Heti Zene 6.

A héten @tepi77 ajánlása befolyásolta az utolsó pillanatban az én választott zenémet is. Rengeteg számítógépes játéknak nagyon jó zenéje van, így Peti emlékeit olvasva én is egy játékban hallott zenét fogok nektek ajánlani. De előtte olvassátok @tepi77 szavait!

1996-ot írtunk. Ekkor jelent meg az azóta is kedvenc játékom, a Neverhood. Ebben egy Klaymen nevű gyurmaembert kellett egy
logikai-kalandjátékon keresztül vezetni Neverhood országában, ahol Klogg, a gonosz király-jelölt ellen kellett küzdeni.
A játék zenéje egy jellegzetes, country-klezmer keverék, ami nagyon hangulatos aláfestése volt e bizarr világnak.
A mai aktualitása ennek a zenének az, hogy a készítők egy új játékon dolgoznak, és ehhez a Kickstarteren gyűjtenek pénzt, hogy minél előbb be tudják fejezni. Szerintem a videó alapján az Armikrog klassz játéknak igérkezik, én mindenképp támogatni fogom.
Kickstarter link: http://www.kickstarter.com/projects/1949537745/armikrog

A héten @longhand kommentár nélkül hozott zenét. Pontosabban nekem azért annyit írt, hogy: “bocs, hogy csak így kommentár nélkül, de a Pink Floyd az tényleg olyan nagy zenét alkotott, amihez nincs arcom okoskodni :D”.

És tulajdonképpen igaza van. A Pink Floyd zenéjét nem szabad és nem is kell magyarázni. Mindig impresszív és még azok fülét is megcsapja, akik nem szeretik ezt a fajta zenét.

Egy dolgot én mégis kiemelnék, ami Pink Floydhoz köthető: szerintem tipikusan az a zenekar és az a zene, amit csak és kizárólag jó minőségű audio rendszeren a legélvezetesebb hallgatni. Észrevenni az apró részleteket, hagyni a dinamikát kibontakozni és még sorolhatnám – de be is fejezem az “okoskodást” 🙂

Ahogyan említettem @tepi77 ajánlásánál, az utolsó pillanatban módosítottam a heti zenémen. Nemrég kijátszottam a Dirt3 nevű autós játékot, aminek egyik betétdala volt a Chromeo slágere.

A Chromeo a Wikipedia szerint egy kanadai elektrofunk duo. Az a baj, nem tudom eldönteni, hogy az autós játék miatt gondolom-e úgy, a Don’t Turn The Lights On tökéletes választás vezetéshez autóba. Nagyon kellemes basszus (konkrétan ebbe szerettem bele), kicsit funky ritmus, jó vokálok és egy látványos klip (amit persze autóban nem javaslok nézni!). Tökéletes aláfestő zene.

Csajok: tessék sikítani! @ni0 elhozta nektek napjaink Take That-jét, Backstreet Boyzát. Valahogy az ilyen fiú csapatokkal mindig úgy járok, hogy míg aktívak, kifejezetten taszít a zenéjük, majd miután feloszlanak, pár év távlatából egész érdekes dalokat fedezek fel tőlük. Nem véletlenül említettem a Take That együttest, velük is hasonló volt a helyzet: jócskán a feloszlásuk után hallgattam meg több dalukat is, ami (zeneileg) akár még tetszett is. Sikítani továbbra sem fogok! 🙂

Erre a hétre egyik kedvenc feldolgozásomat hoztam el nektek. A zenekart a 2010-es Xfactor UK-en Simon Cowell rakta egy csapatba és a nevet is ő találta ki nekik. Azt hiszem, elég sikeres kis csapatot hoztak össze, hiszen legújabb értesüléseim szerint a 2014-es angliai turnéjukra (amit nem mellesleg a Wembley-ben tartanak) minden jegy elkelt egy óra alatt, sőt, extra koncerteket is be kellett iktatniuk a nagy érdeklődésre való tekintettel. Lehet őket szeretni és utálni, lehet ciki vagy menő, lényegtelen. Énekelni tudnak, ehhez nem fér kétség szerintem. Kapcsolatom ezzel a zenekarral egyébként elég érdekes, mivel akkor hallottam az első számukat a rádióban, amikor éppen kórházba kellett mennem és sok erőt és vidámságot adott azokban a napokban nekem.

Egy érdekes technikával alkotott zenét hozott ma @attilagyongyosi. Anno emlékszem, hogy együtt nőttem fel a samplerek világával, pl Janó cimborám EMU 6400 Ultra samplerével. Érdekes egy világ volt, az eszközök fejlődésével én kicsit elvesztettem az érdeklődésemet a samplerek iránt. Ami azért vicces, mert pont most készülök egy mintákkal (sample) dolgozó eszközt vásárolni.

Sampling. Mintavételezés. Jó pár jelentése van ennek a fogalomnak és ezek közül az egyik az, amikor egy producer már meglévő dalokból vág ki szösszeneteket, manipulálja át őket és használja fel saját szerzeményeiben. Van, aki idióta ehhez, mint például a veretes Will.i.am és közelmúltbeli esete az Arty meg a Mat Zo fiúval.

Aztán vannak olyan emberek, akik ezt tökélyre fejlesztették, ilyen például a valószínűleg mindenki által ismert Fatboy Slim vagy a Scooter. Amon Tobin az, akit talán kevesebben ismernek, pedig a brazil producer, sound designer és multiinstrumentalista korunk egyik legzseniálisabb elektronikus zenésze. Általában egy jó 30-40 évet nyúl a muzikális történelemben, hogy a legérdekesebb szeleteket égesse bele saját dalaiba, amik valahol a jungle, IDM, breakbeat és drum & bass határait súrolgatják. Szerzeményeit előszeretettel alkalmazzák filmekben és tudni érdemes, hogy a 2006-os magyar filmnek, a Taxidermiának ő írta a zenéit.

Tobin első saját neve alatt megjelent albumán, a Bricolage-en szerepel a Stoney Street, ami Sonny Rollins ‘Softly As In A Morning Sunrise’-ából tartalmaz részleteket. Igazi jazzes, bólogatós. Csemege.

A héten @masnisgyilkos zenéje némileg magyarázatot ad az izlandi zenék megmagyarázhatatlan világára. Ilyen környezetben élvezet lehet alkotni!

Mumford & Sons – Awake My Soul

Sokszor kötünk ki Izlandon a #megusta projektben, most a zene nem izlandi, de a videó annál inkább.

A ráadás

Hogy a heti zene adag teljes legyen (7 zene), kaptok tőlem egy ráadást. Bevallom, közel 15 év tévhite oszlott el a héten, amikor is megjelen Boris Dlugosh új dala az Armada Music gondozásában. Anno 1997 magasságában ismerkedtem meg a művésszel és valaki az mp3 file ID3 tagjét elrontotta: Boris Gludoshként szerepelt, így hát mostanáig én is ezen a néven ismertem.

A Look Around You egy laza funkhouse stílusú zene, amiben Róisín Murphy (az egyik kedvenc női előadóm) énekel, így a siker szinte borítékolva van.

Heti Zene 5.

Hehe, az e heti @strob zene, megint egy izlandi. De nem is akármilyen!

Éppen aktuális kedvenc izlandi zenekarom zenéjét hallgattam a hétvégén, mikor a YouTube ajánlója feldobta nekem a Retro Stefson zenekar Glow című dalát. Két dolog fogott meg egyből: a zene és a klipp. Okkké, akkor nézzünk utána a zenekarnak.

A Google segített és minő meglepetés, egy újabb izlandi zenekarról van szó. Tessék? Ez az ország lesz a végzetem! 🙂 Ráadásul a szemtelenül fiatal 8 fős zenekart már korábban kikiáltották az egyik legnagyobb izlandi reménységnek.

A Deezer segítségével meg is hallgattam az összes albumukat. Egész komoly fejlődésen mentek keresztül, de már a korai albumukon is vannak ígéretes darabok. Tehetségesek na.

A Glow pedig rabul ejt…a Kimba pedig szemnek és fülnek is jó.

A héten egyedül @masnisgyilkos küldött nekem zenét. Az Eurovíziós dalfesztivált jómagam is néztem, többé kevésbbé szörnyülködve. Az olasz srác Marco Mengoni dala az orgánuma miatt nem tetszett, de az olasz nyelv szépsége ezt feledtetni tudta velem.

Egyetlen oka van annak, hogy évente végignézem az Eurovíziós Dalfeszivált: hogy néhány előadóra rákeresve meglepően jó zenéket találok, amiket megkedvelek annyira, hogy hallgatásra is ajánljam.
Íme.

Heti Zene 4.

Emlékszem, nem volt olyan főiskolás/egyetemi buli, ahol legalább egyszer ne ment volna le a Kimnowak zenekar Gyémánt című slágere. Na, @tepi77 nem ezt hozta el nektek, de egy annál inkább érdekes élményét a zenekarral kapcsolatban.

Régi kedvenc volt, nemrég újra előkerült Novák Péter zenekara, a Kimnowak.

Egy emlék

A basszeros Nagy Gergővel kb.14 éve egy budai erkélyen ittunk bort egy szülinapi buliban, szerintem ő nem emlékszik rám, nekem akkor nagy élmény volt. Aztán a Novák Péter is betoppant, majd együtt távoztak. Durva, mi? 🙂 Persze az első slágerük jutott eszembe, pedig van még jópár erős daluk (és itt most ne csak a Gyémántra gondolok…). A Tűz van babám! borítóján még szponzorként az akkori cégem szerepel, az ottani mentorom rakta össze a covert, a nagyfőnök pedig adta a pénzt a stúdióra nekik. Szép idők voltak azok! De “Hol van az a nyár…”

Egy nagyon komoly kártyát játszok ma ki. @strob tinédzserkori kedvenc dala 🙂

Érzés: fiatalság

A dátum 1992. 13 éves vagyok, amikor úgy igazán elkezd érdekelni az elektronikus zene, annak is egy különleges ága, a főként britek által művel drum’n’bass egy szolidabb vállfaja amit hol breakbeatnek, hol drum’n’popnak neveznek. Igazából nem is szeretem az ilyen stílusbesorolásokat, de ugye ezt nem igazán lehet elkerülni.

Ami biztos, hogy a Baby D zenekar és különösen a Let me be your fantasy daluk óriási kedvencem volt. Akárhányszor meghallgatom, mindig a tinédzserkori emlékek jutnak az eszembe. A klippben vegyük észre azokat a jeleneteket, melyek egy kamasz fiú számára különösen nagy értékkel bírnak – a zenén túl 🙂 Nem, nem az énekesről van szó.

De komolyra fordítva a szót: van egy ’90-es évek slágereit gyűjtő lejátszási listám, melynek első eleme ez a dal. A zenekar egy másik dala (ami egy feldolgozás, eredetileg a Korgis dala ) is megtalálható a listában, az I need your loving című. Na ez már kicsit komolyabb tört ritmusokat tartalmaz.

Ezen a héten is @ni0 volt az első, akitől megkaptam a heti zenét, így volt időm ízlelgetni. A OneRepublic igazán cseles, mert a már-már elcsépelt frázisok és megoldások mellé olyan részleteket is tesz a zenéjükbe, ami aztán mégis érdekessé és fülbemászóvá teszi a dalt.

Erre a hétre egy nagyon populáris banda egyik ismert darabját hoztam. Erre a számra igazság szerint egy Dash Berlin szettben figyeltem fel, de sajnos az a verzió még nem jelent meg, így az eredetit tudom csak megmutatni nektek elfogadható minőségben. Fülbemászó, kellemes, mást nem tudok hozzátenni :).

Ha csak az önző célt nézem, akkor pontosan ezért indítottam el a napi zene, majd heti zene projektet! @attilagyongyosi megint egy olyan darabot hozott, amire magamtól nem biztos, hogy rátalálok, de így…újabb zseniális művel bővült az elektronikus zenei ismeretem. De nem csak nekem, neked is bővülhet a repertoárod. 17 perc elvetemült elektronika!

Jó napot, jó szurkolást!

Ma teszünk egy kis kiruccanást az elvetemültebb progresszív elektronika felé.
A brit Archive csapat munkássága mindenkinek ajánlott, aki nem veti meg a szintetizátorok által generált zajokat. A formációt ’94-ben alapította Darius Keeler és Danny Griffiths, a többi tag pedig (mint ahogy az lenni szokott) folyamatosan cserélődött az évek folyamán.

A mai delikvens a 2002-es “You All Look The Same To Me” című album egyik zászlóshajója, a “Finding It So Hard”. A Craig Walker és Maria Q hangjával irányított dal egy igazi zenei utazás. Fő jellegzetessége a torzítás, ami mind a vokálban, mind a gitárhangokban, mind pedig a dobritmusokban megfigyelhető. Archive-ék nem szaroztak, zsizseg, mint a’ állat. És ez így is van rendjén, tökéletesen koherens a kompozíció és felettébb magával ragadó. Sötét, depresszív, zúzós.
A maga negyed órás időtartamával talán meg is ijedtek tőle, de az a negyed óra olyan negyed óra, amit sosem bánsz meg.

Számomra bőven benne van a mindenkori Top 10-ben és mindig indukál bennem egy önmagam számára is nehezen megmagyarázható és körülírható lelkiállapotot.

A héten @masnisgyilkos Ludovico Einaudi 2006-os albumáról hozott egy darabot, aki a milánói Verdi Konzervatóriumban végzett zongoraművész. Műveivel több reklámban is találkozhattál, amit mostanában is hallhattál az a Vodafone RED reklámzene, aminek aláfestő zenéje a Walk című dalából egy részlet. Szintén örülök az ajánlásnak, imádom az ilyen stílusú, zongorán előadott zenét.

Heti Zene 3.

A mostani @tepi77 által ajánlott nóta (is) igazán tetszik. A 10 perces műnek nagyon szép íve van és olyan szinti hangok szólalnak meg benne, ami igazán kedvemre való. A német úriembert a “berlini iskola” képviselői közé sorolják, ami azt gondolom, nagy megtiszteltetés.

Az egyik kedvenc zeneszerzőm Wolfram “Der” Spyra, és ez az egyik kedvenc számom tőle. Különleges hangszertalálmányai vannak, amiket a koncertjein használni is szokott. Hatalmas fémcselló, meg fura elektromos cuccok, kissé elborult tag, de nagyon csípem. Ez egy korábbi lemezén található dal, ez volt a legelső “találkozásom” vele.
További érdekesség, hogy magyar gyökerekkel (is) rendelkezik, és van egy Budapest c. száma.

@longhand egy olyan gitárművésszel ismertet meg téged, akit egyáltalán nem túlzás világsztárnak hívni. És igen, magyar. Élete nagy részét ’56-os disszidálása után Amerikában töltötte, ahol sztárként ünnepelték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy maga Szabó Gábor adott tanácsokat, dal elemeket a világhírű Carlos Santananak.

Több külföldi gitárművészt ajánlottam eddig, most jöjjön egy egykori világhírű magyar jazz gitáros, Szabó Gábor.
Kevésbé volt ismert itthon, mert ’56-ban disszidált és csak egy rövid időre tért vissza Magyarországra, de az USA-ban és világszerte nagyon elismert zenész volt. Santana szokta emlegetni, hogy nagy hatással volt a gitárjátékára, egy olyan dalt ajánlok, amit Santana is gyakran játszik.

Az én (@strob) ajánlásomat a Facebookon találtam múlt héten. Egy ismerősöm tette ki, egyből tudtam, hogy itt a helye.

Sting munkásságát nagyon szeretem. 2011-ben ünnepelte a 60. születésnapját egy nagyszabású koncerttel, ahová több művésztársát is meghívta. Az egyik kedvenc dalomat adta elő Stevie Wonderrel együtt, akit szerintem senkinek sem kell bemutatnom.

Stevie sem mai darab már és óriási egy művész. A Fragile-t szerintem csak egyféleképpen lehet előadni: úgy, ahogyan Sting kitalálta (különösen a “Fragilidad” spanyol verzió tetszik). De pont az fogott meg Stevie Wonder előadásában, hogy teljesen átformálta a saját stílusára. Az ütemezést, a hajlításokat, mindent. Egyedül a szájharmonika nem teteszik benne, de ez nagyon szubjektív nemtetszés (eleve a hangszert ki nem állhatom).

Végre megint egy trance nóta @ni0 “tollából”. Armin Van “Bu-bü-bu eztsetudomkimondani Sanyi” Buuren. Egy akkora sztárnak, mint Armin, nagyon nehéz évről évre megújulni és újat hozni. @ni0 szerint, sikerül. Nem vitatkozom vele!

Erre a hétre egy újdonságot hoztam Armin van Buuren múlt héten megjelent Intense albumáról. Megfigyelhető, ahogy Armin évről-évre fejlődik zeneileg. Az egész album tele van jobbnál jobb érzelmes és tartalmas dalokkal. Az egyik kedvencemet hoztam most el ezek közül. Hogy mi az érzés? Mindenkire rábízom :)!

@attilagyongyosi ajánlói mindig olyan szépek és tartalmasak, hogy eldöntöttem: minimálisan szólok csak hozzá, mivel mindent elmond az előadókról. Azért annyit csak hozzáfűzök: ójé, egy Bayer remix!

A változatosság kedvéért ez a hét is Andrew Bayeré, csak egy kicsit más köntösben. Habár kétség kívül mestere a tört ütemeknek és a klasszikusabb kompozícióknak, szívének elrablója mégis csak a progresszív house és a trance. Az amerikai producer, aki egyébként az igen nívós Berklee College of Music alumnija bizony nem veti meg a 4/4-edet sem.

A francia Cedric Arseau, művésznevén Damabiah is szintén egy zenei zseni aki az elektronikus stílusok között mozog meglehetősen rugalmasan. Behatárolhatatlan elektronikában utazik, ars poeticája a kurta “Music for frogs” kifejezésben manifesztálódik, szóval kellőképp vicces figura.

Hogyan jön össze a két fiatalember? Nos, tavaly Andrew újragyúrta Damabiah új albumának egyik dalát és nem is akárhogyan! Az ‘Irminsul, Le Pilier du Monde‘ Bayer remixét fantasztikus atmoszféra lengi körbe, igazi progresszív rágcsálnivaló. Van benne valami, ami abszolút megragadja az embert. De hát egy szász mitológiai oszlop ihlette dal esetében ezt el is várja az ember.

Előre is elnézést @masnisgyilkos-tól, de a mostani zenéje, pontosabban a klip valamis zseniális! 70-es évek Párizsában száguld végig a kamera. A klip egy 1976-os kisfilm (8 perc 38mp) C’était un rendez-vous anyagából készült, melyet anno egy Mercedes-Benz 450SEL 6.9 orrára helyezett kamerával rögzítettek. Akit érdekel az eredeti hang, a bömbölő motor, itt megnézheti.

Jajj, azok a régi Peugeot-k, Reanult-k, Citroënek…fincsi. És na, a zene is jó.

5 percnyi kiszakadás a mókuskerékből: Snow Patrol – Open Your Eyes

És jöjjön egy ráadás! Levélben kaptam @essg023 követőmtől ezt a dalt és mivel a héten volt egy szabad hely, így most bekerült. Ha elég bátornak érzed magad, küldj nekünk te is zenét nyugodtan!

Észrevettem magamon, hogy egyre gyakrabban hallgatom ezt a számot, szerintem megnyugtató még annak ellenére is h elég “tuctuctuc”-os a szám. Hallgasd végig, nekem nagyon bejön.

A kertészkedés ára

Vannak az életnek olyan területei, ahol szimplán nem kell és nem is szabad “megéri-nem éri meg?” kérdéseket feltenni. Mivel nem vagyunk egyformák, nem lehet egyértelműen megmondani, hogy kinek melyik az a terület, ahol ezt a kérdést nem teszi fel.

Nálam a Square Foot Gardening (SFG) ebbe a területbe tartozik: megtetszett, megcisnáltam és a költségekkel nem számoltam. Szimplán azért, mert kedvem lelem a kertészkedésben.

Mivel többen kíváncsiak voltatok a költségekre, így hát leírom őket – megdöbbentő számomra is!

Vermikulit – a legdrágább tétel

A rendszer talán legfurább és egyben leghatékonyabb része a vermikulit nevű anyag. Nem kertelek, drága! 100 L kiszerelésben jutottam nagy nehezen hozzá a gazdabolt.hu segítségével, két csomaggal vettem belőle (144 literre volt szükségem). Mivel a rendszerbe elég az elején adagolni, így ez csak egyszeri költség. 15.000.- HUF

Humusz/komposzt – ez sem olcsó

Szintén egy fontos összetevő a talajban, hiszen ez adja a növényeknek a tápanyagot. A SFG egyik tanácsa, elve, hogy a változatosság még segít a növények növekedésében. Célszerű többféle humuszt vásárolni, majd keverni őket. Ezt a szabályt én csak a tőzegnél tartottam be, humuszt egy félét vásároltam. Két darab 50 literes zsák, ami 44 literrel kevesebb, mint amennyi kellene. 4.300.- HUF

Amikor elkezdtem a SFG módszert, a vermikulit beszerzési nehézségei miatt volt pár pillanat, amikor majdnem feladtam. Emiatt, bár két boxra való faanyagot vettem és el is készítettem a két keretet, úgy voltam vele, hogy egy ültetéssel indítok csak. Emiatt nem gondoltam át pontosan, hogy mennyi talajra is lesz szükségem.

Tőzeg

Mivel célszerű többféle tőzeget használni, két féle tőzeget vettem indításnak, egy 80 literes és egy 50 literes zsákkal. A két zsák 14 literrel kevesebb, mint amire szükségem volt. Kevés is lett a talaj, lehet, hogy ma vagy holnap pótolom a hiányzó mennyiséget. 2.600.- HUF

Hmm…most, hogy így kiszámoltam gyakorlatilag hiányzik majd’ 58 liter talaj a rendszerből. Ezt sürgősen pótolom! Kertészetbe amúgy a keszthelyi Oázisba szoktunk járni, kedvesek és értenek is a témához.

Perlit

Mivel nem volt vermikulit a kertészetekben, gondoltam megpróbálom az alternatív anyagot, a perlitet. Végül csak a palántázáshoz használtam fel, vettem belőle két 3 literes csomaggal. Így utólag azt mondom, nem kellett volna. 1.180.- HUF

A SFG doboz

Nem is doboz ez, inkább keret. Amire szükségem volt: 8db 120cmx15cmx2cm-es deszka, amit a leggazdaságosabban két darab 5 méteres deszkából tudtam megoldani. A számlát sajnos már eldobtam, így nem tudom, hogy mennyi volt csak a fa, mivel vettem még hozzá 30db facsavart. 2.880.- HUF

Geotextília

A geotextília a dobozunk aljára kell, mivel nem szeretnénk, hogy a doboznak helyet adó területen “őslakosként” élő gyomok, fű betörjön a veteményesbe. Praktikus kis anyag, kiváltható olcsóbb alternatívával, pl. kartonlappal. Én – megmagyarázhatatlan okokból – mindkét megoldást használtam, biztos ami biztos. 2.396.- HUF

Ponyva

A talaj keveréséhez vettem, ez is kiváltható olcsóbb vagy meglévő megoldásokkal. Az IKEA árul 995 Forintért, de nem tudtam felmenni Budapestre, így az egyik nap, mikor Győrben dolgoztam, a Baumaxban tudtam venni hasonlót. Az időfaktor megérte nekem a plusz költséget. 1.490.- HUF

Szerszámok

Igazából semmi extra nem kell. Én vettem egy ásót – életem első ásója! 🙂 -, de magához a SFG módszerhez elég egy ültetőkanál meg egy kis kapa – pl. a MOL kutakon most pontokért egész jó áron lehet venni Fiskars készletből. Az ásó árát nem sorolom most a költségek közé, itthon pedig volt még korábbról kis kapa és ültetőkanál.

Spárga

A 4×4 box kijelölésére vettem spárgát. 479.- HUF

Vetőmag

A rendszer legkisebb költsége. Paradicsom, bab, bazsalikom, körömvirág, hagyma, saláta, szamóca. 1.104.- HUF

Palánta, növény

Palántákat – még – nem vettem, viszont mentát és metélőhagymát igen. 2.380.- HUF

A végső mérleg

33.809.- HUF – eddig. Sokkoló nem? Ebből a pénzből szerintem egész éves zöldség szükségletünket tudnánk fedezni, azonban azt látnod kell, hogy itt nem ez a lényeg. Kikapcsolódás és a kíváncsiság. No, meg a SFG módszerben rejlő “tudomány”. Egy szóval jó móka, ami nekem megér ennyit.

A rendszer kihozható kevesebb költségből is, bár a kezdeti költségek szerintem maximum 4-5000 Forinttal csökkenthetőek.

Apropó kezdeti költségek: a kiadások nagy részét a talaj teszi ki, ahogy láthattad is. A SFG módszerben a vermikulitot és a tőzeget csak egyszer kell megvenni, így csak az indulásnál okoznak kiadást. Később mindössze a tápanyagot kell a rendszerbe visszapótolni, amit akár a termények “maradékát” felhasználva saját komposzt készítésével is meg tudsz oldani. Ez lesz amúgy a következő lépcső nálam is, bár aggódom, hogy nem fogunk tudni elegendő alapanyagot szolgáltatni a komposzt számára. Anélkül pedig nem működik.

A rendszer indítása tehát költséges, de a fenntartása már nem. Nem mondom, hogy mindenkinek megéri, mert ahogyan a bevezetőben is utaltam rá: minden embernél más és más az, ami megéri.

Kertészkedem

Gyerekkoromban szinte minden hétvégén a Badacsonytomaj és Badacsonyörsön határán található telkünkön voltunk, a “hegyen”.

Pontosan ma 27 éve ültettük a szőlőnket. Igen, jól sejted: kb. ekkor ért ide a csernobili atomkatasztrófából a radioaktív hulladékot is tartalmazó felhő.

Nem is passzolhatna más jobban ehhez az évfordulóhoz, mint a saját kiskertem elindítása. Már régóta terveztem, hogy valamilyen kerti munkát csinálok, mert azon túl, hogy megnyugtat és kikapcsol, még egészséges is. A természetben vagy, nem a gép előtt ülsz és a megtermelt zöldség is hasznos.

Az opciók

Adott volt három hely a kertészkedésre: Szolnokon, Niki nagyszüleinél (messze van), Hévízen a családom által örökölt hegyen (közel van,de nem tisztázottak a jogviszonyok) és Badacsonyban “a hegyen” (nincs víz).

Voltak még a balkonládás megoldások, de azt túl mesterségesnek ítéltem meg, így aztán évről évre csak tolódott a projekt.

Pont a badacsonyi vízhiány kapcsán kerestem olyan megoldásokat, amelyek kevés vizet igényelnek, illetve elkezdtem kutatni esővízgyűjtési módszerek után.

A keresgélés során aztán rátaláltam egy nagyon érdekes módszerre, ami annyira megtetszett, hogy bele is fogtam.

Square foot gardening (SFG)

Ez az angol kifejezés annyit tesz, hogy 1 négyzetláb (azaz 30,48×30,48 cm = 929.0304 cm2) méretű területi egységekben kell kertészkedned.

A módszer kitalálója Mel Bartolomew, akinek sikerült úgy leegyszerűsíteni a kertészkedést, hogy az ne legyen teher a számodra és akár kis helyen is meg tudd valósítani.

Kicsit gondban voltam az adaptálással, mert az 1 láb átváltva centiméterre 30,48. Így nem túl könnyen kezelhető. Ezért úgy döntöttem, hogy kerekítek és a módszert 1,44 m2-en, azaz 120cm x 120cm-es területen próbálom ki, 16db 30x30cm-es területen.

Mik az előnyök?

80%-kal kevesebb helyet foglal ez a megoldás, mint a hagyományos, sorba ültetés.

Bárhol kivitelezhető, hiszen nem a rendelkezésedre álló talajt használod, hanem egy speciális keveréket, melyet praktikusan “Mel’s mix”-nek hív a szerző. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy 1/3 rész tőzeg, 1/3 rész komposzt vagy humusz és 1/3 rész vermikulit (vagy perlit) alkotja a termőföldet.

Nem kell ásni! A legtöbb ember számára az állandó ásás, kapálás okozza a nehézséget a kertészkedésben. Bár a fizikai munka jellege pont itt jön ki, a monton, sokszor fárasztó munkafolyamatik könnyen a kedvedet szeghetik. Na, a square foot gardeningben (nem találtam még rá normális magyar kifejezést, talán tized négyzetméter kertészkedés – erőltetett), mivel nagyon laza a talaj, nem kell ásnod és a gyomlálás is könnyű.

Nem ültetsz többet a kelleténél! Mivel minden növénynél adott, hogy mekkora területre van szüksége, azért pontosan meg tudod tervezni, hogy a kerted hogyan nézzen ki, abból mennyi terményt várhatsz.

A rendszerbe egyedül a tápanyagot, azaz a humuszt kell pótolni. Erre a legjobb, ha saját komposztot készítesz, így újra lehet hasznosítani a növények fel nem használt részeit.

Ajánlom, hogy keress rá a google-ben a könyvre (vagy vásárold meg!) és olvasd el, nagyon gyorsan meg lehet érteni a metódus lényegét.

Minden kezdet nehéz

A keretElső lépésként vettem 120cm hosszú, 15cm magas és 2cm vastag gyalulatlan fenyőfa deszkát, összesen 8 darabot. Ezeket facsavarral összecsavaroztam és máris készen volt az ültető ágyás, amibe majd a föld betöltése után meg lehet kezdeni az ültetést. Az aljára tettem kartonlapot (ami megmaradt a hűtő csomagolásából), és a biztonság kedvéért geotextíliát is – ezek hivatottak a gyomnövények alulról támadását megakadályozni. Aztán jött a neheze!

A termőtalaj egyik összetevője a vermikulit, ami egy szilikát ásvány és az a különleges tulajdonsága van, hogy vízből a tömegének kb. a háromszorosát képes megkötni. Így ideális a termőföld kiszáradás elleni védelmére. Bár felhasználása eléggé széleskörű, de mivel a világon relative kevés helyen bányásszák, eléggé nehéz hozzájutni. Hosszas keresgélés után végül a gazdabolt.hu oldalon találtam, majd személyesen elmentem érte Szigetszentmiklósra. Nem olcsó, de csak egyszer kell megvenni, csakúgy mint a tőzeget. Egyedül a humuszt, komposztot kell majd a rendszerbe pótolni.

A vermikulit keresése során megtapasztaltam, hogy milyen úttörőnek, az átlagtól eltérőnek lenni. Legalább 20 kertészetben jártam, de mindössze egy helyen hallottak a vermikulitról. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy amit csinálni akarok, az hülyeség és le akartak beszélni róla. Igaz senki nem ismerte az SFG módszert, de mivel ez szokatlan, az átlagtól eltérő, az jó nem lehet, higyjem el. Nos, bevallom nehéz volt kitartani az ötlet mellett, de sikerült.

Hosszasan lehetne filozofálni arról, hogy az élet mely más területein tapasztalhatod meg te is, hogy le akarnak beszélni, szimplán csak azért, mert nem ismernek valamit és félnek az ismeretlentől. Talán majd írok erről.

PalántákMivel a vermikulit beszerzése kissé hosszadalmas lett, a jó idő pedig már beköszöntött, úgy döntöttem, hogy palántázok, igaz a rendszer ezt nem követeli meg.

Jó döntés volt, mert a retek nem egészen 1.5 hét alatt bődületesen gyorsan kihajtott és az elmúlt pár napban is sokat nőtt. Elérte a kiültetési határt.

Ültettem még salátát, (ezek azonban lassabban nőttek, így még a balkonládában pihennek), paradicsomot, bazsalikomot, sárgababot, és szamócát. Hogy miért ezeket? Elmondom.

Az ületetési rend

Azért ezeket a növényeket választottam, mert viszonylag könnyű velük és szeretjük is őket. Ugyanakkor kéremszépen tudományos tervezés is folyt!

Ültetési tervAz SFG-ben az a jó, hogy az ideális ültetési méreteket megadja a könyv és a módszer kitalálója. Azaz, hogy egy négyzetlábra (esetemben 30x30cm-re) mennyit kell az adott növényből ültetni. Ezt a jobb oldali képen láthatod is. (A szamóca érdekes elhelyezése amiatt van, mert 4 egységre lehet 3 növényt ültetni.)

A kvantitatív tanács mellett én figyelembe vettem egy kvalitatív szempontot is, igaz erre a könyv nem tért ki külön, mint követendő példa. Egyetemi tanulmányaimból rémlett, hogy egyes növények a bio kertészetben jól hasznosíthatóak, mivel természetes illóolajaiknak köszönhetően riasztják a kártevőket.

Így került a rendszerbe például a körömvirág, a menta és a metélőhagyma. Szintén ilyen célt szolgál a bazsalikom is, de azt amúgy is szeretjük. Érdekessége, hogy kifejezetten a paradicsomnak ad egy védelmet. Érdekes, hogy utána pedig a bazsalikomos olívás paradicsomsaláta milyen jó 🙂

Az ültetési rendet abban a két hétben terveztem meg, míg a vermikulitot sikerült beszerezni.

A mix elkészítése

Keverésre készA könyvben van egy tanács, hogy miként keverjük össze a három összetevős termőtalajt. Egy nagy (4x4m) ponyvára érdemes kiönteni a humuszt, a vermikulitot és a tőzeget, majd a ponyva sarkait felemelve jobbra-balra “öntögetve” keverni.

Mivel két “ültetőládát” csináltam, jó nagy mennyiségű talajra volt szükség. Könnyen kiszámolható: 120x120x15cm = 216.000 cm3 azaz 216 liter talajra volt szükségem 1 boxhoz. A 432 liter föld mozgatása nem volt egyszerű feladat, így ásóval kezdtük el kevergetni – a könyv tanácsa konkrétan használhatatlan ekkora mennyiségnél.

Mel's mixAz ásózás eredménye azonban pár lyuk lett a ponyván, de szerencsére nem folyt ki a föld.

A keverés közben apránként vizet is adtunk hozzá, hogy ne szálljon annyira. Mind a tőzeg, mind a vermikulit eléggé koszol, permet szerű nedvesítéssel ez kiküszöbölhető.

A képen is látható tekintélyes adag földet megpróbáltuk a ládák mellé húzni, de végül ismét az ásózás maradt.

Az ültetés

ÜltetésElérkeztünk a legizgalmasabb mozzanathoz, amikor a kis palánták bekerülnek a termőtalajba, mindeki a kis négyzetébe. A pontos ültetés megkönnyítése érdekében a szerző egy fából készült “szamárvezetőt” javasol készíteni én azonban nem akartam fából készíteni (megvenni, méretre vágatni, összeszerelni…), ezért apró facsavart fúrtam a keretbe, egyenlő, 30cm-es távolságokra, majd spárgával kijelöltem a négyzeteket.

A föld mennyiségét kissé alulterveztem, de talán nem lesz belőle gond. Szintén kissé megbántam, de kezelhető a probléma, hogy a spárgás kijelölésnél nem gondoltam arra, hogy később, ha pótolni kell a humuszt, akkor ez megnehezíti a dolgomat.

A végeredmény

A végeredményEgy rendezett, kiegyensúlyozott, könnyen gondozható kis veteményes, amely remélhetőleg kielégíti a zöldség igényünk egy részét és a kerttel töltött munka pedig még kikapcsolódást is nyújt.

Szerintem még írni fogok arról, hogyan fejlődik a kert és milyen hibákat vétettem.

Most viszont megyek és meglocsolom a növényeket, sok trauma érte őket a mai nap!

Heti Zene 2.

Vangelis sosem volt nagy kedvencem, vagy szinti zenész példaképem, pedig lehetne: zseniális zenész, a zenéjét érteni kell, van, ami tetszik is. Talán a körülötte elhatalmasodó szappanoperákba illő félig tudatlan rajongótábor és az Űrszekerek majd a Kolombusz film csapból folyatása az, ami engem távol tartott a zenéjétől. Nem igy van ezzel @tepi77, akinek a saját zenéiben nyomokban vélek Vangelis elemeket is felfedezni. Az általa ajánlott zene pedig a jó kis analóg hangzások és a zongora futamok miatt kimondottan tetszik.

Vangelis a napokban múlt hetven éves, így az egyik legutóbbi, általam nagyon kedvelt zenéjével készültem. A Blade Runner 25 éves évfordulójára egy háromlemezes albumot adott ki, amely az első CD-n az eredeti filmzenét, a másodikon a filmben elhangzó, de eddig kiadatlan zenéket, míg a harmadikon az eredeti BR hangulatban, de vadonat újonnan írt zenéket jelentetett meg.

Erről az egyik kedvencem az Up and Running.

A hétre @longhand egy igazi lazulós háttérzenét hozott. Félreértés ne essék, a háttérzene egyáltalán nem pejoratív, sőt! Az ilyen típusú zenéket én jó minőségű hangrendszeren, egy napágyon fekve és kellemes hangerőn szeretem hallgatni. Majd egy jót szunyókálni rá.

Pat Metheny mindig az ilyen kellemes időszakokban kerül elő nálam, mint a mostani szép nyárias napok. Erkélyen ülve, napsütésben egy pohár bor mellett jól esik hallgatni.

A mostani ajánlásommal kicsit gondban voltam, ugyanis a héten alig tudtam zenét hallgatni. Így már egy korábban betervezett dalt hoztam el nektek.

Ajánlottam már a Magnetic B nevű formációtól egy dalt és akkor megismerhetted Katy B művésznő zseniális hangját. Egy “saját” dalát hoztam most el, melyet a Magnetic B egyik zenészével készített még 2010-ben. Mikor megtaláltam ezt a dalt, pont @attilagyongyosi úrnak küldtem el azzal a megjegyzéssel, hogy piszok egy ravasz nóta. Mire gondolok? Igazából tört a ritmusa, de a basszus és a cinek mégis “tolják” alá a négynegyedet.

Ahogyan észrevettem mostanában kicsit komolyabb stílusok felé fordult a művésznő, ami egyáltalán nem baj.

Bevallom, nagyon csípem a kiscsajt: pont annyira pimasz, amennyire kell, a hangja remek, olyan hajlításokat és frazírokat tesz bele a dalokba, hogy csak bámulok. Például ebben a dalban. Árad belőle egyfajta utánozhatatlan kedvesség, játékosság.

Az igazság az, hogy @ni0 meglepett ezzel a zenével. Én személy szerint ha lehet, eltörölném a történelemből a ’80-as éveket, főleg ami a zenei felhozatalt illeti. A Top Gun Anthem 1987-ben Grammy Díjat kapott, a zenét Harold Faltermeyer szerezte és Steve Stevens gitározik benne. Róla azt érdemes tudni, hogy sokáig volt Billy Idol gitárosa. Tudod, “sákk túdi szisztem”!

Érzés: szabadság

Erre a hétre egy dub (vokál néküli) darabot hoztam. Ilyen sem volt még ugye. Az érzés pedig a szabadság. Nekem ezt a repülés mindig megadja. Imádom a reptereket, a repülőket, valahogy mindig megnyugtat. Nem véletlen, hogy pont a Top Gun-ból választottam egy darabot :).

Ha múlt héten azt írtam a Delerium kapcsán, hogy kötelező ismerni, akkor @attilagyongyosi e heti ajánlására is csak ezt tudom mondani. Andrew Bayer zenéjét tényleg érdemes ízlelgetni, de nem úgy mint az alkesz, aki ledönti a piát, csak üssön, hanem mint egy sommelier, aki a borok közt sajtot, almát fogyaszt. Az albumba belehallgatva találtam egy két különösen finom darabot, tetszik, hogy már-már lo-fi mintákhoz is hozzá mert nyúlni.

Ma nem fogok novellát írni, Andrew Bayert ismerni kell és kész. Korunk egyik leginnovatívabb elektronikus zenésze.
Második albuma pedig most jelent meg ‘If It Were You, We’d Never Leave‘ címmel. Észbontó!

A héten @masnisgyilkos nem csak egy zenét, de egy filmet is ajánl. Az érdeklődésemet azért keltette fel a film, mert az a Richard Ayoade rendezte, akit nagyon megkedveltem az IT Crowd béli alakítása miatt. Ha kicsit is jártas vagy az IT világban, akkor kötelező ez a sorozat!

Érzés: életen elmerengős

Alex Turner – Piledriver Waltz

A szám a Submarine című film betétdala, egyébként sok más jósággal együtt. A zenét korábbról már ismertem és szerettem, de a filmélményhez kapcsolva az igazi. Ajánlom a filmet is, zenét is.