Facebook=internet

Vannak felhasználók, akik számára az internet egyenlő a facebookkal.

„Micsoda?! Hogy lehet valaki ilyen korlátolt? Atyaég! Facepalm (magyarul arcpálma).” Ilyen és ehhez hasonló kritikákkal illetik többen (beleértve magamat is) azokat, akikre a fenti állítás igaz.

Álljunk meg Béláim és gondolkozzunk!

Mire való az internet?

Hülye kérdés! Teljesen az egyéntől függ, hogy ki mire használja az internetben rejlő lehetőségeket, adottságokat. Van, aki információ szerzésre, van, aki információ közlésre vagy ezek keverékére. A lényeg, az információ szabad áramlása.

Az internet hőskorában viszonylag nagy számítástechnikai ismeretkre volt szükség, hogy eligazodjon az ember a világhálón. Ahogy könnyebbé vált az internet elérése, úgy fejlődtek a hozzá csatolt eszközök, szolgáltatások. 10 éve még UTP kábelt húztunk akár a családi házba is, ma meg csak veszünk egy (vagy kettő) wifi routert. Az e-mail, a hangátvitel, a videókonferencia, a web2.0 szolgáltatások a mindennapjaink részévé váltak.

Az átlag felhasználó

Hírt, bulvárt olvas, kapcsolatot tart ismerősökkel, vicces e-maileket körbeküld, megmenti az éhező kutyát/macskát/lovat, eltűnt gyereket/nagymamát/nagypapát felkutat, videót néz, zenét hallgat, képeket nézeget, kikapcsolódik, szórakozik.

Egy szóval szociális, közösségi életet él gépek sorozatának segítségével. Paradox, ugye?

Régen (értsd facebook éra előtt), a felsorolt tevékenységekhez mind-mind külön honlapra kellett ellátogatni, külön alkalmazást kellett használni. Mindegyik magában hordozta a hibalehetőséget, hogy nem elérhető, hogy megszűnik, hogy a regisztráció nem sikerül, hogy leáll a szerver, hogy …

A megosztás hatalma

A közösségi média kiindulási gondolata az volt, hogy a privát életben is ismerős emberek egymással tartsák a kapcsolatot, tudomást szerezzenek az életükben bekövetkezett változásokról. Az idő folyamán ez a látszólag kétirányú (de tulajdonképpen csak információt közlő) folyamat átalakult valós, közösségi tartalomszolgáltatássá.

Minden felhasználó a saját profiljának egyszemélyes szerkesztője, kiadója lett. A valós ismerősök mellett megjelentek az ismeretlen, vagy csak a virtuális világban ismerős személyek. Tágult az ismerettségi kör, erősödött a kétirányú kommunikáció.

A facebook felismerte, hogy az átlag felszanálónak, semmi más nem kell, mint az alapvető emberi közösségi kommunikációs eszközök legegyszerűbb, internetes változata.

Az egyszemélyes szerkesztők észrevétlenül hírforrássá váltak, kialakult a modern szájhagyomány: a megosztás!

• Hallottam egy „hírt”! -> Megosztom! (pletyka)
• Olvastam egy hírt! -> Megosztom! (beszélgetés, hogy mi történt a héten)
• Láttam egy jó házat, lefotóztam! -> Megosztom! (fényképalbum lapozgatás)
• Van egy új kedvencem amit a YouTube-on láttam/hallottam! -> Megosztom! (a rádióból felvettem „kazira”, kölcsönadom)

Mit nyújt a facebook az átlag felhasználónak?

Mindent, amire szüksége lehet a virtuális világban. A facebook akarva-akaratlanul elkezdte kiszolgálni az átlag felhasználói igényeket azzal, hogy a funckiók használatát leegyszerűsítette. Így komolyabb IT ismeretek nélkül élhet ma már valaki közösségi életet az interneten. Ráadásul mindent egy helyen.

• megosztás – Minek írjon valaki blogot, ha a megosztásaival ugyanezt megteheti a hírolyamában? Ráadásul a valós vagy (még) virtuális ismerőseihez tud beszélni.
• fotóalbum – Minek regisztráljon valaki egy külön fotós szolgáltatásra (amiért adott esetben még fizetni is kell), ha a képeit feltöltheti a profilja alá a fotóalbumokba?
• játékok – Minek vásároljon valaki meg egy játékot, ha talál magának a milliónyi külső fejlesztő által készített, ingyenesen használhatóak között?
• chat – Minek vesződjön valaki külön chat/hang-és/vagy videóhívásra alkalmas program telepítésével?
• hírforrás – Minek böngésszen valaki órákon át hírportálokat, mikor az ismerősei vagy számára fontosnak tartott „tartalomszolgáltatók” megosztásaiból megkapja a számára szükséges információkat?
• pletykaforrás – Minek hívogassa valaki az ismerőseit, hogy „te, mi történt az xy-al, tényleg szakítottak?”, mikor a legtöbb esetben a szakítás után fél órán belül megjelenik az értesítés: xy mostantól egyedülálló?
• Küldd tovább! – A postai továbbküldős levelekkel kezdődött, százas nagyságrendű e-mail címet tartalmazó továbbított levelekben folytatódott, majd manapság facebook falon megosztott felhívásban csúcsosodik ki. Elpusztíthatatlan.
• zene – Ha van zene iránt különösen rajongó ismerősöd, akár egy egész estés műsort tud neked szerkeszteni, például YouTube megosztásokból.
• vélemények – Mindenki, mindig, mindenhez ért. Ez alap.
• szórakozás – elbutulás – Neked van már Indián neved? És előző életedben szöcske vagy májmétely voltál?
• tanulás – Minek menjen az ember külön kurzusokra, mikor a facebookon belül el tud érni hivatkozásokat okosságokhoz? Vagy feltesz egy kérdést és az ismerősei 5-10 percen belül mondják a választ.

Az átlag felhasználó igényeit, az internetnek ez a szűk, de változatos szelete ki tudja elégíteni. Nem kell hozzá többszörösen regisztrálni, programot beállítani, bűvészkedni, varázsolni. Naponta egy alkalommal be kell lépni a facebookra és használni! Ennyi.

Most akkor mi van?!

Ha továbbra sem érted, hogyan mondhat valaki olyat, hogy neki a facebook az internet és/vagy az internet az a facebook, akkor valószínűleg te nem vagy egy átlag felhasználó.

És, hogy meddig tart a facebook sikere? Addig, míg okosak annyira, hogy nem fordulnak a felhasználóik ellen, mint ahogyan tette azt az iwiw.