2012. január 1-től Magyarországon az Általános Forgalmi Adó (aka ÁFA) mértéke 27%, amivel elértük, hogy Európában egyedülállóak legyünk: nálunk ugyanis a legmagasabb ez a fajta adónem!
Fogadjuk el a tényeket, szarban van az ország, valamiből finanszírozni kell a kiadásokat, kell a megszorítás (bár Matolcsy „unortodox” György szerint ez nem az).
Sokat gondolkoztam, hogy vajon leírjam-e az esetet amit most elmesélek neked, végül úgy döntöttem megteszem. Bár tanulság, következtetés, jótanács nem lesz a végén. Mert nincs.
A bevásárlás
Egy éve használom a YNAB szolgáltatást, amivel kézben tudom tartani a költségeimet. A segítségével jobban átlátom az anyagi helyzetemet, tudok előre tervezni és bár semmi Nobel-díjra érdemes újdonság nincsen benne, nekem megkönnyíti az életem.
Mivel minden kiadást rögzítek a megfelelő költséghelyen, ezért elég jól emlékszem, hogy amiket rendszeresen szoktunk vásárolni, azok a termékek mennyibe is kerülnek. Éppen ezért vált gyanússá a szilveszteri bevásárlásom a keszthelyi Intersparban, mert a megszokott árak helyett 10-20-80-100 forinttal drágább áron kaptam meg szinte mindent.
Kivételesen nem egy megszokott áru kapcsán vettem azonban észre a csalafintaságot, hanem a barátnőm által karácsonyra vásárolt Nescafé Dolce Gusto (vigyázz,zene szól a honlapon!) kávégéphez szükséges kapszula ára kapcsán.
99% biztossággal emlékeztem rá, hogy 1.590.- Ft volt az ára még 2 nappal szilveszter előtt, de hopp, most 1.640.- Ft szerepel a címkén. A gyanú lámpa kigyulladt, gyorsan utána számoltam: 1640/1,27*1,25= 1614. Nem stimmel az elméletem, hogy a várható ÁFAemelés miatt már idő előtt az új ára lett beállítva. Azért gondoltam erre, mert édesapám már járt így anno a zalaegerszegi OBI Praktiker-baen, hogy a 20%->25% ÁFA változáskor ott is ügyesen „csaltak” idő előtt az árakkal.
Meglepő őszinteség
Mivel a többi árunál is észleltem ugye a változást, még gyanakvóbb lettem és a pénztárnál én bizony rákérdeztem:
– Jól látom, hogy olyanok az árak, mintha már 27% ÁFÁ-t tartalmaznának?
– Hát igen, sajnos…1 hete már túlórázunk, rakjuk át a címkéket.
– Ezt én megértem, mert iszonyat méretű az árukészlet, de ez így nagyon nem fair a vásárlóval szemben!
– Hát Uram, jól látja…
Lám, az elméletem beigazolódott. De akkor mi okozza, hogy a számítás nem stimmel? Burkolt – vagy nyilvánvaló – áremelés!
Az ÁFA miatt amúgy is drágul minden, így ha egy kicsit még ráteszek, észre sem veszik.
Gondolja magában a „jó” kereskedő, hiszen egy ÁFAemelés jó lehetőség az áremelésre is. És igen, az átlag polgár tényleg nem veszi észre, vagy legalábbis nem számol utána, mint az ilyen megrögzötten analitikus, mint én (van aki szerint már-már skót vagyok…NEM!).
Fogyasztóvédelem
A rohadt mindenit! Addig hergeltem magam, főleg azon, hogy tulajdonképpen nem is titkolta az alkalmazott a tényeket (bár nyilván, ezt nem adták neki utasításba, magától meg nem gondolt bele…), hogy megszületett az elhatározás: írok a Nemzeti Fogyasztóvédelemi Hatóságnak. Tényleg, Kathi Attila ott van még?
Mielőtt felesleges billentyűzgetésbe kezdtem volna, végiggondoltam az estet:
- a polcokon fel volt tüntetve a termék ára (nem nettó+áfa,csak a bruttó végfogyasztói ár)
- minden termék szabadáras
- a választásom, hogy hol, mennyiért vásárolok az én szabad döntésem, így az én felelősségem is
- a pénztárnál a számla végösszege bruttó összeget mutat (nem nettó+áfa), így ez is teljesen szabályos
- tulajdonképpen nyomozatilag minden szabályos
Úgy nagyvonalakban a fógyasztóvédelem is kb. ennyit állapított volna meg.
Gondolatok
A végére azért csak megfogalmazódott bennem pár megosztásra érdemes gondolat.
Egyfelől, a hatalmas árukészletre hivatkozva emberileg elfogadható, hogy az árak kihelyezését nem december 31-én fogják elkezdeni, főleg nem munkaszüneti napon.
Másfelől ugyanakkor, a XX. századnak (a XXI. századnak meg méginkább) van egy nagy vívmánya: személyi számítógép. Tovább megyek! Egy egész iparág épül rá informatika vagy IT név alatt. Felmerül bennem a kósza gondolat a következő gyakorlatra:
- kinyomtatom az új árakat tartalmazó címkéket, mindegyiket vonalkóddal ellátva
- folyamatosan, kb. egy héttel a változás előtt, lecserélem a polccímkéket, a csere tényét vonalkód alapján rögzítem egy adatbázisban
- a pénztárnál a vonalkód lehúzásával egy időben, a számlázó programmal ellenőríztetem, hogy lecserélt címkés vagy még régi címkés áruról van-e szó
- az új címkével ellátott (a változás után drágább) termékekből a vonalkód alapján a pénztárnál a drágulás mértékével megegyező kedvezményt adok
- régi címkével ellátott áru esetén nincs teendő
Bonyolult? Nem. Korrekt eljárás? Igen.
Ezzel szemben áll a szomorú valóság, mikor az áfaemelés hatásait, már jóval előtte megérezed a pénztárcádon. Persze nem kötelező ott vásárolni ahol, de az eset sajnos nem egyedi. A kör bezárult…
Megtaláltam azt a tárgyat, ami szinte maximálisan kifejezi az énemet: 