Egy korábbi munkahelyemen az egyik nap bejött egy hölgy a patikába (tisztességes adófizető polgár), és miután kiváltotta a közgyógyellátásra szóló receptjeit, az arcára szeretett volna valami krémet vásárolni, mert nagyon száraz a bőre.

Javasoltunk több, kifejezetten száraz bőrre való terméket, de egyik sem nyerte el tetszését, valószínűsíthetően az ára miatt.

Jött a megmentő ötlet: “Nem tudnátok adni belőle valami kóstolót?” (az ó betűt jól megnyomva)

Nem tudtuk, hogy jól hallunk-e, miért szeretné az arckrémet megenni a hölgy, de gyorsan kiderült, hogy a szótárából hiányzott a termékminta kifejezés, viszont a TESCO-ból ismerős volt az ingyenes kóstoló fogalma, így hát használta azt.

Jót nevettünk, sőt, mém lett belőle.