Heti Zene 1.

Ahogyan azt korábban írtam is, átváltunk heti megjelenésre, így már hallgathatod is most az első heti zene adagot. Az eredetileg szerdára tervezett megjelenés sajnos a mai napra csúszott.

Egy kis magyarázat, mert kaptam visszajelzést, hogy nem egyértelmű: általában minden zenénél olvashatsz pár sort tőlem és magától az ajánlótól is.

Úgy tudod megkülönböztetni, hogy ami ilyen háttér mögött van, mint ahogyan ez a bekezdés is, na, az származik tőlem.

Szóval nincs más hátra, mint előre, íme az e heti zenék:

@zencsaj olyan zenét hozott, amit már rádióból ismertem, de mivel nem az én stílusom, soha sem néztem még utána, hogy ki is az előadó. Nos, az Owl City egy 2007-ben alakult egyszemélyes formáció (érdemes megnézni a honlapját, eléggé rendben van). A Fireflies című dal ügyesen épül fel, a klip pedig visszaadja ezt az építkezős hangulatot.

Érzés: könnyűség

Két csodálatos ember esküvői fotóvetítésének aláfestő zenéje volt ez a dal… Most is könny szökik a szemembe, akkora élmény volt az a néhány perc. Ez a dal pedig a maga egyszerűségében és tisztaságában frissít fel.

@tepi77 zenei ízlésének egy nagy szelete egyezik az enyémmel. Nagy kedvencem Morcheeba, akiktől ma az Enjoy the Ride című dalt ajánlja Péter. A brit zenekar 1995-óta ötvözi már a trip-hop, rock, pop stílusokat világszínvonalon.

A kedvenc trip-hop zenekarom már 8-10 éve, és az egyik kedvenc dalom tőlük. Az egyik ok ők, akiknek hatására szeretnék minél több énekes számot írni (a másik ok a Conjure One).

Ugye ez a tudathasadós rész, mikor a saját ajánlásom elé írok ajánlót. Szóval @strob mester egy érdekes elektronikus zenét hozott ma, eredeti vonósokkal fűszerezve.

Az érzés: libabőr – már megint

Bár a nevük első három betűje a dél-kóreai gigasztár nevével egyezik meg, a Psychemagik zenekar más területen alkot: pszichedelikus zenéket írnak. Az Above the Clouds című dalban nem lehet szó nélkül hagyni a szép “vastagra” kevert valódi vonósokat. Egyszerűen imádom, mikor elektornikus alapokra “hagyományos” hangszerek kerülnek, bizonyítva, hogy milyen szépen megférnek egymás mellett. A dalt amúgy aktuális kedvenc dj-m szettjeiben fedeztem fel, Numbred sokat játsza mostanában.

Hogyan is van? Saját hazájában senki nem lehet próféta? @ni0 ma erre hozott egy remek példát, hiszen a világhírű trance duótól ajánl egy dalt, amit a csodálatos hangú Aruna énekel. Császár Előddel történt ami történt, lehet szeretni, utálni, de egy dolgot nem lehet tőle elvitatni: piszkosul érti a műfajt és az elektronikus zenét!

Ezen a héten egy magyar előadópáros egy darabját hoztam el nektek, mert ilyen sem volt még. Myon&Shane54 duójáról, vagyis Égető Márióról és Császár Elődről, nem sokat hallani a hazai berkekben, miközben világszinten aratják le a babérokat, játszottak már Armin van Buuren rádióműsorának, az A State of Trance  jubileumi 450, illetve 500. epizódját ünnepelni hivatott rendezvényeken is.
A Lights-ot éneklő Arunát sem kell bemutatnom a trance szerető közönségnek, hiszen rutinos énekesnőről beszélhetünk. A koprodukció érdekessége, hogy Aruna a való életben, információim szerint, Myon párját alkotja.

Enjoy!

Aki elektornikus zenében jártas, a szinte kizárt, hogy még ne találkozott volna @attilagyongyosi által ajánlott Delerium formációval. Anno a Silence szinte minden partyban lement, szinte himnusszá vált. A Days Turn Into Nights című dal klipje is nagyon érdekes, mivel a lassítva és fordítva is felvett táncmozdulatok érdekes hatást eredményeznek.

Vannak producerek és előadók, akikben az ember szinte sosem csalódik. Akik olyan tapasztalattal és tehetséggel rendelkeznek, ami az esetek túlnyomó többségében kiváló eredményhez vezet.

Aztán vannak olyan kislemezek, amelyek egyszerűen tökéletesek. Főként az elektronikus zene területére gondolok, ugyanis a kislemezeken megjelenő remixek jelensége főleg itt figyelhető meg. Kislemezek, amelyeken az eredeti dal nagyszerűsége mellett olyan változatos remixek szerepelnek, amelyek önmagukban is remekművek és mesterien interpretálják újra az adott zeneszámot különböző stílusokon.

Ennek tökéletes példája a Delerium formáció legutóbbi kislemeze, a ‘Days Turn Into Nights‘. Bill Leeb és Rhys Fulber duóját valószínűleg sokan ismerik, ha máshonnan nem, hát az ezredforduló egyik legütősebb trance slágere, a ‘Silence’ révén, amit Tiesto emelt a halhatatlan klasszikusok közé. Aztán persze ott van az ‘Innocente’, amit ismét Tiesto szórt szét a nagyvilágban, na meg a ‘Heaven’s Earth’, amit Matt Darey gyúrt újra úgy, hogy a lélegzete elakad az embernek.

2012-es ‘Music Box Opera’ című albumuk vezérkislemeze a ‘Days Turn Into Nights’ Michael Logen nagyszerű vokáljával operál, maga a lemez pedig nem is lehetne tökéletesebben összerakva. Az albumverzió nyugis chillout, a trance műfajt Solarstone remixe képviseli pofátlanul jól, a manapság divatos dubstep intézményét Seven Lions hozza nem kevésbé pofátlanul jól, a house zene tájáról pedig Andy Caldwell csillog egy frankón eltalált újrakeverésben. Mestermű az egész úgy, ahogy van. Nulla másodperc alatt lopta be magát az örök kedvencek közé.

Az indie rock zene távol áll tőlem, de @masnisgyilkos megint olyan zenekarral és zenével ismertet meg, amire azért még az én ADSR görbéken szocializálódott fejem is elkezd bólogatni. Az egész klipet ügyesen vágták meg és tetszik az ötlet is a kameramozgásokat illetően.

Ajánlás nélkül – lehetőleg maximum hangerőn

Napi zene 59. – longhand és tepi77

Elérkeztünk az utolsó napi zenéhez. No, de ez nem jelenti a Me gusta projekt végét, csak egy kis apró módosítás lesz. Ezentúl hetente egy alkalommal jelentkezik a blog zencsaj, tepi77, longhand, strob, ni0, attilagyongyosi és masinsgyilkos dalaival. Minden héten szerdán fog megjelenni a “heti zene”. A YouTube playlist marad ugyanaz, de értelemszerűen az is a szerdai napon fog frissülni.

Búcsúzóul @longhand küld nektek egy nagyon frankó gitáros dalt. Az előadó Jon Gommról nekem Igor Presnyakov jutott eszembe, aki hasonló virtuózitással játszik, több szólamban egy gitáron. Jon főként saját dalokat játszik, de nem rest egy-egy ilyen slágert sem eljátszani a közönség kedvéért.

Az Ain’t Nobody Chaka Khan gigaslágere volt, ebben a gitáros verzióban is addiktív.

További @longhand napi zene:

 

Most érkezett szerkesztőségünkbe az információ, mely szerint tepi77 tegnap dala technikai hiba miatt nem érkezett meg. Így most élesben kapsz egy kis ízelítőt, hogy milyen is lesz majd a heti zene.

Tepi77 megint egy jó kis szintizenét hozott, portamento, vocoder, filter hegyek – zseniális!

Annak idején Marton Zoltán elektronikus projektje, a The Cas!o Samples nagyot ütött, majd sokáig nem lehetett róluk hallani. Aztán 2007 a Trinity’s Breakfast-tal újra hallatott magáról a pécsi zenész, Dávid Angélával kiegészült duója az Everything Your Body Needs című ingyenes albummal jelentkezett. Azóta Spanyolországban él, és nem tudni, lesz-e folytatás. Addig is itt van a Revolution c. dal még 2007-ből.

További @tepi77 napi zene:

Szóval a jövőben heti zenével jelentkezünk!

Napi zene 56. – masnisgyilkos

Azért örülök, hogy @masnisgyilkos jelentkezett a #megusta projektre, mert rendre olyan zenéket, előadókat szállít, akiket én vagy csak hallomásból, vagy egyáltalán nem ismertem. Ilyen zenekar a mai is. Az Of Monsters and Men zenekar a változatosság kedvéért szintén egy izlandi, hat tagú, indie/folk-pop zenét játszó zenekar.

Az érzés: Csakúgy

További @masnisgyilkos napi zene:

Napi zene 54. – Ni0

@ni0 ma egy akusztikus zenét hozott, mert ilyen még nem volt tőle. Egy újabb üde színfolt a #megusta projektben.

Az eheti szám nagyon közel áll hozzám. Mind az előadó, mind a hangulat miatt. Ha meghallgatom, mindig arra sarkall, hogy tanuljak meg zongorázni normálisan. Dash Berlin mögött álló srácok pedig nagyjából az Alice Deejay-s időszak óta nagy kedvenceim.

S mivel még akusztikus zene még nem volt, így ideje pótolnom :).

További @ni0 napi zene:

Napi zene 53. – stro-B

Izland után Egyesült Királyság. Az elektronikus zene egyik nagy hazája. A skandinávokhoz hasonlóan a szigetországi elektronikus zenéknek is van egyfajta egyedi, különleges varázsa.

Friss az ismeretségem a Magnetic Man nevű formációval és ami fura, az énekesnőjük, Katy B kapcsán találtam rájuk (róla majd később, egyébként zseniális a kishölgy).

A történet a mostanában már-már szokásosnak is nevezhető: “youtube ajánló dobta” . De milyen jól tette!

A Wikipédia szerint a zenekar dubstep dj-kből áll, ami ad egy kis pikantériát, hiszen kifejezetten nem szeretem a dubstep stílust. A Perfect Stranger felidézi bennem a régebbi rave zenéket, mint például a Prodigy – Hyperspeed vagy Moby – Feeling so real dalokat, amikre kamaszként buliztunk – igaz nagyon kevés helyen játszottak ilyen zenéket.

A Magnetic Man munkamódszere is említésre méltó: 3 laptoppal dolgoznak, az egyikről a dobgép megy, a másikról a basszus, a harmadikról pedig szinti hangok és hangminták. Artwork (a klippen a középső srác) gépe a “master”, hozzá van szinkronizálva a másik két laptop, amit Benga és Skream irányít.

A Perfect Strangert élőben a BBC Radio 1 stúdiójában is eljátszotta a zenekar, ezt a verziót hoztam ma el neked (vegyük észre a párhuzamot az MR2-Petőfi Akusztik című műsorával). Imádom és szinte libabőrzök, mikor klasszikus hangszerek szólnak elektronikus zenében. Ez is bizonyítja, hogy nem a hanghullám keltésének a módja, hanem a zene a lényeg!

További @strob napi zene:

Napi zene 52. – longhand

Alapvetően szeretem Carlos Santana zenéjét, bár inkább a közelmúltból valókat, amelyeket több vendég énekessel készített. @longhand ajánlása okán egy aranyos sztori jutott eszembe.

Gimnáziumban ének órán felelt az egyik fiú osztálytársam. Reneszánsz zeneszerzőt kellett volna mondania, de fogalma sem volt a témáról. Ekkor a szomszédos padsorban egy másik osztálytársam próbált szólni a haverjának, aki akkor éppen a “Carlos” becenéven futott. Mivel nem akarta a felelést megzavarni, suttogva szólt neki: “Carlos, Carlos!” Az éppen felelő kolléga viszont azt hitte, neki érkezik a közönségből a segítség, így benyögte büszkén: “Reneszánsz zeneszerző, például Carlos”.

Hatalmas röhögés, amit az énektanár kontrázott meg: “Persze, Carlos Santana mi?”

A vacsora zárásaként egy üveg Coronitat kortyolgatva töprengtem, hogy mi legyen a mai dal, így jutott eszembe Santanatól a Samba Pa Ti, amit anno Dönci barátom egyszerűen ‘Bamba Kati’ címmel jegyzett a kocsmazenés gitárestjeinek a műsorszámai között.

Kellemes estét mindenkinek!

További @longhand napi zene:

Munka – erő

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, Nyugat-Dunántúl négy megyéjét járom, több helyen betérek boltba, étterembe, kávézóba, így a tapasztalataim némileg relevánsnak mondhatóak és nem a véletlen műve.

Gyors étterem?

Az országos hálózattal is rendelkező gyorsétterem lánc többé már nem gyors. Az elmúlt fél évben szemmel láthatóan csökkent a dolgozók létszáma, a nagyobb forgalmú éttermekben is, ahol korábban egymást taposták az alkalmazottak, ma éppen csak minimális létszámmal ketyegnek. Sokszor a 4-5 pénztárból egy üzemel. Próbálkoztam csellel is, hogy a “drive-in” szolgáltatást veszem igénybe, de ott talán még többet kell várni, mint bent az étteremben. Fura, nem tudom, hogy van-e köze a jelenségnek a hamburgeradóhoz?

Zárójelben jegyzem meg a másik fura észlelést, az EU támogatásokból felújított multi lánc gyorsétterem konyhákat…de ez még semmi, a jogcím a kacifántos: konyha korszerűsítés. Egy szigorú belső standardek szerint működő gyorsétterem láncban. Végülis…

Ha eljutsz a pénztárig, akkor már minden a megszokott sebességgel zajlik, csak győzd kivárni, míg odaérsz. Egyik hétvégén utazás közben egy autópálya melletti, forgalmas étteremnél álltunk meg: 1 pénztár, 5-6 fős sor. 10 perc után feladtam.

Élelmiszer üzlet

Egy pénztár működik. A sor torlódik, a pénztáros – ha észreveszi – csenget kettőt. Egyezményes jel arra, hogy “Gizike, gyere már légyszí mert itten vágják már a pofákat!”. És Gizike eldobja az árufeltöltő énjét és rohan a kasszába. A dolog egyébként működik és kevéssé zavaró, a pénztárosból lett árufeltöltők majd az árufeltöltőből lett pénztárosok végzik a munkájukat, próbálnak a türelmetlen vevőnek segíteni.

Ami elgondolkoztatott például ma is, hogy munka lenne bőven. Látszik, hogy túlhajszoltak, mindig rohannak. Megértem egy vállalkozás munkaerő optimalizálási szándékát, de úgy érzem, kicsit túlzásba estek: a munkaerő is túlhajszolt, a munka minősége is romlik és a vásárló elégedettségén is ront. Főként az, hogy az áruházak folyamatosan úgy néznek ki, mint amelyek megrekedtek a “most kaptunk árut, éppen kipakoljuk” állapotban.

Az már szinte utópisztikus ábránd, hogy az árufeltöltést zárás után, a vásárlók tudta nélkül végezzék, dedikált árufeltöltők. Persze, mindent meg lehet magyarázni.

Munka – erő

Aki azt mondja, nincs munka, hazudik. Lenne, maximum nem akarják őket foglalkoztatni.

Aki azt mondja, nincs munkaerő, hazudik. Lenne, maximum nem akarnak rá költeni.

Ha kihagyom a gyorséttermet, az csak jót tesz az egészségemnek.

Ha találok egy kisboltot, ahol már veszik le a polcról a megszokott árut nekem, mert megismernek, azzal is jól járok. Kár, hogy egyre ritkább az ilyen, pedig ha ilyen ütemben romlik a multik színvonala, hatalmas piaci lehetőség áll a kiskereskedők előtt. Csak bátornak kell lenni és meglátni ezt a lehetőséget!

Napi zene 51. – tepi77

@tepi77 az a fajta zenész, akire az elektronikus zene hőskorában a “nagyok” eléggé komoly hatással voltak. Kraftwerk, OMD, JM Jarre és még sorolhatnám. Zenéjében én nyomokban OMD-t is vélek felfedezni.

A múlt héten felpörögtek az események zenei projektje a Tangram körül. Miután április hónapra ingyenesen letölthetővé tette minden albumát (de ha támogatni szeretnéd a munkáját, akkor megadhatod, hogy mennyit fizetnél egy-egy albumáért), kiadója elhagyta, de ennek ellenére (vagy pont ezért) minden idők legsikeresebb pár napját zárta a letöltések számában. Érdekesen működik a mai zenei világ.

És egy kis kulisszatitok: ha minden jól megy, hamarosan készül egy Tangram remix, az én “méregkeverésemben”!

A napokban szinte repeaten szólt az OMD (Orchestral Manoeuvres in the Dark) új lemeze, az English Electric. Ez az a lemez, ami a nagy visszatérők új lemezei közül a legjobban idézi fel, hogy miért is volt egy zenekar annak idején nagy. A kiválasztott dal a Metroland, nagyon sokban hasonlít és merít a Kraftwerk Trans-Europe Express c. lemezén hallható Europe Endless c. trackhez, de az OMD mindig szívesen dolgozott a Kraftwerk nyomában.

Az egész album csillagos ötös.

További @tepi77 napi zene:

Napi zene 50. – zencsaj

Remek kis nótát küldött ma @zencsaj! A Syntax nevű zenekar egy viszonylag fiatal (2002-ben alakult) brit elektronikus duó.

Az érzés: bizalom

Amikor nagyon nagyra húztad magad körül a falakat, és már nagyon nehen látsz ki a lőréseken is, és aztán hirtelen megmutatják, hogy kiadhatod magad, mert megéri. Mert az ablakon besüthet a nap, akkor is, ha sok a felhős reggel, és az ajtón bejöhet bármi, ha kinyitod.

Igen, még a jó is.

További @zencsaj napi zene:

Napi zene 49. – masnisgyilkos

Az angol szintipop duót csak rádióból és hallomásból ismerem. @masnisgyilkos által ajánlott Sunday című dal ma nagyon aktuális.

A vasárnapoknak valamiért évek óta különleges jelentőséget tulajdonítok, nem tudom miért és mikor alakult ez ki bennem, egyszer csak felfigyeltem rá.
Ugyanígy vagyok a Hurtsszel is: nem hallgatom őket állandóan, de amikor igen, akkor nem háttérzeneként szól.

További @masnisgyilkos napi zene: