Kategóriák
Blog

Torrente 4

Április 19-én volt a bemutatója a magyar mozikban a Torrente filmek negyedik részének. Én egyelőre csak eredeti, spanyol nyelven láttam, de mindenképp meg fogom nézni moziban magyar szinkronnal.

Az első résztől fogva nagy Torrente rajongó vagyok és ez a negyedik rész első nézésre nekem is kicsit felemás volt. De mit is vár az ember egy háromszor lerágott csontról? Az Üvegtigris 3. sem ütött már akkorát, mint az első kettő (konkrétan az az érzésem, hogy nem lett az a film befejezve). Eleve szerintem a koncepció rossz, hogy filmekből több részt csinál valaki. Ugyanakkor meg mégis jó, hogy kedvenc karakterünket újra láthatjuk, új poénokkal.

Tegnap olvastam az index.hu riportját a mesterrel, Santiago Segurával, aki számomra nagyon szimpatikus. Egyfelől nem tudtam – lusta voltam utána nézni -, hogy ő valójában nem egy az egyben úgy néz ki a való életben, mint az általa megformázott José Luis Torrente, hanem 30 kilóval kevesebb és „másképp kopasz”, ahogyan az index riportjában is fogalmaznak.

Apropó index riport: mostanában nem vagyok oda az index videóriportjaiért, sokszor hatásvadászok és minőségben is eléggé gyengék. A mostani viszont abszolút kivétel – szerintem. Roppant jó kérdéseket fogalmaztak meg, és a videóból látszik, hogy sok időt nem kaptak az elkészítésre, de mégis egy érdekes, értékes információkkal teli interjút hoztak ki belőle. Elismerésem.

A párhuzam

Ha megnézed az interjút, számodra is kiderül, hogy a „Torrente poénok” nem élnek mindenhol, erre kell egyfajta befogadókészség, ami sokkal könnyebben megy olyan országokban, ahol jelen van az úgynevezett „Torrente jelenség”.

Tedd a kezed a szívedre! Biztosan te is találkoztál már olyan alakokkal, akik simán elmennének egy Torrente epizódba, vagy akár überelik is őt. Ezért működik Magyarországon a film, ezért ülnek a poénok.

Egy másik párhuzamra is felfigyeltem: mondhatnánk, hogy a „mi Torrenténk” a szinkronban mindig tökéleteset alakító Csuja Imre. Al Bundy magyar hangja, Tractor az Argóból, Csoki az Üvegtigrisből. Apropó Csoki: ő Rudolf Péter Torrentéje! Szánalmas, nagyarc, előítéletes, bunkó. Mint Csoki.

Csuja Imre az egyik kedvenc (szinkron)színészem. Kíváncsi vagyok, hogy az életben is egy ilyen humoros ember-e, de amiket szinkronban és filmszerepekben nyújt, attól szinte mindig szakadok! Ránézek és nem bírom ki röhögés nélkül – jó értelemben persze. Nem tudnám őt elképzelni egy drámai szerepben. Bár ezt nem szabad így kijelenteni, mert ott van például Gesztesi Károly, akit szintén csak vicces szerepekben tudok elképzelni, de a Getno című filmben eléggé komoly figurát alakít.

A Torrente 4 egy abszolút megosztó film lett, még a rajongók között is. A két véglettel találkoztam eddig: vagy nagyon isteníti a filmet, vagy csalódott. Szerintem meg kell nézni többször a filmet és meglátni benne az új poénokat, mint pl. a kézbe fingást. Aki egyből rosszat mond a filmről, nem hiszem, hogy belegondol: ez már a negyedik rész, nehéz újat mutatni úgy, hogy az alap karakter vonásai ne változzanak.

Torrente cselekedetei abszolút aktualizáltak, az euróban kifejezett, majd pesetára átszámolt árak jelensége valós: olasz és görög ismerősök a mai napig átszámolják euróról a „régi” pénzre az árakat. A gazdasági világválság Spanyolországot is érintette, így a filmben is megjelenik, persze jócskán kisarkítva.

Amit én személy szerint sajnálok, hogy Torrente Seat 124 autója (ami tulajdonképpen egy Fiat 124 / Lada 1200) kevesebbet szerepel.

Torrente 5

Bár a rendező-forgatókönyvíró-főszereplő Santiago Segura azt nyilatkozta, hogy nagyon megviseli a harminc kilós hízás, majd fogyás Torrente szerepének megformálása miatt, Csuja Imrének konkrétan felajánlott egy epizódszerepet a következő részben. Nem szokatlan ez tőle, sok híres személyiség megfordult már a korábbi részekben is.

Hogy lesz-e Torrente 5 vagy se, ez majd kiderül. Addig is én azt javaslom, hogy menj el a moziba és nézd meg a Torrente 4-et!

Azért, mert jó. Vagy az első három iránti tisztelet miatt. Aztán majd a végén eldöntöd, hogy melyik.

Kategóriák
Blog

Hogyan lettem stro-B?

1997-et írunk. Peti barátommal épp egy buliból tartunk hazafelé. Egy következő zenei projecten agyalunk, leginkább azon, hogy milyen művésznéven fussunk.

„Én amúgy is imádom a stroboszkópot, leszek strobi!”

A stroboszkópot dj körökben gyakran becézik strobinak, innen jött az ötlet: ha már a nevem Robi, hozzuk össze a kettőt, tegyük trendi angolossá és máris kész a stro-B becenév.

Tehát, az írásmód a következő: kicsi s betű, mint nemecseknél, és nagy B betű a végén, a B kötőjellel csatlakozik. Mivel pár helyen nem lehet kötőjelet használni, a rövidített forma strob.

A kiejtés: strobí vagy strobííí.

A ragozás például: stro-b/strob-val, stro-b/strob-nál, stro-b/strob-nak.

Szolgálati közleményünket olvasták.

Kategóriák
Blog

Újabb George Smoog remix megjelenés

Majd’ 1 évvel az elkészülte után, hivatalosan is megjelent a George Smoog feat. Mishoo – Life című dalból készített remixem. A Life című maxi többek között a beatporton is megvásárolható, az Empire Media Recordings kiadó gondozásában.

Mivel az elmúlt időszakban jópár változás volt az életemben, sítlusosan, ha már Life az eredeti dal címe, akkor The New Life of stro-B lett a remixem címe.

Ki kell valamit találnom arra, hogy ne akarják állandóan nagy S betűvel írni a „művésznevem”, az úgy van jól ahogy: stro-B. Kis s, nagy B.

Ha igazak a pletykák, akkor már készül egy következő dal George Smoogék boszorkánykonyhájában, ami remélem ismét bekerül az én méregkeverő laboromba, ahol jól átírhatom.

Ha szeretnétek élőben meghallgatni Smoogékat, akkor most hétvégén lesz rá lehetőségetek, hiszen az I. Pálinka- és Mangalica Majálison hétfőn (április 30-án) 18:30-kor, közvetlenül Lányi Laláék előtt (Kozmix) lépnek fel.

Tiszta eseménydús ez a hétvége: hangszerkiállítás Nagykanizsán, mangalica majális, mi kell még? Jah igen, pálinka!

Kategóriák
Blog

Hangszerkiállítás Nagykanizsán

Egy hétvégi programot ajánlok nektek Nagykanizsán, ahol április 27-től 29-ig kerül megrendezésre a A II. Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny.

Ennek a versenynek a kísérőprogramjaként kerül megrendezésre kedvenc hangszerboltom, a Syncopa ismét hangszerkiállítást szervez.

Biztos vagyok benne, hogy csakúgy, mint a korábbi Csúcstechnológia a hangszeriparban című rendezvény, ez is igen magas színvonalú lesz. A másik párhuzam, hogy itt is találkozhattok olyan csodákkal, mint a Korg Kronos vagy éppen a Roland Jupiter-80.

Amitől igazán különleges lesz ez a rendezvény, az egy igazi különlegesség, a Casio XW P1.

Úgy tervezem, hogy én is elmegyek a rendezvényre, így aki akar velem találkozni, Nagykanizsán megtalál! 🙂

Kategóriák
Blog

You Need A Budget

2011. JANUÁR 22. – ez az a nap, amikor úgy döntöttem, hogy megvásárolom a You Need A Budget (YNAB – ejtsd: vájneb) alkalmazást, hogy nyomon kövessem pénzügyi kiadásaimat. 59.95 US$ fizettem érte, de egyetlen centet sem bántam meg!

Előzmények

Olyan megoldást kerestem, amely minden általam használt platformon használható. Ez konkrétan az iPhone-t és az OS X verziót jelentette. Voltak nagyon ígéretes próbálkozások, de vagy abbamaradt a fejlesztésük, vagy olyan irányba mentek el, mely nem volt számomra szimpatikus.

Az egyik lehetőség, amit kipróbáltam, a Cha-Ching nevezetű alkalmazás volt. Tetszetős, könnyű volt a használata. Sajnos felvásárolták a fejlesztőcéget, az utód pedig teljes mértékben beleolvasztotta saját szolgáltatásába, a Mintbe. Bármennyire is szerettem volna előfizetni a szolgáltatásukra (alapozva a Cha-Ching pozitív tapasztalataira), a Mint egyelőre csak az USA-ban és Kanadában érhető el.

Kipróbáltam a Squirrel nevű alkalmazást is, amit ugyan nagyon kedveltem egy darabig, de miután kétszer is eljátszotta velem, hogy szinkronizálás közben nem egyesítette, hanem felülírta az adatokat, tiltólistára került. A másik ok, amiért minden szimpátiám ellenére elfordultam az alkalmazástól az volt, hogy ugyan még nem érte el az 1-es verziószámot (jelenleg 0.8.13.), de már fizetőssé tették és nem is keveset kérnek érte: 24.99 US$ Persze kaptam szívhez szóló levelet a fejlesztőtől, hogy miért van szükség erre a lépésre, de nem győzött meg – főleg, hogy kellemetlen hibák is voltak az alkalmazásban. Erre jön még az iOS alkalmazás 2,39 € ára. Elváltak útjaink.

Wyctim tanácsára elkezdtem használni a MoneyBook alkalmazást (2,39 €), ami, ahogyan ő fogalmazott „egyszerű, mint a faék”. Ez maximálisan igaz is rá, olyannyira, hogy nincs OS X változata. Ezt próbálja ellensúlyozni viszont egy korrekt weboldal, ahová mint egy felhőbe kúszik fel az iPhone-ról minden egyes szinkronizáció után az adat. Kapunk csilli-villi statisztikákat, többnyire szemfényvesztés. Nem erre van szükségem!

Az elvárások

Az elvárásaim két részből tevődtek össze. Egyfelől tudjam használni iOS eszközön és OS X-en is, a szinkronizáció viszonylag fájdalommentes legyen, másfelől ne csak rögzítse a költéseket, hanem akár tegyen javaslatot változtatásokra, készítsen statisztikákat, melyeket segít elemezni. Tudjam kezelni benne a több banknál fenntartott számláimat, a készpénzt és a megtakarításaimat is.

Mit ér a pénzmenedzselés, ha nincs következménye? Semmit. Attól, hogy vezetem a kiadásaimat, bevételeimet, még nem jutok előrébb. Olyan alkalmazásra volt szükségem, aminek segítségével átlátom a kiadásaim, és a használata segít megtalálni azokat a pontokat, ahol beavatkozásra van szükség. Ugyanakkor az már csak hab a tortán, ha a segítségével sikerül elsajátítanom egy olyan pénzügyi filozófiát, ami segít pénzt megtakarítani.

You Need A Budget

Azaz, szükséged van egy költségvetésre! Ez a frappáns neve annak az alkalmazásnak, amit most már lassan másfél éve használok. A YNAB nem csupán egy pénzügyi alkalmazás, sokkal inkább segédeszköz egy sikeres pénzügyi filozófia megvalósításában.

A YNAB-et Jesse Mecham és csapata fejlesztette ki, 2004-óta dolgoznak a rendszeren. Még közel sem tökéletes az, amit szoftveres úton kapunk, az alkalmazás a platformfüggetlen Adobe Airre épül és nem a legszebb. Ez többnyire csak az OS X felhasználókat zavarja, nem illik bele az alkalmazásaink dizánjába, hívjuk nyugodtan hisztinek.

Wyctim blogjában került szóba, hogy ki mit használ pénzügyeinek menedzselésére és úgy tűnik, hogy ez idáig magyar nyelvű cikk a YNAB-ről még nem készült.

Update: találtam egy rövidebb cikket a YNAB-ről egy blogon, 2010-ből.

A filozófia

Az alábbiakban, saját értelmezésben és fordításban, hazai viszonyokra adaptálva bemutatom neked a YNAB filozófiáját, mely 4 nagyon egyszerű, akár elsőre is érthető szabályon alapul:

  1. „Give every dollar a job” – Költsd el minden pénzed!
  2. „Save for the rainy day” – Tegyél félre a szűkös időkre!
  3. „Roll with the punches” – Sodródj az árral!
  4. „Stop living from  paycheck to paycheck” – Ne élj hónapról hónapra!

Első olvasatra talán neked is a füledben csengnek akár szüleid, akár nagyszüleid szavai: „Lányom/Fiam, ne költekezz eszetlenül, gondolj a jövődre!”. A bejegyzés végére be fogod látni, hogy az idősebb generáció nem beszélt hülyeségeket, sőt: minden túlzás nélkül azt gondolom, hogy a YNAB filozófiáját már általános iskolában kellene tanítani!

Első szabály: költsd el minden pénzed!

Micsoda?! Szórjam el a pénzem? Természetesen nem! Pontosabban költsd el, de csak virtuálisan: csinálj egy költségvetést!

Tegyük fel, hogy azt látod a bankkártyád egyenlegén, hogy van 100.000.- forintod, amit elkölthetsz. Remek érzés, tele vagy pénzzel. Fogod magad és elmész haverokkal/barátnőkkel plázázni: veszel pár új ruhát (30.000.- ft.), étteremben ebédeltek (10.000.- ft.), egy szóval költöd a pénzt gondtalanul. Pár nap múlva megkapod az autóhiteled számláját, amit elfelejtettél és indul a számolgatás: bárcsak ne vettem volna új ruhákat, miből fogom most kifizetni a számlát?

Ezzel szemben, ha csinálsz egy költségvetést, ahol a várható költségeid kategóriákba sorolod, akkor valami hasonlót látsz:

számlák: 40.000.- ft, élelmiszer: 20.000.- ft, ruhák: 10.000.- ft, étterem: 5.000.- ft, autó hitel: 25.000.- ft

Ez a szabály segít abban, hogy beszorítsd magad ésszerű keretek közé, így elkerülheted, hogy túlköltekezz. Ha úgymond funkciót, feladatot adsz a pénzednek, akkor tudod, hogy mire akarod elkölteni és, hogy ezt megteheted-e vagy sem.

Máris nem úgy nézel a 100.000.- forintodra, mint egy rakás elkölthető pénzre, hanem átgondolod: ebben a hónapban 10.000.- forintot költhetek ruhákra? A három ing/poló/felső/pulcsi helyett most csak egyet veszek. Étteremre 5.000.- forintot költhetek? Akkor ne a Friday’s-ba menjünk enni, együnk meg egy gyrost a töröknél a Blahán 690.-ért!

Pár nap múlva, mikor megjön az autóhiteled számlája, gond nélkül fizeted ki, hiszen nem költötted el az arra szánt pénzt.

Második szabály: tegyél félre a szűkös időkre!

Ez nem igazán az a „gyűjtsd a pénzed fiam, majd veszel belőle valamit” tanács, sokkal inkább az első szabály kiegészítése, alkalmazása. Most fog igazán értelmet nyerni, hogy miért kell egy költségvetést készítened, ahol elméletben elköltöd az összes pénzedet.

Maradva az előbbi példánál azt látod, hogy van 100.000.- forintod, gyorsan csinálsz egy fejszámolást (általában hibásan), hogy mire is kell költened: víz, villany, gáz (30.000.-), be is kellene vásárolni (20.000.-) és az autó hitel is esedékes (25.000.-). Ez összesen 75.000.- forint, hoppá, van 25.000.- forint elkölthető pénzem. Elmész – szintén az előbbi példánál maradva – plázázni, ahol elköltesz 15.000.- forintot ruhákra és kajára. Marad 10.000.- forint a zsebedben. Igenám, de elfelejtetted, hogy az autód kötelező biztosítása most lesz esedékes: 25.000.- forintot kell befizetned pár napon belül, de nincs több, csak 10.000.- forintod. Baj van!

Hogy ezt elkerüld, alkalmazd a második szabályt és tegyél félre a szűkös időkre, azaz inkább gondolkodj előre! Jópár éve amúgy láttam már ezt a módszert a plastik oldalain (sajnos nem találom).

A lényeg, hogy ha tudod, hogy lesz egy kiadásod, jelen esetben a kötelező biztosításod, akkor, hogy ne egyszerre érjen a kellemetlen meglepetés, ne egyszerre kelljen megszabadulni nagyobb összegtől, osszd el több hónapra a költségvetésedben a biztosítás díját! Jelen példában 5 hónapon át „költs el” a költségvetésedben 5.000.- forintot, így mikor esedékes lesz a 25.000.- forint kifizetése, minden nehézség nélkül meg tudod ezt tenni, hiszen már 5 hónapja félreteszed a rászánt összeget. Stresszmentes egy megoldás, hidd el!

Mivel látod a költségvetésedben, hogy a biztosításra havonta 5.000.- forintot rá kell szánnod, eleve másképp készíted el azt, más összegeket írsz be olyan kiadásokhoz, melyek nem élet-halál kérdése. Ne félj, a YNAB alkalmazás ebben nagyon jól segít! Ha ügyesen használod ezt a szabályt, minden forintodnak lesz funkciója, feladata, kontrolláltan költöd a pénzt, tudod, hogy mi mire kell.

Harmadik szabály: sodródj az árral!

Ez hülyeség, nem működik ez a költségvetősdi! Állandóan túlköltöm magam, nem költségvetés kell, hanem több pénz!

Nem vagyunk tökéletesek. Van, hogy a leggondosabb tervezés ellenére is váratlan kiadások, vagy épp kategórián belüli túlköltések keletkeznek. Természetesen, ha a pénz kezelésével van gondunk, akkor hiába fogunk több pénzt keresni, akkor is újból és újból anyagi gondokkal fogunk küzdeni. Ezt meg kell (és meg is lehet) tanulni!

A hármas szabály nagyon engedékeny veled szemben: túl sok élelmiszert vettél? Sebaj, vond le a ruhákra, vagy étteremre szánt összegből és máris rendben vagyunk! De ha nem nyúlsz bele a költségvetésedbe, akkor a YNAB segít megoldani a problémát: levonja a következő havi kiindulási (elkölthető) összegből.

Ne stresszelj, sodródj az árral! Persze, ez nem jelenti azt, hogy eszetlenül költekezhetsz, csak egy biztonságérzetet ad: nem a világ vége, ha nem tudod tartani a költségvetésed. (A szabályhoz hasonló témáról már írtam itt.)

Negyedik szabály: ne élj hónapról hónapra!

Ez a szabály a YNAB nirvánája, mindenkinek ide kell eljutnia a pénzmenedzsmentje során. Talán ennek a szabálynak a megértése a legnehezebb elsőre, főleg, ha most (még) pénzügyi gondokkal küzdesz.

Mit csinál a legtöbb ember? Beérkeznek a számlák, melyeknek van egy fizetési határidejük. Ha éppen nincs annyi pénzük, várnak a számla befizetésével, míg megjön a fizetésük. Ez egy nagyon stresszes állapot, mert állandóan ott motoszkál a fejedben, hogy a számlákat ki kell fizetni és még meg is kell élni valamiből. Megjön a várva várt fizetés: a legtöbb ember rohan és rendezi a számlákat, mert már vagy lejártak, vagy nem akarja elodázni, nehogy ne maradjon rá pénz. A csúszás miatt kamatot kell fizetni vagy legrosszabb esetben kikapcsolják az adott szolgáltatást.

Amit a YNAB segítségével el kell érned, hogy annyi pénzt takaríts meg, amiből egy havi kiadásaidat fedezni tudod. Miután ez sikerült, az aktuális havi fizetésed nem azonnal költöd el, hanem a következő hónapban. Amikor már éppen a rákövetkező, harmadik hónap keresetéért dolgozol. Bonyolult elsőre ugye?

Tegyük fel, hogy a havi kiadásaid az egyszerűség kedvéért 100.000.- forintot tesznek ki. Ha megspórolsz magadnak 100.000.- forintot, akkor ha nem lenne bevételed egy egész hónapon keresztül, akkor is tudnád finanszírozni az életet magadnak, hiszen van egy tartalékod.

Viszont szó sincs erről, van munkád, van bevételed: mikor megkapod a fizetésedet, akkor összesen két havi költségeidre elegendő pénzed van. Jó érzés nem? Nem kell az éppen aktuális hónap számláin aggódni, hiszen arra már megkerested a pénzt. Így a költségeidre szánt összeget költheted nyugodt szívvel, persze a költségvetésed keretein belül. Az aktuális hónapban megkeresett pénzösszeg pedig a következő havi tartalékot fogja képezni, és így tovább, hónapról hónapra. A YNAB alkalmazás segít ezt kézben tartani, átlátni – nehéz is elmagyaráznom, de remélem, hogy az alkalmazás ismertetésekor minden a helyre kerül majd.

 Kiadások vezetése


Első lépésként létre kell hoznunk saját számlákat. Az elvárásaimnak bőven megfelel, hogy rengeteg választási lehetőségem van a számla típusát illetően. Külön tudom a bankszámlákat, készpénzt, hiteleket de még akár a PayPal számlámat is vezetni.

Egy hiányosság van – szerintem -, hogy egyelőre kevert valutákkal nem lehet dolgozni, így ha van külföldi valutában készpénzed vagy devizaszámlád, akkor annak nyitnod kell egy külön YNAB projektfájlt. A fejlesztők dolgoznak az implementáláson.

Miután elkészült a számlánk, máris tudjuk szerkeszteni annak részleteit. Első lépésként meg kell adni a nyitóegyenleget, vagy ennek hiányában az adott hónapra esedékes bevételt (Income: Available this month). Ebben a számla nézetben tudjuk majd mindig megadni a költéseinket, bevételeinket. Dátum, kedvezményezett, kategória, memo és az összeg. Különböző jelölőket is tehetünk az egyes tételekhez, melyeket én nem nagyon használok.

A képernyőkép alsó részén látható, hogy meg lehet adni ismétlődő, relative fix költségek automatikus hozzáadását, így ezzel egy kis időt spórolhatunk meg. Az így bekerült költségeket jóvá kell hagyni, csakúgy, mint az iPhone/Android eszközön felvitt kiadás/bevételeket is.

Ha már használjuk egy ideje az alkalmazást, akkor egy szép lista fogad bennünket ebben a nézetben. Azt a gyakorlatot alakítottam ki, hogy mindenhonnan elhozom a blokkot/számlát, amit kapok, majd itthon beírom az alkalmazásba. Igaz, megvettem az iOS alkalmazást is, de az iPhone 3G lassúsága miatt – és a borzalmas WiFi szinkron miatt – nem szeretem használni. Átment egy kövér frissítésen és már egészen csinos az alkalmazás, de egyszerűbbnek találtam, ha a számlákat gyűjtöm.

Eddig az alkalmazás nem több, mint egy egyszerű költségek rögzítésére szolgáló eszköz. A spiritusz most jön!

Költségvetés készítése

Emlékszel az első szabályra? Költsd el minden pénzed! A YNAB „Budget” részénél van erre lehetőséged. Itt tulajdonképpen egy költségvetést tudsz magadnak készíteni. Első lépésként célszerű megadni kategóriákat és alkategóriákat, amelyekben majd vezetni fogod a kiadásaidat, bevételeidet, költségvetésedet. Ha elkezded használni a YNAB-et, biztos vagyok benne, hogy többször módosítani fogod a kategóriákat. Ez nem baj, sőt: használat közben így finomodik a módszered. Én volt, hogy összevontam kategóriákat, volt, hogy újakat hoztam létre, és van, amit már elrejtettem, mert már nem aktuálisak és a jövőben sem lesznek azok.

Az én fő kategóriáim:

  • Cult Of Less – a Cult Of Less projektem költségeit vezetem benne,ami hamarosan újjáéled
  • Étel-Ital – bolt, rendelés, ebéd, reggeli, kávé, étterem költségeket vezetem itt
  • Személyes – telefon, fodrász, ruhák, ajándék, gyógyszer költségek
  • Lakás Robi – a saját lakásommal kapcsolatos kiadásaim
  • Lakás Niki – barátnőm albérletével kapcsolatos kiadások
  • Walter (Mercedes 190E) – az autómmal kapcsolatos kiadások
  • Jason (Ford Escort Mk1) – szintúgy, bár őt nem használom
  • Szórakozás – magáért beszél
  • Computer/Music – a nerdségem finanszírozásának tervezése folyik itt
  • Niki – születésnap, névnap, „csak úgy” költségek tervezése
  • Megtakarítás
  • Bank – banki költségeim tartoznak ide
  • Üzleti – domain nevek, tárhely bérlet, kamarai tagságok, továbbképzések költségei
  • Euro

Ahogy a fent mellékelt képen is látod, ezek közt a kategóriák között kell a rendelkezésre álló összeget elosztani. Március hónapnál láthatod, hogy volt 42.000.- forintom, amit nem „költöttem el”. A harmadik szabályt alkalmazva azonban kiderült, hogy voltak költséghelyek, ahol túlköltésem volt, illetve váratlan kiadás is adódott. A YNAB program segít ebben, és levonja a túlköltések összegét ebből az „el nem költött” összegből, sőt, átdobja a következő hónapra. Így ott már eleve kevesebb „tőkével” indulok. Szerencsére áprilisban plusz 7.617.- forinttal nyitottam.

Ha megfigyeled, figyelmeztet az alkalmazás, hogy azok a költségek, amiket beterveztem, azok túlnyúlnak a lehetőségeimen. Azon túl, hogy túl is terveztem a hónapot (például 25.000.- forint a második szabály szerint félre lett rakva az iPhone vásárlásomra), még túlköltésem is volt egy váratlan lakáshitel emelkedés miatt. A túlköltés és a túltervezés miatt a májusi hónapot (jelen állás szerint) 63.718.- forint hiánnyal kezdem. Ugyan a májusi költségvetésem még nem készítettem el, de gyanítom, hogy nem lesz annyi bevételem, amennyivel kompenzálni tudom ezt a hiányt, ezért pár tételt ki kell vennem: megtakarítást és az iPhone-ra szánt összeget.

Ebből a példából is jól látható, hogy miként segít a YNAB abban, hogy a lehetőségeimen belül maradjak havonta, és ne kerüljek pénzügyi zavarba. Tervezés a titka mindennek!

A második szabály alkalmazására a lakásom költségeinél látható biztosításnál találsz egy jó példát: augusztusban esedékes a 14.000.- forintos lakásbiztosításom kifizetése. Előre tervezve, havonta elköltségeltem 2.000.- forintot, amiből így augusztusra összegyűlik a kívánt összeg. Láthatod azt is, hogy a „category balance” oszlopban tudom nyomon követni azt, hogy éppen az adott „költséghely” mekkora értékkel bír, esetleg szükség van-e korrekcióra. Jelenleg a biztosításra szánt összeg 6.000.- forintnál tart, nincs szükség beavatkozásra.

Ha megnézed a Személyes kategóriámban a Sport alkategóriát, akkor látod, hogy ott egy szép kis összeg jött már össze: 84.610.- forint. Ezt a pénzt, ha szigorúan tartom magam a YNAB filozófiához, akkor a Sport kategóriába sorolt tevékenységekre költhetem el. Így is fogok tenni, ezt a pénzt azért gyűjtöttem össze, hogy Nikinek és magamnak bringát vegyek. Tíz és húszezres havi adagokat költségeltem el, mikor volt rá lehetőség.

Miért jó ez? Mikor arra kerül a sor, hogy megvegyek bármit, amire a költségvetésben összegyűlt az összeg, akkor ezt megtehetem minden stressz és bűntudat nélkül. Hiszen a jövőbeni vásárlás nem az adott hónap költségvetéséből fog pénzt kivenni, hanem abból az összegből, amit apránként összegyűjtött az ember. Felemelő érzés, elárulhatom! Ebből az apró pszichológia trükkből adódik az is, hogy sokkal jobban ki tudom élvezni a vásárlást, nem csak pillanatnyi öröm, ami után gyakran jön a bűntudat: biztosan megengedhettem ezt magamnak?

Összegzés

A YNAB tényleg segít. Csak meg kell érteni az alapvető filozófiát. Ha ügyesen csinálod, akkor egy csomó stressztől kíméled meg magad, de persze van ennek is veszélye: könnyen beleeshetsz abba a hibába, hogy nagyon szorosan tartod magad a költségvetéshez és túlzottan garasoskodó leszel. Mint mindent, ezt is csak ésszel szabad művelni!

Úgy gondolom, hogy ez a bejegyzés már így is eléggé hosszú lett, az apróbb trükkök, tanácsok megérdemelnek még egy külön bejegyzést.

Ha tanácsra, segítségre van szükséged, kérdezz bátran!

Ha ki szeretnéd próbálni az itt bemutatott példákat, akkor ingyenesen letöltheted és 34 napig korlátozás nélkül használhatod a YNAB-et!

Update: Ez a bejegyzés is érdekelhet – Pénzmenedzselés a gyakorlatban

Kategóriák
Blog

AeroFS – végre szinkronban

Egy twitter bejegyzés kapcsán ismertem meg @emem07 jóvoltából az AeroFS nevű alkalmazást, melyet azóta is használok. Mióta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy asztali munkaállomásom (iMac) és egy mobil eszközöm (MacBook Pro), azóta állandó problémát jelentett számomra, hogy miként szinkronizáljam a gépek között az adataimat.

iCloud előtt és után

Mielőtt megjelent volna az Apple iCloud szolgáltatása, már azelőtt is problémát jelentett, hogy az iPhone adatait, vagy a levelezésem hogyan tároljam mindkét gépemen, természetesen szem előtt tartva azt, hogy ne keletkezzenek dupla másolatok, verziók. Ez eléggé komoly szervezési és másolási feladatot jelentett, oda kellett figyelnem minden egyes másolás elindításakor.

A levelezésemnél viszonylag megváltást jelentett, hogy felfedeztem az IMAP-ben rejlő lehetőségeket, és így legalább az olvasott vs. nem olvasott kérdés megoldódni látszott.

Az iPhone esetében azt az utat választottam, hogy nem szinkronizálom a MBP-n található iTunesszal, ami még akár manapság is komoly kihívás lenne.

Az iCloud megjelenésével ugyan sok minden leegyszerűsödött, levelezés, névjegyzék, könyvjelzők, dokumentumok, képek könnyen szinkronba hozhatóak minden eszközünkön.

A dropbox használata is sokat segített, mert az oda bemásolt fájlok egyből kerültek fel a felhőbe, majd onnan le a többi csatlakoztatott eszközre. A dropboxnak egyetlen hátránya van: az ingyenes verzióban korlátozott a tárhely mérete.

Az Apple egy „újdonságként” az OS X Lion verziójában bemutatta az Airdrop szolgáltatást, ami már majdnem az, amire vágytam, de mégsem. Itt minden esetben meg kell találni a „másik” gépet, és oda kell húzni a fájlokat, amiket másolni szeretnék. Nekem nem ez kell.

Az igények

Mivel sokmindenre megoldást jelentett az iCloud, a szinkronizációs elvárásaim egész jól leszűkültek azokra a fájlokra, mappákra, melyek a „munkához” szükségesek. Mivel ezek jórészt zenével és webdizájnnal kapcsolatos adatok, méretben akkorák, hogy a dropbox kínálta lehetőség már nem elég.

Elvárásom az volt, hogy ha épp az iMacen dolgozom, majd el kell mennem otthonról, akkor minden különösebb nehézség és időráfordítás nélkül képes legyek átrakni a fájlokat a mobil gépre. Ugyanakkor, mivel nagy méretű fájlokról beszélünk, azokat, melyek nem változtak, nem akartam mozgatni – felesleges idő és adatforgalom. Tulajdonképpen egy automatizált peer-to-peer szolgáltatást kerestem.

Ekkor került képbe az AeroFS alkalmazás, ami számomra elhozta a megváltást.

Elsőre fura

Sokak számára elsőre fura lehet az alkalmazás, mert nem éppen a megszokott OS X filozófiát követi, akár még a nehézkes jelzőt is ráragaszthatnánk, de ha megismerjük és megértjük, akkor kezes bárány lesz. Egy apró kliens programot kellett telepíteni, melynek kis ikonja az óra mellett megjelenik, ahonnan állandóan elérhetjük a beállításokat. Ezt a klienst minden olyan gépre fel kell telepíteni, ahol azt akarjuk, hogy szinkronban legyenek az adatok.

Számomra az volt szokatlan, hogy telepítés után csinált magának egy AeroFS nevű könyvtárat a Home mappámba, és bekorlátozott ide. Nem szimpi! A következő fura élmény az volt, hogy ebben a mappában kellet létrehoznom „Library” fedőnéven futó, tulajdonképpen mappákat és ezeknek a mappáknak a tartalmát máris szinkronizálta az alkalmazás.

Teszi a dolgát

Időközben érkezett frissítés, aminek eredményeképp már át lehet helyezni az AeroFS mappát a gépen tetszőleges helyre, így nem rondítja el a Home mappát, de ez igazából amúgy is csak ízlés kérdése.

A gyakorlatban az alkalmazás észrevétlenül teszi a dolgát a háttérben. Illetve majdnem észrevétlenül, mert a Growl segítségével értesít a fontosabb történésekről, például, hogy befejezte a szinkronizálást.

Mióta átraktam a szinkronizált mappába minden olyan fájlt, amire mindkét gépen szükségem lehet, azóta csak egy dologra kell figyelnem: indulás előtt hagyjak annyi időt, hogy a bekapcsolt gépek egymás között le tudják rendezni a másolást. Ez, mivel belső WiFi hálón történik a szinkronizálás, relative gyorsan megtörténik, de egy fogmosás, borotválkozás és felöltözés mesterhármas alatt bőven végez.

Hangsúlyozom, csak azt másolja, ami változott.

Majd’ elfelejtettem: ha véletlenül úgy adódik, hogy nem sikerül indulásig befejezni a másolást, akkor ha bekapcsolva hagyod az asztali gépet, amint net által fedett helyre érkezel, az AeroFS segítségével – most már az interneten keresztül – folytatódik a szinkronizáció.

Tud ennél többet is

Én jelenleg csak szinkronizálásra használom, de ha megnézzük a szolgáltatások leírását, találunk még két szimpatikus dolgot.

Tud online biztonsági mentést csinálni. Ez ma már nem egy nagy újdonság, jól jöhet, ha beüt a baj.

Tud megosztott mappákat: hasonlóan a dropboxhoz, itt is meg tudod osztani a mappáidat, fájljaidat másokkal, csak egy e-mail címet kell megadnod. A különbség nyilván az, hogy az adat nem egy szerveren, hanem a megosztásba meghívott gépén és a te gépeden tárolódik.

Hab a tortán

A szolgáltatás egyelőre „early beta” fázisban van, folyamatosan fejlesztik. Ami a jó hír, hogy mindhárom nagy platformra elérhető, mac, windows és linux rendszereken is tudod használni.

Biztos vagyok benne, hogy a szolgáltatások egy része fizetős lesz (pl. backup), de már nagyon várom, hogy elkészüljön a végleges verzió. Biztosan meg fogom vásárolni, hiszen pont arra volt/van szükségem, amit ez az alkalmazás nyújt: háttérben, gond és problémamentes szinkronizációra!

Egy kis update

Mivel már többen is kérdeztétek, hogy miként lehet kóntót szerezni az AeroFS bétájához, leírom, mert ez tényleg kimaradt. A honlapon keresztül ugyan lehet kérni, hogy vegyenek fel a bétát használók közé (tesztelőnek túlzás lenne nevezni), de erre sokat kell várni.

Egyszerűbb mód az, hogy szólsz valakinek (pl. nekem), akinek már van hozzáférése és a következőt kell tenni: egy mappát meg kell osztani a kívánt e-mail címmel és máris repül a meghívó kód az AeroFS-hez. Tehát, ha erre van szükséged, nyugodtan írj nekem, ha pedig már kész vagy a regisztrációval, akkor akár te magad is meghívhatsz másokat.

Kategóriák
Blog

Pozsony, a tót főváros

A birminghami utazásom utolsó részeként a Pozsony-Budapest úton tapasztalt élményeket osztom meg veled.

Szombaton reggel 7 óra 20 perckor indult a Ryanair járata Birminghamből Pozsonyba. Mivel a Budapestre tartó buszom csak este fél 8-kor indult, volt időm élvezni a szlovák főváros vendégszeretetét. Vagy legalábbis ezt hittem.

A repülőút

Marks & Spencer FoodAzt gondoltam, hogy bőven időben érkeztem a reptérre, de gyakorlatilag a Marks & Spencer élelmiszer boltjában (!) vettem egy szendvicset és egy vizet, majd mehettem is a checkin pulthoz. Minden gördülékenyen ment, a biztonsági ellenrőzés több kapun keresztül zajlott. A fotós táskámat most nem pakoltatták ki velem, az angolok átvilágító készüléke biztosan jobb minőségű, mint szlovák kollégáiké.

Departure 3Ezúttal a Ryanair járata pontosan indult, nem voltak időjárási akadályok. Ismét a gép hátuljába ültem, ugye ott a legbiztonságosabb. Az út zökkenőmentes volt, aludtam és zenét hallgattam az iPadről. A pozsonyi reptérre érkezve már fejben tervezgettem, hogy mit fogok tenni a fennmaradó közel 8 órában. Első lépésként azt terveztem, hogy bepótolom gyorsan az eltelt pár nap twitter és google reader lemaradását, majd elindulok a városba.

A szlovák nyelv gyötrelmei

Letisko - Airport BratislavaMiután szanaszét interneteztem magam a reptér várócsarnokában, gondoltam felmérem a terepet. Mivel csak egy hátizsákom volt, könnyen mozogtam, bár súlya azért volt, így különösen bosszús lettem a felesleges köröktől. Sokat segített északi szomszédaink nyelvének megértésében és a buszjegy, buszmenetrend használatában @csibar barátom, aki a Felvidéken él. Tőle tudtam meg, hogy milyen buszjegyet kell vásárolnom és, hogy szinte mindenhol van jegyautomata. A reptéri jegyautomatát könnyen megtaláltam, de sikerrel nem jártam, mivel csak fém pénzzel lehetett fizetni. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy az automata tudott-e angolul vagy csak szlovákul, de határozottan emlékszem, hogy nagyon mérges voltam. Vissza a várocsarnokba, ahol próbálkoztam a büfében, angolul, hogy váltsák fel a papír eurót. A büfés kislányokkal szerencsére ment az angol nyelvű kommunikáció. Nem akartak váltani nekem, ezért feltettem a millió dolláros kérdést: mi van, ha veszek egy vizet, akkor lesz apró? Kihúzták a kasszát és mutatták, hogy tényleg nincs aprójuk.

Irány az újságos. Az idősebb eladó hölgy már nem tudott angolul, csak a tótok nyelvén volt hajlandó (és képes) kommunikálni. Szerencsére ott állt mellette egy repülőtéri munkás (urh rádióval, repteres dzsekiben), aki jól beszélt angolul. Tolmácsolásával megtudtam, hogy bár van aprója, nem hajlandó váltani. Ekkor már nagyon ideges voltam, újabb millió dolláros kérdés jött: akkor hogyan jutok be a városba? Nem tudok buszjegyet venni!

Buszjegyet akar venni? Hát miért nem ezt mondta?! Azt vehet itt is!

Óóóanyám! A reptéri munkás nagyon jó fej volt, elmagyarázta azt, amit @csibartól már tudtam, hogy hogyan működnek a pozsonyi jegyek. Északi szomszédainkra sok rosszat lehet mondani – és a villámlátogatás nekem sem volt valami kellemes -, de azt nem lehet elvitatni tőlük, hogy a helyi „BKV”-juk nagyon jól működik! Olyan jegyet tudtam venni, ami 60 percig érvényes hétköznapokon, hétvégéken pedig 90 percig és még át is tudok vele szállni. Mindezt 0,90 €-ért. Kb. 270 Forint.

Ekkor már a buszjegy birtokában, haragom enyhülésével tartottam a busz felé, hogy elinduljak az AVION bevásárlóközpont felé, ahol egy jót akartam enni. Mellette van az IKEA, így már útközben eldöntöttem – főleg a nyelvi akadályok miatt -, hogy nem bízom a véletlenre, svéd húsgolyót fogok enni. A multinacionális cégeknek megvan ez az előnyük, hogy biztosítják mindenhol a standardizált minőséget.

Nem Pozsonyban lennénk, ha nem lett volna összetűzésem a buszsofőrrel. Úgy kell elképzelni, hogy a reptérnél egymás után van kb. 3 busznyi megálló. Mindegyikben vannak feliratok, de csak szlovákul. Ergo semmit nem értettem belőlük. Utólag már tudom, hogy érkezés és indulás lehetett kiírva. Az érkezés oldalon várakozott a busz, amivel menni akartam és a sofőr kb. 5 perces szünetét élvezte, olvasással töltötte. Én elindultam az ajtó felé, rám nézett, majd kinyitotta. Felszállok, gondoltam érvényesítem a jegyem, mire elkezd eszementül hablatyolni valamit és mutogat a legelső beállóra, amit így utólag tudok, hogy az indulási oldal volt. A gondja pedig az volt, hogy ő most pihen és nem lehet felszállni. Persze ezt csak sejtem, mert nem értettem semmit.

Az AVION pláza

Sikerült végül bejutnom az AVION bevásárlóközpontba, ami mellett az IKEA volt megtalálható. Első gondolatom az volt, hogy a plázában eszek valamit, de a negatív tapasztalatok miatt nem akartam az ebédemet a véletlenre bízni, így az IKEA svéd húsgolyója lebegett a szemem előtt. Egy darabig hiába. Bementem a plázába és egyszerűen nem találtam meg az átjárót az IKEA felé. Volt egy tábla a bejáratnál, rajta egy nyíl, hogy IKEA meg valami akciós felhívás, így elindultam abba az irányba. Mivel az átjárót nem találtam és szembe jött velem egy tábla, amin egy visszaforduló nyíl volt, gondoltam, hogy elhagytam az átjárási lehetőséget. A feliratból persze egy szót sem értettem, még egy foszlányt se, csak annyit, hogy IKEA. Vicces.

Apa ökölbe szorult keze vagyok!

Később jöttem rá, hogy ez egy ilyen plázán belüli reklám volt, és azt az irányt mutatta, ahol egy berendezett nyitott szobát lehetett látni. Én balga meg azt hittem, hogy az áruházhoz vezetnek a piktogrammok. Robi, szedd össze magad!

Elindultam az orrom után. A buszból láttam, hogy kb. merre van az áruház, így nem néztem semmi táblát, feliratot, mentem toronyiránt. Ezt kellett volna már hamarabb, mert így egyből megtaláltam az átjárót. IKEA-ban szerencsére tudott angolul a szakács, így kértem egy „meatball„-t, nyugisan megkajáltam.

A pláza amúgy nagyon tetszetős, sokkal jobb boltokkal, márkákkal, mint a Westend vagy az Aréna pláza.

Arról a tervemről, hogy bemegyek az óvárosba teljes mértékben letettem, mert nagyon felidegesítettem magam. Fáradt is voltam és az országaink közti jó viszonyt sem sikerült jobbá tenni. Mondjuk lehet, hogy nem volt túl jó ötlet mindenhol a „Jó napot!” köszönést választani, de hát kérem, volt ott már Országgyűlésünk is! A fennmaradó időt (igen, vessetek meg érte) a közeli McDonald’s-ban töltöttem, neteztem.

A pozsonyi „BKV”

Ha röviden kellene jellemeznem a helyi közlekedést, akkor csak annyit irnék, hogy: pontos, gyors, tiszta, olcsó. Csibartól kaptam a tippet, hogy használjam az iTransit nevű alkalmazást, amely tartalmazza Pozsony összes járatának menetrendjét. Az alkalmazásnak egy hibája van: online módban működik csak, nekem meg nem volt roaming adatcsomagom. Ezért is próbáltam azokon a helyeken (reptér, meki), ahol volt, kihasználni a wifi lehetőséget. Leleményes a magyar, a képernyőképeket lementettem. Mivel ekkorra már kellően „idegállapotban” voltam, kicsit izgultam a közlekedés miatt, nehogy rossz helyen szálljak le.

Rám abszolút nem jellemző módon teljesen antiszociálissá váltam, nem akartam szóba elegyedni egy idő után senkivel sem. Egyszerűen blokkolt a szlovák nyelv, illetve annak ismeretének a hiánya. Hasonlóan érzek szinte bármelyik szláv nyelv eredetű országban, például a horvátországi nyaralások sem felhőtlenek emiatt. Nincs egy töredék szó, amit az általam ismert másik 3 nyelvből hasznosítani tudnék. Semmi! A francia is egy fura nyelv, de ott mégis a hasonló csengésű, latin-görög eredetű, angolra vagy olaszra hasonlító szavakból szinte össze tudtam rakni minden szükséges információt. Fura.

Legnagyobb meglepetésemre mind a buszon, mind pedig a trolin amivel mentem, maximálisan jó és használható feliratozás volt, tudtam rajta követni, hogy hány megállóra vagyok, mikor kell leszállnom. A biztonság kedvéért azért az iPhone-on néztem az előzőleg már betöltött (cache-elt) térképet.

A buszok nagyobbik fele egy része amúgy jó minőségű, alacsonypadlós Mercedes. A buszvezető nagyon nem fáradozik az ajtók nyitásával, a Combinón látható ajtónyitók vannak minden (újabb típusú) busz ajtaján, azokkal kell magunknak nyitni az ajtót, a leszállási szándék jelzése még nem nyitja az ajtót.

Érdekesség még, hogy rengeteg ötletes és jó minőségű reklám látható a buszok oldalán.

Miközben ezt a bejegyzést írtam, rátaláltam egy oldalra, ahol érdekes statisztikát találtam a jelenlegi flottáról. A jelenlegi autobuszok átlegéletkora 8 év, ami a BKV esetében 17,8 év. Tizenhétegésznyolctized. Nem nyolc, majdnem tizennyolc!

 A pozsonyi buszpályaudvar

Autobusová stanicaA távolsági buszpályaudvar szerintem Pozsony legocsmányabb építménye. Igazi szocialista maradvány, betonrengeteg. Hatalmas, kihasználatlan belső tér, ami egyúttal kifűthetetlen is, giccses megoldások (Ikarus csuklós buszból kialakított kávézó a galériában). Sajnos, leszámítva a budapesti Volánbusz pályaudvarokat, egyből Magyarország és a mi csodás MÁV és buszpályaudvaraink jutottak eszembe. Bizarr élmény.Money talksPersze, egyből megtaláltak a csövesek is, akiket még a „nem értem” kifejezéssel sem tudtam lerázni, mert egyből jött a „madzsárszki?” kérdés, majd szlovákul a spannolás – ezt mondjuk nem értettem, hogy miért. Érdekesség, hogy a buszpályaudvart üzemeltető Slovak Lines honlapja 4 nyelvű, tud magyarul is és egész korszerűnek mondható.

A pozsonyi fejlődés és a lemaradás közti kontraszt a buszpályaudvarnál és környezetében figyelhető meg a legjobban. A szomszédos épületben székel a CIB Bank szlovákiai leánya, de van csinos BMW székház is (vagy csak BMW reklám egy irodaház tetején, ezt nem tudom pontosan).

Budapest, Budapest te csodás!

A hazafele út ismét a Volánbusz-Eurolines járatán volt, ahol a szlovák-magyar határon elment a busz WiFi kapcsolata, pontosabban a mobilinternet. Nem lennék kocka, ha nem próbáltam volna meg mindent, hogy újból legyen kapcsolat, a WiFi routert láttam is, de nem tudtam belépni, hogy újraindítsam a modemet. Sebaj, ott már volt saját mobilnetem. A buszon visszafele is sikerült olyan helyre ülnöm, ahol volt konnektor, így tudtam tölteni az időközben lemerülő eszközöket. Kb. tíz utas és 60-70 szabad férőhely biztosan volt. Ezért is álltam értetlenül az eset előtt, hogy egy ázsiai lány pont az előttem levő ülésre ült le, majd indulás után nem sokkal hátradöntötte az ülését, rá a MacBook Pro-ra. Az egyetemi évek alatt kellő buszos rutint magába szív az ember, az ilyen csírájában kell elfojtani! Egyből szóltam is neki, hogy „could you please takarodjálvisszaaszékkel?!”

Egyből rend lett.

Budapest Népligetre érve talán ki is twitteltem, hogy kíváncsi leszek, találok-e nyitva jegypénztárat a metrónál. Gyanúm beigazolódott, minden zárva volt. A jegykiadó automatát épp külföldi diákok csapkodták, mert szemmel láthatóan elnyelte az aprópénzüket. Így minden jó szándékom és jogkövető magatartásom ellenére jegy nélkül utaztam a Népligettől a Blaha Lujza térig (Kék metró, 4-6-os). Jegyet akartam venni, de nem tudtam. Veszteséges a BKV? Szóbeszéd.

Itt azért láttam egy kis párhuzamot a két posztkommunista ország között: bár Szlovákia fővárosának tömegközlekedése szerintem 5-10 évvel fejlettebb mint Budapesté, a jegyvásárlási lehetőségek azért eléggé korlátozottak összevetve egy barcelonai érintőképernyős, bankjeggyel, apróval vagy bankkártyával is működő jegykiadó automatával szemben.

Megfontolandó

Amikor kimozdul az ember a saját környezetéből, és elindul világot látni, akkor tapasztalja meg igazán, hogy mennyire súlyos és mély problémák közt élünk kis hazánkban. Három különböző kultúrát volt szerencsém látni, három különböző ország fejlettségi szintjét. Az angliai villámlátogatás nagyon pozitív volt, megvan nekik is a maguk bajuk, de más dimenzióban, mint a miénk. Mint szinte minden nyugati országban, itt is lenyűgöztek az ésszerű és okos megoldások, melyek mögött látni, hogy átgondoltság, koncepció van.

A szlovákiai mérgelődésem pedig megtanított objektíven szemlélni Magyarországot, ami nem biztos, hogy túl jót tett. Mikor ennyire idegennek érzed magad egy országban amiatt, mert semmit nem értesz az adott nyelvből, akkor jössz rá igazán, hogy a magyar nyelv, mint egy egyedüli és speciális nyelv mennyire megnehezíti az országba látogatók dolgát. Főleg, hogy ezen sokszor mi magyarok sem akarunk segíteni. Az elmúlt években ugyan a BKV-n én látok érdemi javulást, legalább angolul megjelentek magyarázó feliratok, táblák. Sajnos a nagy átlagról nem mondható el, hogy beszélne bármilyen külföldi nyelvet és nagyon is valós a városi legenda, hogy a MÁV nemzetközi jegypénztárában sokszor olyan pénztáros ül, aki egy mukkot nem beszél idegen nyelven.

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Utazás a Ryanairrel

Crufts 2012 Birmingham

Kategóriák
Blog

Dj Edison

A tegnapi nap ezt a fotót kaptam egy facebook üzenetben és úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom ki, hogy ne osszam meg veled. Ez a fotó is bizonyítja, hogy a dj szakma gyökerei (nem, most nem a dj szövetségre gondolok) az 50-es években keresendőek.

Az igazi feltaláló

Bevallom, a bejegyzés címe kicsit bulvárosra sikerült. Edison ugyanis nem a képen látható vinyl lemezt (hanglemez) találta fel, hanem annak elődjét, a hengeres fonográfot.

A dj szférában még ma is megtalálható mikrobarázdás vinyl lemezek feltalálója – meg fogsz lepődni – magyar származású, Goldmark Péter Károly. De talán még ennél is fontosabb találmánya volt az katódsugárcsöves (CRT) színes televízió kifejlesztése.

Persze, ha jobban megnézzük a képet, rájövünk, hogy valójában jó eséllyel egy mesterlemez készítő készüléket látunk, amely forró tűvel „karcolta” bele a lemez anyagába a mikrobarázdákat.

Kategóriák
Blog

Apple ökoszisztéma. Vagy mégsem?

Az elmúlt pár évben tudatosan kerülök minden IT hitvallásbeli vitát, bár ez nem mindig sikerül. A legtöbb esetben, mikor kvázi „védeni” kell az álláspontom, hogy miért is használok Apple termékeket, miért is szeretem az iOS és OS X nyújtotta kényelmet, akkor az úgynevezett ökoszisztémára hivatkozom.

Értem egyfelől ezalatt azt, hogy számomra az adja ennek a rendszernek a zsenialitását, kényelmét, hogy mindig, minden eszközömön (iMacMBP, iPhone, iPad), különösebb erőfeszítés nélkül állandó szinkronban vannak az adatok. Másfelől rengeteg olyan közös vonása van az alkalmazásoknak, melyek megkönnyítik a használatot. Nem kell kitalálni, hogy a mobil eszközön vajon hogyan fog működni az adott alkalmazás, hiszen az asztali változatot ismerve iOS eszközön is otthonosan mozoghatunk az alkalmazásban.

Az iCal és a Today gomb esete

Vannak apró, bosszantó kivételek. Számomra az egyik ilyen fájó pont az iCal alkalmazás.

Rendszeresen használom, imádom, hogy minden eszközömön megtalálhatóak a naptár bejegyzések, nem kell másolgatni. Régebben (iCloud előtti időszakban) elég volt csak hazaérkezve a dokkolóra rátenni az iPhone-t és az, az iTunes-on kereszül már automatikusan szinkronizálta is a bejegyzéseket. Ma már – hála a mobilinternetnek és az iCloudnak – a beírás után pár másodperccel elérhető minden eszközön a frissen felvitt időpont, feljegyzés.

iOS eszközök nélkül ugyanez az „élmény” elérhető  a Google Calendar naptárszolgáltatás és egy mobilinternet képes okostelefon használatával is.

Ami engem kifejezetten bosszant, hogy míg az iOS eszközeimen a bal alsó sarokban találom meg a „Today” gombot, amivel a mai dátumra tudok ugrani, addig az OS X iCal alkalmazásában a jobb felső sarokban van ez. Ha jellemeznem kellene a felhasználói szokásaimat, kb 70%-30% arányban az iOS eszközökön használom az iCal naptáramat, így ez jobban benne van az ujjamban. Rendszeresen a bal alsó sarokban keresem a Today gombot OS X-en.

Lehetne az Apple következetes és mondjuk a hamarosan debütáló OS X Mountain Lion rendszerében áttehetné a bal alsó sarokba a gombot.

OS X-en így néz ki:

iPaden így:

iPhone-on pedig így:

Kategóriák
Blog

Crufts 2012 Birmingham

Birmingham airport arrivalsKözel 1 hónap távlatából folytatom a birminghami utazásom naplóját, így kicsit meg kell magam erőltetni, hogy felidézzem pontosan az eseményeket. Mikor megérkeztem Birmingham repterére, enyhén felhős idő fogadott. A reptéren, Schengen ide vagy oda egy eléggé hosszú útlevél/személyi ellenőrzés zajlott.

Épp egy linket kerestem a Schengeni egyezményről, mikor megtaláltam, hogy az Egyesült Királyság nem alkalmazza az egyezményt, így már érthető, miért volt rendes útlevél/személyi ellenőrzés.

RyanairBarátnőmék egy külső parkolóban vártak, megkaptam az instrukciókat sms-ben: „Long stay 1 van a buszra kiítva, azt keresd. Az felhoz a parkolóba ahol vagyunk. A 9-es megállónál szállj le róla!”. Kicsit értetlenül álltam a szokatlanul pontos információk előtt, de az utcára kiérve, rövid keresgélés után (pont a másik irányba indultam el) megtaláltam a szükséges alacsony padlós, a Budai Várban használatos buszokra hasonlító járatot. Kicsit bátortalanul szálltam fel, kerestem az egyértelmű hatalmas „FREE” feliratot, de lefigyeltem a helyieket, akik automatikusan szálltak fel a buszra. Tényleg ingyenes volt és tényleg elvitt a parkolóba, ahol minden egyes megálló szuperül ki volt táblázva.

Ilyen lusták lennének az angolok?

Tettem fel a kérdést, főleg, miután a busszal megtett táv nevetségesnek tűnt. Hogy jobban érezd a távolságot, kb. Liszt Ferenc Reptér 2. terminál hosszú távú parkoló vége és a terminál bejárata közti távolságról beszélek. Másnap jöttem rá, hogy itt a sztereotípiával megegyezően tényleg sokat esik az eső, ezért az életüket ehhez igazítják: egy öltönyös, bőröndös utazó nem fog esőben a kocsijáig captatni. Szimplán felszáll erre a buszra, aminek a megállói olyan sűrűn vannak, hogy szinte lehetetlen nem az autód 20m-es körzetében leszállni.

Mint minden reptéren, a parkolás itt is rühös drága: 14 GBP-t fizettünk, igaz majd’ 3 órás parkolásért (késett a repülőm).

Közlekedés a bal oldalon

DroitwichAzt hittem, hogy furább lesz és nagyobb gondot fog okozni a közlekedés a bal oldalon, de hamar meg lehetett szokni. Igaz, ha jobbkormányos autóban kellett volna menni, az már érdekesebb lett volna, így ugyanis csak egy dologra kellett figyelni: ahova fordulsz, ott a padka mindig hozzád közelebb essen és akkor biztosan a bal oldalon vagy 🙂 Vezettem is pár kilométert mérföldet, mikor elmentünk kajáért, Worcesterbe (ejtsd: vúszter).

A szállás

Chateau Impney

Nagyon impozáns helyen volt a szállásunk, egy igazi vidéki kastélyban, Doritwich-ben, Birminghamtől délre, Worcester mellett pár mérföldre. Sajnos sosem értünk „haza” olyan időben, hogy normális képet tudjak róla csinálni a kastélyról. A kastélynak egy különálló apartmanjában voltunk a kutyák miatt, az egész kastély amúgy kongott az ürességtől. Egy ismerettség útján kerültünk amúgy ide, relative sok magyar dolgozik ott – ezt sajnos pár dologban tapasztaltuk is, de ezt inkább nem részletezem. Voltam olyan buta, hogy nem fotóztam le azt, amit szinte biztosan csak angliában láthatsz: mindenhol szőnyeg volt, még a fürdőszobában is! És, ha ez nem lenne elég, a fürdőkád (!) oldala is szőnyeggel volt borítva…rettentő bizarr látvány volt.

A közlekedés

Anglia közlekedéséről elmondható, hogy profin szervezett. Elég csak ránézni a térképre, pókháló szerűen fonják be az utak a térképet. Bárhonnan, bárhova el lehet jutni. Autópályák is vannak bőven, érdekes, de biztonságos felhajtási/lehajtási sémával. Az utak minőségére panasz nem lehet, bőven hozzák az európai átlagot. Ami nagyon fura volt és nem találtunk rá magyarázatot, hogy a parkolók 95%-a fizetős volt. Az áruházak saját (?) parkolói is. Igaz, nem is küszködtünk helyproblémákkal. Este 6 óra után azonban már az utcákon lehetett olyan helyet találni, ahogy ingyenes volt a parkolás.

A Crufts kutyakiállátás

Crufts a világ legnagyobb kutyakiállítása, 1891-óta rendezik meg. Az első verseny egy agár nyerte. A kiállítás szervezői a bevételeket mindig szétosztják jótékonysági célra, melyek többnyire kutyák örökbefogadásának a megkönnyítéséből áll. Az elmúlt 10 év alatt közel 135.000 GBP (48 millió Forint) gyűlt már így össze.

A mi versenynapunk pénteken (03.09.) volt. Mikor előző nap megérkeztem a reptérre, elmentünk a vásárközpont felé (ami a reptértől kb. 2 percre volt), hogy felmérjük a parkolási, bejutási lehetőségeket. A közlekedéshez szorosan kapcsolódik, hogy szinte minden kereszteződésben, fontos elágazásnál „TRAFFIC” feliratú láthatósági mellényben áll két ember, akinek az a feladata, hogy szükség esetén irányítsa a forgalmat, segítséget nyújtson. Rettentő udvariasak, segítőkészek. A zebráknál is állnak, és mikor te még két lépésnyire vagy az átkelőtől, ők már akkor kiállnak az úttestre és leállítják a forgalmat. Így gyalogosként szinte gördülékenyen, megállás nélkül lehet haladni. Ha látják rajtad, hogy tanácstalanul bolyongsz, mint ahogyan mi is tettük a felderítés alatt, egyből érdeklődnek, hogy tudnak-e segíteni, minden oké-e.

NECA vásárközpont (The NEC) a BNV-re hasonlít, kicsit talán modernebb és természetesen jobban szervezett, jobban felszerelt. A parkolókból (10 GBP / nap ) szintén ingyenes (!), alacsony padlós buszjárat közlekedik a vásárközpont bejáratához. Valószínűsíthetően az eső miatt olyan a buszmegállók kialakítása is, hogy szinte rácsatlakozik a busz ajtaja a megálló kijáratára, így nem ázik el az ember. Nekünk mázlink volt, egy csepp esőt sem láttunk, szép, napos időnk volt. A vásárközpont direkt összeköttetésben áll a reptérrel, egy függővasút megy át oda, aminek a végállomása egyből a kiálltás bejáratánál volt. NEC mobilityRengeteg mozgássérülteknek való segédeszköz volt, mondjuk nem jöttem rá, hogy miért, általában a mozgáskorlátozottak hozzák-viszik a saját kerekesszéküket. Mindenhol szép, minimál, könnyen olvasható nagy feliratok voltak, egyszerű volt a tájékozódás.

A kiállításra érve a nézőktől elszeparált részen („művészbejáró”) tudtunk bemenni a kutyákkal, eléggé szigorú biztonsági ellenrőzések mellett. Megtudtuk ugyanis, hogy az ilyen kiállításokon, mivel rengeteg az értékes kutya, viszonylag gyakoriak a kutyalopások. Ezért csak a versenyre nevezett kutyák, csak a tulajdonossal illetve csak a megfelelő okmányok birtokában mehetnek be a kiállításra. A verseny végén pedig 16 óránál hamarabb nem lehet elhagyni a kiállítás területét, csak a szervezők külön engedélyével, amit azután adnak ki, hogy meggyőződtek róla, tényleg a kutya jogos tulajdonosa akarja hazavinni az ebet.

Persze, nem magyarok lennénk, ha nem lett volna egy kis „trükközés”. Ferdinánd (simaszőrű foxi) is jött velünk, akit nem neveztünk a versenyre. Reggel a „művészbejárónál” még valószínűleg álmosak voltak a biztonsági őrök, mert ugyan mondták, hogy igazából nem engedhetnék őt be, de elnézőek voltak, elmondták, hogy jelezzük a szervezők felé, hogy Ferdinánd velünk van. A kiállítás szervezőihez egyből mentünk is Ferdinánddal (akinek ellenállhatatlan sármjára szükség volt), ahol közölték, hogy hát ez meglepő, amit kérünk, mert eleve be sem engedhették volna. FerdinándMondtuk, hogy fizetünk a jegyért, ha kell, mire közölték, hogy sajnos erre nincs mód. Feltettem az 1000 fontos kérdést: akkor most hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Kinéztek a pult mögül Ferdinándra, elhangzott egy „Oh, he is so cute!” mondat, majd kaptunk egy jegyet, amire a „special dog / handler ticket” felirat volt ráírva. Ez kvázi egy zöldkártya volt. Mondanom sem kell, mivel aznap nem volt foxi a veresnyző kutyák között, mindenki megbámulta Ferdinándot. Valljuk be, mázlink volt!

CruftsA kiállítás profin szervezett, rengeteg segítővel, szervezővel. A kilépéskor pecsétet kaptunk, amivel utána már szabadon mehettünk ki-be, de minden egyes kilépéskor figyelték, hogy van-e már pecsétünk, nehogy úgy járjunk, hogy nem tudunk visszajönni. Érdekes mód, egyik szervező, „rendező” sem kigyúrt zsírnyakú kopasz volt, hanem (az angol nőkhöz mérten egész csinos) nők, nyugdíjasok, fiatalok, egyszerű emberek. Igaz, maga a rendezvény sem az a tipikus balhés esemény 🙂

PuliA verseny kísérőrendezvényeként a kutyafajtákat bemutató kiállítás is volt, ahol büszkén mentünk oda a Puli és Komondor kennelekhez, közölve, hogy mi bizony magyarok vagyunk (de utálom ezt amúgy…). Rengeteg jótékonysági gyűjtés volt, Niki vett egy angol zászlós nyakörvet Rubykának, aminek az árát olyan kutyák képzésére fordítják, akik megérzik a cukorbetegek esetében, ha túl alacsony a vércukorszintjük (számomra kicsit rejtély, hogy hogyan), így jelezni tudnak gazdáiknak, mielőtt bekövetkezik a baj. Szintén ebből a bevételből képeznek olyan kutyákat, melyek képesek a rákos sejteket a szaglásuk segítségével jelezni.

SamsungRengeteg kiállító volt, a kutyákkal kapcsolatos minden megvásárolható termék és annak képviselője jelen volt. Számomra az egyik legérdekesebb a Samsung standja volt, akik előtt le a kalappal. Nagyon jól pozícionáltak termékeket, haszonérvelve arra, hogy a kutyás gazdi ugyan miért vegye meg pl. a kihajtható kijelzős fényképezőgépet. Természetesen azért, mert így egy alsó, kvázi béka perspektívából is könnyen tudja fotózni kiskedvencét. Ügyes! Egy elektronikai cég nem épp szokványos kiállító (óriási, jól megtervezett standdal) egy kutyakiállításon.

Fótózni ugyan tudtam, de a képek a rossz fényviszonyok (és az ehhez gyengén alkalmazkodó gépem) miatt nem épp lettek épp a legjobbak.

Összefoglalva

Sajnos a verseny számunkra eredménytelenül zárult, de tudtuk, hogy Szikra nem esélyes, mivel az angol bírák más típusú (alacsonyabb termetű) vizslákat részesítenek előnyben. Angliából csak nagyon keveset láttam, de amit láttam, az nagyon tetszett. A szervezettség, a nyitottság, az állandó (néha bevallom zavaró) udvariasság, az úton-útfélen megtapasztalható gondolkodás, ésszerű dolgok. Az tény, hogy az élet nem olcsó, bár a boltban azt figyeltük meg, hogy nem vészesen elrugaszkodottak az árak. Inkább a szolgáltatások azok, melyek sokba kerülnek. Anglia jó hely!

Fura érzés volt, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy külföldön vagyok. Rájöttem, ez amiatt volt, hogy szinte mindent értettem, nem kellett a feliratok jelentésén gondolkozni, nem okozott különösebb gondot egy beszélgetés kezdeményezése, bátran érdeklődtem. Nem úgy a hazaút szlovákiai állomásán.

Hazaút

Good bye Birmingham!Szombaton én már utaztam is haza, reggel 7 óra 20 perckor indult a repülőm vissza Pozsonyba, ahonnan este fél nyolckor indult a buszom Budapestre. A hazaút nem volt olyan zökkenőmentes, de erről egy következő és egyben befejező bejegyzésben írok majd.

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Utazás a Ryanairrel