Pomodoro és a fókuszálás

Frissítés: a mai nap jött Daniel H. Pink Pinkcast adásának új epizódja, amiben pont ezt a tippet javasolja! Egy adott idő után egy “zavaró” tényezőt, mely alkalmat ad arra, hogy felülvizsgáld: azt csinálom, aminek eredetileg nekiálltam?

Az elmúlt hétvégén, szombaton vettük fel az Agyvihar podkeszt 56-ik adását. Ebben volt egy téma, ami a fókuszról, a fókuszálásról szól (az adást holnaptól tudod majd meghallgatni).

Ebben a bejegyzésben egy produktivitási technikáról írok, melyet bár már próbáltam korábban, ma jött egy felismerés, ami megváltoztathatja a hozzáállásomat a módszerhez.

A probléma

Bevallom, mindig is problémáim voltak a fókuszálással, akár rövid távon nézem (éppen azzal foglalkozni ami előttem van), akár hosszú távon nézem (stratégia tudatos követése, célok megvalósítása). Ami azért egyre inkább ciki, mert egyrészt valamilyen szinten a munkámhoz elengedhetetlen, másrészt a saját vágyaim, céljaim elérésében jelentősen hátráltat.

A fókuszálás hiányából adódik, hogy sok minden érdekel, sok mindenben szeretek tájékozott lenni. Barokkos, illetve bocsánat, reneszánszos (sic!) túlzással élve, afféle polihisztorság – szerényebb változata – felé kacsintgattam mindig is. Ez bizony hátrányt jelenthet: egyre inkább azt láttam/látom, hogy azok érnek el sikereket, azok jutnak előre az életben, akik egy adott területre koncentrálnak, egy adott téma szakértői. Van is egy szép magyar mondásunk, amit én erre vonatkoztatok: egy fenékkel több lovat megülni nem lehet.

Ma már akad valamiféle magyarázat erre a jelenségre, szép nevet is kapott: multipotenciális, ami valahol enyhe túlzással a fent említett polihisztorság mai megfelelője. Ebben a TED videóban nagyon jól elmeséli a jelenséget Emilie Wapnick (van hozzá magyar felirat) és az oldalán is találsz információkat.

Azért a diagnózis felállításához még pár cikket jó lenne átolvasnom :)

A pomodoro technika

Pomodoro technikaSokak számára ismerős az egyik legalapvetőbb produktivitási technika, melyet még a 80-as években Francesco Cirillo talált ki. A módszernek rengeteg kedvelője és talán  ugyanennyi ellenzője is van.

Röviden a lényege: meghatározott időtartamú koncentrálás után szintén meghatározott idejű pihenés jön, majd indul elölről. A módszer ajánlásában 25 perc koncentrálás, 5 perc szünet szerepel megismételve maximum négyszer egymás után, majd a négy ciklus után egy hosszabb, 20 perces szünet után indulhat az egész elölről.

Sokan pont emiatt a behatárolt időkeret miatt ellenzik a módszert, hiszen teremthet egyfajta stresszt is a szünet eljövetele (még nem vagyok készen, jujj!), ugyanakkor motiválhat is (gyorsan, fókuszáltan dolgozok, és jön a szünet, ahol bármit lehet, csak addig kell kibírni!).

Szerencsére ez egy dinamikus módszer, mindenki kitapasztalhatja magának az ideális időtartamokat. Nekem az 5 perc szünet soknak tűnt és egy ideig a 27/3 felosztással kísérleteztem, több-kevesebb sikerrel.

A felismerés

A közeljövőben egy másik posztban fogok majd írni arról, milyen nagy projektben vagyunk most benne.

Ennek kapcsán leültem a Google elé, hogy utána nézek egy témának. Persze nyitva volt a Twitter is, kértem és kaptam is tanácsokat. Egyik Google találat a másik után vitt el különböző oldalakra, újabb és újabb kérdéseket, témákat felvetve. A lényeg röviden: közel 2 órányi böngészés, kutatás után megvettem egy terméket, melyet eredetileg nem is akartam és csak érintőlegesen kapcsolódik a kutakodásomhoz.

BWT PenguinAz órára pillantva elgondolkoztam: nagyjából fél órát akartam a témával foglalkozni, lett belőle 2 óra. Van más fontos feladatom, mégis mi a fene történt, hogyan jutottam el egy keresésből egy (elsőre feleslegesnek tűnő) megrendelésig?!

Csakis a fókuszálás, az akaraterő hiánya, a terv szerinti haladás mellőzése lehet az ok. Egy átlag halandót, nagyon könnyű eltéríteni az útról, az esetek nagy részében teljesen védtelenek vagyunk – működik a marketing gépezet a weben. A flow élménye kialakul és észrevétlenül fűzöd egymásba a kereséseket, weboldalak látogatását az információk beszerzését – majd az egész átcsap céltalan böngészésbe, időpazarlásba.

Node! Ha már önmagamat megfigyelve rájöttem – ismét -, hogy itt bizony komoly bibi van, ami ellen most már jó lenne tenni valamit, akkor hát rajta, tegyünk is valamit!

Inverz pomodoro

Azon gondolkoztam, hogy milyen módszer segíthetett volna abban, hogy kizökkentsen ebből a flow élményből, ebből az önfeledt és céltalan böngészéscunamiból? (de szép szó…)

Beugrott, hogy ha megfelelő időközönként lenne egy figyelemelterelő esemény, akkor az segített volna.

Hoppá, mire gondolsz Robi? Egy “inverz” pomodoro? Igen, ez jó lehet!

Mit értek inverz alatt? A pomodoro technika azt a célt szolgálja, hogy a koncentrálni tudj egy feladatra az időd nagyobbik felében, majd a szünetek alatt minden egyéb pihentető dolgot művelj. De mi van, ha ezt megfordítom és arra is használom, hogy minden egyes pomodoro (így hívják az aktív időszakot, ez a 25 perc eredetileg) után megvizsgálom, hogy azt csinálom-e még, amiért odaültem a gép elé?

Persze nem találtam fel a spanyol viaszt, ez inkább csak egy saját felismerés, egy újrakeretezése a pomodoro technikának, egyfajta másféle szemlélet, ami arra késztet: építsem be a rutinomba a használatát.

(10+2)*5

A Back 2 Work podcast egyik hostja Merlin Mann dokumentálta le még 2005-ben a pomodoro egy módosított változatát, amelyet ő pont olyan igazi halogatóknak és fókusz elvesztőknek ajánl, mint én.

A lényeg: 10 perc fókuszált, koncentrált munka, majd 2 perc szünet. Mindez ötször megismételve, így kijön egy óra. Arra nem találtam utalást, hogy mi lesz a hosszú szünettel, de mivel ez sincs kőbe vésve – csak ajánlás -, talán mindegy is. Én 10 percre állítottam be.

Mi kell a módszerhez?

  • egy időzítő (mint például a pomodoro technika névadója egy paradicsom formájú konyhai időzítő)
  • egy szűkitett teendő/feladat lista olyan feladatokkal, melyeken dolgoznod kell (nem feltétlenül 10 perc alatt elvégezhető)
  • egy óra idő
  • a notórikus halogató segge, amire ráülhet :) (próbáltam műfordítani a “your sorry, procrastinating ass” megjelölést)

Ami fontos:

  • nem muszáj befejezned egy feladatot egy pomodoro blokk (jelen esetben 10 perc) alatt
  • ha hamarabb végeznél az adott 10 percre szánt feladattal, “vedd ki” azonnal a 2 perces szüneted
  • a szüneteket NEM HAGYHATOD KI! Soha. Tilos! Ilyenkor tudsz szörfölni eszetlenül, Twitterezni, Facebookozni, kinek mi.

És ennyi. Állj neki, csináld!

Mik az eredmények?

Ez a bejegyzés 6 blokkból áll. Ezt az utolsó blokkot a hatodik (10+2) pomodoromban írom, ami talán lassúnak tűnhet 881 szó leírása után, de ebbe az időbe beletartozik egy kis “kutatás” is a linkek után, pár információ pontosítása is – szóval nem a nettó írási idő ennyi.

Most hirtelen ebben segített ez a technika, de már fejben össze is állt, hogy az OmniFocusból éppen melyik listát fogom elővenni és szépen ilyen blokkokban végighaladok rajta.

Ez persze már egy kis stresszt is tesz rám, mert a következő gondolatom az: nincsenek rendben a GTD rendszer szerinti “következő lépés” listáim, magyarul előbb azt gondolom, a szombatról elhalogatott heti áttekintést kell megcsinálnom.

Az írás közben egyébként azt vettem észre, hogy kialakult egy egészséges verseny magammal: vajon be tudok fejezni egy blokkot 10 perc alatt? Volt, amit hamarabb sikerült, ilyenkor visszamentem pár helyesírási hibát kijavítani korábbi blokkokban (biztos maradt még benne, köszi, ha szólsz! :) )

A cikk megírása közben sikerült betartanom, hogy a szünetekben felálltam a géptől – ebben segített Ruby is, aki kikéretőzött ugatni épp az egyik pomodoro lejáratakor -, illetve a még meglévő Twitter fiókomra is csak a szünetben néztem rá. És lássatok csodát: nem történt semmi világrengető abban a 10 percben, míg az írásra fókuszáltam!

Ami vicces, hogy már-már azt érzem, hogy egyfajta (ugyan mesterséges, de) flow állapotba kerültem ezekben a 10 percekben: haladtam az írással, pörögtek a gondolatok, gyűltek a szavak. Jó lesz ez, menni fog!

Apropó szünet: bár jelez hanggal az alkalmazás, amit használok időzítőként, de a háttérben  – nálam szinte állandó jelleggel – szóló zene elnyomja. Ezért szünet kezdetekor szóltam Sirinek, hogy állítson be egy 2 perces időzítőt aki ezt szó nélkül teljesítette. Imádom!

Be is fejezem, van még 2 percem a 10 perces blokkból, a szünet előtt elkezdem az utolsó átolvasást és hibajavítást, majd publikálok is.

Toscanatrip

Ha már múltkor az igazi, eredeti parmezán hátteréről írtam, stílusos, ha ellátogatok talján földre és be is szerzek pár darabot első kézből, eredetiben.

Najó, ez így kicsit bulváros, nagynénémet jöttünk el meglátogatni a kicsit megtoldott hosszú hétvégén, március idusán.

Az utazás

Mivel a szombati napon még egy kongresszuson dolgoztam, késő délután indultunk el Toszkánába. Korábban csak egy – ajánlott – útvonal volt, Ausztrián keresztül, azonban mióta a szlovénok tartották magukat az államközi egyezményhez és a magyar féllel szemben megépítették a 2×2 sávos gyorsforgalmi utat a magyar határig, azóta Lendvánál átlépve, Muraszombat, Ljubjana, Treiszt (vagy most éppen Gorizia) érintésével gyorsabban és jobb autópályán lehet eljutni az olaszokhoz, így nekünk is a rokonainkhoz.

Első ránézésre a 15 Eurós szlovén matrica a maga 7 napjával drágábbnak tűnik az osztrák 8,8 Eurós társánál (mely 10 napos) és bizonyos körülmények között ez igaz is. Például a tipikusan 8 nap – 7 éjszaka turnusban nyaralóknak igazi kib***ás a szlovén matrica, mert kettőt kell belőle venni az “egyhetes” nyaralásra, és így máris nem versenyképes a 30 Eurós árával. Ha viszont 7 napnál rövidebb időszakra utazunk, akkor több ok miatt is megéri szlovénia felé haladni (mondjuk Budapest felől mindig szlovénia a nyerő):

  • kevesebb kilométer (nekem)
  • olcsóbb a benzin/gázolaj és minden benzinkúton azonos áron van, akár pálya, akár diszkont kút (így nincs is nagyon ilyen), ez egy szlovén állami szabály
  • gyorsabb
  • kevesebb sebességkorlátozás van, mint Ausztriában
  • jobb az autópálya minősége
  • az olasz szakasz (nekem) olcsóbb, ez hozza be az árát az osztrák matricával szemben

Munka után tehát elindultunk, összesen 1000km-t vezettem le, mindösszesen egyszer álltunk csak meg toalett miatt, egyszer pedig még a szlovén határon tankolni. Az út ilyenkor tavasszal nem túl zsúfolt, még a nagyvárosok körül sem volt forgalom, igaz szombati nap miatt a kamionok nagy része sem közlekedett.

Ajánlom amúgy a délutáni indulást, éjszakai vezetést, sokkal egyenletesebb, kiszámíthatóbb.

Ser22:45-re meg is érkeztünk, rövid beszélgetés és egy welcome drink után azonban nyomás aludni, mert másnap korán indultunk, igaz két irányba: édesanyám és nagynéném San Remoba a virágkarneválra (elmondás alapján hasonló, mint a Debreceni Virágkarnevál), mi pedig unokatesómmal és párjával Abetonéba síelni.

Abetone, ahol egyszer már elázott a pálya a szemem előtt…

Az úgy volt, hogy 2009-ben már egyszer tettünk egy próbálkozást arra, hogy Abetone sípályáit megízleljük. Szakadó hóesésben, a hókotró mögött tudtunk csak felmenni a pálya mellett található szállásunkhoz, este 10 óra fele oda is értünk, majd mire kezdtünk bepakolni az autóból, olyan 22:30 és 23:00 között, történt valami fura: a korábbi szakadó hó átváltott esőbe és egy brutális melegfront kíséretében (ez 2009.12.21-23. között volt, otthon ez extrém meleg Karácsonyban nyilvánult meg) a szemünk láttára olvadt el az összes hó a környéken, illetve lett inkább vízisíre emlékeztető a pálya. Nem sikerült tehát akkor síelnünk, de a mai nap végre eljutottam és kipróbálhattam a terepet.

Abetone panorámaKödSzerencsénk persze most sem volt, mert a brutális erősségű szél és a kb 2m látótávolság erősen megnehezített a síelést a pályákon, csak a lenti szakaszok voltak élvezhetőek, de ahhoz meg halálfélelemmel párosult fenti szakaszt is le kellett küzdeni. Amúgy most nem túlzok, két alkalommal el is estem, mert teljesen elvesztettem a tájékozódó képességemet, az erős szél miatt nem éreztem a saját “menetszelem”, míg a köd miatt pedig nem láttam a tereptárgyak mozgását. Azt éreztem, hogy egy helyben állok a pálya szélén, közben pedig csúsztam lefelé a lejtőn…ijesztő volt!

LiftA hó amúgy kifogástalan volt és a pályák is jól gondozottak, nem buckásak, kellően hosszú pályákkal és ami fontosabb, eloszlik rajtuk jól a tömeg.

Ebédidőben betértünk a Zeno nevű pálya tetején található “hüttébe”, ahol egy jót ebédeltünk. Majd kicsit itt is ragadtunk és később a távozás mellett döntöttünk, mert így nem volt élvezhető a síelés. Majd legközelebb.

VitellinoA kb. két órás út után itthon Giuseppe frankó vacsorát varázsolt kb 15 perc alatt, penne, házi készítésű raguval, parmezánnal, majd fiatal marhából két szelet vékony hús előbb olaj nélkül megsütve, majd a sütés vége fele kis olívaolajjal átitatva, hozzá saláta, paradicsom, vörösbor.

Hétfő, irány a bolt!

A vásárlói kosárBarillaA rokonlátogatáson túl nem elhanyagolható cél volt a minőségi alapanyagok beszerzése a konyhába. Cipőt a cipésztől, olasz kaját Olaszországból – tartja az ősi mondás.

Barilla 500g-os tésztákat kifejezetten ide jövök ki vásárolni, mivel 0,77€-ba kerül (akciósan ~0,55€), ami otthon eléri a közel 1,8€ (kedvezőbb áron 1,58€) árat. Vagy például az Aperol, melyből 1l kerül annyiba, mint otthon a 0,7l akciósan. Hasonló a helyzet a hozzávaló ragukkal, a parmezánnal és még sorolhatnám.

Vettem pár kifejezetten toszkán terméket is, mint pl. Chianti bort és Fiorentine sütit.

Most, hogy készítem ezt a bejegyzést, kicsit jobban utánanéztem hazai áraknak, igaz csak a neten tájékozódva. Azt kell mondjam, iszonyat lehúzás megy, ami valahol érthető: van egy komoly szállítási költség – nagy tételnél ez ugye oszlik -, illetve ki kell termelni a stadionok árát adó formájában. Vettem pontosan ilyen balzsamecetet, oké, akciósan 1,45€-ért, de az eredeti ára is 2,9€ volt. Itthon mennyi az ára? 4,15€…nem tudom, hogy én mennyiért adnám…

Újabb este újabb vacsi

Pasta Frutti di MareEzúttal tengeri herkentyűk uralták a menüt, előétel, első fogás és főfogás esetén is. A főfogással már éppen végeztem, mikor eszembe jutott: nem csináltam róla fotót. Így csak szóban: fritto misto.

WiFi hálózatok

A szomszédos házakban eléggé elterjedtek a WiFi hálózatok, így a mi hálózatunk folyamatosan problémákba ütközött. No, meg az internet kapcsolat sem volt a legjobb, így rászántam egy napot, hogy rendbe tegyem a dolgokat. Egész napos tesztelés, csatornaváltás, konfigurálás…a végeredmény nem lett sokkal jobb, a kifizetett 7Mbit/sec helyett volt, amikor csak 0.4Mbit/sec sebességgel csorgott az adat…

Pane pomodoroTermészetesen a mai kaja sem maradhat el, poénból mondtam Giuseppének, hogy ennék pane pomodorót, azaz paradicsomos kenyeret…mire kettőt fordultam, már készült is.

Utolsó nap, vásár és indulás

Mercato di Ponsacco Szerdai napon Ponsacco városában volt vásár, így ellátogattunk oda. Ezeknek a vásároknak mindig jó hangulata van, bár az elmúlt években az áruk minősége és változatossága kicsit romlott. Nem is vásároltam semmit, de csináltam pár fotót.Mercato di Ponsacco

A vásár után egy gyors ebéd, majd indulás haza.
Készítettünk pár szendvicset mortadellával. Mercato di PonsaccoA hazafele út simán ment, bár hétköznap lévén nagyobb forgalom volt, mint odafele. A visszafele úton másik irányt választottam, nem Goriziánál mentem át Szlovéniába, hanem Trieszt felől. Ljubjana környékén egyszer csak hirtelen besötétedett és iszonyat erős széllökések között haladtunk szolíd tempóban. Lenti körzetében találkoztunk úgy 8-10 darab hatalmas szarvassal, de mivel készültem rá, nem ért meglepetésként.