Kategóriák
Blog

Mi a baj a tandíjjal?

Egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést akartam írni a témában, de egyfelől időm sincs most rá, másfelől meg nálam jobban hozzáértők a lényeget már millió helyen leírták, harmadrészt pedig valahol szolidarítok is a most tüntető hallgatókkal.

A tandíjjal (vagy hívjuk költségtérítésnek) alapjában véve nincs semmi gond szerintem, közép- és hosszútávon meggyőződésem, hogy a felsőoktatás javát szolgálhatja. A sokszor elkényelmesedett felsőoktatás „piacra” vitele mindenképpen elindít majd egy minőségi versenyt.

Saját szakmám példáját tudom csak említeni: az egyetem évek óta a külföldi (fizetős!) diákokból él. Emlékszem, mikor 2003 környékén futótűzként terjedt a hír, hogy az egyik orvostudományi egyetemen (szándékosan nem nevezem meg) megfordult a trend és több külföldi (fizetős!) diák tanul az egyetemen, mint magyar.

Alapvetően azért támogatom a tandíj bevezetését, mert mint ahogyan írtam is, elindíthat egyfajta versenyt az intézmények között. Legyen ez ár/érték arány, nyújtott szolgáltatások, kollégiumi férőhely, bármi.

A másik, hogy a jelenlegi rendszer valahol igazságtalan. A társadalom egésze fizeti meg azt, hogy jól képzett szakemberek hagyják el az egyetemet, akiknek a majdani szolgáltatásaiért ismét fizetni kell. Érezzük az ellentmondást?

Nem beszélve azokról a szakokról (rossz nyelvek által büfészaknak hívott), ahol társadalmilag hozzáadott érték még a legnagyobb jóindulattal sem fedezhető fel – ha már nagy szavakat akarunk használni.

A harmadik ok, amiért támogatom a tandíj bevezetését, hogy végre (bár ez utópia), valamilyen szinten öngondoskodásra nevel. Nem a nagy állam bácsi fogja a kezed, hanem te alakítod a sorsodat. Igen, nekem már van diplomám, könnyen beszélek. Ugorjunk.

De!

A probléma igazán ott kezdődik, hogy a tandíj bevezetését (vagy keretszámcsökkentést, részletkérdés) nem követi paralell egy általános gazdasági és társadalmi felemelkedés. Mire gondolok?

Bizonyos szakmák esetében a tandíj összegét egyszerűen ma Magyarországon képtelenség tisztességes eszközökkel előteremteni. Nem az egész képzés összegét, még egy félév díját se! Ott a remek lehetőség: a hitel!

A jó hitel

Azt szokták mondani, hogy az a jó hitel, aminek segítségével nem csak a visszafizetést lehet megkönnyíteni, de az a tevékenység (tanulás, beruházás,fejlesztés), amire a hitelt felvetted, még hasznot is tud termelni. Ha jól belegondolunk, ezt a hitelt eddig az állam vette fel és adta oda (képletesen) neked és a legvégén a társadalom egésze fizette meg.

Az ingyenes felsőoktatás alapjainak mozgatórugója talán az lehetett, hogy ez az össztársadalmi „befektetés” majd egyszer megtérül, és a közpénzen kitanított diák hasznos és termékeny tagja lesz a társadalomnak. A képletbe csak az a hiba csúszott be, hogy az országhatárok megnyílásával az elvándorlás a jobb fizetés és megbecsülés reményében civilizált módszerekkel nem állítható meg (lásd: hallgatói szerződés).

Ahogy látszik, a jövőben ezt a hitelt a piacról, magadnak kell majd megszerezni (itt most a továbbra is állami, diákhitel 2-t is beleveszem). Ezzel még mindig nem lenne gond, ha ez a hitel egy tiszta és bíztató jövőkép mellé társulna és tudná a diák: az egyetem után fogok annyit keresni, hogy gond nélkül vissza tudom fizetni.

A valóság

Ma egy-két szakmát leszámítva, nem tudok olyat mondani, ahol egyértelműen ki merném jelenteni: végzés után olyan fizetésű állást talál (ha talál?!) a diák, hogy a megkeresett béréből a megélhetés és a jövőépítés mellett vissza tudja fizetni a felsőoktatási tanulmányokra felvett hitelösszeget.

Remélem elnézed nekem, hogy az egészségügyből veszek példát, hiszen ezt ismerem jól. Igaz most trehány vagyok és csak emlékezetből írom, de pl. egy fogorvosi képzés félévente 1-1.5 millió (!) forintba kerül. Mint tudjuk, a fogorvosok jól keresnek. Tény. Vagy mégsem.

Pont a héten beszéltem egy ismerősömmel, akinek a gyermeke ezt a hivatást választotta, de jelenleg külföldön dolgozik! Végzés után ugyanis két lehetősége volt: kifizet havi 1 millió forintot (!) a „mesterének”, hogy alkalmazza egy fogorvosi rendelőben (tisztára, mint a fodrásztanulóknál), vagy dolgozhat ingyen(!), hogy így szerezze meg a szükséges tapasztalatot. Namost: erre jönne még rá akkor a felvett hitel törlesztése, a saját család és vagyon (LOL) építgetése, a megélhetés, a továbbképzések stb…

Nem kell hozzá nagy matek tudás, hogy belássuk: ez kvázi lehetetlen.

Külföldi példa

Szintén egészségügyből említek egy némileg a tandíjon túlmenő, de mégis kapcsolódó esetet. Egy ismerősnek Hollandiában élnek rokonai, egyikük orvos. Mikor meglett a szakvizsgája, ki kellett váltani egyfajta „iparengedélyt”, ami a helyi szakorvosi kamarába való belépést jelentette. Bődületes mennyiségű Eurót kellett kifizetnie, amihez, kezdő orvosként nem volt tőkéje. De, ha dolgozni akart, elő kellett teremteni a pénzt. Hitel. Az illető bement egy bankba, ahol látva a végzettségét és a terveit, 1-2%-os speciális, hosszú lejáratú hitelt kapott, hiszen a bank bizalmat szavazott neki, mert egy olyan szakma volt a kezében, amivel ki tudja termelni a hitel visszafizetéséhez szükséges összeget.

És ez az a pont, amire már utaltam, és amiért ezt a történetet megemlítem, mert ez a tervezhetőség és bizalom, ami nagyon hiányzik Magyarországon.

Mi a megoldás?

Nem vagyok a téma szakértője, csak józan paraszti gondolkodással két dologban látnám a megoldást. A mostani rendszer egyszerűen túl drasztikus. Fokozatosan kellene csökkenteni a keretszámokat és bevezetni a tandíj intézményét. Ahogyan az már részben működik is, tanulmányi átlaghoz kötném a tandíjmentességet vagy a részleges tandíjat.

A másik megoldás sokak számára érthetetlen: előtakarékosság. Tessék megnézni az USA-t (nálunk gazdagabb ország, mégis fizetős a felősoktatás), ahol a szülők, már a gyermek megszületésekor az egyetemi taníttatás költségére tesznek félre.

És megint visszaértünk az egyik kiindulási problémához: ki, miből, mennyit képes félretenni. Ördögi kör.

12 hozzászólás a(z) “Mi a baj a tandíjjal?” című bejegyzéshez

En egyetertek a tandij bevezetesevel. Nincs ra ok hogy azok akik nem vegzik el az egyetemet fizessek azoknak a tandijat akik elvegzik. Viszont nem lehet a tandijat bevezetni es kozben nem csokkenteni az adokat. Ezert kellene tisztan latunk hogy az adonkbol pontosan mennyi szazalek hova megy. Igy tudnank donteni hogy akarjuk-e az ingyenes egyetemet es fizetunk 2%-al tobbet mondjuk adoban vagy forditva. Nem tudom hogy van-e ilyen transzparens koltsegvetes magyarorszagon vagy nincs. Kanadaban tudom hogy van nagyon reszletes. Minden dollarnak meg van pontosan a helye.

Nem szeretnék egyet sem kiemelni, mert nyílván egyénfüggő is: van aki egy viszonylag egyszerű végzettséggel is sokkal nagyobb célokat ér el és jobban megvalósítja önmagát, mint akinek egy erős diplomája van, de alapvetően semmirekellő.

Tetszenek a gondolatok, De! egy másik példa: a fodrász tanulónak fizetnie kell a fodrász mesternél a gyakorlatért, ezt, ha OKJ-s oktatás keretén belül végzi, akkor szintén vehet fel diákhitelt!!!nem csak az egyetemisták, főiskolások!és a bizony a kezdő fodrásznak sem magas a fizetése, jövedelme. Egyébkén eü-s vagyok,én a főiskola alatt 2 munkahelyen dolgoztam……

Ezt nem vitatom, sőt, én erről tudtam, hogy náluk van ilyen, eü berkekben még nem hallottam róla. És nyílván ez ott is teher – de mondjuk egy jó fodrász ki tudja termelni.

mi az, hogy egyszerű végzettség? mitől lesz az? és ha egyénfüggő, akkor miért általánosítjuk "büfészakká?"
egyébként azért hoztam fel, mert kíváncsi voltam, mire gondolsz – van sejtésem, de gyanúsítgatni nem akarok -. igazából kíváncsi vagyok, mennyire ismered valójában, hogy mi folyik/folyhat az általad annak titulált szakokon.
mivel a diplomámban az szerepel, hogy BTK,elég sok negatív tapasztalatom van, és leginkább az jött ki, hogy az embereknek fingjuk sem volt, mit tanulnak, vagy milyen végzettséget kapnak az alibiszaknak tartott szakokon a hallgatók.
BTW, egyébként attól is nagyon sok függ, melyik egyetemről beszélünk, mert egy adott diploma értéke ettől is függ (bár elsősorban műszaki meg eü vonalon erős ez a megkülönböztetés, de így van.)

Zsuzsa Katona Kár belekapaszkodnod felelőtlenül leírt szavakba, nem fogok megnevezni egy szakot sem. Mellesleg nem tudom, miért baj az, ha van rangsor? Van ami erősebb/jobb(?)/nehezebb stb…ez ilyen szocialista maradvány, hogy mindig mindenkinek egyenlőnek kell lennie…bullshit.

nem az egyenlőségről beszéltem. de te azt írod, hogy " társadalmilag hozzáadott érték még a legnagyobb jóindulattal sem fedezhető fel" ez nálam azt jelenti, hogy az adott szaknak nincs létjogosultsága.
Én ebbe kötöttem bele. Ez nem rangsor kérdése. (mert persze, vannak nehezebb és könnyebb szakok, bár ez is egyénfüggő. aki seggelni tud, az röhögve végigcsinál egy töri vagy magyar szakot, de aki nem tud, annak az is nehéz lesz, mint ahogy akinek jó érzéke van a matekhoz, annak könnyű lesz az a vonal.
[mellékszál, de volt egy olyan ismerős, aki kb "zseni" kategória volt programozásból, de a matekos tárgyak nem mentek neki,így nem lett diplomája.]
persze ettől még kell "priorizálni" a szakok között, de elsősorban inkább aszerint kellene, hogy mennyire van rá igény.
azaz ne képezzenek 100 történészt, ha 10-re van szükség, de ugyanígy gyógyszerészt se, ha abból se kell annyi (nem tudom, azon a vonalon van-e túlképzés, csak példának hoztam). viszont, ha valamiből hiány van, akkor azt meg támogassák meg, h menjenek oda az emberek (tipikusan mérnökszakok)

Azt végül is te is leírtad, hogy jelenleg, Magyarországon a tandíj bevezetése egy széles réteget elvágna attól, hogy akár megfontolja, hogy jelentkezzen-e egyetemre. Sőt, piaci alapon De még el is fogadva, hogy nagyobb piaci szerepvállalásra lenne szükség, számos probléma van a most bevezetni tervezett rendszerrel (és már a politikai pálfordulástól eltekintettem):

– a költségtérítés nem tandíj. A tandíjat az intézmény kapja, így létrejön köztük a verseny. A költségtérítést az állam osztja vissza az intézményeknek, ahogy ő azt elképzeli. Meg amennyit, akár.

– az EU-ban szabad munkaerő-áramlás van. A megtérülést nem a röghöz kötéssel kéne biztosítani, hanem észrevenni, miért csak elfele megy az értelmiség és ide miért nem jön senki. Plusz az mekkora arcátlanság, hogy a részfizetők kifizetnek egy halom dellát, és mégis aláíratják velük a szerződést?

– kedvezményes hitel, állami szféra átvállalása – ja, meg karón varjú. Erősen kétlem hogy 2-3-5 év múlva is így gondolják, ahogy azt te is pedzegeted. Adósodjon el egy hallgató milliókra, kockáztatva, hogy jön-e újabb duplagondol erről is, pont mire saját lakás, családalapítás miatt újabb költségekbe verné magát.

– legyen tandíj, de legyen megtámogatva megfelelő ösztöndíj-háttérrel. Jelenleg a nettó átlagkereset az országban 140-150ezer körül van, ki lehet számolni, mennyit tud (vagy nem tud) két szülő félretenni egy vagy több gyereke számára.
Amit az egyetemek tudnak nyújtani az állami finanszírozottaknak, az jellemzően nevetséges összeg, és nagyon nem fog nőni sehova. Anno kitűnő-közeli félévekkel a lakhatásomat nem fedezte, és akkor még nem ettem, nem utaztam. A szülői hátterem, anyagi tekintetben, nem volt elég, így benézett a Diákhitel is, ahogy sokunknak. Egyetem mellett dolgozni nem minden szakon kivitelezhető, főleg az első években, pláne ha komoly terveket dédelget a befejezésről az ember. Esetleg az utolsó években, már szakmában.

– legyen piaci alapú/önfenntartó a felsőoktatás (pápá vidéki kis egyetemek), de csak az oktatás. A kutatói munka maradjon finanszírozott, méghozzá tisztességes mértékű. Itt is volt ám pálfordulás, 2010-ben, mikor volt erre EU-s pályázati keret, ment a smúzolás, kutatóegyetemi címek meg százmilliók repkedtek. Ma meg már a kutatóegyetemekre fekszenek rá duplán (idei 7milliárdos zárolás), mert belőlük lehet még pár cseppet kipréselni, mielőtt bedobnák a törülközőt.

Meg egy jó autószerelő, meg egy jó varrónő, meg egy jó orvos is, én már csak tudom dietetikusként!!!!

Ja ez még kimaradt: a keretszámok mellett szinte alig tűnt fel bárkinek, de kitalálták a minisztérium (= kormány) által az egyetemekre kinevezett kancellárt is, aki a gazdasági ügyeket vezetné nekik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük