Ha nem akarsz beégni

Biztosan neked is van jópár olyan ismerősöd, aki rettenthetetlenül továbbküld mindenféle spamet, láclevelet, hoax-ot, eltűnt nagymamát, rákos csecsemőt, adakózó Bill Gates-t és még ki tudja mi mindent. Az ilyen spamek szerzői rettentő leleményesek és újabbnál újabb történetek indulnak el az internet végtelen hálózatában.

A gyakorlott felhasználókat is próbára teheti egy-egy új történet, szívszorító kép. Ha nem akarsz beégni azzal, hogy egy több éve lejárt töténetet osztasz meg a közösségi oldalak/eszközök valamelyikén, akkor a legjobb lesz, ha elolvasod @jadeye blogbejegyzését. Látni fogod, hogy akár képek esetén is könnyű szerrel utána tudsz járni, hogy valós-e illetve aktuális-e még.

“Ne halat adj az éhezőknek, tanítsd meg őket halászni!”

Szól a régi bölcsesség és tényleg! Mielőtt a bevezetőben vázolt ismerőseid torkának esnél, hogy miért küldik tovább a nyilvánvaló baromságot vagy többéves történetet, magyarázd el inkább nekik, hogy mi is ezzel az igazi probléma.

Az én legnagyobb ilyen sikerem édesanyám volt, akinek elmagyaráztam, hogy miért nem szeretem a továbbküldős e-maileket. Főleg azokat, amelyek csak továbbításra kerülnek, a végefelé már akár 200 e-mail címmel. Ő ezt megértette és azóta már ő is fenntartással kezeli őket, volt, hogy már a google-ben is rákeresett a levél szövegére és kiderült: nyilvánvaló spamről van szó. A másik amit megfigyeltem, hogy külön küldi el nekem illetve a család többi tagjának (egymást csak nem fogjuk telespammelni). Szóval abszolút pozitív fejlődés! 🙂

Egy másik ilyen siker egy ismerősöm kapcsán volt, akit megkértem ugyan többször, hogy hagyjon ki a továbbküldős leveleiből, de rendre csak jöttek a levelek tőle. Elmagyaráztam, hogy nem szeretném, ha az e-mail címem akár több száz, számomra ismeretlen emberhez eljutna. Sőt mi több, ha valaki a “Válasz mindenkinek/Reply all” gombra nyomva kifejezi tetszését/nemtetszését (a megfelelő aláhúzandó), én kapom sorra ismeretlenektől a leveleket, amire igazán nem vagyok kíváncsi.

Taktikát váltottam: ha mindenáron szeretne valamit velem megosztani, akkor arra kérem, hogy tegyen engem a bcc (blind carbon copy) azaz titkos másolat mezőbe, így én ugyan megkapom, de a többiek nem tudnak róla, hogy én is a címzettek között voltam. Egy darabig működött a módszer, majd lankadt a fegyelem és újból a “rendes” címzettek között voltam. Google mail a barátom, megjelöltem spamként, azóta nem tartjuk a kapcsolatot.

Alakíts ki új, jó szokásokat

Mióta próbálunk kicsit tudatosabban táplálkozni, sikerült jópár szokásomon változtatni. Ezek a változások arra az időszakomra tehetőek, mikor szabadúszóként többet voltam itthon és ki tudtam magmanak egy napi rutint alakítani. Ezek egy része mostanában sérült valamelyest, így most kvázi magamnak is írom ezt a bejegyzést, hogy visszatérjek a jó útra.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyik kedvenc lifestyle blogom, a zenhabits egy bejegyzése is ihletett.

Igyál vizet!

A megfelelő folyadékbevitelre való “rászokásom” az egyik ilyen jó szokásom. Figyelek arra, hogy naponta legalább 1 üveg ásványvizet megigyak, ami az esetek 90%-ban 1,5 l folyadékot tesz ki.

Első hallásra ez ijesztő lehet és könnyen elhagyhatja a szánkat a következő mondat: “Másfél liter vizet meginni?! Hát mi vagyok én, teve?”

Ha valaki – mint én is – egy ilyen mondattal ellenkezik, szinte biztos, hogy jó, ha 1-2 dl (!) folyadékot iszik meg naponta. Korábban, mikor orvoslátogatóként dolgoztam, eléggé rohanósak voltak a napok. Volt olyan nap, hogy délután 2 órakor vettem észre: ma még nem is ittam semmit! Persze ennek a hangyagságnak több oka is volt. Egyik rendelőből a másikba rohantam, magammal és az élettani szülségleteimmel (értsd vizeletürítés) nem volt idő foglalkozni. Ha még idő lett is volna rá, az elérhető mosdók mennyisége és minősége volt egy másik “nyomós érv” arra, hogy ha lehet, akkor minimális folyadékot igyak. Ha valamit nem iszok meg, azt nem is tudom kiüríteni. Egyszerű, mint a faék (© wyctim).

Októberben lesz 2 éve, hogy felhagytam az orvoslátogatással és azóta különböző patikákban dolgozom. Nem egy stresszes hely egy patika, illetve azért a betegek/vevők/főnökök tesznek róla, hogy az legyen, de teljesen más.

A lényeg, hogy jobban oda tudok figyelni magamra munka közben is, és emlékeztetem magam: Robi, igyál!

Persze, az a tapasztalat is sokat segített a szokás kialakításában, hogy észrevettem: ha focizni megyek, és aznap nem ittam eleget, akkor foci közben fáj a fejem, nehezebben bírom az iramot. A magyarázat egyszerű: nem elegendő folyadék bevitelekor sűrűbb a vérünk, ami miatt megemelkedik a vérnyomás is. Fokozott terhelés alatt ez méginkább előjön.

Most minden nap magamnál tartok egy 1.5 literes ásványvizet és illetlenül (de szerintem így sokkal egyszerűbb a szokást kialakítani), az üvegből apránként kortyolva a nap végére általában megiszom.

Kóla helyett kávé

A másik ilyen nagy változás az volt, hogy 95%-ban leszoktam a kóláról. Sokáig nem akartam kávézni, mert az legalább olyan káros függőség, de azért a tudományos magyarázatok segítettek meggyőzni. Az erős, espresso jellegű kávénak bizonyítottan jótékony szív- és érrendszeri hatásai vannak. Az egyik legfőbb előnye a kólával szemben, hogy többnyire természetes és a fogaknak sem árt annyira.

A következő lépés nyilván a kávé zöld teára cserélése lesz, de ez még odébb van.

Általában reggel szoktam inni, 1/4 rész kávé, 3/4 rész tej arányban. So called tejes kávé. De ez inkább kávés tej. Ha belegondolunk, jobb lenne a nap második felében inni a kávét. Sokan ébresztőnek használják a kávét, felpörgetőnek. De miért? Eleve fáradtan ébred az ember? Akkor ott az alvási szokásokkal, az alvás minőségével van gond! Ezzel ellentétesen, ha napközben kezd lankadni a figyelem, akkor kellene a kávét meginni, hogy felpörgessen még a nap hátralevő részére. Sokan persze így csinálják: de előtte megisszák a reggeli kávét is!

Feküdj le időben!

Némileg a kávézáshoz is kapcsolódik a következő új szokásom. Leszoktam az éjszakázásról, igyekszem legkésőbb éjfél környékén ágyba kerülni. Sokkal jobb, minőségibb az alvás így, ezt több kísérlet is bizonyította már. A minőség mellett a mennyiség is nagyon fontos. Ez egyénenként változó,de általánosságban igaz, hogy 8 óra alvás szükséges, mind a testnek, mind a szellemnek. Szintén a sport kapcsán figyeltem meg, hogy ha jól és eleget aludtam előző este, akkor sokkal jobban ment a játék.

Az alvás az pihenés. Ha kipihent vagy, másnap gyorsabban tudod ugyanazokat a dolgokat elvégezni, legyen az munka, alkotás vagy bármilyen más feladat.

Leo Babautától (a zenhabits szerkesztőjétől) olvastam az alábbi, nagyon találó hasonlatot, amely nagyon jól összefoglalja a kávézási és alvási szokások lényegét.

Képzeld el, hogy a tested egy autó. Elindulsz az autóval, hajtod egész nap. Megállsz, de csak annyi időre, míg megtankolod és már rohansz is tovább. Folyamatosan megy a motor, pörög nagy fordulatszámon. Egyszer csak azt veszed észre, hogy felforr a hűtővíz, a motor jelez, hogy elfáradt, pihenésre van szüksége. Mit csinálsz ilyenkor? A gázra lépsz és tovább hajtod? Nem. Megállsz és hagyod pihenni. Ugyanígy a szervezetednek is szüksége van megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésre. Ha kávéval már reggel túlpörgeted és nem veszed a jelzést, hogy hagyod kellene magad pihenni, annak súlyos következményei lesznek.

Kezdj apró változásokkal!

Egy rossz szokás helyébe tegyél egy új, jó szokást. Olvashattad korábban, hogy a változás miért is jó. Ugyanakkor tudom, és nekem is nehéz nagy változásokat eszközölni. Éppen ezért (sok más szakértővel egyetérve) azt tanácsolom, hogy ne nagyban gondolkozz, hanem apró, kicsi változásokban.

Egy-egy apró változás, új szokás sokkal könnyebben beépül a mindennapjaidba.

Fogyni akarsz? Egyél fokozatosan kevesebbet. Le akarsz szokni valamiről? Csökkentsd a mennyiségét, bármi is legyen az. El akarsz kezdeni sportolni? Kezd kicsiben, mondjuk sétálj naponta 10-15 percet, majd 30 percet, aztán kezdj el futni. A lényeg, hogy törekedj a változásra, de csak annyit változtass, ami nem veszi el a kedvedet! Ha már megszoktad a változást, az új szokást, akkor lépj tovább, egy következő szintre. Apránként, fokozatosan! Ha nem vagy jó a radikális változtatásban, akkor minél apróbb részekre bontod a változtatást, annál kevésbbé sérti a “kényelmi zónád”, annál könnyebben tudod beépíteni az új, jó szokást a mindennapjaidba.

Később már azt veszed észre, hogy mikor valamilyen ok  miatt felborul a napi rutin, akkor valami hiányzik, nincs meg a komfortod. Rájössz, hogy az új szokás az ami hiányzik! Én így voltam a muraui (kreischbergi) síelés alatt a vízivással. Szabályosan hiányzott.

Neked milyen rossz szokásod van, amitől meg akarsz szabadulni?

Könyvjelzők: te mire használod?

Twitteren volt egy felhívásom pár hete, mikor azt kértem, hogy küldd el nekem a könyvjelző eszköztárad (bookmarks bar) képernyőképét (screenshot) egy készülő blogbejegyzéshez. Nevetni fogsz: ez az!

Az ötlet önnan jött, hogy egy ismerősnek küldtem egy Safari magyarázó képernyőképet és arra gondoltam, hogy mennyi mindent elárulhat az emberről a böngészője könyvjelző eszköztára, csak ránézésre. Ugyanakkor az is felmerült bennem kérdésként, hogy vajon te mire és hogyan használod a könyvjelzőket?

Érkeztek is egyből a képernyőképek, volt aki szép kiegészítést is mellékelt hozzá – szükség is volt rá!

A többségről elmondható, hogy rövid neveket, címeket adnak az elmentett hivatkozásoknak, vagy nemes egyszerűséggel csak ikonokat használnak – erre az oldalak webszerverén elhelyezett favicon.ico fájl ad lehetőséget. Legtöbb esetben az is elmondható, hogy a gyakran használt oldalak linkjeit teszitek ki az eszköztárra és szinte mindenkinél van legalább egy banki oldal.

Én így csinálom

Bevallom, hogy én a könyvjelzőket jegyzetelés szinten használom, bár fokozatosan sikerül áttérnem vagy a reading list vagy a Readability használatára. Mióta van iCloud az OS X Liont futtató gépek (és az iOS eszközök) között, azóta végre nem okoz gondot, hogy hogyan tartsam a gépeim között szinkronban a könyvjelzőket. Persze, eddig is meg lehetett ezt hekkelni, de ez azért így jóval kényelmesebb.

Az olyan oldalakat, amelyek tartalmát rendszeresen fogyasztom – odafigyelve a tartalomra -, azokat nem feltétlenül teszem be a könyvjelzők közé, hanem mennek a google reader RSS olvasóba, onnan pedig az iPaden fogyasztom őket a Flipboard alkalmazás segítségével.

De a könyvjelzőim terén egyelőre káosz van.

Nálam szolídan T mappa alatt találhatóak azok a könyvjelzők, amik másnál orrenttel végződnek, illetve én a webes munkákhoz tartozó linkeket is mappába gyűjtöttem.

A stro-b.com mappa tartalmaz minden eszközt, mely a blogom készítéséhez kell. A +-+ mappa története rejtély. Azt hiszem, ilyen szemetes-gyűjtő mappának indult, sok minden nincs benne, de most épp nem volt soron a könyvjelzők tisztogatása. Photo értelem szerűen minden ami fotózás, csakúgy mint az auto és zene mappák is értelem szerűen a nevükkel megegyező tartalmat rejtenek.

A többi szerintem egyértelmű a nevek alapján, az EN-HU, SV-EN könyvjelzők fordítóprogramok címét takarják.

Bővítmények közül: readability (vele még barátkozom), Coda Notes, 1password a jelszavaknak (mázlim volt, kaptam ingyen licenszet!) és AdBlock a reklámok ellen.

Ha objektíven nézzük, szerintem sok mindent elárul rólam a könyvjelző eszköztáram.

Ti így csináljátok

@kocsmy az ikon+rövid név kombináció híve. Sejthető, hogy webre fejleszt, sőt mi több, van egy kevés köze az informatikához.

@krys abszolút minimalista ikonista. Nem annyira egyértelmű, de sejthető, hogy design érdeklődésű – jó, őt személyesen is ismerem és tudom róla 😛

Ha már minimalizmus: kaptam teljesen rendezett, ugyan szöveges, de abszolút minimalista könyvjelző eszköztárat. A tulajdonosáról tudom, hogy nem hisz a könyvjelzők intézményében, hasonlóan hozzám RSS + Read It Later (vagy reading list) rajongó.

Szintén minimalista és a szöveges felhasználás ellenére rendezett @sylverrat doktor úr eszköztára.

És egy kis magyarázat a tulajdonostól:

extension-ök:
readibility (2db), read it later – spájzolás későbbre
lastpass – jelszókezelő
adblock

bookmark-ok:
origo, index – napi betevő hírek
y! mail – levelezés (többi mind a mail.app-ból megy)
facebook
gc.hu, gpsgames – hobbi
gc mod – gc.hu moderációs felülete
port.hu – eyetv-n bejövő csatornák műsorai
távrögzítő – upc médiabox vezérlés messziről
cpanel – tárhelyhez és oldalakhoz hozzáférés
ebay
logmein – távoli hozzáférés webről az imac-hez
tumblr, favstar, twitter, steam
webchess – játék

az összes könyvjelzőm xmarks-szal szinkronizálva a többi gép és böngésző között

emellett van egy 1000+ db-ból álló könyvjelző-gyűjtemény, amiben a szögi (aka @szogesa szerk.) módszerrel keresek (első pár karakter, legördülőből kiválaszt)

nagyon sok oldal kipotyogott néhány éve, amikor átálltam a google reader-re, majd a Reeder-re. azok azóta rss-ből mennek (47 feed)

Tanult zenész kollégám @attilagyongyosi, újabban @chipamusic méltán érdemelte ki az ikonkirály címet. Zseniális!

@myrtlewoodster szeret utazni, filmet nézni, akár eredeti nyelven és sportolni. Nekem ennyit árulnak el a könyvjelzői. Ő a vegyes megoldás híve, ikonok, mappák, nevek.

Végül, de nem utolsó sorban @ern0plus4, a profi könyvjelző gyűjtő! Nála egyértelműen látszik a rutinszerű folyamat, ahogyan a könyvjelzőket használja és karbantartja – erre ki is tér a magyarázatában.

Szerencsére magyarázatot tőle is kaptam:

Kis magyarázat:
– csík: Google Reader
– háromszög: RSS feed add to Google Reader
– hangjegy: egy zenelejátszó site
– szív: menü, benne Twitter, Facebook, Plus/4 World stb. linkek
– A: menü, alatta androidos linkek
– háztető: add to Instapaper bookmarklet
– w: munkával kapcsolatos linkek (localhost linkek, doksi linkek)
– df: dataflow rendszerekkel kapcsolatos linkek
– i, h, o: Index, HVG, Origo
– y: YouTube
– shop: menü, alatta ebay, könyvesbolt, OTP bank stb.
– fifo: amit meg akarok nézni, de nem olvasnivaló
– Vakondok 2: ezt csak kiemeltem a FIFO-ból, hogy szem előtt legyen

Mint látható, van Read It Later is installva, valamint nem látszik, hogy Xmarks is. A ReadItLater-be azokat a linkeket teszem, amiket meg akarok mutatni a gyerekeknek otthon (bánatos szemű kutya, felhős timelapse video stb.), az Instapaper-be azok kerülnek, amit el akarok olvasni (este, mobilon), a fifo bookmarkok alá pedig azok, amik nem esti mobilos olvasósak.

Hajrá, dolgozd fel tudományos igénnyel a bookmarkokat!

A feladat

A könyvjelzők karbantartása nem egyszerű feladat. Főleg olyan esetben, mikor valaki úgy használja, mint én: ha meglátok egy érdekes oldalt, azt egyből lementem, jegyzetelek. Ebből aztán az lesz, hogy soha nem fogom mégegyszer megnézni a lementett oldalt, elvész a könyvjelzők sokaságában. Lehet pimpelni a dolgot mappákba rendszerezéssel, de ez csak átmeneti sikert hoz.

Hosszú távon célszerű az RSS csatornákat használni, míg érdekes, de csak egyszer elolvasni kívánt tartalmak esetében a Read It Later, Instapaper, Readability vagy OS X rendszereken a Safari reading list szolgáltatásokat használni. Már csak amiatt is, hogy mert ezek mobilra is szinkronizálhatóak, így akár útközben is elolvasható a korábban csak felületesen átfutott tartalom.

Gyakran használt webcímek, sűrűn látogatott oldalak esetében érdemes kihasználi a könyvjelző eszköztárat, ha OS X rendszered van és Safari böngészőt használsz, akkor ebben az esetben még azt a kényelmi funkciót is tudod használni, hogy a CMD+1-2-3-4-5-6-7-8-9 megnyomásával az adott “pozícióban” található könyvjelzőt tölti be a böngésző.

Én van, hogy nem visszagörgetek a facebook hírfolyam tetejére, hanem nyomok egy CMD+1 billentyűt és máris újratölti a nyitóoldalam.

U.i.: Nem tudom feltűnt-e, de nincs semmi patikai vonatkozású könyvjelző…ennek az oka összetett, főként talán a hazai “szakmai” oldalak silány színvonala a fő ok. Ugyanakkor a legtöbbnek fel vagyok iratkozva a hírlevélre, így azt minden nap átfutom és ami érdekel, azt egyből elolvasom. Létezik amúgy egy PATIKA mappám is, de az a látható böngésző méretnél nem fér ki az első sorba.

Kijelölésből text file

Ma szükségem volt egy blogbejegyzés előkészítésénél, hogy egy e-mailben kapott üzenet tartalmát lementsem, egyszerűen egy sima txt file-ban.

Rémlett valami, hogy OS X alatt lehet ilyet csinálni, de nem voltam benne biztos. Jobb klikk a kijelölésre és a következő menü fogad.

Ez pedig egyből, ahogyan ígéri is, csinál nekem egy txt file-t a TextEdit nevű programban.

Imádom!

Vannak még apróságok, melyek beállíthatóak a System preferences -> Keyboard shortcuts részénél találhatóak.

Utazás a Ryanairrel

A birminghami utazásomhoz a Ryanair Pozsonyból induló járatát választottam, amit a kezdeti kedvező áron – több bizonytalan faktor miatt – eléggé drágán sikerült megvennem. A sok rossz tapasztalat és híresztelés ellenére nagyon meg vagyok elégedve a Ryanairrel. Leírom.

Budapest-Pozsony-Pozsony reptér

Departure 1A Budapest-Pozsony út az Eurolines járatán zökkenőmentes és kényelmes volt (leszámítva a Corvin-negyed auljáró incidenst 🙂 ), a buszon rutinosan a hátsó ajtó előtti, jobb oldali ülésre ültem, ahol konnektor is volt, illetve ma már teljesen megszokott WiFi elérés. Azért a hátsó ajtó előtti helyet javaslom, mert ott nem ül mögötted senki,így nyugodtan hátra tudod teljesen dönteni az ülésedet.

Mivel korán keltem, jól esett egy kis alvás és szinte észre sem vettem, hogy Szlovákiában vagyunk.

A pozsonyi buszpályaudvartól el kellett jutnom a reptérre valahogyan. Valahogy engem a szlovák nyelv blokkol (meg úgy általában a szláv nyelvek). Egyszerűen felhúzom magam, hogy _semmi_ emberi nyelvre nem hasonlít és semmi szófoszlány nincs, amiből el tudnék igazodni. Persze, gondolom mások a magyarral vannak így, a mién meg aztán még egyedibb nyelv.

Mit lehet tenni ilyenkor? Taxi. Odamentem egyhez a sorban, akiről úgy gondoltam ránézésre, hogy tud magyarul, de a “Jónapot!” köszönésemet nem igazán nagy lelkesedéssel fogadta, majd angolra váltottam, hogy “To the Airport, how much?” – gondoltam nem a shakespeare-i hangot ütöm meg 🙂

A választ nagyon részletesen, magyarul kaptam: menjek oda az elsőhöz a sorban, ha nem akar elvinni, vagy nagyon drágán, akkor jöjjek vissza és elvisz ő. Mennyi az a nagyon drága? 15-20€. Oké. Az első emberke egy szakadt Audi 80-as volt, még szakadtabb sofőrrel, aki nem nagyon akart egyezkedni, közölte, hogy “táxáméter” de maximum 20€. Legyen, eléggé szűkös volt az időablak. Útközben aztán megeredt a nyelve, nem tud magyarul, de azért ért sokmindent és tudtunk is beszélgetni egészen jól. 23.5€ lett a vége, kapott tőlem 25€. Drága út volt, szó sem róla.

Taxis are expensive (more than €30 for a 15-minute journey to the city centre) and even worse, taxi drivers do not respect the price you agreed with them in advance. Buses are cheaper – a single ticket to the city centre costs €0.90, and the bus takes 20 minutes to arrive.  – ezt már utólag olvasom a wikitravelen

Bevallom, az utazás tervezésénél a buszállomás és a reptér közötti út megtervezése felett elsiklottam. Nyílván a szlovák nyelv szépségei miatt is, bár @csibar kolléga nagyon segítőkész volt és lefordított nekem minden kifejezést, amiért ezúton is köszi.

A pozsonyi reptér

BTSA taxisofőrtől megtudtam, hogy a reptért nemrég lett felújítva, korábban egy nagyon picike kis “valami” volt. A mostani telejsen modern, minimál, nekem tetszik. Se több, se kevesebb, mint egy reptér.

Feltűnő volt, hogy a reptéren nagyon kicsi a forgalom, utasok, biztonsági őrök, személyzet csak elvétve van (most, mikor ezeket a sorokat írom, talán 4 fő személyzetet és 5-6 várakozó utast látok).

A biztonsági ellenőrzésen visszakérték a fotóstáskámat és szinte mindent kipakoltattak a táskámból: fényképezőgép, MBP, iPad, vakuk, töltők…öv le, kabát, sál, sapka, telefon, óra szintúgy. Természetesen semmi gond nem volt, így mehettem a beszállókapuhoz.

Na, ez már kevésbbé tetszett, mert a Ryanair FR735 járata a B4 kaputól indult, ami a régi részben volt – eléggé retró. WiFi volt, nincs nagy baj 🙂

Sokáig nem élveztem a B “terminál” vendégszeretetét, mert valamit mondtak be szlovákul, amire hirtelen egy csorda megrohanta a kaput, én meg beálltam a sor végére. Hazai pálya lejtése. Kisétáltunk a szakadó hóban (!) a repülőhöz, én a hátulját választottam (statisztikák szerint ott jobbak a túlélési esélyek).

Csak nem akar indulni a repülő, majd egyszer csak feltűnik egy gép, amin egy emelőkosárban egy fickó egy bazinagy tömlőn keresztük előbb narancssárga, majd citromsárga folyadékot fecskendez a repülő szárnyára. Összeáll bennem a kép, a havazás miatt – és a fagypont miatt – fagyállót öntenek a szárnyakra. Úgy 30 perces késéssel indultunk.

Ryanair – fapados, de udvarias

Departure 2Mind a beszállás, mind pedig az utazás során rettentő udvarias és segítőkész személyzet volt. Mint a leszállásnál kiderült, az egyetlen hölgy légi utaskísérő magyar volt. Ami engem az út során meglepett, hogy a kapitány rendszeresen kommunikált az utasok felé. Tájékoztatott minket, hogy hamarosan kapunk egy kis hamit (feltéve, ha fizetünk érte Euróval, Fonttal vagy bankkártyával), de akkor sem volt rest megszólalni, mikor London felett jártunk.

Pont ott volt egy forduló, és szépen rádőltünk a városra, amit a tudomásunkra hozott, hogy ott kanyarog lent a Temze, bemondta a hőkofot is és, hogy a repülő bal oldalán ülők gyönyörködhetnek a látványban. Mindezt lazán, jól artikuláltan, nem pedig ledarálva. Még viccelődött is, hogy a londoniaknak milyen szép időjárásuk van ma (sütött a nap) és reméli, hogy Birminghamben is ilyen idő fogad minket. Igaz, hogy nincs sok repülési tapasztalatom, de ettől a kaptiánytól megkaptam mindazt, amit a többi repülésem alkalmával hiányoltam: semmi tájékoztatást nem kaptam. Ő pedig elmondta, hogy milyen magasan járunk, hány fok van és még a londoni városnézés is ott volt ugye 🙂 Egyedül egy kifogásom volt vele kapcsolatban, hogy nem túl finoman vezette a gépet, hirtelen fordulók és magasság váltások voltak.

London magasságában amúgy elkezdtünk már ereszkedni, ahogyan a felhők közé értünk, dobálta a gépet rendesen. Leszálláskor lenyomta a kapitány a szokásos dumát, kétszer is elnézést kért a késés miatt, amit a pozsonyi rossz időjárási viszonyokra fogott – valószínűleg jogosan.

És akkor egy kis pro és contra:

pro

– udvarias személyzet

– jo időben olcsó jegyár

– desztinációk széles választéka

– a kapitány tájékoztatója külön pont

contra

– ingyenesen csak egy (tényleg csak 1db) kézipoggyászt lehet vinni

– feladott csomagért fizetni kell

– az online vásárolt jegy árát, bár euróban írta ki, amerikai dollárban vonja le. Ebből adódóan USD-EUR átváltás során az én jegyem 16€-t “drágult”

Ez is érdekelhet:

A nagy utazás

Crufts 2012 Birmingham

Nagy utazás

Holnap elutazom Birminghambe 2 napra. Repülővel.

Még nem votam Angliában sosem, ezért nagy a várakozás a részemről. A Crufts kutyakiállításra megyünk, sok időm nézegetni nem nagyon lesz, de azért beleszippantok a ködös albioni levegőbe. Vagyis nagyon remélem, hogy nem lesz ködös, napos lesz, nagyon napos. És esni sem fog!

Elhatároztam, hogy ez egy olyan utazás lesz, hogy senkitől nem kérek szívességet, és teljesen magam oldom meg az utazást, tömegközlekedéssel, ahol kell.

Honnan induljak?

Adódik a lehetőség, hogy a Budapest Ferihegy Liszt Ferenc reptérről indulok, de elnézve a rendelkezésemre álló időn belül foglalható jegyárakat, gyorsan másik útvonalat kerestem. Már csak azért is, mert Birminghambe direkt járat nem ment akkor, amikor nekem kellett volna.

Pozsonyra esett a választás, mert innen megy a Ryanair fapados légitársaságnak járata közvetlenül Birminghambe. Az ár a kezdetekben eléggé baráti volt (20-30€), majd azért csak sikerült – több bizonytalansági faktor miatt – addig húzni a foglalást, míg egészen 113€-ig kúszott az ára, ami ráadásul egy USD->EUR konverzió miatt végül 130€ lett. Így jártam.

Hogyan jutok el Pozsonyba?

Magyarország észak-déli közlekedése katasztrófa. Aki próbált már mondjuk Pécsről Győrbe eljutni, az tudja, hogy miről beszélek. A Budapest centrikussága az országnak – valamelyest érthető okok miatt – ebben a témában hatványozottan érvényesül. Gondolkoztam azon is, hogy autóval elmegyek Győrbe, majd onnan át Pozsonyba (hogy megspóroljam a reptéri 20€ parkolási díjat), de ez közel lehetetlen küldetésnek bizonyult.

Nincs más hátra, mint előre, gyorsan elfogadtam a tényt: Hévíz-Budapest-Pozsony-Birmingham lesz az útvonal.

Próbálkoztam MÁV járatot nézeni, de Elvira néni nem igazán volt a segítségemre, Budapest-Pozsony viszonylatban árakat megtudni adott járatra vonatkozóan szinte lehetetlen küldetés – online természetesen.

A Volánbusz-Eurolines jóvoltából 4900 Forintból oda-vissza meg tudom tenni a Budapest-Pozsony távolságot.

Holnap reggel 6:30-kor indulok, 9:20-ra ott vagyok, számításaim szerint 10 órára kiérek a reptérre, 11 órakor pedig indul a repülő.

Hazafele kissé bajosabb lesz, mert a repülő már 10 óra magasságában leszáll, de a busz hazafele csak 19 órakor indul. Sebaj, addig élvezem a szlovák vendégszeretetet és legurítok egy (kettő) sört valami krimóban.

A gyors gépelés átka

Kicsit izgalmasra sikeredett a repülőre az online check-in, mivel a rendszer a kódom és az e-mail címem kombinációjára állandó hibát dobott ki. Kb. az egész delelőttöt végig aggódtam, mikoris jött a felismerés és a taktikai facepalm (magyarul arcpálma): rossz e-mail címet adtam meg, egy “t”-betű kimaradt belőle, így persze, hogy nem fogadja el.

Szerencsére, mikor foglaltam a jegyet, akkor kinyomtattam az oldalt magamnak (vagyis lementettem pdf-be, védjük a fákát, nem nyomtatunk feleslegesen!), így a szükséges kód a birtokomban volt.

Az “hibás” e-mail címet gyorsan regisztáltam a gmailen, ha esetleg szükség van még rá, akkor megkapjam a leveleket és a hibás címet és a kódomat beírva, már sikerült is a check-in.

Megvolt mára az izgalom, már csak le kell szállni biztonságban!

Legközelebb Birminghamből jelentkezem!

Ez is érdekelhet:

Utazás a Ryanairrel

Crufts 2012 Birmingham

Facebook=internet

Vannak felhasználók, akik számára az internet egyenlő a facebookkal.

“Micsoda?! Hogy lehet valaki ilyen korlátolt? Atyaég! Facepalm (magyarul arcpálma).” Ilyen és ehhez hasonló kritikákkal illetik többen (beleértve magamat is) azokat, akikre a fenti állítás igaz.

Álljunk meg Béláim és gondolkozzunk!

Mire való az internet?

Hülye kérdés! Teljesen az egyéntől függ, hogy ki mire használja az internetben rejlő lehetőségeket, adottságokat. Van, aki információ szerzésre, van, aki információ közlésre vagy ezek keverékére. A lényeg, az információ szabad áramlása.

Az internet hőskorában viszonylag nagy számítástechnikai ismeretkre volt szükség, hogy eligazodjon az ember a világhálón. Ahogy könnyebbé vált az internet elérése, úgy fejlődtek a hozzá csatolt eszközök, szolgáltatások. 10 éve még UTP kábelt húztunk akár a családi házba is, ma meg csak veszünk egy (vagy kettő) wifi routert. Az e-mail, a hangátvitel, a videókonferencia, a web2.0 szolgáltatások a mindennapjaink részévé váltak.

Az átlag felhasználó

Hírt, bulvárt olvas, kapcsolatot tart ismerősökkel, vicces e-maileket körbeküld, megmenti az éhező kutyát/macskát/lovat, eltűnt gyereket/nagymamát/nagypapát felkutat, videót néz, zenét hallgat, képeket nézeget, kikapcsolódik, szórakozik.

Egy szóval szociális, közösségi életet él gépek sorozatának segítségével. Paradox, ugye?

Régen (értsd facebook éra előtt), a felsorolt tevékenységekhez mind-mind külön honlapra kellett ellátogatni, külön alkalmazást kellett használni. Mindegyik magában hordozta a hibalehetőséget, hogy nem elérhető, hogy megszűnik, hogy a regisztráció nem sikerül, hogy leáll a szerver, hogy …

A megosztás hatalma

A közösségi média kiindulási gondolata az volt, hogy a privát életben is ismerős emberek egymással tartsák a kapcsolatot, tudomást szerezzenek az életükben bekövetkezett változásokról. Az idő folyamán ez a látszólag kétirányú (de tulajdonképpen csak információt közlő) folyamat átalakult valós, közösségi tartalomszolgáltatássá.

Minden felhasználó a saját profiljának egyszemélyes szerkesztője, kiadója lett. A valós ismerősök mellett megjelentek az ismeretlen, vagy csak a virtuális világban ismerős személyek. Tágult az ismerettségi kör, erősödött a kétirányú kommunikáció.

A facebook felismerte, hogy az átlag felszanálónak, semmi más nem kell, mint az alapvető emberi közösségi kommunikációs eszközök legegyszerűbb, internetes változata.

Az egyszemélyes szerkesztők észrevétlenül hírforrássá váltak, kialakult a modern szájhagyomány: a megosztás!

  • Hallottam egy “hírt”! -> Megosztom! (pletyka)
  • Olvastam egy hírt! -> Megosztom! (beszélgetés, hogy mi történt a héten)
  • Láttam egy jó házat, lefotóztam! -> Megosztom! (fényképalbum lapozgatás)
  • Van egy új kedvencem amit a YouTube-on láttam/hallottam! -> Megosztom! (a rádióból felvettem “kazira”, kölcsönadom)
Nagyon jól meg lehetett figyelni, hogy a “pro” felhasználók zsörtölődése akkor lett gyakoribb, mikor Zuckerbergék csavartak egy kicsit a facebook felületén és jóval egyszerűbbé vált a képfeltöltés, a megosztás, a továbbosztás.

Mit nyújt a facebook az átlag felhasználónak?

Mindent, amire szüksége lehet a virtuális világban. A facebook akarva-akaratlanul elkezdte kiszolgálni az átlag felhasználói igényeket azzal, hogy a funckiók használatát leegyszerűsítette. Így komolyabb IT ismeretek nélkül élhet ma már valaki közösségi életet az interneten. Ráadásul mindent egy helyen.

  • megosztás – Minek írjon valaki blogot, ha a megosztásaival ugyanezt megteheti a hírolyamában? Ráadásul a valós vagy (még) virtuális ismerőseihez tud beszélni.
  • fotóalbum – Minek regisztráljon valaki egy külön fotós szolgáltatásra (amiért adott esetben még fizetni is kell), ha a képeit feltöltheti a profilja alá a fotóalbumokba?
  • játékok – Minek vásároljon valaki meg egy játékot, ha talál magának a milliónyi külső fejlesztő által készített, ingyenesen használhatóak között?
  • chat – Minek vesződjön valaki külön chat/hang-és/vagy videóhívásra alkalmas program telepítésével?
  • hírforrás – Minek böngésszen valaki órákon át hírportálokat, mikor az ismerősei vagy számára fontosnak tartott “tartalomszolgáltatók” megosztásaiból megkapja a számára szükséges információkat?
  • pletykaforrás – Minek hívogassa valaki az ismerőseit, hogy “te, mi történt az xy-al, tényleg szakítottak?”, mikor a legtöbb esetben a szakítás után fél órán belül megjelenik az értesítés: xy mostantól egyedülálló?
  • Küldd tovább! – A postai továbbküldős levelekkel kezdődött, százas nagyságrendű e-mail címet tartalmazó továbbított levelekben folytatódott, majd manapság facebook falon megosztott felhívásban csúcsosodik ki. Elpusztíthatatlan.
  • zene – Ha van zene iránt különösen rajongó ismerősöd, akár egy egész estés műsort tud neked szerkeszteni, például YouTube megosztásokból.
  • vélemények – Mindenki, mindig, mindenhez ért. Ez alap.
  • szórakozás – elbutulás – Neked van már Indián neved? És előző életedben szöcske vagy májmétely voltál?
  • tanulás – Minek menjen az ember külön kurzusokra, mikor a facebookon belül el tud érni hivatkozásokat okosságokhoz? Vagy feltesz egy kérdést és az ismerősei 5-10 percen belül mondják a választ.

Az átlag felhasználó igényeit, az internetnek ez a szűk, de változatos szelete ki tudja elégíteni. Nem kell hozzá többszörösen regisztrálni, programot beállítani, bűvészkedni, varázsolni. Naponta egy alkalommal be kell lépni a facebookra és használni! Ennyi.

Most akkor mi van?!

Ha továbbra sem érted, hogyan mondhat valaki olyat, hogy neki a facebook az internet és/vagy az internet az a facebook, akkor valószínűleg te nem vagy egy átlag felhasználó.

És, hogy meddig tart a facebook sikere? Addig, míg okosak annyira, hogy nem fordulnak a felhasználóik ellen, mint ahogyan tette azt az iwiw.

 

Más útburkolati jelek

Ma takarítottam a dropbox könyvtáramban, és megtaláltam egy 2008-as videót, melynek röviden a Demszky és az ellentmondás feloldása címet lehetne adni.

Eltelt már 4 év, ez a szarházi is eltakarodott (jött helyére másik), de még mindig ökölbe szorul a kezem, mikor megnézem.

Figyeljük meg a kétségbeesett érvelési sort: master->csicskás->és az ész, a nő! 🙂 (ez most bók volt hölgyeim!)

Ó iwiw, ó te szegény!

Az iwiw halott. Ez egy definíció tény.

Definíciónak nevezzük általában egy fogalomnak, vagy egy jel (például egy nyelvikifejezés) jelentésének meghatározását. A filozófiábanlogikában, és általában a tudományokban, a definíció avagy meghatározás szót ennél szűkebb értelemben használjuk, a felhasznált szakkifejezések és fogalmak tudományos igényű meghatározását értjük definíción. A legszigorúbb igényességgel a matematikalép fel, egy matematikai definíció akkor helyes, ha bármely szóba jövő dolog esetén egyértelműen meghatározott, hogy kielégíti-e a definíciót vagy sem.

forrás: wikipédia

A 2010 decemberében, a designpirates által készített szerkesztői, azaz a mito által készített új designnal próbáltak egy kis új életet lehelni bele, de úgy látom nem sikerült.

Már csak azért sem, mert nem látok a működtetés mögött semmi átgondoltságot. Vegyül példának ezt a hírboxot a jobb sarokban. Alapvetően nem lenne egy rossz találmány, mert ha már szósöl médiával szúrom el az értékes időt, legalább kapok egy hírek kivonatot is. Művelődjön a paraszt.

Tegyük fel, hogy érdekel is a hír, mint mondjuk ez a mai gyöngyszem, hogy a mi “Fittipaldink” szabadul.

Egye fene, rákattintok.

Első kattintás

Eljutunk erre az oldalra, ahol kapok az arcomba még több igényes hírt, látom 20 db zsíros ember profilképét és ugyanazt az információt Buci kapcsán, amit eddig.

Apu ökölbe szorult keze vagyok” – csak, hogy egy klasszikust idézzek.

Ha még hajt a kíváncsiság, kattintok még egyet, gyere Buci, gyí!

Második kattintás

Te is azt hiszed, hogy itt már végre érdemi információhoz jutsz, ugye?

Tévedsz kedves barátom, mert neeeem. Megnézheted, hogy az iwiw még megmaradt, oldschool, jobbára 40 plusszos olvasóközönsége mit szól a 2 soros “hírhez”.

“Márti! ..Te hol élsz?? …más ezért nem 5 hónapot, hanem 5 évet kapott volna!! …de a maradékot majd lehúzza ezután…”

“megérdemelte,leülte…de mit akarnak még ennyi idő távlatában?ha az öregnek romlik az állapota,az lehet már a kora miatt van és nem a baleset miatt…lehúzás az egész”

“hmmm jha ha Te így jársz, simán 5 év…ő mivel celeb, óvatos a bíró…..”

Kapja az ívet a művészúr, én meg az agyideg-görcsöt.

Harmadik kattintás

A címre, vagy a forrásra kattintva végre eljutok a kívánt tartalomhoz. Persze hamar rájövök, hogy nem érte meg a fáradtságot – egy másodikas kisiskolás jobb cikket írna Buci bácsiról. De ez legyen az én bajom.

Nem értem

Bevallom, nem értem a logikát a rendszer mögött. Tegyük félre az agyatlanságot, hogy ennyit kell kattintanom, mire eljutok a kívánt tartalomhoz, és nézzük pl. az utolsó oldal, a kommentelés értelmét.

Mire kommentel a kedves felhasználó? Arra a két sorra? Vagy vette a fáradtságot, elkattintgatott a cikkig a külső forráson, majd a böngésző vissza gombjával visszamegy az iwiw-re és elmondja a véleményét? Kétlem. Már csak azért is, mert egy blikk szintű bulvárlap online oldala az erre fogékonyakat ott tartja az ő oldalukon és újabb mocskot tol az arcukba.

És, hogy egy újabb klasszikust idézzek “Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.” (Ford Fairlane kalandjai).

Kb. ennyi a véleményem, ez így fájdalmas.

Jó ebédhez szól a nóta!

Ma a SoundCloudon böngészgettem, mikor az utamba került egy saját művem. Mivel az elkészülte óta vannak új olvasóim, ezért gondoltam most megosztom újra.

A Kocsmazaj – Szeretni volna jó című dalából készült remixemet anno többször is megénekeltem a blogomon, volt két részes “Hogyan készült?” cikk (1. rész, 2. rész) is.

Szóljon hát a jó ebéhez a jó nóta! 🙂

És íme az eredeti dal: