Kategóriák
Blog

Érkezik az új YNAB 4

Még májusban jelentkeztem a YNAB partnerprogramba, mivel úgy érzem, hogy eléggé jól beleástam magam mind a YNAB filozófiába, mind pedig az alkamazás működésébe. Bulvárosan fogalmazva kikiáltottam magam a YNAB magyarországi nagykövetének 🙂

Mivel a jelentkezésemet a cikkeim átvizsgálása után elfogadták, csatlakozhattam a programhoz. Ezért is jelenhettek meg kizárólag a YNAB-bel foglalkozó cikkekben a gyári kreatívok – most itt felül is látsz egyet.

Az első meglepetés

2012. június 15-én kaptam egy e-mailt a program vezetőjétől az alábbi meglepő tartalommal:

Something big is about to happen here at YNAB and I want to let you in on what we’ve cooked up before we take it public. Please respond to this email as soon as possible and let me know if you can keep a secret. I need to know that I’m able to reach you so you’ll only hear back from me if I get a reply from you. Trust me, you’ll be glad that you did. 😉

Ami magyarul annyit tesz, hogy válaszolnom kell minél hamarabb, hogy tudok-e titkot tartani és amennyiben igen, akkor nem fogom megbánni. Spam és MLM lámpa kigyulladt egyből, de gondoltam, mi veszteni valóm van? Válaszoltam és jött is a következő levél hamarosan.

Vegyük észre, hogy egy jól felépített bevezető kampányról van szó, amit sejtettem is.

A levélből megtudtam a titokzatosság és a titoktartás okát: frissül a YNAB alkalmazás, érkezik a 4-es verzió! Ennek a bevezető kampányában vehetek részt, egy feltétel van csak: június 22. előtt nem szabad róla se twittelni, se blogolni!

Mivel gondosan megtervezett kampányról van szó, a készítők hivatalos blogján szeretnék elsőkézből megosztani az információkat. Nehéz volt magamban tartani, főleg, mert már az első kipróbálás után nagyon tetszett az új verzió. Június 22-e után azonban szabad a vásár, ezért – nem véletlenül, de időhiány miatt is – én a mai napra időzítettem ezt a bejegyzést, hiszen ma jelenik meg hivatalosan a YNAB 4!

A második meglepetés

Mivel a partnerprogram részese vagyok (és elkötelezett a YNAB mellett), a megjelenés előtt kaptam ingyenesen egy YNAB 4 alkalmazást, hogy az újdonságokat ki tudjam próbálni és (szigorúan június 22. után) tudjak róla cikket írni. Zseniális módja egy új verzió bevezetésének!

Persze, még sosem vettem részt ilyen kampányban, biztos vagyok benne, hogy ezt mások is hasonlóan csinálják, nekem ez most új és nagyon szimpatikus!

Megkaptam a licensz kódot és a letöltési linket, majd kezdhettem is a tesztelést. Az első verzió kicsit döcögött még, de gyorsan jött egy frissítés, ami javította ezeket a hibákat.

A YNAB 4 első ránézésre sokkal csinosabb lett, rengeteget javítottak a dizájnon, de ami a legfontosabb: végre elhagyták az Adobe Air alapokat és natív alkalmazás készült!.

Jobban utána olvasva megtudtam, hogy sajnos az Adobe Air alapok megmaradtak. Annyi változás történt, hogy nem szükséges a keretrendszer megléte a felhasználó gépén, az Air 3-as verzióját „beleépítették” az alkamazásba.

Az alkalmazásról eléggé jól dokumentált blogposztok születtek a hivatalos blogon, így részletekbe egyelőre még nem mennék bele, már csak azért sem, mert még jómagam is ismerkedem az új verzióval, de íme pár újdonság:

  • cloud sync – vicces, hogy pontosan 1 éve használom azt a megoldást, amit most újdonságként, sokak örömére beépítettek az alkalmazásba. Én anno úgy oldottam meg, hogy symlink használatával „átirányítom” az OSX könyvtáramat a dropbox mappába, így voilá, működik a cloud sync. Most azonban ez „trükközés” nélkül működik már.
  • autosave – menteni, menteni, menteni. Alapszabály.
  • a sidebaron lett két új gomb, ami a kategóriák egy gombnyomásra történő kibontását és bezárását hivatott ellátni. Nagyon hiányzott!
  • átdolgozott költség/bevétel riportok, a matematikával kevésbbé jó barátságot ápolók is le tudnak már szűrni hasznos információkat
  • funkcionálisan is új felületet kapott a költségvetés rész, ezt még szoknom kell, de alapvetően hasznos lesz, igaz a túlköltéseket most kicsit másképp kezeli a rendszer.
  • kényelmesebb, felhasználóbarátabb dizájn – ezt fontos kiemelni, sokat ronthat a felhasználói élményen (bár még lenne mit javítani)

Az újításokról fogok még írni, még nekem is meg kell tanulni az új dolgokat, de azt már most látom, hogy még hatékonyabb és könnyebb lesz a használat.

Az iPhone és Android verziók is frissítésen esnek át, sajnos a korábban megvásárolt mobil alkalmazások nem fognak működni az új verzióval: újból meg kell venni, de lesz „lite” verzió, amivel ki lehet próbálni, mi változott. Biztosan ki fogom próbálni, mert a korábbi alkalmazásnál csak jobb lehet 🙂

A harmadik meglepetés

Próbálgatás közben dobott egy hatalmas hátast a YNAB 4 és felajánlotta a bugreport küldését. Én éltem ezzel a lehetőséggel – amúgy nem szoktam – és hamarosan kaptam is a választ a feljesztői csapattól. Egy tisztázó kérdésre sikerült annyira korrekt választ adnom, hogy pikk-pakk megtalálták a hibát és javították is. Erről természetesen válaszlevelet is kaptam. A YNAB-et fejlesztő arcok hatalmas jó fejek! Rettentő jó stílusban kommunikálnak az emberrel, megköszönik a visszajelzést és a tényt, hogy segítettem a munkájukat.

Persze, ezt lehet tanulni és ezzel tudatosan építeni a „márkahűséget”, lojalitást. Pár jól elhelyezett szóval nagyon jól lehet a felhasználót és a munkáját magasztalni, akinek ez hatalmas örömöt okoz. És mindez ingyen van!

Annyira belelendültem, hogy még egy gyors vázlatot is csináltam nekik Photoshoppal, hogy miként javaslom kicsit a költségek beviteli részét átalakítani, illetve találtam GUI bugot is. Megköszönték, a javaslatom felkerült a listára, vagy lesz belőle valami vagy sem.

Árak

Ha miközben ezeket a sorokat olvasod bosszankodsz azon, hogy (akár az én bejegyzéseim hatására) nemrég vásároltad meg a 3-as verziót és kidobott pénz volt az ablakon, akkor van egy jó hírem!

A srácok a YNAB-nél annyira lazák, hogy annak, aki az elmúlt fél évben (2011. december 27-óta) vásárolta meg a YNAB-et, annak ingyen biztosítják a 4-es verzióra váltást. Laza, nem?

De azokról sem feledkeznek meg, akik korábban vásároltak YNAB 3-as verziót: az update ára 40$

Azoknak, akik nulláról akarnak kezdeni, úgy gondolom, hogy megmarad a 60$-os ár.

Én szeretni fogom az új YNAB 4-et, és te?

Kategóriák
Blog

Kerékpár vásárlás

Régóta tervezem, hogy bringát veszek, de közel két éve nem jutok döntésre. Ezért most a te segítségedet is kérem!

A terv, az elvárások

Hévízen eléggé dimbes-dombosak az utcák, így bármennyire is tetszenek a retro holland típusú bringák, a váltó hiánya miatt kiesnek a rostán.

Elsősorban városi használatra keresek kerékpárt, de előfordulhat, hogy lazább terepre is tévednénk vele. Azaz, kézen fekvő a trekking kategória, itt azonban már kevéssé designos darabokat találok.

Igen, fontos nekem a bringa megjelenése is. Legyen szép, kicsit egyedibb.

Árban kb 75-80.000.- forint az a határ, amit gondoltam rákölteni.

Két jelölt

A hétvégén sikerült kipróbálni egy Caprine Ville bringát, ami agyváltós volt, tulajdonképpen tetszett. 3 év garancia is van rá, ez mindenképp egy nyomos érv és az ára sem vészes. Pár dolog nem tetszik rajta, pl. hogy csak 3 sebességes az agyváltó, kontrás (bár ez akár előny is lehet) és a csomagtartónak van egy lejtése. Az állítható kormányszár és a kényelmes fogású szarv mindenképpen előny. További előny, hogy Keszthelyen találtam egy boltot, ahol kapható, így viszonylag egyszerűen meg tudnám venni.

A másik versenyzőt egyelőre csak képen láttam, azonban külsőre sokkal jobban tetszik, mint a Caprine. Egy MBM Boulevard bringáról van szó.

Itt 7 sebességes váltót találunk (nem agyváltót), elől-hátul patkóféket. A váz szerkezete nekem szimpatikusabb és a barna nyereg és szarv is nagyon tetszik. Egyelőre még nem tudom, hogy a pesti cég, akit találtam, vajon házhoz szállítja-e, illetve, hogy valahol a környéken kapható-e.

Segíts!

Abban kérem a segítségedet, hogy írd le egy hozzászólásban ha tudsz javasolni még más márkát, ami megfelel a fent vázolt elvárásoknak. Ha netán ismered a fent említett két márkát, szívesen veszem, ha megosztod a tapasztalataidat.

Update

Végül az MBM Boulevard nyert, Lugi lett a neve!

Kategóriák
Blog

Abszolút Hallás Rádió

Fabók Péter (aka @tepi77) zenész kolléga, a Tangram zenei projekt alfája és omegája és Fejes Balázs (aka @fb2) elindított egy podcastet Abszolút Hallás Rádió címmel.

Péterről és zenéjéről már írtam itt a blogon, egyszer a távoli jövőben talán a Bronze Bumblebees című dalához a remixem is elkészül. Mivel ismerem Peti zenei ízlését, kíváncsian vártam, hogy miről fog szólni az Abszolút Hallás Rádió podcast.

Mit jelent az abszolút hallás? Abszolút hallásnak nevezzük azt a képességet, hogy az egyén referenciahang segítsége nélkül azonosít bármely hallott zenei hangot. Ezzel szembe szokták állítani a relatív hallást, amely az a képesség, hogy az egyén egy referenciahang segítségével azonosítja a hallott hangot.

Forrás: Wikipédia

A podcasttől pontosan azt kaptam amit vártam: két alapvetően eltérő zenei ízlésű és zenei képzettségű ember beszélgetését a zenéről, zenei ízlésről, hangszerekről, koncertekről, albumokról, zenekészítésről. Könnyed, laza, de mégis figyelmet igénylő podcast. A legjobban az tetszik nekem, hogy új zenéket ismerhetek meg úgy, hogy nem én túrom (és szűröm) pl. a youtube videókat. Külön tetszik, hogy a két „műsorvezető” ellent mer egymásnak nyíltan mondani, ha nem tetszik egy adott zene vagy zenekar, ettől számomra sokkal hitelesebb lesz az egész műsor.

Mostanában idő híján kicsit beszűkült a zenei paletta amit hallgatok, pedig eléggé nyitott vagyok minden féle stílusra, így öröm lesz hallgatni az Abszolút Hallás Rádiót az iTunesban.

Hajrá srácok, csak így tovább!

Kategóriák
Blog

Kint leszünk

No, nem aranylábú ifjainknak köszönhetően, hanem a Karmatronicnak és György Ádám zongoristának köszönhetően.

A Karmatronic egyik alapítójától, Krajczár Peti barátomtól érdeklődtem, hogy miként kerültek ki a 2012-es foci eb megnyitójára. Megtudtam tőle, hogy első körben György Ádám kapott felkérést a szervezőktől, hogy Chopint játszon a megnyitó ünnepségen, hiszen Chopin lengyel volt.

A Karmatronic és György Ádám között régi már az ismerettség, így adódott az ötlet, hogy a Chopin művet kicsit „feldobják” és egy fiatalos, modern tánczenés performansz készüljön a foci eb megnyitójára, tiszteletben tartva a klasszikus zene értékeit.

Ennek az együttműködésnek az egyik gyümölcse ez a dal is, melyet ma este 19 órakor a megnyitón is hallhatunk, ahol a Karmatronicot a másik alapító, Achilles Sparta fogja képviselni!

Magyarország pályázott a 2012-es EB megrendezésére, sikertelenül. Hogy ez egy gesztus-e lengyel barátink részéről, arról nincs iformációm.

Kategóriák
Blog

Prága, a tornyok városa

A prágai zsidónegyed

Pünkösd hétfőn, pihenésünk harmadik napján a Pocket Guide prágai zsidónegyedet bemutató túráját választottuk elsőként. Az óratoronytól indulva, a Husz János szobortól északra található a prágai zsidónegyed.

Egy rövid sztori (aka comingout): igazából én sokat köszönhetek Husz Jánosnak! Elmondom. A történelem sosem volt az erősségem, érdekelt, de nem fogott meg. Talán az is probléma volt, hogy sosem volt olyan történelem tanárom, akinek sikerült volna megszerettetnie (értsd, nem magoltatja a történelmet, hanem meséli, magyarázza) velem a tantárgyat. Így hát az érettségire való felkészülésem sem volt éppen makulátlan, főleg, mert nekem a biológia és kémia mellé a történelem aztán abszolúte nem vágott a profilomba.

Az érettségin a kiegyezést húztam „A” tételnek, „B” tételnek pedig a huszitizmust. Voltak témakörök, melyekből csillagos ötösre feleltem volna (pl. a világháborúk, vagy a Sztálin korabeli Oroszország, német történelem is elég jól megmaradt), a kiegyezésre viszont nem igazán jutott energiám és figyelmem – szégyen, de szinte egy árva mukkot nem tudtam/tudok a magyar történelem ezen korszakából. Valamilyen csoda folytán (és mert érdekesnek találtam a husziták és kelyhesek történetét) a huszitizmust viszont perfekt módon elmondtam. Láttam a dilemmát az érettségi bizottság tagjain, hogy most akkor mi van?! Látszik, hogy tanult a gyerek, mert, hogy egy ilyen jelentéktelen „B” tételt ennyire jól tud, az nem véletlen. Átmentem.

A prágai zsidónegyed sokkal de, sokkal jobb állapotban van, mint a budapesti. Leginkább az Andrássy úthoz tudnám hasnolítani, leginkább azért, mert a nagyobbnál nagyobb (és drágább) márkák üzletei találhatóak itt meg. Louis Vuitton, Rolex, Hublot és még sorolhatnám. Temető, zsinagóga, zsidó piac, kóser shopok. A túra vége ismét a főtér volt, ahonnan átsétáltunk a következő túra elejére, ami a Régi és új Prága címet kapta. Ezt a túrát nagyon megbántuk, hosszú volt és nem volt benne sok látnivaló.

Annyiból jó volt, hogy míg elértünk a kezdőponthoz, az óvárosnak más részein mentünk át (ahol korábban nem vezetett túra) és közben sok szép házat láttunk. Sőt, még egy kárörvendő élményben is volt részünk: egy fehér 3-as coupé BMW-t (ami az egyik kedvenc instant get autóm) épp elvitt egy Pesten csak „lopóautóként” ismert jármű, mivel a Reprezentációs ház előtt szabálytalanul parkolt. Nem szaroztak kerékbilinccsel, elvitték. Ami a legviccesebb volt, hogy láttuk utána a tulajdonos döbbent és kétségbeesett arcát, mikor nem találta az autóját – kicsit meg is sajnáltam.

Vencel tér, eső, éttermi kaland

Az új Prágát bemutató túra végpontja a Vencel tér volt, ahová már nagyon fáradtan érkeztünk. Ez a tér annyira nem tetszett. Útközben elkapott minket az eső is, ahogyan ígérte az Accuweather alkalmazás, pontosan 1 órakor és 3 órakor volt egy-egy kisebb zuhé. Egy kávézóban átvészeltük az első zuhét, a másodikat pedig ebéd közben, ismét a Hotel U Prince étteremben.

De ne rohanjunk ennyire előre! Azt terveztük, hogy máshol fogunk ebédelni, más éttermet is kipróbálunk. Szinte 2 órán át kerestünk valami szimpatikus és megfizethető helyet, de nem igazán találtunk. Az egyik helyre bementünk, mivel az árak sem voltak vészesek és a „vendégfogó” srác jól beszélt angolul, eldumálgattunk vele. Bent az étteremben azonban már nem volt ilyen jó a hangulat. Kezdődött azzal, hogy Niki kért egy kólát, ami egy gépi szénsavmentes lötty volt. Aztán, mivel nem voltak képek az étlapon, csak nagyjából találgattuk, hogy mi micsoda lehet, az angol leírás alapján sem volt teljesen egyértelmű. A halálom az „xy módra” készített kaják: honnan kellene tudnom, hogy az milyen?

Segítséget kértünk a pincérnőtől – aki már koránt sem beszélt jól angolul -, hogy javasoljon valami ételt, ami szaftos. Gulyás. Érkezett a válasz. Magyarként Prágában hadd ne gulyást együnk…valami más? „Egy pillanat.” És ezzel a mondattal el is tűnt, majd senki nem jött helyette. Két-három perc múlva egy másik pincérnő próbálkozott, hogy felvegye a rendelést, akinek ugyanezt a kérdést feltettük, majd ő is az „egy pillanat” mondattal távozott, majd síri csend és hullaszag. Felszívtuk magunkat, mondtam Nikinek, hogy én megiszom a sörömet, neki ha nagyon nem megy, hagyja ott a kólát, aztán megyünk máshova enni. Néztek is nagyot, mikor a számlát kértem.

Így hát a tegnapi helyen kötöttünk ki, annak ellenére, hogy ott is értek meglepetések – de a kaja legalább finom volt. A döntésünk ismét jónak bizonyult, finom kajákat választottunk és a délutáni esőt is fedett helyen megúsztuk. A pincérnőnk egy igazi tapló volt, már meg sem lepődtünk rajta. A szomszéd asztaloknál sorra jöttek (akcentus alapján amerikaiak) a vendégek, akik „dry white wine please” felkiáltással fehér bort rendeltek, mi meg csak mosolyogtunk: sokba fog az nektek kerülni (és még rossz is).

Niki nem szereti a sört, ezért kért bort. Azonban azt nem értettük, hogy a környező asztaloknál miért kifejezetten francia fehér bort kérnek Prágában (!). Francia bort Franciaországban kell inni, ha már bor, akkor a helyit illene megkóstolni. Igaz, mi sem kértük kifejezetten, hogy helyi bor legyen, csak az árból gondoltunk arra, hogy francia volt.

Városnézés régi autókkal

Nem írtam még róla, hogy milyen hangulatos szolgáltatást nyújtanak Prágában. Az óvárosban is és a Kisoldalon is van lehetőség, régi, bőven oldtimer korú autókkal körbeautózni a várost.

Az 1920-as évek hangulatát idézik ezek az autók, nagyon jópofák.

Voltak Skodák, Fordok és egy számomra eddig ismeretlen márka Praga is.

Piac az óvárosban

A Mustek metróállomáshoz közel botlottunk bele egy kis piacba. Nagyon ízlésesen tálalva árultak gyümölcsöket, édességeket.

Felismerve a piaci igényt, „take away” gyümölcskosarakat is csináltak: megmosott vegyes összeállítás volt eperből, szederből, málnából, kis villával, hogy könnyű legyen fogyasztani.

Az árak sem voltak vészesek, itt is körülbelül a magyarországi árszint volt tapasztalható.

Prága feltűnően tiszta

Mindkettőnknek feltűnt, hogy Prága utcái feltűnően tiszták. Nem is nagyon értettük, mert szemetesek szempontjából azért nincs túlkínálat, de eldobált poharakat, zacskókat vagy cigicsikket nem igazán láttunk. Ugyanez jellemző a tömegközlekedésre is: a metro tiszta, nincs telegraffitizve, szemét is alig volt.

Aztán belebotlottunk az úriemberbe és a készülékébe: utcaporszívó! A szájában szigorúan ott lóg a cigi – vélhetően, ha a földre dobja egyből fel is szippantja -, az ő feladata az utcán található apróbb szemét felporszívózása. Na, ezért tiszták az utcák.

Ha valamit tisztán tartasz (igen, szélmalomharc egy darabig), akkor előbb-utóbb, mivel más is tisztának látja, tisztán fogja tartani. Azaz, a pozitív példamutatás pozitív cselekedetet fog hozni – ciki lesz eldobni egy tiszta utcán a szemetet. (Persze, ezt nem én találtam ki, úgy rémlik, van erről egy pszichológiai elmélet is.)

Végezetül

Prága egy jó példa arra, hogy saját szemünkkel is lássuk, ahogy egy hasonló múlttal és jelennel rendelkező poszt(kommunista)szocialista ország, ha jól használja ki az erőforrásait, hova juthat el. Az árak színvonala megyegyeztik a magyarországival, nagy meglepetés nem ért bennünket. A tömegközlekedés jobb és szervezettebb, mint Budapesten. A nyelv szörnyű, de hasonlóan Budapesthez, szerencsére sokan beszélnek angolul.

Az óváros gyönyörű és a sok sétálóutcának köszönhetően sokkal élvezetesebb, mint mondjuk Budapest belvárosa, amelyre (leszámítva a Váci utcát) inkább a tágas, forgalmas, zajos utak jellemzőek.

Itt jegyezném meg, hogy a cseheknek nagy mázlijuk volt a történelem során: a Habsburgok is Prágába helyezték székhelyüket egy darabig és a második világháborúban, a német megszállás alatt is szinte érintetlenül hagyták a német erők városaikat (persze, ez nézőpont kérdése, a zsidó lakosság itt szenvedte el a legnagyobb veszteségeit, 90%-uk meghalt a háború alatt). A világháború lezárásakor Prága volt az utolsó város, melyet megszállt a Vörös Hadsereg.

Ami számomra érdekes volt, hogy sokkal nagyobb söröző dominanciára számítottam – nem botlottunk úton útfélen szimpla sörözőkbe, igaz nem is kifejezetten erre állt rá a szemem.

A múzeumokat ez alkalommal kihagytuk, inkább a laza városnézésen volt a hangsúly. Mozgalmas és élményekkel teli négy napot töltöttünk el a cseh fővárosban, ahová mindenképpen érdemes visszatérni.

Köszönjük szüleimnek ezt a hasznos karácsonyi ajándékot!

Kategóriák
Blog

Prága, a tornyok városa

Az utazás és az első napi séta eléggé kifárasztott minket, nem volt gondunk az alvással. Már előre elhatároztuk, hogy időben felkelünk reggel és bőségesen bereggelizünk, hogy legyen „üzemanyag” a városnézésre.

Top Hotel Prága

A szállodánk papíron négy csillagos. Namost, ez a szálloda vagy egy kórház volt korábban, vagy mivel egy lakótelep kellős közepén van, azt sejtjük, hogy egy lakóház volt. A szocialista örökség azonban jól látszik sok apró részleten, és bár a tisztaságra semmi panasz nem volt, azért ez a szálloda messze van a hazai négy csillagos szállodáktól.

Fura ez nekem. A korábbi munkám során volt szerencsém jópár hazai négy csillagos szállodában járni (céges tréning). Lehet, hogy én jártam eddig mindig rossz helyeken külföldön, de a hazai szállodák minőségére igazán nem lehet panasz, látva, hogy máshol eléggé furán osztogatják a csillagokat…

Amennyiért szüleimnek sikerült hozzájutnia a szálláshoz (bónuszbrigád vagy valami ilyesmi, féláron volt), azt az árat megéri, de a honlapjukon hirdetett normál árak erősen túlárazottak. Nem beszélve a szolgáltatásokról, mint például a szobában is használható wifi – horror ára volt.

Utazás előtt én már olvastam pár véleményt a szállodáról, melyek nem voltak túl jók, de ahogyan az egyik kommentelő írta is, ha kicsit lejjebb viszi az ember az elvárásait, akkor nem fog (akkorát) csalódni. A képeket elnézve egy kollégiumi szoba méretére számítottunk, de meglepődve a „standard” szoba helyett egy „executive” szobát kaptunk. Bődületesen nagy volt, hatalmas ágyakkal, tágas, de eléggé egyszerű fürdőszobával. A szőnyeg több helyen kikopott már, a radiátorok régi vasradiátorok voltak, a szegély és a szőnyeg között volt, hol 3-4 cm rés volt. A TV kb. 30cm átmérőjű, katódsugárcsöves volt és a távirányítóból hiányzott az elem. Utólag megtudtuk, hogy a portán kellett volna kérni. A minibár üres volt, szintén külön kellett volna kérni a feltöltését.

Nem panaszkodni akarok, meg minden áron hibát találni a szállodában, csak ezek az apróságok számomra egy négy csillagos szállodában elfogadhatatlanok. Mindezen hibák ellenére elégedettek voltunk a szállodával, mert tiszta volt és arra, hogy aludjunk valahol, tökéletes volt.

A szálloda amúgy iszonyatosan nagy, 3 szárnyból áll szerintem 1000 fő minimum elfér benne. Egy konferenciaközpont is tartozik hozzá, több teremmel, meeting szobákkal. Valamilyen ifjúsági táncos rendezvény lehetett a hétvégén, mert rengeteg náció, kb. 13-16 éves korosztály volt a szállodában, no meg rengeteg kínai és vietnámi (legalábbis a szponzoruk egy vietnámi bank volt).

Az első reggelink éppen ezért eléggé érdekes volt, bevezényeltek minket a konferenciaközpont egyik előadójába, ott volt megterítve ennek a rengeteg embernek. A kontinentális reggeli hozta az átlagos szállodai színvonalat, semmi gond nem volt vele. Egyedül az asztalok voltak undorítóak, ez a sok ember összekávézta, morzsázta és a személyzet pedig feladta a harcot, hogy tisztán tartsa az asztalokat. Egy nagy körasztalhoz ültünk le, ahová betársult még négy, elsőre nehezen eldönthető náció férfitagja. Füleltünk, hogy milyen nyelvet beszélhetnek, volt köztük arabos kinézetű, abszolút fehér bőrű is és a nyelv is fura volt. Izraelre is tippeltünk, de nekem egy idő után az volt az érzésem, hogy törökök. A reggeli végére megjött az ötödik féfi, akinek az ujján egy hatalmas vörös alapon fehér félholdas és csillagos gyűrű virított, így egyértelművé vált, hogy törökökről van szó.

Javaslat: ha hozzánk hasonlóan, olcsón hozzá tudsz jutni a szálloda szolgáltatásaihoz, akkor javaslom. Egyébként pedig drága, túlárazott. A parkolás is 140 CZK volt naponta.

Travel Guide

A twitteren kértem tanácsot, hogy melyik városnéző programot érdemes bevetni és @alcsernorbert javaslatára a Travel Guide alkalmazás nyert. Mindössze 4.99 € áron meg lehet vásárolni 7 túraútvonalat és az iPhone által meghatározott GPS koordináták alapján automatikusan kaptuk a látnivalókhoz az információkat, mikor elhaladtunk előttük. Nagyon jó volt, mert kényelmesen tudtunk így haladni és még egy virtuális idegenvezetőnk is volt. Egy hiba volt mindössze, hogy a forgalmasabb helyeken alig hallottuk az iPhone hangszóróján az elhangzottakat, mert akkora volt a zaj. Headset meg nem volt nálam, bár attól tartok, azzal sem lett volna sokkal jobb a helyzet. A programhoz amúgy rengeteg város útvonalai, idegenvezetései megvehetők.

Mivel iPhone 3G-m van, szegényem már nagyon lassan hajtja végre a rábízott feladatokat. Szerencsére a Travel Guide-al egész jól  megbírkózott, az akksi azonban nem bírt sokat az állandó GPS működés miatt. Okos használattal azonban végig tudtunk menni a megadott útvonalakon.

Az óváros

A Moldva folyó innenső (keleti, dél-keleti) partján található Prága óvárosa rengeteg hangulatos utcával, épülettel. Első nap a Lőportorony, óratorony, Károly-híd, Kisoldal, Hradzsin, Prágai vár, Loreta és Sztrahov kolostorokat jártuk végig.

Az óratoronynál nagy érdeklődéssel várta mindenki a minden egész órában lezajló rituálét, mely szerint a harangozás után a toronyból egy hús vér trombitás eljátszik egy indulót. Pont gyereknap volt és épp azon gondolkoztam, hogy mekkora megtiszteltetés lett volna a prágai zeneiskolásoknak, hogy gyereknap alkalmából minden órában más-más gyerek játszhatta volna el az indulót.

A szűk kis utcákon haladva rengeteg gyönyörű ház mellett haladtunk el, szinte mindegyikhez volt valamilyen történet, amit a virtuális idegenvezetőnk elmondott. A házak mindegyike kifogástalan állapotban van. A pincékben vagy a földszinten általában üzletek találhatóak, de ezek mindegyike stílusban illeszkedik a régi házak stílusához.

A képen látható Rott ház aljában (és az első emeleten) például a Hard Rock Café üzemel, de abszolút szolídan megbújva, a szokásos marketing sallangtól mentesen.

Tovább haladva kiértünk a Károly-hídhoz, ahol számomra az volt a legfurább (jó értelemben), hogy kivétel nélkül minőségi képzőművészek árulták a portékáikat. De még a karikatúristák is képesek voltak kultúráltan viselkedni és nem minden áron ráderőszakolni, hogy de márpedig te nála rajzoltass magadról egy vicces karikatúrát.

Szintén fura volt, hogy a koldusok, kéregetők is kultúráltan művelték a tevékenységüket. Szimplán lehajtott fejjel egy tányért vagy sapkát előre tartva várták az alamizsnát. Semmi erőszakosság, zaklató kéregetés – méltósággal viselték sorsukat.

A Moldva is érdekes volt: gátakkal úgy van szabályozva, hogy egy kis szolíd, lassú sodrású folyó, melyen legnagyobb meglepetésemre az óriási kirándulóhajók is kanyarognak jobbra balra, hiszen a folyónak nem hajózható a teljes szélessége.

A kisoldal és a vár

A kisoldalra érve egyből a híd lábánál találtunk egy nagyon hangulatos kis pékséget, ahol futószalagon gyártották a kürtős kalácsokat. Egy fél kürtőskalács került 50 koronába – nálunk egy egész ennyi.

Mivel már eléggé fáradtak voltunk, beültünk egy kávézóba meginni egy kávét. Gondoltuk, lesz pár nyugodt pillanat, de nem. Kik ültek le mellénk, na kik? Igen, magyarok! Ráadásul a parasztabbik fajtája, öröm volt hallgatni az értelmes társalgást (NEM). Igen, hallgatni, mert mint már jópárszor külföldi utazásaink során, most is igyekeztünk eltitkolni, hogy magyarok vagyunk (tudom, erre nem feltétlenül kell büszkének lenni). Tíz perc hallgatás és pihenés után tovább haladtunk a vár felé.

A kisoldal utcái nekem nagyon teszettek, talán még hangulatosabb is, mint a belváros. Kicsit dombos, szűk utcák szép házakkal. A házaknak egy különleges ismertető jele, hogy régen (még Mária Terézia korában) úgy azonosították a házakat, hogy általában a ház tulajdonosára valamilyen szinten jellemző címert készítettek a bejárat fölé.

A várban a kastély előtti téren sokak számára a két legnagyobb érdekességet a bejáratnál posztoló őrökkel való fotózkodás és a Hit gyülekezetére hajazó cseh szervezet hangos „Jézushallelujaszerettéged” gitáros folk műsora jelentette.

Tovább haladtunk a Loreta és Sztrahov kolostorok felé, ekkor már nagyon fáradtak és éhesek voltunk. Utólag visszanézve, olyan 8-10 km sétánál tarthattunk.

Az éttermi kaland

Visszatértünk az óratoronyhoz, hogy éttermet keressünk. Sajnos, mivel nagyon lassú volt a szállodában az ingyenes WiFi, ezért nagyon nem néztünk utána, hogy melyik étterembe érdemes bemenni.

A Hotel U Prince éttermét azért választottuk, mert olyan étlapjuk volt, ahol képpel is illusztrálva volt, miként néz ki az étel és mert az áraik sem voltak annyira vészesek, illetve látszott, hogy minőségben is jók. Láttuk, hogy felszámítanak úgynevezett couvert, melyet már Olasz- és Franciaországból ismerünk, így nem ért minket meglepetésként. Ez fejenként 30 korona volt. Az viszont már inkább meglepett minket, mikor a számlán a couvert mellett találtunk még relative borsos szervíz díjat, 95 korona értékben. Ami szintén nem jelentett volna gondot, ha erre vonatkozólag találunk tájékoztatást előzetesen. A harmadik meglepetést Niki által elfogyasztott 2dl száraz, jónak semmiképpen sem nevezhető fehérbor ára jelentette: 140 korona volt (kb. 1740 Ft). Csak összehasonlításképpen: egy Mojito koktél 99 korona volt.

Mindezek ellenére az étellel nagyon meg voltunk elégedve, nagyon ízletes volt, sőt: másnap, egy másik étteremben tett sikertelen próbálkozás után visszatértünk újból ide.

Erről és a prágai zsidónegyedről a harmadik, befejező részben olvashatsz majd.

Kategóriák
Blog

Prága, a tornyok városa

A pünkösdi hétvégét Prágában töltöttük, mivel szüleimtől karácsonyra egy 4 nap / 3 éjszakás prágai pihenést kaptunk ajándékba. Szombaton indultunk, kedden pedig jöttünk haza.

A kiutazás

Mivel Rubykát levittük Szolnokra, ezért onnan indultunk neki az útnak. Magyarországot Rajkánál terveztük elhagyni, az utolsó MOL kúton megtankoltunk és ott terveztem, hogy szlovák és cseh autópálya matricát vásárolok. Elegendő készpénz forintban azonban nem volt nálam, csak a bankkártyám. A pénzváltó bódénál, ahol cseh és szlovák matricát is lehet vásárolni már a bejáratnál fogadott a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető felirat: „Nincs bankkártyás fizetés!”

Bementem a kútra megérdeklődni, hogy van-e bankautomata, de jól emlékeztem: nincs. Választhattunk, hogy esetleg bemegyünk Mosonmagyaróvárra pénzt felvenni, de az a gondolatom támadt, hogy amúgy sem szeretnék Szlovákiába menni a múltkori élmények miatt, így menjünk Ausztrián keresztül. Osztrák matricát a kúton kártyával is tudtam venni, Nikitől pedig megkérdeztem, hogy akar-e felfedező útra menni? Mivel a válasz igen volt, gyorsan letöltöttem az iPhone-ra meg az iPadre is a megfelelő Google Maps részleteket (mivel nincs roaming net előfizetésem, kellett ez a trükk, cacheben megmarad szerencsére), és nekivágtunk az újratervezett útnak.

Poysdorf, a bornegyed

Bécs városát észak felé előbb az A23-as, majd az S2-S1-A5 autópályán (vagy gyorsforgalmi úton, nem tudtam eldönteni) hagytuk el. Egy nagyon szimpatikus borvidékre bukkantunk, aminek a központja Poysdorf. A városban még a járda mellett is szőlő van ültetve, a központban pedig egy eléggé komolynak kinéző borpiac van. Érdemes ide külön is elmenni, kíváncsi vagyok a boraikra. A város előtt és után nagy szőlőültetvényeket látni, már-már  Languedoc-Rousillion tartományi szinten, ahol a világ legnagyobb egybefüggő szőlőtermesztő területe van.

Mikulov, Nové Mlýny víztározó, Brno, cseh autópálya

Az osztrák-cseh határon átérve Mikulov településen mentünk át, ahol az első Agip kúton meg is vettük a cseh matricát, potom 310.- koronáért (1 korona kb 12,4 forint).

Most tudom meg a Wikipédiáról, hogy itt írták alá Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd megbízottjai 1621-ben a harmincéves háború lezárásaként a nikolsburgi békét.

Tovább haladva egy tavon mentünk át, amit már a térképen láttam, így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Majdnem úgy nézett ki az a rész, ahol az út keresztülment, mint a Kis-Balaton Zalaszabar és Zalavár közötti átkötő szakasza (érdekes, hogy a Google Maps nem tud a Kis-Balatonról). Most derült ki számomra is, hogy a Nové Mlýny víztározón mentünk át.

Brno városába be akartunk menni, de már mikor robogtunk az 1-es számú cseh autópályán Prága felé, akkor jutott eszünkbe, hogy elfelejtettünk megállni. Nem lenne igazságos messziről és a külváros alapján ítélni, főleg, mert kb. Salgótarján látványa tárult elénk, ami nem volt igazán csábító. Igaz, itt legalább színesek a tízemeletes házak. Majd legközelebb, történelme alapján biztosan sok látnivaló van.

És akkor a cseh autópálya. Legközelebb, amikor panaszkodsz, hogy milyenek a magyar utak és alig van autópálya, akkor jusson eszedbe, amit most írok! A cseh autópálya szinte 90%-a szörnyű! Emlékszel a régi M7 autópálya Balatonra vezető szakaszára? Ami állítólag azért volt olyan, amilyen, hogy az imperialista nyugat felé meg lehessen akár tankkal is indulni…Na, ez az autópálya végig ilyen! Beton lapokból áll, az illesztések és az ott keletkező hézag miatt pedig döcög, zajos, ráz. A külső belső sáv elviselhetőbb, a külső belső egyenesen kibírhatatlan.

Érkezés Prágába

A szállodánk Prága 11-es kerületében volt található, ami relative a város szélén van. A minimális navigációval ami nálunk volt (cahceből betöltött térkép az iPhone-on), viszonylag probléma mentesen megtaláltuk a szállodát, igaz két alkalommal rosszul navigáltam, így tettünk plusz köröket. Prága közlekedése jónak mondható, körgyűrűk, táblák elfogadhatóak. Igaz, az irányokat kicsit furán jelölték, de a relatíve „vakság” abból is adódott, hogy engem a szláv nyelvek olyan szinten blokkolnak, hogy úgy nézek a feliratokra, mintha kandzsikat látnék. Rossz érzés.

Gyorsan bejelentkeztünk, egy kis felfrissülés, majd a nyakunba vettük a várost, elindultunk Vyšehrad várába. Igen, magyarul kiejtve teljesen ugyanaz, mint Visegrád.

Vyšehrad vára

A Moldva parján található vár 1-2 óra alatt bejárható, kellemes, kényelmes tempóban. A várba a piros metró (C vonal) azonos nevű megállójától kb. 5 perc sétával jutottunk el.

Püspöki paloták, hírességek temetője, szoborpark, várkapuk, kápolnák és hangulatos utcák várnak ránk.

Ami érdekességként feltűnt nekünk, hogy a csehek élik a várat. Úgy értem, hogy nem egy kirakatba kitett műemlék komplexumról van szó, hanem a parkokat birtokba vették és olvasnak, kutyát sétáltatnak, játszanak, pihennek.

Apropó kutya: a vár bejáratánál egy térképet találtunk, ahol be van jelölve három féle kutyás terület. Van, ahol póráz nélkül is szabadon engedhető az eb, külön jelölve van, ahová be szabad ugyan menni a kutyával, de csak pórázon és egyértelműen jelölt az a rész is, ahová nem lehet menni a kis kedvencünkkel. Meglepetésre csak két tiltó zóna volt.

A vár déli részén egy kis szőlőültetvényre és pincére bukkantunk, hangulatos volt. Innen le lehetett látni a Moldva folyóra, ami épp itt kanyarodott egy nagyot.

A várat körbejárva kellemesen elfáradtunk, visszasétáltunk a metróállomáshoz, ahol az újabb 30 perces (24 CZK) jegyünket érvényesítve egy tiszta és kényelmes metrón utaztunk vissza a szállodába.

Chodov

A Chodov városrészt és metrómegállót leginkább Kőbánya-Kispesthez tudnám hasonlítani. Már csak azért is, mert egy erősen lakott tízemeletesekkel teli városrészről van szó, illetve a metróállomás egybe van építve egy bevásárlóközponttal. Első nap nem voltunk felfedező kedvünkben – ami az éttermeket illeti -, így biztosra mentünk és a plázában kerestünk egy éttermet. Szerencsére az eladó hölgy beszélt angolul, így minden simán ment.

A pláza itt is pláza, tele cicával és drágábbnál drágább holmikkal. Egy ötletes mozgolépcső reklámot is láttam, a kapaszkodó szalag volt Mentos reklámra aktualizálva és még egy gyógyszertárat is találtam.

20 perc séta után a szállodában bekapcsoltuk a tévét, ahol éppen a cseh(szlovák) X-faktor ment. Hátööö, legalább, mikor énekeltek, nem ezt a szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető nyelvet hallottuk.

A következő részben a belvárosban töltött két napról és az éttermi kalandunkról fogok írni. Alvás.