Heti Zene S02E09

Heti Zene S02E09

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Hehe, @zencsaj ma olyan válogatást hozott, amit pont én is ezen a héten akartam elsütni. @ddq többszöri dubstep ajánlója adta az apropót, hogy Ylvis – Someone like me “dala” felkerüljön a listámra, de ezt most @zencsaj teszi meg helyettem :)

@zencsaj: Erre a húzós hétre egy kis nevetést küldök szeretettel: az Ylvis nevű duóról a What does the fox say kapcsán sokat hallhattatok. Nos, ők a legnépszerűbb norvég komedistaduó, akiknek heti két élő esti adásuk van a helyi “királyi tévében”, és a youtube-on számtalan gigjük fellelhető. A rókás dalt is csak az új évad promojához készítették, csak elmondásuk szerint túl jól sült el :) Ajánlom a “Big in Kyrgistan”-sorozatukat, amelyben Kirgizisztánban akarnak befutott énekessé válni, vagy akár az intelligens lifteket vagy taxirádiót imitáló poénjaikat, de érdemes feliratkozni a tvnorge-csatornára, ha nem akartok lemaradni az aktuális vidámságadagról!

Ez az összeállítás az öt legnépszerűbb promodalukat tartalmazza – jó kacagást, törékeny dolgokat el a kézből :))

A héten @ni0 két zenét is hozott, az első igazán kedvemre való!

@ni0: Tritonal neve egy kicsi becsapós lehet, a srácok ugyanis ketten vannak. Chad Cisneros és Dave Reed két amerikai srác, akik 2007-ben gondoltak egyet és elkezdtek producerkedni. Először főként progresszív trance vonalon, majd később melodic trance-ben is. Az utóbbi pár évben hihetetlen mértékben ível felfelé a karrierjük, s mára már nem csak az USA-ban elismert szerzők. A dal, amit választottam, a 2011-ben megjelent Piercing the quest albumuk egyik legjobban sikerült dala Beat service remixe pedig csak még jobban kiemeli a lényeget.

Eheti másik választottam neve szintén becsapós. Sokáig magam is azt hittem, hogy Ashley Wallbridge nőnemű, de nem! Ash egy angol srác, aki saját magát progresszív trance műfajba sorolja, de szerintem ennyire nem egyszerű őt besorolni. The inner me című első, önálló albuma nem kisebb kiadónál jelent meg, mint az Armada Music.

Úgy látszik ezen a héten többen kaptak kedvet a “többzenés” ajánláshoz, ugyanis @attilagyongyosi is rámírt még ma, hogy kódolást közben talált egy “instant DISCO” darabot. :)

@attilagyongyosi: Vannak olyan mixek, rádióadások, amiket legelőször hallva kénytelen vagy néha megállítani és rákeresni a dalra, ami éppen szól.

Na, az új Stoneface & Terminal kislemez, a ‘Skyfall’ pont ilyen. A két héttel ezelőtti Above & Beyond-ékféle Group Therapy rádióműsort hallgatva botlottam bele és azt kellett mondjam: ácsi!

Az Euphonic Recordings kiadónál igen régóta rezidenskedő német trance duó ismét csak olyat tett az asztalra, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. A ‘Skyfall’ energikus egy jószág, szeletelő basszusvonallal és egy olyan klasszikus trance vezérdallammal, ami napokig képes a füledbe csimpaszkodni. Igen fínom!

És az instant DISCO darab @attilagyongyosi-től:

Egy finom darabot hozott @ddq erre a hétre, ami már csak a “stílusbesorolása” miatt is érdekesnek tűnt. Aztán meghallgattam, érdekes egy zene, az egyszer biztos. És ez most nem az az érdekes, amit mondjuk egy ronda arcra mondunk :)

@ddq: A héten magamat is meglepve a walesi “Southern blues country rock skiffle hip tronica” stílusban alkotó zenész családban felnövő Pete Lawrie és a holland Don Pepijn Schipper aka. Don Diablo, aki leginkább 4/4-ben dolgozik, közös daláról gondoltam azt, hogy meg kell osztanom veletek, mert van benne kellemes énekhang, meg csilingelő háttér és finom dobalap.

Fogyasszátok szeretettel: Don Diablo – The only road

Bizony, bizony, @andan81 ráérzett arra, amit említettem neki legutolsó mixem kapcsán! Remek darabot hozott Dj Koze-től.

@andan81: Múlt héten @strob kolléga írta twitteren, hogy a németek milyen remekül átmentek a rave-trance korszakból a deep house irányába. Erre írtam neki, hogy bizonyám, erre a legjobb példa Dj Koze. Egy hamburgi elektronikus zenész, producer és DJ, aki sok, hozzá hasonlóan befutott pályatársával hasonlóan a hip-hop felől érkezett az elektronikához.

Tőle hoztam most egy személyes kedvencet. Ez a zene jellemzi szerintem a legjobban Koze munkásságát. A zenéiben mindig történik valami váratlan, amire azt hiszed, hogy ezt vártad, de aztán mégsem az jön :) Érdemes megfigyelni, hogy bánik a zenén belül a zongorahangokkal :)

És akkor az én ajánlásaim.

Némileg fura lehet, hogy én ajánlok olyan zenét, amiben akusztikus hangszereken játszanak. Bonobo már volt itt tőlem a blogon, de most ismét tőlük hoztam egy élő fellépést. Nagyon easy listening!

És jöjjön egy olyan dal, aminek a klipje talán pár embert majd megbotránkoztat, pedig nem kellene. A szerelemről, szeretetről szól. A dal feltűnik legutolsó, deepes hangzásvilágot kereső mixemben is, a Booka Shade formáció Love Inc című dala azonnali dallamtapadást okozott nálam. És milyen érdekes, ők is németek. A legújabb EVE című albumuk olyan szinten hallgatható, hogy még csak bele sem pörgettem egy dalba se.

A dal zárógondolata pedig igazán megfontolandó:

Love is life. If you miss love, you miss life!