Heti Zene 1.

Libabőr, könnyedség és profizmus 

április 25, 2013

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Ahogyan azt korábban írtam is, átváltunk heti megjelenésre, így már hallgathatod is most az első heti zene adagot. Az eredetileg szerdára tervezett megjelenés sajnos a mai napra csúszott.

Egy kis magyarázat, mert kaptam visszajelzést, hogy nem egyértelmű: általában minden zenénél olvashatsz pár sort tőlem és magától az ajánlótól is.

Úgy tudod megkülönböztetni, hogy ami ilyen háttér mögött van, mint ahogyan ez a bekezdés is, na, az származik tőlem.

Szóval nincs más hátra, mint előre, íme az e heti zenék:

@zencsaj olyan zenét hozott, amit már rádióból ismertem, de mivel nem az én stílusom, soha sem néztem még utána, hogy ki is az előadó. Nos, az Owl City egy 2007-ben alakult egyszemélyes formáció (érdemes megnézni a honlapját, eléggé rendben van). A Fireflies című dal ügyesen épül fel, a klip pedig visszaadja ezt az építkezős hangulatot.

Érzés: könnyűség

Két csodálatos ember esküvői fotóvetítésének aláfestő zenéje volt ez a dal… Most is könny szökik a szemembe, akkora élmény volt az a néhány perc. Ez a dal pedig a maga egyszerűségében és tisztaságában frissít fel.

@tepi77 zenei ízlésének egy nagy szelete egyezik az enyémmel. Nagy kedvencem Morcheeba, akiktől ma az Enjoy the Ride című dalt ajánlja Péter. A brit zenekar 1995-óta ötvözi már a trip-hop, rock, pop stílusokat világszínvonalon.

A kedvenc trip-hop zenekarom már 8-10 éve, és az egyik kedvenc dalom tőlük. Az egyik ok ők, akiknek hatására szeretnék minél több énekes számot írni (a másik ok a Conjure One).

Ugye ez a tudathasadós rész, mikor a saját ajánlásom elé írok ajánlót. Szóval @strob mester egy érdekes elektronikus zenét hozott ma, eredeti vonósokkal fűszerezve.

Az érzés: libabőr – már megint

Bár a nevük első három betűje a dél-kóreai gigasztár nevével egyezik meg, a Psychemagik zenekar más területen alkot: pszichedelikus zenéket írnak. Az Above the Clouds című dalban nem lehet szó nélkül hagyni a szép “vastagra” kevert valódi vonósokat. Egyszerűen imádom, mikor elektornikus alapokra “hagyományos” hangszerek kerülnek, bizonyítva, hogy milyen szépen megférnek egymás mellett. A dalt amúgy aktuális kedvenc dj-m szettjeiben fedeztem fel, Numbred sokat játsza mostanában.

Hogyan is van? Saját hazájában senki nem lehet próféta? @ni0 ma erre hozott egy remek példát, hiszen a világhírű trance duótól ajánl egy dalt, amit a csodálatos hangú Aruna énekel. Császár Előddel történt ami történt, lehet szeretni, utálni, de egy dolgot nem lehet tőle elvitatni: piszkosul érti a műfajt és az elektronikus zenét!

Ezen a héten egy magyar előadópáros egy darabját hoztam el nektek, mert ilyen sem volt még. Myon&Shane54 duójáról, vagyis Égető Márióról és Császár Elődről, nem sokat hallani a hazai berkekben, miközben világszinten aratják le a babérokat, játszottak már Armin van Buuren rádióműsorának, az A State of Trance  jubileumi 450, illetve 500. epizódját ünnepelni hivatott rendezvényeken is.
A Lights-ot éneklő Arunát sem kell bemutatnom a trance szerető közönségnek, hiszen rutinos énekesnőről beszélhetünk. A koprodukció érdekessége, hogy Aruna a való életben, információim szerint, Myon párját alkotja.

Enjoy!

Aki elektornikus zenében jártas, a szinte kizárt, hogy még ne találkozott volna @attilagyongyosi által ajánlott Delerium formációval. Anno a Silence szinte minden partyban lement, szinte himnusszá vált. A Days Turn Into Nights című dal klipje is nagyon érdekes, mivel a lassítva és fordítva is felvett táncmozdulatok érdekes hatást eredményeznek.

Vannak producerek és előadók, akikben az ember szinte sosem csalódik. Akik olyan tapasztalattal és tehetséggel rendelkeznek, ami az esetek túlnyomó többségében kiváló eredményhez vezet.

Aztán vannak olyan kislemezek, amelyek egyszerűen tökéletesek. Főként az elektronikus zene területére gondolok, ugyanis a kislemezeken megjelenő remixek jelensége főleg itt figyelhető meg. Kislemezek, amelyeken az eredeti dal nagyszerűsége mellett olyan változatos remixek szerepelnek, amelyek önmagukban is remekművek és mesterien interpretálják újra az adott zeneszámot különböző stílusokon.

Ennek tökéletes példája a Delerium formáció legutóbbi kislemeze, a ‘Days Turn Into Nights‘. Bill Leeb és Rhys Fulber duóját valószínűleg sokan ismerik, ha máshonnan nem, hát az ezredforduló egyik legütősebb trance slágere, a ‘Silence’ révén, amit Tiesto emelt a halhatatlan klasszikusok közé. Aztán persze ott van az ‘Innocente’, amit ismét Tiesto szórt szét a nagyvilágban, na meg a ‘Heaven’s Earth’, amit Matt Darey gyúrt újra úgy, hogy a lélegzete elakad az embernek.

2012-es ‘Music Box Opera’ című albumuk vezérkislemeze a ‘Days Turn Into Nights’ Michael Logen nagyszerű vokáljával operál, maga a lemez pedig nem is lehetne tökéletesebben összerakva. Az albumverzió nyugis chillout, a trance műfajt Solarstone remixe képviseli pofátlanul jól, a manapság divatos dubstep intézményét Seven Lions hozza nem kevésbé pofátlanul jól, a house zene tájáról pedig Andy Caldwell csillog egy frankón eltalált újrakeverésben. Mestermű az egész úgy, ahogy van. Nulla másodperc alatt lopta be magát az örök kedvencek közé.

Az indie rock zene távol áll tőlem, de @masnisgyilkos megint olyan zenekarral és zenével ismertet meg, amire azért még az én ADSR görbéken szocializálódott fejem is elkezd bólogatni. Az egész klipet ügyesen vágták meg és tetszik az ötlet is a kameramozgásokat illetően.

Ajánlás nélkül – lehetőleg maximum hangerőn