Az új munkám miatt relative sokat vezetek és ilyenkor jól jön, ha hasznosan tudom eltölteni az időt. A rádió helyett (ami az agy rágógumija) én a podcastek hallgatását választottam.

Jelenleg öt podcast adásra vagyok feliratkozva:

• Abszolút Hallás Rádió
• Háztáji Geek
• Heti Meteor
• Numbred
• Tripodcast

Ezek közül négy hagyományos értelemben vett “beszélgetős“, informatív podcast, Dj Numbred podcastje (róla már írtam itt a blogon) pedig számomra nagyon kedves zenei stílusban, progresszív és deep house stílusban készített mixeket tartalmaz.

Számomra, mivel zenével (is) foglalkozom, kiemelten fontos, hogy a hallgatott műsor akusztikailag is élményt nyútson. Hiába jó tartalmilag egy podcast, ha rém rossz a hangminősége, akár a tömörítés, akár eleve a felvétel hiányosságai miatt, akkor azt egyszerűen 5 percnél tovább nem bírom hallgatni. Így legtöbbször a leriatkozás sorsára jut.

Természetesen fordítva is igaz: hiába jó a minősége egy podcastnek, ha a tartalom rém rossz.

Az általam hallgatott podcastek közül most kettőt kiemelek, akik készítőinek feltettem pár kérdést, hogyan érik el azt a minőséget, amit a podcastjeikben tapasztalok és ami számomra egyfajta minimum szint.

Háztáji Geek, Abszolút Hallás Rádió

A Háztáji Geek podcastet Benke ‘@wyctim‘ Zsolt és Csige ‘@csigez‘ Zoltán indította el még 2012.04.20-án, majd később csatlakozott hozzájuk Barkóczi ‘@barpaff‘ Ramóna is.

Üdv itt! A hétvégi italozások alkalmával nagyszerű beszélgetések szoktak születni. Régóta tervezzük, hogy mindezt felvesszük és podcast formájában publikáljuk. Kezdők vagyunk mindketten az audio podcastek világában, így úgy gondoljuk a hibák még beleférnek. Az első epizód tegnap éjszaka került rögzítésre, fogyasszátok egészséggel!

Nekem a kezdetekben jobban tetszett, mikor csak a két srác készítette az adásokat, de tény, hogy @barpaff hozott egy új színt a műsorfolyamba, így továbbra is érdekes témákat beszélnek ki.

Számomra amúgy a hazai podcastek között a Háztáji Geek áll a dobogó legfelső fokán – ha egy képzeletbeli összpontszámot nézek. Rendezett, ugyanakkor be-be csúszik egy kis improvizálás és a hangminőség kifogástalan. És még egy fontos – bár szubjektív – dolog: az egész podcasten érződik egyfajta “gyermeki őszinteség”, ha értitek amire gondolok.

Az Abszolút Hallás Rádiót zenész kollégám Fabók ‘@tepi77‘ Péter és – ahogyan Péter fogalmazott, a “hazai podcastek pápája” – Fejes ‘@fb2‘ Balázs készíti. Az ő műsorukban a sok új zenét szeretem és azt a fajta zenei – és általános – intelligenciát, amivel mindketten az adott témához közelítenek. Külön jó, hogy tepi77 szakmai, míg fb2 “fogyasztói” szemmel, akarommondani füllel nézi, akarommondani hallgatja a zenét.

Jöjjön hát egy kvázi how-to, amit érdemes követni, hiszen a végeredmény mindkét esetben kimondottan jó minőségű podcast. A technikai részletekben wyctim és tepi77 volt a segítségemre, megkértem őket, meséljék el, miként készítik a podcastet.

Kapcsolattartás, felvétel, vágás

Mindkét podcast esetében Skype-on történik a műsor lebonyolítása, hiszen fizikailag nincsenek mindig egy helyen a srácok. Internet előnye első fejezet.

A Háztáji Geek esetében egy kicsit munkaigényesebb, de végeredmény szempontjából sokkal jobb módszerrel történik a felvétel: minden résztvevő helyileg rögzíti az adást, wyctim és barpaff – mivel Macet használnak – Quicktime-mal rögzítik a saját “hangsávjukat”, míg csigez PC-n az Audacity (nagyon jó, crossplatform, ingyenes hangszerkesztő amúgy, ajánlom) segítségével. Ezután wyctimhez kerülnek a hangsávok az utómunkára:

Van egy megosztott Dropbox mappánk. Barpafftól AAC-ben, csigeztől MP3-ban kapom a nyers fájlokat. Mivel a végeredmény egy 128-as mono MP3, így nincs igényünk tömörítetlen formátumra.

A vágás GarageBand-ben zajlik, viszont előtte két alkalmazáson mennek át a fájlok. Először a SoundSoappal szűröm a zajokat, majd ha szükséges, akkor a Levelatorrel is processzálom a sávokat. Az utóbbi appról nem igazán tudom mit csinál – elvileg egy limiter, kompresszor és normalizáló app – csak rádobjuk a fájlt, majd a végén kidob egy nagyszerűen kiegyenlített sávot. Vágás után átmegy rajta a kész termék is. Podcastereknek nagyon ajánlom ezt a két appot, mivel hihetetlen dolgokat tudunk művelni velük.

Az Abszolút Hallás Rádiónál kicsit más a módszer, de van közös pont:

Az adásokat Skype beszélgetésben Balázs rögzíti (Call recorder), és ő is vágja össze, a nyers hangfileon lefuttatja a Levelator nevű programot, ami kiegyenlíti a hangerőkülönbségeket, aztán Garage Band-del vágja össze.

Kardinális pont: a mikrofon

Mindegyik podcastertől azt kérdeztem, hogy milyen mikrofonnal veszik fel az adásokat, esetleg volt-e több próbálkozás mire megtaláltáták az “ideális” mikrofont?

A Háztáji Geekek kézenfekvő megoldásokat alkalmaztak:

Barpaff egy sima iPhone headsetet használ éppen, annak ellenére, hogy van egy nagyon jó vokál mikrofonja, csigez a Guitar Hero-hoz kapott USB-s mikrofont, én pedig egy Blue Snowballt. iPhone headsetekkel kezdtük, ami vicces módon barpaff hangjához nagyon bevált. Csigez felvételeivel vannak még bajok, mivel túl halk a mikrofonja, én nagyjából elégedett vagyok a Snowball-lal. Persze messze vagyunk még a tökéletes setuptól, de elértünk arra a szintre, ahol megvan minden hanghoz a megfelelő workflow.

Abszolút halláshoz dukál egy jó mikrofon:

Tepi77: Én egy Samson G-Trackkel veszem fel, direkt a podcast felvétel kedvéért vettem, de már időszerű volt, mert éneket is akartam rögzíteni.

fb2 mikrofonjáról lapzártáig nem érkezett információ.

Post processing, magyarul utómunka

Wyctimtől magyarázatot kapunk a kis méret, de jó minőség kérdésre:

A szűrés, vágás és Levelator processzálás után megy a kész anyag az iTunesba, ahol átkonvertálom 128-as mono MP3-ba, majd rádobom a telefonomra és meghallgatom. Lehet sokan azt gondolják, hogy a 128-as mono MP3 nagyon rossz minőség, de figyelembe kell vennem a kész fájl méretét is, mivel a szerver sávszélessége se végtelen, plusz a mikrofonok eleve monoban rögzítenek, így felesleges sztereóban tárolnunk a dolgokat. Lényegében feleakkora a végeredmény mérete, a minőség pedig nagyszerű beszélgetős podcastekhez.

Mivel az Abszolút Hallás Rádióban zenei részletek is találhatóak, az utómunka az ő esetükben főként ezeknek a betéteknek, interjúknak a bevágását teszi ki, melyet fb2 végez.

Shownotes, adásmenet

Gyakran halljuk a podcastekben, hogy a shownotesban majd megtalálunk egy-egy linket, vagy ha egy hirtelen jött téma kerül elő, akkor arról további információt szintén a shownotes résznél kell keresni. Nos, ahogy wyctim mondja, “nincs benne semmi varázslat!”

Egy megosztott Google Docs dokumentumot használunk, bár én az utóbbi pár adásban elkezdtem papírra is írni a témák sorrendjét felvétel közben, ami gyorsabb, mint begépelni a dokumentumba.

Tepi77 elárulja, hogy náluk az improvizáció nem ismeretlen fogalom, de a Google Docs náluk is nagy segítséget nyújt:

Közös GDocs, a hét folyamán írjuk bele az ötleteket, aztán együtt eldöntjük, hogy mi maradhat az adásra. Magát a beszélgetést egyhuzamban vesszük fel, ilyen szempontból “improvizáció”.

Hol fér el ez a rengeteg adat?

Mikor a stro-b.com dj mix blogom elindítottam, akkor azt a gyakorlatot követtem, hogy Dropboxban tároltam a mixeket. Sajnos ez helyigényes volt, egyelőre fizetni pedig nem akartam nagyobb Dropboxért. A kérdésem az volt, hogy a srácok vajon saját szerveren tárolják-e az adásokat, vagy van erre más megoldásuk?

Wyctimék saját szerveren teszik elérhetővé az epizódokat, igaz próbálkoztak már az Amazon S3-mal is, de feleslegesnek és drágának ítélték meg egy ilyen méretű podcasthez. Az Abszolút Hallás Rádió részére egy dedikált szerver áll rendelkezésre, ami fb2 saját podcast szervere, “hisz ő a magyar podcastpápa! :)”

Publikálás

A Háztáji Geek adásainak publikálási metódusa hű a podcast címéhez, igazi geek megoldás.

Az adáshoz TextEditben írom a bejegyzést Markdown formátumban, ami könnyebben olvasható, mint a HTML és van pár Automator Service-em is, amikkel nagyon gyorsan tudok linkeket generálni pl.: a ⌃⌥⌘U billentyűparanccsal a kijelölt szövegből Markdown linket készíthetek az aktív Safari tabon nyitva lévő oldalból, vagy a ⌃⌥⌘I-vel listát tudok csinál, szintén a kijelölt és Enterrel megtört szövegből. Az ilyen apróságokkal sok időt spórolhatunk magunknak a végleges Shownotes elkészítéséhez.

A kész bejegyzést átkonvertálom HTML-be a Markeddel, majd szimplán bemásolom egy új WordPress bejegyzésbe. Itt még kitöltöm az epizód hosszát és méretét két custom fieldben, majd publikálás után azonnal megy az új epizód a podcast feedre.

Az Abszolút Hallás Rádió a saját tumblr oldalukon kerül publikálásra.

Kritika

Nem szeretnék megmondóember szerepében tetszelegni, ezért nem emelek ki konkrét podcasteket, ahol komoly kritikai észrevételem van. Viszont pár általam fontosnak tartott szempontra, hibára felhívom a figyelmed, ha podcast indítására adod a fejed, akkor ne fuss ezekbe ele.

Illetve azok a podcastek, amik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, nálam jó eséllyel maradnak! 🙂

1. Hangminőség, hangminőség, hangminőség – összetett kérdés, amibe beletartozik az adás mp3 tömörítése, a beszélgető felek hangsávjainak a minősége, a mikrofonok minősége.
2. Ne taperold a mikrofont! – léteznek drága, jó minőségű mikrofonok, melyek nem veszik fel a kéz zajait. A legegyszerűbb azonban, ha állványról használod a mikrofonod.
3. Legyen jól átgondolt és időben behatárolt adásmeneted – nincs rosszabb egy csapongó és összeszedetlen adásnál
4. Update: Maximum 1 óra legyen az adás hossza!
5. Törekedj rá, hogy mindig ugyanabban az időben publikáld az új epizódot – a hallgatóid már várják az adást, ne okozz csalódást azzal, hogy csúszik az adás!
6. Ha vendég van az adásban, ne vágj a szavába! – illetlenség és a hallgató számára is idegesítő.
7. Ne fogyassz alkoholt az adás előtt-alatt-után! – Heti Meteor #74-ben fb2 említi és abszolút igaza van. Spiccesen csak saját magad élvezed a poénokat. Meg az ivócimborád – ugyanazon indíttatásból.
8. Ne utánozz más podcastet, légy egyedi! – ez alól talán kivétel lehet az, ha magyar nyelven csinálsz meg egy külföldi podcasthez hasonlót. Az megbocsájtható.
9. Tartsd a kapcsolatot a hallgatóiddal! – a visszajelzés fontos, legyen az pozitív vagy negatív.
10. Update: ejtsd ki helyesen az idegen szavakat! Ne úgy, ahogy te gondolod, vagy ahogyan vicces, hanem úgy, ahogyan azt a natív polgárok tennék.

Szegény ember vízzel főz

A bejegyzésből remélem jobban belelátsz a podcast készítésének mechanizmusába. Nem kell feltétlenül drága stúdiót bérelned egy jó adás elkészítéséhez, de még csak drága eszközöket sem kell vásárolnod. A Háztáji Geek készítésének kulisszatitkai jól rávilágítanak, hogy kellő kreativitással és ötlettel jó minőséget tudsz elérni.

Podcastre fel!

Egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést akartam írni a témában, de egyfelől időm sincs most rá, másfelől meg nálam jobban hozzáértők a lényeget már millió helyen leírták, harmadrészt pedig valahol szolidarítok is a most tüntető hallgatókkal.

A tandíjjal (vagy hívjuk költségtérítésnek) alapjában véve nincs semmi gond szerintem, közép- és hosszútávon meggyőződésem, hogy a felsőoktatás javát szolgálhatja. A sokszor elkényelmesedett felsőoktatás “piacra” vitele mindenképpen elindít majd egy minőségi versenyt.

Saját szakmám példáját tudom csak említeni: az egyetem évek óta a külföldi (fizetős!) diákokból él. Emlékszem, mikor 2003 környékén futótűzként terjedt a hír, hogy az egyik orvostudományi egyetemen (szándékosan nem nevezem meg) megfordult a trend és több külföldi (fizetős!) diák tanul az egyetemen, mint magyar.

Alapvetően azért támogatom a tandíj bevezetését, mert mint ahogyan írtam is, elindíthat egyfajta versenyt az intézmények között. Legyen ez ár/érték arány, nyújtott szolgáltatások, kollégiumi férőhely, bármi.

A másik, hogy a jelenlegi rendszer valahol igazságtalan. A társadalom egésze fizeti meg azt, hogy jól képzett szakemberek hagyják el az egyetemet, akiknek a majdani szolgáltatásaiért ismét fizetni kell. Érezzük az ellentmondást?

Nem beszélve azokról a szakokról (rossz nyelvek által büfészaknak hívott), ahol társadalmilag hozzáadott érték még a legnagyobb jóindulattal sem fedezhető fel – ha már nagy szavakat akarunk használni.

A harmadik ok, amiért támogatom a tandíj bevezetését, hogy végre (bár ez utópia), valamilyen szinten öngondoskodásra nevel. Nem a nagy állam bácsi fogja a kezed, hanem te alakítod a sorsodat. Igen, nekem már van diplomám, könnyen beszélek. Ugorjunk.

De!

A probléma igazán ott kezdődik, hogy a tandíj bevezetését (vagy keretszámcsökkentést, részletkérdés) nem követi paralell egy általános gazdasági és társadalmi felemelkedés. Mire gondolok?

Bizonyos szakmák esetében a tandíj összegét egyszerűen ma Magyarországon képtelenség tisztességes eszközökkel előteremteni. Nem az egész képzés összegét, még egy félév díját se! Ott a remek lehetőség: a hitel!

A jó hitel

Azt szokták mondani, hogy az a jó hitel, aminek segítségével nem csak a visszafizetést lehet megkönnyíteni, de az a tevékenység (tanulás, beruházás,fejlesztés), amire a hitelt felvetted, még hasznot is tud termelni. Ha jól belegondolunk, ezt a hitelt eddig az állam vette fel és adta oda (képletesen) neked és a legvégén a társadalom egésze fizette meg.

Az ingyenes felsőoktatás alapjainak mozgatórugója talán az lehetett, hogy ez az össztársadalmi “befektetés” majd egyszer megtérül, és a közpénzen kitanított diák hasznos és termékeny tagja lesz a társadalomnak. A képletbe csak az a hiba csúszott be, hogy az országhatárok megnyílásával az elvándorlás a jobb fizetés és megbecsülés reményében civilizált módszerekkel nem állítható meg (lásd: hallgatói szerződés).

Ahogy látszik, a jövőben ezt a hitelt a piacról, magadnak kell majd megszerezni (itt most a továbbra is állami, diákhitel 2-t is beleveszem). Ezzel még mindig nem lenne gond, ha ez a hitel egy tiszta és bíztató jövőkép mellé társulna és tudná a diák: az egyetem után fogok annyit keresni, hogy gond nélkül vissza tudom fizetni.

A valóság

Ma egy-két szakmát leszámítva, nem tudok olyat mondani, ahol egyértelműen ki merném jelenteni: végzés után olyan fizetésű állást talál (ha talál?!) a diák, hogy a megkeresett béréből a megélhetés és a jövőépítés mellett vissza tudja fizetni a felsőoktatási tanulmányokra felvett hitelösszeget.

Remélem elnézed nekem, hogy az egészségügyből veszek példát, hiszen ezt ismerem jól. Igaz most trehány vagyok és csak emlékezetből írom, de pl. egy fogorvosi képzés félévente 1-1.5 millió (!) forintba kerül. Mint tudjuk, a fogorvosok jól keresnek. Tény. Vagy mégsem.

Pont a héten beszéltem egy ismerősömmel, akinek a gyermeke ezt a hivatást választotta, de jelenleg külföldön dolgozik! Végzés után ugyanis két lehetősége volt: kifizet havi 1 millió forintot (!) a “mesterének”, hogy alkalmazza egy fogorvosi rendelőben (tisztára, mint a fodrásztanulóknál), vagy dolgozhat ingyen(!), hogy így szerezze meg a szükséges tapasztalatot. Namost: erre jönne még rá akkor a felvett hitel törlesztése, a saját család és vagyon (LOL) építgetése, a megélhetés, a továbbképzések stb…

Nem kell hozzá nagy matek tudás, hogy belássuk: ez kvázi lehetetlen.

Külföldi példa

Szintén egészségügyből említek egy némileg a tandíjon túlmenő, de mégis kapcsolódó esetet. Egy ismerősnek Hollandiában élnek rokonai, egyikük orvos. Mikor meglett a szakvizsgája, ki kellett váltani egyfajta “iparengedélyt”, ami a helyi szakorvosi kamarába való belépést jelentette. Bődületes mennyiségű Eurót kellett kifizetnie, amihez, kezdő orvosként nem volt tőkéje. De, ha dolgozni akart, elő kellett teremteni a pénzt. Hitel. Az illető bement egy bankba, ahol látva a végzettségét és a terveit, 1-2%-os speciális, hosszú lejáratú hitelt kapott, hiszen a bank bizalmat szavazott neki, mert egy olyan szakma volt a kezében, amivel ki tudja termelni a hitel visszafizetéséhez szükséges összeget.

És ez az a pont, amire már utaltam, és amiért ezt a történetet megemlítem, mert ez a tervezhetőség és bizalom, ami nagyon hiányzik Magyarországon.

Mi a megoldás?

Nem vagyok a téma szakértője, csak józan paraszti gondolkodással két dologban látnám a megoldást. A mostani rendszer egyszerűen túl drasztikus. Fokozatosan kellene csökkenteni a keretszámokat és bevezetni a tandíj intézményét. Ahogyan az már részben működik is, tanulmányi átlaghoz kötném a tandíjmentességet vagy a részleges tandíjat.

A másik megoldás sokak számára érthetetlen: előtakarékosság. Tessék megnézni az USA-t (nálunk gazdagabb ország, mégis fizetős a felősoktatás), ahol a szülők, már a gyermek megszületésekor az egyetemi taníttatás költségére tesznek félre.

És megint visszaértünk az egyik kiindulási problémához: ki, miből, mennyit képes félretenni. Ördögi kör.

Ez az egész blogolás valahol egy egoista és exhibicionista dolog. Ez a gondolat csak erősödik majd benned a mostani bejegyzés első olvasatában, de úgy gondoltam, hogy leírom röviden az álláskeresésem kapcsán, a még tavaly ősszel megalkotott önéletrajzommal szerzett tapasztalataim.

Az ötlet

Az önéletrajz (CV – curriculum vitae) ugyanis, amit készítettem, nem a megszokott formátumú. Tudod már rólam, hogy szeretem a szépen megtervezett (“magyarul” dizájnos) dolgokat, legyen az egy weblap, újság, csomagolás, reklám, autó, lakás, ház, bútor stb… Emiatt relative sok dizájn blogra vagyok feliratkozva, melyeket esténként az iPaden a Flipboard alkalmazás segítségével szoktam átlapozni, megosztani. Az egyik ilyen gyűjtés – ahonnan inspirálódtam – átlapozásakor jött az ötlet, hogy előállok egy kreatív, szokatlan formájú önéletrajzzal.

Ami biztos volt: lesz benne idővonal (timeline), ha jól emlékszem, a Facebook is akkoriban vezette be a szolgáltatást – amit amúgy én kb 2-3 éve kitaláltam, csak nem valósítottam meg…így jártam.

Tervezés

A tervezési fázist azzal kezdtem, hogy megírtam sima text formátumban az önéletrajzomat, majd átgondoltam, hogy melyik információt hogyan és milyen részletesen akarom megjeleníteni. Közben természetesen kutattam további inspirációk után, találtam is még oldalakat, nagyon jópofa önéletrajzokkal – ahol azóta vannak már újabbak is.

Többnyire kreatív munkát végző emberek állnak elő szokatlan önéletrajzokkal, ezért kicsit félő volt, hogy milyen lesz az enyém fogadtatása és egyáltalán: hogyan tudom összehozni a szakmámmal. Ekkor jött az újabb ötlet, hogy legyen infografika szerű, ami átlátható és minden lényeges információ megtalálható rajta.

Elhatároztam, hogy egy trükköt is bevetek: csak annyi információt jelenítek meg, amennyi feltétlenül szükséges az értelmezéshez, de muszáj legyen belekérdezni, érdeklődni. Utólag kiderült, ez jó döntés volt.

A tervezés fázisában kikértem éppen akkor HR-esként dolgozó ismerős véleményét ( köszi Ni0!), és kikértem tervező szakemberek, barátaim véleményét is. Sokat segített Serfőző Péter a made by zwoelf dizájncég vezetője, Percze Zoltán cimborám, Szabó Balázs aka TheHedgehog, Hadi Krisztián a Pandastic vezetője (nevéhez a nemrég megjelent Macworld for iPad magazin fűződik, ajánlom!). Ha valakit kihagytam, sorry, rég volt már 🙂

Mindenki tett hozzá egy kicsit a kritikájával, jótanácsával.

A megvalósítás

Mondanám, hogy bárki neki tud állni egy ilyen fajta önéletrajz elkészítésének, de azért némi dizájn és szoftver ismereti készség szükséges. Az elkészítéshez az Adobe Illustrator alkalmazást választottam, mivel a könnyű változtathatóság és szabad méretezés miatt számomra fontos volt, hogy vektorgrafikusan készüljön el a remekmű.

Az elkészítés kb. 1 hetet vett igénybe, és a végleges formát negyedik, ötödik verzióval érte el. Eleinte a “szokásos” függőleges elrendezéssel próbálkoztam, de ez egyrészt nem tetszett annyira, másrészt nem fért ki az eltervezett grafika rendesen. Váltottam tehát a vízszintes, “tájkép” elrendezésre. Ettől persze még furább, különlegesebb lett az önéletrajz.

Az eredmény

Mivel érdemben már nem tudtam mit magamtól hozzátenni, max. csak elrontatni, futottam még egy kört a dizájner ismerősök között. Égbekiáltó hibát senki sem jelzett, ezért rámondtam: kész!

Alapvetően három részre tagoltam az A4-es lapméretre tervezett önéletrajzot: személyes adatok, tanulmányok, munkatapasztalatok és pár fontos adat, vizualizálva.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy mekkora fotót tegyek be magamról, de úgy döntöttem, ha már rendkívülinek szánom az egész megjelenést, akkor legyen szokatlan a fotó is: nem a megszokott 4-5 cm széles igazolványképet teszem be,   hanem a “személyes adatok” részt kb. félig elfoglaló fotót. Kifejezetten erre az alkalomra készítettem egy képet (igaz, szakállat így, szinte azóta sem hordok 😀 ), nagyon szakszerűen, derítőlappal, természetes fénnyel, úgy, hogy a szememben tükröződjön egy kis fény.

A kis ikonok hivatottak szimbolizálni az összes fontos adatomat. Telefonszám, e-mail cím, állandó lakcím, születési hely ( ez a baby ikon a kedvencem!), jogosítvány (ez a megpályázott pozíciók miatt fontos volt), kapcsolati státusz (nem szükséges, én a kiegyensúlyozottságomat jelölendő fontosnak tartottam) és végül a pillanatnyi lakcím.

A tanulmányok, munkatapasztatalok részt már a legelején eldöntöttem, hogy idővonalasra csinálom meg. Itt fontos, hogy a különböző időszakokat, képzettségi szinteket mindenképpen meg akartam különböztetni vizuálisan is, illetve az adott intézményhez tartozó, de posztgraduális képzést is a színnel jelezni.

Ez tudatosan egy olyan pont, ahol ha egy kicsit is érdekli az interjúztatót a jelentkező, akkor egyszerűen, már csak az eredendő emberi kíváncsiság miatt is bele kell, hogy kérdezzen: hogyan is van ez akkor pontosan? Az interjúk során ez a felvetésem igazolódott is, mert ugyan átlátható és érthető volt ez az idővonal, az évek jelzése és az intervallumok tisztázása miatt bele-bele kérdeztek, hogy pontosítsunk.

A nyelvismeret volt a másik ilyen pont, amiben szinte biztos voltam, hogy később magyarázatra szorul. De ismét kiemelem, hogy ezek tudatos “hibák” voltak! Mivel magyarul anyanyelvi szinten beszélek (írni már kevésbbé 🙂 ), azt vettem a maximumnak, azaz 10 pontnak. A külföldi nyelvek miatt is választottam a vizuális megjelenítést, hiszen hiába lehet akár felsőfokú nyelvvizsgád, ha egy mukkot nem tudsz megszólalni, mert csak a lexikális tudásod magas. Ezért a saját magam által kreált pontrendszerben elhelyeztem az angol, német és olasz nyelvtudásom. Természetesen itt kaptam is a kérdéseket, hogy angolból van-e valamilyen papírom, a német miért annyi, amennyi és, hogy az olaszt most kezdtem-e el tanulni, vagy pontosan mi is azzal a helyzet? Ezek mind-mind lehetőséget adtak új információk átadására, például, hogy a családom egy része Olaszországban él és innen az olasz nyelvtudásom.

A korábbi munkahelyemen elért eredményeimnek is szántam egy külön blokkot, ahol az elért helyezést egy dobogó szerű kis ikonnal vizuálisan is megerősítettem. A kedvenc részem a kapcsolati tőke és mobilitás ábrázolásom. Ehhez Magyarország térképét használtam fel, ahol az “erősségnek” megfelelően jelöltem a megyéket. Sokan, akik előzőleg látták a terveket, nem értették ezt a részt, némi magyarázatra is szorul. Alapvetően orvoslátogatói munkákhoz adtam be ezt az önéletrajzot, ahol egy fontos információ az interjúztató számára, hogy eddig milyen területen dolgoztam, ott milyen kapcsolati tőkével bírok és, hogy az új állásomért milyen áldozatokat vagyok hajlandó hozni, azaz mennyire vagyok mobilis az országon belül. A mobilitási térképemen azért azt is jelöltem, hogy a jelenlegi lakhelyemmel mely területeket tudom sikeresen “ellátni”.

A visszajelzések

Huhh…még engem is meglepett, hogy mennyire pozitívak voltak a visszajelzések. Nyilván, ezek a visszajelzések nem csak önmagában az önéletrajznak, hanem nekem és az eredményeimnek is szóltak. Az egyik megpályázott látogatói állás esetében például megjegyezték, hogy nem is értik, miért erre az állásra jelentkeztem, sokkal inkább egy marketinges állásra képzelnének el egy ilyen önéletrajzzal. Ahogy előrébb jutottam az interjúk során, ez a megjegyzés annyira konkretizálódott, hogy egy jövőbeni marketing manageri (vagy termék manageri) állást is felajánlottak, melyet egyelőre a Budapestre való költözés szükségessége miatt megköszöntem, de egyelőre nem kértem (sőt, később kiderült, hogy sajnos létszámstop miatt nem is lett volna pozíció).

Az egyik interjúmon majdnem elkértem a jó minőségű színes printet, mert ilyen szép minőségben, még én sem láttam, de végül nem tettem ezt meg 🙂 (a cégeknek pdf-ben küldtem be).

Az egyik sales manager megjegyezte, hogy ő még ilyen önéletrajzot nem látott életében, és teljesen le van nyűgözve. Egy vezérigazgató (ahol angolul kellett interjúznom) kiemelte, hogy mennyire jól struktúrált és tagolt: ránéz és egyből látja azt, amire kíváncsi.

A végeredmény

Egy jó önéletrajz persze önmagában nem elég. De sokat segíthet abban, hogy felkeltsd egy kiválasztási specialista vagy fejvadász érdeklődését, majd ha bejutsz egy interjúra, az önéletrajzodban foglaltakat el tudod magyarázni, mesélni.

Fontos, hogy ne egy legyél a sok között, hanem az az egy a sok között – akire szüksége van a cégnek!

Biztos vagyok benne, hogy a rendhagyó önéletrajzom is segített abban, hogy novembertől új állásom van és sikerült egy eléggé komoly váltást eszközölnöm.

Talán hallottál már te is róla, hogy a legújabb remixem a pécsi születésű énekesnő, Takáts Eszter, Hotel című dalából készült. Most mégsem a remix kapcsán írok.

33

Eszterrel pár dolog közös az életünkben: 1979-ben születtünk, Pécsen, majd Zalaegerszegen nevelkedtünk, de külön utakon. Ami miatt most a születésnapjáról írok, az egy rendkívüli koncert, mely Budapesten, az Akváriumban (volt Gödör) lesz.

Az idén 33 éves dalszerző-előadóművész Takáts Eszter több különlegességet tartogat az elmúlt 13 évből 2012. november 20-án koncerttel ünnepelt születésnapjára. Az esemény a budapesti Akváriumban esz klipvetítéssel egybe kötve, együtt ünnepelve vele és régi művész barátaival. Az érett nő kicsit visszatekint a múltra, hogy igaz gyöngyökkel díszíthesse a jövőt, cseppnyi intimitást és varázslatot csempészve hétköznapjainkba. Eszter egy remix maxi lemezzel, és a Pavilon archívum lemezzel is készül erre az alkalomra. Meglepetésvendégei közül kiemelkedik Góbi Rita táncművész-koreográfus.

33remix

Hoppá! Figyelted? A születésnapi koncerten lesz a 33remix címet viselő maxi bemutatója is, melyen az én remixem is helyet kapott. Mit helyet kapott?! Elárulhatok egy apró kulisszatitkot, hogy kicsit több, mint egy éve én kerestem meg Esztert azzal a kéréssel, hogy csinálnék egy-két remixet neki. Az ötletet tett követte, és három zenésztársammal együtt egy maxira való remix anyag összegyűlt.

A hivatalos megjelenés után írok majd a remix készítéséről, hogy milyen buktatókkal találtam szembe magam és miért tartott rekord hosszúságú 1 évig az elkészítése.

A rendezvényről pontos infókat itt találsz!

Boldog születésnapot Eszter!

A mai nap a Google Plust böngészve, mint népszerű hírbe futottam bele ebbe a képbe, amin a dollármilliárdos Warren Buffet látható a tanácsaival. Hogy valóban neki tulajdoníthatóak-e ezek a gondolatok, azt nem tudom biztosan, bár más forrásban is megtaláltam ezeket a gondolatokat és hát nem véletlenül nevezik az urat az “omahai bölcsnek” sem.

Mivel nagyon tetszik mindegyik jótanács, úgy gondoltam, érdemes lefordatani és megosztani veled.

A vitákat elkerülendő: milliónyi kifogást fel lehet hozni, hogy miért nem valósíthatóak meg ezek a tanácsok. Mielőtt azonban ezt megtennéd, gondolj erre az adatra: 2006-ban 44 millió 44 milliárd dollár volt a vagyona.

A fizetésről

Sose függj egy bevételi forrástól. Fektess be, hogy legyen egy másodlagos forrásod.

Nehéz, de el kell vonatkoztatni attól, hogy Magyarországon ezt többen művelik: csak épp nem a gazdagodás, hanem az életben maradás miatt. Amit ebből a gondolatból érdemes inkább elraktározni, hogy ha van is egy jól kereső állásod (ez ugye megint relatív, fogalmazzunk úgy, hogy megélsz a fizetésedből), akkor érdemes plusz forráson gondolkozni, ami baj esetén (munkanélküliség, betegség) biztonságot adhat.

A költésekről

Ha olyan dolgokat vásárolsz, melyekre nincsen szükséged, hamarosan olyan dolgokat kell eladnod, amelyekre szükséged van.

Mintapélda. Emlékszünk még a műszaki áruházak nyitásakor már-már verekedésbe torkolló plazma tv-t hitelre (!) vásárolók tömegére? Aztán jött a behajtó és azt is vitte, amit nem adtak volna. De ide sorolhatom a 4-5 évente 0% kezdőrészlettel hitelre új autót vásárlókat is.

A megtakarításokról

Ne azt tedd félre, ami megmaradt a költéseid után, hanem azt költsd el, ami megmaradt a megtakarításaid után.

Sajnos ezt a tanácsot – bár régóta rájöttem én is – nem mindig sikerül betartanom. Mióta YNAB-et használok, sokkal jobban átlátom a pénzügyeimet, és az elmúlt időszakban, annak ellenére, hogy beterveztem a megtakarítást minden  hónapra, a legelső volt, amit hónap közepe fele le kellett húznom…pedig, szintén a jövődet tudod biztosítani, ha a költéseiden spórolsz és nem a megtakarításaidon.

A kockázatvállalásról

Soha ne két lábbal ellenőrizd egy folyó mélységét.

Népi bölcsességgel felérő gondolat, velős tartalommal: ha nem hagysz magadnak menekülőutat, könnyen bajba kerülhetsz. Azt gondolom, hogy ezt a tanácsot szigorúan az üzleti életre kell megfogadni, az élet más területein pont, hogy az tud hasznos lenni, ha teljes erőbedobással cselekszel. Üzletben viszont nagyon kockázatos mindent egy lapra feltenni.

A befektetésről

Soha se tedd egy kosárba az összes tojást.

Kosár? Tojás? Mivan?! Elindulsz haza a boltból, két zacskót megpakolva. A bejárati ajtóhoz érve, miközben a kulcsot keresed, kicsúszik a kezedből az egyik zacskó: pont az, amiben az összes tojás volt. Ha két részletben pakolod, akkor csak a tojások egy része semmisül meg. Üzleti életre átformálva: sosem szabad egy cégbe, egy üzletbe, egy részvénybe fektetni a pénzed. Portfoliót kell kialakítani, több résztvevőből. Ha ugyanis egy üzlet összeomlik, akkor csak az abba fektetett pénzt bukod, a többiből még tudsz hasznot kihozni – feltéve, ha nem minden pénzed ebben az egy üzletben volt. Ezt amúgy nálam sokkal jobban hozzáértő szakemberek javasolják, szinte mindenki a tőzsdézik.

A várakozásokról

Az őszinteség egy nagyon értékes ajándék. Ne várd el sóher emberektől.

No comment.

Istenem mikor felejtitek mar vegre el kifogasnak hasznalni, hogy “nincs idom”? k****ra arra van idod amire szakitani akarsz…

via @nyussziful

A fent idézett gondolat jött ma velem szembe twitteren és eszembe jutott, hogy mennyit hallottam én ezt anno Janó barátomtól, azzal a kiegészítéssel, hogy “kifogással tele van a padlás!” 🙂

Az évek során persze beláttam én is az idézett gondolat mély valóságtartalmát. Minél előbb jutsz te is erre a következtetésre, annál hamarabb tudod elkezdeni rendezni a soraidat.

Meghazudtolnám önmagam, ha nem egy kémiai törvény segített volna nekem megoldani ezt a problémát. Elmondom most neked is!

A folyamat sebessége

Már anno a szakdolgozatomban is használtam az egyik legalapvetőbb kémiai törvényt, illettve abból vonatkoztatott hasonlatot. Ha veszünk egy összetett kémiai folyamatot, akkor annak a sebességét mindig a leglassabb részfolyamat sebessége fogja meghatározni. Elsőre ez így furának tűnhet, de ha megállsz két percre és gondolkodsz rajta egy kicsit, belátod, hogy igaz. Csakúgy, mint az is, hogy ha a folyamat összességén akarsz gyorsítani, akkor – ha lehet – ezt a leglassabb folyamatot kell meggyorsítani (vö: katalizátor használata). Ha nem lehet rajta gyorsítani, akkor pedig vehető relative állandónak a folyamat időigénye, ezért határozza meg ez a folyamat összességének sebességét.

A valós életbe nagyon jól át lehet ültetni ezt a kémiai megfigyelést, még akár az üzleti életre is ki lehet vetíteni. Sőt, ha kombinálod egy másik tanáccsal, hogy mindig azzal a dologgal kezdd a ténykedésed, amit a legkellemetlenebbnek ítélsz meg, akkor alakul ki igazán a fejedelmi időbeosztás!

Válaszd ki a leglassabbat!

Vegyünk egy egyszerű példát: reggeli rutin, fürdés, elkészülés, felöltözés. Gondold végig, melyik az a folyamat, ami a legtöbb időt veszi igénybe és ezzel kezdj! Gondolt át azt is, hogy tudsz-e ezen a folyamaton gyorsítani. Mivel általában nem, sőt még akár több időt is igénybe vehet, ha ezzel kezdesz, akkor a többi, kevésbbé időigényes vagy gyorsítható tevékenységgel behozhatod a lemaradásod.

Várj, nem értem, hogy is van ez?

Nálam a reggeli készülődésben (kivéve mikor nem hordok szakállat, borostát) a borotválkozás szokta a legtöbb időt elvenni és kvázi ez is a legkellemetlenebb. Ezért mindig ezzel kezdek!
Mivel a borotválkozáson nagyon gyorsítani nem tudok, sőt még akár hosszabb ideig is tarthat (nehezen levágható részek, benőtt szőrszál stb.), ezért, ha ezzel kezdek, mikor végeztem vele, látom, hogy mennyi időm maradt a többi, vagy gyorsítható, vagy kevésbbé időigényes folyamatra. Ha sikerül gyorsítani a borotválkozáson és időben végzek vele, akkor még azt a luxust is megengedhetem, hogy valamelyik másik folyamatot ellazsálok (pl. tusolás). Ugyanakkor ha hosszabb ideig tart a borotválkozás, akkor pl. a fürdési időn remekül be lehet hozni a lemaradást.

Válaszd ki a legkellemetlenebbet!

Amikor öltönyben jártam dolgozni, magam vasaltam az ingjeim (nemröhög!). A borotválkozás mellett a reggeli készülődésnél ez volt a másik lassú folyamat, sőt, talán ez volt a leglassabb. És egyben utáltam is, ez volt a legkellemetlenebb!
Így tehát, ha reggel kellett vasalnom, akkor mindig ezzel kezdtem. Ha előrelátó voltam, akkor még este elintéztem – ritka eset 🙂

A legkellemetlenebb dolgon mihamarabb túllenni azért is jó, mert kb. olyan érzés, mint egy rossz széria legalján, a gödörben lenni: innentől már minden csak jobb lehet. Amint letudod, felszabadult leszel és jobban tudsz koncentrálni a pozitív dolgokra.

Az időbeosztás

Ez csak egy lehetséges módszer, ami közelebb visz ahhoz a célhoz, hogy jobban be tudd osztani az idődet. A sebességen túl azonban még egy dolgot megtanultam ebből a kémiai példából: ha átgondolod, hogy mit, mikor és hogyan akarsz csinálni, kitűzöd a célokat, akkor sokkal könnyebb megvalósítani azokat, mintha csak sodródnál az árral és a teendőkkel. Persze van, mikor pont erre van szükség.

Régóta tervezem, hogy írok erről a témáról, mert egyrészt érdekel, másrészt mindig is zavart, hogy egy hivatalos személynek nem tudtam a pontos rang rend szerinti megszólítását. Szerintem ugyanis ez a tisztelet megjár mindenkinek. Bár jómagam nem kérem számon senkin, hogy doktornak szólít-e vagy se (kicsit fura ez a gyógyszerészi doktori cím, az én fejemben doktor = orvos), azt azonban jó néven veszem, ha valaki “gyógyszerész úrnak” szólít. Vannak hivatások, szakmák, ahol egyszerűen azt gondolom, hogy illik hozzátenni a foglalkozást, beosztást, rangot. Így én ügyvéd nőnek/úrnak szólítom az ügyvédet, bíró nőnek/úrnak a bírót (bár csak egyszer volt alkalmam erre 🙂 ), doktor nőnek/úrnak az orvost, fogorvost, állatorvost (már akivel nem tegeződöm), igazgató nőnek/úrnak a vezérigazgatót, stb… Ez persze lehet, hogy modoros, nem tudom. A rendvédelmi szervek képviselőinek megszólításával azonban mindig gondban voltam. Rendőr nő/úr? Na ez igazán modoros! Mivel pont beleestem abba az évjáratba, aki már “megúszta” a kötelező sorkatonai szolgálatot, bevallom, fogalmam sincs a rangfokozatokról és az azokhoz tartozó helyes megszólításokról. Ráadásul mindig ott van a dilemma, hogy te sem vennéd jó néven, ha rangodon alul szólítanának. Például egy zászlóst őrmesternek szólítasz. Vagy fordítva. Vagy hogy is van ez?! Ezért jött az ötlet, hogy ennek érdemes lenne utána járni, amiben (reméljük, nemsokára doktor) dr. Keserű Imre, a sajnos már bezárt, JogIQ blog Jogzóna blog szerkesztőjének segítségét kértem. Alapvetően öt csoportra lehet osztani a rendfokozatokat, melyek növekvő sorrendben a következőek:

• tiszthelyettesek (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester)
• zászlósok (zászlós, törzszászlós, főtörzszászlós)
• tisztek (hadnagy, főhadnagy, százados)
• főtisztek (őrnagy, alezredes, ezredes)
• tábornokok (dandártábornok, vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes)

Felmerül a kérdés, hogy honnan ismerheted fel, az éppen veled szemben álló rendőr milyen fokozattal rendelkezik? Ebben a segítségedre lehet, ha ismered a rendfokozati jelzéseket, melyet legegyszerűbben vállap formájában figyelhetsz meg.

Tiszthelyettesek

Zászlósok

Tisztek

Főtisztek

Tábornokok

Ha ezeket a vállapokat megfigyeled és megtanulod a jelentésüket, akkor biztosan nem lősz mellé a megszólítással. Szintén a témához kapcsolódik két hasznos link. Rendszeresen hallani arról, hogy “álrendőrök” loptak meg hiszékeny embereket. Az alábbi linken megtalálod, hogy milyen ismertető jelei vannak egy igazi rendőrnek, míg ezen a linken pedig a szezonális hivatalos öltözetet nézheted meg. Közszolgálati rovatunkat olvashattad! 🙂

Twitteren már régóta követem Szubotin Pétert, aki kommunikációs szakember és főként a nonverbális jelekről ír egy blogot, amit most a figyelmedbe ajánlok.

Nemrég megnéztem az Inside Job című amerikai dokumentumfilmet, mely a jelenleg is tartó (?) gazdasági világválság kiváltó okait kutatta. A film tele volt jobbnál jobb nonverbális jelekkel, ezért mivel tudtam, hogy Péter ezzel foglalkozik, megkértem, hogy dolgozza fel a film pár jelenetét.

Nagyon örültem, hogy Péter is érdekesnek találta a filmet (mind tartalmilag, mind pedig nonverbális jelek szempontjából) és külön megtiszteltetés volt számomra, hogy két hetes sorozatot készített a film jeleneteiből.

A film jelenetein túl rengeteg más hasznos, nonverbális jelekről szóló bejegyzést olvashatsz Péter blogján. Mióta rendszeres olvasója vagyok, azt vettem észre, hogy jobban figyelek ezekre a jelekre, sőt: vannak köztük olyanok, amiket adott szituációkban akár tudatosan is elkezdtem használni. Bár, ahogy Pétertől is megtudtam, ezeknek a nonverbális viselkedésformáknak a nagy része ösztönösen kell, hogy jöjjön.

Amikor ezt a bejegyzést írom, még mindig nem sikerült megfékezni a lángokat, az előbb ment el a nagykanizsai tűzoltóautó a ház előtt! Eddig tehát Keszthely, Badacsonytomaj, Marcali (?) és Nagykanizsa vesz részt az oltásban!

Rubykával a déli sétánkon voltunk, mikor az utca végén található háznál egy kisebb mértékű füstöt láttam. Gondoltam égetnek valamit. Körülbelül 10 percre rá, már a német hölgy határozott szavait hallottam: “Gerhard, ruf die Feuerwehr an!”, magyarul “Gerhard, hívd ki a tűzoltókat!”.

Első olvasatban (sic!) úgy értelmeztem, hogy ők tüzet gyújtottak, ami az iszonyatos szárazságban továbbterjedt. Aztán mikor hazaértem Rubykával és hallottam, hogy jönnek a tűzoltók, akkor már tudtam: ennek a fele sem tréfa és nem a hölgy aggódta túl a dolgot.

Fogtam hát a fényképezőgépemet és egyből elindultam terepre!

A látvány, ami fogadott eléggé ijesztő volt, gyakorlatilag ahol 20 perccel előtte sétáltunk Rubyval, az most hatalmas lángokban áll!

A tűzoltók azonban nagyon profin tették a dolgukat és lehetett látni, ahogyan fogy el a tűz mozgástere. Mivel egy nagyon nagy és teljesen száraz területről van szó, a lángok gyorsan terjedtek, az akácos hamar lángra kapott.

Hamarosan folytatom, de most kiugrok új fotókat készíteni, megint jön egy tűzoltóautó – szerintem nagy a baj!

Újabb infót nem tudtam meg, de nemrég 17:30 körül ment el az utolsó tűzoltóautó. Közben a Zalai Hírlap is írt az esetről, sőt: az én fotóimat használták fel, amiket elküldtem nekik.

Update: az index is és a hvg is írt a tűzről.

Update2: most (20:10) jött vissza egy tűzoltóautó villogva, szerintem csak ellenőrizni, hogy van-e parázs. Mindenesetre Ruby-t úgyis ki kell vinni, elsétálunk arra.