in apple

iPhone nélkül

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Forrás: gsmarena.com

Történt,

hogy az iPhone 3G-m, ami sorban a harmadik darab, megint úgy döntött, hogy burkolat szinten inkább elkezd repedni (ez amúgy a fehér hátlap specialitása). Így fogtam, és bevittem a T-mobile szervízbe, ahol látván a garancia papíromat (amin már a 3 csere dokumentálva volt), nem túl bíztatóan közölték, hogy ez bizony már lehet, hogy nem jön össze…összejött.

Így esett meg, hogy örömmel foghattam kezembe immár a sorban negyedik új iPhone 3G készülékemet. Meghoztam viszont a döntést, hogy ezt a darabot már nem fogom használni, hanem így ahogy van, fóliásan, 0km-rel, újonnan eladom.

A kikiáltási ár 65.000.- magyar Forint, ha alkudni akar valaki, akkor 69.900.- (ebből szívesen engedek 4.900.- Ft-ot).

 

Körülbelül két hete hirdetem a készüléket, volt rá 3 pofátlan ajánlat (30-40e Forintos összeggel), meg egy telefonos megkeresés, de igazából üzlet nem köttetett.

Múlt hét péntekig adtam magamnak határidőt, hogy eldöntsem, mi legyen a készülék sorsa:

  • tovább hirdetem itt és itt, eladom
  • fogom és használom még egy évig

Előbbi mellett szól, hogy az iOS már eléggé döcög rajta és sokszor már a földhözvágás gondolata foglalkoztatott. Szintén az eladás mellett szól, hogy tényleg bontatlan, fóliás, mióta elhoztam, egy percet sem használtam.

Utóbbi mellett szól, hogy ez a két hét eléggé kemény volt iPhone nélkül és, hogy az elérhető alternatíva (iPhone 4) gyakorlatilag hamarosan kifutó széria lesz, ugyanakkor nem tudni, hogy iPhone 5 jön vagy “csak” iPhone 4GS. Várni így is, úgy is szeptemberig, reálisan pedig decemberig várni kell. Szóval addig akár használhatnám is az iPhone 3G-t.

Az, hogy a készülék új, bontatlan, garanciális (!) sajnos a magyar embert nem nagyon izgatja fel, 5-10 ezerrel olcsóbban inkább megvesznek egy bizonytalan forrásból származó, agyon jailbrake-elt telefont, mintsem egy tiszta forrásból származót…meg sem lepődök.

De, hogy a poszt lényegére térjek, pár sorban összefoglalom, milyen is volt ez a két hét iPhone nélkül. Azért nem írom, hogy iOS eszköz nélkül, mert azért az iPad velem van, de iPhone és mobilnet nélkül (WiFi only verzióm van) nem az igazi.

Ha egy szóval akarnám leírni ezt a két hetet, akkor: szar rossz. Ha két szóval, akkor: Nagyon szar. Nagyon rossz.

Kicsit bővebben kifejtve, tudni kell, hogy egy régi, de szerintem az utolsó normális Nokia telefon, egy Nokia 6310i volt a szolgálatomra ebben az időszakban. Amiket leírok, egy modernebb, “igazi” (LOL) iPhone ellenfél telefon esetében nyilván árnyaltabbak lennének, de mivel nincs (és nem is lesz) ilyen készülékem, igazából csak az iPhone hiányából adódó kellemetlenségek tekinthetőek a szó szoros értelmében vett problémáknak. Kéretik így olvasni.

 

 

A tapasztalatok

 

  • Mivel a Nokia 6310i készüléket nem támogatja az iSync alkalmazás, az Address book tartalmát nem tudtam szinkronizálni. Léteznek mindenféle hekkelt megoldások, de egyik sem az igazi. iOS eszköz esetében ez ugye egy iTunes szinkronizálással jár, és örülünk. Ökoszisztéma ugye. Egyedül az iPademre tudtam támaszkodni, kicsit vicces, hogy iPaden kikeresem a telefonszámot, majd bepötyögöm a Nokián :)
  • Szinkronizáicó híján a naptáram sincs a kezemben/zsebemben. Ez még nem is lenne akkora gond, mert szintén elérem az iPaden, de voltak/vannak/lesznek olyan szituációk, mikor az iPadet használni kényelmetlen viszont egy iPhone-ba pikk-pakk be tudtam volna írni az információt. Vagy kinyerni belőle.
  • SMS írás: már el is felejtettem, hogy milyen érzés, mikor 160 karakter után érzed az ujjaid, hogy szinte görcsösen beálltak. Anno Winkler és Ninó Karotta is megemlítette, hogy érintőképernyős készüléken vezetés közben sms-t írni kész életveszély (egyéb telefonon sem ajánlatos), de rájuk kell, hogy cáfoljak! Míg (szabálytalanul) egy iPhone-on fél perc alatt megírok akár egy sms-t (qwerty billentyűzet ugye), addig a régi Nokiámon sokkal tovább tartott az sms megírása, sokkal több gombnyomásba. No, meg fájdalomba.
  • GTD: a régi Nokiám idejében már ismert volt a fogalom, van is rá lehetőség, hogy “Teendők” menüpontban jegyzeteket készítsek, de megint kilyukadunk oda, hogy mivel nincs megfelelő sziknronizáció, ezért inkább bele sem fogok. Most láttam csak igazán, hogy ha nem is tökéletes, de mennyit használtam a Things alakalmazást, akár csak hirtelen jött ötletek felírására (tudom, papír ceruza – ne légy demagóg). A szinkronizációra még visszatérek!
  • Personal finance: február óta használom a YNAB programot, mind desktop, mind pedig iOS formában. Drága volt, de kb 2-3 hónap alatt behozta az árát, ugyanis effektíve segített jobbá tenni a pénzügyeimet. Mobil eszközre egyedül iPhone-ra létezik a program, ebből adódik, hogy ha fiatalabb pl Android készülékem van, ez akkor is hiányozna. Viszont, talán ezt a felhasználási területet sikerült a legkönyebben áthidalnom, mert csak jobban kellett figyelnem, elraktam a blokkokat és itthon írtam be a desktop programba az adatokat – vezetni kell ugyanis minden kiadást/bevételt.
  • Kamera: a Nokiában nincsen, így kicsit övön aluli az összehasonlítás, de csakúgy mint a GTD esetében, itt is arra jó volt ez a két hét, hogy kiderült, amúgy sokat használom a beépített kamerát az iPhone-ban. Rengeteg Twitter, Facebook, Polarize, Flickr megosztás született abból, hogy az iPhone kamerája – és a megfelelő app – mindig kéznél volt és egyből ment a felhőbe az információ. Sőt, jegyzetelni is szoktam a kamerával.
  • Internet Tethering: korábban már írtam róla itt a blogon, hogy hogyan lehet megosztani az iPhone 3G internet elérését bluetoothon keresztül. A régi Nokia 6310i-vel természetesen ez sem sikerült, így az iPad bár velem volt, WiFi szempontjából fehér foltokban csak egy drága ebook olvasó/játékgép volt. Kicsit revidiáltam is az álláspontomat, hogy “elég nekem a WiFi only iPad, mert ha iPadelek, akkor úgyis WiFi közelben leszek”, mert hát most adta magát rendesen a sok olyan szitu, mikor jó lett volna, ha 3G-s az iPad. Hozzáteszem, hogy duplán súlytott a probléma, mert iPhone sem volt nálam, így némileg azért megállja a helyét, hogy elég a csak WiFi-s iPad is.
  • Szinkronizáció: a végére hagytam talán a leglényegesebb pontot, mert úgy gondolom, hogy az OSX és iOS ökoszisztéma sava borsát a szinkronizáció adja. Számomra anno ez volt a legnagyobb áttörés és most 3 év távlatából is azt mondom, hogy a szinkronizáció az, ami miatt az évek során kialakított rendszeremet a legjobban imádom és semmi pénzért nem váltanék másra. Emlékszem, hogy anno a Nokia PCSuite nevű alkalmazásával mentek a próbálkozások, de rendszeresen dugába dőltek, mert vagy a Windows viccelt meg és egy összeomlás-újrahúzás után a telefon backup is ment a kukába vagy eleve már a telefon és a PC közötti kapcsolat döcögött, a.k.a. nem működött. Én sokakkal ellentétben amint hazaérek, az az első, hogy beteszem a dokkolóba az iPhone-t, rádugom a kábelre az iPadet. Az automata szinkronizálást ugyan kikapcsoltam az iTunes-ban, de naponta 2-3 alkalommal szinte biztos, hogy szinkronizálok. Beépült a napi rutinba. Ez viszont így azt eredményezi, hogy az összes mobil eszközömön (leszámítva a MacBook Pro-t, ami nagy szívfájdalmam, de erről majd később) minden, mindig up-to-date. Mindig. És ami szép, hogy a rendszer teszi ezt a legnagyobb természetességgel, nem zaklat (vagy csak nagyon-nagyon ritkán) hülye kérdésekkel, hogy most akkor a naptárban összeütközés van, vagy melyik telefonszámot tartom meg az xy kontaktnál. Fogja, összefésüli. Na, ez az, ami nekem az egész rendszerben megfizethetetlen!

Összegezve,

lehet élni iPhone nélkül, csak nem érdemes. Nekem legalábbis. Nem is tudom, hogyan bírtam ki ezt a kicsivel több mint két hetet. Igen, múlt idő, mert bár a hétvégét még megvárom, de nagyon úgy áll, hogy birtokba veszem az iPhone-t, leveszem róla a fóliát és használom, ameddig a földhöz nem vágom a lassúsága miatt :) Mert kár tagadni, hogy lassú. Nagyon lassú.

Talán Ez egyre ellenszenvesebbé teszi a szememben az Apple-t, mert anno ezért szántam rá magam a váltásra, mert meguntam, hogy minden egyes új Windows verzióhoz egy új erőművet kellett venned, hogy használni tudjad, nem beszélve az alkalmazásokról is. Kezdetben az OSX-nél nem volt ilyen. De Steve Jobs és az Apple is pénzből él, ha túl jó a hardver és nem akar a felhasználó váltani, megoldják erőből: olyan rendszert írunk, ami döcög a régebbi hardveren, így muszáj lesz újat venni. Sőt mi több, az újabb iOS már nem is fut a régebbi iPhone-okon. Nyílván ez a demagóg megközelítés, hiszen a fejlődést a régi készülékek nem hátráltathatják…csak valahogy a mi pénztárcánkhoz mérve kicsit túlzásnak tartom, hogy 2 éven belül használhatatlanná váljon egy közel 150.000.- Forintos készülék (én kb annyiért vettem). Bevillan a már említett Nokia stratégiája, amit látunk most, hogy hova vezetett, hogy egy 6310 készülékbe beletettünk 2-3 új fícsört és lett egy 6310i stb., stb…

De ez a poszt most nem a szeretett Apple fikázásáról szól, hanem inkább arról, hogy az iPhone úgy épült be a mindennapjaimba, hogy észre sem vettem és olyan szinten könnyíti meg az életet, hogy azt csak akkor veszed igazán észre, amikor nincs a kezedben és nem használod. Mi ez, ha nem felhasználói elégedettség?! Az Apple ebben verhetetlen. A világon a legjobban csinálja.

Mentions

  • Digitális életmódváltás • A felismerés már félsiker | STRO-B.COM |
  • Horváth "stro-B" Róbert
  • STRO-B.COM – Néha mondok értelmeset is! » Kötetlen kötöttség

Légy bátor, szólj hozzá

Comment

Webmentions

  • Digitális életmódváltás • A felismerés már félsiker | STRO-B.COM |

    […] másik intő jel az volt, mikor két éve egy időre iPhone nélkül voltam és megtapasztaltam, milyen a kötetlen kötöttség. Érdekes volt most visszaolvasni […]

  • Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
    Tegnapi bejegyzésem kapcsán tovább gondolkoztam azon, hogy milyen is volt ez az időszak iPhone nélkül. Igazából nem csak ezen gondolkoztam, mert volt egy parázs elmélkedésem @ScoTThunnal a Moduláris Mac, iOS-OSX ökoszisztéma kapcsán. Elhatároztam, hogy jövő héten feljegyzem minden egyes Apple eszközöm használati időpontját, időtartamát, a használat célját, egyfajta racionalitási kísérlet. De erről egyelőre ennyit, mert ebből külön poszt lesz.
    Azt figyeltem meg, hogy amióta az iPhone helyett a régi Nokia 6310i készülékemet használom, kevesebbet van velem telefon. Hogy ez a két készülék alapvető különbségéből adódik vagy abból, hogy mostanában tudatosan egyszerűsítek mindent, amit lehet és sokat olvasom Leo Babauta írásait vagy, hogy hamarosan komolyan belekezdek a Cult Of Less véghezviteléhez, azt nem tudom.
    De egyre biztosabb vagyok benne, hogy mégis csak a készülékek adottságai tehetnek róla. Régebben ha elmentem például boltba, telefon nélkül egyenesen félkarú óriásnak éreztem magam. Ma is pl. nyugodt szívvel elmentem telefon nélkül, mindössze annyit kellett előtte tenni, hogy pontosan átgondoltam (és/vagy felírtam) mindent, hogy mi is kell.
    Ahogy a fenti sorokat leírtam, eszembe jutott, hogy ez mégsem ilyen egyszerű, mert én is változtam telefonálás és “GTD” / életvitel területén. Magyarán szólva, az okok vegyesek, fele-fele arányban vannak jelen.
    Talán a legfontosabb kérdés, hogy kézbe vettem az irányítást! Értem ezalatt a telefonálási szokások esetében azt, hogy nem kell mindig, mindenki számára elérhetőnek lenni. Én döntöm el, hogy kivel, mikor beszélek vagy egyáltalán beszélek-e. Felszabadító egy érzés, próbáld ki.
    A másik fontos tényező, hogy mielőtt elmegyek itthonról, bolt, foci, posta, csakúgy, akkor ránézek az általában az asztalon heverő Nokiára és az első gondolatom, hogy “Ugyan minek vigyem el? Csak telefonálni jó…”, vicces nem? Telefon amivel “csak” telefonálni jó. Mivel nálam van a kontroll, csak telefonálni ez idő alatt nem akarok, így marad a telefon itthon. Mi a helyzet iPhone esetében? Vittem magammal, mert:

    szembe jön velem egy jó téma, amit a Polarize segítségével megörökítek, és megy fel Flickr-re, egyből
    befut egy fontos mail, amit meg kell néznem azonnal – ebben van mit fejlődnöm, itt is el kell jutni a telefonálásnál elért szintre, egy mail, még ha fontos is, ráér 10-15-20 percet.
    gps, szükség lehet rá…(persze, hogy nem)
    iTunes – mert zenét hallgatni jó
    jegyzetelés, Thingsben
    naptárba be kell írni valamit
    unatkozom és twittelni akarok
    történt valami érdekes, eszembe jutott valami jó gondolat, amit egyből twittelni akarok
    hát persze, hogy foursquaren be kell jelentkeznem, mert az jó
    stb…
    stb…
    stb…

    Kötetlenséget ad egy mobiltelefon, mi? Inkább magához láncol! Az iPhone – számomra, mint sales és marketing iránt is érdeklődő embernek – abból a szempontból is forradalmi, hogy az ember egyszerűen csak használja, észre sem veszi és költi rá a pénzt, még több pénzt! Beépül a mindennapi életbe, függővé tesz, minden körülmények között használnod KELL! Huhh, ijesztő, nemde? Még az Apple marketing bullshiteket is átvettem :D (pl. forradalmi)
    Anno, mikor kijött az iPhone, sokan nem értették, hogy mitől lesz ez jó és főleg, hogy miért köti ennyire szolgáltatóhoz az Apple a készüléket. Hát azért, mert már akkor tudták, olyan készüléket alkottak, ami a használata során sokkal több bevételt fog hozni mind a telefontársaságoknak, mind pedig az Apple-nek (iTunes Appstore), mint bármilyen más telefon. Ezt ma már rengeteg tanulmány, adat is bizonyítja, az iOS eszközöket használók (most már ugye kibővült iPaddel is) “fogyasztják” leginkább a mobil tartalmakat, mi több, a Flickr képmegosztó oldalon a legtöbb fotót iPhone 4 készülékkel készítették.
    (kitekintés: a Flickr adatból sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy akkor most az iPhone 4 milyen fasza fényképezőgép…nem az, bár sokkal jobb, mint elődei. Az adat csak egy dolgot jelent: egyszerű használni és a már jó(bb) minőségű fotókat szívesen megosztják az emberek. Flickit.app is sokat segít ebben.)
    “Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni”
    A mobil tartalmak anno lassan fejlődtek, többnyire lebutított oldalakról, w@p oldalakról volt szó, használatuk lassú, nehézkes volt. Nesze semmi fogd meg jól érzés így visszagondolva. Hiába lett volna hajlandóság a tartalom fogyasztására (éhezés), és hiába volt meg maga a tartalom (hal), nem volt hozzá megfelelő mobil eszköz (háló).
    Ez a lebutítás téma sajnos megint aktuális, sok fejlesztő, beleértve magamat is, beleesik abba a hibába, hogy tablet, iOS élményt akar visszaadni, mert az most trendi. Holott az iPhone és az iPad képes tökéletesen megjeleníteni a weboldalakat úgy, ahogyan azt egy asztali gépen látjuk. (flash kérdéstől most tekintsünk el).
    Az Apple megtanított halászni az iPhone-nal és az iOS eszközökkel. Hogy ez elvezet-e a tökéletes mobil irodához, kötetlen tartalom fogyasztáshoz, az majd kiderül. Jövő héten a kísérletem erre is fog irányulni.

  • STRO-B.COM – Néha mondok értelmeset is! » Kötetlen kötöttség

    […] bejegyzésem kapcsán tovább gondolkoztam azon, hogy milyen is volt ez az időszak iPhone nélkül. Igazából […]