Kategóriák
Blog

Patrice Lumumba

A muraui (kreischbergi) síelésről tartott beszámolóm ötödik napján már írtam egy italról, amelyet előszeretettel fogyasztanak a hüttékbe betérők. A lumumba fogyasztó fotómat kitettem facebookra is, ahol barátnőm jegyezte meg, hogy az nem lumbumba, hanem lubumba. Ő is rosszul tudta, én is rosszul tudtam, az ital neve, mint kiderült lumumba. A wikipédia szócikkben egyértelmű utalást találunk rá, hogy az ital a nevét egy kongói politikusról Patrice Lumumbáról kapta.

Ki is az a Patrice Lumumba?

Patrice Émery Lumumba 1925. július 2-án született , afrikai antikolonialista politikai vezető, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke.

Lumumba vezetésével az állam 1960 júniusában elnyerte teljes függetlenségét Belgiumtól. Alig tíz héttel a függetlenség kikiáltása után kormányát egy, az ENSZ támogatásával a belga kormány által kitervelt és lebonyolított összeesküvés során lemondatták (lásd: Kongói válság), őt pedig törvényellenes módon és megalapozatlan indokok alapján – a térségben állomásozó ENSZ békefenntartók jelenléte ellenére – bebörtönözték és később kivégezték Élisabethville-ben (mai nevén Lubumbashi) .

(forrás: Wikipédia)

Ami igazából az érdekesség vele kapcsolatban, hogy mikor elmeséltem szüleimnek és nagybátyámnak, hogy honnan ered az aznap délben a sípályán elfogyasztott ital neve, akkor nagybátyám felnevetett: „Jaa, Patrcie Lumumba? Hát őt ismerem! Volt is ilyen utca Budapesten!”.

És tényleg, a mai Róna utca viselte a szocializmusban Lumumba nevét. És, hogy miért? Az ok nagyon egyszerű. Mikor 1960-ban kitört a polgárháború, a nyugati hatalmak ellenében a Szovjetunió Lumumba és Kongó mellé állt. Innen tehát a nagy Szovjet-Lumumba barátság, és ezért neveztek el róla utcát Magyarországon.

Kategóriák
Blog

Murau síelés 6. nap

Az időjárás kiszúrt velünk. Fent a hegyen +3 fok van, olvad a hó. A völgyben +9 fok, de a pálya középső szakaszain is tiszta vizes a hó.

Ugyanakkor a kedvenc 9-es pályámon meg akkora szél tombol, hogy a libegős felvonót le is zárták és a csákányos felvonó is nagyon lassan haladt csak. A pályán a hó jó lenne, de az erős szél és a hófúvás miatt a látási viszonyok nagyon rosszak.

Rápróbáltunk a 6-os lift pályáira (15,17), de ott meg a hó minősége a határeset és a nagyon szar között ingadozott és még sokan is voltak. Így hát rövid tanakodás és ideológia gyártás után lejöttünk a hegyről. Ennyi volt a muraui, kreischbergi síelés.

Így a végére rájöttem, hogy nem is Murau síelés a jó megnevezés, mert a síparadicsom neve Kreischberg, na mindegy!

Mielőtt azonban zárnám a posztsorozatot, egy mókás történet. A reggeli felvonózáskor egy kabinba kerültem egy három fős magyar családdal és 2 osztrák kislánnyal, kb. 8-10 évesek lehettek. Az egyiknek nagyon tetszhettem, mert már a beszálláskor mosolygott, majd kb. az út felénél összeszedte minden bátorságát és megszólított: „Sprechen Sie Deutsch?”

Miután közöltem, hogy egy kicsit, a másik megkérdezte, hogy Ausztriából való vagyok-e, mondtam, hogy nem, magyar vagyok. Ekkor a három magyar utitársam elkussolt, a kislányok pedig tovább meséltek. Tegnap 5 magyarral lifteztek együtt, és azokkal is beszélgettek. Magyarországon mindenki tud kicsit németül? Hangzott el a kérdés, de közöltem, hogy koránt sincs ez így. Majd arról faggattak, hogy vajon nekem rokonaim vannak itt, hogy németül beszélek? Hát helló, iskolában tanultam! Még pár mosoly, majd megérkeztünk a végállomáshoz és elköszöntünk. Gyermeki őszinteség és nyíltság, ritka.

Just for the record

És akkor utoljára és kicsit kibővítve, térkép itt:

A skiline.cc adatai alapján a 6 nap alatt síeltem összesen 140,6 km-t, 71 alkalommal használtam a különböző felvonókat, összesen 27.328 m szintemelkedést tudtam magam mögött.

A MotionX-GPS adatai alapján a legnagyobb sebességem 69,6 km/h volt, a legnagyobb napi síelés pedig 50,8 km volt (ezt ugye kb. kettővel lehet osztani a felvonók miatt).

Name: Track 015
Date: 2012.02.24. 10:07 am
Map:
(valid until Aug 22, 2012)
View on Map
Distance: 21,2 kilometers
Elapsed Time: 1:54:48
Avg Speed: 11,1 km/h
Max Speed: 58,1 km/h
Avg Pace: 5′ 24″ per km
Min Altitude: 1 008 m
Max Altitude: 2 101 m
Start Time: 2012-02-24T09:07:05Z
Start Location:
Latitude: 47.081261º N
Longitude: 14.061436º E
End Location:
Latitude: 47.099205º N
Longitude: 14.085312º E
Kategóriák
Blog

Murau síelés 5. nap

A mai nap végre sikerült tényleg időben elindulni, bár a felvonónál megint nagy sor volt. Korán (9 körül) már a pályán voltunk és szinte üres pályákon sikerült síelnünk.

A reggeli órákban még nem volt annyira zavaró, de fél10-10 fele már nagyon komoly szél kezdett el fújni. Ami még alapból nem lett volna gond, de fújta nagyon a havat, aminek végeredménye az lett, hogy holdbéli táj kerekedett a sípályán. Látványnak még ez is elment volna, de a megérkező felhők, plusz a tenger apró hullámzására hasonlító hófúvás gyakorlatilag kontúr és kontrasztmentessé tette a sípályát. Nem láttuk hol van és hol nincs bucka, nagyobb hócsomó. Ennek ellenére sikerült felállítanom a sebességi rekordot, 69,6 km/h. Az egyik lesiklásomnál éreztem, hogy nagyon jól megyek, valószínű ez volt a gyors köröm 🙂

Egy darabig küzdöttünk, de mindezen faktorok összessége miatt úgy döntöttünk, ma megtartjuk a pihenőnapot. Előtte azért elfogyasztottunk egy Lumumbát, ami a sípályák redbullja, kakaó rummal, tejszínhabbal.

Ebéd és egy laza pihenés után elindultunk Murauba várost nézni. Nagyon kellemes kis középkori város, érdemes ide tavasszal, nyáron is ellátogatni. Ahogy a város neve is utal rá, a Mura folyó szeli keresztül, ami a Salzburg tartománybeli Obertauernben ered és magyarországi szakasza is van, ahol található a Muravidék.

Majd 2 órát mászkáltunk a városban, ahol több érdekes építészeti látványosság is található. Az egyik ilyen az Open Space nevű kávézó, étterem, szálloda. Egy remek példa arra, hogy az osztrákok eléggé merészek építészet terén, és nem félnek ötvözni a régit az újjal. És, hogy mindez átmegy a műemlékvédelem bürokratikus rendszerén is…kész csoda!

Nagyon szép az óváros is, az épületek és a környezetük rendezett, jól karbantartott – mint általában az osztrák városok, falvak.

A többi kép majd Flickr-en fent lesz, kiéltem kicsit a reklámtábla és kirakat mániámat is, fotóztam őket rendesen 🙂

Holnap jön az utolsó megmérettetés, aztán szombaton irány haza.

Update: Megint kimaradt, szóval Just for the record:

Térkép itt.

Name: Track 014
Date: 2012.02.23. 9:20 am
Map:
(valid until Aug 21, 2012)
View on Map
Distance: 34,2 kilometers
Elapsed Time: 3:42:36
Avg Speed: 9,2 km/h
Max Speed: 69,6 km/h
Avg Pace: 6′ 30″ per km
Min Altitude: 857 m
Max Altitude: 2 127 m
Start Time: 2012-02-23T08:20:00Z
Start Location:
Latitude: 47.096544º N
Longitude: 14.082353º E
End Location:
Latitude: 47.100175º N
Longitude: 14.086665º E
Kategóriák
Blog

Murau síelés 4. nap

A tegnapi jó idő ma folytatódott. Már kora reggel a völgyben is ragyogó napsütés volt. Időben elindultunk, 9:25-kor már a pályán voltunk. Azt már kifigyeltük, hogy a népek 10 óra körül jönnek csak a pályára, így ha 8:30-as liftnyitásra odaérünk, nagyon jó minőségű, takarított pályákat találunk (a holnapi terv pont ez).

Igaz, csak fél órával a tömeg előtt értünk, de még tudtunk csúszni 2-3-at úgy, hogy nem volt tele a pálya és a felvonóknál sem kellett rém sokat várni.

CarvingDélben én lejöttem és magamhoz vettem a fotóapparátot, mert még tegnap eldöntöttem, hogy a 9-es pálya egy szakaszán a délutáni napban fotózni fogok. Nem a megszokott beállítás, mert a síelőknek hátulról, nekem pedig szemből süt a nap, de pont ezt akartam. Olyan képeket akartam, ahol a porzó hó a nap által megvilágítva érdekes hatást kelt.

A fotós táskám relative nagy, így a felvonózás nem volt egy leányálom vele, rákényszerültem a csákányos felvonóra, de nem bántam, mert sokkal gyorsabb. Az egyik utam során egy helyi idősebb, kb. 70 év körüli úrral is jót elbeszélgettem németül. A felvonó végén csak lestem, hogy milyen lazasággal ment rá a fekete pályára.

Egész sok jó fotót sikerült csinálnom, még engem is meglepett az eredmény.

The "Pro"A fotózás utáni második lecsúszásom során nagyon jól ment a léc, éleztem, bedőltem, a pálya császára voltam. Majd hirtelen előttem termett egy hölgy, akit ugyan sikerült (majdnem) kikerülnöm, de ő hátranézés nélkül még közelebb került hozzám és, hogy elkerüljem a teljes ütközést, irányítottan estem. A lécem orra így is beleakadt az övébe, ezért egy laza bukfencet is nyomtam, a lécem leoldott. A fejem bevertem kicsit a hóba, de semmi komoly. A hölgy sértetlenül megúszta a manővert.

Ma volt az első nap, hogy 4 óráig fent voltunk a hegyen, kihasználtuk az időt rendesen. Felfedeztem egy új pályakombinációt is, amiben van egy kis kék, fekete, majd piros szakasz. Holnap ezen fogok menni.

Update: Miért nem szóltok? Lemaradt a Just for the record rész és a térkép 🙂

Name: Track 013
Date: 2012.02.22. 9:25 am
Map:
(valid until Aug 20, 2012)
View on Map
Distance: 50,8 kilometers
Elapsed Time: 4:44:31
Avg Speed: 10,7 km/h
Max Speed: 68,8 km/h
Avg Pace: 5′ 36″ per km
Min Altitude: 862 m
Max Altitude: 2 122 m
Start Time: 2012-02-22T08:25:35Z
Start Location:
Latitude: 47.065718º N
Longitude: 14.044151º E
End Location:
Latitude: 47.084288º N
Longitude: 14.064932º E
Kategóriák
Blog

Murau síelés 3. nap

Ha minden jól megy, végre utolérem magam 🙂

A haramadik nap már nem kicsit izomlázzal ébredtem, de ami meglepő, hogy nem a combomat érzem a legjobban. Hanem a hátam és a kezem, aminek szokatlan a hirtelen jött terhelés.

Leginkább a csuklómmal van gond, a felvonók előtt a bothasználat miatt egy teljesen szürreális fokban kifordított csuklómozdulat van, aminek az eredménye az, hogy szépen meg is erőltettem. Ma már be kellett kennem egy kis Fastum géllel (vényköteles termék – hogy egy kis patikablog téma is legyen).

Node! A völgyben eléggé zord idő volt, mikor reggel elindultunk, de már a kabinos felvonó végállomására érve (1771m) látszott, hogy nagyon szép napos időnk lesz. A hegytetőre érve (2014m) pedig olyan látvány fogadott minket, ami igazán ritka pl. Magyarországon. Úgy nézett ki a völgy, mintha egy tengert néznénk és pár szigetként látszottak csak a 2000m feletti hegycsúcsok. Sajnos az iPhone-al készített fotók nem adják vissza teljesen a látványt.

A hó is tökéletes volt, ez a végsebességemen is meglátszott: 68,3 km/h

Napközben párszor megálltunk pihenni, elcsúszott 1 Almdudler meg a pohár helyi sör is. Még napoztam is!

Délután megint kifogástalan ebéd/uzsonna édesanyám jóvoltából, borozgatás, ulti (amit már kicsit unok…).

Holnap izgalmas nap lesz, mert ha megint ilyen szép idő lesz, akkor a síelés mellett fotózni is fogok, már kinéztem magamnak egy helyet a 9-es pályán, ahonnan remélhetőleg jó fotókat fogok lőni a síelőkről 🙂

És a szokásos just for the record és térkép:

Name: Track 012
Date: 2012.02.21. 10:02 am
Map:
(valid until Aug 19, 2012)
View on Map
Distance: 42,3 kilometers
Elapsed Time: 5:55:10
Avg Speed: 7,1 km/h
Max Speed: 68,3 km/h
Avg Pace: 8′ 24″ per km
Min Altitude: 0 m
Max Altitude: 2 143 m
Start Time: 2012-02-21T09:02:51Z
Start Location:
Latitude: 47.077781º N
Longitude: 14.055818º E
End Location:
Latitude: 47.056268º N
Longitude: 14.048606º E

 

Kategóriák
Blog

Murau síelés 2. nap

A síelésünk második napja kicsit érdekesre sikeredett. Este szó szerint zuhogott a hó, így reggelre a hegyen várt minket kb. 10-15 cm (egy helyi emberke szerint 20cm) friss hó.

Mindez a pályák takarítása után, tehát reggelre kvázi friss hó várt minket a pályán. A friss hónak mindig örülünk,bár ebben az esetben ez most kicsit üröm lett: túl sok hóbucka képződött, ami szinte egész délelőttre megnehezítette a dolgunkat. Én még azért bírtam az iramot, de éreztem, hogy az én lábamat is jobban igénybe veszi.

A végsebességemen is meglátszik, hogy nem tudtam annyira felgyorsulni a sok friss jó miatt.

Így aztán hamarabb be is fejeztük, viszont így alkalmunk volt egy helyi farsangi szokást, ami kvázi a busójárásnak felel meg itt. Körbejártak minden szállást és mindenhol eljárták a téltemető kis táncukat.

Vacsi, ulti, alvás.

A MotionX-GPS amúgy valamiért nem mindig akarja rögzíteni nekem, hogy merre jártam, keresek valami finombeállítást. Íme a térkép.

Just for the record:

Name: Track 011
Date: 2012.02.20. 10:55 am
Map:
(valid until Aug 18, 2012)
View on Map
Distance: 32,4 kilometers
Elapsed Time: 3:58:36
Avg Speed: 8,1 km/h
Max Speed: 56,5 km/h
Avg Pace: 7′ 22″ per km
Min Altitude: 960 m
Max Altitude: 2 121 m
Start Time: 2012-02-20T09:55:56Z
Start Location:
Latitude: 47.062272º N
Longitude: 14.060967º E
End Location:
Latitude: 47.099266º N
Longitude: 14.085355º E
Kategóriák
Blog

Murau síelés 1. nap

Az tetszik a legjobban a szállásunkban, hogy rettentő logikusan, átgondoltan építették fel. Vannak szigorú szabályok, amiket be kell tartani, de mindegyik érthető.

Az egyik ilyen például, hogy síbakancsban nem szabad a szállodába bemenni. Egyáltalán.

Van viszont egy nagyon okosan kialakított síléc és síbakancs tároló. Ide papucsban lehet lemenni, zárható, chipkártyával nyitható, kamerával védett. Egyértelmű piktogramokkal jelzik, hogy merre lehet kimenni síbakancsban. Az ajtó másik oldalán egy lépcsőn keresztül a picéből az utcára juthatunk, ahonnan megközelíthető a sípálya.

A pincében található raktár amúgy fűtött, így reggelre meleg és száraz cipők várnak minket. Zseniális.

Az első nap mindig fárasztó lehet, főleg, ha a kondi nincs teljesen rendben.

Reggel 10 körül kezdtük a síelést, bőséges reggeli után. A muraui sípályákra a parkolóból egy kabinos, 6 személyes lifttel lehet feljutni, ahonnan egy csákányos felvonó visz fel a hegytetőre.

Az időjárás felemás volt, inkább felhős, szerencsére szél nem fújt, csak hideg volt. Egy idő után már nem volt őszinte a mosolyunk.

Apróbb pihenéseket beiktatva, felfedeztük a pályákat, szinte mindegyiken végigmentünk. Piros pályák is nagyon jók, szélesek, nem buckásak. A combot azért igénybe veszi, de jó technikával kényelmesen síelhető, nem kell szenvedni a pályán.

A hüttékben a szokásos idióta osztrák alpesi-techno-italo-disco-pop zene keveréke megy, még szerencse, hogy a serriserrilédi korszak már végetért.

Viszonylag korán lejöttünk a hegyről, elfáradtunk. Olyannyira, hogy bár sosem szoktam, délutáni szunyókálás jött. Aztán kiadós vacsi édesanyám jóvoltából, majd a 0. napi póker után ulti! Hát, van még mit tanulom belőle az biztos.

És egy ráadás érdekesség: a telefonomon a Motion-X GPS app-et használom, hogy rögzítsem merre jártunk. A sípályán viszont olyan chipkártyás rendszer működik, ami a felvonóhasználatot rögzíti és a netről elérhető a www.skiline.cc oldalról. Erről láthatsz most itt egy grafikont.

Érdekesség képpen, mindez térképen a Motion-X GPS jóvoltából:

Just for the record:

Date: 2012.02.19. 9:46 am
Map:
(valid until Aug 17, 2012)
View on Map
Distance: 36,8 kilometers
Elapsed Time: 4:17:36
Avg Speed: 8,6 km/h
Max Speed: 60,4 km/h
Avg Pace: 7′ 00″ per km
Min Altitude: 0 m
Max Altitude: 2 121 m
Start Time: 2012-02-19T08:46:33Z
Start Location:
Latitude: 47.092819º N
Longitude: 14.077842º E
End Location:
Latitude: 47.100120º N
Longitude: 14.086534º E
Kategóriák
Blog

Murau síelés 0. nap

Idén, egy hirtelen jött ötlet és egy szerencsés véletlen folytán, egy ismerős üdülési jogán keresztül, sikerült összehozni egy egyhetes síelést Murauban a Kreischberg nevű síparadicsomban, aminek most a nulladik napját osztom meg veled.

Nagybátyámmal utaztam, aki mérnök ember, így nem lehet viccelni az indulási-érkezési időkkel: reggel fél 10-re jött értem, majd indultunk Murauba. A 4 óra 8 perces utat, egy pihenőt beiktatva 4óra 40 perc alatt abszolváltuk is, igaz voltak kétségeim afelől, hogy épségben ideérünk-e… Útközben érintettünk két, 10km-es alagutat, amik használatáért fizetni kellett 7,5€-t.

A szállás

A szállásunk egy szemre eléggé tetszetős apartman hotelben van, a Club-hotel Kreischbergben. Ez üdülési jog vásárlás (fenttartás) alapon, klubrendszerben működő apartman hotel, nem tudom milyen tulajdonosi háttérrel, de itt mindenki magyar. Szerintem még a takarítók is. Ez engem kicsit zavar, ha már külföldre megyek, nem szeretnék mindenhol magyarokba botlani.

A szobánkat 16 órától lehetett átvenni és egyúttal bejelentkezni, ami eléggé magyarosra sikeredett. Előbb egy kis asztalhoz „tereltek” mindenkit, ahol leegyeztették az üdülési jogot, majd a recepcióhoz, ahol pedig megkaptuk a tényleges szobabelépőt, UTP kábelt (magyarul netkábelt). A képek jól mutatják, hogy a poén nagyon is igaz: „Lerohanta, mint magyar a svédasztalt!”

Én személy szerint nem favorizálom az ilyen csereüdülési klubrendszereket, szerintem hibás a modell és több a fenntartás és a befektetés, mint amennyit az ember ki tud használni. Persze vannak, akik esküsznek rá.

Két féle vendégtípust véltem felfedezni:

  • a nagyszájú, mindenért reklamálok, hiszen rengeteg pénzt fektettem a rendszerbe
  • a jogos üdülést kihasználó szerény vendéget, aki félve mer szólni bármiért is, mivel úgy érzi: szívességet tesznek neki, hogy itt üdülhet

A recepciósok hozáállása és a szolgáltatások tájékoztatása is eléggé magyaros, a magyar vendégekhez igazított. Persze, (részben) jogosan. Míg mindenki lerohanta az asztalt, majd a pultot, mivel nem siettünk sehova (ma már úgysem síelünk), szépen a lobbyban ülve kivártuk, míg a vendégcsorda levonul és a végén intéztük el az egész bejelentkezést. Végighallgatva, a spontán adódó problémákat abszolút érthető volt minden „magyaros” motívum. Persze attól, hogy más vendég paraszt és már a megérkezésének pillanatában magas C-n kezdi a társalgást, attól még nem kell mindenkiről ugyanezt feltételezni…

Kértem wifi kódot, amik már egy kártyán kinyomtatva elő voltak készítve, de nem igazán akartak adni. A magyarázat az volt, hogy ha este lemegyek a lobbyba, szívesen odaadják, mert az a tapasztalat, hogy ha bejelentkezéskor odaadják, akkor lenyúlják a kis kártyát (házilag készített laminált kártya).

Namost:

  • kb. 50 Ft a pótlás
  • ha egy papírra leírja, a célját ugyanúgy eléri és azt akár haza is vihetem
  • már itt  is a kollektív bűnösség?

A hölgy látta, hogy azért nem az éppen elfogyó horda egyik tagjával áll szemben, és értelmes hangnemre váltott. Mivel megígértem neki, hogy akár 1 óra múlva visszaadom neki a kártyát, adott egyet. Gondoltam, meglepem: gyorsan lefotóztam, majd visszaadtam neki. Ennyi.

Bepakoltunk, felmértük a terepet, majd este lett. A sípályákon szorgosan dolgoznak a munkagépek, holnap pedig felmérjük a pályákat is.

A leírtak és a látott térkép alapján frankós kis pályák lesznek, pont tegnapi nap volt itt Freestyle Világkupa (közben rájöttem, hogy lehet, hogy nem a szombati turnusváltásnak szólt a tüzijáték, hanem ennek a világkupának mintegy záróakkordja volt ez 🙂 ).

Az idő jónak ígérkezik, a Motion-X GPS (a legrondább, de leghasznosabb GPS app iPhone-ra) pedig rögzíti majd, mennyit és merre jártam.

Jah, és a sípályának még külön App-je is van, hihetetlen.

Kategóriák
Blog

Nincs mit

Sokszor én is beleesek abba a hibába, hogy ha segítek valakinek (önzetlenül, őszintén), akkor amikor az illető megköszöni azt, én csak annyit válaszolok: nincs mit. Pedig van, és a köszönöm az „ellentételezésre” tökéletesen elég.

De leginkább van rá sokkal szebb szavunk: szívesen. Nem beszélve arról, hogy a „nincs mit” tökéletes elindítója a szívességek ördögi körének.

Míg, ha azt mondom, szívesen, akkor megtettem, megköszönték, elfogadtam, ügy lezárva.

Neked mi erről a véleményed?

Kategóriák
Blog

Hogyan készítsünk avatárt magunknak?

Napjaink webes szolgáltatásaiban szinte kivétel nélkül lehetőségünk van beállítani profilképet, vagy más néven avatárt.

Avatár: sajnos magyar szócikk nincs hozzá a WikiPedián, az  angol verzió azt mondja róla, hogy a számítástechnikában, IT világban, a felhasználó grafikus megtestesítője, alteregója. Különösen fórumokon (oldschool) és közösségi médiában van jelentősége, ahol az avatár mellé egy felhasználói név, becenév is társul a kettő szorosan összefügg.

Vannak szolgáltatások, melyek bélyegképként aposztrofálják és lehetőséget adnak az általánosságban 30×30 és 75×75 pixel méret között mozgó kis képek testre szabására. Ilyen például a facebook, ahol a feltöltött profilkép bélyegkép megfelelőjét beállíthatjuk úgy, hogy a kis négyzetben mozgatva, a nagyobb (de átméretezett) kép látható részét állítjuk be.

Általánosságban elmondható, hogy egy avatár (profilkép) 99%-ban négyzet alakú. Éppen ezért, ha az adott szolgáltatás nem ad lehetőséget, hogy kiválasszuk azt a részt a képből, amit fontosnak tartunk megjeleníteni avatárként, akkor érdemes odafigyelni a feltöltött kép „vágására”.

Miért fontos ez?

Közösségi média szolgáltatások esetében nem csak a weben, de a mobil eszközökön is nagy hangsúlyt kap az avatár. Azért, mert mikor gyorsan átfutunk egy listát, amiben a hozzászólások vannak, a profilképek alapján sokkal könnyebb megtalálni egy adott felhasználót, mint a név alapján. Egy jó avatár sokmindent elárulhat tulajdonosáról, az IT világgal való kapcsolatáról, de ugyanakkor félre is vezethet.

Ne várj ebben a bejegyzésben egzakt tudományos magyarázatot, csak a saját véleményem irom le, hogy nekem melyik profilkép megoldások tetszenek és milyen hibákat látok bennük. A twitteres ismerőseimen keresztül mutatok neked most pár példát, hogy mire érdemes figyelni, mikor profilképet, avatárt készítesz, választasz magadnak.

A twitter

A twitter egy gyors üzenetváltásra alkalmas szolgáltatás, mely mára már szinte minden (okos)mobil eszközön elérhető. Van aki utálja, van aki egyenesen függő. Én azért szeretem, mert gyors információszerzésre tökéletes és mert jó arcok vannak rajta! 🙂

A twitter a profilkép feltöltésekor nem ad lehetőséget (egyelőre) arra, hogy beállíthassuk, melyik és mekkora rész látszódjon a képből. Ahogy észrevettem, nem egyértelmű, hogy felülre-alulra, jobb-bal oldalra vagy középre vág automatikusan, de mintha valami algoritmus azért végezne egy kis képelemzést, látni fogod a példákon. Ezért, ha nem négyzet alakú képet töltesz fel, érdekes avatárok keletkezhetnek.

Nem elég azonban az alakra odafigyelni, érdemes megfontolni, hogy mennyire „közeli” képet teszel fel, hiszen a majdani 50×50 pixeles méretben nem látszik minden apró részlet.

A profik

Csak így neveztem el azokat az ismerőseimet, akik odafigyeltek a profilkép választásuknál arra, hogy bizony négyzet alakú lesz a végeredmény, és nem bízták a véletlenre, hogy a twitter képfeldolgozója vajon hogyan fogja „megvágni” a képet. Ezen túl, még a minőségre is figyeltek, profi, műtermi fotók, vagy ügyes amatőr beállítások.

@amby_hu

@b_konrad

(Konrád képe azért nem tökéletes, 11px-el keskenyebb)

@emem07

@iraszl

@longhand

@wyctim

@zsoltapagyi

(Zsolt profilképe talán példa arra is, hogy kicsiben kevéssé mutat, de itt gondolom cél volt a karácsonyi színek megjelenítése is 🙂 )

A grafikusok

Sok felhasználó dönt úgy, hogy nem saját arcképét teszi ki a világ szeme elé, hanem egy rá és a becenevére jellemző fotót, képet, rajzot. Kismacska, kisvirág, kismaci stb…

Akadnak kreatív emberkék, akik külön grafikát is készítenek erre a célra, pár jópofa példát mutatok most erre.

@csibar

@neo_21670

@relaxxx

A mázlisták

Van, akinek úgy sikerül jó profilképet létrehozni (köszönhetően azért a twitter képvágási algoritmusának), hogy igazából nem fordított figyelmet arra, hogy négyzetes fotót töltsön fel. De a végeredmény mégis jó!

@kodmon

Update: „annó,amikor feltöltöttem megjelent a képen egy négyzet,amit lehetett mozgatni,kijelölni,h mi jelenjen meg” – @kodmon esetében tehát nem mázliról van szó, tudatos tervezésről.

@mutrinka

Javítandó

A bejegyzés legkényesebb része jön. Szólok előre: senkit sem akarok kicikizni, leégetni! Csupán, publikus, nyilvánosan elérhető profilképek elemzése során rávilágítok egy tényre. Persze mindenki saját maga dönt, hogy milyen formájú képet tölt fel – én csak javaslom a twitterre feltöltött profilképek esetében a négyzetes formátumot, mert így te dönthetsz arról, hogy mi is látszódjon azon a képen, nem pedig egy algoritmus, tiéd az irányítás!

Levágott fejtető a leggyakoribb hiba, de láttam már levágott orrot, arcot.

@csaba_hu

@doransky

@lberes

@kocsmy

Megoldási javaslat

OsX: a beépített Preview alkalmazás segítségével a „Select” gombra kattinva egy olyan eszközt kapsz, amivel ki tudod jelölni azt a rész egy fotón, amit meg szeretnél tartani. Majd a CMD (alma) + K billentyűkombinációval méretre is tudod vágni a képet.

Windows: tudod mit? Nem ajánlom a Paint.exe programot, mert én minden egyes használatakor agyhúgykövet kaptam.

Web: rengeteg free online eszköz létezik, amivel egyszerűen négyzetesre lehet vágni egy képet. Ilyen a picresize oldal is, ahol a kép feltöltése után a „crop selection” opciót kell választanod, és miközben húzod a szaggatott vonalas „kijelölőt”, a shift gombot nyomva tarva magától négyzetesre állítja a kijelölést.

 

Kategóriák
Blog

Drága autós polgártársaim!

Legutóbbi bejegyzésemben, drága gyalogos polgártársaim segítségét, türelmét és tolaranciáját kértem. Úgy érzem, hogy most viszont tőletek, gépjárművezetőktől is kell kérnem valamit.

Ma újabb csapadékréteg érkezett hazánk felé, mely hó formájában jelent meg. Eléggé intenzíven.

Mint mindig, ebben az éveben is, így a tél vége felé járva meg különösen, váratlanul érte a közútkezelőt a kialakult téli időjárás –  télen -, emiatt az utak csúszósak, havasak, gyakorlatilag nulla takarítás mellett kell közlekedni.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az autódban található ESP, ASR, ABS – és ki tudja milyen hiperszuper három betűs biztonságtechnikai elektronika – mindentől megvéd. Például a megnőtt fékúttal semmit nem tud kezdeni. Ja de, tud: hamis biztonságérzetet ad neked. Ezért száguldasz, mint az őrült. Közben ugyanolyan szar vezető vagy, mint mikor a jogsid megkaptad, csak a high tech miatt megnő az arcod!

Nekem volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen egy szimulált jeges felületen (műgyanta) 30km/h sebességgel gyakorlatilag irányíthatatlan autót vezetni. Volt munkáltatóm fontosnak tartotta a képzésünket és befizetett minket a Hungaroring-on található vezetéstechnikai centrumba egy kis gyakorlatra. Nincsenek vészesen elszállt áraik, javaslom te is menj el a saját autóddal, hogy megtapasztald, milyen érzés ez.

Vagy egy olcsóbb megoldás, hogy beleülsz egy 20+ éves autóba, amiben megérzed, hogy  a reális útviszonyokat teljesen visszadva, hogyan viselkedik az autó. Na, az a valóság, míg amit az elektronikával (amúgy nagyon helyesen) telepakolt autódban érzel, az meg a téves valóságkép, hamis biztonságérzet. Kérlek vedd ezt figyelembe!

Nem, nem savanyú a szőlő és igen, akinek nem inge…

 

Kategóriák
Blog

Drága gyalogos polgártársaim!

Szeretnélek megkérni benneteket, hogy bár sokszor teljesen jogosan utáltok bennünket autósokat, főleg, ha nem engednek át benneteket egyesek a zebrán, most mégis, legyetek pár napig elnézőek.

Az utak csúszósak, havasak, latyakosak. A legnagyobb jóindulatunk és figyelmességünk ellenére sem tudunk mit kezdeni a fizika törvényeivel. Főleg, ha hirtelen lelépsz a zebrára!

Mert bár tény, hogy ott elsőbbséged van , nem garantálom, hogy meg tudok állni. Neked viszont egy lépés csak az ellentétes irányba, egy kis figyelmesség, so called az autós helyzetébe történő belegondolás, az elsőbbségedről való lemondás és mindkettőnk élete könnyebb lesz télen.

Köszönöm, hogy elmondhattam.

 

Kategóriák
Blog

Lojalitás

Lojalitás (főnév): A törvényesség, az együttműködés írott és íratlan szabályainak betartása, a fennálló hatalom elfogadása és szolgálata; korrekt, kifogástalan magatartás, jóindulat egy ember, vagy egy eszme iránt. (Forrás: WikiSzótár)

Bevallom a fenti sorok számomra új megvilágításba hozták a lojalitás szót, nálam – nyilván a korábbi sales munkámból adódóan – a lojalitás kvázi egyenlő volt a hűséggel, főként a vevői magatartás leírására szoktam használni.

Azt hihetnéd, hogy a múltkori „Szívesség alapon ne intézz semmit” című bejegyzésemre cáfolok most rá.

Részben igazad is van, kifejtem.

Miért éri meg lojálisnak lenni?

Látni fogod, hogy a lojalitás mindkét fél számára előnyös.

Vevői oldalról nézve: betérsz a kedvenc kávézódba, egyből tudják mit szoktál inni, és szinte kérdés nélkül hozzák is. Ismernek, személyessé válik az üzlet. Ha nem lennél lojális, mindig idegenként térnél be, elmaradna a „hozzáadott érték”.

Sajnos, Magyarországon megfigyelhető jelenség, hogy a lojalitást rosszul értelmezik és a visszatérő vendégek, vevők sokkal kitüntetettebb figyelmet kapnak, mint pl. egy újonnan betérő potenciális hűséges vevő. Ezzel máris vevőt vesztenek.

Neked is jól esik, ha mondjuk már ismernek annyira, hogy a keresztneveden szólítanak, emlékeznek arra, hogy múltkor mit vásároltál és érdeklődnek arról, hogy bevált-e, elégedett vagy-e. Ugyanakkor, ha hűséges vevő vagy, ha az eladó úgy gondolja, akár személyre szóló kedvezménnyel is meglephet, ami szintén kifizetődővé teszi a lojalitásod. Ez már kézzelfogható.

Eladói oldalról nézve: a visszatérő, hűséges vevő általában mindig vásárol valamit. Vannak esetek, mikor a visszatérő vevők visszaélnek az eladó kedvességével, extra figyelmével amit a lojalitás miatt (is) fordít rájuk és feltartják, munkájában akadályozzák. Csak azért, mert ő „A lojális vevő”. Egy visszatérő vevőnél van egy nagy kincs: a tapasztalat visszajelzésének lehetősége! Nálam a patikában talán ezernél is több készítmény van, és ha csak nem egy hipochonder a patikus, azon túl, hogy tudja a hatásmechanizmust, lehetetlen mindenről tapasztalatot mondadni, véleményt alkotni. Nincs lehetőséged rá, hogy kipróbáld, nem úgy, mint például egy autó esetében.

Arról már nem is beszélve, hogy a lojális vevő a segítségedre lehet abban is, hogy jobbá tedd a szolgáltatásod, hiszen kialakult már egy személyesebb kapcsolat, megvan a bizalom, így őszintébb is (lehet) a vevő, elmondja a véleményét, kritikáját – normális hangnemben.

Összességében azonban elmondható, hogy a lojalitás mindenki számára jó: az eladónak állandó versenyben kell maradnia, hogy fenntartsa az érdeklődést, a lojalitást, a vevő pedig élvezi az előnyöket és ami fontos, hogy van választási lehetősége, ha úgy érzi csökken az őt megillető figyelem, gondoskodás. Na ez az, amit patikai viszonylatban a mai napig nem voltak képesek felfogni a kollégák…

Hogyan alakul ki a lojalitás?

Nem vagyok a téma szakértője, józan paraszti ésszel, laikus módjára próbálom megérteni a vevői magatartásnak ezt az érdekes oldalát: a vevői lojalitást, de ezzel együtt magát a lojalitást is.

Hogyan alakul ki? Milyen tettek hozzák létre? Olyan ez mint az ingerküszöb, mindenkinél mást kell tenni, hogy egyfajta hűséget érjünk el?

Nagy vonalakban úgy látom, hogy a lojalitás egyik mozgatórugója pont azok az apró szívességek lehetnek, amik ellen a múltkor papoltam.

Az ezektől várt vélt vagy valós előny egy következő interakció alkalmával. Ugye, ez az előny mindkét fél számára jelent valamit és nem feltétlenül kell pénzben mérhetőnek lennie. Vevői oldalról van, akinek elég egy kedves szó, érdeklődés, eladói oldalról pedig úgyszintén: egy tanács elfogadása, egy köszönöm.

Írtam már korábban arról is, hogy mennyire különböznek a magyar és a külföldi vevők, leginkább mentalitásukban. Ha megnézed azt a bejegyzést, Ivan írt egy nagyon érdekes dolgot a hozzászólásában:

Igen, ezt jol osszefogalaltad. Ez azert van mert a kulfoldiek, legalabbis a nyugatiak egy olyan szellemben nottek fel ahol a szabad kereskedelem miatt tudjak hogy a te boltodban a te szabalyaid vannak ervenyben es nekik semmilyen kovetelesuk nincs, mivel az hogy te kit es hogyan szolgasz ki az csakis a te dontesed.

A magyarok tobbsege aki az allami boltokat szokta meg olyan hozzallassal megy be hogy te vagy ertuk es van kozuk hozza hogy te mit es hogyan csinalsz.

Emiatt úgy tűnhet, hogy a külföldi vevők felvilágosultabb hozzáállása miatt náluk könnyebben érhető el lojalitás. Egy „minden mindegy” alapon térnek be az üzletbe, majd az ott tapasztaltak alapján, ha elégedettek voltak, visszatérő vevővé válnak. Amilyen könnyen megszerezhető ez a lojalitás, olyannyira törékeny is, de úgy gondolom, hogy ellentétben a magyar mentalitással, egy közel állandó „gondoskodási szintet” hozva ez a lojalitás fenntartható.

Hogyan szerezhető meg a lojalitás?

Persze, szinte minden nagyobb cégnél vannak lojalitást ösztönző programok, amik már kissé arról szólnak, hogy különböző kedvezmények, üzleti előnyök adásával kvázi megvásárolják azt. Véleményem szerint ez az egyik legrosszabb út, itt a legtörékenyebb a viszony.

Főleg Magyarországon.

Fogadjuk el a tényt: szegény ország vagyunk, árérzékenyek az emberek. Ahogy az én kedvezményemet elfogadja, és hozzám jön vásárolni, úgy a 2ft-al kedvezőbb ajánlatot is el fogja fogadni és elpártol tőlem. Majd jön egy harmadik fél, aki 3ft kedvezményt ad, és akkor hozzá pártol. Ez nem lojalitás! Ez szimpla üzleti érdek, ami a szabad verseny keretén belül alakul ki. Ami egy jó dolog, de vegyük észre, hogy nem ugyanarról beszélünk.

Az ennyire árérzékeny vevő nem biztos, hogy számunkra a legjobb alany egy törzsvásárlói kör kialakítására. Azonban, mint mindenhol, itt is lehetnek kivételek.

Tegnap volt egy érdekes esetem a patikában. Anya (kb. 70év) és fia (kb. 45 év) voltak nálam, szemészeti műtét előtti szemcseppett kiváltani. Milyen szép is a Magyar Egészségügy (bár ebben még pont egész jól állunk), az idős hölgy 2011.októberében 2012. február közepére kapott szemészeti műtétre időpontot. Akkor felírták neki a receptet egy szemcseppre, amit a műtét előtti két napon kell alkalmaznia. Természetesen jól járt el a néni, mikor nem váltotta ki a szemcseppet októberben, mert még megromlik otthon. Viszont az októberi recept időközben lejárt. Engedékeny lettem volna, és odaadtam volna teljes áron a gyógyszert – hiszen láttam, hogy jogosult volt a használatára és nem is erős határú szerről beszélünk -, amit el is fogadtak volna, de érződött, hogy az 500 ft támogatás elvesztése azért fájdalmas. Ekkor felajánlottam, hogy megkapják a gyógyszert, itthagyják a teljes árat, nem ütöm addig be, és a következő alkalommal mikor megy az orvoshoz, feliratja, hoz rá egy friss receptet, én akkor elszámolom és visszaadom a különbözetet. Minimális extra figyelem, kedvesség de az eredményt szinte biztosra veszem: maximális lojalitás. És egy fillérbe sem került.

Hiszek abban, hogy erősebb és jobban kifizetődő vevői hűség érhető el figyelmességgel, kedvességgel, gondoskodással. Ennek a megnyilvánulási formája üzlettípusonként más és más, de az alapja szerintem az kell, hogy legyen, amivel pont a szívességek ellen kampányoló bejegyzésem zártam: legyen őszinte és önzetlen!

Persze ez eleve paradox gondolat egy üzlet kapcsán, amiből ugye mindkét félnek előnye származik. Jó esetben.

Légy tudatában annak, hogy kommunikációs és interperszonális eszközök tárháza van (lehet) a kezedben, amivel önzetlenül és őszintén úgy tudsz valakin segíteni, úgy tudsz valakivel egy pici jót tenni, hogy se te, se ő észre sem veszi, de mégis: az az érzés fogja el, hogy érdemes hozzád visszatérnie! Legegyszerűbb példa erre a mosoly. Mosolyogj! Ingyen van!

„Hűség a legkegyetlenebb békjó?”

Egy Ákos dalból idéztem az alcímet, nem véletlenül. Könnyen beleeshetsz abba a hibába, hogy már rég nem előnyös számodra egy üzleti (vagy személyes) kapcsolat, de egy megmagyarázhatatlan és irracionális ok miatt mégis fenntartod azt. A lojalitás, a hűség megbénít. Nem jó!

Mint mindenben, a lojalitás témájában is az egyensúly nagyon fontos. Túl hamar eldobni egy kapcsolatot ugyanúgy hiba (lásd 3ft árelőny), mint a végtelenségig fenntartani azt, csak azért mert valaki valamikor egy szívességet tett neked (lásd „Szívesség alapon ne intézz semmit„).

Kérés: mivel, mint írtam, nem vagyok a téma szakértője, csak saját tapasztalataim, meglátásaim írtam le. Ha te ezzel foglalkozol, sales vagy marketing szakember vagy és véleményed van a kérdésről, megköszönöm, ha megosztod velem és az olvasóimmal!

Kategóriák
Blog

Tim Minchin – Storm

Ma este Ivantól kaptam a facebookon egy videót, amit nekem címzett és ajánlotta az ismerőseinek a patikablogot. Kicsit ausztrál, kicsit gyors, de cserébe nagyon humoros és ami a lényeg: rohadtul igaz! 

Feliratozva is van, így gyengébb angol tudással is megérthető,de röviden a történet:

Hősünk, feleségével egy baráti társaságban vacsorázik, ahol van egy eddig ismeretlen hölgy (a vendéglátó ismerőse), Storm (Vihar) a neve.

Erről jut eszembe, volt egy évfolyamtársam, akit frankón Vulkánnak hívtak, nem vicc. Nevéhez hűen, hatalmas jó arc volt a srác.

A vacsora és némi Cabernet Sauvignon elfogyasztása után előjönnek azok a témák, amikkel én is találkozom nap mint nap a patikában, így ezek adnak szépen vicces alapanyagot a patikablognak. Homeopátia, spiritualitás, aurafestés, vallás, minket mérgező felső hatalom, kapzsi gyógyszergyárak és a tudomány, tudományos tények tagadása!

Hősünk – bár felesége csendre inti – nem bír magával, és kifakad: Vihar nem lehetsz ennyire hülye, hogy ezt a sok baromságot mind elhiszed és a tudományos bizonyítékokat pedig csak egy alternatív megoldásnak gondolod?!

Mit nem adnék, ha lenne itthon is egy ilyen humorista, mint Tim Minchin: őszinte, intelligens, szókimondó…pár fejben talán gyújtana egy kis fényt.

Köszi Ivan mégegyszer, ez a videó made my day!

Kategóriák
Blog

A Madonna jelenség

Vannak dolgok, amik mellett egyeszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. És most a szó nemesebbik értemére gondolok.

Madonna régóta egy megosztó személyiség, van aki utálja, van aki imádja. Én egyiket sem teszem, inkább csodálom.

Madonna egy jelenség, egy előadóművész a szó szoros értelmében. Olyan szórakoztatást nyújt minden egyes megjelenése, amit ma kevesen tudnak felülmúlni.

Talán Lady Gaga-nak lett volna meg a lehetősége, hogy egy új Madonna legyen, de nem lesz az. Soha.

Szerintem maximalista is, másképp ezt nem lehetne létrehozni. Kifejtem.

Az énekhang

Hátööö, igen. Madonnának nem volt (és nincs is) az a kiemelkedően jó énekhangja, de a popszakmának pont elég volt. Történt azonban, hogy 1996-ban az Andrew Lloyd Webber által írt Evita című musicalből készült filmben Eva Perón szerepét alakította, és mivel ez tulajdonképpen egy musical, bizony szükség volt stabil, jó énekhangra. Persze, stúdiókban csodákat lehet művelni, de Madonna nem volt rest és a musical forgatása előtt/alatt keményen járt énektanárhoz.

Ez a tanulási folyamat olyannyira jól sikerült, hogy az 1996 előtti albumait, az Evita OST-t és mondjuk az 1997-ben felvett Ray of Light albumot (majd az azt követőket) ha összehasonlítjuk, még az avatatlan fülek is hallják a különbséget. Különösen a magas hangok terén fejlődött sokat, kinyílt a hangja.

1994 – Take A Bow (Bedtime Stories)

1996 – You Must Love Me (Evita OST)

1998 – Drowned World (Substitute For Love) (Ray of Light)

A tánctudás

Miután a helyi gimnázium pompomlányaként, kitűnő tanulóként leérettségizett, a Michigani Egyetemre táncos ösztöndíjjal került be. Meggyőzve édesapját, balettórákat vett, mentora és tanára Christopher Flynn is bíztatta, hogy táncosi karrierbe fogjon, de 1977-ben mégis kibukott az egyetemről. Ekkor költözött New Yorkba és kezdődött el zenei pályafutása.

A táncos múlt azonban erősen megfigyelhető minden produkciójában. De mint a fenti történet mutatja, táncosként sem az a kiemelkedő tehetség. Viszont pont a tánchoz való kötődés és a mozgáskultúra szeretete miatt a lehető legjobb és legváltozatosabb táncosokkal veszi körbe magát. Ki ne akarnak Madonna háttértáncosa lenni? Irónikus, hogy szinte mindegyik 100x jobban táncol nála.

A zsenialitás

Madonna – és a menedzsmentje – egy valamihez biztosan zseniálisan ért: mindig a legjobb zenészekkel, táncosokkal, designerekkel, koreográfusokkal veszi körbe magát. Mindig.

A gyengeségből erősséget kovácsolnak. A nem kiemelkedő énekhangot tökéletes zenei alapokkal, megoldásokkal kompenzálják. A nem túl nagy tánctudást jobbnál jobb táncosokkal. És ami a legfontosabb, a szórakoztatást mesteri fokon űzik: egy koncert felér egy egész estés mozival, csak élőben, erős vizuális elemekkel megtámogatva. Mindezt tökéletes minőségben összerakva, egy profi egészben.

DVD-n láttam a Confessions on a Dancefloor album koncertjét, amin egyszerűen nincs egy perc sem aminahol unatkoznék. 100%-ban leköt, nincs üresjárat, nincs alibi zene, alibi látvány.

Mindamellett, hogy Madonna és csapata a legjobb művészeket alkalmazza, ez egy kicsit több is szimpla „üzletnél”. Madonna az évek során egyfajta „rejtett” mentor is lett és a saját maga által elért sikerből nem irigy másnak is adni. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy ebben azért van önző érdek is bőven: az éppen feltörekvő, de már azért ismert zenészekkel együtt bratyizni eléggé szimpátiát kiváltó dolog…

Nem is kell jobb példa erre, mint a tegnap esti NFL SuperBowl döntő szünetében mutatott produkció. Ami szintén tökéletesre és lélegzetelállítóra sikeredett. Külön dícséret a vizuál designernek, azok a háttéranimációk valami zseniálisak. Nem kezdek most bele az apró poénok elemzésébe, nézd meg párszor te is és vedd észre magad! Bámulatos!

Na, ez volt az, ami mellett egyeszerűen nem tudtam elmenni szó nélkül.

Kategóriák
Blog

Sizzlin’

Tegnapelőtt volt ez az Eurovíziós dalválogató csoda, amiről inkább nem szeretnék beszélni, már feldolgoztam.

Volt viszont egy formáció, Fábián Juli és Zoohacker, akik szerintem az egyetlen értékelhető produkciót nyújtották. Tőlük, már korábban hallottam a Sizzlin’ című dalt, amiből Chriss Ronson (aka Dj Chriss) készített egy világszínvonalú remixet.

Nem volt nehéz dolga, hiszen az alap dal is eléggé erős. Persze ez nem igaz, dolgozott ő ezen rendesen, nagyon „felnőtt” egy remix ez, minden a helyén van. Legjobb bizonyíték erre, hogy egész este loopolva hallgattam – nem sok dal jut el nálam ebbe a fázisba.

Ez amúgy, olyan note-to-self  bejegyzés is, hogy ne felejtsem el. És most alvás.

Kategóriák
Blog

Szívesség alapon ne intézz semmit!

Elsőre talán furának tűnik a cím és azt mondod: mekkora bunkó ez a stro-B! A bejegyzés végére eloszlatnom benned ezt a gondolatod.

Történt velem az eset, hogy Walter, az én drága autóm egyik utam alkalmával kicsit megbetegedett. Van a családnak egy autószerelője, Pisti, aki rettentő ügyes, bár van amibe neki is beletörik a bicskája (kb. az esetek 1%-a). Pistivel egy gond van, hogy eléggé macerás hozzá a kijutás, hiszen a város 10 km-es körzetében található a műhelye, így minimum két emberes munka a kijutás hozzá, ha nem várod meg a munkája gyümölcsét.

Walter problémájára ASAP megoldás kellett, így igénybe vettem egy „ismerős” szolgáltatásait, aki tőlünk 1 utcára lakik. Hívjuk Gábornak (nem így hívják).

Gábor korábban kisegítette már szüleimet, mikor nyaralni indultak, de az autó akksija úgy döntött, hogy ő bizony maradna magyarhonban. ASAP is volt, hétvége is, tényleg életet mentett. Adódott tehát az alkalom, hogy a múltkori szívességet úgy viszonozzuk, hogy hozzá viszem Waltert megjavíttatni. So called, új vevő.

Gáborral a kapcsolatunk furán indult: szimplán közölte, hogy az autón rossz felni van, ez okozza a gondot, de még átnézi és jelentkezik. Két nap várakozás után bátortalanul érdeklődtem, hogy ugyan vannak-e már valami részeredményeink? Ja, hát az van, amit múltkor mondott, és itt jött egy 10 perces standup. Jó, mondom, akkor elhozom az autót pénteken (ez volt kedden), de légyszí ezt meg ezt meg ezt még nézd meg, csináld meg.

„Jól van Robi, persze, 20 perces meló, megcsinálom”.

Péntek van, autó mozdulatlanul áll a műhely előtt. Kiderült, hogy a kért hibák (nem fatális egyik sem) nem lettek kijavítva. Autót elhoztam, megállapodtunk egy esedékes olajcserében. Pénzt nem kért (dolgozott vele fél órát bevallása szerint – 1 hét alatt), majd az olajcserével együtt elszámoljuk. Ettől féltem. Újabb szívesség, amit viszonozni illene, pl. az olajcserével.

Eltelt majd’ 2 hónap, elvittem Waltert az olajcserére, már rég esedékes lett volna.

„Persze Robi, hozd csak, péntek délután 2-re jó is, fél óra alatt megvan!”

Mivel a szomszéd utcában van Gábor műhelye, én hazamentem, megállapodtunk, hogy hív majd, ha kész. Csorgott az olaj lefele, addig elment olajszűrőért meg légszűrőért. Bár tudta, hogy megyek, nem készült előre – ne álljon benne a lé érted…

Négy órakor ismét bátortalanul hívom, ugyan sikerült-e megoldani a problémát?

„Jajj Robi, gond van. Nem jó az olajszűrő, hát a mercire van vagy 5 féle, nem jót hoztam, holnap délelőtt ki tudom cserélni, akkor 10 perc alatt megvan!”

 Szombat, 10 óra.

„Fúú te Robi, el kellett mennem, van egy erdőnk, most jöttek fát vágni, fel kell pakolni 20m3 fát, olyan kettő körül végzek, a feleségem már kicserélte a boltban a szűrőt, hazaértem 10 perc alatt megvan!” – teljesen megszokott a hirtelen, váratlan fakitermelés.

Felvettem a fapofát, vártam szombat 17 óráig, majd elindultam a saját dolgomra, nem vártam tovább a telefonhívásra. Tippelj, hányszor csörgött szombaton vagy vasárnap Walter ügyében a telefonom? Úgy van, nulla azaz 0 alkalommal.

Hétfőn hívom az arcot, Gábort.

„Igen, tessék?” – ismeri a számom, de megfigyeltem, akkor veszik így fel az emberek a telefont, mikor keménykedni akarnak ill. vaj van a fülük mögött.

Szia Gábor, tudod az olajcsere miatt kereslek, gondolom keményen dolgoztál rajta egész hétvégén, mert nem hívtál szombaton, hogy megvan.

„Ja igen, na az van, hogy már a tököm tele van, a harmadik olajszűrő jó lett,de most meg a légszűrő nem jó, nem értem én ezeket a merciket, ma délután hozzák az alkatrészt, gyorsan bepattintom és 2 perc alatt kész van.”

Rendben, holnap megyek az autóért, ha kész van, ha nem, elhozom. Kész lett kedd délután 14 órára.

Mivel tartozom? „26 ezer lesz. Ja és a kilóméterspirálodra, ami rossz, lehet, hogy tudok megoldást. Megnéztem,de nem tudtam megcsinálni,”

Jó, mondom, „majd hívlak, ha aktuális”. Utólag megtudtam, vastagon fogott a ceruzája. Baráti ár, szívesség ugye.

Gábor a mai napig várja a hívásom, bár nincsenek kétségeim afelől, hogy ez okoz-e neki álmatlan éjszakákat vagy se. Feltehetően nem. Hívni biztosan nem fogom, pontosabban soha a büdös életbe nem szándékozom hozzá vinni az autómat.

Sőt, a saját káromon megtanultam, hogy szívesség alapon ne intézzek semmit!

És akkor a lényeg

Valaki kisegít a bajból. Te, ha nem vagy paraszt nyilván, megkérdezed mivel tartozol? Semmivel. Megszületett a szívesség.

Update: „Válaszként a leköteleztél szavunk milyen jó erre, nem?” – kaptam a kiegészítést öcsémtől.

Ezzel együtt világot lát egy téves érzés: a bűntudat. Ki-ki neveltetésétől függően késztetést érez arra, hogy a szívességet viszonozza. Rosszabb esetben egy szívességgel, amivel életre kelti  a szívességek ördögi körét. Kéz kezet most alapon. Magyarországon ez tulajdonképpen az egész államháztartásra, az egész országra jellemző. A szívességspirál (sic!) mindent megbénít!

Nézzük az alternatív lehetőségeket.

Csírájában hal el a történet, ha a „mivel tartozok?” kérdésre nem rest az illető és megmondja a munkája árát. Fizetsz, megköszönöd, az üzlet lezártnak tekinthető. Mindennek ára van. A szívességnek is! Sőt, annak van a legnagyobb ára…

A csírájában elfojtás másik lehetősége, ha ugyan nem engedik kifizetni a szívességet, de te nem engeded magadban felerősödni a bűntudatot, hanem miután megköszönted a segítséget, lezártnak tekinted a szívességet.

Egy szívesség akkor az igazi, ha az önzetlen és nem vársz cserébe semmit. Ha ezt feltételezed így gondolkodsz, akkor nem is kell azon agyalnod, hogy vajon illene-e viszonozni a szívességet.

Van jópár külföldi ismerősöm, akiknél nagyon fura volt megfigyelni, hogy dacára a régi jó barátságnak, a pontos elszámolás (legyen szó 1-2 €-ról) mindig fontos volt. Ha jobban belegondolsz, ezzel véded magadat is. Mert az egy dolog, hogy te hagyod-e magadban felerősödni az érzést, hogy márpedig a szívességet viszonozni kell, vagy se, de sajnos sok ember el is várja: ha én segítettem rajtad, akkor te is segíts rajtam.

És itt megint borul az önzetlenség és indul az ördögi kör.

Mielőtt végképp negatív véleményt alkotnál rólam, nézd meg az alábbi folyamatábrát és látni fogod, hogy azért vannak esetek, amikor szabad és kell is szívességeket tenni.

De csakis őszintén, önzetlenül!


Az illusztráció Jessica Hische műve.

Kategóriák
Blog

GusGus – Live on KEXP

Többször is írtam már az izlandi GusGus zenekarról és a munkamódszerükről. Tegnap felkerült a Youtube-ra a tavalyi KEXP rádió által közvetített, Iceland Airwaves 2011 fesztiválon készített élő felvételekből két újabb dal, a már korábban is megtalálható Arabian Horse mellé.

Ahogy már korábban a munkamódszerük elemzésénél említettem, ők minden egyes fellépésen élőben dolgoznak. Az alap groove-okon és MIDI szekvenciákon túl semmi más előre elkészített zenei alapegység nincs náluk, így mindig valami újat, valami mást tudnak mutatni a közönségnek, tökéletes minőségben.

Mi sem igazolja ezt jobban, mint a most felkerült videókkal együtt összeálló hármasfogat. Érdemes összehasonlítani az album verziókkal: minőségre ugyanaz, felépítés, dallam, effektek egy picit más, pont annyira, hogy érdekessé tegye és lehessen fülelni, hogy hol tér el az eredetitől. Zseniális koncepció!

Továbbra is ajánlott figyelni, hogy mennyire élvezik azt, amit csinálnak!

GusGus – Selfoss live on KEXP (eredeti itt)

GusGus – Over live on KEXP (eredeti itt)

GusGus – Arabian Horse live on KEXP (eredeti itt)

És a végére felfedeztem, hogy az egész anyag fent van egyben a Youtube-on:

GusGus – Live on KEXP