Kategóriák
Blog

Walter 1 éves – pontosabban 27

Miután 2010. október 18-án eljöttem a munkahelyemről a sanofi-aventis gyógyszergyártól, szembesültem a problémával, hogy a lakhelyem és a patika (aminek kedvéért felhagytam az orvoslátogatással) közötti távolságot valamiféle járművel meg kell majd tenni, vége a „cégesautó” korszaknak.

Egy darabig meg tudtam oldani a dolgot úgy, hogy öcsém autóját kölcsönkértem, de hamarosan neki is szüksége lett az autóra, így nem volt mit tenni: kell egy autót vennem. De vajon újat vagy használtat?

Új autó

Nézegettem új autókat is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bár anyagilag egy törlesztőrészlet bevállalható lett volna, teljes mértékben felesleges A-ból B-be történő utazáshoz egy új autót, főleg hitelből venni (utólag nagyon jó döntésnek bizonyult ez). Nem ajánlom neked sem, kifejtem.

A magas árhoz azért illik valamiféle kezdő befizetéssel rendelkezni (a 0% kezdőrészletes Suzukik kora lejárt – hál’istennek). Ez egy egyszeri, nagy kiadás. Utána még mindig ott tartunk, hogy fizetheted a hitel kamatait egy olyan „befektetésre”, ami napról napra kevesebbet ér. Irracionális ugye? Mégis milliók vesznek új autót hitelre…

Aztán ott van az új autó kötelező (!) szervízelése, amit alaphangon egy márkaszervízben 40-50 ezer forint alatt nem úszol meg. És ekkor még nincs semmi probléma. Amint közbejön egy tényleges hiba az autón, ez az összeg szépen emelkedik. Ha nem márkaszervízbe viszed az autódat, elveszted a garanciát. Vegyük észre, hogy ebből élnek a márkakereskedések, nem az autó eladásból (vagy már ebből se, de ez egy más téma).

Ezekre a költségekre még jön a Casco, ami a hitel miatt szintén kötelező.

Egy valag pénzt kifizetsz a semmire. De van egy új autód.

Használt autó

Bevallom, sokat változott a hozzáállásom a használt autó kérdésben. A családban jelenleg „koptatjuk” a második új autót azaz nem volt szokatlan tőlem, hogy használt, idősebb autókba ülök bele, azért mégiscsak – mint minden fiatalnak – az új autók, az új modellek jelentették a non plus ultrát.

Aztán elkezdtem számolni, analizálni. 5-10-15 éves, teljesen jó állapotú autókat lehet venni az eredeti ár töredékéért. Készpénzért, semmi hitel.

Persze ilyenkor jön a szokásos ellenérv a használtautók kapcsán: elromlik, szerelni kell, alkatrész, sokkal több a baja, sok vele a költség. Bullshit!

Számolj utána annak, amit fent leírtam! Az új autónak, ha nincs is semmi baja, akkor is van kötelező szervíz költsége. Amiből kijön egy használt autó szerelési költsége egy esetleges meghibásodáskor.

Ráadásul használt autó esetén ott van az autóbontó lehetősége, mint beszerzési forrás és az utángyártott alkatrészek lehetősége is – bár ez utóbbi új autó esetén is reális alternatíva, de mindkét esetben erősen szűrni kell, mert sok a silány minőségű termék.

A kérdés tehát a fenti számolgatás után gyorsan eldőlt: használt autót keresek.

Persze nem árt, ha ebben a keresésben vagy szakértő segítségünk, nekem barátnőm édesapja segített, igazi szakértője a témának (nem mondvacsinált, tényleges).

Saab 9-3 SE 2.0 Turbo

A keresgélés során a hasznaltauto.hu volt a segítségünkre, ami az utóbbi időkben óriási fejlődésen ment át, piacvezető lett és szerintem nem is alaptalanul. Első körben 80-as évek 3-as BMW-je (E30) volt a cél, nagyon tetszik az az autó – sőt, az összes 3-as BMW, leszámítva az E36-os szériát. Hamar rá kellett jönnünk, hogy a hazai kínálatban tragédia, hogy milyen autónak nevezett valamiket próbálnak eladni emberek…

Update: a keresés során fontos szempont volt, hogy minél eredetibb állapotú autót találjak, hiszen később ennek akár még értéke is lehet!

Illusztráció: Saab 9-3 SE 2.0 Turbo

Egyik szombaton elmentünk Budapestre, megnézni pár BMW-t és a totális elkeseredettség állapotában beugrottunk a Nagykőrösi úton található Fővárosi AutópiacraAZ autópiacra. Még mindig BMW-t keresgélve és nem találva már a kijárat felé haladva az egyik kereskedőnél megpillantottunk egy tehetségesen kinéző Saab 9-3 SE 2.0 Turbo autót. Ez az autó tipikusan megosztó autó: van aki imádja és van aki rettentő mód utálja – ronda, aránytalan stb… kritikákkal illetve.

Nem mondom, hogy nekem szerelem az első látásra volt az autó (főleg úgy, hogy BMW-k után kajtattunk), de ahogy nézegettük, egyre inkább szimpatikusabbá vált. Az állapota is kiváló volt, és igazából az árával sem volt gond: 1.390.000.- Ft. Tíz éves, turbó cserélve volt, karosszéria rendben, új nyári gumit, a bőr ülések szép állapotban, egyszóval patent állapot. Az árat a tervezett költségvetéshez képest sokalltam, de úgy nézett ki, hogy össze tudom szedni rá a kellő összeget.

Óvatos duhaj vagyok, át kell még gondolni.

Mivel ez egy viszonylag fiatal autó és a „modern” technológia elemei már megtalálhatóak benne annak minden előnyével és hátrányával együtt, körültekintőnek kellett lennem, mert mondjuk egy vezérműlánc csere laza 300.000.- Ft magasságában van ennél a típusnál. A turbo is sarkallatos kérdés lehet, de arról tudtuk (papírral bizonyítva), hogy cserélve volt.

Több hetes internetes kutakodás, fórumozás következett, végül addig szarakodtam, míg elvitték előlem az autót – pedig már rászántam magam, hogy megveszem. Így, bár már totálisan beleszerettem, mégsem lett Saab 9-3 SE 2.0 Turbo autóm.

Walter

Walter – a magazinfotó

2010. december 30-át írunk, mikor felhív barátnőm édesapja:

– „Robi, megtaláltam az autódat!”

– „Milyen?”

– „Mercedes!”

– „Egy merci? Nem vagyok az a mercis alkat…küldd el azért a linket, megnézem!”

iPhone-nal gyorsan megnéztem a hirdetést, ahol egy kék, tökéletes állapotú Mercedes Benz 190 E, (hivatalos kódnevén W201) autó fogadott. Na, ez majdnem szerelem első látásra, mivel bár a Mercedest nem szeret(t)em, ez volt talán az utolsó széria, amire gyerekkoromból is emlékeztem, és akkor is nagyon tetszettek már. Ha nem is a „dream comes true” érzés, de majdnem.

Az autót Szentendrén hirdették, mivel épp Budapesten voltunk másnap, elugrottam és megnéztem. Tetszett, KELL! Azért a biztonság kedvéért elmentem barátnőm édesapjáért, aki megszakértette az autót (akkor még „csak az autó volt”), ő is rámondta az áment. Minimálisat alkudtunk az árból, a kézfogás 350.000.- forintnál történt meg. Háromszázötvenezer. A tulajjal még egy jót elbeszélgettünk, kiderült, hogy nagyon gondos gazdája volt az autónak és örült, hogy láthatóan jó kezekbe kerül. A vicc, hogy elmeséltük neki a kálváriánakkat és hogy Saabot is néztünk már, elmondtunk minden pozitívat az autóról és ennek hatására ő később egy Saab 9-5 autót vásárolt!

Egy autónak, főleg az első saját autómnak kell, hogy legyen neve. Ez axióma. Valahogy magától jött, hogy egy német autónak nem lehet más, mint német neve  (bár nem szeretem a nyelvet), így lett hát az én kis mercim Walter.

Holnap lesz pontosan egy éves Walter, pontosabban 27 – januárban ünnepli ugyanis a születésnapját.

Költségek

Jó hosszú lett ez a bejegyzés, bírod még?

Mikor megvettem Waltert, elkezdtem vezetni egy táblázatban, hogy mennyit költök rá, pont azért, hogy igazoljam vagy megcáfoljam a bejegyzés elején kibontott témát, hogy vajon új autót vagy régit éri meg venni. A családomban nem kis meglepetést okozott az autó, főleg az életkora: 1985-ben gyártották és mindenki azon aggódott (bevallom, kicsit én is), hogy nem kell-e majd túl sokat költeni a fenntartására.

Az eltelt egy évben közel 40.000. km megtettünk közösen és pár apróbb hibát leszámítva komolyabb baja nem volt (koppkoppkopp). Eltört a bal első spirálrugóm, történt egy olajcsere és jelenleg rosszalkodik a km spriál (hol megy, hol nem), azt ki kellene cserélni. Húsvétkor volt egy első féktárcsa és fékbetét csere, nagyon rázott és mint kiderült rosszul is volt összeszerelve. Ennek a költsége nem szerepel a táblázatban mert ajándékba kaptam, de kb. úgy 30.000. forintot tesz ki.

És akkor nézzük a költségeket!

Ebben a táblázatban megnézheted a részleteket, a költségeket típus szerint szétbontottam.

Alkatrész és szerelés, hivatalos költségek (ezek ugye elkerülhetetlenek és minden autónál megvannak), benzin, ápolási költségek.

Az eltelt egy év alatt Walterra összesen 1.044.398.- forintot költöttem.

Ebből mindössze 101.524.- Ft amit szerelésre és alkatrészre költöttem, ebben ha megnézed a táblázatot látszik, hogy nyári gumi is benne van (38.000.- Ft). Ha utána számolsz, hogy egy új autónál 40.000.- km alatt két kötelező szervízt és két olajcserét végre kell hajtani, márkaszervíz munkadíj árakkal közel azonos, vagy ennél még több a kiadásod.

Hivatalos költségem 494.068.- Ft volt, amiben benne van az autó 350.000.- forintos vételára és a 2012-es kötlező is. A kötelező árak egy új autónál kedvezőbbek, bár bevallom, nem nagyon értem, hogy miért. Egy új autó gyorsabban tud haladni, a sok-sok kiegészítő elektronikának köszönhetően az is bátrabb benne, aki nem ura az autójának (saját tapasztalatból tudom), azaz vélhetően sokkal balesetveszélyesebb, mint egy megfontolt „öreguras” autó. Igaz, ABS, ESP stb… miatt nagyobbak az esélyei is a baleset elkerülésére. Mindegy, kicsit diszkriminatívnak érzem ezt.

Benzinre az egy év alatt elköltöttem 433.246.- forintot, az átlagosnál talán kicsit gyakoribb használattal. Kb. napi 100km-t autóztam munkába (oda-vissza), átlagosan heti 5 nappal számolva. Ezen a költséghelyen talán egy új autó fogyasztási adatai kedvezőbbek, bár a dinamikus vezetési stílusommal Walter sem evett vészesen sokat, 8-9 liter közé kijött a fogyasztása. A régi autók kívánják a minőségi benzint, ezért sokszor OMV Carrera (új nevén MaxxMotion) benzint vagy Shell V-Powert tankoltam bele – nagyon meghálálta, sőt még a fogyasztása is jobb lett tőle. Az OMV benzinjének az ígért 4%-os fogyasztás csökkentő hatása nálam a gyakorlatban is kijött, míg édesapám (relative új) autójánál már nem volt ez tapasztalható. Ha kiszámolom, a 4%-os fogyasztás csökkenéssel a drágább benzin van, hogy olcsóbb lesz.

Ápolásra mindössze 15.560.- forint ment el a büdzséből, ez ugye nagyon egyénfüggő, ki mennyire simogatja az autóját.

Gondolatok

Egy szónak is száz a vége, a számok magukért beszélnek. Költségek szemponjából tökéletes választás egy jó állapotú, megbízható használt, régi autó. A Mercedes pedig minőség, legyen akárhány éves, igazolja ezt az eltelt egy év is.

Személy szerint élvezem Walter minden egyes porcikáját, érezni rajta, hogy „van benne anyag”, kényelmes, erős (gyorsul mint a golyó) és még sosem hagyott cserben. És még szép is – bár ez szubjektív ugye.

Ha új autót vettem volna, még 3-4 évig nyögném a részleteit és a megtakarított pénzem nagy része is elment volna a kezdő befizetésre. Benzint új autóba is kell tankolni, az én vezetési stílusommal egy takarékos benzines autó is megenne 7-8 litert. Dízel meg annyival drágább, hogy azt nem vettem volna, sőt a vicces magyarisztáni helyzetnek köszönhetően drágább az alacsonyabb előállítási költségű dízel, mint a benzin, így a drágább teljes ár megtérülése is csak nagyobb futott éves kilométer után térül meg. Hivatalos költség közel ugyanennyi lenne és a szervízköltség is.

Update: Nem beszélve arról, hogy egy új autó értékcsökkenése sokkal nagyobb, mint egy régebbi, használt autóé. Tegyük fel, hogy egy év múlva el akarom adni az akkor 28 éves autómat. Lesz a piaci ára mondjuk 250.000.- forint. Nabumm, buktam 100.000.- forintot, viszont volt 2 évig autóm. Ha azonban egy olyan típust sikerül találnunk, aminek az értéke az idővel nő, akkor még jó üzletet is csinálhatunk. A veterán autók, ha jó állapotúak és vigyáztunk rá (és mondjuk még ritka példányunk is van), mindig keresettek lesznek. Ezért is volt nálam is fontos szempont a vételnél, hogy minél eredetibb állapotban található autót vegyek.

Km óra mutató festése

Walterra várhatóan rá kell majd költenem 100-200.000.- forintot, ha azt akarom, hogy az apró esztétikai hibák és pár műszaki hiba ki legyen javítva. De ez szimplán hóbort lenne, hiszen az autó jelenleg tökéletes műszaki állapotban van, csak benzint kell neki adni és hajtani, míg megy.

Ráadásul aki érez magában egy kis tehetséget vagy késztetést, hogy apróbb javításokat saját maga megcsináljon az autóján, annak egy Mercedes igazán tökéletes alany: logikus, precíz felépítése miatt könnyen szerelhető, bár a komolyabb feladatokat érdemes szakemberre bízni. Én a műszerfalamat szedtem szét, tisztítottam meg, majd festettem újra a mutatókat, mert a napfénytől az évek során kifakultak.

Képek

Walter – tavasz
Walter – fél szemmel mindig figyelek
Walter – rozsda
Mercedes – földön, vízen, levegőben
Walter – az orr
Kategóriák
Blog

Akasztják a hóhért

Nagyon kiszúrtam magammal. Tényleg. A precízen kialakított digitális életem gépezetébe egy jókora homokszem, mit homokszem, szikla került, ami arra késztet, hogy újra kell gondoljak pár dolgot.

A háttér

Mikor ehhez a bejegyzéshez készültem, majd’ 1 órán át kerestem, de sajnos nem találtam meg azt az írást, ahol egy informatikus elmesélte, hogy ő hogyan védekezik a bődületes mennyiségű spam ellen. A módszer nagyon szimpatikus volt, így jómagam is elkezdtem alkalmazni.

A módszer lényege röviden annyi, hogy ha van egy saját domained (vagy több, jómagam már ötnek vagyok a tulajdonosa…), akkor a legtöbb szolgáltatónál van lehetőséged e-mail aliasokat megadni, hol korlátlanul, hol pedig korlátozott számban. Így meg tudod azt csinálni, hogy minden olyan helyre, ahova e-mail címmel regisztrálnod kell és nem akarod, hogy utána zaklassanak, az adott helyre jellemző e-mailt adsz meg. Szemléltetve nekem van iwiw@79.hu meg facebook@79.hu meg allianz@79.hu (ennek még fontos szerepe lesz a történetben). Ez arra is jó, ha netántán valamelyik fél eladná harmadik félnek az email címedet, akkor mivel látod, hogy melyikre jött a spam, tudni fogod, hogy hol reklamálj.

A módszerhez még annyi hozzá tartozik, hogy ezek a mailcímek csak aliasok és mind a spam@79.hu fiókban landolnak. Ez amolyan gyűjtő fiók – asszem az IT neve is ez.

Oké, ennyit a háttérről.

A probléma

Élünk és virulunk szépen, a gondok akkor kezdődnek, mikor nyilvánvalóan a spamek jönnek (jóhogy) és az esetlegesen nem spam jellegű, de a spam gyüjtőbe küldött e-mailek tökéletes alapját adják a népi mondásnak: „tűt a szénakazalban” vagy a „sok disznó között a korpa…” is abszolút oldalhelyes.

Ez oda vezet, hogy előbb csak ritkul a gyüjtőként használt e-mail cím nézegetése, karbantartása, majd később el is felejtődik. Így fordulhat elő az, hogy akár 2-3 hónapig rá sem néz az ember (meg az asszony) és ha alkalomadtán befut egy fontos levél, na akkor kezdődik a probléma.

A felmondott KGFB biztosítás

Shine Walter, shine!Említettem korábban, hogy létezik egy allianz@79.hu címem is, igen, ezzel regisztráltam az Allianz Biztosító oldalára, akiket amúgy pont azért választottam, mert viszonylag rugalmas és sokrétű volt az online szolgáltatásuk. Síelések előtt, az indulás előtt pár órával is tudtam biztosítást kötni és a kötelező gépjármű felelősségbiztosításomat is meg tudtam online, jókora kedvezménnyel kötni (a biztosítós néni az irodában nézett is, mikor közöltem vele, hogy jó, akkor most kimegyek az autóba és ugyanazt a szolgáltatást megkötöm mobil internet  segítségével közel 15 ezer forinttal olcsóbban).

2010.12.31-én vásároltam Walter nevű autómat (róla majd a születésnapján), és 2011.01.11-én intéztem el az átiratást, teljesen zöldfülűként (első saját autóm). Ebből a csúszásból adodott jókora díjhátralékom, tudta a fene, hogy egyből kellett volna intéznem a kötelezőt, holott még át sem volt írva a nevemre az autó.

Lényeg a lényeg az első pont ahol elszúrtam a történetet, az a fordulódátum hibás számítása: a 11 nap „büntetés” miatt levonták az általam évesnek hitt összegből a bünti összegét, így a biztosítási időszakom a maradék összegből kiszámított időre szólt csak, konkrétan 2011.11.08. Fail No.1.

Hogy miként kerül ide a KGFB történetem, az a Fail No.2. kapcsán kiderül: a biztosító a korábbi dátum és az esedékes lejárat miatt keményen elkezdett az irányomba kommunikálni az allianz@79.hu címen, amit én ügyesen, a fent vázoltak miatt, kb. 4 hónapja meg sem néztem…jött levél szeptemberben, hogy esedékes a fizetés, majd októberben, hogy felszólítanak, majd novemberben, hogy felmondják a szerződésem. Mindezt észrevettem december 26-án.

Oké, ügyes nem? Így lesz hirtelen egy felmondott KGFB biztosításod.

90% és 10%

Mivel az utolsó levél végén – jogosan – már behajtáskezeléssel fenyegettek, gyorsan fel is hívtam az Allianz telefonos ügyfélszolgálatát, ahol a call centeres hölgy segítőkészen elmondta, hogy mit kell tennem, bár a képlet rémegyszerű: fizessek, jó sokat.

A november 8-tól december 27-ig terjedő időszakra (eddig nem volt biztosításom…) 480ft/nap „büntetést” kell fizetnem. Igen, jól számolod, ez majdnem annyi, mint az egész éves díjam. Erre rájön még a díjtartozás miatti felmondás kezelési költsége 4740 HUF.

A „vicces” (haha) még a történetben az, hogy az érvényben levő KGFB törvény szerint, ha díjtartozás miatti törlés esete forog fenn, akkor addig nem válthatok biztosítót, ameddig a tartozást nem rendezem. Mivel én már a váltási időszakból is jócskán kicsúsztam (az volt bennem, hogy úgysem tudok váltani, hiszen a fordulóm 2012. január 11.), így a váltás lehetősége is elszállt. Bár igazából nincs okom a váltásra, ez a történet 90%-ban az én butaságomnak köszönhető.

De azért ott van az a 10%, amiben a biztosítómat okolom a kialakult helyzetért, bár faramuci módon pont azt kérem rajtuk számon, amivel ellentétes dolog miatt anno pont őket választottam. Konkrétan mi a franc oka volt annak, hogy erről az egészről legalább 1 azaz egy papír alapú, postai úton eljuttatott levelet, értesítést, felszólítást nem küldtek? Ezzel a kérdéssel amúgy még lehet, hogy megkeresem őket.

Ha ugyanis kapok egy levelet postai úton a lakcímemre, azt tutibiztos, hogy megnézem. Vagy valaki a családból.

De játszunk el a gondolattal: megszüntetem a domainem, nem leszek elérhető a mailcímemen. Gondolom a behajtót nem a mailcímemre küldik, akkor meglesz a postai elérhetőségem.

Vagy tegyük fel, hogy elfelejtem a mailbox jelszavát, nem tudok belépni. Akkor mi a megoldás?

Utójáték

Mivel nincs más választásom és a tartozást is rendezni akarom rövid időn belül, 2011. december 27-én – ismét online – el is intéztem az új biztosításom, már meg is jött a kötvény. Kaptam is egy enyhe agygörcsöt, mikor megláttam a plusz 8028 HUF baleseti adó sort – pár politikus anyukája asszem rosszul járt ha éppen bejglit evett. Így az éves díjam 34 788 forintra dagadt – plusz adalék, hogy szintén a KGFB törvény szerint, ha díjtartozás miatt lett felmondva egy biztosítás, akkor az újonnan megkötött biztosításnak örökölnie kell a réginek minden tulajdonságát, így a fizetési gyakoriságot is, ami nálam éves volt.

Most már csak annak kell utána járnom, hogy a büntit és a felmondás kezelési költségét hogyan tudom lerendezni – nem szeretek tartozni.

Tanulság

A saját magunk vagy mások, netántán szolgáltatások által kreált digitális világ óriási segítség lehet, ha okosan használjuk. Sokszor azt hisszük, hogy okosan használunk valamit, mígnem a saját bőrünkön tapasztaljuk egy-egy módszer, szolgáltatás hátrányait. Ilyenkor állj meg egy ásónyomra, gondolkozz el, mit, hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy az a javadra válljon, segítse a mindennapjaidat.

Mióta áttértem a google levelező rendszerére (minden levelem átmegy rajtuk), azóta jelentősen lecsökkent a spamek száma.

A fent ismertetett módszert nem cserélem le, csak módosítom, az „ál” e-mail címekről a levelek továbbítódnak a gmail fiókomba, így biztosan célba érnek. Számomra ez a tanulság.

 

Kategóriák
Blog

Tangram a német Schallwelle díj jelöltjei között

Nemzetközi siker küszöbén áll zenész kollégám Fabók Péter, aki a Tangram nevű ambient-chill out project létrehozója.

A német Schallwelle díj kifejezetten elektronikus zenei alkotókról szól, ahova Tangram idén két kategóriában is kapott jelölést. A „legjobb külföldi előadó” és a „legjobb külföldi album” kategóriákba, utóbbiba három albumát is jelölték.

A „Mos Quataer„, a „Docosanoid” és a „Waning Gibbous” került be a jelöltek közé, melyek közül nekem a Mos Quataer személyes kedvencem. Az album neve mára történelemmé vált, hiszen a névadó „Moszkva tér” már nem létezik (illetve létezik, csak Széll Kálmán tér néven).

Tangram műveit sokáig ingyen tudtad megvásárolni, pontosabban annyit adhattál Péter munkájáért, amennyit jónak találtál. Péter idén decemberben döntött úgy, hogy minden zenéjét pénzért lehet megvásárolni, de kapaszkodj meg: 2-3-5 € árakról beszélünk, ennyit igazán megér bármelyik zenéje, sőt még többet is!

A Schallwelle díj szervezői a közönség szavazataira is számítanak, hiszen a végeredmény kiszámításához a szavazatok 50%-át a zsűri, 50%-át pedig a közönség által leadott voksok adják majd.

A korábbi években olyan előadók kaptak díjat, mint Wolfram der Spyra, Tangerine Dream vagy Klaus Schulze.

Mit gondol a nevezésről a művész?

Péter egyelőre nem tud mit kezdeni az érzéssel, óriási megtiszteltetés ez neki. Jómagam a facebookról értesültem a hírről:

„A német elektronikus zenei díj, a Schallwelle idei nevezettjei között nemzetközi előadó kategóriában szerepelek és három lemezemet is nevezték legjobb külföldi album kategóriában… Úrég, ez hatalmas meglepetés…”

És ahogyan a twitteren is nyilatkozta:

„Még sosem voltam díjra jelölve… Olyan bonyolult érzés…”

Hol tudok szavazni?

A közönségszavazatokat január 31-ig várják, a következő két weboldalon: legjobb külföldi előadó illetve legjobb külföldi album.

Ha tetszik Tangram zenéje, szavazz rá te is vagy vásárold meg valamelyik albumát!

Forrás: tangram.hu

Kategóriák
Blog

Kereskedsz vagy csak árulsz?

Idén a karácsonyi ajándékok beszerzése kicsit zűrös volt nálam, mert míg novemberben még nem tudtam, hogy miből, addig decemberben már azt nem tudtam, hogy mit és mikor fogok megvenni.

A helyzet úgy nézett ki, hogy a teljes megvalósításra volt összesen 2 azaz kettő napom. Mit csinál ilyenkor egy magamfajta analitikus személyiség? Első nap feltérképezés, második nap cselekvés – ami persze 19-re lapot húzás tipikus esete. Főleg 2 nappal karácsony előtt.

Szerencsére két helyről is kaptam konkrét tippet, so called kívánságot az ajándékot illetően, így már könnyebb volt a win-win szituációt elérni (erről lesz majd egy külön bejegyzés, jövőre gyökeresen változtatunk).

Úgy adódott, hogy a berszerző körutam során egy könyvesboltba (Alexandra) és egy drogériába (Müller) is betértem és jelen bejegyzést az ott tapasztaltak ihlették.

Kereskedés

A könyvesboltban kártyával akartam fizetni, de sajnos éppen nem volt jó a terminál. Mivel magam is tulajdonképpen a kereskedelemben dolgozom (patika, you know), és az elmúlt héten minket is sok kritika ért a terminál hibája miatt, nem gondoltam, hogy akár csak szóvá is tenném az üzlet eme „fogyatékosságát”. Közöltem, hogy tegyék el nekem az árut, elmegyek az automatához és majd készpénzzel fizetek.

Mikor visszaértem – vélhetően az üzletvezető hölgy – azzal fogadott, hogy elnézést kér a kellemetlenségért és adna nekem emiatt 10% kedvezményt. Megköszöntem, elfogadtam.

Oldaljegyzet: a kedvezményt vagy az üzletvezető, vagy valaki más törzsvásárlói kártyájának használatával kaptam, amiről tudni kell, hogy ha lett volna nekem, akkor én szintén kapok 10% kedvezményt. Azaz, a kedvezmény adásával nagyon nem kockáztatott az üzlet, hiszen van erre egy működő, bevett módszer, de mint gesztus, figyelemre méltó és jól esett. Pedig nem lett volna kötelező.

Árulás

A drogériában csak villámlátogatást tettem, tusfürdőt vettem barátnőmnek meg WC pappert (alap kellékek). Létezik egy vevőcsalogató program, a vásárlás 3%-át visszakapod egy kupon formájában, a blokk bővítményeként. Én – ha már egyszer van – el szoktam ezeket kérni és tenni, majd felhasználni. Ez is egyfajta törzsvásárlói program, ha úgy nézem.

Karácsonykor ugye nagy a rohanás, mindenki siet, fizetéskor sokan még a blokkokat sem várják meg, nemhogy a kuponokat. A magyar egy leleményes nép, ezt régóta tudjuk. A pénztáros hölgy a fizetésem során szemmel láthatóan próbálta elsumákolni a kupont, várnom kellett rá, már-már kínos 10 másodpercet…aki vásárolt már az említett drogériában, tudja, hogy a blokk és a kupon kb. 1 másodperc különbséggel érkezik meg.

Láttam, ahogy a pénztár környékén szépen gyűltek az elhagyott, ottfelejtett kuponok – az enyémnek is ez lett volna a sorsa, ha türelmetlen vagyok. A történetben nem a 35 Ft értékű kupon a lényeg, hanem a mentalitás.

Sok alkalmazott egyáltalán nem büszke a munkahelyére, egyáltalán nem látja át az ő és a vevő közti (meta)kommunikáció fontosságát és – bár gyakran jogosan – egyáltalán nem lojális munkáltatója felé. Pedig, ha miatta a munkáltatójáról, azaz az üzletéről rossz véleményem alakul ki, akkor talán választok egy másik drogériát. Ha elpártolnak a vevők, csökken a forgalom, jön a leépítés, sírás-rívás. Pedig csak annyit kellene tenni, hogy tisztességes kereskedői szemlélettel állnak hozzá a vevőhöz, nem pedig csak ülnek és árulnak. Ha ez egy törzsvásárlói kedvezményben nyilvánul meg, akkor abban. Ha egy kedves szóban, segítőkészségben, akkor abban. A lényeg, ha látszik rajtad, hogy szereted amit csinálsz, az a vevőnek is jó érzés és félsiker az eladáshoz! Ha meg nem szereted: válts munkahelyet!

De döntsd el: kereskedsz vagy csak árulsz?

Kategóriák
Blog

Mindent csak élőben! – avagy a GusGus munkamódszere

Ismét az izlandi GusGus zenekarról fogok írni, azaz pontosabban a munkamódszerüket szeretném megismertetni veled.

Nem tagadom, hogy a zenekar nagyon nagy hatással van rám, egyszerűen imádom amit csinálnak (utoljára talán anno még tini koromban a Jam&Spoon korai időszaka – duplakazim is volt tőlük – és a U96 volt rám ilyen hatással). Ezért különösen érdekelt, hogy milyen hangszerekkel, eszközökkel készítik a zenéjüket. A zenekar honlapján és úgy amúgy az interneten nem nagyon találtam erre vonatkozólag infót, mígnem a youtube-on keresgettem a videóikat, mikor rátaláltam a zenekar egyik alapító tagjának Biggi Viera (becsületes nevén Birgir Þórarinsson) a youtube csatornájára, ahol az egyik leírásban találtam utalást a hangszereikre.

A videókon annyi jól látható, hogy Biggo és President Bongo (becsületes nevén Stephan Stephensen) állandóan tekerget valamit. Persze, hogy szintit, de ennél többre voltam kíváncsi.

A leírásban található utalás alapján eljutottam egy német cég honlapjára, akik egy moduláris analóg szintit, a Doepfer A-100-at gyártják (a honlapjuk borzalmas).

Az A-100 lényege az, hogy míg “normál” esetben egy szinti annyi és olyan alkatrészből áll, ahogy azt tervezőmérnökök megálmodták, addig itt mindent modulonként megvehetünk, magunk összeszerelhetjük, kombinálhatjuk, majd tekergethetjük agyig. A koncepció bár szimpatikus, nem túl olcsó: az alap rendszer (A100BS1-2) is 1700€, bár ebben kapunk jócskán modulokat, ha azonban további modulokat akarunk venni, újabb 100-200€-ért kell a zsebünkbe nyúlni.

Node, hogy a lényegre térjek, a Doepfer oldalán találtam rá egy linkre, ahol ők hivatkoznak a GusGus egyik fellépésére egy német rádióban. A Ustream közvetítésen egy igazi színfalak mögötti tekergetést látunk (igen, az úriember – Biggo – nemi identitásával kapcsolatosan bennem is kérdőjelek fogalmazódtak meg, de ettől még kiváló zenét csinál). Az intro után készített gyorsriportból már konkrétumokat, érdekességeket is megtudtam.

Például azt, hogy a fellépéseiken minden élő abban az értelemben véve, hogy semmilyen számítógépet nem használnak, semmilyen beállítás nem automatizált.

A setup kb. úgy néz ki, hogy vannak a Doepfer szintik, egy AKAI MPC5000 (szerintem) mint “sequencer”, sampler, egy Korg Kaoss Pad mini, effektek és egy ahogy nézem 16 csatornás keverő. A fellépések alatt a két oszlopos tag Biggi Vieria és President Bongo szolgáltatja az énekeseknek a jobbnál jobb zenei alapokat. A keverőn élőben mute-olnak, állítják az arányokat, az effekteket, az AKAI-n pedig a loopokat variálják. Kicsit felidézi bennem a régi grooveboxos időszakomat! Az eredmény pedig az, hogy minden fellépés egyedi, maximális az inprovizációs lehetőség az énekesek számára is. Olyannyira, hogy pl. kapnak külön BOSS effektet, amit saját maguk is tudnak állítani, ahogyan kedvük tartja.

Bevallom, mostanában többször is megkérdőjeleztem az előzés létjogosultságát ebben a műfajban, de a GusGus számomra minden egyes ilyen videóval bebizonyítja, hogy igenis lehet minőséget produkálni!

És, ahogy az alábbi két videó bizonyítja, még látványos is tud lenni.