Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene 4.

Emlékszem, nem volt olyan főiskolás/egyetemi buli, ahol legalább egyszer ne ment volna le a Kimnowak zenekar Gyémánt című slágere. Na, @tepi77 nem ezt hozta el nektek, de egy annál inkább érdekes élményét a zenekarral kapcsolatban.

Régi kedvenc volt, nemrég újra előkerült Novák Péter zenekara, a Kimnowak.

Egy emlék

A basszeros Nagy Gergővel kb.14 éve egy budai erkélyen ittunk bort egy szülinapi buliban, szerintem ő nem emlékszik rám, nekem akkor nagy élmény volt. Aztán a Novák Péter is betoppant, majd együtt távoztak. Durva, mi? 🙂 Persze az első slágerük jutott eszembe, pedig van még jópár erős daluk (és itt most ne csak a Gyémántra gondolok…). A Tűz van babám! borítóján még szponzorként az akkori cégem szerepel, az ottani mentorom rakta össze a covert, a nagyfőnök pedig adta a pénzt a stúdióra nekik. Szép idők voltak azok! De „Hol van az a nyár…”

Egy nagyon komoly kártyát játszok ma ki. @strob tinédzserkori kedvenc dala 🙂

Érzés: fiatalság

A dátum 1992. 13 éves vagyok, amikor úgy igazán elkezd érdekelni az elektronikus zene, annak is egy különleges ága, a főként britek által művel drum’n’bass egy szolidabb vállfaja amit hol breakbeatnek, hol drum’n’popnak neveznek. Igazából nem is szeretem az ilyen stílusbesorolásokat, de ugye ezt nem igazán lehet elkerülni.

Ami biztos, hogy a Baby D zenekar és különösen a Let me be your fantasy daluk óriási kedvencem volt. Akárhányszor meghallgatom, mindig a tinédzserkori emlékek jutnak az eszembe. A klippben vegyük észre azokat a jeleneteket, melyek egy kamasz fiú számára különösen nagy értékkel bírnak – a zenén túl 🙂 Nem, nem az énekesről van szó.

De komolyra fordítva a szót: van egy ’90-es évek slágereit gyűjtő lejátszási listám, melynek első eleme ez a dal. A zenekar egy másik dala (ami egy feldolgozás, eredetileg a Korgis dala ) is megtalálható a listában, az I need your loving című. Na ez már kicsit komolyabb tört ritmusokat tartalmaz.

Ezen a héten is @ni0 volt az első, akitől megkaptam a heti zenét, így volt időm ízlelgetni. A OneRepublic igazán cseles, mert a már-már elcsépelt frázisok és megoldások mellé olyan részleteket is tesz a zenéjükbe, ami aztán mégis érdekessé és fülbemászóvá teszi a dalt.

Erre a hétre egy nagyon populáris banda egyik ismert darabját hoztam. Erre a számra igazság szerint egy Dash Berlin szettben figyeltem fel, de sajnos az a verzió még nem jelent meg, így az eredetit tudom csak megmutatni nektek elfogadható minőségben. Fülbemászó, kellemes, mást nem tudok hozzátenni :).

Ha csak az önző célt nézem, akkor pontosan ezért indítottam el a napi zene, majd heti zene projektet! @attilagyongyosi megint egy olyan darabot hozott, amire magamtól nem biztos, hogy rátalálok, de így…újabb zseniális művel bővült az elektronikus zenei ismeretem. De nem csak nekem, neked is bővülhet a repertoárod. 17 perc elvetemült elektronika!

Jó napot, jó szurkolást!

Ma teszünk egy kis kiruccanást az elvetemültebb progresszív elektronika felé.
A brit Archive csapat munkássága mindenkinek ajánlott, aki nem veti meg a szintetizátorok által generált zajokat. A formációt ’94-ben alapította Darius Keeler és Danny Griffiths, a többi tag pedig (mint ahogy az lenni szokott) folyamatosan cserélődött az évek folyamán.

A mai delikvens a 2002-es „You All Look The Same To Me” című album egyik zászlóshajója, a „Finding It So Hard”. A Craig Walker és Maria Q hangjával irányított dal egy igazi zenei utazás. Fő jellegzetessége a torzítás, ami mind a vokálban, mind a gitárhangokban, mind pedig a dobritmusokban megfigyelhető. Archive-ék nem szaroztak, zsizseg, mint a’ állat. És ez így is van rendjén, tökéletesen koherens a kompozíció és felettébb magával ragadó. Sötét, depresszív, zúzós.
A maga negyed órás időtartamával talán meg is ijedtek tőle, de az a negyed óra olyan negyed óra, amit sosem bánsz meg.

Számomra bőven benne van a mindenkori Top 10-ben és mindig indukál bennem egy önmagam számára is nehezen megmagyarázható és körülírható lelkiállapotot.

A héten @masnisgyilkos Ludovico Einaudi 2006-os albumáról hozott egy darabot, aki a milánói Verdi Konzervatóriumban végzett zongoraművész. Műveivel több reklámban is találkozhattál, amit mostanában is hallhattál az a Vodafone RED reklámzene, aminek aláfestő zenéje a Walk című dalából egy részlet. Szintén örülök az ajánlásnak, imádom az ilyen stílusú, zongorán előadott zenét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük