érték, akárhogy is nézzük!
Persze 2015-ben erre mondhatnánk azt is, hogy ez már rég elavult, egyáltalán minek kell személyesen bemenni, ott van Észtország példája, ahol már teljesen digitalizált a közigazgatás stb…igaz. De ha megnézzük, hogy 10 évvel ezelőtt miként működtek ezek a dolgok, akkor mindenképpen van pozitív előrelépés, ne lássuk mindig csak a rosszat.
És, hogy rögtön ellent is mondjak magamnak, azért a hivatali kommunikáció még mindig döcögős („Ide kellene belenézni” – szólt az utasítás a mellettem ülő útleveles ügyalanynak), bár most az irányomba történő kommunikációban kivételesen semmi kifogásolnivaló nem volt.
Fun fact
A fenti ügymenetre 2015. júliusa óta készülök, azóta tologatom a határidőt az OmniFocusban.
De valami mindig közbe jött, leginkább kedvem nem volt hozzá és a jó öreg halogatás kapitány átvette az irányítást.
Megismétlem magamnak (is), hogy jobban rögzüljön: 14 perc hivatali ügyintézés, nettó 13 perc biztosítós ügyintézés. Csodálatos korban élünk!
Case closed.