Napi zene 42. – masnisgyilkos

Kell-e kedvesebb cím egy gyógyszerész számára, mint a “Köhögés elleni szirup” (Cough Syrup) ? A zene kellően fülbemászó, a videoklipp pedig zseniális! Szeretem, mikor viszonylag egyszerű trükköket alkalmaznak, amihez nem kellett más, csak fantázia és egy kis gondolkodás. Ráadásul tiszta természettudomány az összes látványelem! Öveges professzor is megirigyelné.

Vasárnapi – országrésztől függően – eső/hó bámuláshoz, munkához, pihenéshez tökéletes szám, ahogy az egész album (2010: Young the Giant) is.
A csapat itthon viszonylag ismeretlen, magamon kívül kb. 2 embert ismerek, akik szeretik őket – bár ez a dal talán a Glee rajongóknak ismerős lehet.
Sok ajánlást most sem tervezek írni, nem hiszem, hogy bárkit meg lehet győzni egy bármilyen hosszú és jól megírt zeneajánlóval, hogy egy bizonyos dal tetszeni fog neki, szóval jó zenehallgatást!

További @masnisgyilkos napi zene:

Napi zene 41. – attilagyongyosi

Twitteren már jópárszor láttam @attilagyongyosi tollából a Borgia szót, de sokáig azt gondoltam, valami szleng, amit én már nem ismerek. Aztán utána néztem és kiderült, hogy egy zenekar neve 🙂

Jó estét, jó szurkolást.

Habár ma épp távol vagyok szülővárosomtól, de muszáj megismertetnem Titeket a 100%-ig kunhegyesi Borgia együttessel.

Karap Zoltán, Nagy Tibor (általános iskolás énektanárom), Nagy Máté, Sas Szilárd és Magyar György ötösfogata igazi frankó hazai rockzenét kínál, alternatív gitármetált kedvelőknek igazi csemegét.

Mi a haverokkal állandó jelenségek vagyunk a koncertjeiken és tagadhatatlanul imádjuk a munkásságukat. Kellemes dalaik kitűnő aláfestései borzasztó nyáresti pálinkázásoknak avagy fennkölt eszmecseréknek. Például.

2011-ben jelent meg első nagylemezük Adélok és Edék címmel, ami 11 darab nagyszerű szerzeménnyel lopja be magát a szívekbe és a fülekbe. Igen, egy-kettő heveny dallamtapadást okoz.

A mai vendég legyen a Rédió című dal, aminek videóklipjét természetesen Kunhegyes közelében forgatták. Táncolós, fülbemászó, frankó. Imádjuk. Több szót nem is érdemes rá fecsérelni!

Ui.: Ne hagyjátok ki az Adélt se és figyeljetek a szövegre. 🙂

További @attilagyongyosi napi zene:

Napi zene 40. – Ni0

Ebben a véget nem érő télben igazi felüdülést hozott ma @ni0 dala!

Új hét, új stílus. Ezt a számot a Tökéletes hang (Pitch perfect) című filmben hallottam először és addig kutattam, amíg meg nem tudtam, mi is ez. Számomra az egyetemi bulik hangulatát idézi némi laza lötyögéssel.
Enjoy!

További @ni0 napi zene:

Napi zene 39. – stro-B

Nemrég előfizettem a Deezer szolgáltatásra (amit hamarosan le fogok amúgy mondani, de erről majd írok külön). Egy régi kedvencre kerestem rá, a Topazz – New millenium című klubhimnuszra. Aztán feliratkoztam a Topazz csatornára, és ott jöttek velem szembe a jobbnál jobb zenék.

Szeretem, mikor rámtalál egy zene. Így volt ez az Arnold T – Bang Bang My Baby Shot Me Down című dallal is.

Az Anold T nevű formációról sajnos nem sok infót találtam a neten, habár az iTunes-ban jópár dallal jelen vannak. Jó eséllyel láttad a Kill Bill című filmet, ahol elhangzott a Bang Bang című dal, Nancy Sinatra előadásában.

A dal eredeti előadója azonban – az általam amúgy nem kedvelt – Cher, a volt férje Sonny Bono írta 1966-ban. A dal többször élte már meg reneszánszát, rengeteg amatőr és profi filmben feltűnt, sok előadó csinált belőle saját verziót.

Lounge Tribute nevű válogatáson található meg Arnold T feldolgozása, ami elsőre megtetszett. Amúgy is közel áll hozzám a lounge/chill out/ambient műfaj, igaz hullámszerűen tör rám, hogy mikor akarok ilyen típusú zenét hallgatni – aztán megunom egy időre. A saját remixeimnél is figyelek arra, hogy az eredetitől egy teljesen elütő stílust alkossak, így akár eljut olyan emberhez is a zene, aki az eredeti változatban (a stílus miatt) nem hallgatta volna meg. Ez a feldolgozás is pontosan ilyen.

A Bang Bang két napja folyamatosan szól nálam. Addiktív. Csakúgy mint ez és ez.

További @strob napi zene:

Napi zene 37. – tepi77

A korai elektronikus zenéken nagyon jól érezni, hogy abban a korban egy szintetizátor mennyire kuriózumnak számított és a művészek tele voltak kísérletező kedvvel. @tepi77 mai ajánlása pontosan egy ilyen muzsika. Szinte látom magam előtt a vigyorgó japánokat, akik büszkén tekergetik a potmétereket.

(A tegnapi kalandos utazásom miatt késve, csak ma került publikálásra a dal, amiért ezúton is elnézést. )

Egész egyszerűen klasszikus Japán elektronikus muzsika 32 évvel ezelőttről, amikor még a szintiknek is lelke volt 🙂
Ez a zene is nyilván valamelyik magyar tévéműsor főcímzenéje volt, egészen pontosan a Stúdió ’83-é. Még érzem a fekete-fehér tévénk fadobozának illatát!

További @tepi77 napi zene:

Napi zene 36. – zencsaj

Az igazság az, hogy @zencsaj esetében a mai ajánlásra abszolute igaz a “nomen est omen” latin mondás. Zen buddhistákat megszégyenítő gondolatait, érdemes megfontolni. No persze a zene mellé!

Az érzés: játék

Valójában az élet nem annyira komolyan veendő, mint hisszük. Sokszor sétáltam már erre a dalra akkor, amikor minden nagyon nehéznek tűnt, és mindig kiderült, hogy egy jól eltalált dallam-szövegvariáció is segít abban, hogy először csak bólogass a basszusra, aztán a dal végére úgy érezd, hogy a problémák csak átmenetiek, és te döntöd el, hogy mennyire teperjenek maguk alá. És lehet, hogy tényleg van probléma: de legalább egy picit szabadultál 🙂

További @zencsaj napi zene:

Napi zene 35. – masnisgyilkos

Ma tudatosan sem alakulhatott volna jobban @masnisgyilkos ajánlása, mivel “majdnemkolléga” @pharmagabor úrnak ma névnapja van és a kedvence a Mumford & Sons zenekar. Így ezt neki külön küldöm 🙂

Ami az ajánlást illeti: igaza van @masnisgyilkos-nak, nem dumálni kell, hanem a zenét hallgani!

Az első kedvenc számom a bandától, az első fél perc után meghallgatása után a csapat is az egyik kedvencemmé vált – sok ajánlás helyett inkább hallgassátok! 🙂

További @masnisgyilkos napi zene:

Napi zene 34. – attilagyongyosi

A mai ajánlás kicsit megcsúszott az én hibámból, bocsi @attilagyongyosi! A francia (modern) tánczenéknek van egy különös hangulata. Elég csak a Daft Punkra gondolni. De jó példa erre a mai ajánlás is. Az utolsó mondatra hívnám fel a figyelmet – tapasztalom magamon.

Ma rövid leszek és velős. 🙂

Pár hónapja habarodtam bele a francia Lifelike ‘Sunset‘ című dalába miután meghallottam egy észbontó Arty élő szettben.
Laurent Heinrich 2009-ben megjelent kislemeze maga az időutazás. A hetvenes-nyolcvanas évek diszkóőrületét idéző szintikavalkád, megkapó akkordok fülbemászó vokállal és egy olyan basszusmenet, amire LEHETETLEN nem mozogni.

Vigyázat, addiktív!

További @attilagyongyosi napi zene:

Napi zene 33. – Ni0

Mindenkinek van egy nyugizenéje. Amit ha meghallgat, lehetett akármilyen rossz a napja, kicsit jobb kedvre derül. Ma @ni0 osztja meg velünk az ő nyugizenéjét.

Mivel mindig próbálok újítani, így megint egy teljesen más stílust és hangulatot hoztam magammal most is.

Általában két dologgal tudnak megfogni a számok: maga a zene vagy a szöveg. Jelen példány az utóbbi táborba tartozik. Mögöttes hátteréről annyit kell tudni, hogy ezt a számot szoktam hallgatni akkor, mikor éppen mindenből elegem van és felgyűlnek a felhők a fejem felett. Valahogy megnyugtat és erőt ad.

További @ni0 napi zene:

Napi zene 32. – stro-B

A mai Me Gusta ajánlásom kicsit rendhagyó lesz. Sokat gondolkoztam, hogy be merjem-e vállalni a művésznő zenéit – pontosabban a klipjeit -, de az “igazi” ajánlás miatt úgy döntöttem, hogy feltétlenül megteszem.

A héten TED előadásokat néztem, amikor rátaláltam Amanda Palmer “A kérés műveszete” című előadására. Fogalmam sem volt, ki ez a nő. Az előadásban említette, hogy zenéből él és hogy a punk-rock zenét ötvözi egy kis polgárpukkasztással, kvázi paródiákat készít.

Amit ma ajánlok, az nem elsősorban a zenéje, hanem ez a TED előadás, amely nagyon mély gondolatokat rejt. Feliratos, így az angol nyelv sem fog gondot okozni. Hogy stílszerű legyek: kérlek, hogy nézd meg és sokat megtudsz Amanda Palmerről!

De, hogy a zenéről is szó essen: a Map Of Tasmania című dal eléggé pikáns témát dolgoz fel, már-már 18-as karikát is ki lehetne tenni. Mivel hozzám az elektronikus zene áll közelebb, a művésznő munkásságából ezt a zenét választottam, a jó kis basszus miatt! Ha kíváncsi vagy más zenéire, ezt és ezt is javaslom – utóbbi egy nagyon jó Nirvana feldolgozás, amiről többen is azt írják: Curt Cobain büszke lenne rá.

További @strob napi zene: