Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 15. – zencsaj

Ez a dal szóljon most szeretett nagyapámnak is, akit 12 éve, március 5-én búcsúztattunk…

A veszteségről

…a legjobb emberért, akit valaha ismertem, és aki ma fél éve ment el

További @zencsaj napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 16. – tepi77

Az MR2-Petőfi rádión sokszor hallottam ezt a zenét, és nagyon tetszett az egyedi hangzásvilág amit alkotnak. @tepi77 pedig nagyon jól eltalálta a jelzőt: bólogatós zene. Csak figyeld magad, miközben hallgatod! 🙂

A remek magyar trip-hop bandával először 7 éve találkoztam, amikor (az azóta megszűnt) Soundpill nevű netlabelünkkel kiadtuk az első lemezüket. Azóta már túl vannak 3 albumon, és nagy örömmel hallom őket a rádióban, amikor nagy néha felbukkannak itt-ott.

Nagyon jó szövegeik vannak és a hangszerelést is szupernek tartom, hallgatóként pedig csak annyit mondok, hogy „bólogatós zene”.

További @tepi77 napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 14. – masnisgyilkos

A hat ember közül, akiket megkértem a „Me Gusta” projektre, @masnisgyilkos az egyetlen, akit korábban semmilyen formában nem ismertem. Feltettem azonban a kérdést twitteren, hogy ki érzi úgy, hogy sok és változatos zenét hallgat és nő. Ő egyből jelentkezett és igaz, még csak a második ajánlási körnél tartunk, de már most bizton állíthatom: nagyon örülök, hogy jelentkezett!

A múltkori ajánlása is nagyon népszerű volt és biztos vagyok benne, hogy a mai is az lesz. Egy olyan előadótól kaptunk egy dalt, akit a legtöbb oldalon a rajongók az „alulértékelt” jelzővel illetnek. Charlie Winston angol létére Franciaországban ért el sikereket.

Az érzés: utcán táncraperdülős hangulat 🙂

További @masnisgyilkos napi zene:

Kategóriák
Blog

Miért fordultam el az Apple-től?

Pontosan két hete megvásároltam életem első Androidos készülékét, egy Google Nexus 4 okostelefont. Gyors tapasztalataim le is írtam itt a blogon, de nem túl részletesen, mert @burgatshow korábban jelezte, hogy szeretne írni egy bejegyzést, amiben kvázi interjút adok neki @anederaval együtt, mivel mindketten iPhone-ról váltottunk Nexus 4-re.

Az okok a váltásra

Nem nevezném magam valódi switchernek, mivel már a „projekt” elején sem titkoltam, hogy addig nem akarok se pro, se contra érveket felhozni, amíg nem ismerem meg testközelből a „másik” oldalt, amíg nem próbálok ki egy Androidos készüléket. Erre ideális jelölt volt – ami a rendszer „tisztaságát” illeti – a Nexus 4.

Egy ősrégi iPhone 3G-t használok, amin már nem futnak új alkalmazások. A fejlődést nem lehet megállítani (és nem is kell) és bár értem az Apple üzletpolitikáját, de egyre inkább kezdett bosszantani, hogy nincs meg a lehetőségem arra, hogy a telefonomon, a még legutolsó futtatható verziót akár újból feltelepítsem.

Sőt, továbbmegyek: ha nem figyelek oda és frissítek egy alkalmazást, akkor az iTunes (illetve az AppStore) nem veszi figyelembe, hogy az adott alkalmazás új verziója nem fog futni az én készülékemen. Fogja és lefrissíti, majd a telefonon szembesülök vele, hogy ennek bizony annyi. A régi verzió nem érhető el, az új verzió nem fog futni.

Ez különösen fizetős alkalmazások esetében tud bosszantó lenni: fizettem valamiért, amit abban az állapotában, amikor megvettem már nem érhetek el. A desktop alkalmazások esetében sem tapasztalható ez az erőszakos frissítésre ösztönzés. A mai napig vannak zenei és grafikai stúdiók, ahol régi PowerMacek szorgoskodnak, akár egy régebbi Logic vagy Photoshop alatt.

Ez a filózófia elkezdett egyre jobban zavarni. Fontosnak tartom ismét leírni: nem a fejlődéssel van bajom, hanem azzal, hogy nem enged az Apple egy korábbi – amúgy nagyon jól használható – szinten „leragadni”.

Látva öcsém Androidot futtató telefonját, gyakorlatilag töredék összegekért elérhető volt szinte ugyanaz a tudás, mint amit a legfrissebb (tehát nem az én iPhone 3G készülékem) telefonok tudtak. Ez volt az a pont, mikor elhatároztam: próbáljuk ki, miért ne?

Az új rendszer

Ezt a bekezdést most minden Apple fan (Android hater) és Android fan (Apple hater) olvassa figyelmesen!

A lehető legnagyobb nyitottsággal és előítélet mentességgel kezdtem meg az Androidos karrierem. Érdekes volt látni egyes Apple felhasználók már-már kiközösítő véleményét, más Apple felhasználók kíváncsi érdeklődését és ugyanakkor az Androidos társaság segítőkészségét és üdvözlését. Bármilyen kérdésem volt, twitteren egyből kaptam rá legalább 4-5 forrásból a választ rá, amit ezúton is köszönök! Sokat segítettetek!

Teszem hozzá gyorsan, hogy ez a mentalitás az Apple fanok körében sem ismeretlen, szóval ebből a szempontból, ha össze kell hasonlítanom a nem túl reprezentatív mintát, akkor csupa jó arc ismerősöm van 🙂

Ha most egy IT szakember olvassa ezeket a sorokat, nyílván mosolyogni fog és tud majd millió és egy kifogást találni abban, amit írok, de szólok előre: az egyszerű (vég)felhasználó szemszögéből írom a tapasztalatokat és nem is akarok mélyebben belebonyolódni.

Szóval, az a véleményem, hogy alapvetően a két rendszer (iOS, Android) mára elért arra a szintre, hogy közel azonos képességekkel bír. Az Android szabadsága, testreszabhatósága néhol áldás, néhol pedig átok. Biztosan a korral  is jár, de egyszerűen nem volt türelmem a sok egyedi beállítási lehetőséget végignyálazani. Ráadásul sok helyen nem is egyértelmű, vagy ami a halálom volt a rendszeren, hogy ha egy opció van, amiből lehet választanom, sokszor akkor is egy külön ablakban kell ezt a választást megtennem (vö.: iOS kapcsolók 0 vagy 1 állás, de ellenpéldának ott van az iOS Bluetooth vagy Tethering ki-be kapcsolása, ami egy agyhalál…legalábbis 4.2.1-en).

Az iOS esetében pedig néhol pont a túlzott „lebutítás” és korlátok közé szorítás ami bosszantó tud lenni, ugyanakkor hasznos is.

Szerintem aki azt mondja, hogy egyik vagy másik rendszer jobb, stabilabb, szebb, az egyszerűen nem mond igazat. Egyik sem tökéletes, mindkettőnek vannak hibái és butaságai.

És itt le is lehet(ne) zárni az iOS vs Android hitvallási vitát. Én nem fogok senkit sem egyik, sem másik irányba győzködni. Azt a rendszert válaszd amelyik jobban beleillik a már meglévő rendszeredbe, vagy jobban megfelel az igényeidnek!

A migrálás

Kicsit féltem tőle, hogy menni fog-e az átállás, hiszen tudtam, hogy az Apple ökoszisztémám egy részét nem fogom tudni elérni. Vagy nem úgy, ahogy eddig. A névjegyzékemet egy ingyenes alkalmazással elérhetővé tudtam tenni direktben az iCloudból, ha fizettem volna érte, akkor a naptáramat is. A naptár esetében a Google Calendarba történő exportálást választottam, majd az iMacen feliratkoztam ezekre a naptárakra, így végülis szinkronban volt az iMac, az iPhone, az iPad és a Nexus. Egyedül az emlékeztetők, feladatok kezelésére nem sikerült Google alternatívát találni, de arra mostanság úgyis a Wunderlist nevű alkalmazást használom, az pedig remekül fut Androidon is.

Egyetlen alkalmazást sem kellett megvennem, amit jelenleg használtam az iPhone-on, annak mindnek volt megfelelője a Nexusra. Sőt, mivel modernebb készülékről van szó, olyan szolgáltatásokat is tudtam használni, mint az Instagram, ami az iPhone 3G-n már elérhetetlen számomra…

Nem volt egyetlen olyan tulajdonsága sem az Androidnak, amivel ne tudnék együtt élni lassan 5 év iOS házasság után. Voltak kompromisszumok, de egyik sem vészes és tényleg majd’ mindenre van alternatíva.

Az alkalmazásokat azért eléggé erősen szűrni kell, még nem sok támogatja a Nexus 4 számára jól álló Holo designt, de azért akadnak szépek jócskán.

Talán egy dolgot mégis kiemelek, ami zavart az Androidban: a rengeteg felesleges információ, amivel bombáz a készülék. Úgy gondolom, egy átlag felhasználó számára ezek nem hordoznak igazi információt, hiszen nagy részük nem is érthető számukra. Nyílván emiatt is népszerűbb az Android rendszer az IT világban jobban jártas emberkék között (ez igaz amúgy?), de nincs is ezzel semmi baj: ahogy korábban is írtam, ha te ebben találod meg azt, amit elvársz egy rendszertől, akkor hajrá!

A szakítás

Nexus vs iPhone The Big DilemmaHétfőn értekezleten voltam Budapesten, ahol volt alkalmam a termékmenedzserünk iPhone 5 készülékét a kezembe venni. Maga volt a felüdülés. Mielőtt felhördülsz, olvass tovább. Kifejtem.

Korábbi bejegyzésben már említettem, hogy az átlagnál kisebb kezem van és már az elején is tartottam tőle, hogy ez bizony gondot fog okozni. Így is lett. Számomra egy hét használat után kényelmetlenné vált a Nexus 4 használata. Már fájt a kezem a sok „nyújtózkodástól”. Persze a készülék tökéletesen használható két kézzel, de számomra ez az esetek 90%-ban nem opció. Vagy a táskám van a másik kezemben, vagy a kormány (bírónő, ezt letagadom 🙂 ).

Bármennyire is kezdtem megszeretni az Android rendszert és jelentősen megváltozott a korábbi előítéletem, a tény, hogy a Nexus 4 használata kényelmetlen a számomra, felerősítette a kompromisszumokat, amiket kötnöm kellett a váltáskor, így elbillent a mérleg – a másik irányba.

A kényelem nagy úr. Legyen szó akár a fizikai értelemről (kézben tartás), akár a rendszer használatáról. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor az autópályán hazafelé próbáltam hasznát venni a hangvezérlésnek. 20 utasításból talán egyet ha sikerült megértenie. Ráfogtam a menetzajra, de sajnos otthon, csendes szobában sem hozott jobb eredményt.

Biztosan az angol kiejtésem sem egyezik meg a natív angolt beszélőkével, de azért annyira nem rossz, hogy az „open gmail” helyett „web mail” és egyéb kacifántos szavaknak kellett volna jönnie. Volt ami még témában sem hasonlított az eredetire. Persze ez is egy olyan „hiba”, ami akár a Sirivel is megvan iOS-en és nem szabadna felrónom hibaként, de az ilyen apró csalódásokat erősítette fel a kényelmetlen használat, ami a méretből adódott.

Az eladás

Tudtam, hogy tetszik @Ni0-nak is a Nexus 4, így megkérdeztem elsőként tőle, hogy kell-e neki. Mivel nemrég vett telefont, nem élt a lehetőséggel, viszont javasolta @burgatshow urat, hogy náluk a családban szükség lehet rá.

Gyorsan megalkudtunk. Nagyon jó áron jutottam a telefonhoz, de nem akartam nyerészkedni rajta, sőt, még 2000 forintot „buktam” is rajta, de másfél hét használatért ez igazán jó ár 🙂 Igen, másfél hét, mert amint megegyeztünk, én visszaállítottam eredeti állapotába a telefont és szépen beraktam a dobozába.

Miért? Azért, mert nem akartam fájdítani a szívem, nem akartam jobban megismerni az Androidot, mert akkor nehezebb lett volna a válás. Mert a Nexus 4 és az Android 4.2.2 semmivel sem rosszabb vagy jobb mint az iOS, abszolút méltó ellenfél. Akár még szeretni is tudnám, ha lenne egy kisebb referencia készülék.

A jövő

iPhone 5Ha már belelendültem, nem állunk meg: jön az iPhone 5. Amit amúgy nem akartam megvenni, egyrészt az ára miatt, másfelől a bevezetőben ecsetelt csalódás miatt. Azonban jelenleg számomra nincs más alternatíva és több hozzáértőt is megkérdezve az iPhone 5 elavulása nem lesz olyan látványos, mint az én régi iPhone 3G készülékemé.

Ha minden jól megy, jövő hét végére már a kezemben is tarthatom a friss és ropogós iPhone-om, amin végre, egy rakás korábban megvásárolt és használt alkamazást tudok majd futtatni. De legalábbis nem kell majd fél percet várnom egy fotó elkészítésére.

Van egy olyan érzésem amúgy, hogy kicsit elhamarkodott ez a döntés és idén valamivel előrukkol az Apple, de most van lehetőségem a cserére.

Viszont a hajónapló kedvéért csak leírom: ha az Apple nem húz bele, az iOS 7 nem hoz újítást, akkor bajok lesznek…a probléma már a spájzban van!

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 13. – attilagyongyosi

Van egy viszonylag jól behatárolható közös zenei és előadói halmaz, amit @attilagyongyosi és én is szeretünk. Az egyik ilyen nagy kedvenc BT, akit a legtöbben DJ Sasha Global Underground 013: Ibiza mix cdről és a Mercury & Solace című dalról ismernek. Nekem mondjuk személyes kedvencem a Fibonacci sequence című dala, de szinte nem tudnék olyan munkát említeni a keze alól, ami ne tetszene.

Attila ajánlója meg magáért beszél, különösen az utolsó bekezdés. Szombat estére fel!

A mai talán kicsit nehezebben emészthető sokak számára, de semmiképp sem hagyhattam ki. 2011 nyarán, miközben egy koszos zónázóval robogtam Ferihegy felé belecsapott a fülesembe és alig hittem el, amit hallok. Sokszor van ugyanis, hogy frissen beszerzett ismeretlen dalokkal szórom tele a lejátszómat.

A szerző, Brian Transeau román származású amerikai… polihisztor. Egy hihetetlen tudású géniusz ő, aki tökéletesen jártas a klasszikus komponálás, az elektronikus zeneírás, zeneelmélet, programozás, rendszerfejlesztés, fizika, matematika és irodalom területén. Gyakorlatilag BÁRMILYEN billentyűs, pengetős vagy ütős hangszert képes megszólaltatni és fantasztikus hangja van. Ő az, aki képes viszonylag egyszerű zenei motívumokat úgy kibontani, hogy leesik az állad.

2010-es szerzői albumán, a ‘These Hopeful Machines‘-en pihen a ‘Le Nocturne de Lumière‘. Az egész album úgy, ahogy van annyira jó, hogy arra nincs szó sem több szóból álló kifejezés. Ez a kislemez viszont olyan nyomott hagyott rajtam, amit azóta is büszkén viselek. Azt írta egy ember róla YouTube-on, hogy „the ultimate electronic rhapsody” és nem sokat tévedett.

Olyan, mint egy igézően szeszélyes nő: sosem tudhatod, mi fordul meg a fejében és a kezedet megragadva merre fog elvezetni Téged; nem tudod, mikor érhetsz hozzá és fedezheted fel magadnak. Egy nehezen körülírható, szinte már amorf, folyton változó szintetizátorgőzös utazás; iskolapéldája annak, amiben BT a legjobb.

Jó minőségű fejhallgatón tessék fogyasztani és a hangok úgy fognak pofán csapni, mint egy zsák kétforintos!

További @attilagyongyosi napi zene:

Kategóriák
Napi Zene

Napi zene 12. – Ni0

A „szerkesztőségi ülésen” említettem, hogy mindenkitől olyan zenét kaptam az első héten, amiket én sem ismertem, leszámítva a @Ni0-tól kapottat. Ezen felbuzdulva, Ni0 ma olyan dalt ajánl, amit tényleg nem ismertem. Eddig.

Ráadásul Ni0 sem akármilyen úton talált rá erre a zenére: lemerült az iPodja!

Egy téli estén épp útnak indultam a belvárosba, mikor is Kőbánya-Kispesten lemerült az iPodom. Nem akartam zene nélkül maradni, így átdugtam a fülest a telefonomba, mert tudtam, azon is vannak gyárilag rátöltött zenék. Ekkor futottam bele Missquerada-ba. Bevallom, korábban nem ismertem sem az előadót, sem a számot, de azonnal megfogott ez a könnyed, nyári hangulatot idéző darab.

További @ni0 napi zene: