Heti Zene S02E10

Heti Zene S02E10

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Az idei karácsonyt én azért tekintem különlegesnek mert – ahogyan már többször is hangot adtam neki – sikerült elkerülnöm a legidegesítőbb áruházi zenét evör ebben az időszakban, azaz a Wham – Last Christmas című eposzt.

A Heti Zene első karácsonyi kiadása pedig azért lesz különleges, mert azt találtam ki, hogy ajánlótársaim zenéihez saját kommentár helyett hozzáteszem a saját magam ajánlását az adott előadótól. Legyen ez az én karácsonyi meglepetésem :)

@zencsaj: Varázsdal, napjaink egyik legizgalmasabb női előadójától – a szöveget is érdemes figyelni, ha már karácsony van ;)

Az én ajánlásom @zencsaj zenéjéhez: Imogen Heap – Hide and Seek című dala magában is jó lenne, de én egy gitáros covert hoztam.

@ni0: B.Ú.É.K!

Ja nem, az majd később lesz :).

A héten megint két zenét hoztam magammal.

Headstrong, vagyis Don Jackson neve ismerős lehet az  idősebbek számára is, hiszen a 2000-es évek eleje óta a pályán van. Főként vocal trance vonalon mozog Don, de azért vannak remixei, amikben a progresszív dallamok is felcsendülnek. Aurosonic-ék pedig oroszok és ketten vannak: Evgeniy Smirnov és Sergey Klimov. Önmagukat progresszív és trance producer duóként azonosítják. Hármójuk koprodukciójának elerménye ez a szépség:

A heti második számhoz nem írok kommentárt. Kellemes ünnepeket és nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak! Köszönöm az eddigi kitartást és támogatást!

Szerencse, hogy @ni0 két zenét küldött, mert Britney-vel gondban lennék…így jöjjön egy csodálatos Headstrong dal a Tears, annak is egy akusztikus, zongorás verziója.

@masnisgyilkos: Mostanában filmekhez kötöm a zenéket, a mai ajánlásom is onnan érkezik.

A Fékezhetetlen (Lawless) című film egy hóeséses-torokelvágós jelenetében hangzik el ez a zene – ehhez képest a dallam tökéletesen a történések ellentéte. Nyugalom, csend.

Az én ajánlásom @masnisgyilkos zenéjéhez a Fire in the blood című dal a The Bootleggers zenekartól, amit akár szintén el tudok képzelni egy hasonló jelenetben :)

@tepi77: 1995 karacsonyan kaptam kazettan Mike Oldfield Songs of Distant Earth-jét, egész éjszaka hallgattam. Erről küldeném a Hibernaculum című dalt.

Merci Kriszta mindenkinek!

Azért szeretem @tepi77 ajánlásait, mert sokszor visszahoz nekem olyan dalokat, melyeket én is nagyon szeretek, de csak ritkábban hallgatom meg őket. Mike Oldfield egyike azon zseniális példaképeknek, aki bár nem határozza meg a zenei munkásságomat, de mindenképpen inspirálódtam a műveiből. Zenei “karrierem” kezdetén a Sentinel című dal azért eléggé nagy hatással volt rám – technikailag is.

@longhand: Utazásaimhoz kapcsolódóan mindig a ‘távollét’ ideje alatt hallgatott zenék a legtartósabb emlékek. Nincs olyan nyaralás amihez akár több mint 20 év távlatában ne tudnék valamilyen dalt kapcsolni. A ’91-es olasz nyaralással kapcsolatban a legelső dolog egy The Cure dal ami eszembe jut. 2003 januárban folyamatosan Robbie Williams és az Asereje (elnézést!) szólt mindenhol amikor két barátommal Tenerifén voltunk.

Minden utazáshoz kötődik legalább egy vagy több emlékezetes dal.

Idén nyárról egy dal jut eszembe, ez szólt az autóban amikor elértük az olasz autópályán a latisanai letérőt, hogy célba vegyük Lignanot, egy kis vidám Jovanotti dal, búcsúztassuk vidáman az évet!

Az a jó, hogy minden ajánlótársammal van közös pont az életünkben. Mármint a zene szeretetén túl. @longhand úrral például a megye és az olasz nyelv, az olaszok szeretete. Jovanottit van szerencsém a kezdetektől ismerni. Karácsony van, egy kicsit szentimentális dalt választottam: A Te. Az egyik legszebb szerelmes dal, mondjuk érdemes hozzá olaszul tudni. Ja, és egyszer lesz egy ilyen zongorám :)

@attilagyongyosi: Minden további nélkül, a legkarácsonyosabb Chicane nóta :)

Eléggé szűkszavú ma @attilagyongyosi, de abszolút elfogadható mentsége van rá: irdatlan mennyiségű alkohol elfogyasztását hajtja épp végre :) Chicane…hát igen. Ki ne emlékezne a Greece 2000 című party himnuszra?! Az egyik óriási kedvencem tőle az Offshore című dal.

@ddq: Az eheti megintcsak egy tőlem szokatlan darab, de ennek ellenére nagy kedvenc Matisyahu, akinek a nevéhez fűződik a hasidic reggae stilus, ugyanis Matthew Paul Miller haszid zsidó vallású, ami tökéletesen hallható minden egyes zenéjén, amikben tökéletesen ötvözi a zsidó népzene, a reggae, a rock, a szolid elektronika és a beatbox minden elemét.

És annak ellénere, hogy 79-es születésű (fiatalabb nálam….argh) 3 studio albuma, koncert dvdje meg remix albumai vannak. Termékeny zenész, nah!
A mai darab pedig egy mondhatni remix és annak is egy akusztikus verziója ahol a saját “One day” című száma csap át egyszercsak egy Bob Marley klasszikusba.

Uhh, @ddq ajánlása megint egy érdekes művészt hozott! A “velem egykora születésű” (c) by Szalacsi srácra rá sem ismerni ebben a korábbi videoban, ahol tradicionális zsidó haj- és szakállviselete van. Az I Will Be Light szövege is nagyon jó és a beatbox rész külön csillagos ötös – elmondanám, hogy ezt így ütemre, ilyen pontosan…pff, piszok nehéz.

@andan81: A múlt héten egy német deep house zenét hoztem nektek Dj Koze-tól, most is sikerült egy nagyon finom német deep muzsikát találnom, ezuttal a Kollektiv Turmstrasse nevű formációtól. Nico Plagemann és Christian Hilscher megadják mindazt, ami szerintem a jó deep house zenéhez kell: stimulus az agynak, ritmus a lábnak. Zenéjük mindig változatos; olykor minimalista, általában viszont andalítóan dallamos, már-már művészien lágy hangok hömpölyögnek a füledbe. A Grillen im Garten is ilyen. Olyan finom, puha basszus van alatta, hogy legszivesebben ráfeküdnél és utaznál a melódikus dallamokkal, amiből néha csak a háttérben felmorajló gyerekzsivaj zökkent ki.

Fejhallgató fel, relax a karosszékben, élvezzétek az utazást :)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek!

Nokérem, @andan81 kolléga megint jól belecsapott a lecsóba! A nagyon finom muzsikát nehéz megfejelni, de a Kollektiv Turmstrasse repertoárjából szerencsére könnyű válogatni. A Tristesse című dalt hoztam, ami gyanítom, fel fog tűnni a köverkező mixemben :)

És akkor a végére két dal tőlem. Az elsőt már múlt héten is akartam ajánlani, de aztán mégse, gondoltam megtartom mostanra. A londoni London Grammar nevű formáció énekesnőjének annyira szürreális határok között mozgó hangja van, hogy egyszerűen magával ragad. Ez főként ebben a Chris Isac coverben jön ki (ahol a szépségét is megcsodálhatjátok). Az ajánlott dalom pedig a Metal & Dust, jó kis tört ütemekkel. Azért is tetszik, mert a sokak által – még mindig – kritizált elektronika mellett nagyon jól megfejennek a vonósok, illetve maga az igényes zene (jelentsen ez bármit is)!

A másik ajánlásom egy karácsonyi ajándékhoz kötődik. Ajánlótársam @tepi77 által fémjelzett Tangram hírlevele landolt a postaládámban:

Dear friend of Tangram,

I wish you a Merry Christmas and a very successful New Year with a free track called “Untitled Kingdom’.
Thank you for your kind whole-year support! I hope we meet in the next year too.

Listen “Untitled Kingdom” here: http://tangram.bandcamp.com/track/untitled-kingdom

Igazán kedves ajándék volt ez, jót tett a szívnek, de a fülnek is! A Tangram idén megjelent két három albumát is jelölték ismét a neves német Schallwelle díjra, amelyről majd egy külön bejegyzés is fog szólni! Hajrá @tepi77!