George Smoog feat. Mishoo – Life (The New Life Of stro-B Remix)

Life cover

George Smoog feat. Mishoo - Life cover

Hosszas munka után elkészült a zalaegerszegi George Smoog duó legújabb dalából készített remixem, melyet a Soundcloudon megtaláltok, de itt a blogon is meghallgathatjátok!

Bevallom őszintén, a munka elején kicsit (nagyon) más irányba indultam el, de közben ahogy tekergettem a sávokat, ez jött ki belőle. Ilyen ez a popszakma.

Az eredeti dal amúgy itt meghallgatható, az eddig elkészült (publikus) remixek pedig itt.

Jó étvágyat!

George Smoog feat. Mishoo – Life (The New Life Of stro-B Remix) by stro-B

Az oroszlán már a spájzban van

 

Megjelent, bérking, itt van stb…hogy mi? Az OSX operációs rendszer legújabb változata, ami Lion kódnevet kapta. A hideg Snow Leopard elnevezés után a Lion igazi váltást sugall, hiszen az oroszlánok a meleg, szavannán élnek.

A hideg-meleg váltás analógia azonban nem mondható el az új rendszerről, bár hivatalosan ismételten 250 új funkciót ígér az Apple…ebből persze sok olyan, ami például a böngészőt érinti, apró, de hasznos újítások.

Az új rendszer nevetséges 23.99€-ba kerül, ami barátok közt is SEMMI egy ilyen szintű rendszerért. (Mennyi is a legolcsóbb Windows?). Szintén említésre méltó, hogy ez az Apple első operációs rendszere, amit csak és kizárólag letölteni lehet az Mac AppStore-ból, vagy már eleve ezzel installálva érkezik a gépünk.

Még egy adalék az árhoz: a Lionre is érvényesek a Mac AppStore általános szabályai, azaz egy fizetéssel 5, azonos Apple ID-vel azonosított gépre lehet letölteni, LEGÁLISAN! Ezért (is) adtam hangot twitteren azon véleményemnek, hogy aki ezek után ezt letorrentezi, annak száradjon le a keze minden egyes Exposé vagyis Mission Control használatkor 🙂

Van jópár dolog még amit szoknom kell, pl az új trackpad gesture-ök, és van sok olyan apróság, ami már most tetszik. Az egyik ilyen, hogy a Mail.app jelentős változásokon ment át, jobban segít fókuszálni a levelekre, elrejthető a mailbox nézet, egy több levélváltásból álló levelezésnél (thread) széttagolja egy képernyőre a váltott leveleket, mintha a levelet fizikai valójában pl 5 külön darabban látnám, egymás alá-fölé helyezve. Nagyon tetszik!

A másik új dolog ami Mail.app-hez kapcsolódik és tetszik, hogy az új levélírós ablak 10-20 pixellel a fő ablak “alá” ugrik – merthogy a Lionben ugranak és nyílnak az ablakok – így, ha vissza akarok nézni a fő ablakra, könnyebben megtehetem. Persze visszafelé már ugyanúgy a Mission Controllra (régi nevén Exposé) kell hagyatkoznom. De azért lájk na.

Most egyelőre ennyi, ezek az első benyomások, csak a MacBook Prora raktam fel, iMac-en még várok, már csak azért is, mert állítólag a zenei hardverek és szoftverek még nem készültek fel teljes mértékben az oroszlán fogadására!

Pedig az oroszlán már a spájzban van!

 

Kutyával a Balatonban

Matyika a.k.a. Panyolai Bumburnyák OttokárA hétvégén vendégségben volt nálunk Panyolai Bumburnyák Ottokár a.k.a. Matyika.

Matyikáról azt kell tudni, hogy egy rettentő kedves, szeretetre éhes menhelyről kihozott drótszőrű tacskó és talán jagd terrier keverék kiskutya, igazából a légynek sem árt, bár ugye aki nem kutyás, az ezt nem tudhatja. Rettentő sok energia lakozik benne, fáradhatatlan.

Matyika Budapesten lakik, így a “vidéki” (bár nagyon utálom ezt a szót, csak Pestiek hívják így az ország maradék felét…) élet nagyon tetszik neki, a betonrengeteg után a méteres fűben szaladgálás és az erdő széli szagok igazi wellness program neki. A hétvégi nagy meleg azonban őt is megviselte és arra gondoltunk, ha már itt lakunk a Balaton szélén, Magyarország egyik legnagyobb turista látványosságánál, lemegyünk a partra és megfürdetjük.

Matyika gazdája és mi is azok közé a kutyások közé tartozunk, akik hagyják a másikat élni és nem akarjuk a kutyaszeretetet másra ráerőltetni. Nem vagyunk egyformák. Éppen ezért, mielőtt meglepetések érnek minket, elindulás előtt informálódtunk, hogy hol vannak azok a helyek a Balaton körül, ahol másokat nem zavarva, lehet a kutyát fürdetni és ha még mi magunk is be tudunk ott menni a vízbe, az már maga a kánaán.

Első nekifutás, google. Az már eleve gyanús volt, hogy egyértelmű találatot nem dobott ki a google. Találtunk egy oldalt, ahol viszonylag korrekt információt és egyben megdöbbenésünk tárgyát is megtaláltuk: hölgyeim és uraim, a Balatonban sehol sem lehet kutyát fürdetni!

Nem adtuk fel.

Felhívtuk a Tourinform irodát, ahol egy nagyon kedves hölgy kért 10 perc türelmet barátnőmtől, hogy kiderítse, hol is lehet a Balaton mellett kutyát fürdetni. Mint kiderült, felhívta a balatonparti irodákat és ott érdeklődött. Egy helyet javasolt biztosra, Balatongyörökön a hivatalos strand mellett van egy kis partszakasz, ahol nincs fürdőterület kijelölve, de évek óta szabadstrandként használják a partszakaszt.

Rá is kerestem most már célzottabban a google-ben, és eljutottam a balatontipp.huoldalra, ahol a következő információt találtam a segítőkész Tourinformos hölgy által javasolt helyről:

Balatongyörökön a bicikliúton a strandtól Balatonederics felé haladva az Ész 46,7573, Kh 17,3575 koordinátáknál volt korábban egy kutyák fürdetésére alkalmas parti területet, ami nincs fürdésre kijelölve.

Sajnos 2009 őszén a képviselő-testület határozatban tiltotta meg az érintett területen a kutyák fürdetését. Amikor 2010 májusának végén arra jártunk, már egy nagy méretű  tiltó tábla is hirdette a döntést. (A jobb oldalon látható fotó.)

Gondoltam, ez így nem lesz jó, ezért tovább kerestem a neten. A kommentek között találtam egy javaslatot a vonyarcvashegyi Park Kempingre, akiket felhívtam és azt a tájékoztatást kaptam, hogy bár nagyon állatbarátok és a kemping területére bemehetnek a kutyák, DE a saját strandszakaszukon sem fürdethetőek a kutyák, mivel ÁNTSZ nem ad ki engedélyt kijelölt fürdőhelyre úgy, hogy állat és ember is fürödhet. De különbenis, amúgy sem lehet az egész Balatonparton fürdetni a kutyákat.

A kör bezárult.

Maradt a partizánkodás, elmentünk megkeresni a balatongyöröki partszakaszt, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy a fent látható tábla tényleg ott van. A java még csak most jött! Matyika gazdája Betti és Niki sem arról híres, hogy olyan könnyen megfutamodnak, kultúráltan megkérdeztük az ott horgászó urat és az ott napozó hölgyet, hogy zavarná-e őket, ha Matyika fürdene egy kicsit? “Végülis nem, elfér…” – jött a megnyugtató válasz. Matyika rombolt bele a vízbe, és nagyon élvezte a fürdést.

Aztán jöttek az oksokodó vénasszonyok, akik különböző indokokkal (felkavarja a vizet) elkezdtek hátulról mellbe beszólogatni. Nem mondom, hogy nem volt igazuk, mert a szabály az szabály, de, hogy ennyi rosszindulat szoruljon emberekbe az egyenesen elképesztő! Végül Matyikával közöltük, hogy futkározhat körülöttünk, de a vízbe ne menjen be…annyira okos, hogy megértette, és meg bírta állni a harminc-iksz fok ellenére. Persze jöttek német vendégek két kutyussal, ők is fürdetni próbálták az ebeket, de egy helybéli okostojás hangos (magyar) szavak kíséretében mutogatott a CSAK magyar nyelvű táblára, hogy kutyát fürdetni tilos. Logikus nem? Remélem a néni belegondolt, hogy ebből a turistából (is) él a régió és talán jövőre azért nem jön ide, mert ilyen paraszt módon viselkedett vele.

Az egész történetben három dolgot találtunk felháborítónak:

  • az egész Balatonon nincs egy hely, ahol lehetne kutyát fürdetni – ugye nem kell elmondanom, hogy a “piszkos a kutya” meg a “férges a kutya” stb. kifogások falra hányt borsó, sok ember ganésabban megy bele a vízbe, nem beszélve arról, hogy beleszarik, belehugyozik…még a medencékbe is, no comment
  • az embernek millió és egy lehetősége van arra, hogy strandolni menjen – a tábla is jól mutatja, hogy 200m-re van a városi strand – persze az “drága”. De ha már így állunk, nem elég nagy a vízfelület (amiben csak szólok, élnek állatok), hogy a felfrissülni vágyó kutyák is elférjenek benne?! Egy kis tolerancia elég hozzá. Bár mit várunk, még ember-ember között sincs ez meg…
  • a magyar ember imád okoskodni és másnak beszólni – elég egy okostojás, felbátorodik a többi és elkezdik osztani az észt a csordaszellem jegyében. Még akkor is, ha őt effektíve a kiskutya nem is zavarta volna.
A sok beszólásnak az lett az eredménye, hogy eljöttünk, hagytuk a francba az egészet.
Európa messze van, nagyon messze!

Flash report a Kísérletek hetéről

Két hete elindítottam egy kísérletet, ami két nagyon egyszerű (vagy bonyolult?) kérdésre hivatott választ adni:

  • kell-e nekem ennyi kütyü, mint amennyi körülöttem van?
  • ki tudok-e törni az ülő életmódból és átállok az álló munkahelyre?
A kísérlet első kérdésére úgy ahogy megkaptam a választ, ami azonban nem túl egyértelmű, míg a második kérdést még legalább 2-3 hétig tesztelnem kell, de emiatt az egész kísérletet meghosszabbítom még 2 héttel.

Kell-e minden eszköz amit használok/birtokolok?

A válasz nem túl egyértelműen NEM, de mégis IGEN. Az kísérlet elején elkezdtem írni egy google docs táblázatba, hogy melyik eszközt mikor mennyi ideig használom, de aztán felülkerekedett a káosz, mert igazából eléggé változatosra sikeredett az eszközök használata, szinte minden nap használtam mindegyiket.

iMac: mivel ez a legerősebb, leggyorsabb gépem, javára mindig olyan szituációk döntöttek, mikor az erőre, sebességre szükségem volt. Nem beszélve a 27″ átláthatóságáról. Például a YNAB app használata, amivel a személyes költségvetésem vezetem. A heti felülvizsgálatok alkalmával jó egyben látni szinte egy egész évet a képernyőn, illetve a kiadások áttekintésénél majd’ egy hónapnyi részt átlátok. Aztán a zenéléshez, az éppen aktuális George Smoog feat. Mishooo – Life remix elkészítéséhez is az iMac-et használom, szintén a nagy képernyőméret és a sebesség, erőforrások miatt. Ítélet: KELL

iPhone: az iPhone mentes időszak kicsit átalakította a telefonálási, iPhone haszálati szokásaimat, például a fent említett YNAB iPhone verzióját nem használom szívesen már, inkább gyűjtöm továbbra is a blokkokat és hazaérve bekönyvelem a kiadást. Erről nem is az iPhone, inkább a YNAB iPhone app tehet, mert a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető felhasználóbarátnak…Twitter, Foursquare, Mail, Maps, Calendar – ezek pörögnek a legjobban a telefonon. Ítélet: KELL (max, ha jön egy “butított” iPhone, akkor arra váltok, csak tudja az alap funkciókat és akkor már örö’ é bódottá’)

iPad: kevésbé egyértelmű a helyzet, igazi crossover eszköz. Most nagyjából a drága e-olvasó kategóriában van, hiszen a Flipboard app segítségével minden RSS-t iPaden olvasok, MINDIG, de a képet árnyalja, hogy sokszor egyéb, egyszerűbb feladatok elvégzésére is az iPadet vettem elő ebben a két hétben, mert gyorsabb, egyszerűbb. Azt hiszem, hogy anno Steve papa pont erre találta ki: nem akarsz felmenni a dolgozó szobádba megnézni a tv műsort, ott hever az iPad a dohányzó asztalon, megnézed azon. Jött egy mailed? Két kattintás és már az iPaden olvasod kényelmesen (vö: olvasás az iPhone-on). Calendar app egyértelműen iPaden volt a legtöbbször használva, imádom. Egy dolog hiányzik, de nagyon (bár ez iOS hiányosság), hogy a naptári bejegyzéseket nem tudom másolni! WTF…Egy másik egyértelműen győztes területe az iPadnek az a játékok futtatása. Igaz már koránt sem játszom annyit, mint régen, de nagyon jópofa és egyszerű játékok vannak iPadre, amikkel el lehet ütni az éppen felesleges perceket.

Egyszerű. Már-már szóismétlésnek tűnhet (az is), de tényleg, nem találok jobb jelzőt az iPadre és használatára. Ítélet: KELL

MBP: a végére hagytam a legnagyobb dilemmát és legnagyobb megosztottságot ( LOL, magamat megosztom? 😀 ) okozó eszközt. A legnagyobb problémám (már korábban, PC-s koromban is) az, hogy ha van egy asztali a.k.a. munkagéped meg van egy mobil a.k.a. utazó munkagéped, akkor szinte a lehetetlennel egyenlő, hogy kényelmesen, rugalmasan szinkronban legyenek a fontos, lényeges adatok mindkét gépen. Próbálkoztam már többféle megoldással, de igazából minden csak hibrid volt. Tehetném, hogy dropboxba teszek mindent, de vannak olyan adatok, amelyeket nem szívesen osztok meg “valakivel” (oké, felhő, biztonságos stb, de mint tudjuk, az amiről már két ember tud, az nem titok), illetve pl mobilnet esetén nem túl szerencsés egy mondjuk 300 megás photoshop munka szinkronizálása. “Ott a pendrive!” – ordítanak fel sokan, de én azt kényelmetlennek tartom, meg 2011-ben nehogymá azzal menjen el még 10-15 perc, hogy kikeresgélem és másolgatom a dolgokat…NEM!

Hiányolok egy olyan megoldást a MacBook Pro szériához (illetve inkább az OSX-hez), amivel hasonlóan az iTunes iPhone-iPad szinkronizáláshoz egy iMac-MacBookPro szinkront véghez lehet vinni. A korábban már idézett írás elkövetőjével @ScoTTThun-al erről volt egy eléggé parázs “vitánk” – igazából ez a beszélgetés indított el azon az úton, hogy megvizsgáljam, melyik eszközökre is van szükségem és melyikekre nem. Én hiszek az OSX ökoszisztémában, nem zavar az iOS bizonyos szintű zártsága, mert egyelőre a rendszer a kezem alá dolgozik. Ez az egy viszont nagyon hiányzik nekem.

Visszatérve, a MBP-t használtam minden olyan esetben, mikor komolyabb feladatra kellett a gép, de nem voltam iMac közelében, illetve, ha szükségem volt olyan adatokra melyek az otthoni iMac-en vannak (ezeket kézzel szinkronizálom…). Patikai munkáim során is jobb volt, ha a MBP volt velem, mint csak az iPad, nem beszélve arról, hogy van ahol nincs WiFi csak vezetékes net, így iPaden netezés kilőve.

Aztán ott vannak azok az esetek, mikor a kísérlet második kérdése kapcsán (álló munkahely) elfáradok, de a munkával haladni akarok: ilyenkor átváltok álló munkáról félig fekvőbe/ülőbe és a MBP-n folytatom, amit elkezdtem. Erről majd részletesen a második kérdésnél.

Mivel a “mikor használom a MBP-t?” irányból nem nagyon jutottam eredményre, arra gondoltam, megfordítom a kérdést: mikor nem használom és miért? A válasz egyértelmű volt, erőforrás igényes feladatoknál nem használom, illetve a súlya miatt ha pl nem akarom cipelni és egy iPad sokkal kényelmesebb választás. Éppen ezért két újabb dilemma merült fel:

  • a jelenlegi Core 2 Duo 4GB RAM gépbe veszek egy SSD-t meg 8GB RAM-ra bővítek vagy
  • eladom és veszek egy MacBook Airt, már eleve SSD-vel (Cult Of Less mi?!? ehh…)
Így hát még nincs eldöntve semmi, alapvetően veszem hasznát a MBP-nak, főleg mondjuk helyszíni fotózás során, vagy majd a nyaralásnál, mikor le kell menteni a képeket, de ugyanakkor feleslegesnek is érzem néha…Ítélet: talán KELL
A kísérlet tehát eddig mondhatni csak önigazolást adott az eddigi gyűjtögetésre, ezért ezt vagy elfogadom, vagy tovább folytatom és kiderül valami Cult Of Less irányába mutató 🙂

Álló munkahely

Ez a kísérlet ami biztosan még kell, hogy folytatódjon, hiszen nagyon rövid ez a két hét, hogy bármiféle következtetést levonjak. Az már biztos, hogy állva dolgozni fárasztó. Viszont pont emiatt, talán hatékonyabb, mert jobban kihasználom a gép előtt töltött időt, nem twittelgetek, chatelek, olvasgatok, hanem DOLGOZOM! Segíti a fókuszt, ennél nem kell több. Ez az egyik fő motivátor számomra és bár nagyon fáj a derekam már 20-25 perc után, kitartok a módszer mellett. Azt gondolom, csak szokni kell még.

A derekam mellett a lábam ami fáj még, ettől jobban tartok, mert a családban gyakori a viszeresség, nem akarok rátenni erre az örökségre még egy lapáttal. A lábfájás oka még az is lehet, hogy a patikában, ahol most dolgozom, eléggé nagy a pörgés, és kb egy pincérnyi távot letalpalok, legyaloglok egy munkanapon. Mikor hazaértek, nem feltétlen az az első, hogy odaülökállok a gép mellé. Ami jó, mert csökkenti a gép előtt töltött órák számát, de rossz, mert a munkát is elodázom. Ilyenkor jön azonban a megmentő, a MacBook Pro, amire gyorsan migrálok és ott dolgozom, ha már végképp nem megy az állás.

Testsúlyomon még nem látszik meg a váltás, ez rövid idő ehhez – sőt még híztam is 😛

Egyelőre nem adom fel, idő kell még a módszernek, annak viszont örülök, hogy nem fektettem még bele asztalba, mert a végén lehet, hogy kijön, hogy nem tudok így dolgozni.

Így állunk hát, hamarosan jelentkezem, hogy mire jutottam, mindkét témában!

Az SD kártya és a DVD meghajtó kalandja

Tegnapi nap megörvendeztünk, hogy a bouganvillea növényünk virágzásnak indult (igazából fellevél,de most ebbe ne menjünk bele). Gyorsan készítettem is pár fotót, amit aztán az SD memória kártyáról le akartam menteni az iMacre. Igenám, de az iMac talán egyetlen konstrukciós hibája (ami a képen is látszik), hogy a 27″-es verziónál a DVD olvasó és az SD kártya olvasó nyílása nagyon közel van egymáshoz.

Robi kicsit még álmos is volt, és csak megszokásból próbáltam a megfelelő nyílásba behelyezni a kártyát, vártam, hogy kb a kátya 4/5 részénél megakad, de nem…egyből átvillant az agyamon, hogy bekövetkezett az, amitől mindig is féltem: a DVD olvasó nyílásába raktam be az SD kártyát!!!

Mivel ütközésig szoktam a kártyát benyomni és ez most elmaradt, a kártya menthetetleül eltűnt a DVD olvasóban. Ügyes!

Egyből twitteltem is, sokan nyomatták is válaszban az ötleteket. Az én első ötletem az volt, hogy egy gemkapocsból L alakú eszközt hajtogattam, majd ezzel próbáltam kipiszkálni. Miután teljesen becsúszott a kártya, értsd már nem is láttam, @tothur is hasonló ötlettel állt elő. Szervízes kontaktot is szereztem gyorsan, @matkovsky kolléga segített ebben – már láttam magam előtt a röhögő szervízesek arcát 🙂

A  10 pontos választ azonban mégiscsak az Apple termékek és a szakma nagymestere @josephbirincsik adta (akinél amúgy vásároltam az iMacet). Javaslata az volt, hogy a gép áramtalanítása után, oldalára fordítva próbáljam meg a kártyát előcsalogatni, már láttam a szélét. Sikerült! Ezután már bátrabban, de azért óvatosan feszítettem kifele a kártyát a gemkapocsból készült L alakú eszközzel 🙂 Négy-öt perces küzdelem után kibújt annyira a kártya, hogy meg tudtam fogni a végét, így megúsztam a szervízt és a pesti tortúrát.

Tanúlságos eset volt, az egyszer biztos! 🙂

Köszönet mindenkinek, aki segíteni próbált!

 

A kísérletek hete

A 2011. július 4-8-ig tartó időszak duplán a kísérletek időszaka lesz nálam.

Az egyik kísérlet, mint ahogyan már korábbi posztban említettem, egy hétig figyelni fogom, hogy mikor melyik Apple eszközt használom, mennyi ideig és milyen célra. A tanulságok mindenképpen a Cult Of Less irányába kell, hogy mutassanak, illetve kíváncsi vagyok arra is, hogy mennyire hatékonyan tudom ezeket az eszközöket, az általuk nyújtott vélt vagy valós ökoszisztémát kihasználni.

Ebben az egy hétben lesz utazás (MBP, iPad, iPhone), lesz itthoni munka (iMac), lesz patikai munka (iPad,iPhone), lesz otthoni munka (szülőknél, MBP, iPad, iPhone), szóval pont ideális, hogy a teljes spektrumot lefedjem.

Sokat gondolkoztam, hogy mivel rögzítsem majd az adatokat. Gondoltam a Things-re, amiatt, mert minden platformon jelen van és szinkronizálható is. Ugyanakkor teleszemetelném vele az adatbázist, meg nem erre való. Aztán jött a szikra, google docs lesz a nyerő. Az mindenhonnan minden gépről elérem.

A másik kísérlet (ami ha így belegondolok, lehet, hogy tovább kell, hogy tartson, az igazi tapasztalatokért), hogy egyelőre egy prototípussal, de a mai nappal elkezdtem állva dolgozni, kialakítottam az álló munkahelyet. Az első pár óra tapasztalata az, hogy a derekamat és a vádlimat érzem kicsit, de azt már most látom, hogy többet mocorgok, mászkálok, pihenésnek megyek egy kört stb…szóval jó lesz ez. Az iMac kicsit közel van, nehéz “befogni” a 27″ képernyőt és a kezem sincs megfelelően alátámasztva, ezért azt már biztosan tudom, hogy legalább 70-80 cm mély asztallap kell majd. A magasság sem ideális, 109cm nekem picit magas, 102cm körül az ideális. Van egy komód, majd azon is kipróbálom, az pont 102cm magas.

Majd elfelejtettem a legfontosabb feladatot: MidiTom kért segítséget tőlem, hogy válaszoljam meg ezt a kérdést. Úgy gondolom, erre kell egy hét, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb választ 🙂

Kötetlen kötöttség

Tegnapi bejegyzésem kapcsán tovább gondolkoztam azon, hogy milyen is volt ez az időszak iPhone nélkül. Igazából nem csak ezen gondolkoztam, mert volt egy parázs elmélkedésem @ScoTThunnal a Moduláris Mac, iOS-OSX ökoszisztéma kapcsán. Elhatároztam, hogy jövő héten feljegyzem minden egyes Apple eszközöm használati időpontját, időtartamát, a használat célját, egyfajta racionalitási kísérlet. De erről egyelőre ennyit, mert ebből külön poszt lesz.

Azt figyeltem meg, hogy amióta az iPhone helyett a régi Nokia 6310i készülékemet használom, kevesebbet van velem telefon. Hogy ez a két készülék alapvető különbségéből adódik vagy abból, hogy mostanában tudatosan egyszerűsítek mindent, amit lehet és sokat olvasom Leo Babauta írásait vagy, hogy hamarosan komolyan belekezdek a Cult Of Less véghezviteléhez, azt nem tudom.

De egyre biztosabb vagyok benne, hogy mégis csak a készülékek adottságai tehetnek róla. Régebben ha elmentem például boltba, telefon nélkül egyenesen félkarú óriásnak éreztem magam. Ma is pl. nyugodt szívvel elmentem telefon nélkül, mindössze annyit kellett előtte tenni, hogy pontosan átgondoltam (és/vagy felírtam) mindent, hogy mi is kell.

Ahogy a fenti sorokat leírtam, eszembe jutott, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, mert én is változtam telefonálás és “GTD” / életvitel területén. Magyarán szólva, az okok vegyesek, fele-fele arányban vannak jelen.

Talán a legfontosabb kérdés, hogy kézbe vettem az irányítást! Értem ezalatt a telefonálási szokások esetében azt, hogy nem kell mindig, mindenki számára elérhetőnek lenni. Én döntöm el, hogy kivel, mikor beszélek vagy egyáltalán beszélek-e. Felszabadító egy érzés, próbáld ki.

A másik fontos tényező, hogy mielőtt elmegyek itthonról, bolt, foci, posta, csakúgy, akkor ránézek az általában az asztalon heverő Nokiára és az első gondolatom, hogy “Ugyan minek vigyem el? Csak telefonálni jó…”, vicces nem? Telefon amivel “csak” telefonálni jó. Mivel nálam van a kontroll, csak telefonálni ez idő alatt nem akarok, így marad a telefon itthon. Mi a helyzet iPhone esetében? Vittem magammal, mert:

  • szembe jön velem egy jó téma, amit a Polarize segítségével megörökítek, és megy fel Flickr-re, egyből
  • befut egy fontos mail, amit meg kell néznem azonnal – ebben van mit fejlődnöm, itt is el kell jutni a telefonálásnál elért szintre, egy mail, még ha fontos is, ráér 10-15-20 percet.
  • gps, szükség lehet rá…(persze, hogy nem)
  • iTunes – mert zenét hallgatni jó
  • jegyzetelés, Thingsben
  • naptárba be kell írni valamit
  • unatkozom és twittelni akarok
  • történt valami érdekes, eszembe jutott valami jó gondolat, amit egyből twittelni akarok
  • hát persze, hogy foursquaren be kell jelentkeznem, mert az jó
  • stb…
  • stb…
  • stb…

Kötetlenséget ad egy mobiltelefon, mi? Inkább magához láncol! Az iPhone – számomra, mint sales és marketing iránt is érdeklődő embernek – abból a szempontból is forradalmi, hogy az ember egyszerűen csak használja, észre sem veszi és költi rá a pénzt, még több pénzt! Beépül a mindennapi életbe, függővé tesz, minden körülmények között használnod KELL! Huhh, ijesztő, nemde? Még az Apple marketing bullshiteket is átvettem 😀 (pl. forradalmi)

Anno, mikor kijött az iPhone, sokan nem értették, hogy mitől lesz ez jó és főleg, hogy miért köti ennyire szolgáltatóhoz az Apple a készüléket. Hát azért, mert már akkor tudták, olyan készüléket alkottak, ami a használata során sokkal több bevételt fog hozni mind a telefontársaságoknak, mind pedig az Apple-nek (iTunes Appstore), mint bármilyen más telefon. Ezt ma már rengeteg tanulmány, adat is bizonyítja, az iOS eszközöket használók (most már ugye kibővült iPaddel is) “fogyasztják” leginkább a mobil tartalmakat, mi több, a Flickr képmegosztó oldalon a legtöbb fotót iPhone 4 készülékkel készítették.

(kitekintés: a Flickr adatból sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy akkor most az iPhone 4 milyen fasza fényképezőgép…nem az, bár sokkal jobb, mint elődei. Az adat csak egy dolgot jelent: egyszerű használni és a már jó(bb) minőségű fotókat szívesen megosztják az emberek. Flickit.app is sokat segít ebben.)

“Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni”

A mobil tartalmak anno lassan fejlődtek, többnyire lebutított oldalakról, w@p oldalakról volt szó, használatuk lassú, nehézkes volt. Nesze semmi fogd meg jól érzés így visszagondolva. Hiába lett volna hajlandóság a tartalom fogyasztására (éhezés), és hiába volt meg maga a tartalom (hal), nem volt hozzá megfelelő mobil eszköz (háló).

Ez a lebutítás téma sajnos megint aktuális, sok fejlesztő, beleértve magamat is, beleesik abba a hibába, hogy tablet, iOS élményt akar visszaadni, mert az most trendi. Holott az iPhone és az iPad képes tökéletesen megjeleníteni a weboldalakat úgy, ahogyan azt egy asztali gépen látjuk. (flash kérdéstől most tekintsünk el).

Az Apple megtanított halászni az iPhone-nal és az iOS eszközökkel. Hogy ez elvezet-e a tökéletes mobil irodához, kötetlen tartalom fogyasztáshoz, az majd kiderül. Jövő héten a kísérletem erre is fog irányulni.

iPhone nélkül

Forrás: gsmarena.com

Történt,

hogy az iPhone 3G-m, ami sorban a harmadik darab, megint úgy döntött, hogy burkolat szinten inkább elkezd repedni (ez amúgy a fehér hátlap specialitása). Így fogtam, és bevittem a T-mobile szervízbe, ahol látván a garancia papíromat (amin már a 3 csere dokumentálva volt), nem túl bíztatóan közölték, hogy ez bizony már lehet, hogy nem jön össze…összejött.

Így esett meg, hogy örömmel foghattam kezembe immár a sorban negyedik új iPhone 3G készülékemet. Meghoztam viszont a döntést, hogy ezt a darabot már nem fogom használni, hanem így ahogy van, fóliásan, 0km-rel, újonnan eladom.

A kikiáltási ár 65.000.- magyar Forint, ha alkudni akar valaki, akkor 69.900.- (ebből szívesen engedek 4.900.- Ft-ot).

 

Körülbelül két hete hirdetem a készüléket, volt rá 3 pofátlan ajánlat (30-40e Forintos összeggel), meg egy telefonos megkeresés, de igazából üzlet nem köttetett.

Múlt hét péntekig adtam magamnak határidőt, hogy eldöntsem, mi legyen a készülék sorsa:

  • tovább hirdetem itt és itt, eladom
  • fogom és használom még egy évig

Előbbi mellett szól, hogy az iOS már eléggé döcög rajta és sokszor már a földhözvágás gondolata foglalkoztatott. Szintén az eladás mellett szól, hogy tényleg bontatlan, fóliás, mióta elhoztam, egy percet sem használtam.

Utóbbi mellett szól, hogy ez a két hét eléggé kemény volt iPhone nélkül és, hogy az elérhető alternatíva (iPhone 4) gyakorlatilag hamarosan kifutó széria lesz, ugyanakkor nem tudni, hogy iPhone 5 jön vagy “csak” iPhone 4GS. Várni így is, úgy is szeptemberig, reálisan pedig decemberig várni kell. Szóval addig akár használhatnám is az iPhone 3G-t.

Az, hogy a készülék új, bontatlan, garanciális (!) sajnos a magyar embert nem nagyon izgatja fel, 5-10 ezerrel olcsóbban inkább megvesznek egy bizonytalan forrásból származó, agyon jailbrake-elt telefont, mintsem egy tiszta forrásból származót…meg sem lepődök.

De, hogy a poszt lényegére térjek, pár sorban összefoglalom, milyen is volt ez a két hét iPhone nélkül. Azért nem írom, hogy iOS eszköz nélkül, mert azért az iPad velem van, de iPhone és mobilnet nélkül (WiFi only verzióm van) nem az igazi.

Ha egy szóval akarnám leírni ezt a két hetet, akkor: szar rossz. Ha két szóval, akkor: Nagyon szar. Nagyon rossz.

Kicsit bővebben kifejtve, tudni kell, hogy egy régi, de szerintem az utolsó normális Nokia telefon, egy Nokia 6310i volt a szolgálatomra ebben az időszakban. Amiket leírok, egy modernebb, “igazi” (LOL) iPhone ellenfél telefon esetében nyilván árnyaltabbak lennének, de mivel nincs (és nem is lesz) ilyen készülékem, igazából csak az iPhone hiányából adódó kellemetlenségek tekinthetőek a szó szoros értelmében vett problémáknak. Kéretik így olvasni.

 

 

A tapasztalatok

 

  • Mivel a Nokia 6310i készüléket nem támogatja az iSync alkalmazás, az Address book tartalmát nem tudtam szinkronizálni. Léteznek mindenféle hekkelt megoldások, de egyik sem az igazi. iOS eszköz esetében ez ugye egy iTunes szinkronizálással jár, és örülünk. Ökoszisztéma ugye. Egyedül az iPademre tudtam támaszkodni, kicsit vicces, hogy iPaden kikeresem a telefonszámot, majd bepötyögöm a Nokián 🙂
  • Szinkronizáicó híján a naptáram sincs a kezemben/zsebemben. Ez még nem is lenne akkora gond, mert szintén elérem az iPaden, de voltak/vannak/lesznek olyan szituációk, mikor az iPadet használni kényelmetlen viszont egy iPhone-ba pikk-pakk be tudtam volna írni az információt. Vagy kinyerni belőle.
  • SMS írás: már el is felejtettem, hogy milyen érzés, mikor 160 karakter után érzed az ujjaid, hogy szinte görcsösen beálltak. Anno Winkler és Ninó Karotta is megemlítette, hogy érintőképernyős készüléken vezetés közben sms-t írni kész életveszély (egyéb telefonon sem ajánlatos), de rájuk kell, hogy cáfoljak! Míg (szabálytalanul) egy iPhone-on fél perc alatt megírok akár egy sms-t (qwerty billentyűzet ugye), addig a régi Nokiámon sokkal tovább tartott az sms megírása, sokkal több gombnyomásba. No, meg fájdalomba.
  • GTD: a régi Nokiám idejében már ismert volt a fogalom, van is rá lehetőség, hogy “Teendők” menüpontban jegyzeteket készítsek, de megint kilyukadunk oda, hogy mivel nincs megfelelő sziknronizáció, ezért inkább bele sem fogok. Most láttam csak igazán, hogy ha nem is tökéletes, de mennyit használtam a Things alakalmazást, akár csak hirtelen jött ötletek felírására (tudom, papír ceruza – ne légy demagóg). A szinkronizációra még visszatérek!
  • Personal finance: február óta használom a YNAB programot, mind desktop, mind pedig iOS formában. Drága volt, de kb 2-3 hónap alatt behozta az árát, ugyanis effektíve segített jobbá tenni a pénzügyeimet. Mobil eszközre egyedül iPhone-ra létezik a program, ebből adódik, hogy ha fiatalabb pl Android készülékem van, ez akkor is hiányozna. Viszont, talán ezt a felhasználási területet sikerült a legkönyebben áthidalnom, mert csak jobban kellett figyelnem, elraktam a blokkokat és itthon írtam be a desktop programba az adatokat – vezetni kell ugyanis minden kiadást/bevételt.
  • Kamera: a Nokiában nincsen, így kicsit övön aluli az összehasonlítás, de csakúgy mint a GTD esetében, itt is arra jó volt ez a két hét, hogy kiderült, amúgy sokat használom a beépített kamerát az iPhone-ban. Rengeteg Twitter, Facebook, Polarize, Flickr megosztás született abból, hogy az iPhone kamerája – és a megfelelő app – mindig kéznél volt és egyből ment a felhőbe az információ. Sőt, jegyzetelni is szoktam a kamerával.
  • Internet Tethering: korábban már írtam róla itt a blogon, hogy hogyan lehet megosztani az iPhone 3G internet elérését bluetoothon keresztül. A régi Nokia 6310i-vel természetesen ez sem sikerült, így az iPad bár velem volt, WiFi szempontjából fehér foltokban csak egy drága ebook olvasó/játékgép volt. Kicsit revidiáltam is az álláspontomat, hogy “elég nekem a WiFi only iPad, mert ha iPadelek, akkor úgyis WiFi közelben leszek”, mert hát most adta magát rendesen a sok olyan szitu, mikor jó lett volna, ha 3G-s az iPad. Hozzáteszem, hogy duplán súlytott a probléma, mert iPhone sem volt nálam, így némileg azért megállja a helyét, hogy elég a csak WiFi-s iPad is.
  • Szinkronizáció: a végére hagytam talán a leglényegesebb pontot, mert úgy gondolom, hogy az OSX és iOS ökoszisztéma sava borsát a szinkronizáció adja. Számomra anno ez volt a legnagyobb áttörés és most 3 év távlatából is azt mondom, hogy a szinkronizáció az, ami miatt az évek során kialakított rendszeremet a legjobban imádom és semmi pénzért nem váltanék másra. Emlékszem, hogy anno a Nokia PCSuite nevű alkalmazásával mentek a próbálkozások, de rendszeresen dugába dőltek, mert vagy a Windows viccelt meg és egy összeomlás-újrahúzás után a telefon backup is ment a kukába vagy eleve már a telefon és a PC közötti kapcsolat döcögött, a.k.a. nem működött. Én sokakkal ellentétben amint hazaérek, az az első, hogy beteszem a dokkolóba az iPhone-t, rádugom a kábelre az iPadet. Az automata szinkronizálást ugyan kikapcsoltam az iTunes-ban, de naponta 2-3 alkalommal szinte biztos, hogy szinkronizálok. Beépült a napi rutinba. Ez viszont így azt eredményezi, hogy az összes mobil eszközömön (leszámítva a MacBook Pro-t, ami nagy szívfájdalmam, de erről majd később) minden, mindig up-to-date. Mindig. És ami szép, hogy a rendszer teszi ezt a legnagyobb természetességgel, nem zaklat (vagy csak nagyon-nagyon ritkán) hülye kérdésekkel, hogy most akkor a naptárban összeütközés van, vagy melyik telefonszámot tartom meg az xy kontaktnál. Fogja, összefésüli. Na, ez az, ami nekem az egész rendszerben megfizethetetlen!

Összegezve,

lehet élni iPhone nélkül, csak nem érdemes. Nekem legalábbis. Nem is tudom, hogyan bírtam ki ezt a kicsivel több mint két hetet. Igen, múlt idő, mert bár a hétvégét még megvárom, de nagyon úgy áll, hogy birtokba veszem az iPhone-t, leveszem róla a fóliát és használom, ameddig a földhöz nem vágom a lassúsága miatt 🙂 Mert kár tagadni, hogy lassú. Nagyon lassú.

Talán Ez egyre ellenszenvesebbé teszi a szememben az Apple-t, mert anno ezért szántam rá magam a váltásra, mert meguntam, hogy minden egyes új Windows verzióhoz egy új erőművet kellett venned, hogy használni tudjad, nem beszélve az alkalmazásokról is. Kezdetben az OSX-nél nem volt ilyen. De Steve Jobs és az Apple is pénzből él, ha túl jó a hardver és nem akar a felhasználó váltani, megoldják erőből: olyan rendszert írunk, ami döcög a régebbi hardveren, így muszáj lesz újat venni. Sőt mi több, az újabb iOS már nem is fut a régebbi iPhone-okon. Nyílván ez a demagóg megközelítés, hiszen a fejlődést a régi készülékek nem hátráltathatják…csak valahogy a mi pénztárcánkhoz mérve kicsit túlzásnak tartom, hogy 2 éven belül használhatatlanná váljon egy közel 150.000.- Forintos készülék (én kb annyiért vettem). Bevillan a már említett Nokia stratégiája, amit látunk most, hogy hova vezetett, hogy egy 6310 készülékbe beletettünk 2-3 új fícsört és lett egy 6310i stb., stb…

De ez a poszt most nem a szeretett Apple fikázásáról szól, hanem inkább arról, hogy az iPhone úgy épült be a mindennapjaimba, hogy észre sem vettem és olyan szinten könnyíti meg az életet, hogy azt csak akkor veszed igazán észre, amikor nincs a kezedben és nem használod. Mi ez, ha nem felhasználói elégedettség?! Az Apple ebben verhetetlen. A világon a legjobban csinálja.