Heti Zene S02E18

A youtube kicsit betegeskedik, lehet, hogy nem fogod látni a videokat elsőre! Frissítsd az oldalt és egyszercsak bejön!

@ni0 szokásához híven trance muzsikát, @andan81 egy kis retro technot, @ddq pedig elindította a rap hullámot amit én folytattam.

A zenék előtt egy kis sztori: hozott nekem a postás  egy céges csomagot.

Disclaimer: nem vagyok az állami szolgáltatások híve, a szabad piaci versenyt preferálom. De tény ami tény, hogy a Magyar Posta minden szégyenteljes szocialista maradványtünetével együtt az utóbbi évek (10+ éves időtartam) egyik leglátványosabb és előremutatóbb változásán átesett állami cég. Kár eltagadni, hogy bár lenne még hova, de rengeteg dologban fejlődés tapasztalható!

Valami spéci szolgáltatással küldték, azt hiszem, üzleti csomag a neve. Az értesítőn a kézbesítő telefonszáma is megtalálható, amit rendre be is karikáz nekem felkiáltójellel, gondolom arra céloz, ha kívánságom van, hívjam fel. Itt azért még döcög a kommunikáció.

Nos, én nem hívtam fel, mert bár biztos vagyok benne, hogy segítőkészen azt közölte volna, hogy éppen merre tart a munkájában és ha én is arra járok, akkor ugyan összefuthatnánk és odaadja a csomagot, mivel én négy megyében dolgozom, a normál idősávban minimum 1 órányi útra vagyok az otthonomtól.

Az értesítőn az is rajta van, hogy másnap 12-14 óra között (logikus, otthon ülök) megkísérli a csomag kézbesítését újra.

No, ez adta az apropót ennek a szösszenetnek a megírására: ha más szakmában megoldható a műszak, a posta miért nem képes a kézbesítéseket a “normál” dolgozó ember életviteléhez igazítani? Mondjuk délután 4-től este 8-ig kézbesítik a csomagokat. Napközben a jómunkásember nincsen otthon.

Elmeséltem kolleganőmnek, hogy mi történt és ő osztotta meg velem a történetet, mely szerint náluk (Sopron) kísérleti jelleggel megpróbálták az általam vázolt kézbesítési metódust és a tapasztalat az volt, hogy kb. ugyanolyan arányban nem találták otthon a címzetteket, mint a 8-16 óráig terjedő idősávban.

Legközelebb azonban biztosan felhívom a kézbesítőt (bár, általában mikor megtalálom a cetlit, valószínűleg ő már nem dolgozik) és megkérem, hogy ha van rá mód, ne fáradjon a másnapi ismételt kézbesítéssel, inkább hagyja nekem a postán és bemegyek érte reggel. Amit így most nem tudtam megtenni, csak miután ő megpróbálta mégegyszer kézbesíteni. Plusz idő, plusz energia, plusz CO2 kibocsájtás, nekem meg plusz egy nap várakozás.

Jut eszembe: a feladáskor lehetne opcionális kézbesítési időt választani, az már segítség lenne

Na, ennyit a sztorizásról, nem csengetünk kétszer, jöjjenek a zenék!

@ni0: Erre a hétre egy újabb klasszikust hoztam, amit régen elfelejtettem volna, ha nincs a Spotify és az 1000 Top Trance Classics lista :).

Bevallom, Rapid Eye-ról sem tudok semmit, azon kívül, hogy manapság eXistenZ álnével alkot és ketten (Steve Helstrip és Tim Stark) alkotják a duót.

Jöjjön tehát az egyik legismertebb alkotásuk.

@andan81: Egy ütős kis techno muzsikát hoztam nektek, ismét egy kis retro feeling-el.

@ddq: az ehetit egy az Animal Planeten futo reklam inspiralta es valamikor talan az 1900as evekben hallottam utoljara amikor az MTV (a zenei) meg csak bontogatta a szarnyait idehaza.
A kozremukodok pedig: Pras, Mya, Ol’ Dirty Bastard, Wyclef Jean, akiknek sikerult a szamot temerdek lista elere tornazni, eljutni a tobbszoros platina statuszig meg amit egy hasonlo zenevel el lehet erni.

Erdekessegkent megemlitenem, hogy a verse dallamat egy Bee Gees/Kenny Rogers/Dolly Parton szam adta.

És akkor kovetkezzen a Ghetto Superstart 1998bol!

És akkor az én zenéim.

A magyar rap szerintem az elmúlt 10-15 év egyik legjobban fejlődő zenei ágazata. Miután sikeresen mindenki megtanulta, hogy a Rapülőknek semmi köze nincs a raphez, talán a Sub Bass Monster és az Animal Cannibals érát követően komoly underground rap élet alakult ki. Sokat segített ebben a Fila Rap Jam is, de még mielőtt megszólna valaki, nem értek a műfajhoz, csak a saját emlékeim idézem fel.

Az NKS nevű formáció megmondja ma a frankót! Figyelem, szókimondó szöveg!

Ha már magyar rap, jöjjön az egyik kedvencem Funktasztikus, aki a fent említett Sub Bass Monsterrel készítette közösen a Fanyarország című dalát, még 2008-ban, de a mondanivalója sajnos még most is aktuális.

A legutóbbi Sunday Sessions adásban szerepelt Maetrik – The Entity című darabja, ami egy igazán ütős kis tehcno-tech house mű. Bár, hasonlóan hozzám, a spanyol születésű fiatalember sem szereti a besorolják a zenéjét egy-egy stílusba, állandóan az elektronikus zene “jövőjét” keresi.

Apropó Maetrik…nem cseng ismerősen a név? És úgy, hogy Maceo Plex? Na, ezt én is ma tudtam meg 🙂

Új utakon

Lendva - csatornaMár régóta ott lapul az inboxomban egy levél (konkrétan 2013. november 17-óta), amit longhand küldött nekem. Megkértem ugyanis, hogy ha legközelebb a közeli Lendván jár, akkor fotózza le nekem az aszfaltot és a járdát.

Ha jól emlékszem vissza, épp azon mérgelődtem, hogy Hévíz utcái mennyire rossz állapotban vannak, és “bezzeg a szlovénok ezt is meg tudják oldani értelmesen”.

Apropó rossz állapot: egyszer volt szerencsém egy cikket olvasni – sajnos már nem emlékszem rá pontosan, hogy hol -, amiben az útkezelő egy szakembere elmagyarázta, hogy miként sorolják, minősítik az utakat, azok állapotát. Attól, hogy felbontanak egy útszakaszt, például csőtörés miatt, majd a burkolatot rendbehozzák, attól az még egy jó állapotú burkolatnak számít. Hiszen nem repedezik, nem kátyús, nincs megsüllyedve stb…szimlán a vesekövet is kirázza belőled, de az egy  burkolat. Szürreális élmény volt.

Visszatérve Hévízre: mostanában csak úgy szoktam mondani, hogy a “gyógyvíz és az útfelbontások városa”. Ritka az olyan hónap, amikor valahol ne bontanák meg a burkolatot, például csatorna/szennyvíz/gáz/víz/villany stb. probléma miatt.

A szlovéneknél láttam először ezt a megoldást, melyet a kép is ábrázol: a közműveket a járda alatt vezetik el, így ha bármi probléma van, akkor nem a drága közutat kell felbontani, hanem “csak” a járdát.

Lendva - csatornaNem beszélve a költséghatékonyság oldaláról, másik nagy előnye lehet a módszernek, hogy bármiféle szerelési, karbantartási munkánál a jóval könnyebben kezelhető gyalogos forgalmat akadályozzák.

A járda helyreállítása sokkal kevesebb költséggel jár – ezt csak gondolom, nincs rálátásom a területre -, és az aszfalt is tartósabb tud így maradni, kevesebb a homogenitását megszakító tényező.

Bár a mellékelt képen pont be van repedezve az aszfaltszakasz, hidd el, kifogástalan burkolatokat találni szlovéniában.

A másik érdekessége a megoldásnak, hogy a csatorna lefolyók is ezáltal az út szélén kaptak helyet, de nem vízszintesen, ahogyan nálunk, hanem az útpadkába építve kvázi függőlegesen, hasonlóan, mint az amerikai filmekben.

Ez a megoldás szintén segít, hogy ne az útfelület legyen tele döccenőkkel.

Igazán a rezsiharc részévé tehetnénk, hogy a drágán elkészített útfelületeket megóvjuk, például azzal, hogy nem bontjuk fel havonta…

A módszernek azért van hátránya is – szintén csak tippelek: mivel nem az út közepéről osztják le a házakhoz a gerinchálózatról a csatlakozásokat, valószínűleg az utca mindkét felén meg kell csinálni a közműveket, ami érthetően dupla költséggel járhat. Jó lenne erre látni egy számítást.

 

Heti Zene S02E17

Az van Béláim, hogy kevesen olvassátok a Heti Zenét. Ohh, mekkora paradoxon ez!

Ezért most a Heti Zene mellé kapsz egy rövid cikket is.

Tegnap voltam egy pénzügyi előadáson, ahol több mindenről szó esett, majd hazafelé menet kicsit gondokoztam a hallottakon. Eszembe jutott az, hogy este 9 óra van, én még mindig úton vagyok, részben azért, hogy a pénzügyeimmel tisztában legyek és, hogy azok jó irányba legyenek állítva. Persze előtte pedig reggel 8 órától dolgoztam, szintén azért, hogy a pénzügyek rendben legyenek ugye.

A saját lakás paradoxon

Aztán eszembe jutott, hogy milyen szép is ez, mikor csak dolgozol, dolgozol, mondjuk azért, hogy egy lakáshitelt tudj fizetni és egy majdani végtörlesztés után elmondhasd, hogy mikor hazaérsz, akkor a saját lakásodban hatod le a fejed. Hogy utána másnap megint tudj dolgozni, amiből pénzed lesz és újabb dolgokat tudsz vásárolni, újabb értékeket tudsz teremteni.

Aztán elgondolkoztam: jól értem, hogy sok ember (velem együtt) hitelt vett fel vagy fog felvenni azért, hogy utána a hiteltörlesztéshez szükséges pénzt szorgos munkával előteremtse és tulajdonképpen aludni jár haza egy lakásba, amit nem is tud kiélvezni az idő nagy részében, mert dolgozik? Hogy legyen egy lakása. Vagy mi?! Hoppá, ez is eléggé paradoxnak tűnik.

Sajnos, Magyarországon eléggé fejletlen a bérlakás intézménye és emiatt mindenki a varázslatos hármas célt hajtja: lakás, kocsi, család. Nincs is ezzel baj, maximum a sorrenddel és a források hiányával. A tegnapi előadáson azt is hallottam, hogy Európában nálunk a legmagasabb a devizahitelben eladósodott emberek aránya, így ezért is fontos eszköz ez – a mindenkori kormánynak is -, hogy őket megmentsék. Egyszerűen társadalmi érdek. Erről korábban másképp gondolkodtam, ma már kicsit más megvilágításban látom.

A hosszú bevezető után lazítsunk kicsit egy Beck nótával!

Ki ne ismerné Becket, ha mást nem a Loser című dalát? @zencsaj ma egy frissebb darabot hozott tőle, igazán jó muzsika!

@zencsaj: Végre itt a tavasz, csiripelnek a madarak, és még Becknek is elnézzük, hogy első hallásra elég melankolikus az új albuma. A Morning Phaze első single-je a Blue Moon, ami úgy tölt fel, hogy észre sem veszed. Olyan… lazy. De profin. Becknek behozhatatlan előnye van a mai hipsztergyerekekkel szemben. Ja, és az egész album meghallgatható a youtube-on, szombat délelőtti visszaalváshoz, vagy pörgős munkanap utáni csendesedéshez tökéletes!

Bérlakás

Bár el tudok fogadni minden olyan magyarázatot, ami arra épül, hogy “de amit kifizetsz albérletbe, azt a saját lakásod törlesztőrészletébe is tudnád fizetni”, DE! És itt jön a de!

Ha amúgy is szinte csak aludni, pihenni járok haza a lakásba, miért ne bérelhetném azt az aktív években, és a bérleti díj vs. hiteltörlesztés terhe közötti hézagot pedig okosan befektetném, megtakarítanám stb…?

Egy bérelt lakás mobilissá is tesz: nem vagy röghöz kötve (itt most nem kell egyből a külföldre vándorlásra gondolni), ahol éppen munka van, oda tudsz költözni. Persze, nem jó ez a fajta vándor élet és  jó főbérlőt is nehéz kifogni. Tudom.

Valamiért nekem szimpatikus az amerikai “álom” modell, mikor saját lakást akkor vásárolnak a családok, mikor minden sínen van, a bevételek, állás rendben és például gyerekvállalás előtt állnak. És bizony, ilyenkor veszik meg “álmaik házát” és társai Coelho szintű okosságok.

Nem akarok a témában igazságot tenni, csak leírtam pár gondolatot. Zene!

Melodic trance. Régen közel állt hozzám, aztán meguntam, pedig hidd el, nem egyszerű egy műfaj, főleg, hogy minden a helyén legyen. @ni0 most felelevenített nekem pár régi emléket ezzel a zenével!

@ni0: Nem is értem, miért nem ajánlottam még tőle semmit. Ez a pasi egy zseni! Minden alkotása aranyat ér, nagyon hiányolja manapság a szakma, akár csak Enviot.
Hogy ki is ő? Andy Blueman a melodic trance koronázatlan királya.

Még múlt héten “dolgozott előre” @ddq, aki elküldte az egyik hazai mobilszolgáltató eléggé látványos reklámjának a zenéjét. Ja, és persze kicsit utána járt az előadónak és természetesen az eredeti klipnek.

@ddq: A Piros színű telco szolgáltatónak fut egy kampánya aminek amúgy Add power to your life a címe és azon felül, hogy elégge jól összerakott CGI animációk vannak benne, a zenéje is el lett találva és tökéletesen illik a filmhez.

Ez pedig nem más mint Yoann “Woodkid” Lemoine francia klipprendező/zenész/énekes/grafikus Run boy Run című száma, amit sok szeretettel ajánlok minden kedves hallgatónak erre a remek hétre 🙂

Aztán ennek ellenére @ddq küldött a hétre is zenét. Igazából nincsenek rá szavak, mert annyi stílus keveredik benne, hogy így köpni-nyelni se. Főleg a Spanish Fly című dalától – mondom úgy, hogy nem szeretem a dubstep stílust.

@ddq: #aztakurva

Nem nagyon tudok írni semmit a srácrol azon kívül amit a Soundcloud profilja elárul róla, miszerint: Miami based producer making everything from Moombahton to Electro House.

Soundcloud repostban jött szembe meg hétfőn és azóta kb. 25x hallgattam meg egymás után, mert: csarnoktekknós kiállas, tisztára keverve, mocskosan aljas dobalap és irdatlan basszusok, csodálatos ív amivel eljut a végéig.

Az én zeném a hétre

Régóta hallgatok egy Boiler Room mixet, nevezetesen Christian Löfflerét. A szemtelenül fiatal úriember zseniális szettet rakott össze, melynek része egy általa készített remix is. Ezt hoztam most el neked.