A Facebook és a hozzá kapcsolódó mérgelődéseim rendre előkerülnek, mint érdekes téma itt a blogon. Próbálkoztam sokmindennel, de olyan ez, mint egy drog (lehet egy függőnek). Volt digitális életmódváltás (félkudarc), volt már látványos hajó elhagyás, de aztán valahogy mégis mindig visszatértem.

A legutolsó fejezet ebben a szappanoperában az volt, hogy felfüggesztettem a fiókomat, relative hosszú időre. Egész jól ment, bár az igazat megvallva annyi változott csak, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a twitter a digitális életemben. No, meg mivel az általam adminisztrált oldalaknak mégiscsak kell egy fiók, az erre a célra készített, párhuzamosan használt profilommal csak beléptem a Zuckerberg birodalomba.

Azt vettem észre, hogy ilyenkor rákerestem ismerősökre, megnéztem az idővonalukat, mi történt velük, mit kommenteltek stb. Az ember kíváncsi, ez ellen kár is küzdeni. De akkor mégis, mi bajom a közösségi média ezen szeletével?

Újabb misszióként elkezdtem tisztítani az ismerősök körét. Próbáltam szűkíteni tényleges, valós életben is ismert emberekre, de sok “barátom” van a digitális életből, akik hiányoznának az idővonalamról. Máris egy engedmény. Nem sikerült igazán jó szűrőrendszert felállítani, mert bár pár idegesítő ember bejegyzéseit nem láthatóvá tettem (még megsértődik az unfriendtől a lelke), időről időre mégis felbukkantak olyan információk, melyekre semmi szükségem nem volt.

A legaranyosabb sztorik a felfüggesztés időszakából származnak amúgy. Külföldi ismerősök és egy-két hazai barát (akikkel nem vagyok napi kapcsolatban és nem tudtak a felfüggesztésről) felhívott telefonon, hogy jól vagyok-e, mert eltűntem Facebookról és különbenis, ez gyanús, mert előtte mennyi tartalmat osztottam meg stb…ezen a ponton elgondolkoztam, hogy a közel 600 ismerősből csak őket érdekelhette valósan, hogy mi is van velem, hiszen feltűnt nekik a “hiányom”. Elgondolkodtató.

Heuréka!

Ma reggel aztán rájöttem a probléma gyökerére, a gyökerek problémájára (sic!). Mivel a már jócskán megnyírbált és kitisztított (közel felére csökkentett) ismerősi kör bejegyzéseit lapozgatva is képes voltam felidegelni magam az emberek butaságán, hirtelen bevilannt egy gondoloat: hát én nem is az ismerősök butaságain vagyok kiakadva, hanem az egy-egy megosztás alá fűzött, számomra vadidegen emberek hozzászólásain, megjegyzésein, gondolkodásmódjukon, világnézetükön, IQ és EQ szintjükön.

Régesrég, még az iwiw fénykorában rendszeres “vita” volt abból, hogy az üzenőfalon sokan úgy “chateltek”, mint ahogyan ma a Facebook idővonalán lehet. Az iwiw érában azonban ha két felhasználó nem volt egymásnak ismerőse, akkor nem látta a közös ismerős és nem ismerős között lezajlott beszélgetés minden elemét. Így rém értelmetlen társalgások folytak az üzenőfalon, amit én rendre meg is jegyeztem több ismerősömnek is, hogy rosszul fogja. Persze, volt is belőle sértődés.

Reggel tényleg sokkal frissebb az ember agya, gyorsabban jönnek a gondolatok. Nem állítom, hogy az általam talált megoldáshoz azért nem kell némi webprogramozási ismeret (mármint ahhoz, hogy a probléma megoldásának felfedezéséhez eljuss), de sikerült egy rém egyszerű és bárki által kivitelezhető megoldást találnom.

A megoldás

Egy aprócska css hack. Korábban, mikor még index olvasó voltam, nagyon idegesített a Velvet nevű remekmű ajánlója a nyitóoldalon. Persze, sokan mondtátok, miért nem pörgetem tovább? Nem lehetett. Mindig sikerült valami olyan kattintásmágnes címet generálni, amire aztán gyenge lelkem csak rákattintott :) Szóval koránt sem a rendszerben van csak a hiba, elismerem.

Node, amiért a magyar internetes újságírás egyik sötét bugyra szóba került, az annak az apropója, hogy már akkor is egy css hackkel próbáltam megoldani a kérdést. Modern böngészőkben lehetőség van arra, hogy egy bővítménnyel egyedi css kódot írjunk az adott oldalhoz, amit aztán majd a “gyári” helyett betölt, vagy mellé.

Mi az a css? Egy stílusleíró nyelv, amit röviden: arra használunk, hogy miként jelenjen meg egy oldal, hogyan nézzen ki.

Az ötlet már akkor is az volt, hogy az adott hírblokkot css-el átállítom úgy, hogy ne jelenjen meg nekem. Erre a display: none; kódot tudom használni. A probléma azonban az volt, hogy az említett blokk az index címlapján nem kapott külön osztályt, így erre szűrni, pontosabban egyéni css-t írni sem lehetett.

A Facebook azonban szerencsére elkövette azt a “hibát”, hogy a hozzászólásokat általánosan egy .UFIList osztályt viselő kódrészletbe helyezi. Így egyből le is csaptam rá: .UFIList { display: none; }

A Safari inspect element funkciójával a gyorsteszt sikeresen zárult, jött a következő lépés: keressük bővítményt, ami szépen elvégzi nekem mindig ezt a feladatot.

Gyors keresés után a Stylish nevű Safari bővítménynél kötöttem ki, de létezik Chrome alá is megoldás, Stylebot néven.

A felület egyszerűen kezelhető és okos. Meg lehet adni egész domaint, de akár csak egy URL-t is ahol alkalmazni kívánjuk az egyedi css-t.

Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van, ha mégis kíváncsiak vagyunk egy adott bejegyzés hozzászólásaira?

Csak semmi pánik. Egy kattintással ki-be tudjuk kapcsolni a bővítményt, így ha kedvünk támad a sok butaság között csemegézni, hát megtehetjük.

Ami még érdekesség, hogy meg is lehet osztani a saját stílusokat, és egy óriási stílusbázisból lehet is keresgélni. Volt aki átszínezte a Facebookot, volt aki telejesen új dizájnt adott neki. A lehetőségeknek igazából csak az eredeti kód és annak id és class jelölései – vagy annak hiánya – szab határt.

A Chrome bővítmény a Stylebot szerintem egy kicsit komolyabb, nördebb, de ennek ellenére könnyebb egy új stílust létrehozni benne.

A módszer nekem egyelőre tetszik, szebb, tisztább, biztonságosabb, nyugodtabb Facebook fogad.

És a végére egy előtte-utána kép.

Disclaimer: a mintaképeken található személyek története nincs összefüggésben a buta hozzászólókról alkotott véleményemmel, bár tény, hogy része volt abban a bizonyos utolsó cseppben.