Olasz piacon találtam – SunBlack

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Piaci forgatag - tavasszal lazábbMárcius 15-i hétvégét nagynénéméknél töltöttem Olaszországban és szombaton kimentünk Pisa városának piacára. A piacozás, mint olyan, nagyon divatos, ez is egyfajta társasági esemény az olaszoknál. A portékák minősége az elmúlt 20 évben sokat változott, volt ami romlott volt ami javult, betörtek ide is a kínaiak, egyre nehezebb jó üzletet kötni. Persze, ebben az is benne lehet, hogy a mi igényeink változtak meg.

VegyiárúAz olasz piacban egyébként az tetszik a legjobban, hogy egyáltalán nem olyan, mint nálunk: szervezett, rendezett. Az elárusító helyek gyakorlatilag kihalásos alapon szerezhetőek csak meg, nagyon őrzik őket az árusok, akik a hét szinte minden napján dolgoznak, járják a környező városokat, durván 100-150km-es körzetben. Nagyon praktikusan kihasználják a szállító járműveket, melyek ilyenkor a raktár szerepét látják el és a rögtönzött üzlet “vázát” adják: komplett sátorrendszer tartozik minden árushoz.

SonkaszeletelésMióta kertészkedem és kacsintgatok a sütés-főzés irányába is (sőt, valamelyest a mobil vendéglátás irányába is), más szemmel járom ezeket a piacokat. Így volt ez most is, próbáltam elcsípni pár ötletet, találni pár különleges árut.

A piacok egyik jellegzetessége a többnyire ruha- és cipőárusok mellett az élelmiszer jellegű rész. Van itt minden, ami egy olasz konyhában szükséges: halas, húsos, grillcsirkés Grillcsirkés(gyakori szokás, hogy mivel a piacozás elveszi a főzéstől az időt, frissen készült grillcsirkét visznek haza a vásárból), sajtos, zöldséges. Szinte mindenhol van lehetőség kóstolóra, főleg ott, ahol egy-egy új terméket próbálnak eladni, mint például különleges kézműves sajtokat. Kézűves sajtosItt a kézművesség nem valami divathóbortot jelent, ahol az “artiganale” feliratot látod, más minőségre és természetesen más árakra számíthatsz, mint a tömegtermelésben.

Nagyon kellemes tavaszi időnk volt, 15-18 fok körüli hőmérséklettel és lehetett érezni, hogy a piaci forgatag sem az, mint nyáron: lassú, nyugis, csendes volt, még az árusok sem kiabáltak a portékáikat kínálva.

Már tavaly is hoztam paradicsom palántát Itáliából, így igazán zamatos paradicsomokat sikerült termelnem a kiskertemben. Idén sem akartam másképp cselekedni, így a zöldséges és kertészkedős szekcióhoz érve rögtön a palántákra vetettem magam. Be is szereztem rozmaringot és oregánót (tudom, itthon is lehet kapni, de az nem ugyanaz…:D ), majd a paradicsom palánták válogatása közben felfigyeltem egy érdekességre: SunBlack – ez a felirat állt a palánta kis tábláján.

A fekete város paradicsom

SunBlack - Pomodoro NeroAhogyan tovább kutakodtam felfedeztem egy plakátot is, melyről az olasz szövegből sikerült megtudnom, hogy miről is van szó. Fekete paradicsom, mely tele van antioxidánsokkal. Nagynénémtől közben kaptam egy cikket is (angolul itt), melyből kiderül, hogy egy középiskola és egy egyetem közös projektjéről van szó. Sikerült olyan paradicsom hibridet létrehozniuk hagyományos keresztezéssel (így nem esik a GMO tilalom alá), mely a vörös bogyósokra piros húsú/héjú gyümölcsökre (áfonya, eper, vörös szőlő, málnafélék, eperfélék) jellemző magas antocianin tartalommal bír. Az antocianin az antociánok közé tartozik, nagyon jó antioxidánsok, fogyasztásuk kívánatos lenne. A hagyományos paradicsomban is megtalálható, de elenyésző mennyiségben.

Ez magyarázza amúgy a SunBlack paradicsom fekete színét is, hiszen ebben a paradicsomban jóval több antocianin található.

Két féle palántát vettem, egy cseresznye (koktél) paradicsom méretű termést hozót, illetve egy hagyományos méretet hozót. Kíváncsian várom majd a végeredményt és az ízt is!

A SunBlack amúgy 2014-ben mutatkozott be és az idei évben a tavalyi nagy siker miatt már a palánták viszonteladásáról is aláírtak szerződést. A mai poszt érdekessége még, hogy a véletlen műve folytán, pont akkor írom, mikor Pisa mellett Vecchiano városában a mai napon (április 6.) egy előadáson mutatják be a fekete paradicsomot és annak előnyös tulajdonságait. Az előadás címe is sokatmondó: La salute vien mangiando azaz az egészség az étkezésből ered.

 

Idén is kertészkedem

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!
Tavaly egy érdekes projektbe vágtam bele, elindítottam egy nagyon szimpatikus módszer szerint egy kiskertet. Írtam már arról is, hogy mennyibe került ez az egész, és láthattad azt is, miként fejlődnek a növények. Aztán készítettem egy komposzt tárolót is, amely azonban még nem termelt számomra kellő minőségű és mennyiségű táptalajt, talán majd az idén.

Új szezon

Idén bár enyhe volt a tél, akár korán elkezdhettem volna a kiskertet, de sajnos minden más fontosabb volt ennél, így hát mindig tolódott szépen a dátum. Két hete aztán rászántam magam és végre elindítottam a kiskertet.

Picit módosítottam a tavalyi állapotot, mivel az ősz-tél folyamán érték kellemetlen behatások a kiskertet egy vakond formájában. Az általa végzett – amúgy a talaj levegőztetése szempontjából koránt sem elhanyagolható – munka eredménye az lett, hogy “idegen” föld került a kiskertbe, amely mind esztétikai, mind pedig  biztonsági szempontból nem volt szerencsés. Biztonsági szempont alatt a gyomok távol tartását értem, hiszen a vakondtúrás mentén megszűnt a geotextília védelme, így könnyen be tudtak törni a gyomok. A gyomok, melyek amúgy a geotextílián át is azért feljöttek, de a kert újraindításakor azért tapasztaltam, hogy a geotextília által fedett részen konkrétan kipusztult a fű és a gyomok – működött a módszer.

Kertészkedem 2014A módosítás annyiban merült ki, hogy vettem OSB lapot, melyet méretre vágás után a tavalyi keret aljára szegeltem és fúrtam bele lyukakat, hogy megfelelő legyen a drenázs. Vakond és gyom probléma – legalábbis alulról – kivédve.

Egy másik kertet érintő változás, hogy tanulva a tavalyi karózási hibából, idén az egyik ágyást a kerítés mellé helyeztem, ahol majd szépen fel tudom futtatni a paradicsomot és a babot, borsót a kerítésre.

Aztán idén lesz egy kontroll vetés is, az ágyás korábbi helyén kihasználom a gyomok kipusztulását, így oda vetettem cukkinit illetve összehasonlításnak egy időben retket. Még szerintem fogok salátát és talán hagymát is, meg paradicsomot.

Tavaly @kisvirag megmondta, hogy vigyázzak a mentával, hát tényleg rohadék egy növény, gyökereken keresztül gyakorlatilag az egész ágyásba szét akart terjedni. Úgy vágtam ki a francba, hogy csak na. Mellesleg nem iszunk mojito koktélt, hogy szükség legyen rá, rovarűzésre pedig használok más gyógynövényt.

Esővíz tartály

Még tavaly sikerült szereznem (értsd: venni) egy tartályt, amiben korábban folyékony műtrágya volt. Raklapon, csappal, fém kerettel – teljesen korrekt, kimosás után használható.

"Flex"A kiskert a házunkhoz tartozó garázsok mellett van, így adódott az ötlet, hogy a garázs tetejét kihasználom, mint vízgyűjtő felület. Ehhez minden adott volt, kivéve egy fontos összetevőt, az ereszt. Ez nem állíthat meg, kitaláltam, hogy veszek műanyag vízelvezető csövet, amit célszerszámmal ketté vágok és there you go, eresz. Vásárlás közben azt is kitaláltam, hogy miként fogom rögzíteni, mondjuk az OBI-ban nem kis fejtörést okozott megtalálni a lyukszalag/hilti-szalag/függesztő szalag nevű, elemek rögzítésére szolgáló eszközt. Tudtam, hogyan néz ki, mire való, csak a neve nem volt meg és, hogy mégis melyik részlegen keressem. Meglett.

Kettő darab 2 méteres csövet vettem, majd a szomszéd szakitól kértem tanácsot, vajon mivel lenne jó szétvágni. “Kisflex” – érkezett a válasz, ami számomra megint idegen kifejezés volt, de az internet falvának hála, gyorsan kiderült, hogy ami a “kisflex” az nekem a normális flex és hogy nem minden sarokcsiszoló flex.

Elhagyta a számat billentyűzetemet az a mondat, hogy “egy férfi flex nélkül olyan, mint egy nő szexi fehérnemű nélkül”, így hát nem volt mit tenni, vettem egy sarokcsiszolót, hiszen, már tudom, hogy az nem flex.

Eresz, home madeEgész gyorsan és egész jól sikerült megfeleznem a csövet, melyet ezután rögzítettem a tető aljára. Mivel a tartály elhelyezését úgy tudtam megoldani, hogy az a tető kb 2/3-nál van, muszáj volt egy T-idomot beiktatnom, így viszont nyitott maradt az eresz vége. Mivel horror ára van ezeknek a csöveknek, nem akartam közel annyit költeni egy könyök idomra, mint amennyit a 2m csőre költöttem, így hát maradék, hulladék részből gázlángon megolvasztva csináltam egy könyök elemet.

A tetőnek jelenleg csak az egyik felét tudom kihasználni, a kettévágott cső másik felét még nem tudtam rögzíteni, alacsony a létra illetve én is.

MegemelveMiután a csőrendszer összeállt, jött a következő nagy feladat. Olcsó (47 HUF/db) térkőből akartam megoldani a tartály megemelését, hogy az öntőzőkannával beférjek alá. Opció volt még, hogy keresek olcsó, használt raklapot a környéket (max. 1000 HUF/db), de nem találtam, illetve ahogy kiszámoltam, ebből a térkőből kellett 20 darab, ami épp csak egy ezres volt.

Az emelést egyedül csináltam, volt egy sikertelen kísérlet, de a második módszer már bevált: előbb 2 kő magasságban megemeltem, majd fél kézzel megemelés után bejátszottam az újabb adag köveket.

Az öntözőkanna pont befér alá.

Kaptam egy jótanácsot, mely szerint nem ártana valami szűrőt tenni a cső végére, mert ha a tartályba belemegy valami, ami később utját állhatja a víznek, na az nem szerencsés. Itt is alkalmaztam a low-budget és recycling elvet, Niki nagymamájától kaptam használaton kívüli, megmaradt szúnyoghálót. Tökéletes!Nehezen, de bejátszottam

Adott volt a cső, ami kb 10 centire belóg a tartályba. Adott volt a szúnyogháló, amit valahogyan rögzíteni kellene. Ez a probléma csak a helytelen sorrend megválasztásából adódott, de sikerült megoldani: előbb egy befőttesgumit húztam a csőre, majd apránként bejátszottam alá a szűnyoghálót.

Hogy tuti legyen a megoldás, a tartály szájára is tettem védelmet, ezt viszont spárgával rögzítettem úgy, hogy a spárga belekapaszkodik a tartály nyílásán található menetbe. A biztonság kedvéért még kívülről is kapott egy befőttes gumis rögzítést a rendszer.

Már látom amúgy, hogy hátrány az lesz, hogy így nehezebben tudom ellenőrizni a vízszintet, de remélem lesz annyi eső, hogy nem kell majd ezzel foglalkoznom.

A remekmű

A remekműElkészült végül a rendszer, bár ahogy említettem, még egy vízgyűjtő rész elkészítése hátra van. Az elmúlt két napban enyhe esők voltak, ezalatt jól vizsgázott a rendszer, szemerkélő esőnél is szépen csorgott a természetesen lágy víz a tartályba.

Apróbb módosításokat majd lehet, hogy eszközölök, pl lehet, hogy átrakom a kép jobb oldalán látható területre, csak az az igazság, hogy oda azért nem akartam tenni, mert az utcáról látszik úgy és hát igaz, hogy biztonságos környéken lakunk, de na…az ördög nem alszik.

Ha kiraknám jobbra, akkor hosszabb vízgyűjtő felületet tudnék kihasználni a tetőből, ehhez vennem kell még csövet és újból felsikíthat majd a “flex”.

Majd írok még arról, hogy milyen növényeket és hova ültettem idén, mivel még nincs minden elvetve, ezért erről majd csak később.