Heti Zene 13-12-31

Ma egy szilveszteri különkiadással jelentkezik a Heti Zene, értelem szerűen a szokásos szerdai viszont most kimarad – mindenki pihen 🙂

@ni0: Az év végén mi sem dukálna jobban, mint egy szilveszteri mix. Bevallom, nekem az egyik kedvencem és minden évben meghallgatom legalább egyszer. Ráhangolódni tökéletes.

Boldog új évet mindenkinek!
Peace, love and unity:
Ni0

@andan81: James Zabiela nem egészen normális. Hogy miért mondom ezt, majd a zenéből kiderül 🙂 A világsztár DJ Sasha tanítványaként lett közismert és hosszú évek alatt bebizonyította, méltó nagy hírű mesteréhez.

Zenéire jellemző a divatos és “piszkos” hangzás. Lemezlovasként és producerként is időről időre megújulva kiemelkedik a legnépszerűbb DJ-k közül. Lemezjátszó kezelési technikáján kívül, kifinomult loop és effektkezelési zsenialitásáról ismerik, pláne amióta Ableton Live-ot is használ szettjei felépítéséhez. Névjegye a kompromisszumok nélküli breakbeat és house zene, és ezek fúziója.

Most egy régebbi darabot hoztam nektek, anno szilveszteri bulikban nálam mindig pörgött ez a lemez. Egy tipikus Zabiela megtűzdelve breakbeat elemekkel, néhol kicsit olyan Dave Gahan hangzás. Mestermű.
Jó bulizást ma este mindenkinek, és Boldog új évet! 🙂

@ddq: Fegyverneky Sándor azon felül, hogy fotós a jobbik fajtából, 2002 óta dj N1CE néven pakolja egymás után a húzósabbnál zúzósabb trap és new wave crunk darabokat. Az idei év zárásaként tőle mutatnám be a kedvenc mixemet amit valamikor a nyár folyamán pakolt össze egy zánkai stégen, rövidgatyában a szúnyogok között.

Mást erről nagyon nem is tudok mondani, kérem kapcsoljaBE!

További mixek tőle soundcloudon itt:  https://soundcloud.com/djn1ce

BÚÉK!

DJ N1CE – Balaton Mix from DJ N1CE on Vimeo.

Jómagam pedig az év zárására szintén egy mixet hoztam két fiatal sráctól, akik a Digitalism művésznéven futnak és saját zenéket is alkotnak már 2004 óta. Bár a most hozott mix technikailag nem épp a legtökéletesebb, de a hangulata egyből magával ragadott, no meg persze az az élvezet, ahogyan zenélnek a srácok.

Ezzel kívánok nektek Boldog Új Évet és jövőre is várlak benneteket a Heti Zene további epizódjaival!

Nyugodt Facebook

A Facebook és a hozzá kapcsolódó mérgelődéseim rendre előkerülnek, mint érdekes téma itt a blogon. Próbálkoztam sokmindennel, de olyan ez, mint egy drog (lehet egy függőnek). Volt digitális életmódváltás (félkudarc), volt már látványos hajó elhagyás, de aztán valahogy mégis mindig visszatértem.

A legutolsó fejezet ebben a szappanoperában az volt, hogy felfüggesztettem a fiókomat, relative hosszú időre. Egész jól ment, bár az igazat megvallva annyi változott csak, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a twitter a digitális életemben. No, meg mivel az általam adminisztrált oldalaknak mégiscsak kell egy fiók, az erre a célra készített, párhuzamosan használt profilommal csak beléptem a Zuckerberg birodalomba.

Azt vettem észre, hogy ilyenkor rákerestem ismerősökre, megnéztem az idővonalukat, mi történt velük, mit kommenteltek stb. Az ember kíváncsi, ez ellen kár is küzdeni. De akkor mégis, mi bajom a közösségi média ezen szeletével?

Újabb misszióként elkezdtem tisztítani az ismerősök körét. Próbáltam szűkíteni tényleges, valós életben is ismert emberekre, de sok “barátom” van a digitális életből, akik hiányoznának az idővonalamról. Máris egy engedmény. Nem sikerült igazán jó szűrőrendszert felállítani, mert bár pár idegesítő ember bejegyzéseit nem láthatóvá tettem (még megsértődik az unfriendtől a lelke), időről időre mégis felbukkantak olyan információk, melyekre semmi szükségem nem volt.

A legaranyosabb sztorik a felfüggesztés időszakából származnak amúgy. Külföldi ismerősök és egy-két hazai barát (akikkel nem vagyok napi kapcsolatban és nem tudtak a felfüggesztésről) felhívott telefonon, hogy jól vagyok-e, mert eltűntem Facebookról és különbenis, ez gyanús, mert előtte mennyi tartalmat osztottam meg stb…ezen a ponton elgondolkoztam, hogy a közel 600 ismerősből csak őket érdekelhette valósan, hogy mi is van velem, hiszen feltűnt nekik a “hiányom”. Elgondolkodtató.

Heuréka!

Ma reggel aztán rájöttem a probléma gyökerére, a gyökerek problémájára (sic!). Mivel a már jócskán megnyírbált és kitisztított (közel felére csökkentett) ismerősi kör bejegyzéseit lapozgatva is képes voltam felidegelni magam az emberek butaságán, hirtelen bevilannt egy gondoloat: hát én nem is az ismerősök butaságain vagyok kiakadva, hanem az egy-egy megosztás alá fűzött, számomra vadidegen emberek hozzászólásain, megjegyzésein, gondolkodásmódjukon, világnézetükön, IQ és EQ szintjükön.

Régesrég, még az iwiw fénykorában rendszeres “vita” volt abból, hogy az üzenőfalon sokan úgy “chateltek”, mint ahogyan ma a Facebook idővonalán lehet. Az iwiw érában azonban ha két felhasználó nem volt egymásnak ismerőse, akkor nem látta a közös ismerős és nem ismerős között lezajlott beszélgetés minden elemét. Így rém értelmetlen társalgások folytak az üzenőfalon, amit én rendre meg is jegyeztem több ismerősömnek is, hogy rosszul fogja. Persze, volt is belőle sértődés.

Reggel tényleg sokkal frissebb az ember agya, gyorsabban jönnek a gondolatok. Nem állítom, hogy az általam talált megoldáshoz azért nem kell némi webprogramozási ismeret (mármint ahhoz, hogy a probléma megoldásának felfedezéséhez eljuss), de sikerült egy rém egyszerű és bárki által kivitelezhető megoldást találnom.

A megoldás

Egy aprócska css hack. Korábban, mikor még index olvasó voltam, nagyon idegesített a Velvet nevű remekmű ajánlója a nyitóoldalon. Persze, sokan mondtátok, miért nem pörgetem tovább? Nem lehetett. Mindig sikerült valami olyan kattintásmágnes címet generálni, amire aztán gyenge lelkem csak rákattintott 🙂 Szóval koránt sem a rendszerben van csak a hiba, elismerem.

Node, amiért a magyar internetes újságírás egyik sötét bugyra szóba került, az annak az apropója, hogy már akkor is egy css hackkel próbáltam megoldani a kérdést. Modern böngészőkben lehetőség van arra, hogy egy bővítménnyel egyedi css kódot írjunk az adott oldalhoz, amit aztán majd a “gyári” helyett betölt, vagy mellé.

Mi az a css? Egy stílusleíró nyelv, amit röviden: arra használunk, hogy miként jelenjen meg egy oldal, hogyan nézzen ki.

Az ötlet már akkor is az volt, hogy az adott hírblokkot css-el átállítom úgy, hogy ne jelenjen meg nekem. Erre a display: none; kódot tudom használni. A probléma azonban az volt, hogy az említett blokk az index címlapján nem kapott külön osztályt, így erre szűrni, pontosabban egyéni css-t írni sem lehetett.

A Facebook azonban szerencsére elkövette azt a “hibát”, hogy a hozzászólásokat általánosan egy .UFIList osztályt viselő kódrészletbe helyezi. Így egyből le is csaptam rá: .UFIList { display: none; }

A Safari inspect element funkciójával a gyorsteszt sikeresen zárult, jött a következő lépés: keressük bővítményt, ami szépen elvégzi nekem mindig ezt a feladatot.

Gyors keresés után a Stylish nevű Safari bővítménynél kötöttem ki, de létezik Chrome alá is megoldás, Stylebot néven.

StylishA felület egyszerűen kezelhető és okos. Meg lehet adni egész domaint, de akár csak egy URL-t is ahol alkalmazni kívánjuk az egyedi css-t.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van, ha mégis kíváncsiak vagyunk egy adott bejegyzés hozzászólásaira?

Ki-beCsak semmi pánik. Egy kattintással ki-be tudjuk kapcsolni a bővítményt, így ha kedvünk támad a sok butaság között csemegézni, hát megtehetjük.

Ami még érdekesség, hogy meg is lehet osztani a saját stílusokat, és egy óriási stílusbázisból lehet is keresgélni. Volt aki átszínezte a Facebookot, volt aki telejesen új dizájnt adott neki. A lehetőségeknek igazából csak az eredeti kód és annak id és class jelölései – vagy annak hiánya – szab határt.

A Chrome bővítmény a Stylebot szerintem egy kicsit komolyabb, nördebb, de ennek ellenére könnyebb egy új stílust létrehozni benne.

A módszer nekem egyelőre tetszik, szebb, tisztább, biztonságosabb, nyugodtabb Facebook fogad.

És a végére egy előtte-utána kép.

Before After

Disclaimer: a mintaképeken található személyek története nincs összefüggésben a buta hozzászólókról alkotott véleményemmel, bár tény, hogy része volt abban a bizonyos utolsó cseppben.

Over eaten

Gondoltam egyet és csinlátam egy kis lötyögős mixet a karácsonyi túlzabálás tiszteletére, no meg aki mozgott rá, az legalább pár kalóriától megszabadult.

Hallgassátok soxeretettel (sic!) 🙂

Over-eaten by Stro-B on Mixcloud

Heti Zene S02E10

Az idei karácsonyt én azért tekintem különlegesnek mert – ahogyan már többször is hangot adtam neki – sikerült elkerülnöm a legidegesítőbb áruházi zenét evör ebben az időszakban, azaz a Wham – Last Christmas című eposzt.

A Heti Zene első karácsonyi kiadása pedig azért lesz különleges, mert azt találtam ki, hogy ajánlótársaim zenéihez saját kommentár helyett hozzáteszem a saját magam ajánlását az adott előadótól. Legyen ez az én karácsonyi meglepetésem 🙂

@zencsaj: Varázsdal, napjaink egyik legizgalmasabb női előadójától – a szöveget is érdemes figyelni, ha már karácsony van 😉

Az én ajánlásom @zencsaj zenéjéhez: Imogen Heap – Hide and Seek című dala magában is jó lenne, de én egy gitáros covert hoztam.

@ni0: B.Ú.É.K!

Ja nem, az majd később lesz :).

A héten megint két zenét hoztam magammal.

Headstrong, vagyis Don Jackson neve ismerős lehet az  idősebbek számára is, hiszen a 2000-es évek eleje óta a pályán van. Főként vocal trance vonalon mozog Don, de azért vannak remixei, amikben a progresszív dallamok is felcsendülnek. Aurosonic-ék pedig oroszok és ketten vannak: Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov. Önmagukat progresszív és trance producer duóként azonosítják. Hármójuk koprodukciójának elerménye ez a szépség:

A heti második számhoz nem írok kommentárt. Kellemes ünnepeket és nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak! Köszönöm az eddigi kitartást és támogatást!

Szerencse, hogy @ni0 két zenét küldött, mert Britney-vel gondban lennék…így jöjjön egy csodálatos Headstrong dal a Tears, annak is egy akusztikus, zongorás verziója.

@masnisgyilkos: Mostanában filmekhez kötöm a zenéket, a mai ajánlásom is onnan érkezik.

A Fékezhetetlen (Lawless) című film egy hóeséses-torokelvágós jelenetében hangzik el ez a zene – ehhez képest a dallam tökéletesen a történések ellentéte. Nyugalom, csend.

Az én ajánlásom @masnisgyilkos zenéjéhez a Fire in the blood című dal a The Bootleggers zenekartól, amit akár szintén el tudok képzelni egy hasonló jelenetben 🙂

@tepi77: 1995 karacsonyan kaptam kazettan Mike Oldfield Songs of Distant Earth-jét, egész éjszaka hallgattam. Erről küldeném a Hibernaculum című dalt.

Merci Kriszta mindenkinek!

Azért szeretem @tepi77 ajánlásait, mert sokszor visszahoz nekem olyan dalokat, melyeket én is nagyon szeretek, de csak ritkábban hallgatom meg őket. Mike Oldfield egyike azon zseniális példaképeknek, aki bár nem határozza meg a zenei munkásságomat, de mindenképpen inspirálódtam a műveiből. Zenei “karrierem” kezdetén a Sentinel című dal azért eléggé nagy hatással volt rám – technikailag is.

@longhand: Utazásaimhoz kapcsolódóan mindig a ‘távollét’ ideje alatt hallgatott zenék a legtartósabb emlékek. Nincs olyan nyaralás amihez akár több mint 20 év távlatában ne tudnék valamilyen dalt kapcsolni. A ’91-es olasz nyaralással kapcsolatban a legelső dolog egy The Cure dal ami eszembe jut. 2003 januárban folyamatosan Robbie Williams és az Asereje (elnézést!) szólt mindenhol amikor két barátommal Tenerifén voltunk.

Minden utazáshoz kötődik legalább egy vagy több emlékezetes dal.

Idén nyárról egy dal jut eszembe, ez szólt az autóban amikor elértük az olasz autópályán a latisanai letérőt, hogy célba vegyük Lignanot, egy kis vidám Jovanotti dal, búcsúztassuk vidáman az évet!

Az a jó, hogy minden ajánlótársammal van közös pont az életünkben. Mármint a zene szeretetén túl. @longhand úrral például a megye és az olasz nyelv, az olaszok szeretete. Jovanottit van szerencsém a kezdetektől ismerni. Karácsony van, egy kicsit szentimentális dalt választottam: A Te. Az egyik legszebb szerelmes dal, mondjuk érdemes hozzá olaszul tudni. Ja, és egyszer lesz egy ilyen zongorám 🙂

@attilagyongyosi: Minden további nélkül, a legkarácsonyosabb Chicane nóta 🙂

Eléggé szűkszavú ma @attilagyongyosi, de abszolút elfogadható mentsége van rá: irdatlan mennyiségű alkohol elfogyasztását hajtja épp végre 🙂 Chicane…hát igen. Ki ne emlékezne a Greece 2000 című party himnuszra?! Az egyik óriási kedvencem tőle az Offshore című dal.

@ddq: Az eheti megintcsak egy tőlem szokatlan darab, de ennek ellenére nagy kedvenc Matisyahu, akinek a nevéhez fűződik a hasidic reggae stilus, ugyanis Matthew Paul Miller haszid zsidó vallású, ami tökéletesen hallható minden egyes zenéjén, amikben tökéletesen ötvözi a zsidó népzene, a reggae, a rock, a szolid elektronika és a beatbox minden elemét.

És annak ellénere, hogy 79-es születésű (fiatalabb nálam….argh) 3 studio albuma, koncert dvdje meg remix albumai vannak. Termékeny zenész, nah!
A mai darab pedig egy mondhatni remix és annak is egy akusztikus verziója ahol a saját “One day” című száma csap át egyszercsak egy Bob Marley klasszikusba.

Uhh, @ddq ajánlása megint egy érdekes művészt hozott! A “velem egykora születésű” (c) by Szalacsi srácra rá sem ismerni ebben a korábbi videoban, ahol tradicionális zsidó haj- és szakállviselete van. Az I Will Be Light szövege is nagyon jó és a beatbox rész külön csillagos ötös – elmondanám, hogy ezt így ütemre, ilyen pontosan…pff, piszok nehéz.

@andan81: A múlt héten egy német deep house zenét hoztem nektek Dj Koze-tól, most is sikerült egy nagyon finom német deep muzsikát találnom, ezuttal a Kollektiv Turmstrasse nevű formációtól. Nico Plagemann és Christian Hilscher megadják mindazt, ami szerintem a jó deep house zenéhez kell: stimulus az agynak, ritmus a lábnak. Zenéjük mindig változatos; olykor minimalista, általában viszont andalítóan dallamos, már-már művészien lágy hangok hömpölyögnek a füledbe. A Grillen im Garten is ilyen. Olyan finom, puha basszus van alatta, hogy legszivesebben ráfeküdnél és utaznál a melódikus dallamokkal, amiből néha csak a háttérben felmorajló gyerekzsivaj zökkent ki.

Fejhallgató fel, relax a karosszékben, élvezzétek az utazást 🙂

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

Nokérem, @andan81 kolléga megint jól belecsapott a lecsóba! A nagyon finom muzsikát nehéz megfejelni, de a Kollektiv Turmstrasse repertoárjából szerencsére könnyű válogatni. A Tristesse című dalt hoztam, ami gyanítom, fel fog tűnni a köverkező mixemben 🙂

És akkor a végére két dal tőlem. Az elsőt már múlt héten is akartam ajánlani, de aztán mégse, gondoltam megtartom mostanra. A londoni London Grammar nevű formáció énekesnőjének annyira szürreális határok között mozgó hangja van, hogy egyszerűen magával ragad. Ez főként ebben a Chris Isac coverben jön ki (ahol a szépségét is megcsodálhatjátok). Az ajánlott dalom pedig a Metal & Dust, jó kis tört ütemekkel. Azért is tetszik, mert a sokak által – még mindig – kritizált elektronika mellett nagyon jól megfejennek a vonósok, illetve maga az igényes zene (jelentsen ez bármit is)!

A másik ajánlásom egy karácsonyi ajándékhoz kötődik. Ajánlótársam @tepi77 által fémjelzett Tangram hírlevele landolt a postaládámban:

Dear friend of Tangram,

I wish you a Merry Christmas and a very successful New Year with a free track called “Untitled Kingdom’.
Thank you for your kind whole-year support! I hope we meet in the next year too.

Listen “Untitled Kingdom” here: http://tangram.bandcamp.com/track/untitled-kingdom

Igazán kedves ajándék volt ez, jót tett a szívnek, de a fülnek is! A Tangram idén megjelent két három albumát is jelölték ismét a neves német Schallwelle díjra, amelyről majd egy külön bejegyzés is fog szólni! Hajrá @tepi77!

Heti Zene S02E09

Hehe, @zencsaj ma olyan válogatást hozott, amit pont én is ezen a héten akartam elsütni. @ddq többszöri dubstep ajánlója adta az apropót, hogy Ylvis – Someone like me “dala” felkerüljön a listámra, de ezt most @zencsaj teszi meg helyettem 🙂

@zencsaj: Erre a húzós hétre egy kis nevetést küldök szeretettel: az Ylvis nevű duóról a What does the fox say kapcsán sokat hallhattatok. Nos, ők a legnépszerűbb norvég komedistaduó, akiknek heti két élő esti adásuk van a helyi “királyi tévében”, és a youtube-on számtalan gigjük fellelhető. A rókás dalt is csak az új évad promojához készítették, csak elmondásuk szerint túl jól sült el 🙂 Ajánlom a “Big in Kyrgistan”-sorozatukat, amelyben Kirgizisztánban akarnak befutott énekessé válni, vagy akár az intelligens lifteket vagy taxirádiót imitáló poénjaikat, de érdemes feliratkozni a tvnorge-csatornára, ha nem akartok lemaradni az aktuális vidámságadagról!

Ez az összeállítás az öt legnépszerűbb promodalukat tartalmazza – jó kacagást, törékeny dolgokat el a kézből :))

A héten @ni0 két zenét is hozott, az első igazán kedvemre való!

@ni0: Tritonal neve egy kicsi becsapós lehet, a srácok ugyanis ketten vannak. Chad Cisneros és Dave Reed két amerikai srác, akik 2007-ben gondoltak egyet és elkezdtek producerkedni. Először főként progresszív trance vonalon, majd később melodic trance-ben is. Az utóbbi pár évben hihetetlen mértékben ível felfelé a karrierjük, s mára már nem csak az USA-ban elismert szerzők. A dal, amit választottam, a 2011-ben megjelent Piercing the quest albumuk egyik legjobban sikerült dala Beat service remixe pedig csak még jobban kiemeli a lényeget.

Eheti másik választottam neve szintén becsapós. Sokáig magam is azt hittem, hogy Ashley Wallbridge nőnemű, de nem! Ash egy angol srác, aki saját magát progresszív trance műfajba sorolja, de szerintem ennyire nem egyszerű őt besorolni. The inner me című első, önálló albuma nem kisebb kiadónál jelent meg, mint az Armada Music.

Úgy látszik ezen a héten többen kaptak kedvet a “többzenés” ajánláshoz, ugyanis @attilagyongyosi is rámírt még ma, hogy kódolást közben talált egy “instant DISCO” darabot. 🙂

@attilagyongyosi: Vannak olyan mixek, rádióadások, amiket legelőször hallva kénytelen vagy néha megállítani és rákeresni a dalra, ami éppen szól.

Na, az új Stoneface & Terminal kislemez, a ‘Skyfall’ pont ilyen. A két héttel ezelőtti Above & Beyond-ékféle Group Therapy rádióműsort hallgatva botlottam bele és azt kellett mondjam: ácsi!

Az Euphonic Recordings kiadónál igen régóta rezidenskedő német trance duó ismét csak olyat tett az asztalra, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. A ‘Skyfall’ energikus egy jószág, szeletelő basszusvonallal és egy olyan klasszikus trance vezérdallammal, ami napokig képes a füledbe csimpaszkodni. Igen fínom!

És az instant DISCO darab @attilagyongyosi-től:

Egy finom darabot hozott @ddq erre a hétre, ami már csak a “stílusbesorolása” miatt is érdekesnek tűnt. Aztán meghallgattam, érdekes egy zene, az egyszer biztos. És ez most nem az az érdekes, amit mondjuk egy ronda arcra mondunk 🙂

@ddq: A héten magamat is meglepve a walesi “Southern blues country rock skiffle hip tronica” stílusban alkotó zenész családban felnövő Pete Lawrie és a holland Don Pepijn Schipper aka. Don Diablo, aki leginkább 4/4-ben dolgozik, közös daláról gondoltam azt, hogy meg kell osztanom veletek, mert van benne kellemes énekhang, meg csilingelő háttér és finom dobalap.

Fogyasszátok szeretettel: Don Diablo – The only road

Bizony, bizony, @andan81 ráérzett arra, amit említettem neki legutolsó mixem kapcsán! Remek darabot hozott Dj Koze-től.

@andan81: Múlt héten @strob kolléga írta twitteren, hogy a németek milyen remekül átmentek a rave-trance korszakból a deep house irányába. Erre írtam neki, hogy bizonyám, erre a legjobb példa Dj Koze. Egy hamburgi elektronikus zenész, producer és DJ, aki sok, hozzá hasonlóan befutott pályatársával hasonlóan a hip-hop felől érkezett az elektronikához.

Tőle hoztam most egy személyes kedvencet. Ez a zene jellemzi szerintem a legjobban Koze munkásságát. A zenéiben mindig történik valami váratlan, amire azt hiszed, hogy ezt vártad, de aztán mégsem az jön 🙂 Érdemes megfigyelni, hogy bánik a zenén belül a zongorahangokkal 🙂

És akkor az én ajánlásaim.

Némileg fura lehet, hogy én ajánlok olyan zenét, amiben akusztikus hangszereken játszanak. Bonobo már volt itt tőlem a blogon, de most ismét tőlük hoztam egy élő fellépést. Nagyon easy listening!

És jöjjön egy olyan dal, aminek a klipje talán pár embert majd megbotránkoztat, pedig nem kellene. A szerelemről, szeretetről szól. A dal feltűnik legutolsó, deepes hangzásvilágot kereső mixemben is, a Booka Shade formáció Love Inc című dala azonnali dallamtapadást okozott nálam. És milyen érdekes, ők is németek. A legújabb EVE című albumuk olyan szinten hallgatható, hogy még csak bele sem pörgettem egy dalba se.

A dal zárógondolata pedig igazán megfontolandó:

Love is life. If you miss love, you miss life!

Sunday Sessions

Ha a blog indulása óta olvasóm vagy, akkor emlékezhetsz rá, hogy az egész blogot azzal a céllal indítottam, hogy az akkor frissen vásárolt Traktor Scratch Pro hardverrel készített mixeket publikáljam, és hirdetésekből bejövő bevételt folyamatosan új zenék vásárlására fordítsam, melyek egy mixben aztán itt a blogon megjelennek.

2009-óta pár dolog megváltozott, ez a project is elhalt és a blog is átalakult. Májusban azonban a Syncopában vettem egy Native Instruments Traktor Kontrol S2 kontroller-hangkártyát (még a korábbi verziót). Ezzel annyiban egyszerűbb a helyzet, hogy nem kellenek hozzá a timecode cd-k és így cd lejátszó sem, keverő sem.

De a lényeg annyi, hogy beindult újból a mixelgetés, relative rendszeresen. Rátaláltam egy nagyon jó szolgáltatásra, a mixify-ra, ahol online, élőben tudok “bulikat” csinálni. Ha követed a profilomat, akkor értesítést is kaphatsz az új eseményekről.

A másik hely, ahol ezt az aktivitásom nyomon tudod követni a mixcloud fiókom, ahová egy-egy befejezett mixet feltöltök. Ez annyiban jobb, hogy lehetőség van megadni a tracklistet és azt időkóddal is el tudom látni, így láthatod, hogy éppen melyik előadó dala szól.

A Sunday Sessions egy vasárnaponként jelentkező, lazább, hozzám ugyan közel álló, de a mixeimre nem jellemző hangzásvilágot, a deep house stílust mutatja be, abból is a populárisabb, dallamosabb verziókat. Vasárnap délutáni laza lötyögés, csak semmi kapkodás.

Sunday Sessions 02 by Stro-B on Mixcloud

Heti Zene S02E08

Ismét felszállt a Heti Zene hajójára @zencsaj, aki az N’Sync Robbie Williamsétől hozott egy dalt. Ezt a jelzőt én akasztottam rá, mert a ’90-es évek fiú bandáiból általában mindig 1-1 tag csinált a későbbiekben kiemelkedőbb szólókarriert. Az N’Sync esetében szerintem ő az, aki ezt megtette. Különösebben nem szerettem, azonban remek átváltozásokra képes az úriember, Justin Timberlake. Jómagam egyik kedvence a Cry Me A River Bill Hamel remixe, ami Paul Oakenfold Great Wall című mixalbumán kapott helyet.

@zencsaj: Szeretném megismertetni zeneértő közönségeddel a mai díszpop brilliáns mintájaként Justin Timberlake – Take back the night című dalát, amely tökéletesen egyesíti mindazt, amitől valami sláger lesz: kicsi Jacko-utánérzés (oké, sok), fülbemászó dallam, “mégmindignincsvége, denembaj”-érzés, felhőtlenség, és az egész mögött egy óriási matek! Jó bulizást!

Már nem először kapok @ni0-tól ajánlást a One Direction zenekartól. Így karácsony közeledtével egy kis könnyed, érzelgős klipp. Ja, és tényleg érezni a Mumford and Sons hatását 🙂

@ni0: Ennek a dalnak az érdekessége, hogy a Mumford and sons is közreműködött benne. Hogy potosan melyik részének zeneszerzésében, azt sajnos nem tudom.
Szerintem egyébként ebben a dalban a klip az igazán zseniális. Az egész dal mondanivalóját remekül visszaadja és a szereplők valóban családtagok, nem statiszták, amitől az egész őszintébbnek hat számomra 8-).

Erre a hétre @masnisgyilkos olyan zenét hozott, amivel nekem eléggé hektikus a viszonyom…mikor “élő” sláger volt, iszonyatosan utáltam (úgy en bloc a ’80-as évek zenéjét nem csípem), viszont főiskolás kvázi retro bulik elengedhetetlen kelléke volt a Soft Cell – Tainted Love. Ma már azt mondom, hogy alapmű, az általános zenei műveltség egyik alappillére.

@masnisgyilkos: Nemrég kezdtem bele a Doctor Who nézésébe, a sorozat a második résszel vett meg, amikoris Christopher Eccleston fülig érő szájjal “denszel” erre a számra. Kerestem youtubeon a vonatkozó részt, nem találtam – képzeljétek hozzá.

Miután elküldte az e heti zenét @andan81, twitteren azért még hozzáfűzött valamit: “küldtem #hetizene -t 🙂 majd hallgasd meg, nálam ezután rezeg a léc a Dosem – Beach Kisses alatt 😉” És tényleg!

@andan81: Egy nagyon friss deep muzsikát hoztam nektek a héten. Bevallom nekem most nagyon nagy kedvencem lett, hihetetlenül igényesen komponált darabról van szó. Magáról az előadóról sokmindent nem találtam, nem is hallottam még tőle semmit, de ezek után nagyobb figyelmet fordítok a Vaal néven futó producerre.

 

Az van, hogy utálom a dubstep stílust. De ha így folytatja @ddq, a végén még találkozok olyan darabokkal, amik kicsit közelebb hozzák hozzám ezt a tőlem idegen stílust. Zseniális klipp!

@ddq: Az úgy történt, hogy nem zenét hanem fényvezérlésekkel kapcsolatos oldalakat bújtam valamikor az év elején amikor belefutottam a mai ajánlatomba, így az elsődleges szempont nem is a zene volt, hanem a látvány. Mindkettő odab*sz, a kettő közösen meg nagyon….

Majd amikor végetért a videó, kezdtem el utánanézni, hogy mi szólt alatta és így ismertem meg Patric Rezat  (meg az M83at is, de ez lényegtelen) akinek azóta lett egy EP-je, hasonló massziv darabokkal, amit szintén csak ajánlani tudok.

És akkor jöjjön 3 ajánlás tőlem.

Az első zene tőlem talán kicsit szokatlan lesz, bár bőven akad elektronikus elem benne. Az angol Alt-J nevű indie rock formáció dalára a Google Musicban találtam rá, bedobta az ajánlott zenék közé. A dalban egyből megtetszett a már-már ír népzenei dallamvezetés és az iszonyat karakteres basszus, egy jó kis fűrészfog minta. Aztán rákerestem a klippre, és egyből megfogott Montevideo, és a lány mosolya! 🙂 Igazi “feelgood” video!

A második az egyik izlandi kedvenc zenekarom a Sísý Ey egy még ki nem adott darabja, a Second Thought. Róluk már született egy sikeres bejegyzés még a Napi Zenében, és a dalnak van egy még le nem játszott előélete. Mikor felvettem velük a kapcsolatot, jeleztem, hogy ebből az új dalból szívesen csinálnék egy remixet. Egyből nyitottan reagáltak (hogyan másképp, hisz’ skandinávok!), nagyon jó fejek voltak.

A folyamat azonban elakadt, de még nincs veszve – időközben eléggé szépen befutottak és végigfesztiválozták az évet.

Az utolsó ajánlásom pedig egy lazább muzsika, amit szintén a Google Music dobott ki. Alex Niggemann egy berlini fiatalember, aki house és techno vonalon alkot. A Lovers című dalból Andre Lodemann, szintén berlini művész készített egy remixet.

Heti Zene S02E07

Azért szeretem @ni0 ajánlásait, mert olyan infókhoz jutok hozzá, hogy csak lesek. No persze, ha nem lennék lusta és utánanéznék a trance pápáknak, megtalálnám az infókat. Így viszont ezen a héten megtudtam egy fontos infót Aly & Fila duóról 🙂

@ni0: Valamikor egy barátomnál ülve és ASoT-ot hallgatva figyeltem fel erre a számra. Aztán Deezer-en megszereztem az egész Quiet Storm albumot és rájöttem, hogy zseniális. Minden szám más és más, nem a megszokott Aly and Fila-féle folyamatos “veretés”, vannak kifejezetten lassú számok is. Nehéz volt kiválasztani a 16-ból egyet, de talán ez fogott meg legjobban. Aly and Fila egyébként egy egyiptomi dj páros, többször jártak már nálunk is, de mindig csak Fila jön, mivel Alynak beteges iszonya van a repüléstől, így csak olyan helyekre tud elmenni, ahova eljuthat repülés nélkül (hajó, vonat, autó).

Ja és Filáról érdemes tudni, hogy nagyon szereti a pálinkát! 😉

A héten @attilagyongyosi hozta a legnagyobb meglepetést, mert egy tőle teljesen szokatlan stílusú zenét ajánl. Mint olvasni fogod a kollégája kapcsán ismerte meg a zenekart, de szerintem a klippben szereplő kislány fogta csak meg igazán 😛

@attilagyongyosi: Tőlem szokatlan dolgot, szokatlan stílust hoztam a hétre. A NeXt Day egy komádi/debreceni alternatívillatú rockízű zenekar, akiknek a munkásságát két hete ösmertem meg, mivel az egyik tag, PZs a munkatársam.

Kellemes-lötyögős gitármetált ontanak a srácok. Hallgassátok jóízűen, aki debreceni illetőségű, az talán még ismerős helyeket is felfedezhet az alábbi klipben (pedomaci a DE-IK-n rulz).

A nagy öreg mester egyik mix albumáról hozott ma @andan81 egy darabot, amire én is emlékszem még 2000-ből. Igazi paryhimnusz.

@andan81: Kiko – World Cup c. számát 2000-ben hallottam először a Carl Cox – F. A. C. T. – Australia c. albumon. Annyira tetszett, hogy szinte csak azt hallgattam a mixből. 🙂 Most született egy 2013-as remake, ami nem sokban tér el az elődtől, de mégis érződik rajta az újhullám 🙂

Azért örülök @ddq úr mai zenéjének, mert magamtól tuti nem hallgatnék meg ilyen darabot. Így viszont míg készült a poszt, szépen elcsilingelt ez a dal. Nagyon nem szeretem a dubstep stílust, nagy ritkán van 1-2 darab amit elviselek. A tört ütemekkel nincs baj, inkább a “woobwwoobwhhuuumm” bohóckodással 🙂

@ddq: A heti kedvencem Adam Young amerikai producer/zenesz/svájcibicska Owl City – Shooting Star remixe amit a chicagoi The Robot Dentist gondolt újra (meglepő módon) dubstep alapokon úgy, hogy megmaradt az eredeti vidám csilingelős alapja, meg a vokális része is és mellé megkapjuk a szokásos tört ütemeket meg a standard woobwwoobwhhuuumm-os dubstepes bohóckodást.

Fogyasszátok egészséggel! 🙂

Négy dal megvan, akkor most jöjjön megint 3 tőlem. Vagy inkább négy!

A hétvégén újabb “adásom” volt, készült egy közel 4 órás mix, Ruby címmel. A szokásos vonalon indultam el, de egy tervezett ’90-es évek blokk is került bele. Ezt most csak azért mondom, mert a mai egyik dalom is ebből a korszakból való, @zilahu dobta be twitteren.

Nikolai – Ready To Flow – egy igazi party himnusz 1995-ből. Mekkora bulik voltak…pff. Ilyenkor kezdi megérteni az ember a szülei, nagyszülei “azok a régi szép idők” beszólásait, és tényleg!

Szintén ebből a korból, 1994-ből való az RMB – Redemption című dala, szintén kihagyhatatlan party kellék volt.

Dj CsigaNem hagyhatom ki a korszak szintén meghatározó német rave zenekarát a DUNE-t sem, és tőlük a Milliom Miles From Home című dalt. Nagyon hódoltam a stílusnak, oly’ annyira, hogy az akkor még “képzeletbeli” (nem djztem) dj nevem dj Csiga volt, egy paradoxont feszegetve – a lassú csiga és a 140BPM feletti rave zene 🙂 No meg a logo a lényeg, ami kiadott egy lemezjátszót!

One more song!

A végére hagytam a legnagyobb durranást a hétre, már ami a személyemet illeti. A YouTube-on a Boilerrom mixeket szörfölve jött velem szembe az egyik Bonobo mixben a Moderat – Bad Kingdom című dal. Addiktív zene, igazi dallamtapadós.

A Moderat formációról azt kell tudni, hogy két egyenként is ütős formáció kollaborációjából keletkezett: Modeselektor és Apparat alkotja. Mindkét csapat (igazából 1 + 2 fiatalember) Berlin városából való és nagyon finom muzsikákat készítenek. Instant eargasm!

Erősebb idegzetűeknek pedig egy szintén kedvenc Marcel Dettmann techno remix a dalból.