Kategóriák
Blog

dj Csiga

Pár napja dj Balogh Tibi barátom épp nosztalgiázott a facebookon, mikor felmerült a kérés, hogy egy régi kazettán (!) amit látott dj Csiga logót, azt ugyan küldjem már el neki.

A szóban forgó logó ugyan már nincsen meg, de fél perc alatt skicceltem egyet neki, amit te is láthatsz most itt a jobb oldalon.

Vegyük észre, hogy ez egy csiga és egy lemezjátszó kombinációja.

Na de ki az a dj Csiga ?

Kéremszépen bréking, comingout: én játszottam a gondolattal még gimnazista koromban, mikor nagy rave és acid house rajongó voltam, hogy ha neadjisten dj lennék, akkor ez lenne a művésznevem. A név, hogy dj Csiga, kvázi egy görbe tükör, hiszen az akkori rave zenéknek minimum 140 BPM-es tempójuk volt.

Aztán eléggé cikinek találtam a csiga nevet, így mikor tényleg arra került a sor, hogy dj-ként működtem, már a keresztnevemből és az egyik leggyakoribb diszkós fény, a stroboszkóp  bevenevéből (strobi) alkottam meg a stro-B (így, kisbetűvel az elején) nevet, melyet helyesen úgy kell ejteni, hogy: stro bí

Bázis. (ez az új „alap” kifejezése, tegnap tanultam egy nálam 14 évvel fiatalabbtól)

Kategóriák
Zene

Day 30: A kedvenc dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)

Több kedvenc dalom van. És nem, nem változotak meg a 30. nap végére sem. Viszont az első naphoz tartozó bejegyzéssel ellentétben,  most egy másik kedvencem mutatom be neked, és ezzel köszönöm meg, ha még mindig olvasol és kitartottál a 30. napig 🙂

Anno, mikor dj voltam, nem volt buli, ahol ezt a dalt ne játszottam volna le. Amolyan himnusz volt ez nekem. Ebben benne van minden, amit a fiatalságom elektronikus zenéjéről tudni kell. Minden.

Energy 52 – Café del Mar (Three’n’One remix)

De, hogy kicsit aktuálisabbak is legyünk, íme egy másik, általam nagyon kedvelt remix.

Energy 52 – Café del Mar (Out of office remix)

Kategóriák
Zene

Day 29: egy dal (csak úgy válassz egyet!!!)

Egyik nagy kedvencemre esett a választás, akikről már írtam itt a blogon.

Hybrid – The formula of fear

Kategóriák
Zene

Day 28: egy dal ami nagyon idegesít

Kevés olyan dal volt, amit ennyire utáltam, mint az O-zone – Dragostea din tei címűt. Persze rohadtsokan kérték, így egy idő után muszáj volt játszanom. Mégjobban megutáltam.

Egyrészt, mert gagyi. Másrészt, mert román. Harmadrészt, mert román és gagyi. 🙂

Nagy népszerűséget nem akarok csinálni neki, ezért hát szóljon az Irigy Hónaljmirigy féle Numerakirály!

Kategóriák
Blog

Játszom!

Mivel semmi tartalmasat nem tudtam alkotni, inkább nem is írtam semmit. A csend néha jobb, mint a semmitmondó kényszerposztok. A gyorshír kategória teljes mértékben kimeríti ezt.

A poszthiány oka azonban az is, hogy a szabadidőm egy részét pár napja a Virtual City HD játék veszi el. Az iPaden rettentő addiktív és élvezetes ez a játék. Én ingyen jutottam hozzá, de pénzért is érdemes letölteni.

Javaslom is azoknak, akik anno szerették a SIMCity stílusu játékokat.

Kategóriák
Zene

Day 27: egy dal ami felvidít

Emil Rulez – Hello Tourist

Hallgasd meg és nem kell indokolnom semmit!

Kategóriák
Zene

Day 26: egy dal ami „you” szóval kezdődik

Olive – You are not alone

A legjobb zene evör.

Kategóriák
Zene

Day 25: egy dal ami a vezetékneved első betűjével kezdődik

Az „öreg” Paul Oakenfold – Hypnotised című dalára esett a választás. Jauzene Manuikák!

Kategóriák
Zene

Day 24: egy dal ami a keresztneved első betűjével kezdődik

Ezt egy kicsit tovább gondoltam, nem csak, hogy a keresztnevem kezdőbetűje, de a keresztnevünk is stimmel.

Rob D – Clubbed to death

Anno a Rezső Klubban ez a zene hivatott kb 2 óra magasságában a váltást jelezni, utána jöttek a jó kis szeletelős muzsikák…de szép is volt!

Kategóriák
Zene

Day 23: egy dal egy olyan előadótól akit utálsz

Bevallom, kezdem kicsit unni ezt a játékot…de ha már elkezdtem, végigcsinálom. Most egymás után 3 poszt fog jönni.

Sokat agyaltam, hogy kit utálok nagyon. Már-már kezdtem azt gondolni, hogy hú, milyen jó ember is vagyok, nem utálok senkit…jajj, de aztán jött a felismerés, hát ott van esssspéééé 😀

Kategóriák
Zene

Day 22: az utolsó dal a kedvenc albumodról

GusGus – Benched

Kategóriák
Blog

Apró különbségek

Idegen helyen vagy (értsd, nem otthon).

Van egy PC laptop és a MacBook Pro.

Nyomtatni kellene a PC-ről egy dokumentumot. Rádugom a nyomtatót (idegen nyomtató ugye), megtalálja, hogy új hardver. Keres, majd feladja. Logikus, driver kell, azt letölteni, telepíteni…

Átküldetem mailben a MacBook Pro-ra, megnyitom, rádugom a nyomtatót (idegen nyomtató, ugyanaz), felismeri és nyomtatok.

Éééés ennyi.

Apró különbségek. Ezért szeretem az Apple termékeket.

Kategóriák
Zene

Day 21: az első dal a kedvenc albumodról

GusGus – Seafloss

Kategóriák
Zene

Day 20: egy dal a kedvenc albumodról

Jelenleg a kérdésre a válasz egyértelmű: GusGus – Arabian Horse című albuma a kedvenc, arról pedig ez egy igazán említésre méltó darab.

GusGus – Over

Kategóriák
Blog

Google Plus pro tipp

Mikor a Google elindította a Google+ szolgáltatást, többen, akik ún. early adopterek vagyunk, nagy lendülettel fogtunk bele a használatába. Fokozatosan jöttek az új szolgáltatások, finomítások, lassan a design is helyreállt.

A Google+ egyik nagy különbsége az (volt) a Facebookkal szemben, hogy bárki követhet bárkit, nincs szükség visszaigazolásra, az ismerettség jóváhagyására. Időközben a Facebookon is megjelent a „Feliratkozás” / „Subscribe” lehetőség, amikor követni lehet egy személyt anélkül, hogy ismerősnek jelölném.

Én az elején nagyon tartózkodó voltam a visszajelölésekkel, olyan nevek jelöltek be, akiket semmi szín alatt nem ismertem, de igazából ez nem zavart – úgyis csak rajtam múlik, mit, hogyan osztok meg. Aztán elkezdtem visszajelölni mindenkit, aki engem bejelölt. Csináltam erre egy külön kört, following néven. Ezzel próbáltam szűrni a számomra irreleváns tartalmat.

Igenám, de a Google+ szolgáltatásban az alap nézet az mindig a stream/folyam, amiben minden körhöz tartozó bejegyzés látható. Azaz a zaj is. Éppen ezért, szépen lassan kezdett a lendületem alábbhagyni a Google+ szolgáltatását illetően, de egy mai chat alkalmával Ivan felhívta a figyelmem egy újdonságra.

A képen látható, hogy ha rámegyünk egy körre, amit vagy mi alkottunk, vagy a „beépítettet” használjuk, akkor megjelenik a beviteli mezőnél egy csúszka.

Ezzel a csúszkával azt tudjuk állítani, hogy az adott kör bejegyzéseiből mennyi jelenjen meg a fő folyamban (stream).

Egyelőre csak fogalmakkal operál, de a két véglet nagyon jól használható: minden bejegyzést mutasson vagy egyet sem az adott körből.

Gyorsan végig is szaladtam azokon a körökön, melyek tartalmára nem vagyok napi szinten kíváncsi, majd örültem, mert sikerült így megtisztítanom a fő hírfolyamot.

Ez az apró újítás nekem most elég egy időre, hogy megint lássak fantáziát a Google+ szolgáltatásban és elkezdjem újból használni.

Kategóriák
Zene

Day 19: a legjobb barátod kedvenc dala

Nehéz kérdés, nagyon nehéz…már csak azért is, mert nem tudnok kiemelni egy valakit aki a legjobb barát, idővel sok barátság átalakult, újak köttettek, régiek felelevenedtek…

Ezért egy olyan dalt választottam – pontosabban inkább előadót -, ami eléggé sok barátom kedvenc előadói között megtalálható, so called, generációs zene 🙂

De nem én lennék én, ha nem egy remixet, feldolgozást választottam volna. A Depeche Mode – Behind the wheel című dalából a Playgroup nevű formáció csinált egy remek verziót, amivel amúgy az egyik kedvenc DJ és producerem, Sasha – Fundacion albumán találkoztam először.

Playgroup – Behind The Wheel (DJ Kicks Electroca$h Radio Mix)

Kategóriák
Zene

Day 18: egy dal amit akarsz majd a temetésedre

Mivel Országh Miki elvitte előlem az egyik nagy kedvencemet az Energy 52 – Café Del Mar (Michael Woods Ambient Remix), így kerestem egy másikat – bár eléggé abszurd a mai napi feladvány 🙂

Magyar előadót akartam, szöveggel. Íme: Zagar feat. Edina Kutzora – Hol van az a nyár?

Kategóriák
Zene

Day 17: A dal, amire először akarsz majd táncolni az esküvődön

Egy már volt, a következőt nem tervezem 🙂 De ha mégis, lagzi tuti nem lesz, így tánc sem.

De, hogy ne maradjunk zene nélkül, amit szívesen hallanék a családi ebéd/vacsora alatt az pl. Bartók Eszter – Kitakarva

Kategóriák
Zene

Day 16: az utolsó dal amit hallottál

A tegnapi ügyelet lefárasztott eléggé, ledőltem aludni, és Tangram mester meditatív ambient zenéit tettem be elalváshoz.

Ami nagyon jó választás volt, de ez a dal felébresztett, így ezt hallottam utoljára.

Tangram – Hawking Method Part 2.

Kategóriák
Zene

Day 15: egy dal attól az előadótól akinek legutóbb voltál a koncertjén

Nem vagyok az a nagy koncertrejáró fajta. Tudom, van egy varázsa stb…számomra általában csalódás egy-egy koncert, mert az album minőséget (teljesen érthető okokból) közel sem hozza az előadók nagy többsége.

Nem meglepetés tehát, hogy az utolsó koncert amint voltam 2007-ben volt. Az sem meglepetés, hogy az előadó, akinek a koncertjén voltam, az Ákos. Egy kezemen meg tudom számolni azoknak az előadóknak a számát, akik élőben, koncerten is maximális minőséget hoznak. Ákos egyike ezeknek a zenészeknek.

Íme hát egy dal tőle a közelmúltból: Ákos – Szeress így

És bizonyítékként a koncertjei színvonalára:

Kategóriák
Blog

Egy objektivista véleménye

Tegnap olvastam Ivan Raszl Google+ hírfolyamában egy nagyon érdekes véleményt, melyet azt gondolom, hogy neked is el kell olvasnod, mert nagyon érdekes és értékes gondolatok vannak benne.

Mivel jól ismerem Ivant, megkértem, hogy itt a blogomon belül közölhessem az írását, melyet örömmel fogadott és hozzájárult a közléshez.

Ivanról annyit érdemes mindenképpen tudni, hogy számos nemzetközi blog sikeres alapítója, mint például a reklámszakmában méltán híres Ads of the World™ vagy a kreatív emberkéket megszólító tech, mac és design hírekkel, tippekkel foglalkozó Creativebits™.

Rendszeres köztünk az eszmecsere, hol politikai, hol design, hol marketing, hol pedig tudományos témákban.

Az esetek 99%-ban egyetértünk. Csakúgy, mint az alábbi írása esetében. Ezért is kértem meg, hogy közölhessem, mert a saját szavaimmal sem tudnám jobban elmondani, amit gondolok a jelenlegi helyzetről, illetve annak kialakulásáról.

Ivan objektivista. Az objektivizmus Ayn Rand orosz születésű amerikai filozófus és irónő által megalkotott irányzat. Az alapja, Magyarországon két egyre kevésbbé ismert fogalom: a racionalitás és az értelem. Számomra nagyon szimpatikus és követendő gondolkodásmód, melyről itt találhatsz még információkat.

Az alábbiakban közlöm tehát Ivan írását, kiemelések tőlem.

Magyar kolbászNem kell meglepődni azon, hogy bármelyik pártot választjuk, ugyanazt a végeredményt kapjuk. Mindegyik azt ígéri, hogy becsszó jót fog csinálni a népnek. De a valóságban, az összes csak a saját birodalmának építésével van elfoglalva.

A végtelenségig próbálgathatjuk az összes oldalt és politikust, de amíg az állam kezében van a gazdaság nagy része, semmi nem fog változni. A köztisztviselők nagy része mindig a saját érdekeit fogja az általa képviselt emberek érdekeivel szemben érvényesíteni.

Az egyetlen megoldás hogy az állam kivonul a gazdaság minden területéről és csak a személyes szabadság és szabad kereskedelem védelmének feladatát látja el. Csak a katonaság, rendőrség és bíróságok tartoznának a hatáskörébe.

Minden más terület magánkézben, a versenyszférában kell hogy működjön. Így azonnal eltűnne az igény az adókra, nem lesz szükség államadósságok felvételére és megszűnik az összes, állam által generált korrupció is a gazdaságban. Egy tisztább és optimálisabb piacgazdaság lépne az állam helyére, ahol az egyes gazdasági szereplők az állam segítsége és kizsigerelése nélkül, igazságosabb feltételek között versenyeznének egymással. Egy ilyen rendszerben a gazdaság minden területe jobban fog menni, beleértve az egészségügyet és oktatást is. Persze ezt, egy pár éves átmenettel kell megcsinálni, hogy legyen ideje a gazdasági szereplőknek és az embereknek átállni az új rendre.

Sajnos, ezt az egyértelmű megoldást szinte senki nem érti és nem támogatja Magyarországon. Nincs politikai párt, aki ezt felvállalná, mivel a programnak nem része, hogy ingyen dolgokat igérjünk az embereknek, miközben elhallgatjuk, hogy mennyire nem ingyen van az a valóságban.

Ezért marad, hogy az állam fokozatosan egyre nagyobb részét kebelezi be a gazdaságnak, egyre korruptabb és mindenkinek egyre lehetetlenebb rendszert teremt. Ezt, ami most nálunk van, állami kapitalizmusnak hívják.

Ez teljesen ugyanaz, mint a múlt rendszer volt, csak más zászló alatt. Irónikus, hogy a jobb oldal hogy megszólja a kollektivistákat és közben ugyanúgy, állam által jobban kezelt gazdaságot ígér. Pont, mint a kommunizmusban: van sok hazafias üres beszéd / szimbólum és a nélkülözhetetlen képzelt ellenségkép is. És a végeredmény is ugyanaz. Döglődő gazdaság és egyre süllyedő áltag életszínvonal. Ugyanakkor, kimagasló jólét egy szűk rétegnek, aki az üres igéretek tüzét táplálják és közben felélik a még meglévő vagyont amelyet az elődeik teremtettek elő.

Nem kellene, hogy így legyen. Lehetne Magyarországnak versenyképes és pörgő gazdasága, ahol az állampolgárok a saját boldogulásukért örömmel és keményen dolgozhatnának anélkül, hogy bármilyen aktuális hatalom kegyeit kellene keresniük. Magyarország lehetne az a hely ahol nem kell adót fizetni és mindenki megválaszhatná, hogy egy bizonyos szolgátlatást melyik, egymással versenyben lévő szolgátatótól vesz igénybe és így maximalizálhatná a munkájának értékét anélkül, hogy el kellene tartania olyan rétegeket, amelyekhez semmi érdeke nem fűződik.

Magyarország lehetne az a hely ahova az emberek jönni akarnak élni és gazdálkodni, és nem az a hely, ahonnan az emberek elkivánkoznak a jobb élet reményében.

De erre semmi esélyt nem látok, mert az emberek mindig is a rövidtávú politikai hazugságoknak fognak bedőlni és ezzel saját magukat viszik vágóhíd alá. A polikusaink és barátaik pedig örömmel csinálnak belőlük kolbászt.

Kategóriák
Zene

Day 14: egy furcsa dal

Egy fucsa dal…mitől furcsa egy dal? Talán a dallama miatt? Talán a hangszerelés miatt?

Vagy inkább az előadásmód miatt. Ezért választottam ezt a dalt, amit tegnap hallottam először Krys barátom jóvoltából, egyből belemászott a fülembe.

Kategóriák
Zene

Day 13: egy dal amit csak úgy szeretsz

Régóta nagy rajongója vagyok Takáts Eszter munkásságának, így a dal, amit csak úgy szeretek, az ő műve.

Persze álszent lennék, ha nem tenném hozzá, hogy nem véletlen ez a választás: hamarosan debütálnak a neki készített remixeim, az első pont ebből a dalból!

Takáts Eszter – Hotel

Kategóriák
Zene

Day 12: egy dal ami egy olyan emberre emlékeztet akit utálsz

Sokat gondolkoztam, hogy kihagyjam-e a 12-ik napra esedékes zeneválasztást, hiszen egy olyan dalt kell választani, ami olyasvalakire emlékeztet, akit utálok. Nem sok ilyen van, az emlékeim közt találtam azért, a hozzá kapcsolódó zene pedig a Metallica – Nothing Else Matters. Aztán meghallgattam a számot – amit egyébként szeretek – és arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a zene jobb sorsra érdemes, mintsem egy utálat tárgyát képező személyhez kötődjön.

Aztán jött a megmentő ötlet. Hát Ferenc testvér…tiszta szívből utálom, tényleg.

Szóljon hát a Sukorói varázslónak, a Balatonőszödi mémnek Girls Around – Jump

És az eredeti remekmű:

Kategóriák
Zene

Day 11: egy dal ami egy barátodra emlékeztet

Sok dal sok barátomhoz köthető. A mai választásomról egy egyetemi barátomhoz jut eszembe, aki a dj korszakom alatt fáradhatatlanul kérte mindig ezt a dalt a bulikban. Sőt, mivel kollégiumi szomszédok is voltunk, a folyosópartikon is rendszeres résztvevő volt ez a dal.

Nalin & Kane: Beachball

Megagigasláger volt abban az időben!