Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Két hete elindítottam egy kísérletet, ami két nagyon egyszerű (vagy bonyolult?) kérdésre hivatott választ adni:

  • kell-e nekem ennyi kütyü, mint amennyi körülöttem van?
  • ki tudok-e törni az ülő életmódból és átállok az álló munkahelyre?
A kísérlet első kérdésére úgy ahogy megkaptam a választ, ami azonban nem túl egyértelmű, míg a második kérdést még legalább 2-3 hétig tesztelnem kell, de emiatt az egész kísérletet meghosszabbítom még 2 héttel.

Kell-e minden eszköz amit használok/birtokolok?

A válasz nem túl egyértelműen NEM, de mégis IGEN. Az kísérlet elején elkezdtem írni egy google docs táblázatba, hogy melyik eszközt mikor mennyi ideig használom, de aztán felülkerekedett a káosz, mert igazából eléggé változatosra sikeredett az eszközök használata, szinte minden nap használtam mindegyiket.

iMac: mivel ez a legerősebb, leggyorsabb gépem, javára mindig olyan szituációk döntöttek, mikor az erőre, sebességre szükségem volt. Nem beszélve a 27″ átláthatóságáról. Például a YNAB app használata, amivel a személyes költségvetésem vezetem. A heti felülvizsgálatok alkalmával jó egyben látni szinte egy egész évet a képernyőn, illetve a kiadások áttekintésénél majd’ egy hónapnyi részt átlátok. Aztán a zenéléshez, az éppen aktuális George Smoog feat. Mishooo – Life remix elkészítéséhez is az iMac-et használom, szintén a nagy képernyőméret és a sebesség, erőforrások miatt. Ítélet: KELL

iPhone: az iPhone mentes időszak kicsit átalakította a telefonálási, iPhone haszálati szokásaimat, például a fent említett YNAB iPhone verzióját nem használom szívesen már, inkább gyűjtöm továbbra is a blokkokat és hazaérve bekönyvelem a kiadást. Erről nem is az iPhone, inkább a YNAB iPhone app tehet, mert a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető felhasználóbarátnak…Twitter, Foursquare, Mail, Maps, Calendar – ezek pörögnek a legjobban a telefonon. Ítélet: KELL (max, ha jön egy “butított” iPhone, akkor arra váltok, csak tudja az alap funkciókat és akkor már örö’ é bódottá’)

iPad: kevésbé egyértelmű a helyzet, igazi crossover eszköz. Most nagyjából a drága e-olvasó kategóriában van, hiszen a Flipboard app segítségével minden RSS-t iPaden olvasok, MINDIG, de a képet árnyalja, hogy sokszor egyéb, egyszerűbb feladatok elvégzésére is az iPadet vettem elő ebben a két hétben, mert gyorsabb, egyszerűbb. Azt hiszem, hogy anno Steve papa pont erre találta ki: nem akarsz felmenni a dolgozó szobádba megnézni a tv műsort, ott hever az iPad a dohányzó asztalon, megnézed azon. Jött egy mailed? Két kattintás és már az iPaden olvasod kényelmesen (vö: olvasás az iPhone-on). Calendar app egyértelműen iPaden volt a legtöbbször használva, imádom. Egy dolog hiányzik, de nagyon (bár ez iOS hiányosság), hogy a naptári bejegyzéseket nem tudom másolni! WTF…Egy másik egyértelműen győztes területe az iPadnek az a játékok futtatása. Igaz már koránt sem játszom annyit, mint régen, de nagyon jópofa és egyszerű játékok vannak iPadre, amikkel el lehet ütni az éppen felesleges perceket.

Egyszerű. Már-már szóismétlésnek tűnhet (az is), de tényleg, nem találok jobb jelzőt az iPadre és használatára. Ítélet: KELL

MBP: a végére hagytam a legnagyobb dilemmát és legnagyobb megosztottságot ( LOL, magamat megosztom? :D ) okozó eszközt. A legnagyobb problémám (már korábban, PC-s koromban is) az, hogy ha van egy asztali a.k.a. munkagéped meg van egy mobil a.k.a. utazó munkagéped, akkor szinte a lehetetlennel egyenlő, hogy kényelmesen, rugalmasan szinkronban legyenek a fontos, lényeges adatok mindkét gépen. Próbálkoztam már többféle megoldással, de igazából minden csak hibrid volt. Tehetném, hogy dropboxba teszek mindent, de vannak olyan adatok, amelyeket nem szívesen osztok meg “valakivel” (oké, felhő, biztonságos stb, de mint tudjuk, az amiről már két ember tud, az nem titok), illetve pl mobilnet esetén nem túl szerencsés egy mondjuk 300 megás photoshop munka szinkronizálása. “Ott a pendrive!” – ordítanak fel sokan, de én azt kényelmetlennek tartom, meg 2011-ben nehogymá azzal menjen el még 10-15 perc, hogy kikeresgélem és másolgatom a dolgokat…NEM!

Hiányolok egy olyan megoldást a MacBook Pro szériához (illetve inkább az OSX-hez), amivel hasonlóan az iTunes iPhone-iPad szinkronizáláshoz egy iMac-MacBookPro szinkront véghez lehet vinni. A korábban már idézett írás elkövetőjével @ScoTTThun-al erről volt egy eléggé parázs “vitánk” – igazából ez a beszélgetés indított el azon az úton, hogy megvizsgáljam, melyik eszközökre is van szükségem és melyikekre nem. Én hiszek az OSX ökoszisztémában, nem zavar az iOS bizonyos szintű zártsága, mert egyelőre a rendszer a kezem alá dolgozik. Ez az egy viszont nagyon hiányzik nekem.

Visszatérve, a MBP-t használtam minden olyan esetben, mikor komolyabb feladatra kellett a gép, de nem voltam iMac közelében, illetve, ha szükségem volt olyan adatokra melyek az otthoni iMac-en vannak (ezeket kézzel szinkronizálom…). Patikai munkáim során is jobb volt, ha a MBP volt velem, mint csak az iPad, nem beszélve arról, hogy van ahol nincs WiFi csak vezetékes net, így iPaden netezés kilőve.

Aztán ott vannak azok az esetek, mikor a kísérlet második kérdése kapcsán (álló munkahely) elfáradok, de a munkával haladni akarok: ilyenkor átváltok álló munkáról félig fekvőbe/ülőbe és a MBP-n folytatom, amit elkezdtem. Erről majd részletesen a második kérdésnél.

Mivel a “mikor használom a MBP-t?” irányból nem nagyon jutottam eredményre, arra gondoltam, megfordítom a kérdést: mikor nem használom és miért? A válasz egyértelmű volt, erőforrás igényes feladatoknál nem használom, illetve a súlya miatt ha pl nem akarom cipelni és egy iPad sokkal kényelmesebb választás. Éppen ezért két újabb dilemma merült fel:

  • a jelenlegi Core 2 Duo 4GB RAM gépbe veszek egy SSD-t meg 8GB RAM-ra bővítek vagy
  • eladom és veszek egy MacBook Airt, már eleve SSD-vel (Cult Of Less mi?!? ehh…)
Így hát még nincs eldöntve semmi, alapvetően veszem hasznát a MBP-nak, főleg mondjuk helyszíni fotózás során, vagy majd a nyaralásnál, mikor le kell menteni a képeket, de ugyanakkor feleslegesnek is érzem néha…Ítélet: talán KELL
A kísérlet tehát eddig mondhatni csak önigazolást adott az eddigi gyűjtögetésre, ezért ezt vagy elfogadom, vagy tovább folytatom és kiderül valami Cult Of Less irányába mutató :)

Álló munkahely

Ez a kísérlet ami biztosan még kell, hogy folytatódjon, hiszen nagyon rövid ez a két hét, hogy bármiféle következtetést levonjak. Az már biztos, hogy állva dolgozni fárasztó. Viszont pont emiatt, talán hatékonyabb, mert jobban kihasználom a gép előtt töltött időt, nem twittelgetek, chatelek, olvasgatok, hanem DOLGOZOM! Segíti a fókuszt, ennél nem kell több. Ez az egyik fő motivátor számomra és bár nagyon fáj a derekam már 20-25 perc után, kitartok a módszer mellett. Azt gondolom, csak szokni kell még.

A derekam mellett a lábam ami fáj még, ettől jobban tartok, mert a családban gyakori a viszeresség, nem akarok rátenni erre az örökségre még egy lapáttal. A lábfájás oka még az is lehet, hogy a patikában, ahol most dolgozom, eléggé nagy a pörgés, és kb egy pincérnyi távot letalpalok, legyaloglok egy munkanapon. Mikor hazaértek, nem feltétlen az az első, hogy odaülökállok a gép mellé. Ami jó, mert csökkenti a gép előtt töltött órák számát, de rossz, mert a munkát is elodázom. Ilyenkor jön azonban a megmentő, a MacBook Pro, amire gyorsan migrálok és ott dolgozom, ha már végképp nem megy az állás.

Testsúlyomon még nem látszik meg a váltás, ez rövid idő ehhez – sőt még híztam is :P

Egyelőre nem adom fel, idő kell még a módszernek, annak viszont örülök, hogy nem fektettem még bele asztalba, mert a végén lehet, hogy kijön, hogy nem tudok így dolgozni.

Így állunk hát, hamarosan jelentkezem, hogy mire jutottam, mindkét témában!