Kategóriák
Blog

George Smoog (feat. Mishoo) – Life

A zalaegerszegi George Smoog formáció gyakori téma ezen a blogon. És ez a jövőben is így lesz, mert megjelent a legújabb daluk Life címmel, amit a Hevesi Sándor Színház egy fiatal színésznője, Misurák Tünde segítségével készítettek el.

Bevallom, erről a készülő műről én már a Blackstar maxi idején tudtam 🙂 Szkoki már akkor említette, hogy a következő darabban rendhagyó módon egy hölgy is énekelni fog.

Természetesen egyből be is jelentkeztem egy remixre, amit hamarosan publikálok is a blogon, ahogyan azt már megszokhattátok.

Addig is szóljon az eredeti dal:

Ja, és lájkoljátok a George Smoog Facebook oldalát!

Kategóriák
Blog

Te mit tennél?

Hétfőn jelent meg az Appleblogon egy poszt, ami arról szólt, hogy egy Ausztriában síelő honfitársunkkal megtörtént az, amitől sokszor én is rettegtem a sífelvonón: kiejtette a kezéből az iPhone 4-es telefonját, ami a méteres hóban landolt és persze nem találta meg utána.

A hó elolvadt, a telefon a felszínre került, azt pedig egy túrázó becsületes osztrák család megtalálta és eljuttatta jogos tulajdonosának.

A történetnek több tanúlsága is van:

  • mivel az iPhone 4 működőképes, túlélte a tavaszi hóolvadást és a mínuszokat, látszik, hogy masszív egy darab
  • Ausztriában élnek becsületes emberek – bár ezen nem lepődtem meg,hogy a téli példánál maradjak a sípályákon látható lazaság és bizalom ezt már többször is bizonyította
  • az, hogy ez a történet hír nálunk, ránk nézve eléggé szomorú…

Elnézve az Appleblogon a történethez fűzött kommenteket azért van némi remény, de kíváncsi lennék egy reprezentatív kutatásra, hogy az emberek hány százaléka adta volna vissza a talált tárgyat jogos tulajdonosának…ami meglepő, hogy miután kitettem facebookra a történetet, egy ismerősöm simán jelezte, hogy ő bizony megtartotta volna, pedig egy értelmes ember.

Sokat gondolkoztam, hogy én vajon hogyan cselekednék hasonló helyzetben és a következőkre jutottam:

  • amennyiben beazonosítható a tulajdonos, felkeresem és visszaadom neki azt, ami az övé
  • ha olyan helyen találok valamit, ahol jó esély van a tulajdonos felderítésére (pl étterem, kávézó, bolt), vagy arra, hogy visszatér oda akkor szintén felkeresem, üzenetet hagyok stb és visszaadom
  • ha pl egy strandon a homokban találok 5-10-20€ fogom, elrakom. Mivel esélytelen a forrás kiderítése, illetve a „Ne haragudj, a te hagytad el a pénzed?” mondatra 10-ből 9 ember mondaná egyből, hogy „Igen én!” és közben persze NEM. Mondjuk ez felveti a kérdést, hogy mikor becsületes az ember, mikortól balek és mikortól inkorrekt?

Te mit tennél?

Érdekes kérdés egy ilyen becsületes történetnek az utóélete.

A jogos tulajdonos reakciójára gondolok, ami többféle lehet (hallottam már mindegyikre példát):

  • megköszöni, örül, viszonthallás
  • megköszöni, orül, valami kis ajándékkal vagy pénzjutalommal díjazza a becsületes megtalálót (aki ezt vagy elfogadja, vagy nem)
  • paraszt és nem mond semmit
  • paraszt és visszatámad (appleblog kommentjei közt is olvastam, hogy „Honnan van meg a címem?!”)
  • paraszt és inkorrektül meggyanúsít durvább esetben beperel, hogy pl pénzt nyúltál le a kártyájáról (true story)

Én személy szerint a második verziót játszanám meg, mindenképpen valahogy tárgyiasítva is megköszönném a becsületességet. Tenném ezt azért is, mert ha én lennék a becsületes megtaláló, nekem is jól esne egy ilyen visszajelzés, gesztus – az más kérdés, hogy nem fogadnám el pl. a pénzjutalmat.

Te mit tennél?

Kategóriák
Blog

Motoros kasza vs hagyományos kasza

A minap láttam az út mellett, hogy kaszálják a füvet. Arra lettem figyelmes, hogy nem a mostanság divatos motoros kaszával, hanem hagyományos, „analóg” kézi kaszával.

És hogy miért születik ebből egy poszt?

Pont azon gondolkoztam, hogy mennyivel környezetkímélőbb a hagyományos kasza, mint a motoros. Igaz, a kézi kaszálást még nem próbáltam, de a motorost igen, így elmondhatom, hogy fárasztó egy munka tud lenni. Azaz a munkavégzés szempontjából nem látok sok különbséget.

A kézi kasza ráadásul olcsóbb is. Az út mellett, ahol kvázi nem kell vigyázni semmire (nem úgy, mint például egy kiskertben) és még hely is van bőven (azért a motoros, damilos kasza sok helyre eljut, ahova a kézi kasza nem…) szerintem sokkal ésszerűbb lenne az alkalmazása.

Ennyi. Ez csupán egy új rovat, a gondolkodom.

Kategóriák
Blog

Méregtelenítés

Az elmúlt időszakban annyira „mérges” volt pár dolog és jópár ember miatt, hogy úgy döntöttem, méregtelenítek.
Életembem először.
Még a patikában rendelte meg tőlünk egy kedves betegünk a dr. Steinberger féle, Szinetár Dórával promótált 5 napos méregtelenítő csomagot, ami egyből megtetszett.

 

A felépítés a következő:

  • reggeli: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 2 rozsos kenyér
  • tízórai: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
  • ebéd: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 2 rozsos kenyér
  • uzsonna: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér
  • vacsora: 1,5 dl dr.Steinberger lé + 1 rozsos kenyér

A zöldség- és gyümölcslevek összetétele a következő:

  1. nap (itt tartok most): Zöldbúzafűlé
  2. nap: Vegyes zöldésglé
  3. nap: Ananászlé
  4. nap: Céklalé
  5. nap: Sárgarépalé

A napok sorrendjét is be kell tartani, mást nem szabad enni, viszont fontos, hogy 2,5-3 liter folyadékot, helyesebben kimondottan vizet kell fogyasztani.

Az első nap végén vagyok, voltam ma focizni is (hogy ettől-e vagy mástól, de kifejezetten jól ment 🙂 ), egylőre jól bírom. Bár a hétvégén vásárolt csipős házi kolbász a hűtőben nagyon csábít…már ahogy leírtam korog a gyomrom 🙂

De ki kell bírnom, márcsak azért is, mert utána jön csak a java: méregtelenítés után fogyókúra, majd életmódváltás. Legalábbis ez a terv.

Kategóriák
Blog

Nyaralás 2. rész – Pézenas

Square Moliére

Igaz, hogy októberben azt ígértem, hogy a nyaralás beszámoló Montpellier városával folytatódik, de ahogy elkezdtem összegyűjteni a képes anyagot hozzá, feltűnt, hogy időrendben Pézenas város jön, ami mellett azért nem szabad szó nélkül elmennem.

Több dolog miatt sem.

Egyfelől, mert ez a város Moliére szülővárosa, amit a város szinte minden pontján fel lehet fedezni. A képen is látható kis tér emlékezik meg a méltán híres költőről, a legnagyobb hotel is természetesen az ő nevét viseli. Ami viszont nagyon érdekes, hogy a souvenir boltok nincsenek giccsesen tele csak Moliére-hez kötődő ajándéktárgyakkal, hanem a tartományra (Languedoc Rousillion) jellemző (levendula, bor, sütemény, házak) ajándékokat is lehet venni. Egyszóval nem az van, mint nálunk, hogy minden árusnál karikás ostort és paprikát, no meg matyó hímzéses babát lehet venni…

Peugeot 1007

A második ok, ami miatt meg akartam említeni Pézenas városkát, az a hangulata. A székhelyünktől Roujantól 12 km-re található város pont annyira nyüzsgött, amennyire kellett. Nem volt unalmas, de nem volt az a bődületesen nagy tömeg sem. Persze kivételt képeznek azok a napok, amikor vásár van: a környékről ilyenkor mindenki a városba özönlik, és még parkolóhelyet is alig találunk.

Apropó parkolóhely: házigazdáinktól kaptunk kölcsönbe egy Peugeot 1007-es automata váltós gépjárművet, ami egy igazi élmény volt. Kicsi mérete miatt könnyű volt vele parkolni, akár olyan helyre is, ahol az ajtót nem tudtuk volna egy „normális” autón kinyitni. De ennek az autónak tolóajtaja van, így bátran parkolhattunk vele neccesebb helyeken is. Ami pézenasi és úgy en bloc franciaországi parkolást illeti: szinte mindenhol van egy INGYENES, nagy méretű parkoló. Ahol nincs, ott még a belvárosban is van lehetőséged 15-20-30 percre INGYEN parkolni. Jegyet kell váltanod, de fizetned csak a hosszabb tartózkodás után kell. Az előnyeit gondolom nem kell sorolnom: ha csak be akarsz ugrani egy boltba, vagy a postára, nem kell fizetned. Szimpatikus. Nem kicsit, nagyon.

Zöldséges Pézenasban

A város tele van kis sikátorokkal, de van egy nagy főtere, ahol zajlik az élet és ami helyet ad a vásárnak is. Ez a vásár nagyban hasonlít az olaszországi „mercato”-hoz, annyi különbséggel, hogy itt mintha kevesebb lenne a kínai szemét, főként hazai terméket árulnak. No meg a környéken megtermelt/készített zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, bort, húst, halat, szappant, mézet, kosarat…a külföldi piacokban mindig lenyűgöz az, hogy a piac nem az olcsó és igénytelen áruk elárusító helye és már elnézést de, nem a nálunk tapasztalható igényten, lepattant (sajnos sok kisnyugdíjas) emberek gyűjtőhelye…ezt már több országban is megfigyeltem, érdekes.

Pézenasi piac

Ami minőségi, annak igenis megkérik az árát, alkudni nem igen lehet, bár nem próbáltam.

Nem vagyok az az alkudozós fajta, ha valami x egységbe kerül, akkor megveszem x egységért, vagy nem veszem meg ha drágának találom, ennyi. Talán ezért is taszít engem az arab világ és ezért sem éreztem magam feltétlenül jól Törökországban, mert ott meg szinte kötelező alkudni.

A harmadik ok, ami miatt Pézenas városkát mindenképpen meg kell említeni az Sass Sylvia. A világ szinte minden pontján magyarokba botlik az ember, nincs ez másképp Pézenas esetében sem, ugyanis az operaénekes művésznő itt telepedett le (megértem 🙂 ), sőt mi több, itt tart mesterkuzusokat évről évre. Mindezt már kinttartózkodásunk alatt tudtam meg édesanyámtól, aki mivel minden nap kapta a picasa felületén keresztül a képeket, egyből rá is keresett a városra, így találta meg az infót.

Pézenas

Egy szó mint száz, Pézenas egy élhető, mediterrán hangulatú városka, ahová érdemes visszatérni.

 

Kategóriák
Blog

Mozgalmas időszak

A cím akár ma is aktuális lehetne, de most arról az 1-2 hónapról írok, amit még októberben említettem, hogy kicsit sűrűre sikeredett.

Több szálon is felgyorsultak események. Elfogadtam az új állást és mielőbb fel kellett (volna) mondanom, hogy kezdhessek az új munkahelyemen. Igenám, de még 2010. februárjában beadtam egy innovációs ötletet a sanofi-aventis belső, vállalati dolgozók számára meghirdetett innovációs programjába, amire ugyan kaptam kedvező visszajelzést, de a konkrét értékelésig nem jutottunk el. Ennek többek közt az is oka volt, hogy a vállalat vezetésében változás állt be, fontosabb dolgok is voltak a cég életében. Már le is mondtam bármiféle erkölcsi és anyagi elismerésről, mikor jött a váratlan hír: az ötletemet annyira ígéretesnek tartották, hogy egyből (2 lépcsőt átugorva) a board meetingen angol nyelven kellett egy prezentációt tartanom az ötletről, a megvalósíthatóságáról, a konkurenciáról, piaci helyzetről.

Gondolhatjátok, nem kicsit voltam oda meg vissza… Nehogy egyszerű legyen az élet, mindez zseniálisan egybe esett a felmondásom időpontjával, sőt: a prezentációt már olyan időpontban kellett megtartanom, amikor már nem is voltam a vállalat dolgozója. A cég korrektségét illetően pozitívan csalódtam, mert a lehetőséget megkaptam, hogy már mint „külsős”, de mégis „belsős” megtartsam a prezentációt és mivel az ötlet a megvalósítási fázisig el fog jutni minden jel szerint, ezért a jutalmazást is megkaptam.

Magáról az ötletről sajnos nem írhatok, csak annyit, hogy a cukorbetegek életét fogja megkönnyíteni, ha elkészül és piacra is kerül.

A felkészülésben többen is a segítségemre voltak, többek közt MidiTom is, de a családom, barátnőm, barátok és egy diabetológus szakorvos is segítette a munkámat. A nyaralás alatt (amiről még fogok írni) szinte 90%-ban angolul beszéltünk, így ez remekül felkészített a prezentációra, komolyan, szinte fluent english-t nyomtam 🙂

Mindeközben megnyílt a patika, ott is teljesítenem kellett, sőt a harmadik szál, a válásom kapcsán intézendő dolgok is szerencsére felgyorsultak.

Intézkedés, szervezés, mindent jegyzetelés, idegeskedés, tárgyalás jellemezte ezt az időszakot.

Túl vagyunk rajta, azóta új problémákkal feladatokkal kell szembe néznem, nem unatkozom.

 

Kategóriák
Blog

Interjú stro-B-val

– Szia stro-B!

– Szia.

– Mi újság feléd mostanság? Nagyon eltűntél, legalábbis a blogod nem frissül.

– Igen, igen, el vagyok maradva nagyon a blogom írásával, pedig sok témát ígértem és rengeteg téma is van még a fejemben, amit mindenképpen meg fogok osztani az olvasókkal. Az új (vagyis már régi) munkám sok energiát emésztett fel, viszont adott új, nagyon érdekes sztorikat 🙂

– Szóval akkor várhatunk _tényleg_ új tartalmakat hamarosan?

– Igen. Tényleg. Gyuri barátomnak pedig mindenféleképpen befejezem a nyaralásos sztorit 🙂

– Köszönöm az interjút!