Kategóriák
Blog

Csúcstechnológia a hangszeriparban

Itt a blogon már többször szó esett a Syncopa hangszerboltról, ahonnan jómagam is vásárolom a remix készítéshez az eszközöket, legutóbb egy Novation SL 61 MkII MIDI billentyűzetet. MidiTom a blogján és a hangszerbolt facebook oldalán is meghirdette a “Csúcstechnológia a hangszeriparban” című rendezvényét.

A cím egyáltalán nem túlzás, amit ma szintetizátor terén meg lehet valósítani, azt a Roland Jupiter-80 és a Korg Kronos tudja.

A bemutató Tóth Tamás (aka MidiTom) köszöntőjével indult, aki röviden vázolta, hogy mekkora szarban van a zeneipar (is), de nekünk “zenészeknek” a véleménye szerint óriási szerepünk van abban, hogy Magyarország 90%-a még nem kötötte fel magát…érdekes gondolat, és sajnos igaz is.

Gyorsan vidámabb vizekre eveztünk, Krajczár Peti (aka Krash) gimnáziumi zenésztársam, barátom kezdte a Roland hangszerek demoját.

Jupiter-80: még emésztenem kell a hangszert, de több mint zseniális. Technikai paraméterekkel senkit nem untatnék, aki teheti menjen el és hallgasson meg élőben egy ilyen hangszert. Mind elektronikus zenei, mind pedig akár szinfónikus hangszerek (pl. fúvósok) megszólaltatásában egyszerűen zseniális.

GAIA SH-01: ahogy Peti hívta, igazi “röfögtetős” szinti, nagyon jó analóg hangszínekkel, és egy rakás kontrollerrel, köztük a vicces D-Beam kontrollerrel. USB kapcsolat a számítógéppel, ahol lehet mindenféle jó mókát művelni a géppel. Gyanús, hogy ez egy következő beszerzésre esélyes hangszer nálam!

VP-770: MidiTom úgy mutatta be a hangszert, hogy talán ez lesz a legviccesebb Roland hangszer ma este. A VP-770 nem más ugyanis, mint egy Vocoder technológiával ellátott szinti, ami, ahogy Peti fogalmazott tökéletes olyanok számára, akik nem – vagy csak kevéssé – tudnak énekelni, hiszen a Roland féle vocoder segítségével zseniális és tiszta énekhangot lehet generálni. Pl a Snoop Doggy Dog féle “refrént”, amit épp most játszott Peti. Ezek a “hangszínek” kicsit robotos hangzásvilágot adnak, de hanszer ennél jóval többet tud: a hozzá járó fejmikrofonnal a szintijáték dinamikáját is lehet szabályozni, ezzel egészen új távlatokat nyitva a kreativitás előtt.

Sajnos a Korg Kronos demora már nem tudtam maradni, de biztos vagyok benne, hogy erről MidiTom blogjában lesz majd anyag bőven!

Update: amikor ez a bejegyzés készült, a blog történetének első online “közvetítése” alkalmával, egy fontos dolog kimaradt:

Köszönet Tóth Tamásnak és a Syncopa csapatának, hogy megszervezték ezt a hangszerbemutatót ebben a nehéz időszakban!

Kategóriák
Blog

Zseniális! Heaven is where …

Zseniális!

Heaven is where the police are British, the cooks are French, the mechanics are German, the lovers are Italian and it is all organised by the Swiss.

Hell is where the police are German, the cooks are English, the mechanics are French, the lovers are Swiss, and it is all organised by the Italians.

(via netman)

Kategóriák
Blog

Tanuljunk meg közlekedni, Budapesten (is)

Drága polgártársak, elvtársak, jobb-bal oldaliak, keresztények-reformátusok-zsidók-buddhisták-ateisták egyszóval mindenki!

Itt az ideje, hogy apránként megtanuljunk európai módjára közlekedni. Neeem, nem az udvariasságra, előzékenységre gondolok, az már a haladó szint…

Első leckénk legyen az, hogy a Ferihegyi repülőtérre vezető úton (köznyelven a gyorsforgalmin) lehet(ne) ám ésszel is közlekedni. Használjuk arra, amire való: gyors, egyenletes haladásra. 

A közhiedelemmel ellentétben ez az útszakasz (vagyis egy része) nem tartozik Budapest lakott területéhez, így emelt sebességű szakasznak minősül több része is.

Azaz: ne totyorogj 50km/h sebességgel, mert ez az új nem arra való! Ott vannak a szélső “lámpás” szakaszok, ott lehet nézelődni!

Kategóriák
Blog

Hogyan fogytam le másfél hónap alatt?

Már többször nekiálltam fogyókúrának, életmódváltozásnak de sosem jártam sikerrel. Próbálkoztam személyi ezdővel is, hogy meglegyen a kellő mozgás és a “hajcsár” is, de a fokozott mozgástól nem, hogy fogytam volna, hanem még híztam. Egyrészt, mert megnőtt az étvágyam, másrészt mert az izom amit közben felszedtem, nehezebb mint a zsír.

A szomorú tény viszont az, hogy így utólag visszagondolva a legnagyobb hiba az volt, hogy az életmódomon egyáltalán semmit nem változtattam. Elkezdtem számolni a bevitt kalóriákat, bőven a napi 2000 Kcal felett volt a bevitel. “Hiszen én alig eszem!” – szól a leggyakoribb kifogás…A semmitől nem hízik az ember.

A BMI értékem szerint a testsúlyom a testmagasságomhoz tökéletes volt. 170cm-hez a 65kg idális. A probléma a genetikával és a súly(zsír)eloszlással: konkrétan hasam volt, amit azért a harmincas éveimben még nem szeretnék. Ülő munka (sok vezetés, majd sok számítógép előtt ülés), nulla testmozgás, junk food (aka Mc Donald’s), édesség és talán az aszpartám az okozók között.

Bár környezetem egy rossz szót nem szólt sosem, én mégsem éreztem jól magam a bőrömben, nem jöttek rám a kedvenc pulcsik, illetve a hasam szépen domborodott mindegyikben.

Barátnőmmel közösen eldöntöttük, hogy az olaszországi nyaralás után komoly fogyókúrába kezdünk, de talán helyesebb azt mondani, hogy életmód változásba fogtunk. Erről már érintőlegesen írtam itt a blogon, de akkor még nagyon az elején jártunk az egésznek. 

Nagyon inspiráló volt Mireille Giulliano: A francia nők nem híznak című könyve, illetve a benne található életmód tanácsok.

A mai nap (2011.október 19.) 59kg-ot mutatott a mérleg. Ez kereken 7 kiló mínusz. Másfél hónap alatt. Ez idő alatt nem koplaltam, nem éheztem, nem sportoltam agyon magam – szimplán változtattam pár dolgon.

Rögtön össze is szedem egy listába, hogy mik azok, melyeken gyökeresen változtattam, de előtte az igazsághoz meg kell említeni, hogy a fogyókúra kezdeti, megindító szakaszát egy drasztikus diétával, a Dukan-féle fehérje diétával kezdtük.

Nem fogok hazudni: egyike a – dietetikusok által is – legidiótábbnak tartott diétáknak. Persze, ha tisztában vagy azzal, hogy mi miért történik, akkor lehet ezt ésszel (és tudományosan) csinálni.

A diéta első 2 napjában csak fehérjét ettünk, majd fokozatosan vezettük be a táplálkozásba vissza a különböző típusú táplálékokat. Zöldség + fehérje volt a mindennapi betevő, míg el nem értük a kívánt testsúlyt. Majd ezután szépen visszatértünk a vegyes táplálkozásra, beleértve a szénhidrátot is.

Egy ilyen diéta alkalmával veszed igazán észre, hogy mennyi felesleges és rejtett kalóriát eszel meg. Ne tiltakozz, megeszed.

A Dukan-diéta számunkra azért volt fontos, mert gyors fogyást ígér és sikerült megtenni a kezdeti lépést a táplálkozási szokásaink átalakítása felé. Hosszú távon senkinek sem javaslom a fehérje diétát, mert a túlzott bevitel egy nem egészséges szervezetben akár köszvényt is okozhat, ugyanakkor savassá teszi a szervezetet, ami megintcsak nem jó.

Amire viszont nagyon jó volt, hogy kiürítette a szénhidrát raktárainkat (már ami a “könnyen elérhető” raktárakat érinti, a zsírréteg eltüntetéséért azért dolgozni kell).

Ami ezután a szakasz után (kb. 2 hét volt ez) jött, az az igazi művészet. Nagy titokra nem kell gondolni, mert a recept (amit Mireille Guilliano könyve adott) egyszerű: szimplán elkezdtük megfelezni az elfogyasztott étel mennyiségét. Sok zöldséget eszünk, általában 6 után nem eszünk, maximum egy almát, joghurtot. Ami még nagy segítség, hogy sok vizet kell inni, egész nap. Ez amúgy is javasolt.

Számomra még ami nagyon segít, hogy naponta 4-5 alkalommal eszem, keveset. Reggelire általában egy győri Jó reggelt! szeletet, abból is a csökkentett cukortartalmút, de van, hogy ezt is két részletben, reggelire és tízóraira. Mikor ráunok, akkor reggelire vagy tízóraira egy joghurtot eszem.

Az ebéd az, ami egy kiadós kajálás, itt már jelen van a kenyér is, naponta maximum 2 szelet, jobbára teljes kiőrlésű, vagy barna kenyér. Fehér kenyér bármennyire is finom, száműzve lett.

Délután négy óra fele vagy egy alma vagy megint egy joghurt, majd vacsorára 6-7 óra magasságában, mikor hogyan jön össze főtt étel. Rászoktunk, hogy főzőcskézünk, nem pedig rendelünk. Ha még esetleg rámtörne az éhség, akkor vagy iszom vizet, vagy megeszem egy almát.

Ezek az apró változtatások elegendőek voltak ahhoz, hogy leadjam a régóta feleslegesen cipelt kilókat és egyelőre úgy tűnik, hogy egy egészségesebb útra lépjek.

És végezetül a lista amit ígértem (talán lesz majd ez még itt téma, ott pár dolgot még kifejtek):

  1. Szénhidrát fogyasztást drasztikusan visszaszorítottam. Ide tartoznak a panírozott ételek, kenyér, tészta, csokoládé, cukros termékek is.
  2. Cukor, mint olyan száműzésre került, de az édesítőszer is. Van egy elméletem az aszpartámmal kapcsolatosan, hogy hogyan “csapja be” a szervezeted és mégjobban vágysz a cukor után, de még utána kell olvasnom jobban, nem akarok hülyeséget terjeszteni.
  3. Kóla (light, zero) helyett kávét iszom. Megszűntek a fogínyproblémáim.
  4. Jóval több zöldséget eszem, mint eddig. Azon túl, hogy egészséges, még telít is!
  5. Naponta legalább 1 liter folyadékot megiszom. Régen volt, hogy egész nap 2-3 decit ittam.
  6. Nem sanyargatom magam, csak odafigyelek: ha megkívánok pl. egy kis Nutellás kenyeret, hát eszem. De 3-4 szelet helyett csak mondjuk kettőt és ha aznap már ettem kenyeret, akkor lemondok róla, másnap annál finomabb lesz.
  7. Ha édesszájú vagy, naponta 1 kocka csoki simán belefér. Jobb is, ha tartasz otthon, megnyugtat a tudat, hogy bármikor elérhető, de igenis meg tudod állni, hogy felfald az egészet. Egyre inkább csökkenni fog a vágyakozásod utána, hidd el!
  8. A 4-5 részre osztott étkezés miatt folyamatosan jóllakott leszel, de ez nem az a tompaságot okzó zabálás utáni jóllakottság.
  9. Végül, de nem utolsó sorban, testmozgás nélkül nincs sikeres fogyókúra és egészséges(ebb) életmód! Aki mást mond, az hazudik! Hetente egy alkalommal járok focizni 1 órát, mostanában eléggé húzós az iram, mert kevesen vagyunk…de nem kell messzire menni, elég, ha naponta fél órát mondjuk sétálsz, majd kocogsz, majd futsz. Kutyával, macskával, életed párjával, egyedül, mindegy. Mozogj!

A következő cél tartani a súlyomat, illetve 65kg-ra visszamenni, de már úgy, hogy a felszedett kilókat az izom súlya adja!

Röviden (LOL) ennyi mára az okosság, még folytatom!

Kategóriák
Blog

iCloud – a kegyelemdöfés

Tegnapelőtt megérkezett az iOS 5, az iCloud és egy kövér frissétés a Lion(hoz-hez)-höz.

Ha rendszeres olvasóm vagy, tudhatod, hogy nem éppen az Apple fikázók táborába tartozom, de az elvakult “almafan” tábort sem gazdagítom. A rózsaszín köd már régen elszállt, ez annyiban nyilvánul meg, hogy kritikusabban nézem a “rendszert”, de továbbra is szeretem, nem váltanék semmi pénzért sem.

Így vagyok az iPhone 3G mobiltelefonommal is. Az eltöltött 3 év alatt megismertem a korlátait, nyűgjeit. Számomra még mindig tökéletes megoldás és igazából nem is kellene lecserélnem (főleg, hogy ugye már a negyedik garanciális cseréset koptatom, de ez más téma), anno Steve Jobs-tól (R.I.P) pont azt kaptam meg az iPhone-tól, amit minden akkori készülékből hiányoltam: egyszerű, szinte minden fontos adatra kiterjedő szinkronizáció és backup (az ördög nem alszik ugye). Számomra ez volt a legfontosabb. A másik dolog talán a testreszabhatósága, a telepíthető alkalmazások. 

Persze az élet nem áll meg, jöttek az újabb iPhone-ok, újabb iOS-ek. Ezzel együtt “lassult” az iPhone 3G, teljesen érthető okokból. Egyfelől kiabálhatnék, hogy így próbál az Apple rávenni arra, hogy új készüléket vegyek (üzlet, nem kell ezen csodálkozni), másfelől meg ez mindig benne van az IT termékekben, a fejlődés se hardver se szoftver szinten nem állhat meg. Okosabb, szebb, jobb szoftver erősebb hardvert igényel.

Ha a bemutatott hardver újításoktól (pl. nagyobb felbontású kamera, dupla lencsesor…bahh) nem is estél hasra (talán a retina display az egyetlen kivétel, több szemtanú elmondása szerint), akkor Steve és az Apple marketing/sales osztályának zsenialitása miatt előbb vagy utóbb a szoftver lesz az, ami térdre kényszerít és megadod magad, mivel az szinte használhatatlanná teszi a telefonod.

Tegyük fel, hogy olyan elvetemült vagy, mint én, és mindezek ellenére még kitartasz az iPhone 3G mellett, dacolva a marketing gépezettel. Na, akkor most jött el a vég!

Mivel különösebb hardver upgrade nélkül magadévá teheted az OS X legújabb, Lion névre hallgató változatát, az iCloud szolgáltatás pedig 2011. október 12-óta elérhető rajta, joggal merül fel benned az igény, hogy akkor használod is. Például arra a régóta bosszantó problémára, hogy az összes Apple termékeden szinkronban legyen a naptár (iCal), a névjegyzék (AddressBook), a könyvjelzők (Bookmark) stb…

És akkor elérkeztünk a kegyelemdöfés részhez…azt nem is említem, hogy én az iCloud szolgáltatást nem úgy képzeltem el, hogy van egy local verzió a gépemen és egy “local” iCloud verzió a naptárból, névjegyekből…ez nyilván az én tájékozatlanságom miatt van így.

Megemlítem viszont, hogy amennyiben használom az iCloud szolgáltatást (iMac, MBP, iPad – tökéletes) és van egy non iOS 5 eszközöm, akkor a névjegyzék esetében erősen meg vagyok lőve.

A helyzet a következő, lehet, hogy csak bugról van szó: a naptár esetében működik a szinkronizálás, a gépen csak az iCloud verziót tárolom (ez ugye választható, gondolom privacy okokból megtehetem, hogy van local naptáram, amit nem küldök a felhőbe), ennek ellenére ügyesen-okosan szinkronizálja iPhone 3G-re.

AddressBook esetében viszont csak akkor, ha van egy másolat local névjegyzékem is. Ez még megoldható, a probléma ott kezdődik, hogy így 2 külön névjegyzékem van: egy amit a telefonnal iTunes segítségével szinkronizálok és egy másik, ami a felhőben van és az összes Liont futtató és iOS 5 készülékkel szinkronban van.

Magyarul: ha ez tényleg így van és nem bug, akkor vagy sürgősen beszerzek egy iOS 5-t futtatni tudó telefont vagy AddressBook esetében visszatérek a Dropbox szinkronizációs megoldásra.

Mert ez így nem faja. Nagyon nem.

U.i.: Az csak külön érdekesség, és a hajónapló kedvéért jegyzem meg, hogy egy pillanatra az is hihető volt, hogy valamilyen úton-módon az iCloud elérhető non iOS 5 készülékről is, amit az alábbi fotók hivatottak bizonyítani.

Kategóriák
Blog

Cult Of Less – elindult!

A rend kedvéért itt is születik egy poszt, annak aki csak itt olvas: a mai nappal 11 óra 10 perckor elindult a Cult Of Less projektem.

Ezen a blogon nem lesz róla sokat szó, max összefogalókat fogok készíteni egy-egy időszakról. A projekt részleteit a külön erre szánt oldalon olvashatod majd mindig.

Jó móka lesz!

Kategóriák
Blog

Cult Of Less – a zűrzavar mentes életért

Miről is van szó?

Cult Of Less – angolul itt olvashatsz róla.

Magyarul, röviden összefogalva: egy nap Kelly Sutton úgy gondolta, hogy tesz egy kísérletet arra, hogy az egész élete beleférjen 2 zacskóba és 2 dobozba. A lehető legkevesebb és legszükségesebb dolgokat, tárgyakat akarja megtartani, amit, ha a szükség úgy hoz, bele tud tenni az említett 2 zacskóba, 2 dobozba. Dokumentál mindent, amije van és azt is amit időközben vesz. Ilyenkor ébred rá igazán az ember, mennyi felesleges dolgot birtokol, nagy részét nem is használja…

Miért jó ez?

Ha arra kerül a sor, hogy költözni (durvább esetben menekülni) kell, akkor a tárgyak nem nehezítik ezt meg, akár egy kézben el lehet vinni az új helyre. Ez persze kicsit sarkított példa. Nem mellesleg segít megszabadulni olyan dolkotól, amiket megvettél ugyan, de nem használod, más viszont hasznát veheti. Nem utolsó sorban pedig segít átlátni a dolgokat.

Honnan szereztem erről tudomást?

@amby_hu mikor Olaszországból hazaköltözött, praktikussági okokból (is) szintén a Cult Of Less mellett döntött. Engem az ő történetük inspirált, már akkor, mikor ők megcsinálták a projectet, elhatároztam, hogy egyszer én is erre az útra lépek.

Mi a célom vele?

Egyfelől látni akarom egy listában (google docs táblázat lesz, te is követheted majd), hogy mi az ami a tulajdonomban van.

Másfelől tudom, hogy ezek nagy részét egyszerűen nem, vagy alig használom. Ergo felesleges. Meg akarok válni tőlük.

Harmadrészt meg akarom szűntetni a zűrzavart, zsúfoltságot, a hangya mód felhalmozott dolgokat. 

Negyedrészt racionalizálok. Ez a szép marketing, a csúf igazság: kell a zsé, hogy újabb (hasznosabb) tárgyakba tudjak invesztálni – de most már tudatosan átgondolva 🙂

Hogyan fog a projekt zajlani?

cultofless.stro-b.com oldalon és twitteren folyamatosan meghirdetem az éppen eladósorba vagy elajándékozásra kerülő tárgyakat, melyekre lehet jelentkezni.

Mindenről sok fénykép lesz fent, részletes leírással, hibák felsorolásával (ha van). Egy szóval nem árulok zsákbamacskát.

Lesz “rapid vétel” ami annyit jelent, hogy aki először jelentkezik rá, övé a cucc. Erre jól fel lehet készülni, mert a lista nyilvános lesz, csak az nem lesz előre tudott, hogy éppen mit mikor teszek fel eladásra-elajándékozásra-licitre.

Lesz, amit Vaterán fogok meghirdetni, ott lehet rá majd licitálni. Ez egy biztonsági lépés is, ha közületek senkit sem érdekel egy adott tárgy, akkor “idegeneknek” hátha érdekes és akad rá vevő.

Lesz, amit elajándékozok. Itt csak a postaköltséget kell majd a “vevőnek” állnia, vagy megvárja míg Budapestre megyek és személyesen átadom. A személyes átvétel a fizetős dolgokra is megoldható.

Hogy érdekessé tegyük a dolgot lesznek az ajándékokhoz kapcsolt játékok is, hogy kicsit azért meg kelljen dolgoztatni a szürkeállományt érte 🙂

Röviden ennyi, részletek majd a cultofless.stro-b.com oldalon!

Lájkold, twitteld, terejeszd! Jó móka lesz!

Kategóriák
Blog

Munkamódszer a jövőben

BRÉKIN: Ma kitaláltam, hogyan fogok a jövőben dolgozni.

Adott az iMac és a MacBook Pro. A legnagyobb problémát – és akár az egyik gép eladásának gondolatát is ez merítette fel – az okozta, hogy nem szeretnék redundáns, duplikált tartalmat a gépeken. Azokat mindig szinkronban tartani, másolgatni stb stb… macerás.

Bár @emem07 kollégának hála felfedeztem az AeroFS szolgáltatást, ami a szinkronizációra jelent egyfajta megoldást, szerintem maradni is fog, egyfajta biztonsági megoldásnak (mindjárt elmagyarázom). Ott lenne még a dropbox, de azzal sem az igazi.

Szóval azt találtam ki, hogy az iMac brutális erőforrását fogom használni a munka érdemi részére akkor, mikor távol vagyok tőle, de valamit mégis dolgoznom kellene. Az alaptézis az, hogy ha az iMactől távol vagyok és dolgoznom kell, akkor tuti olyan helyen vagyok, ahol van net. Máskülönben nem szabad, hogy bármi is rávegyen arra, hogy dolgozzak. Értjük ugye? Persze, ebben benne van az is, hogy amit én most munka alatt említek, az mind internethez köthető, így ezt a kérdést azt hiszem kár is feszegetni. Net van, kész.

És mindez hogyan valósul meg?

Az OS X egyik zseniális tulajdonsága, hogy van egy Screen sharing nevű funkciója (tudom, más rendszeren is van), amivel meg tudom osztani egyik gép képernyőjét a másikkal és fordítva.

Kitaláltam, hogy úgy osztom meg az iMac képernyőjét a MBP számára, hogy azon az egyértelmű felbontásbeli különbség miatt ne egy lekicsinyített, vakságot okozó “távoli képernyőt” lássak, hanem munkára alkalmas méretűt.

Mi sem egyszerűbb, az iMac felbontását át kell állítanom a távoli munka idejére 1280×720 pixelre. Mivel a MBP kijelzőjének (13.3” modellről beszélünk) a legnagyobb felbontása 1280×800 pixel, a Screen sharing alkalmazás teljes képernyős módban történő használatával (OS X Lion featúra – ™ @matkovsky ) egy tökéletes 1:1 arányú távoli képernyőt kapok. Azaz, olyan, mintha a MBP-n dolgoznék, csak éppenséggel a távoli, iMac erőforrását használva.

Miért lesz ez jó nekem?

Először is, nem kell a munkához kapcsolódó adataimat duplikálni, szinkronizálni, nem lesz redundancia.

Másodszor, komolyabb feladatokat is meg tudok majd oldani, amire mondjuk a MBP nem, vagy csak eléggé lassan lenne hajlandó.

Harmadszor, az előző pont miatt felmerül egy jövőbeli cserelehetőség egy MacBook Airre, aminek így kihasználható a kis mérete és kiküszöbölhető az erőforrásbeli gyengesége (bár ez relatív).

Mik lehetnek a buktatók, hátrányok?

Az iMac-nek bekapcsolva kell lenni, ami mondjuk plusz energia és az élettartamát is rövidíti.

Ha valami probléma van az internet eléréssel iMac oldalon, akkor oda a munkának. Erre megoldást jelenthet a korábban említett AeroFS biztonsági megoldás, ami szinkronban tartaná a mobil és az asztali gépen a munkákhoz tartozó file-okat, így vész esetén lehetne “localhost” is dolgozni – persze ez eleve a project létjogosultságát kérdőjelezi meg 🙂

Azért ahhoz, hogy egy külső helyszínről be tudjak lépni az iMac-re Screen sharing segítségével, a Airport Extreme routeren (vagy éppen amid van) kell beállításokat eszközölni (port forwarding) és tudnom kell az iMac (vagyis inkább a router) éppen aktuális IP címét. Erre egyelőre azt találtam ki megoldásnak, hogy a TeamViewer alkalmazást izzítom be arra a célra, hogy bárhonnan be tudjak lépni annyi időre, hogy meg tudjam nézni a router IP címét. Ez megint felvet egy következő kérdést: miért nem használom eleve a TeamViewert az egész eléréshez? A válasz annyi, hogy még nem teszteltem le, hogy a teljes képernyős, kicsinyítés nélküli megoldás működik-e vele.

UPDATE:  @emem07 kolléga kommentelte twitteren, erre tényleg nem gondoltam:  

ip cimre dyndns. szerintem ott fo elbukni a dolog, h gyors net eseten is laggolni fog pl az eger ami bazi zavaro sztem ps kozben

Próba indul, aztán meglátjuk.

u.i.: Steve haláláról nem voltam képes írni, nem tudtam összeszedni a gondolatokat, így inkább maradt a néma gyász, egy logóval.

Kategóriák
Blog

RIP Steve Jobs!

RIP Steve Jobs!

jmak:

Thanks, Steve.

Posting designs like this one makes me paranoid, because I can’t shake the feeling that it’s not original. I enjoyed the process regardless, but please let me know if somebody else beat me to the idea!

Thoughts?

Kategóriák
Blog

A sikeres kormányzati kommunikáció

2011. október 1-től több mint kétezer gyógyszer ára változik. A csodálatosan nagyszerű generikus programnak köszönhetően, olcsóbbak lesznek a gyógyszerek.

Legalábbis ez a blabla…

Annyira sikeres ez a fajta kommunikáció a betegek körében, hogy az eredménye a patikákban csapódik le: mi az, hogy drágább a gyógyszerem? A TV-ben nem ezt mondták!!!

Ilyenkor egy szakmájába már belefáradt kolléga a.) elkezd fröcsögve politizálni b.) egy “hát, ez van…” mondattal elintézi, mintha meg sem hallotta volna.

Egy ifjú, lelkes gyógyszerész, mint én pedig könnyen belebonyolódik abba a helyzetbe, hogy megpróbálja elmagyarázni a betegnek, hogy az olcsóbb gyógyszer mégis miért drágább.

Ma beláttam, ez nagy hiba. 20-ból egy emberrel lehet értelmesen megbeszélni ezt a kérdést.

A történet a következő:

  • – a gyártók vakliciten ajánlatot tesznek az OEP-nek, hogy mennyivel hajlandóak árat csökkenteni, hogy a.) maradjon támogatott a készítményük b.) versenyképes maradjon a készítményük a többiekhez képes
  • – mindig van/lesz 1-1 erősen megkérdőjelezhető minőségű és származású gyógyszercég, aki szemtelenül (már-már a veszteségesség határát súroló) árat fog licitként beadni, aminek a következménye a következő pont (lenyomja az árakat, beszerezni szinte lehetetlen, de ha lehetne sem adnám nyugodt szívvel oda senkinek sem…)
  • – az OEP az így képződött legalacsonyabb árú (referencia) készítmény támogatása alapján számolja ki a többi készítmény támogatását, leegyszerűsítve. Azaz, az árkülönbözetet a betegnek kell megfizetnie. (minőség kell? fizesd meg!)
  • – 2011. október 1-től a gyártók csökkentették az árakat, de ezzel együtt az OEP is csökkentette a támogatást. A gyártói árcsökkentés a legtöbb esetben kisebb, mint az OEP támogatás csökkentése, így abszolút értékben a beteg többet fizet. Vegyük észre, hogy a történetben mindenki veszít, kivéve az állam.

Mindez csak akkor érdekes, mikor rajtunk, a patikában csapódik le a méreg és a beteg a fejünkhöz vágja, hogy mert “biztos a kereskedők járnak jól!”. A mostani árváltozással, ha sok készítmény maradt raktáron, aminek a termelői (so called beszerzői) ára változott, egy átlagos forgalmú patika akár 3-400.000.- Ft veszteséget is realizálhat.

De a lényeg: a mai naptól több mint 2000 készítmény ára változik, olcsóbbak lesznek a gyógyszerek. Csak nem mindegy, kinek. Ez a sikeres kormányzati kommunikáció.