Az utazás és az első napi séta eléggé kifárasztott minket, nem volt gondunk az alvással. Már előre elhatároztuk, hogy időben felkelünk reggel és bőségesen bereggelizünk, hogy legyen „üzemanyag” a városnézésre.
Top Hotel Prága
A szállodánk papíron négy csillagos. Namost, ez a szálloda vagy egy kórház volt korábban, vagy mivel egy lakótelep kellős közepén van, azt sejtjük, hogy egy lakóház volt. A szocialista örökség azonban jól látszik sok apró részleten, és bár a tisztaságra semmi panasz nem volt, azért ez a szálloda messze van a hazai négy csillagos szállodáktól.
Fura ez nekem. A korábbi munkám során volt szerencsém jópár hazai négy csillagos szállodában járni (céges tréning). Lehet, hogy én jártam eddig mindig rossz helyeken külföldön, de a hazai szállodák minőségére igazán nem lehet panasz, látva, hogy máshol eléggé furán osztogatják a csillagokat…
Amennyiért szüleimnek sikerült hozzájutnia a szálláshoz (bónuszbrigád vagy valami ilyesmi, féláron volt), azt az árat megéri, de a honlapjukon hirdetett normál árak erősen túlárazottak. Nem beszélve a szolgáltatásokról, mint például a szobában is használható wifi – horror ára volt.
Utazás előtt én már olvastam pár véleményt a szállodáról, melyek nem voltak túl jók, de ahogyan az egyik kommentelő írta is, ha kicsit lejjebb viszi az ember az elvárásait, akkor nem fog (akkorát) csalódni. A képeket elnézve egy kollégiumi szoba méretére számítottunk, de meglepődve a „standard” szoba helyett egy „executive” szobát kaptunk. Bődületesen nagy volt, hatalmas ágyakkal, tágas, de eléggé egyszerű fürdőszobával. A szőnyeg több helyen kikopott már, a radiátorok régi vasradiátorok voltak, a szegély és a szőnyeg között volt, hol 3-4 cm rés volt. A TV kb. 30cm átmérőjű, katódsugárcsöves volt és a távirányítóból hiányzott az elem. Utólag megtudtuk, hogy a portán kellett volna kérni. A minibár üres volt, szintén külön kellett volna kérni a feltöltését.
Nem panaszkodni akarok, meg minden áron hibát találni a szállodában, csak ezek az apróságok számomra egy négy csillagos szállodában elfogadhatatlanok. Mindezen hibák ellenére elégedettek voltunk a szállodával, mert tiszta volt és arra, hogy aludjunk valahol, tökéletes volt.
A szálloda amúgy iszonyatosan nagy, 3 szárnyból áll szerintem 1000 fő minimum elfér benne. Egy konferenciaközpont is tartozik hozzá, több teremmel, meeting szobákkal. Valamilyen ifjúsági táncos rendezvény lehetett a hétvégén, mert rengeteg náció, kb. 13-16 éves korosztály volt a szállodában, no meg rengeteg kínai és vietnámi (legalábbis a szponzoruk egy vietnámi bank volt).
Az első reggelink éppen ezért eléggé érdekes volt, bevezényeltek minket a konferenciaközpont egyik előadójába, ott volt megterítve ennek a rengeteg embernek. A kontinentális reggeli hozta az átlagos szállodai színvonalat, semmi gond nem volt vele. Egyedül az asztalok voltak undorítóak, ez a sok ember összekávézta, morzsázta és a személyzet pedig feladta a harcot, hogy tisztán tartsa az asztalokat. Egy nagy körasztalhoz ültünk le, ahová betársult még négy, elsőre nehezen eldönthető náció férfitagja. Füleltünk, hogy milyen nyelvet beszélhetnek, volt köztük arabos kinézetű, abszolút fehér bőrű is és a nyelv is fura volt. Izraelre is tippeltünk, de nekem egy idő után az volt az érzésem, hogy törökök. A reggeli végére megjött az ötödik féfi, akinek az ujján egy hatalmas vörös alapon fehér félholdas és csillagos gyűrű virított, így egyértelművé vált, hogy törökökről van szó.
Javaslat: ha hozzánk hasonlóan, olcsón hozzá tudsz jutni a szálloda szolgáltatásaihoz, akkor javaslom. Egyébként pedig drága, túlárazott. A parkolás is 140 CZK volt naponta.
Travel Guide
A twitteren kértem tanácsot, hogy melyik városnéző programot érdemes bevetni és @alcsernorbert javaslatára a Travel Guide alkalmazás nyert. Mindössze 4.99 € áron meg lehet vásárolni 7 túraútvonalat és az iPhone által meghatározott GPS koordináták alapján automatikusan kaptuk a látnivalókhoz az információkat, mikor elhaladtunk előttük. Nagyon jó volt, mert kényelmesen tudtunk így haladni és még egy virtuális idegenvezetőnk is volt. Egy hiba volt mindössze, hogy a forgalmasabb helyeken alig hallottuk az iPhone hangszóróján az elhangzottakat, mert akkora volt a zaj. Headset meg nem volt nálam, bár attól tartok, azzal sem lett volna sokkal jobb a helyzet. A programhoz amúgy rengeteg város útvonalai, idegenvezetései megvehetők.
Mivel iPhone 3G-m van, szegényem már nagyon lassan hajtja végre a rábízott feladatokat. Szerencsére a Travel Guide-al egész jól megbírkózott, az akksi azonban nem bírt sokat az állandó GPS működés miatt. Okos használattal azonban végig tudtunk menni a megadott útvonalakon.
Az óváros
A Moldva folyó innenső (keleti, dél-keleti) partján található Prága óvárosa rengeteg hangulatos utcával, épülettel. Első nap a Lőportorony, óratorony, Károly-híd, Kisoldal, Hradzsin, Prágai vár, Loreta és Sztrahov kolostorokat jártuk végig.
Az óratoronynál nagy érdeklődéssel várta mindenki a minden egész órában lezajló rituálét, mely szerint a harangozás után a toronyból egy hús vér trombitás eljátszik egy indulót. Pont gyereknap volt és épp azon gondolkoztam, hogy mekkora megtiszteltetés lett volna a prágai zeneiskolásoknak, hogy gyereknap alkalmából minden órában más-más gyerek játszhatta volna el az indulót.
A szűk kis utcákon haladva rengeteg gyönyörű ház mellett haladtunk el, szinte mindegyikhez volt valamilyen történet, amit a virtuális idegenvezetőnk elmondott. A házak mindegyike kifogástalan állapotban van. A pincékben vagy a földszinten általában üzletek találhatóak, de ezek mindegyike stílusban illeszkedik a régi házak stílusához.
A képen látható Rott ház aljában (és az első emeleten) például a Hard Rock Café üzemel, de abszolút szolídan megbújva, a szokásos marketing sallangtól mentesen.
Tovább haladva kiértünk a Károly-hídhoz, ahol számomra az volt a legfurább (jó értelemben), hogy kivétel nélkül minőségi képzőművészek árulták a portékáikat. De még a karikatúristák is képesek voltak kultúráltan viselkedni és nem minden áron ráderőszakolni, hogy de márpedig te nála rajzoltass magadról egy vicces karikatúrát.
Szintén fura volt, hogy a koldusok, kéregetők is kultúráltan művelték a tevékenységüket. Szimplán lehajtott fejjel egy tányért vagy sapkát előre tartva várták az alamizsnát. Semmi erőszakosság, zaklató kéregetés – méltósággal viselték sorsukat.
A Moldva is érdekes volt: gátakkal úgy van szabályozva, hogy egy kis szolíd, lassú sodrású folyó, melyen legnagyobb meglepetésemre az óriási kirándulóhajók is kanyarognak jobbra balra, hiszen a folyónak nem hajózható a teljes szélessége.
A kisoldal és a vár
A kisoldalra érve egyből a híd lábánál találtunk egy nagyon hangulatos kis pékséget, ahol futószalagon gyártották a kürtős kalácsokat. Egy fél kürtőskalács került 50 koronába – nálunk egy egész ennyi.
Mivel már eléggé fáradtak voltunk, beültünk egy kávézóba meginni egy kávét. Gondoltuk, lesz pár nyugodt pillanat, de nem. Kik ültek le mellénk, na kik? Igen, magyarok! Ráadásul a parasztabbik fajtája, öröm volt hallgatni az értelmes társalgást (NEM). Igen, hallgatni, mert mint már jópárszor külföldi utazásaink során, most is igyekeztünk eltitkolni, hogy magyarok vagyunk (tudom, erre nem feltétlenül kell büszkének lenni). Tíz perc hallgatás és pihenés után tovább haladtunk a vár felé.
A kisoldal utcái nekem nagyon teszettek, talán még hangulatosabb is, mint a belváros. Kicsit dombos, szűk utcák szép házakkal. A házaknak egy különleges ismertető jele, hogy régen (még Mária Terézia korában) úgy azonosították a házakat, hogy általában a ház tulajdonosára valamilyen szinten jellemző címert készítettek a bejárat fölé.
A várban a kastély előtti téren sokak számára a két legnagyobb érdekességet a bejáratnál posztoló őrökkel való fotózkodás és a Hit gyülekezetére hajazó cseh szervezet hangos „Jézushallelujaszerettéged” gitáros folk műsora jelentette.
Tovább haladtunk a Loreta és Sztrahov kolostorok felé, ekkor már nagyon fáradtak és éhesek voltunk. Utólag visszanézve, olyan 8-10 km sétánál tarthattunk.
Az éttermi kaland
Visszatértünk az óratoronyhoz, hogy éttermet keressünk. Sajnos, mivel nagyon lassú volt a szállodában az ingyenes WiFi, ezért nagyon nem néztünk utána, hogy melyik étterembe érdemes bemenni.
A Hotel U Prince éttermét azért választottuk, mert olyan étlapjuk volt, ahol képpel is illusztrálva volt, miként néz ki az étel és mert az áraik sem voltak annyira vészesek, illetve látszott, hogy minőségben is jók. Láttuk, hogy felszámítanak úgynevezett couvert, melyet már Olasz- és Franciaországból ismerünk, így nem ért minket meglepetésként. Ez fejenként 30 korona volt. Az viszont már inkább meglepett minket, mikor a számlán a couvert mellett találtunk még relative borsos szervíz díjat, 95 korona értékben. Ami szintén nem jelentett volna gondot, ha erre vonatkozólag találunk tájékoztatást előzetesen. A harmadik meglepetést Niki által elfogyasztott 2dl száraz, jónak semmiképpen sem nevezhető fehérbor ára jelentette: 140 korona volt (kb. 1740 Ft). Csak összehasonlításképpen: egy Mojito koktél 99 korona volt.
Mindezek ellenére az étellel nagyon meg voltunk elégedve, nagyon ízletes volt, sőt: másnap, egy másik étteremben tett sikertelen próbálkozás után visszatértünk újból ide.
Erről és a prágai zsidónegyedről a harmadik, befejező részben olvashatsz majd.