Kategóriák
Blog

Olasz piacon találtam – SunBlack

Piaci forgatag - tavasszal lazábbMárcius 15-i hétvégét nagynénéméknél töltöttem Olaszországban és szombaton kimentünk Pisa városának piacára. A piacozás, mint olyan, nagyon divatos, ez is egyfajta társasági esemény az olaszoknál. A portékák minősége az elmúlt 20 évben sokat változott, volt ami romlott volt ami javult, betörtek ide is a kínaiak, egyre nehezebb jó üzletet kötni. Persze, ebben az is benne lehet, hogy a mi igényeink változtak meg.

VegyiárúAz olasz piacban egyébként az tetszik a legjobban, hogy egyáltalán nem olyan, mint nálunk: szervezett, rendezett. Az elárusító helyek gyakorlatilag kihalásos alapon szerezhetőek csak meg, nagyon őrzik őket az árusok, akik a hét szinte minden napján dolgoznak, járják a környező városokat, durván 100-150km-es körzetben. Nagyon praktikusan kihasználják a szállító járműveket, melyek ilyenkor a raktár szerepét látják el és a rögtönzött üzlet „vázát” adják: komplett sátorrendszer tartozik minden árushoz.

SonkaszeletelésMióta kertészkedem és kacsintgatok a sütés-főzés irányába is (sőt, valamelyest a mobil vendéglátás irányába is), más szemmel járom ezeket a piacokat. Így volt ez most is, próbáltam elcsípni pár ötletet, találni pár különleges árut.

A piacok egyik jellegzetessége a többnyire ruha- és cipőárusok mellett az élelmiszer jellegű rész. Van itt minden, ami egy olasz konyhában szükséges: halas, húsos, grillcsirkés Grillcsirkés(gyakori szokás, hogy mivel a piacozás elveszi a főzéstől az időt, frissen készült grillcsirkét visznek haza a vásárból), sajtos, zöldséges. Szinte mindenhol van lehetőség kóstolóra, főleg ott, ahol egy-egy új terméket próbálnak eladni, mint például különleges kézműves sajtokat. Kézűves sajtosItt a kézművesség nem valami divathóbortot jelent, ahol az „artiganale” feliratot látod, más minőségre és természetesen más árakra számíthatsz, mint a tömegtermelésben.

Nagyon kellemes tavaszi időnk volt, 15-18 fok körüli hőmérséklettel és lehetett érezni, hogy a piaci forgatag sem az, mint nyáron: lassú, nyugis, csendes volt, még az árusok sem kiabáltak a portékáikat kínálva.

Már tavaly is hoztam paradicsom palántát Itáliából, így igazán zamatos paradicsomokat sikerült termelnem a kiskertemben. Idén sem akartam másképp cselekedni, így a zöldséges és kertészkedős szekcióhoz érve rögtön a palántákra vetettem magam. Be is szereztem rozmaringot és oregánót (tudom, itthon is lehet kapni, de az nem ugyanaz…:D ), majd a paradicsom palánták válogatása közben felfigyeltem egy érdekességre: SunBlack – ez a felirat állt a palánta kis tábláján.

A fekete város paradicsom

SunBlack - Pomodoro NeroAhogyan tovább kutakodtam felfedeztem egy plakátot is, melyről az olasz szövegből sikerült megtudnom, hogy miről is van szó. Fekete paradicsom, mely tele van antioxidánsokkal. Nagynénémtől közben kaptam egy cikket is (angolul itt), melyből kiderül, hogy egy középiskola és egy egyetem közös projektjéről van szó. Sikerült olyan paradicsom hibridet létrehozniuk hagyományos keresztezéssel (így nem esik a GMO tilalom alá), mely a vörös bogyósokra piros húsú/héjú gyümölcsökre (áfonya, eper, vörös szőlő, málnafélék, eperfélék) jellemző magas antocianin tartalommal bír. Az antocianin az antociánok közé tartozik, nagyon jó antioxidánsok, fogyasztásuk kívánatos lenne. A hagyományos paradicsomban is megtalálható, de elenyésző mennyiségben.

Ez magyarázza amúgy a SunBlack paradicsom fekete színét is, hiszen ebben a paradicsomban jóval több antocianin található.

Két féle palántát vettem, egy cseresznye (koktél) paradicsom méretű termést hozót, illetve egy hagyományos méretet hozót. Kíváncsian várom majd a végeredményt és az ízt is!

A SunBlack amúgy 2014-ben mutatkozott be és az idei évben a tavalyi nagy siker miatt már a palánták viszonteladásáról is aláírtak szerződést. A mai poszt érdekessége még, hogy a véletlen műve folytán, pont akkor írom, mikor Pisa mellett Vecchiano városában a mai napon (április 6.) egy előadáson mutatják be a fekete paradicsomot és annak előnyös tulajdonságait. Az előadás címe is sokatmondó: La salute vien mangiando azaz az egészség az étkezésből ered.

 

Kategóriák
Blog

Bolondok napja

Tegnapi nap divatosan a kifogyhatatlan tréfákról szólt. Sokan nem szeretik ezeket a vicceket, én legrosszabban az álhíreket viselem.

De tegnap mégsem emiatt bosszankodtam, sokkal inkább az idióta és figyelmetlen magyarok miatt. Persze ez nem biztos, hogy nemzet specifikus, de még frissek a hétvégi élményeim Svájcból, ahol sikerült megtapasztalnom a figyelmesség egy emelt szintjét.

Az első bolond

A munkám kapcsán megérkeztem Sopronba, ahol a helyi Lidl áruházban terveztem reggelit vásárolni. Éppen a telefonomat nyomogattam még, amikor beparkolt mellém egy idősebb úr a Ford Ka gépjárművével. Nyitja az ajtót, valami koppan.

Kiszállok, megnézem, néz rám furám, az orrom alatt elmorgok egy „Sikerült?” kérdést, majd kezdődik a perpatvar. Az öreg úgy nekem esett, mintha legalább lekommunistáztam volna vagy épp a felmenőit, különösen az édesanyját illettem volna a legősibb mesterség művelésével. De nem, csak megnéztem, hogy nem nyitotta-e rá az ajtót az autómra.

Az öreg rettentő etikátlanul vitázott, előkerült, hogy mit képzelek én, hogy meggyanúsítom őt és különbenis milyen kis nyikhaj vagyok, ő mennyivel idősebb (!) és csak, hogy tudjam: egymillió kilométert vezetett le balesetmentesen és a saját autójára is úgy vigyáz mint a szeme fényére, ugyanígy a máséra is és nem érti mit szarozok én itt, mikor semmi nem történt.

Persze a nyugodtságom és a tárgyilagosságom mégjobban felidegesítette, amit bevallom, élveztem. Imádom, mikor a buta ember nem tud mit kezdeni egy korrekt vitapartnerrel.

A vonzás törvénye

Mióta megvan az új autóm, inkább messzebb szoktam parkolni pl a TESCO-ban is, csak nehogy rámnyissa valaki az ajtót. Merthogy a magyarok erre nem figyelnek.

Miért emelem ki ezt ennyire? A hétvégén Svájcban voltam, ahol míg várnom kellett egy parkolóban, figyeltem az embereket. Először csak az volt fura, hogy a mellém beparkoló sofőrök mennyire óvatosan szálltak ki, de ezt betudtam annak, hogy bent ülök az autóban. De aztán láttam, hogy a többi parkolóhelyre beállók is ugyanilyen figyelmességgel és óvatossággal nyitják az ajtókat és figyelnek a mellettük parkoló járműre (talán pont emiatt érdemes Svájcból használt autót venni).

A bolondok napi első kliensem annyira felhúzott, hogy el is mentem egy másik boltba reggeliért, majd utána leparkoltam a kórháznál, hogy megkezdjem a munkát. A kórháznál tudni kell, hogy állandóan tele van a parkoló, így nagyon nem volt választási lehetőségem pl. arra, hogy egy „magányosabb” helyet keressek. Be is parkoltam az egyébként egyáltalán nem szűk parkolóhelyre, majd nem sokkal később mellém állt egy Renault Clio kombi. Rövid ideig még molyoltak a kocsiban és nekem is el kellett még intéznem egy telefont. Láttam, hogy nyílik a szomszéd autó ajtaja, még át is szaladt a gondolat a fejemben, hogy remélem nem nyitja rám…és de: ismét koppanást – de most jóval nagyobbat – hallottam, így már rutinosan kiszálltam az autóból.

SérülésAz ellenőrzés során szomorúan állapítottam meg, hogy bizony rámvágta az ajtót az idősebb hölgy, aki furán nézett rám, hogy mit ellenőrzök az autón.

Ekkor megszólítottam: „Rám tetszett nyitni az ajtót.”

A válasz meglepő volt: „Ja, nem is láttam, hogy itt van és, hogy hozzáért.”

Majd fogta magát a lányával és elindult. Mikor utánuk szóltam, hogy most itt akarnak csak így hagyni, akkor egy ingerült „Miért, mit csináljak?!” volt a válasz.

Annyira sokkolt az esemény – főleg a korábbi öregúr miatt -, hogy nem vágott gyorsan az eszem és nem tettem fel az „Ön mit csinálja fordított esetben?” kérdést. Így csak az hagyta el a számat, hogy „Talán jó lenne mondani valamit!”. Erre egy kierőszakolt, „Hát akkor bocsánat…” volt a válasz, majd továbbálltak.

Még persze magamban füstölögtem kicsit, hogy erre miért nem képesek figyelni, aztán inkább beletörődtem.

Tanulság

Nincs. Ez olyan, mint a kőfelverődés, nem tudod kivédeni.

A figyelmetlenséget, az ingerült reakciókat viszont nem bírom hova tenni. Ha nagyon bele akarnék magyarázni valamit, akkor talán a mélytársadalmi irigységet és általános leszaromságot mondanám, a dögöljön meg a szomszéd tehene mechanizmus mindenhol működik.

Ez van. Szomorú vagyok.