iPhone nélkül

iPhone nélkül

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Forrás: gsmarena.com

Történt,

hogy az iPhone 3G-m, ami sorban a harmadik darab, megint úgy döntött, hogy burkolat szinten inkább elkezd repedni (ez amúgy a fehér hátlap specialitása). Így fogtam, és bevittem a T-mobile szervízbe, ahol látván a garancia papíromat (amin már a 3 csere dokumentálva volt), nem túl bíztatóan közölték, hogy ez bizony már lehet, hogy nem jön össze…összejött.

Így esett meg, hogy örömmel foghattam kezembe immár a sorban negyedik új iPhone 3G készülékemet. Meghoztam viszont a döntést, hogy ezt a darabot már nem fogom használni, hanem így ahogy van, fóliásan, 0km-rel, újonnan eladom.

A kikiáltási ár 65.000.- magyar Forint, ha alkudni akar valaki, akkor 69.900.- (ebből szívesen engedek 4.900.- Ft-ot).

 

Körülbelül két hete hirdetem a készüléket, volt rá 3 pofátlan ajánlat (30-40e Forintos összeggel), meg egy telefonos megkeresés, de igazából üzlet nem köttetett.

Múlt hét péntekig adtam magamnak határidőt, hogy eldöntsem, mi legyen a készülék sorsa:

  • tovább hirdetem itt és itt, eladom
  • fogom és használom még egy évig

Előbbi mellett szól, hogy az iOS már eléggé döcög rajta és sokszor már a földhözvágás gondolata foglalkoztatott. Szintén az eladás mellett szól, hogy tényleg bontatlan, fóliás, mióta elhoztam, egy percet sem használtam.

Utóbbi mellett szól, hogy ez a két hét eléggé kemény volt iPhone nélkül és, hogy az elérhető alternatíva (iPhone 4) gyakorlatilag hamarosan kifutó széria lesz, ugyanakkor nem tudni, hogy iPhone 5 jön vagy “csak” iPhone 4GS. Várni így is, úgy is szeptemberig, reálisan pedig decemberig várni kell. Szóval addig akár használhatnám is az iPhone 3G-t.

Az, hogy a készülék új, bontatlan, garanciális (!) sajnos a magyar embert nem nagyon izgatja fel, 5-10 ezerrel olcsóbban inkább megvesznek egy bizonytalan forrásból származó, agyon jailbrake-elt telefont, mintsem egy tiszta forrásból származót…meg sem lepődök.

De, hogy a poszt lényegére térjek, pár sorban összefoglalom, milyen is volt ez a két hét iPhone nélkül. Azért nem írom, hogy iOS eszköz nélkül, mert azért az iPad velem van, de iPhone és mobilnet nélkül (WiFi only verzióm van) nem az igazi.

Ha egy szóval akarnám leírni ezt a két hetet, akkor: szar rossz. Ha két szóval, akkor: Nagyon szar. Nagyon rossz.

Kicsit bővebben kifejtve, tudni kell, hogy egy régi, de szerintem az utolsó normális Nokia telefon, egy Nokia 6310i volt a szolgálatomra ebben az időszakban. Amiket leírok, egy modernebb, “igazi” (LOL) iPhone ellenfél telefon esetében nyilván árnyaltabbak lennének, de mivel nincs (és nem is lesz) ilyen készülékem, igazából csak az iPhone hiányából adódó kellemetlenségek tekinthetőek a szó szoros értelmében vett problémáknak. Kéretik így olvasni.

 

 

A tapasztalatok

 

  • Mivel a Nokia 6310i készüléket nem támogatja az iSync alkalmazás, az Address book tartalmát nem tudtam szinkronizálni. Léteznek mindenféle hekkelt megoldások, de egyik sem az igazi. iOS eszköz esetében ez ugye egy iTunes szinkronizálással jár, és örülünk. Ökoszisztéma ugye. Egyedül az iPademre tudtam támaszkodni, kicsit vicces, hogy iPaden kikeresem a telefonszámot, majd bepötyögöm a Nokián :)
  • Szinkronizáicó híján a naptáram sincs a kezemben/zsebemben. Ez még nem is lenne akkora gond, mert szintén elérem az iPaden, de voltak/vannak/lesznek olyan szituációk, mikor az iPadet használni kényelmetlen viszont egy iPhone-ba pikk-pakk be tudtam volna írni az információt. Vagy kinyerni belőle.
  • SMS írás: már el is felejtettem, hogy milyen érzés, mikor 160 karakter után érzed az ujjaid, hogy szinte görcsösen beálltak. Anno Winkler és Ninó Karotta is megemlítette, hogy érintőképernyős készüléken vezetés közben sms-t írni kész életveszély (egyéb telefonon sem ajánlatos), de rájuk kell, hogy cáfoljak! Míg (szabálytalanul) egy iPhone-on fél perc alatt megírok akár egy sms-t (qwerty billentyűzet ugye), addig a régi Nokiámon sokkal tovább tartott az sms megírása, sokkal több gombnyomásba. No, meg fájdalomba.
  • GTD: a régi Nokiám idejében már ismert volt a fogalom, van is rá lehetőség, hogy “Teendők” menüpontban jegyzeteket készítsek, de megint kilyukadunk oda, hogy mivel nincs megfelelő sziknronizáció, ezért inkább bele sem fogok. Most láttam csak igazán, hogy ha nem is tökéletes, de mennyit használtam a Things alakalmazást, akár csak hirtelen jött ötletek felírására (tudom, papír ceruza – ne légy demagóg). A szinkronizációra még visszatérek!
  • Personal finance: február óta használom a YNAB programot, mind desktop, mind pedig iOS formában. Drága volt, de kb 2-3 hónap alatt behozta az árát, ugyanis effektíve segített jobbá tenni a pénzügyeimet. Mobil eszközre egyedül iPhone-ra létezik a program, ebből adódik, hogy ha fiatalabb pl Android készülékem van, ez akkor is hiányozna. Viszont, talán ezt a felhasználási területet sikerült a legkönyebben áthidalnom, mert csak jobban kellett figyelnem, elraktam a blokkokat és itthon írtam be a desktop programba az adatokat – vezetni kell ugyanis minden kiadást/bevételt.
  • Kamera: a Nokiában nincsen, így kicsit övön aluli az összehasonlítás, de csakúgy mint a GTD esetében, itt is arra jó volt ez a két hét, hogy kiderült, amúgy sokat használom a beépített kamerát az iPhone-ban. Rengeteg Twitter, Facebook, Polarize, Flickr megosztás született abból, hogy az iPhone kamerája – és a megfelelő app – mindig kéznél volt és egyből ment a felhőbe az információ. Sőt, jegyzetelni is szoktam a kamerával.
  • Internet Tethering: korábban már írtam róla itt a blogon, hogy hogyan lehet megosztani az iPhone 3G internet elérését bluetoothon keresztül. A régi Nokia 6310i-vel természetesen ez sem sikerült, így az iPad bár velem volt, WiFi szempontjából fehér foltokban csak egy drága ebook olvasó/játékgép volt. Kicsit revidiáltam is az álláspontomat, hogy “elég nekem a WiFi only iPad, mert ha iPadelek, akkor úgyis WiFi közelben leszek”, mert hát most adta magát rendesen a sok olyan szitu, mikor jó lett volna, ha 3G-s az iPad. Hozzáteszem, hogy duplán súlytott a probléma, mert iPhone sem volt nálam, így némileg azért megállja a helyét, hogy elég a csak WiFi-s iPad is.
  • Szinkronizáció: a végére hagytam talán a leglényegesebb pontot, mert úgy gondolom, hogy az OSX és iOS ökoszisztéma sava borsát a szinkronizáció adja. Számomra anno ez volt a legnagyobb áttörés és most 3 év távlatából is azt mondom, hogy a szinkronizáció az, ami miatt az évek során kialakított rendszeremet a legjobban imádom és semmi pénzért nem váltanék másra. Emlékszem, hogy anno a Nokia PCSuite nevű alkalmazásával mentek a próbálkozások, de rendszeresen dugába dőltek, mert vagy a Windows viccelt meg és egy összeomlás-újrahúzás után a telefon backup is ment a kukába vagy eleve már a telefon és a PC közötti kapcsolat döcögött, a.k.a. nem működött. Én sokakkal ellentétben amint hazaérek, az az első, hogy beteszem a dokkolóba az iPhone-t, rádugom a kábelre az iPadet. Az automata szinkronizálást ugyan kikapcsoltam az iTunes-ban, de naponta 2-3 alkalommal szinte biztos, hogy szinkronizálok. Beépült a napi rutinba. Ez viszont így azt eredményezi, hogy az összes mobil eszközömön (leszámítva a MacBook Pro-t, ami nagy szívfájdalmam, de erről majd később) minden, mindig up-to-date. Mindig. És ami szép, hogy a rendszer teszi ezt a legnagyobb természetességgel, nem zaklat (vagy csak nagyon-nagyon ritkán) hülye kérdésekkel, hogy most akkor a naptárban összeütközés van, vagy melyik telefonszámot tartom meg az xy kontaktnál. Fogja, összefésüli. Na, ez az, ami nekem az egész rendszerben megfizethetetlen!

Összegezve,

lehet élni iPhone nélkül, csak nem érdemes. Nekem legalábbis. Nem is tudom, hogyan bírtam ki ezt a kicsivel több mint két hetet. Igen, múlt idő, mert bár a hétvégét még megvárom, de nagyon úgy áll, hogy birtokba veszem az iPhone-t, leveszem róla a fóliát és használom, ameddig a földhöz nem vágom a lassúsága miatt :) Mert kár tagadni, hogy lassú. Nagyon lassú.

Talán Ez egyre ellenszenvesebbé teszi a szememben az Apple-t, mert anno ezért szántam rá magam a váltásra, mert meguntam, hogy minden egyes új Windows verzióhoz egy új erőművet kellett venned, hogy használni tudjad, nem beszélve az alkalmazásokról is. Kezdetben az OSX-nél nem volt ilyen. De Steve Jobs és az Apple is pénzből él, ha túl jó a hardver és nem akar a felhasználó váltani, megoldják erőből: olyan rendszert írunk, ami döcög a régebbi hardveren, így muszáj lesz újat venni. Sőt mi több, az újabb iOS már nem is fut a régebbi iPhone-okon. Nyílván ez a demagóg megközelítés, hiszen a fejlődést a régi készülékek nem hátráltathatják…csak valahogy a mi pénztárcánkhoz mérve kicsit túlzásnak tartom, hogy 2 éven belül használhatatlanná váljon egy közel 150.000.- Forintos készülék (én kb annyiért vettem). Bevillan a már említett Nokia stratégiája, amit látunk most, hogy hova vezetett, hogy egy 6310 készülékbe beletettünk 2-3 új fícsört és lett egy 6310i stb., stb…

De ez a poszt most nem a szeretett Apple fikázásáról szól, hanem inkább arról, hogy az iPhone úgy épült be a mindennapjaimba, hogy észre sem vettem és olyan szinten könnyíti meg az életet, hogy azt csak akkor veszed igazán észre, amikor nincs a kezedben és nem használod. Mi ez, ha nem felhasználói elégedettség?! Az Apple ebben verhetetlen. A világon a legjobban csinálja.