Kategóriák
Blog

Zseniális!

Zseniális!

Kategóriák
Blog

justnetman: Magyar Posta

justnetman: Magyar Posta

Ezt mostanában én is egyre többször tapasztalom. Bár mindenhol így lenne, csakhogy a megemelt nyugdíjkorhatár pont ez ellen dolgozik.

netman:

Egyébként vannak rendes postai dolgozók, el kell mondjam. A Magyar Posta nem csak a nyugdíjkorhatárt erősen közelítő, életkedvüket még a rendszerváltozás előtt elvesztő, férfit meztelenül az utóbbi harminc évben csak képeken látó, és ezt arcukon egyáltalán nem titkoló hölgyekből áll.

Tegnap…

Kategóriák
Blog

George Smoog @ Belvárosi Szüret

A mai nap a következő üzenet fogadott a facebook falamon:

Szép nap kedves barátaink!
Na éppen ez az a hét… 🙂 Vagyis pénteken nagyon várunk mindenkit, aki kíváncsi élőben is dalainkra! Péntek 19.30 Belvárosi Szüret! Még titok, de ezzel kezdünk, na persze szép új ruhát kapott azóta! 🙂

Az üzenet feladója pedig nem más, mint a George Smoog formáció, akik tehát 2011. szeptember 2-án Zalaegerszegen a Belvárosi Szüret rendezvényen lépnek fel, élőben! Én elmegyek, és te? 🙂

Addig is, hallgasd meg a Life című dalukból készített remixemet!


Kategóriák
Blog

Native Instruments S4

A Native Instuments hamarosan (október 4-én) forgalomba hozza legújabb DJ eszközét a Traktor Kontrol S2-t, ami a korábbi S4 kistestvére. Már mikor megjelent az S4, akkor elhatároztam, hogy veszek egyet, mert nagyon tetszik, hogy kompakt, és teljesen összhangban van a szoftver és a hardver. Persze, meg lehet ezt különböző hekkeléssel, kontrollerrel oldani olcsóbban is, vagy akár a szintén Native Instruments által készített Kontrol X1-el is, de akkor még mindig ott van a “gond”, hogy cipelned kell a laptopot, 2 cd lejátszót, az audio8dj hangkártyát és még a kontrollert is. Egy szó mint száz – nem mintha nyakamba akarnám venni a világot és dj körútra menni -, a kompakt méret és már-már Apple szerű összhang nálam győzött! Ezért is döntöttem úgy, kb 1 éve, hogy eladom a motyót (Bagodban a Syncopában még megvan egy része) és veszek egy S4-t. Vagy S2-t. Nem tudom. Annyival nem olcsóbb, és mégiscsak 2 “sávval” kevesebb. Meglátjuk. Addig is, nézd meg a fenti videót, mire képes a cucc, hozzáértő kezekben!

Kategóriák
Blog

Lacoste arona

Már januárban kinéztem magamnak a “téli” cipőmet, de akkor peches voltam és lecsúsztam róla. Pedig olasz rokonok, franciaországi és angliai ismerősök is mozgósítva lettek, de hiába…elfogyott a méretem.

Augusztus elején, pont mikor megjöttünk Svédországból, hazafele menet bementünk az Alléba és a Humanicban csodák csodájára ott várt rám az én méretemben, és most figyelj: leárazva!

Gondoltam, azért, mert tavalyi modell. Valószínúleg így is van, de a Lacoste honlapján a mai napig megtalálható. A lényeg, hogy jó vétel volt. Remélem enyhe lesz a tél, és elég is lesz. Bár ahhoz képest, hogy 1-2 évet lehúztam félcipőben télen (ne röhögj, nem találtam rendes téli cipőt), idén egész jól állok.

Sajnos rátaláltam a honlapon a fent legalsóként látható idei modellre, ami szintén nagyon tetszik, és talán a hidegebb télre is jó lenne, mert bélelt és bőr. Elgondolkoztam, erősen…

Kategóriák
Blog

Svédországban jártam 2.

Az előző része a svéd beszámolónak még az olaszországi nyaralás előtt íródott, így kicsit nehéz lesz most mindenre visszaemlékezni 🙂 Akkor azzal zártam a posztot, hogy a svédországi részre egy egész külön posztot szentelek.

A Svédországban eltöltött két nap eléggé mozgalmas volt, de megérte, mert rengeteg jó fej emberrel találkoztunk és jó élményekkel gazdagodtunk.

Svédországról pár érdekes adat (zárójelben mindennek a magyar megfelelője):

Népesség: 9 122 269 fő (9 968 000)

Terület: 449 964 km2 (93 036)

Népsűrűség: 20 fő/km2 (107,2)

GDP (1 főre jutó): 42 694 USD (12 924)

Forrás: Wikipedia

Leginkább a GDP különbség a szembetűnő, ez alapján sok “érdekesség” érthető, de kár kerülgetni a forró kását: Svédország egy gazdag ország, de megdolgoztak érte. Sőt mi több, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez így is maradjon.

Az árak színvonaláról nagyon könnyű nyilatkozni: magasak. Nagyon magasak.

Mivel egész úton nem találtunk nyitva tartó benzinkutat, és nem akartuk kicentizni a gázolajat, beiktattunk reggel egy pihenőt és megvártuk, míg kinyit egy útba eső benzinkút. Mivel itt volt az első találkozás hús-vér svéd lakossal, kicsit félve (bár az előzetes infók alapján azért mégis bizakodva) tettem fel a benzinkutas srácnak a kérdést, hogy beszél-e angolul és tudunk-e már tankolni, vagy meg kell várni a 6 órás nyitást? A srác (24-26 lehetett max) tökéletes angolsággal válaszolt, hogy a gépet el kell indítania stb…szóval nem tudunk azelőtt tankolni, de a mosdót két pillanat múlva kinyitja és tudjuk használni (ez is kérdés volt 😀 ). Első meglepetés megvolt.

Innen már csak kb 20km-re voltunk vendéglátónktól, akivel megérkezésünk után a vendégház teraszán már kávézgattunk is. A svédeknél is divatos a hosszú, filteres kávé. Rövid programegyeztetés után, már úton is voltunk egy szomszédos városkába, Arboga-ba, ahol a másnapi “hillclimb rally”, a Röforsloppet résztvevői mutatták be az autóikat.

Itt ebédeltünk is egyet, lazacot ettük főttkrumplival. A vendéglő a folyó parton volt a hangulatos vörösre festett faházak között. Apropó vörös faházak. Feltűnt, hogy a vidéki faházak 99%-ban vörösre vannak festve, az abalakkeret pedig fehérre, szürkére. Megkérdeztük házigazdánkat, hogy ez valami tradició vagy előírás, hogy autentikusan így nézzenek ki a házak? Egy enyhe mosoly után megkaptuk a választ: rézbányászatból visszamaradt Cu2O (ami vörös por). Ezt újrahasznosítják úgy, hogy festék színezőanyagnak használják. Ebből adódóan a vörös színű festék azon túl, hogy nagyon jó minőségű, olcsó is. Okos!

Volt még pár ilyen kérdésünk, mivel rengeteg apró, ötletes dologgal találkoztunk, amik nem világrengető újdonságok, csak ésszerűen, környezettudatosan alkalmazott technológiák.

Utána látogatást tettünk házigazdánk ismerőseinél. Szintén, mindenki beszélt angolul és olyan kedves, szívélyes fogadtatásban volt részünk mindenhol, hogy szinte hihetetlen. Rendkívül közvetlen és barátságos szinte mindenki és mivel angolul tudtunk mindenkivel beszélni, nem is éreztük, hogy egy “idegen” országban vagyunk.

Másnap megnéztük a Röforsloppet nevű hegyi versenyt, ahol motorosok, oldalkocsis motorosok (igazi őrültek!) és historic rallyeautók versenyeztek. Nagyon érdekes egy verseny volt. 

Mint utólag megtudtunk, nagyon különleges alkalom volt, hogy az időjárás ilyen kegyes volt velünk, nagyon kellemes, napsütéses idő volt végig. Igaz, lehetett érezni, hogy nincs nagyon ereje a napnak, elvégre mégiscsak északon vagyunk.

A délutánt/estét vendéglátóinkkal és barátaikkal töltöttük, szintén nagyon jó hangulatban, folyékony angol társalgással – nem volt nyelvi akadály! Vendéglátónk vidéki rezidenciája teljesen lenyűgözött minket, mint megtudtuk, Svédországban a vidéki életért adnak meg mindent pénzt az emberek, nem mindenki a városi dzsungelbe rohan…

Vidék alatt nem a pestiesen használt jelentést értem (vidék=Budapesten kívül az ország többi fele), hanem azt, amit jelent: a városoktól messze távol, kis tanyaszerű családi farmokat, nem feltétlenül mezőgazdasági felhasználással. Viszont ami nagy különbség a svéd és a magyar vidéki élet között, hogy itt aki egy farmon él, nem szenved semmiben sem hiányt: víz, villany, internet mind megvan.

Apropó villany: Svédországban (mit sok egyéb más) nagyon drága az energia. Télen hideg is van, mégis nagyon népszerű a villanyfűtés. Ahol laktunk, ott a faház 25cm szigetelést kapott, dupla (értsd dupla olyan vastag mint nálunk) üvegezéssel, kifelé nyíló ablakok-ajtók (elméletem szerint azért, hogy egy kinyitáskor ne “húzza” befelé a hideget), alulról 30cm-es szigeteléssel. Geotermikus energia segít rá a villanyfűtésre (100m mélyre lefúrt csőben megy le a “fűtővíz” majd visszaérkezve azt melegíti fel a villanykályha), a melegvíz szolgáltatásba pedig napelemek napkollektorok segítenek be.

Az istállót (mert az is volt 🙂 ) egy ötletes megoldás (is) melegíti: egy téglalap alakú panelben, van egy napelem, ami elegendő áramot termel egy kis ventillátorhoz. Ez a ventillátor a nagy panelben felmelegedett levegőt fújja be az istállóba…ugye érzed, hogy ez kvázi ingyen fűtés…zseniális!

Na, ezek azok az apró ötletes dolgok, amik egész svédországi túránk során lenyűgöztek.

Sajnos másnap már jöttünk is haza, újabb 2 napos utazási tortúra, de biztos vagyok benne, hogy szigorúan repülővel (!), vissza fogunk még térni ebbe a csodálatos országba.

Ha nem lenne télen olyan hideg, még oda is költöznék. Leginkább az emberek miatt!

U.i.: Emberek. Nem említettem, hogy a közvetlenség mellett mennyire lazák, nyugodtak is. Senki sem rohan, betartják a közlekedési szabályokat, udvariasak, mosolyognak. Ideális társadalom. Ezt a lazaságot leginkább visszafele úton értettem meg, mikor a Scandlines járatán kiderült, hogy német üzemeltetésű hajón vagyunk, míg odafele svéd üzemeltetésün. Ezt onnan is tudtam, hogy míg odafele a svéd “pincér” csak legyintett mikor 20.10€ kellett volna fizetnem, hogy hagyjam a 0.10€-t, addig a német, precíz “pincér” szépen tartotta a markát és megvárta, míg 5-6 embert feltartva előkaparom a pénztárca mélyéről a 0.10€-t. Ami persze nem volt nálam, így 1€ fel lett váltva egy csomó csicsedlire…ez most nem reklamáció, csak két különböző hozzáállást akartam személtetni.

Kategóriák
Blog

Fotós tipp

Válogatom a nyaraláson készült fotókat, és egy félig meddig a D-TOWN TV-ből tanult tippet osztok most meg veled, ami nagyon hasznos tud lenni: ha egy nap több helyszínt látogatsz meg (de akár egy helyszín esetén is), érdemes a fotózást egy, a helyszínre abszolúte jellemző képpel kezdeni. Például egy városnév tábla, egy térkép. Így, mikor több száz fotó között válogatsz, a szemed gyorsan rááll az “oda nem illlő” képre, és tudod, hogy onnantól az adott hely fotói vannak. A D-TOWN TV-ből származó tipp pedig úgy szól, hogy ha video felvételi képességgel van megáldva a fényképezőgéped, akkor egy új helyszín esetén készíthetsz egy video-audio memót, és később ebből is be tudod azonosítani a helyszínt – ha a képek alapján nem menne 🙂

Kategóriák
Blog

Kinyit a bazár! :)

A mai naptól (igazából már tegnapról, csak még egy kis fine-tuning kellett) átállok a WordPress blogrendszerről a Tumblr mikroblog rendszerre. Ebből adódóan lesznek majd többször rövidebb bejegyzés szösszenetek, de a mostanában megszokott hosszabban kifejtős is lesz. Igazából úgy szeretném csinálni, hogy a váltásból TE kedves olvasó, ne vegyél észre semmit!

A saját szerveremen a hello.stro-b.com korábbi blogbejegyzései természetesen elérhetőek, kereshetőek, a régi hivatkozások működnek. Igaz, egy url_rewrite megoldással a hello.stro-b.com/blogarchive címre fog automatikusan átirányítani – szintén észre sem fogod venni.

A hello.stro-b.com címről pedig erre az “új” blogra leszel automatikusan átirányítva a blog.stro-b.com címre.

Kategóriák
Blog

Megint bezár a bazár! De nem úgy!

Kedves Olvasóm!

Tőlem már sokszor olvashattál ilyen címmel bejegyzést, most azonban nem kell megijedni, csak egy apró technikai változás lesz a blog életében.

Áttérek a tumblr.com mikroblog szolgáltatásra.

A blog ezentúl a blog.stro-b.com címen lesz elérhető. Ha a hello.stro-b.com címet írod be, akkor automatikusan a blogra leszel átirányítva, szóval emiatt sem kell aggódnód 🙂

A többir már onnan.

Fontos info! Ha RSS feedben fel vagy iratkozva, akkor azt kérlek updateld a következőre: feed://blog.stro-b.com/rss

Folytatás hamarosan, de már az új helyen/köntösben!

Kategóriák
Blog

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj. –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Kategóriák
Blog

Svédországban jártam 1.

Múlt héten egy üzleti kapcsolat révén Svédországba utaztunk. Mivel rakomány (utánfutó) is volt velünk, a várható átlagsebesség 70km/h volt – ennyi ugyanis a megengedett maximum. Közel 2200km-es utat így megtenni nem kis teljesítmény akár sofőr akár utas az ember.

1992 környékén már jártam Svédországban, de akkor nem sokat láttam az országból, mert a vendéglátóink kb. velem egy idős gyermekének volt egy Nintendója, ami nekem akkor a Super Mario Bros játékkal betette a kiskaput: szinte 5 napig ki sem mozdultam, csak játszottunk 🙂 Akkor Helsingborgban voltunk, most pedig kicsit távolabb, Köping (ejtsd: Csöping, jelentése város, aminek piaca van) mellé utaztunk.

Az utazást gondos tervezés előzte meg rajtam kívül senki nem járt még arra, még a sofőrök sem. Nagy segítségemre volt @tothur, aki gyakorlott „skandinávjáró”, most is épp Norvégiába tart, illetve a mai információs technológiákat használva pontról pontra megtervezhető egy ilyen nagy távú utazás.

Az országot,  ha jól emlékszem délután 6 fele hagytuk el Hegyeshalomnál, Bécs, Linz, Passau, Regensburg, Berlin, Rostock volt az útirány a kompig. Oszták autópálya eléggé vegyes, inkább rossz mint jó, ezért vártuk nagyon a híres német autópályát.

Németország

Igenám, de nem számítottam bele a történetbe, hogy az említett útvonal bizony a volt NDK területén halad át és bár igaz, hogy jóideje leomlott a Berlini-fal és az egyesítés is megvolt, ez az autópálya színvonalán nem látszik meg. Kb hajnali 2 körül értünk el Hof nevű város magasságába, ahonnan kezdődik a 9-es jelű autópályának nevezett valami, amit leginkább a nálunk a szocialista időkben épített, a tankok vonulását is kibíró régi M7-hez hasonlított: betonlap tömbök egymás után, zakatolás, rázkódás. Így próbáljon aludni az ember…És mindez Berlinig tart, szörnyű volt.

Szerencsére magukkal a németekkel nem volt sok kontaktus, egy reggeli Marché kávé/pisi kombón és a kompjegy megvételén túl nem kellett kommunikálni velük, érdekes mód, a kis csapatból senki sem kedveli őket. 🙂 Mikor az utazásra készültem, találtam egy Finnországba tartó útleírást, ahol az író kiemelte, hogy a német szakasszal az a jó, hogy szinte egyben le lehet vezetni és nem kell velük kontaktusba kerülni 🙂 Funny.

Berlin után egy fokkal jobb volt a helyzet, az autópálya szinte egyenesen a rostocki kikötőbe vezet. Jó időt futottunk, volt időn még az „olcsó” német gázolajból tankolni a kikötőben egy kútnál, ahol érdekes, kelet-európai etüdnek voltunk részesei. Két diesel kútfej volt, az egyiknél 2 kamion állt sorban, a másiknál egy szlovák rendszámú VW Transporter. Senki nem ült benne, gondoltuk fizetnek és mennek. 10 perc várakozás után gyanússá vált a történet, ezért benéztünk a kút éttermébe és feltettük a kérdést: ugyan ki van a VW Transporterrel?! Egy öreg szlovák fószer a fiacskájával bent falatozott abszolút nyugodtan a végén még ők voltak besértődve, hogy meg mertük kérni őket, hogy álljanak már el. Megjegyzem, volt ingyenes parkoló is a kútnál. Más kultúrkör, tény.

A 15:00 órakor induló komphoz 12:00-kor értünk oda, így volt időnk nézelődni az amúgy nem túlzottan szép rostocki kikötőben, ami amúgy legalább nem volt irtózatosan büdös, mint a svéd oldalon található Trelleborg kikötője. De a tenger már csak ilyen, főleg a nagy, ipari kikötők.

A jegyvásárlás angolul flottul ment, bár ha nagyon akartam volna, németül is meg tudtam volna venni a jegyet.

Checkin, kb két órás várakozás, majd hajóra fel.

Nemzetközi vizeken

Ha jól emlékszem, 1992-es svéd utunk alkalmával is kb ekkora kompokkal mentünk, talán Kiel kikötőjéből, de Helsingor és Helsingborg között is. Alul vonatot, kamionokat, majd kistehereket, lakókocsikat és személygépjárműveket nyelt el a komp. A hajó a Scandlines flottájába tartozott és óriási volt! Szinte felfoghatatlan számsor tartalmazó táblával találkoztunk a komp információs pultjánál, a kompot 4 db egyenként kb 7300 KW (9785LE !!!) erejű motor hajtja!

A komp svéd üzemeltetésű volt, ez a visszaúton derült ki (akkor német üzemeltetésűvel jöttünk), legfőképpen az alkalmazottak mentalitásából, az étterem kínálatából. A hajóút 6 órás volt, így volt idő két alkalommal az étteremben enni-inni, a shopban vásárolgatni. A hajón ingyen wifi volt, aminek másfél nap offline lét után igen megörültem 🙂 A „büfés” nagyon laza csávó volt, már-már mediterrán lazasággal legyintett, ha 5-10 cent nem volt nálad és 1 €-ból meg nem akart visszaadni. Az étteremben nagyon finom, a rakottkrumplira hasonlító ételt ettünk kolbásszal (ebből gondoltuk, hogy német, de nem), mellé jófajta import dán Carlsberg sör.

Apropó sör és alkohol: Svédországban rettentő drága minden (káros) élvezeti cikk, talán érdemes lenne átvenni ezt a mentalitást (sok egyéb más mellett). Konkrét példával élve 1 doboz híres amerikai cowboyos cigaretta, ami itthon 630 HUF, az kint 1400HUF. Meggondolnád, ugye?

Éppen ezért a svédek, de általában véve a skandinávok előszeretettel használják ki a kompok és a nemzetközi vizek adta lehetőséget, hogy vám (és azt hiszem adó mentesen) vásárolnak szeszes italt, dohányárut. Odafele úton a shopból szinte mindenki 2-3 karton dobozos Carlsberg sörrel távozott. Vicces volt, bár én tudtam erről, de mégis megmosolyogtam – aztán a Svédországi árakat látva megértettem 🙂

Bíztunk benne, hogy kabinjegy nélkül is találunk egy zuhanyzót a kompon, de nem volt, így nem tudtunk kicsit felfrissülni, maradt a fogmosás, meg a sziszegős szappan.

Svédország

Trelleborgban kötöttünk ki, pontban este 9 órakor. Kb fél óra alatt ki is szórták a rakományt, mi pedig elindultunk még 700km-es utunkra. Az már rögtön az elején szembetűnt, hogy nincs nagy forgalom az utakon. A magyarázat egyszerű: éjszaka alszanak a svédek. Benzinkutak max éjfélig nyitva (ez a ritkább), tankolni automatával lehet, de se shop, se wc nincs nyitva. Kibírható, csak ebből a kelet-európai hajtásból érkezve kicsit fura. Később házigazdáinktól megtudtuk, hogy egyszerűen nincs annyi ember az országban, hogy mondjuk éjjel-nappal nyitva legyen egy benzinkút.

Sajnos végig éjszaka utaztunk, így nem sokat láttunk az országból, de már korán hajnalban világos volt és a ködös-párás erdők, mezők nagyon élvezetes látványt nyújtottak.

Egyelőre itt be is fejezem az élménybeszámolót, Svédországra és az ott töltött 2 napra egy külön posztot szánok!

Stay tuned!