Kategóriák
Blog

Grissini

Most látom, hogy nem írtam még a múltkori arancini készítésről, amit már egyszer megpróbáltunk, de akkor nem túl jó recept nyomán dolgoztunk, így kvázi csúfos vége lett. Múltkor azonban találtam egy jó receptet ami alapján nagyon jól sikerült ez a frankós olasz streetfood kaja.

Grissini - TupperwareTegnap Niki olvasta a marie claire legfrissebb számát és mutatott egy cikket egy lányról, aki már kiskora óta készült arra, hogy egy cukrász boltot nyithasson. Valamiért csak a címre koncentráltam (Pom Pom Provance-ban), így elkönyveltem egy külföldi sztorinak. Épp most derült ki számomra, hogy a Domi’s Bake Shop, bizony egy magyar sztori.

Lényeg a lényeg, abban a cikkben láttam egy grissini receptet, ami az egyik kedvencem. Ez gyakorlatilag kvázi pizza tésztából készül, sok étteremben fel is szolgálják „pizzarúd” néven. Ezt az ételt amúgy az olaszok előszeretettel fogyasztják a vacsorák előtt, kvázi gyors étvágycsillapítónak. Lehet kapni boltban készen is, általában „sima”, sós formában.

Igazából a mai főzos sztori onnan indult, hogy ma megint elkapott az érzés, hogy az egészségtelen junkfood megoldást válasszam (meki). A diétánk alatt egész jól sikerült megállni a mekiben kajálást, de mióta úgymond vegyes étrenden vagyok, és egy-két hetente megengedek magamnak mekis kaját (főleg focis napokon), azóta gyakrabban fog el az érzés: éhes vagyok, irány a meki. Olyan ez mint a drog (lehet). De tényleg.

Szóval ma ott állok már a meki előtt, mikor kiderült, hogy nincs nálam a pénztárcám. Ó mondom, akkor eszek késő délután otthon. Mire hazaértem, elkapott az erzés: csináljunk grissinit.

A marie claire-ben volt ugyan recept, de kissé felületesnek éreztem, így rákerestem itthon a neten receptekre. Találtam is egy szimpatikusat, illetve egy angol leírást is. Fogtam és a három receptet összegyúrtam. Az újságcikk arányait, a nosalty cikk fokhagymás megoldását és az angol szörnyű hangú néni titkos hozzávalóját a parmezán sajtot.

Grissini - sütőbenAz elkészítés rém egyszerű, liszt, só, cukor, tejben vagy vízben élesztő felfuttatás, olívaolajon felhevített fokhagyma és bazsalikom hozzáadása, összedolgozás, kelesztés, apró csíkokra vágás, hengerek formázása, sütő és kész.

A sütőt 200 fokra kellett előmelegíteni, a grissinik tetejét olívaolajjal megkentem. Célszerű nem túlsütni őket, mert akkor ropogós és száraz lesz. Mikor már elkezd megpirulni, akkor még 1-2 percet érdemes benthagyni a sütőben, így nem lesz nyers a tészta, viszont belül még puha marad.

A végeredmény elsőre is (first batch) tökéletes lett. Készítettem hozzá dipet, melyet tejföl, egy kis tej (kb fél deciliter), fokhagyma, só, bors felhasználásával készítettem.

Grissini menu a'la RobertoEgy második dipet is csináltam, mely ugyanúgy készült, mint a sima tejfölös, azonban ebbe pirosarany (erős istván jobb lett volna) került, így volt egy lágy dip meg egy markánsabb, csípősebb.

A streetfood kaja mellé egy kis helyi, bár Sopronban termett kékfrankos rosé is csúszott a Bezerics borház kínálatából.

Az igazat megvallva, fele ekkora mennyiség is bőven elegendő lenne, ja és vigyázat: nagyon eteti magát!

Kategóriák
Blog

Idén is kertészkedem

Tavaly egy érdekes projektbe vágtam bele, elindítottam egy nagyon szimpatikus módszer szerint egy kiskertet. Írtam már arról is, hogy mennyibe került ez az egész, és láthattad azt is, miként fejlődnek a növények. Aztán készítettem egy komposzt tárolót is, amely azonban még nem termelt számomra kellő minőségű és mennyiségű táptalajt, talán majd az idén.

Új szezon

Idén bár enyhe volt a tél, akár korán elkezdhettem volna a kiskertet, de sajnos minden más fontosabb volt ennél, így hát mindig tolódott szépen a dátum. Két hete aztán rászántam magam és végre elindítottam a kiskertet.

Picit módosítottam a tavalyi állapotot, mivel az ősz-tél folyamán érték kellemetlen behatások a kiskertet egy vakond formájában. Az általa végzett – amúgy a talaj levegőztetése szempontjából koránt sem elhanyagolható – munka eredménye az lett, hogy „idegen” föld került a kiskertbe, amely mind esztétikai, mind pedig  biztonsági szempontból nem volt szerencsés. Biztonsági szempont alatt a gyomok távol tartását értem, hiszen a vakondtúrás mentén megszűnt a geotextília védelme, így könnyen be tudtak törni a gyomok. A gyomok, melyek amúgy a geotextílián át is azért feljöttek, de a kert újraindításakor azért tapasztaltam, hogy a geotextília által fedett részen konkrétan kipusztult a fű és a gyomok – működött a módszer.

Kertészkedem 2014A módosítás annyiban merült ki, hogy vettem OSB lapot, melyet méretre vágás után a tavalyi keret aljára szegeltem és fúrtam bele lyukakat, hogy megfelelő legyen a drenázs. Vakond és gyom probléma – legalábbis alulról – kivédve.

Egy másik kertet érintő változás, hogy tanulva a tavalyi karózási hibából, idén az egyik ágyást a kerítés mellé helyeztem, ahol majd szépen fel tudom futtatni a paradicsomot és a babot, borsót a kerítésre.

Aztán idén lesz egy kontroll vetés is, az ágyás korábbi helyén kihasználom a gyomok kipusztulását, így oda vetettem cukkinit illetve összehasonlításnak egy időben retket. Még szerintem fogok salátát és talán hagymát is, meg paradicsomot.

Tavaly @kisvirag megmondta, hogy vigyázzak a mentával, hát tényleg rohadék egy növény, gyökereken keresztül gyakorlatilag az egész ágyásba szét akart terjedni. Úgy vágtam ki a francba, hogy csak na. Mellesleg nem iszunk mojito koktélt, hogy szükség legyen rá, rovarűzésre pedig használok más gyógynövényt.

Esővíz tartály

Még tavaly sikerült szereznem (értsd: venni) egy tartályt, amiben korábban folyékony műtrágya volt. Raklapon, csappal, fém kerettel – teljesen korrekt, kimosás után használható.

"Flex"A kiskert a házunkhoz tartozó garázsok mellett van, így adódott az ötlet, hogy a garázs tetejét kihasználom, mint vízgyűjtő felület. Ehhez minden adott volt, kivéve egy fontos összetevőt, az ereszt. Ez nem állíthat meg, kitaláltam, hogy veszek műanyag vízelvezető csövet, amit célszerszámmal ketté vágok és there you go, eresz. Vásárlás közben azt is kitaláltam, hogy miként fogom rögzíteni, mondjuk az OBI-ban nem kis fejtörést okozott megtalálni a lyukszalag/hilti-szalag/függesztő szalag nevű, elemek rögzítésére szolgáló eszközt. Tudtam, hogyan néz ki, mire való, csak a neve nem volt meg és, hogy mégis melyik részlegen keressem. Meglett.

Kettő darab 2 méteres csövet vettem, majd a szomszéd szakitól kértem tanácsot, vajon mivel lenne jó szétvágni. „Kisflex” – érkezett a válasz, ami számomra megint idegen kifejezés volt, de az internet falvának hála, gyorsan kiderült, hogy ami a „kisflex” az nekem a normális flex és hogy nem minden sarokcsiszoló flex.

Elhagyta a számat billentyűzetemet az a mondat, hogy „egy férfi flex nélkül olyan, mint egy nő szexi fehérnemű nélkül”, így hát nem volt mit tenni, vettem egy sarokcsiszolót, hiszen, már tudom, hogy az nem flex.

Eresz, home madeEgész gyorsan és egész jól sikerült megfeleznem a csövet, melyet ezután rögzítettem a tető aljára. Mivel a tartály elhelyezését úgy tudtam megoldani, hogy az a tető kb 2/3-nál van, muszáj volt egy T-idomot beiktatnom, így viszont nyitott maradt az eresz vége. Mivel horror ára van ezeknek a csöveknek, nem akartam közel annyit költeni egy könyök idomra, mint amennyit a 2m csőre költöttem, így hát maradék, hulladék részből gázlángon megolvasztva csináltam egy könyök elemet.

A tetőnek jelenleg csak az egyik felét tudom kihasználni, a kettévágott cső másik felét még nem tudtam rögzíteni, alacsony a létra illetve én is.

MegemelveMiután a csőrendszer összeállt, jött a következő nagy feladat. Olcsó (47 HUF/db) térkőből akartam megoldani a tartály megemelését, hogy az öntőzőkannával beférjek alá. Opció volt még, hogy keresek olcsó, használt raklapot a környéket (max. 1000 HUF/db), de nem találtam, illetve ahogy kiszámoltam, ebből a térkőből kellett 20 darab, ami épp csak egy ezres volt.

Az emelést egyedül csináltam, volt egy sikertelen kísérlet, de a második módszer már bevált: előbb 2 kő magasságban megemeltem, majd fél kézzel megemelés után bejátszottam az újabb adag köveket.

Az öntözőkanna pont befér alá.

Kaptam egy jótanácsot, mely szerint nem ártana valami szűrőt tenni a cső végére, mert ha a tartályba belemegy valami, ami később utját állhatja a víznek, na az nem szerencsés. Itt is alkalmaztam a low-budget és recycling elvet, Niki nagymamájától kaptam használaton kívüli, megmaradt szúnyoghálót. Tökéletes!Nehezen, de bejátszottam

Adott volt a cső, ami kb 10 centire belóg a tartályba. Adott volt a szúnyogháló, amit valahogyan rögzíteni kellene. Ez a probléma csak a helytelen sorrend megválasztásából adódott, de sikerült megoldani: előbb egy befőttesgumit húztam a csőre, majd apránként bejátszottam alá a szűnyoghálót.

Hogy tuti legyen a megoldás, a tartály szájára is tettem védelmet, ezt viszont spárgával rögzítettem úgy, hogy a spárga belekapaszkodik a tartály nyílásán található menetbe. A biztonság kedvéért még kívülről is kapott egy befőttes gumis rögzítést a rendszer.

Már látom amúgy, hogy hátrány az lesz, hogy így nehezebben tudom ellenőrizni a vízszintet, de remélem lesz annyi eső, hogy nem kell majd ezzel foglalkoznom.

A remekmű

A remekműElkészült végül a rendszer, bár ahogy említettem, még egy vízgyűjtő rész elkészítése hátra van. Az elmúlt két napban enyhe esők voltak, ezalatt jól vizsgázott a rendszer, szemerkélő esőnél is szépen csorgott a természetesen lágy víz a tartályba.

Apróbb módosításokat majd lehet, hogy eszközölök, pl lehet, hogy átrakom a kép jobb oldalán látható területre, csak az az igazság, hogy oda azért nem akartam tenni, mert az utcáról látszik úgy és hát igaz, hogy biztonságos környéken lakunk, de na…az ördög nem alszik.

Ha kiraknám jobbra, akkor hosszabb vízgyűjtő felületet tudnék kihasználni a tetőből, ehhez vennem kell még csövet és újból felsikíthat majd a „flex”.

Majd írok még arról, hogy milyen növényeket és hova ültettem idén, mivel még nincs minden elvetve, ezért erről majd csak később.

Kategóriák
Blog

Egy új ciklus

Bár még végleges eredmények nincsenek, a tegnap lezárult országgyűlési választások során kialakult erőviszonyok már jól láthatóak. Ennek ki-ki örül vagy épp bosszankodik miatta.

Megfogalmaztam magamnak pár dolgot a jövőre nézve, amit most neked is javaslok:

  • csinálj egy 1 éves tervet
  • csinálj egy 2 éves tervet (az 1 éves tervre épülve, de attól független elemekkel is)
  • csinálj egy 4 éves tervet (az 1 éves és a 2 éves tervre épülve, de attól független elemekkel is)
  • a tervekben megfogalmazott céljaidat írd le valahova (mit akarsz elérni, milyen időtávban, miért)
  • zárd ki a mindennapjaidból a politikát, tájékozódj, de ne befolyásolja a napjaidat szervesen
  • ha változnak a körülmények, minél gyorsabban reagálsz rájuk, annál jobb az esély a „túlélésre”
  • koncentrálj az 1-2-4 éves tervekre és azok érdekében cselekedj
  • zárd ki a mindennapjaidból a politikát
  • zárd ki a mindennapjaidból a Facebookot
  • ne olvass gazdasági híreket, melyek megtörtént eseményeket elemeznek
  • ne olvass gazdasági híreket, melyek jósolnak
  • használd tanulásra az internetet
  • az 1-2-4 év alatt tanulj meg valami újat – amit akár szükség esetén hasznosítani is tudsz
  • vállalj felelősséget a tetteidért
  • ha valami nem tetszik, tégy ellene, ne csak panaszkodj
  • arra rendezkedj be, hogy csak magadra számíthatsz (így minden „extra” segítség pozitívan hat)
  • zárd ki a mindennapjaidból a politikát, ne vitatkozz fanatikusokkal
  • és végül a bestof: ne okold a politikusokat a kialakult helyzetekért, te (is) tehetsz róla, hogy az van ami

A végére még egy „zen buddha” bölcsesség is az eszembe jutott: a politika, meg a politikus, mint állatfaj, olyan, mint a víz. Arra megy, ahol utat talál és ha nincsen neki erős határ szabva (gát), akkor utat tör magának.

A víz az úr