Korunk szerintem egyik legnagyobb kihívása, hogy miként tudunk megküzdeni a saját magunk és mások buborékjaival, legyen az vélemény, életmód, márka, hit, politikai hovatartozás, bármi.
Mert, mint ráeszméltem, bármiből képesek vagyunk buborékot gyártani.
Persze a buborékoknak lehet pozitív hozadéka, mint pl. a különböző életmód tanácsadók által már-már el és agyonhasznált frázisok esetében, amikor olyan információkkal, emberekkel veszed magad körül, amilyen irányba változást szeretnél elérni.
Ha jobb szülő szeretnél lenni, elkezdesz olvasni más (hasonló) szülőktől történeteket, tapasztaltokat.
Ha jobb gazda szeretnél lenni, keresed az olyan gazdák által megosztott tartalmakat, melyek a saját módszeredhez hasonlóak, vagy számodra szimpatikusak.
Ha jobb zenész akarsz lenni, olyan tartalmakat kezdesz el fogyasztani, melyek segíthetnek ennek a célnak az elérésében.
Ha egészségesebben akarsz élni, felkutatsz olyan témákat, előadásokat, cikkeket, melyek segítenek ebben.
Akarva akaratlanul kialakítasz magad körül buborékok tömegét, melyeknek lehetnek közös metszeteik, sőt, egyes buborékok (hasonlóan a szappanbuborékhoz) nagyon könnyen egyesülni is tudnak.
A modern technológia segítségével a te egyéni, teljesen testre szabott kis mini buborékjaid mindennél könnyebben kialakíthatóak (akár harmadik fél által is) és ha nem vagy elég nyitott a világra, könnyen saját buborékod/buborékjaid áldozatává válhatsz.
Egy jó írás a témában, nálam avatottabb szakemberektől.
https://mindsetpszichologia.hu/milyen-az-elet-a-buborekban-avagy-amikor-algoritmusok-vezerlik-velemenyunket
Ha mindez nem lenne elég, ott van még a szelektív figyelem problémaköre.
A szelektív figyelem
A szelektív figyelem azt jelenti, hogy az agyunk képes kiválasztani bizonyos ingereket vagy információkat a környezetünkből, és ezekre összpontosítani, miközben más információkat figyelmen kívül hagy. Amikor egy adott dologra fókuszálunk, mint például egy adott márkájú autókra, az agyunknak az a benyomása, hogy azokat az autókat gyakrabban látjuk, pedig valójában csak a figyelemkoncentrációnk miatt vesszük észre őket gyakrabban.
Ezt a jelenséget számos kísérletben kimutatták. Például, ha azt mondjuk valakinek, hogy nézzen körül egy szobában, és vegye észre a piros tárgyakat, akkor az illető nagyobb valószínűséggel fogja észrevenni a piros tárgyakat, mint ha nem kapta volna ezt az instrukciót. Ez azt mutatja, hogy a figyelem szelektivitása nagy mértékben befolyásolja azt, hogy milyen információkat veszünk észre a környezetünkből.
A szelektív figyelem azonban korlátozott kapacitással rendelkezik, így a figyelem egy időben csak korlátozott számú információra irányulhat. Emiatt az emberek kénytelenek választani azok közül az ingerek közül, amelyekkel foglalkozni akarnak, és figyelmen kívül kell hagyniuk azokat, amelyek nem érdeklik őket. Ezt a döntést az agy a figyelem önkéntes és öntudatos irányításával hozza meg.
A szelektív figyelem és a buborékok jelensége között erős összefüggés van az internet és közösségi média korában. Az online platformok ajánlott tartalmai korlátozhatják az emberek látókörét, ami növeli a „buborékokba záródás” esélyét. Ezért fontos, hogy tudatosan keresünk kapcsolatot eltérő véleményeket és értékeket képviselő emberekkel, és széles körű tájékozódásra törekedjünk. Az információ-buborékok korlátozhatják az emberek objektív véleményalkotását, ami fontos a személyes és társadalmi fejlődéshez. Az információ-buborékok elkerülése érdekében széles körű tájékozódásra van szükség az információk forrásainak széles skáláját használva.
Egy buborék felismerése
Az egész bejegyzés apropóját az adja, hogy felfedeztem a saját életemben pár akaratlan, nem tudatosan kialakult buborékot.
Mivel sokáig nem írtam le ezen blog keretén belül az életem történéseit, most összefoglalom nagyon röviden: közel 15 évnyi, más-más témakörben végzett, de kvázi területi képviselői munka után 2020-ban, két héttel a Covid lockdown előtt egy olyan munkát kezdtem el, mely többnyire (hivatalosan 80, valóságban 95%-ban) irodai munka. Ennek a korszaknak 2023. januárjában véget vetettem, most egy sokkal komplexebb, változatosabb és területi munkát is magában foglaló pozícióban dolgozom.
Ezt csak azért fontos megemlítenem, mert a területi „emlékeim” a világjárvány előttről származnak, ami ma már bátran ki merem jelenteni, egy teljesen más kor, korszak képét mutatja, mint ami jelenleg van. A filozófiai mélységű paradoxon valósággá vált: soha nem lesz már olyan a világunk, mint amilyen a világjárvány előtt volt.
Mivel az irodai munkám Budapesten volt, az otthonom és az irodaház közötti szakaszra korlátozódott az utazásaim nagy része, így a mikrokörnyezetem közútjainak ismert és változatlan állapota, az M7 autópálya, M1-M7 közös bevezető szakasza, Nagyszőlős út, Bocskai út állapota volt a legjobban ismert számomra.
Ez lett a közlekedési buborékom (jó, egy-két kivételtől eltekintve).
Nem is panaszkodtam az utak állapotára, többnyire jól járható utak vannak ezen a szakaszon.
Elérkeztünk azonban a jelenbe, ahol Nyugat-Dunántúl több pontján megfordulok és elképedve tapasztalom, hogy a kis közlekedési buborékomon kívül milyen állapotok, de ami fontosabb, milyen állapot romlások vannak úton útfélen.
Joggal legyintesz és jegyzed meg rosszmájúan: üdv a való világban. Igen. A közlekedési buborékomtól nem láttam eddig a teljes képet.
Red pill? Blue pill?
A Mátrix című film zseniális metaforája szorosan kapcsolódik a buborékokhoz.
Ez a metafora ugyanis az élet két különböző értelmezési módjára vonatkozik. A blue pill a komfortzónában tart, ahol minden ugyanúgy marad, és semmi sem változik. Ez a világ egy buborék, amelyben a személy csak azt látja, amit az adott média vagy környezet mutat neki.
A red pill viszont az igazság keresését jelenti, az erőfeszítést, hogy kijussunk a komfortzónából, és megértsük a világot. Ez azt jelenti, hogy az emberek kritikusabban néznek a világra, és aktívan keresik az igazságot, ahelyett hogy csak elfogadják a ránk kényszerített információkat.
Az igazság keresése lehetővé teszi számunkra, hogy kijussunk a saját buborékunkból és megértsük a világot. Az igazság lehet, hogy fájdalmas vagy nehéz elfogadni, de az a lehetőség, hogy megtapasztaljuk a valóságot és megtaláljuk a helyünket benne, sokkal értékesebb, mint a komfortzónánkban maradni.
Vagy épp nem.
A nemzeti buborék
Itt vagyunk a Kárpát-medence közepében, sokak szerint „a világ közepe”. Mivel sajátos nyelvünk miatt el vagyunk szigetelve, máris kialakul egy buborék, melyben nagyon könnyű blue pill vagy hamis red pill értelmezést kialakítani.
Sokszor irigylem azon ismerőseim, akikről tudom, hogy nem beszélnek idegen nyelvet/nyelveket, próbálkoztak lejutni a horvát tengerpartra vagy „jezolóba olaszba’ „, de aztán elengedték, mert itthon legalább értik mit beszélnek, emiatt nem (vagy csak nem nyilvánvaló módon) verik át őket, biztonságban, komfortban érzik magukat. Az ő nemzeti buborékjukban a tenger a Balaton és végülis pizzát meg olasz fagyit is árulnak már minden sarkon, a csevap meg tulajdonképpen fasírt csak nem golyóra formázva.
Ebből a buborékból nézve könnyen ostobának, rondának, gyengének, hanyatlónak, rosszannak, blue pillnek tűnik mindenki más, vagy megfordítva: a buborékban lévők okosabbnak, szebbnek, erősebbnek, haladóbbnak, jobbnak, red pillnek, AZ egynek!
A dilemma
Felmerül a kérdés, hogy mi a jobb?
Figyelmen kívül hagyni a valóságot és csak buborékból szemlélni jó blue pill módjára és kényelmesen, komfortosan továbbhaladni?
Vagy talán red pill módjára keresni a válaszokat, szembesülni a szomorú, olykor fájdalmas valósággal és megpróbálni megbékélni vele? Vannak részek, területek, melyekre nem lehet ráhatásod, nem tudsz rajta változtatni, még mikro szinten sem. Ezzel máris egy új buborékot alakítasz ki…
A bejegyzés egyes elemei chatGPT segítségével íródtak.
Azért mikor a kész posztot kértem, hogy foglalja össze, eléggé mókás választ adott:
A „Buborék” című bejegyzés a hello.stro-b.com oldalon arról szól, hogyan jött létre az író, Strobi, „buborék” nevű alteregója. A posztban Strobi elmondja, hogy a buborék szimbolizálja a könnyedséget, a gyermeki naivitást, és az ártatlanságot. A bejegyzésben Strobi továbbá megosztja az életének olyan kihívásait és nehézségeit, amikre a buborék alteregója segítséget nyújtott számára.
A bejegyzésben a képek is fontos szerepet kapnak, hiszen a buborék témát végigkövetve, Strobi saját buborék fotóit osztja meg a cikkben, ami tovább emeli az egész bejegyzés könnyed, szinte lebegő hangulatát. Összességében a bejegyzés szórakoztató és inspiráló, és arra ösztönzi az olvasót, hogy fedezze fel az általa legkedvesebb dolgokat az életben, és találjon meg egy olyan alteregót, amely segíthet neki átvészelni az élet nehéz pillanatait.
https://chat.openai.com