A héten @tepi77 ajánlása befolyásolta az utolsó pillanatban az én választott zenémet is. Rengeteg számítógépes játéknak nagyon jó zenéje van, így Peti emlékeit olvasva én is egy játékban hallott zenét fogok nektek ajánlani. De előtte olvassátok @tepi77 szavait!
1996-ot írtunk. Ekkor jelent meg az azóta is kedvenc játékom, a Neverhood. Ebben egy Klaymen nevű gyurmaembert kellett egy
logikai-kalandjátékon keresztül vezetni Neverhood országában, ahol Klogg, a gonosz király-jelölt ellen kellett küzdeni.
A játék zenéje egy jellegzetes, country-klezmer keverék, ami nagyon hangulatos aláfestése volt e bizarr világnak.
A mai aktualitása ennek a zenének az, hogy a készítők egy új játékon dolgoznak, és ehhez a Kickstarteren gyűjtenek pénzt, hogy minél előbb be tudják fejezni. Szerintem a videó alapján az Armikrog klassz játéknak igérkezik, én mindenképp támogatni fogom.
Kickstarter link: http://www.kickstarter.com/projects/1949537745/armikrog
A héten @longhand kommentár nélkül hozott zenét. Pontosabban nekem azért annyit írt, hogy: „bocs, hogy csak így kommentár nélkül, de a Pink Floyd az tényleg olyan nagy zenét alkotott, amihez nincs arcom okoskodni :D”.
És tulajdonképpen igaza van. A Pink Floyd zenéjét nem szabad és nem is kell magyarázni. Mindig impresszív és még azok fülét is megcsapja, akik nem szeretik ezt a fajta zenét.
Egy dolgot én mégis kiemelnék, ami Pink Floydhoz köthető: szerintem tipikusan az a zenekar és az a zene, amit csak és kizárólag jó minőségű audio rendszeren a legélvezetesebb hallgatni. Észrevenni az apró részleteket, hagyni a dinamikát kibontakozni és még sorolhatnám – de be is fejezem az „okoskodást” 🙂
Ahogyan említettem @tepi77 ajánlásánál, az utolsó pillanatban módosítottam a heti zenémen. Nemrég kijátszottam a Dirt3 nevű autós játékot, aminek egyik betétdala volt a Chromeo slágere.
A Chromeo a Wikipedia szerint egy kanadai elektrofunk duo. Az a baj, nem tudom eldönteni, hogy az autós játék miatt gondolom-e úgy, a Don’t Turn The Lights On tökéletes választás vezetéshez autóba. Nagyon kellemes basszus (konkrétan ebbe szerettem bele), kicsit funky ritmus, jó vokálok és egy látványos klip (amit persze autóban nem javaslok nézni!). Tökéletes aláfestő zene.
Csajok: tessék sikítani! @ni0 elhozta nektek napjaink Take That-jét, Backstreet Boyzát. Valahogy az ilyen fiú csapatokkal mindig úgy járok, hogy míg aktívak, kifejezetten taszít a zenéjük, majd miután feloszlanak, pár év távlatából egész érdekes dalokat fedezek fel tőlük. Nem véletlenül említettem a Take That együttest, velük is hasonló volt a helyzet: jócskán a feloszlásuk után hallgattam meg több dalukat is, ami (zeneileg) akár még tetszett is. Sikítani továbbra sem fogok! 🙂
Erre a hétre egyik kedvenc feldolgozásomat hoztam el nektek. A zenekart a 2010-es Xfactor UK-en Simon Cowell rakta egy csapatba és a nevet is ő találta ki nekik. Azt hiszem, elég sikeres kis csapatot hoztak össze, hiszen legújabb értesüléseim szerint a 2014-es angliai turnéjukra (amit nem mellesleg a Wembley-ben tartanak) minden jegy elkelt egy óra alatt, sőt, extra koncerteket is be kellett iktatniuk a nagy érdeklődésre való tekintettel. Lehet őket szeretni és utálni, lehet ciki vagy menő, lényegtelen. Énekelni tudnak, ehhez nem fér kétség szerintem. Kapcsolatom ezzel a zenekarral egyébként elég érdekes, mivel akkor hallottam az első számukat a rádióban, amikor éppen kórházba kellett mennem és sok erőt és vidámságot adott azokban a napokban nekem.
Egy érdekes technikával alkotott zenét hozott ma @attilagyongyosi. Anno emlékszem, hogy együtt nőttem fel a samplerek világával, pl Janó cimborám EMU 6400 Ultra samplerével. Érdekes egy világ volt, az eszközök fejlődésével én kicsit elvesztettem az érdeklődésemet a samplerek iránt. Ami azért vicces, mert pont most készülök egy mintákkal (sample) dolgozó eszközt vásárolni.
Sampling. Mintavételezés. Jó pár jelentése van ennek a fogalomnak és ezek közül az egyik az, amikor egy producer már meglévő dalokból vág ki szösszeneteket, manipulálja át őket és használja fel saját szerzeményeiben. Van, aki idióta ehhez, mint például a veretes Will.i.am és közelmúltbeli esete az Arty meg a Mat Zo fiúval.
Aztán vannak olyan emberek, akik ezt tökélyre fejlesztették, ilyen például a valószínűleg mindenki által ismert Fatboy Slim vagy a Scooter. Amon Tobin az, akit talán kevesebben ismernek, pedig a brazil producer, sound designer és multiinstrumentalista korunk egyik legzseniálisabb elektronikus zenésze. Általában egy jó 30-40 évet nyúl a muzikális történelemben, hogy a legérdekesebb szeleteket égesse bele saját dalaiba, amik valahol a jungle, IDM, breakbeat és drum & bass határait súrolgatják. Szerzeményeit előszeretettel alkalmazzák filmekben és tudni érdemes, hogy a 2006-os magyar filmnek, a Taxidermiának ő írta a zenéit.
Tobin első saját neve alatt megjelent albumán, a Bricolage-en szerepel a Stoney Street, ami Sonny Rollins ‘Softly As In A Morning Sunrise’-ából tartalmaz részleteket. Igazi jazzes, bólogatós. Csemege.
A héten @masnisgyilkos zenéje némileg magyarázatot ad az izlandi zenék megmagyarázhatatlan világára. Ilyen környezetben élvezet lehet alkotni!
Mumford & Sons – Awake My Soul
Sokszor kötünk ki Izlandon a #megusta projektben, most a zene nem izlandi, de a videó annál inkább.
A ráadás
Hogy a heti zene adag teljes legyen (7 zene), kaptok tőlem egy ráadást. Bevallom, közel 15 év tévhite oszlott el a héten, amikor is megjelen Boris Dlugosh új dala az Armada Music gondozásában. Anno 1997 magasságában ismerkedtem meg a művésszel és valaki az mp3 file ID3 tagjét elrontotta: Boris Gludoshként szerepelt, így hát mostanáig én is ezen a néven ismertem.
A Look Around You egy laza funkhouse stílusú zene, amiben Róisín Murphy (az egyik kedvenc női előadóm) énekel, így a siker szinte borítékolva van.