Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S04

A blogoláshoz visszatérésemet bejelentő posztban ígértem, hogy jönni fog. Hát íme, elindítom útjára az én kis főnix madaramat, a Heti Zene S04 a mai nappal hivatalosan is kezdetét veszi.

Egyből helyreigazítás. Szóval a mai egy soft launch igazából, röviden bemutatom a projektet, a résztvevőket és, hogy miért kértem fel őket.

A Heti Zene

A Heti Zene alapötlete egy 30 napos dal kihívásból indult, ahol a feladat nagyon egyszerű volt: minden nap más szempont alapján kellett egy-egy dalt kiválasztani, volt aki anno ezt Facebookra posztolta, én a blogon csináltam belőle sorozatot.

Innen már csak egy lépés volt a Me Gusta – Napi Zene (a történetét itt írtam le, ismét köszi Gyuri! 🙂 ), aminek még kódneve is volt, akkoriban nagyot ment a „Me Gusta” mém.

A Napi Zene 59. részből állt, majd átálltunk Heti Zenére, kényelmesebb volt mindenkinek, a kedves olvasó pedig ugyanannyi zenével gazdagodott, csak tömbösítve.

Eleinte YouTube videok linkjei kaptak helyet a posztokban, melyek egy része mára sajnos már eltávolításra került, illetve valamit maga a YouTube mókolt a beágyazásnál (vagy csak a WordPress frissítések kavartak be), de sok régi posztban, így a 30 napos dal kihívás, a Napi Zene és a Heti Zene posztjainál nem látszanak a még elérhető videok sem.

Elkezdtem kijavítani őket, idővel remélem a végére érek.

A szereplők

A negyedik évadhoz felkértem kettő, az első Napi Zenében is oszlopos tagot, illetve új ajánlótársakat is.

Mindenkit a Twitterről ismerek – igen, arról a Twitterről, amit éppen elhagytam. Azt hiszem 🙂

Az oszlopos tagok

@longhand

Internetes forgalomszámláló. És nagyon megbízható „szállítója” a gitár alapú zenéknek. Persze nem szeretném őt ebbe a skatulyába szorítani, de mivel saját maga is pengeti a húrokat, szívéhez ez áll közel. Egyik legjobb ajánlási élményem vele kapcsolatban a Napi Zene 17. részében volt, amikor is az azóta egyik kedvenc filmemmé avanzsált Midnight In Paris betétdalát hozta nekem.

@attilagyongyosi

Korábban Endoril, Endy Smyl, Chipa néven futott, aztán megkomolyodott, férj és senior fejlesztő lett 🙂

Két remix projektben is alkotótársam volt, külön-külön készítettünk egy-egy remixet a George Smoog duó számára. Régóta próbálom rávenni Attilát, hogy csináljunk közösen valami zenei projektet, de kb. mindketten lendület és idő hiánnyal küzdünk, szóval ez még várat magára.

Attila a legutóbbi Heti Zene óta lelkes bakelit gyűjtő lett, szép csendben növeli a ropogós EDM bakelitek számát. Remek érzékkel választ (szívemhez közel álló) zenéket, nagyon örülök, hogy ismét vállalta a feladatot.

Az új tagok

@v4nd4

Vandát kb. 2013 óta ismerem és azon túl, hogy némileg rokon szakmája van (ész ő is, csak durvább: vegyész), nagy d’n’b (magyarul drum and bass) rajongó. Üde színfoltja lesz az ajánlásoknak, főleg, mert magam is szeretem a stílust. Valahol megvan még a Roni Size bakelitem (Brown Paper Bag, mekkora zene!), ami 97-ben jött le a gyártósorról – Vanda ekkor még biztosan nem ezzel a stílussal ismerkedett, most viszont ő tud majd nekem újat mutatni, hiszen aktívan már nem követem a d’n’b szcénát.

@_adamtoldi_

Ádám a recruiterek világában dolgozik és messze földön arról híres, hogy nagyon segítőkész HR témákban. Többször fordultam hozzá tanácsért és bár IT területre specializálódott, mindig tudott nekem is tanácsot adni egy-egy állás váltás előtti-közbeni-utáni helyzetben.

A zenei ízlése teljesen más, mint az enyém, bár ez ugye egy érdekes kérdéskör. Mindig büszke voltam arra, hogy mindenevő vagyok és tényleg, legalább egyszer meg szoktam mindent hallgatni. Az már más kérdés, hogy még az általam kedvelt stílusokban is van, hogy 5-10 mp alatt el tudom dönteni, hogy kuka egy dal vagy se.

Nade, nagyon várom Ádám ajánlásait is, mert szerintem jó pár finom muzsikát fog hozni.

@k0cs0g

A zord nick ne tévesszen meg senkit. Zolival főként pénzügyi területen voltak eszmecseréink, de egy ideje felfigyeltem a tőlem szintén eléggé távol álló zenei ízlésére. Igen, jól sejted a mintát, direkt keresem a számomra új zenéket, stílusokat!

Van egy olyan érzésem, hogy lesz zúzda szép számmal!

@utanbetydelse

Krisztiánnal az alapképzésünk legalább akkora átfedést mutat, mint Vanda esetében, igaz egy másik irányból, az élettudományok irányából. Orvosként dolgozik, nem régóta követjük egymást Twitteren, de az rögtön feltűnt, hogy széles sávban mozog az ő zenei ízlése is. Ráadásul szintén bakelit rajongó, titkon bízom benne, hogy a gyűjteményéből fog válogatni ajánlásokat.

@szoges

Mindenki Szögije. Több szállóige büszke tulajdonosa, csak remélni merem, hogy nem lesz semmi gond a posztoknál és nem fog semmi csak úgy véletlenül, minden ok nélkül elromlani! 🙂

Szögivel kb. 4-5 éve tervezzük, hogy indítunk egy közös podcastet (most úgyis reneszánsza van), a megszűnt és mindkettőnk által kedvelt Abszolút Hallás Rádió podcast nyomdokaiba léptünk volna. De a remény hal meg utoljára, ki tudja mit hoz még az elkövetkező 10 év!

A listák

Alapvetően két lista fog készülni: egy Spotify és egy YouTube lejátszási lista. A posztoknál a Spotify lejátszót ágyazom majd be, de minden esetben (amikor lesz elérhető link) a YouTube linket is meg fogjuk osztani, ha valakinek nincs Spotify előfizetése, vagy épp más streaming platformot használ.

És már csütörtök van…kifutottam az időből, szerdán akartam ezt a bejegyzést kitenni, mivel minden héten szerdán fog megjelenni a Heti Zene S04 újabb epizódja.

Jó szórakozást hozzá!

Kategóriák
webszemét

Right is right

LinkedIn-en láttam.

Kategóriák
Blog

Ismét

Kedves Olvasó!

Ismét úgy döntöttem, hogy közel 5 év kihagyás után elkezdek blogolni. Több, egymással párhuzamosan futó folyamat vezetett ide, melyekről szeretnék majd bővebben is írni.

Az első és legfontosabb, hogy régi oszlopos tagokkal és nagyon izgalmas új tagokkal újraindul a Heti Zene, immár a negyedik évaddal.

Szeretnék írni az életem 2023.01.06 – 2023.04.14. között zajló eseményeiről is, kipróbáltam milyen elmenni egy alkotói szabadságra. Felmondtam a munkahelyemen és belevágtam a „semmit tevésbe”. Sok érdekes tapasztalatot szereztem, melyeket még magamban is le kell tisztázni.

Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy rájöttem (ismét): a Twitter már nem az én platformom, nem ad hozzá a napjaimhoz, inkább elvesz. Próbálkoztam különböző hackekkel, miként lehet úgy alakítani a rendszert, hogy számomra hasznos legyen és a nap végén inkább adjon, mint elvegyen, de be kell látnom, ez már nem megy.

Az eltelt közel 5 évben rengeteg értékes tartalom „maradt bennem”, köszönhetően annak is, hogy a micro blogolás (aka Twitter) megadta az instant „kiírom magamból” élményt és az ezzel járó instant visszajelzés élményt, de ez közel sem ugyanaz, mint amikor leülsz egy üres poszt elé, összeszeded a gondolataidat, rendszerezed őket majd szép kerek mondatokba foglalva leírod őket.

Kár lenne mindent a fenti dopamin ciklus rovására írni, többször éreztem, hogy írnék, de aztán győzött az „á, minek? kinek? miért?” érzés – és végül a fiókban maradt. Volt ebben azért félelem is. Minél kevesebbet osztok meg magamról, magunkról, a történésekről, a véleményemről, annál jobb – több helyről is kaptam a jó tanácsot és ha visszanézek a soron (ugye 2010, 2014, 2018, 2022, khm…), nem teljesen volt ez a tanács alaptalan.

És ne hanyagoljuk el azt a tényt sem, hogy természetes módon, ahogyan mindenki más, én is idősebb lettem. Talán megfontoltabb, bölcsebb, bátortalanabb, gátlásosabb. Ami jó ötletnek tűnt 25-30 évesen, az már nem az 39-44 évesen. Persze még mindig ott van bennem az egészséges kíváncsisággal bíró gyerek, de egyre nehezebb előcsalogatni.

Egy szó mint száz, üdv újra itt!

Kategóriák
Blog

39 + 1/365

Szóval megkezdtem. Az utolsó harmincas év.

Egy ideje (2-3 éve) gonosz módon tesztelem az ismerőseim és az „ismerőseim”. A dolog lényege annyi, hogy a születésnapomkor deaktiválom a Facebook profilomat és figyelem, mennyi köszöntőm lesz aznap. A Facebook kifigyelhette a metódust (nem valószínű), mert tavaly a T+1 napon reaktivált fiókba elkezdtek jönni a köszötések – mintha T nap lenne.

Idén már nem kellett trükköznöm, mert azon szerencsés emberek közé tartozom, akik végleg törölték magukat eme csodás szolgáltatásból.

Virtuális törődés

Az évek során egyre kevesebb köszöntés érkezett ennek köszönhetően, a tendencia szomorúsággal töltött el. Akikkel beszélgettem a kérdésről, megmagyarázták: nincs a jelenséggel semmi probléma, az én feladatom is a kapcsolatok ápolása, fenntartása, ebben a social média csak segít.

Még mielőtt: nem vágyom órákon át érkező notifikációkra a jeles napon, sem sms/iMessage/Messenger/bármi üzenet áradatokra. A jelenség – és tőlem függetlenül – a lényeg. Ez nem picsogós bejegyzés akar lenni.

Hogy tényleg nem a köszöntés elmaradása zavar, zavart, arra csak most jöttem rá. Pont a fordítottja zavaró, a felületes, virtuális léleksimogatás, törődés, „kötelező jófejség”. És ez az, amit sajnos nem vesz észre az ember, csak szimplán megszokja. Ez lesz a normális, a megszokott. A különbség csak a social media elhagyásakor lesz szembetűnő.

Azon ismerőseim számára, akikkel nem tartom a Facebook/social világon kívül a kapcsolatot, kb. megszűntem létezni. Korábban csak a posztok, státusz frissítések, képfeltöltések jelentették az impulzust számukra velem kapcsolatban. És a rendszer figyelmessége, hogy szólt jeles napokon.

Próbáld ki: ha deaktiválod magad, vajon hányan fognak rólad megemlékezni?

Ami mégis jó

Aki fontos, itt van. Akinek fontos vagyok, emlékezett rá(m). Aki fontos, azon így fókusz van. Nem a virtuálison, nem a felületesen.

Semmi lájkvadászat, semmi léleksimogatás.

Kategóriák
Blog

Nyaralás Szlovéniában

Idén több okból kifolyólag is úgy döntöttünk, hogy külföldre csak egy rövidebb nyaralásra megyünk a szomszédos Szlovéniába.

Igazából egy Twitteres cimborám @tormaatti osztotta meg rendszeresen egy szlovéniai turistahelyeket népszerűsítő fiók posztjait és innen jött az ötlet: menjünk el a Bledi-tóhoz.

Tervezés

Gyorsan nekiálltunk szállásokat keresni, első olvasatban úgy tapasztaltam, hogy az olasz és osztrák szálláshelyeknél kb. másfélszer drágábbnak tűntek. Ez kicsit vissza is vetett a keresésben, de végül a spontán nyaralásszervezés jegyében kb. 4 szálláshely megtekintése után lefoglaltunk a booking.com-on egy szimpatikus szállást, Hotel Marko, Portorožban. A Bledi-tó meglátogatását inkább őszre halasztottuk.

Ha te is foglalnál a booking.com-on, ezen a linken 15USD kedvezményt kapsz – és én is a következő foglalásomból. Járjunk jól mindketten! Köszi!

A szállásnak kimondottan jók voltak az értékelései, a térképen láttuk, hogy jó az elhelyezkedése és külön szimpatikus volt, hogy kvázi saját strandja van.

Utazás

A tőlünk 440km-re levő Portorož megközelítése rendkívül egyszerű: M7-es autópálya, M70-es autóút, Mariborig (a második legnagyobb szlovén város) A5-ös autóút, majd az A1-es autópálya Koperig és onnan még egy kis H5-ös autóút. A matrica itthon megvásárolva 7 napra 5150 Ft-ba kerül.

A Razdrto (igen, 4 mássalhangzó egymás után, de mégsem zmrzlina) városka után megszaporodnak a kétnyelvű kiírások, ezen a részen ugyanis a szlovének mellett olaszok is élnek, éltek. Ez bevallom a komfortérzetemet jelentősen javította, Horvátországban például kifejezetten idegesít, hogy nem értek a feliratokból, beszédből egy mukkot se…

Az út végig kifogástalan, a benzin olcsó, a sebességhatárokat érdemes betartani. A forgalom viszonylag nagy volt, pedig hétfőn utaztunk.

Első nap, Portorož (Portorose)

A szállást könnyen megtaláltuk, a Hotel Marko mondhatni központi helyen található. A recepción gyorsan átestünk a check-in-en, a recepciós angolul mindent elmagyarázott. Lepakoltunk a szobában, majd irány a beach! A Meduza Beach a hotellel szemben, az utca túloldalán található. Különlegessége, hogy három részre tagolódik: két füves, betonozott szakaszra, mely egy exclusive részből, ami az 5*-os szállodák vendégeinek ingyenes, mindenki más számára díjköteles, és egy 4*-os részből áll, mely a 4*-os szállodák vendégeinek ingyenes, mindenki más számára díjköteles illetve egy homokos partszakaszt magában foglaló „városi strand”, mely mindenki számára ingyenes.

Meduza Beach

Mindhárom részen fizetni kell a napernyőért, a mi esetünkben ez két napágy + napernyő esetében 17€-t tett ki. Odamész, leülsz valahova ahol üres, majd kis idő múlva jön egy srác egy mobil eszközzel és mobil nyomtatóval, beregisztrálja a kívánt ágyat, napernyőt, ha jó kedvében van ad egy kis kedvezményt és egy karszalag szerűvel megjelöli, hogy foglalt.

A nyaralás végére összeállt a kép, Portorož a Rimini-Binione-Jesolo vonal szlovén megfelelője.

Ez nem a mi szállodánk,
ez a Kempinski

A partszakasz bár minőségi és kellemes, a vízről ez már nem mondható el: Balaton szintű tengervíz, lekerített öböl. Az Adriáról nem feltétlenül ez a kép ugrik be. Ha az Adria számodra is a hűvös, kristálytiszta tengert jelenti, akkor itt nem azt fogod megtalálni. El is döntöttük, hogy másnap egy másik partszakaszra megyünk.

Mivel olvastuk a bookingon, hogy jó a szálloda étterme, ezért az első vacsorát oda terveztük.

Nem csalódtunk! Nagyon ízletes ételek, jó kiszolgálás, elfogadható árak.

Az árszínvonal nem alacsony, ez tény. De ahogy számoltam nem drágább egy-egy igényesebb (nem felsőkategóriás) budapesti vagy Balaton parti étteremnél.

Második nap, Piran (Pirano)

Ingyenes buszjárat

Mindenképpen el akartunk menni megnézni ezt a kis hangulatos várost. Tudtuk, hogy a városba nem lehet behajtani autóval, így csak az ért minket meglepetésként, hogy a „lenti” parkoló megtelt, vissza kellett kanyarodnunk a fentihez. 1,2 € óránként a parkolás, ami se nem kevés, se nem sok, viszont kicsit messze van a belvárostól. Ezt a „békát segít lenyelni” a parkolóházhoz ingyenesen adott szolgáltatás, a légkondícionált, kultúrált és igaz fura időzítés szerint, de kb. 5-10 percenként járó buszjárat.

A Tartini térig kellemesen utazhatsz, ahonnan az egész falucskát körbe tudod járni. Nem árulok zsákbamacskát: totálisan beleszerettünk Piranba! Hangulatos kis utcák, remek tengerpart, kitűnő éttermek, remek kávézók. Hogy mindezt honnan tudjuk?

Tartini tér

Miután közel 40 fokban felmentünk a templomig, majd vissza le a Tartini térre, az egyik kávézóban a téren a pincér meglepett minket egy „Tessék! Köszönöm!” megszólalással. Ahogy kifigyeltük, minden nációhoz volt pár szava a saját nyelvén, a mellettünk ülő franciáknak is így próbált imponálni. Sikerült.

Szent György templom

Aztán ott van a tengerpart: a félsziget (jó, igazából földnyúlvány) igazán ideális déli-dél-nyugati tájolású, így szinte folyamatosan éri a nap, de akad azért árnyékos rész is. Miután teljesen megkerültük ezt a földnyúlványt, a templom sziklái alatt egy köves strandon táboroztunk le.

A fárasztó strandolás után visszagyalogoltunk a Tartini térre, ahol pillanatokon belül érkezett a légkondis busz, mellyel vissza tudtunk menni a parkolóházba.

Mivel teljesen belezúgtunk a városba, eldöntöttük, hogy vacsorázni is itt fogunk, így visszamentünk kis felfrissülés után Piranba. A napközben felfedezett étterem soron mentünk pár kört, mivel 7 óra magasságában szinte mindenhol teltház volt. Illetve követtük a szabályt, hogy ahol kevesen vannak, az gyanús.

Választásunk úgy kb. megérzés alapján a Pavel éterremre esett, az áraik is rendben voltak, a személyzet pörgött, az étterem is jól nézett ki. Mivel minden asztalra ki volt helyezve a „Foglalt” tábla, a főúrnál érdeklődtünk…10 perc múlva tud adni asztalt, de ha gondoljuk menjünk át a Pavel 2 (!) étterembe, ugyanaz a menü, ugyanaz a minőség, ugyanazok az árak. Átmentünk, ott hasonló volt a helyzet, de az idős néni (akit valami tulaj félének néztünk) egyből megbontott egy 8 személyes asztalt, így lett helyünk.

Piran by night

A vacsora alatt hol németnek, hol franciának néztek, ennek megfelelően választották ki a pincérek a kommunikáció nyelvét, de mi ragaszkodtunk az angolhoz, ők pedig szépen átváltottak arra. A pincérek szinte kivétel nélkül 50+ voltak.

Az étel remek volt, kedvesek is voltak, gyorsak is voltak, kaptak is szép borravalót (meg is lepődtek). Itthon – egy közben előkerült utikönyvben… – megtaláltuk az infót, hogy sikerült az egyik legjobbnak mondott éttermet kiválasztani.

Árak kérdése: úgy tűnt, hogy a tengeri ételek olcsóbban voltak mint Olaszországban, a többi étel az azonos vagy picivel talán olcsóbb. Becsapós lehet az üzletekben is a 22%-os ÁFA, sok itthon is kapható termék olcsóbb – de igazából az ÁFA tartalom miatt. Összességében elmondható, hogy Nyugat-európai az árszínvonal.

Harmadik nap, Izola (Isola)

Nyakunkba vettük a környék következő látványosságát, Izola városát. Ez már egy nagyobb település, van saját kórháza és érződik rajta a városias jelleg – értsd nem az a tipikus üdülőfalu.

Parkolás a városközpontban itt is egyszerű, kényelmes. A kasszánál egy nyilvános WC, melyre igaz kicsit helytelenül, de magyarul is ki volt írva, hogy „nyilvanos vécé”.

Zeneiskola

Az óváros felé vettük az irányt, „toronyirányt”, hangulatos kis hely ez is. Nagyon szép épületekkel, a helyi zeneiskola épülete érdekes látványt nyújtott. Csakúgy mint a városközpont platán sora, ami már-már a dél-francia, provence-i hangulatot idézi.

Egyszercsak beach

Térkép nélkül „érzésre” közlekedtünk, megyünk-megyünk, majd egyszercsak a kis utcákból kiérkezve előttünk van egy szépen kiépített beach, tele emberrel!

Jó infrastruktúra

A metódus itt is hasonló, mint Portorožban, leülsz a kiválasztott napernyőhöz, majd jön a srác, nyomtatja a jegyet. Az ár itt egy picivel olcsóbb volt, 15€ a két napágy egy napernyő kombó.

A tenger itt tisztább, köves az alja és vannak kiépített kapaszkodók a bemenetelhez, illetve stég szerű építmény is, amiről bár hivatalosan tilos az ugrálás, a gyerekek mégis művelik – saját felelősségre 🙂

Azt hiszem kivétel nélkül minden partszakaszra elmondható, hogy jó ha van nálad tengerjáró cipő – vagy mi a neve. Kényelmesebbé teszi a ki-be járást a vízbe.

Hazaút, Ljubljana

A bőséges reggeli után elindultunk a közel 4 órásra tervezett hazaútra, melybe beiktattunk egy városnézést: a főváros, Ljubljana következett!

Ljubljanica folyó

Útközben elolvastunk pár hasznos tanácsot a városról, így kb. tudtuk mire számítsunk, mely helyeket keressük fel. A belváros nagyon hangulatos, a Ljubljanica folyó szépen keretezi az óvárost. Egy nagyon hasznos tanácsot kaptunk egy oldalon: ha a várat látjuk és a folyót követjük, nagy baj nem lehet látványosságokban! És ez tényleg valid!

Ljubljana, Tromostovje – Hármas híd

Ami feltűnt a városban – bár erről is olvastunk korábban -, hogy iszonyat nyugalom van, az emberek nem idegesek, sőt, se autó, se ember nem volt elviselhetetlenül nagy mértékben. Ez betudható az augusztusi időpontnak is, de szerintem majd ősszel, amikor visszamegyünk a Bledi-tóhoz, leteszteljük a helyzetet.

A kevés autóra talán magyarázat a rengeteg kerékpáros, akik mindenfelé megtalálhatóak és egyikőjük sem idegbeteg: a kacsázó turisták (incl. én) között teljes nyugalommal, megértéssel és türelemmel kerülgetnek. Még csak le sem csengettek egyszer sem!

Hipster „hentes”

A folyóparton érdemes végigmenni, a vár felőli oldalon, nagyon hangulatos éttermek, kávézók vannak, mind kicsit hipszteres, de eredeti designnal.

A nap zárásaként fel akartunk menni autóval a várba, amit könnyen meg is tehettünk, azonban a vár előtti parkoló tele volt. Egy fiatal 20 év körüli srác irtó kedvesen, a problémánkat megértve közölte tökéletes angolsággal, hogy mi a helyzet. Megkerdezte, hogy a várat szeretnénk-e megnézni és egyből 2 alternatívát is ajánlott, hogyan tudunk lentről feljutni.

Sajnos ezeket az alternatívákat elmosta az eső, épp akkor csapott le egy durva nyári zápor, így a várat meghagytuk a következő alkalomra.

A 4 napos nyaralás elmélete

Arra jöttünk rá, hogy a jövőben két féle nyaralást fogunk eszközölni: vagy minimum 2 heteset vagy több 4-5 naposat. Akárhogy is elmélkedtünk, mindig az jött ki, hogy ez az időtartam pont ideális. Mert mi szokott történni  egy 7nap/6 éjszakás tipikus nyaraláson? Úgy 4-5 nap után megunod a helyi éttermek kínálatát, a szálloda reggelijét és az utolsó 2 nap úgyis csak a siránkozással telik, hogy már menni kell haza.

A totális kikapcsolódáshoz kell legalább 2 hét, a tipikus 7 napos megoldás talán a legrosszabb.

Összegzés Szlovéniáról

Röviden? Instant szerelem!

Kicsit hosszabban? Nem várt instant szerelem!

Az emberek kedvesek, igazi európai módjára viselkednek, mindenhol beszlétek angolul vagy legalább megértették. Az üdülőövezeteken érződik, hogy megértették, a turistákból élnek és ennek megfelelő kedvességgel (és nem a balatoni utálattal) állnak neki. Valószínűleg a fizetésük színvonala is más, mint balatoni társaiké, de na.

A főszezonhoz képest nem volt tömegnyomor, kellemes, nyugodt környezetben tudtunk sétálni, közlekedni mindenhol. Ennek okát szintén nem tudom, lehet hogy csak „ennyi van” ebben a régióban, de ez számomra kifejezetten szimpatikus volt.

Amit még megfogalmaztam, hogy a szlovén riviérán találkozott a mediterrán életérzés és a németes-svájcias-skandinávos „tüchtig” szemlélet.

Infrastruktúra jól átgondolt, jól karbantartott, tiszta. Minden arra irányul, hogy az ide látogató vendég jól érezze magát! És bár olcsónak nem mondható (de drágának sem), az ár/érték arány szerintem ideális. Nem éreztem sehol sem azt, hogy itt csak azért, mert turista vagyok, le akarnak húzni. Persze, a szokásos kisboltos húzások itt is megvannak, a 0,4€-s ásványvíz az óváros közepén 1,5€ (1 literes), de ez azt gondolom belefér.

Lehet, hogy a friss, sós levegő miatt kitisztult az orrom és jobban éreztem az ízeket, de az ételeik rendkívül zamatosak, frissek, jó minőségűek voltak.

Az ország látványra sem utolsó, vannak alpesi hegyek (Júlia Alpok), mediterrán tengerpart (Szlovén riviéra), tavak, barlangok, túrázási lehetőség, síelési lehetőség…

Egy szó, mint száz: Szlovénia nálam 10/10.

Kategóriák
Blog

Csodálat, elismerés

Vannak a YouTube-nak olyan bugyrai, ahol (jó, azért nem túl nehezen) rá lehet akadni olyan elvakult és elhivatott csókákra, mint Will Matthews aki régi dolgokat (szerszámokat) újít fel.

A láncfűrész felújító videója kapcsán két dolog jutott eszembe:

  • a csávónak rendesen elgurult a gyógyszere, irigylem a kitartásáért
  • egy 1960-as eszköz is milyen bonyolultnak tűnik egy hozzá nem értő (én) félnek, csodálatos dolgokra képesek a mérnökök

Kategóriák
Blog

Egy könyvvásárlás anatómiája

A mai nap felfedeztem, hogy megjelent egy könyv, melyet a témája miatt szívesen megvásárolnék.

Bravó, szép mondat, konkrétabban?

Nem a tényleges könyv lesz a főszereplő ebben a bejegyzésben, hanem a folyamat, melyet végigjártam és elgondolkodtatott.

Keresés

A szerző és a cím alapján elindultam az online (is) megtalálható könyvesboltok kínálatában és miután eltérő kedvezményeket találtam, gondoltam megkeresem a kiadót, kihagyva ezzel a köztes értékesítési láncot, jobban szponzorálva a szerzőt, a kiadót.

Libri, bookline, eMAG/Líra és a kiadó. Azért csak ennyi, mert ők árulják a szóban forgó könyvet.

Az eltérések

A könyv alapára: 4.800.- HUF

Libri: 5% kedvezménnyel  4.560.- HUF

bookline: 15% kedvezménnyel 4.080.- HUF

A kiadónál: 20% kedvezménnyel 3.840.- HUF

Líra, eMAG: 15% kedvezménnyel 4.080.- HUF

Hmm…rendeljük meg a kiadónál, úgyis ez volt a terv!

Harmadik fél díja: a szállítás

Libri: széles bolthálózatuknak hála a közelben át tudnám venni ingyenesen. Átvételi ponton (ami lehet Magyar Posta, Coop, Immedio, OMV kút stb…rengeteg) 790.- HUF, házhoz szállítva 890.- HUF.

bookline: Átvételi ponton (ez esetben Magyar Posta) 690.- HUF, Foxpost 690.- HUF, házhoz szállítva 790.- HUF, Bookline Express szolgáltatással 3.990.- HUF, de ez csak Budapesten és környékén érhető el.

A kiadónál: személyes átvétel Budapesten ingyenes, házhoz szállítva futárral 975.- HUF.

Líra: itt ismét kánaán a lehetőségekben! Könyvesbolti átvétel, szintén a közelben át tudnám venni ignyenesen. Házhoz szállítva futárral 799.- HUF, Foxpost 590.- HUF, Pick Pack Pont 590,. HUF, PostaPont 590.- HUF.

eMAG: itt bár a tényleges szolgáltató a Líra, csak házhoz szállítási lehetőség van, ami 799.- HUF.

Az „elemzéshez” fontos információ, hogy számomra a szállítási módok között igazából nincs nagy különbség, sőt, talán a házhoz szállítás a legkényelmetlenebb (nem vagyok itthon napközben). Az átvételi pontos, a postai csomag és az üzlethálózatban (nem Bp.) történő átvétel a legkényelmesebb.

A morális dilemma

Az eredeti motiváció a keresésre kettős volt: a legjobb ár megtalálása és lehetőleg a szerző, kiadó direkt támogatása (köztes lépcsők minimalizálása).

Nézzük az „önző”, egyéni, vevői oldalt költségminimalizálás szemszögéből.

Libri: 4.560.- HUF

bookline: 4.770.- HUF

A kiadónál: 4.815.- HUF

Líra: 4.080.- HUF

eMAG: 4.879.- HUF

Ebből jól látszik, hogy a Líra a nyerő. És itt indult be a gondolkodás.

Bár nehéz megtippelni, hogy a kiadótól az egyes kereskedők milyen áron kapják a könyvet, az egyszerűség kedvéért azt feltételezem, hogy a kiadó honlapján kínált ár környékén (3.840.- HUF). És azt is feltételezem, hogy a kiadó és a szerző igazából minden esetben a „pénzénél van”.

Hol milyen költségek merülnek fel? A felár, haszon mire fordítódhat? Az általam fizetett végösszegből mennyi ember munkája részesül díjazásban?

Vajon erősebb a gazdaság előrelendítésében hozzájárulás érzése az egyéni költségminimalizálási érdeknél? Komoly morális vitába kerültem önmagammal.

Túlagyalom? Igen! Ilyenkor mindig ausztriai ismerős példáját tudom felhozni, ahol a kis falvakban, kisebb városokban az tartja életben az éttermeket, kocsmákat, de úgy általában a vállalkozásokat, hogy a helyiek rendszeresen vagy alkalomszerűen de igénybe veszik a szolgáltatásokat.

Azért, mert jó, hogy van, aki vállalkozik és lehetőséget nyújt a helyiek számára. Egy jó vacsoráért nem kell bemenni a következő városba stb…

Ha a két legjobb árat nézem, mindkettő egy bolthálózat előnyeit használja ki. Itt a vásárlás hozzájárul az ott dolgozók béréhez, a bolthálózat fenntartásához.

Ha a házhoz szállítós opciókat nézem, a vásárlás hozzájárul az online könyvesbolt üzemeltetési költségeihez, a raktárban dolgozók munkabéréhez és a futárszolgálatban dolgozók béréhez.

A megoldás nagyon egyszerű: a fogyasztás, a vásárlás mindenképpen teremt valamilyen gazdasági (és ezzel társadalmi) hasznot.

Hacsak nincs valami hozzáadott érték, pl. törzsvásárlói program valós értékkel, extra szolgáltatás, akkor érdemes (naná!) az egyéni érdeket prioritásba tenni.

Szóval megyek a Líra könyvesboltba! 🙂

Kategóriák
Blog

A szokásaink rabjai vagyunk

Nem újdonság ez, akinek mégis, javaslom elolvasni a The Power of Habit című könyvet. Az viszont már sokkal érdekesebb, amikor ezzel szembesülünk is a mindennapok során. Azt egy fejlődési folyamatnak tekintem, amikor észreveszed magadon ezeket a visszatérő, automatikus mintákat, mert ez egy fontos lépés ahhoz, hogy tudj ellenük tenni – ha például egy rossz vagy számodra nem tetsző szokásról van szó.

A cue-routine-reward háromszög

Ma reggel történt velem, hogy leültem ébredés után a gép elé (rossz szokás 1.), majd az éjszaka során érkezett (hír)leveleket átnéztem (rossz szokás 2.). Az egyik hírlevélben épp konyhai evőeszköztartót promózott a Joseph&Joseph. Pont ilyet keresek, ezért gyorsan leszaladtam a konyhába, megmérni a fiókok mélységét.

Leértem a konyhába (szokás 3. cue, trigger), majd mérés helyett elkezdtem magamnak „kávét” (igazából kávés-tejet iszom, túlzás kávénak nevezni) készíteni, míg felforrt a víz, elővettem a hűtőből a tejet, a narancslevet és a reggeli joghurtomat. Beindult a reggeli rutin.

Visszatértem a felpakolt elemózsiával a gépemhez tovább böngészni a Joseph&Joseph oldalát, majd akkor csaptam a homlokomra: amiért eredetileg mentem a konyhába, az elmaradt, megmérni a fiókok mélységét…

A szokásom – reggeli kávé elkészítése a konyhában – teljesen felülírta a célt, amiért eredendően a konyhába indultam. A szokásaink rabjai vagyunk!

A fenti példa is jól mutatja, hogy szinte bármilyen környezetben felülkerekedhetnek rajtunk régi, berögzült szokásmintáink. Legyen szó magánéletről vagy munkáról, vagy akár politikáról, gondolkodásmódról…

Ezeknek a szokásoknak az átalakítása melós folyamat, de pont ez az élvezetes benne. Felismerni, majd megváltoztatni.

Power of habit, forrás: https://blog.percolate.com/

Kategóriák
Blog

B-tervek és egyéb gondolatok

Pár hete feltettem egy kérdést Twitteren, hogy vajon 2017-ben van-e még értelme blogolni? A kérdés apropóját az adta, hogy komolyan elgondolkoztam a blogjaim végleges, hivatalos bezárásán. No persze a közléskényszer ezzel nem szűnne meg, csak más formában öltene testet.

Aztán a visszajelzések végül olyan irányba vitték a gondolkodásomat, hogy a blogolást, mint formátumot nem vetem el, inkább a saját hozzáállásomon próbálok meg változtatni.

Amire egyébként már volt kísérlet részemről, de valahogy nem jött össze – és már látom a karakterszámból, hogy most sem fog sikerülni 🙂 . Ez a más hozzáállás annyit tenne, hogy rövidebb, velősebb, de minőségi bejegyzéseket szeretnék írni. Ami egyébként biztosan megy, mert ezt egy másik platformon csinálom és sajnos pont a blognak a kárára. Igen, úgy hívják Twitter.

Meglátjuk!

A B-tervek jelentősége

Az Agyvihar podkeszt keretében és az adásokra felkészülés során rengeteget foglalkozom produktivitás témakörével. Gyakorlom és tanulom a David Allen féle GTD módszertant és ma ért ismét egy felismerés az előre tervezés és a projektek, feladatok leírása, rendszerben vezetése kapcsán.

Esik az eső. Szakad, egész nap. Ez konkrétan az egész hétvégére tervezett programomat keresztülhúzta sőt mi több egy csomó bosszankodásra, kesergésre adott okot. Megjegyzem, teljesen feleslegesen.

Egyfajta „agyi paralízis” állapota állt be, itt ülök az ágyban 14:33-kor pizsamában, nem találom a helyem, nem tudok magammal mit kezdeni. Mert esik az eső és a kültérre tervezett feladataim nem tudom elvégezni. Mérges vagyok. Bosszankodok. Kesergek. Majd az egészet kezdem elölről.

Mit tesz egy gyakorló, profi GTD-s? Előveszi a listáit és keres olyan feladatot, melyet az adott körülmények között (kint esik, marad a beltér) el lehet végezni. Persze, ha van ilyen listája, van B-terve. Vagy C.

Van hova fejlődni.

Az ingyenes dolgok értéke

Szintén az eső és az ágyban céltalanul fetrengés, „jútubozás” eredménye egy másik mai felismerésem. Van a macOS rendszerekben egy olyan megoldás (igen, más rendszerek is tudják ezt), hogy meg lehet osztani a képernyőt. Én egyre többet használom, ma például úgy, hogy bal oldalt ment a YouTube video, jobb oldalt pedig cikkeket olvasgattam. Index 2 cikkek mindig megviccelnek, mert az overlay megjelenítésből ESC gombot nyomva ugrok vissza – csakhogy ez a macOS split screenből is kiléptet. Bosszant már egy ideje és ma felfedeztem, hogyan tudom visszahúzni (jóóóóreggelt!) a kiléptetett ablakot.

El is meséltem gyorsan Agyvihar co-host társamnak, Zsoltinak és megállapítottuk, hogy mostanában nem nagyon veszem végig egy-egy rendszerfrissítés új elemeit, milyen pluszokat ad egy új operációs rendszer. Ezt foghajtuk a korra is, az elfoglaltságra, a csökkenő érdeklődésre. Zsolti mondta, hogy ő ezzel úgy van, ha már kifizetett egy vagon pénzt valami újra, akkor szeretné tudni, miket tud. És ez a jó hozzáállás!

Aztán jött a gondolat, álljunk csak meg egy ásónyomra: az OS X frissítések jó egy ideje már ingyen jönnek, lehet, ez az oka annak, hogy nem ások le a mélyére, nem nézem végig az újdonságokat? Hiszen ingyen jött, felrakom, kész, le van tudva. Nincs meg az új vásárlás élménye és egyben kiadási oldali „keserűsége”, nincs meg az érzés, hogy igen, ezért most megdolgoztam, ez az enyém, érdekel mi van benne.

Fura felismerés ez.

Proper tools, knowledge, motivation

Azért angolul írom, mert mióta ez a gondolat megfogant a fejemben, végig angolul hallom a képzeletbeli TED speakert ezeket a szavakat ismételni ahogyan az általam kreált hármast bemutatja egy prezentációban.

Erős kezdés ez így, röviden kifejtem: formálódóban van egy új hobbim, amihez az alapanyagokat YouTube-on tudom beszerezni, angolul. Gyakorlatilag a témában angolul jönnek a gondolataim, a szakszavak stb…ez a magyarázat a nyelvre. A TED vonal pedig a tegnap estére vezethető vissza, mikor (az egyik) kedvenc TED speakeremtől, Simon Sinektől néztem végig egy rakás előadást.

Node, mi is ez a hármas, amit biztosan más is leírt, kitalált már – nem kutattam még utána, az újfajta blog megközelítésben most csak gyorsan megosztom veled.

Megfelelő eszközök, tudás, motiváció. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, nem tudsz alkotni, bármiről is legyen szó. Ha csak kettő van jelen, nincs jó végeredmény.

Megvan a tudásod, megvan a motivációd, de nincs megfelelő eszközöd?

Megvan az eszközöd, megvan a tudásod, de nincs motivációd?

Megvan a motivációd, megvan az eszközöd, de nincs tudásod használni az eszközeid?

Ennek a hármasnak a felismerése sokat segíthet abban, hogy megvizsgáld magad, hol tartasz, melyek azok a pontok, melyek fejlesztésre szorulnak. Ha ez megvan, lehet fejleszteni!

Kategóriák
Blog

Edwin Collins és a Girl Like You

Van nekem a Heti Zene sorozatban aktívan szereplő zorius cimborám, akivel manapság sokat és gyakran tárgyalunk zenéről, hangszerekről.

Még januárban küldött egy mailt a Novation Bass Station 2 nevű hangszerről, ami egy brutál jó cucc. Sajnos csak ma jutottam el odáig, hogy erre a levelére válaszoljak.

Egy sztorit akartam megosztani vele, hogy mikor láttam először Novation Bass Stationt: 1995-ben Ray Cokes Most Wanted showjában még az MTV-n, Edwyn Collins adta elő a Girl Like You című dalát (sajnos a Most Wanted fellépést nem találtam meg, eredeti klipp itt)

Aztán mikor rákerestem a YouTube-on, hogy elküldöm neki a Most Wanted adást, akkor az ajánló sávban szépen feljött egy riport: Edwyn Collins talks about his two strokes (Channel 4 News, 2.10.14)

Mondom micsoda?! Az 57 éves zenész két stroke-on van túl és a felépülési folyamatát dokumentálták, nyíltan, őszintén, nem titkoltan azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a betegségre.

A stroke nem játék, nagyon ritkán lehet maradványtünetek nélkül megúszni. A rehabilitáció lassú, hosszú és rengeteg munkát igényel. Edwyn Collins már a betegség korai fázisában a külvilág tudtára adta, küzdeni fog. Négy szót tudott mindössze ismételgetni: igen, nem, a felesége nevét és azt, hogy a lehetőségek végtelenek! Ez is lett a 2014-ben megjelent dokumentumfilmnek a címe, mely a felépülésének teljes történetét mutatja be.

Aztán rátaláltam egy 2013-as megható fellépésre, ahol 8 évvel az agyi katasztrófa után, gitár, Novation Bass Station nélkül, egy botra támaszkodva, maradványtünetektől szenvedve de teljes erőbedobással énekli az egyik legnagyobb slágerét, a Girl Like You-t!

A színpadról lefelé menet még egy kis botpörgetést is bedob, a közönség imádja! Go Edwyn GO!

Kategóriák
Blog

Gyógyszerszedés elengánsan

Elkezdtem egy MagneB6 kúrát és már korábban is zavart, hogy a csomagolásban a 10db gyógyszer 3-2-3-2 elosztásban van.

Napi 3×2-t szedek belőle, így a bennem mélyen megbúvó “OCD„-s (hívjuk elegánsan rendszeretőnek) egyből felkiáltott: ez így nem frankó!

Az egyes ábra mutatja a teli gyógyszerlevelet, melyen jól látszik: ha a három tablettát tartalmazó sorból indulsz, akkor lesz 1 db árva gyógyszer a sorban és folytatásban is megint 1 db árván marad, majd csak második nap jutsz el oda, hogy párosával maradnak a gyógyszerek a levélben.

Tudom, itt most felhördülsz, hogy miért nem töltöm el hasznosabban az időmet…dehát a blogolás az ilyen szórakoztató műfaj! 🙂

A metódus

Kezdjük a legfontosabbnál: a két tablettás felénél kell megkezdeni a levelet, ezt mutatja a kettes ábra. A következő lépés is fontos: a két hármas sor ugyanazon szélén kell folytatni 2 db tablettával, ezt mutatja a hármas és egyben utolsó ábra.
Merthogy, így jól látszik, hogy a maradék 3×2 db tabletta milyen szép rendben beszedhető kettesével.

Köszönöm a figyelmet!

Frissítés!

A bejegyzést nem várt siker követte, és újból átolvasva jutott eszembe a legeslegjobb módszer, melyet a 4. ábra mutat: egyből a két hármas sor azonos szélén kezdve már a második körnél szép kettes felállás alakul ki!

Kategóriák
Blog

Teletál – második hét

Legutóbb írtam róla, hogy kipróbáltuk a Teletál ételeit, egyáltalán működik-e a speciális házhozszállítás, milyenek az ételek és mi magunk hogyan tudjuk beépíteni az életünkbe ezt a fajta étkezést.

A második hétre mindketten Norbi Update1 menüjéből válogattunk, Niki végig főzeléket evett én pedig mindenfélét, ami megnyerte a tetszésemet.

Első sokk

Az update1.hu oldal minden csak nem szép és funckionális. Borzasztó, 90-es évek végén csináltam jómagam is ilyen kaliberű honlapokat, nem is vagyok ma már büszke rá. Igazán ráférne egy update 🙂

(Safari alól nézem, lehet, hogy nincsen rá optimalizálva, de nem, ez nem mentség 2017-ben!)

Egyetlen pozitívum volt, hogy mivel az ételeit és a kiszállítást is a Teletál végzi, ezért ugyanazon regisztrációval be tudtam lépni, teljesen átjárható a két rendszer.

A megrendelés folyamata, a fizetés ugyanolyan metódussal történik, nem volt vele semmi gond.

Második sokk

Hétfőn sonkás rakott update tészta kemencében sütve, reszelt sajt volt az ételem. Ízre finom volt, kinézetre és állagra viszont pontosan olyan volt, amitől irtózom a melegített (nem friss) tésztás ételek kapcsán. Ami fura volt és ekkor még nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hogy az elfogyasztás után rettenetesen fájt a fejem. Persze itt nagyon nehéz ok-okozati összefüggést kihozni, jött a melegfront is, de aztán ez a fejfájás a többi nap is előfordult. Fura.

Kedden extra vegyes sajttál (camembert, mozzarella és diós rántott sajt), tojásos franciasaláta, édesítőszerekkel volt az étel, ahol megtanultam (pontosabban ismét megtanultam): rántott ételeket NEM mikrózunk. A franciasaláta finom volt, bár nekem túl édes volt. Összességében nem volt jó élmény az étkezés. Szerda volt az igazi “sokknap”, Roston sült pulykamell fűszeres padlizsánkrémmel, édesítőszerekkel, friss zöldsalátával (jégsaláta, uborka, paradicsom). Az egyedüli értékelhető az a fűszeres (hívjuk inkább hagymás) padlizsánkrém volt, nagyon ízletes volt. Itt már azért kezdett gyanús lenni, hogy bár múlt héten szinte alig ettem kenyeret, az update1 menü mellé folyamatosan kenyér után sóvárogtam és éhes maradtam még. A padlizsánkrém istenien finom volt kenyérrel 🙂 A salátára kár a pixeleket pazarolni, ízetlen volt – mentség, hogy nincs szezon.

A javítás

Csütörtökre megint tésztát kértem tejszínes, csirkés rakott update penne volt a menü. Ez kimondottan finom volt, bár állag és kinézet itt is necces volt a korábbi Teletálas tésztákhoz képest. Ami ismét fura, kívántam és ettem is kenyeret mellé. Tészta mellé. Normális?! Hogy lesz ebből fogyás?

A péntek aztán elhozta a csúcspontot, megérkezett a sokmagvas pulykaropogós, sajtos, majonézes, vegyes saláta (jégsaláta, bébirépa, kukorica, alma, trappista sajt), édesítőszerekkel. A saláta kicsit édes volt megint – már kidobtam a dobozt, nem tudom megnézni, hogy milyen édesítőszert használnak, de az egész étel piszok jó volt, nagyon finom volt a pulykaropogós. A sokmagvas bunda kifejezetten izgalmassá tette a szofisztikáltan elnevezett fasírtot 🙂 Természetesen itt is pattant a kenyér, kívántam mellé.

Összegzés

Nem volt egy jó hét nekem, nem fogok több update1 ételt rendelni. Nikinek a főzelékjei viszont kivétel nélkül finomak voltak, megkóstoltam én is. Volt ízük, jó volt az állaguk, a feltétek is jók voltak, a zöldségek nagyon frissek, ízletesek voltak. Lehet, hogy valamikor még rendelek majd update1 főzeléket. Talán, valamikor.

A fejfájásra nem találok magyarázatot, talán az alacsonyabb kalóriatartalom lehetett egy ok, de számos más tényező is közrejátszhat. Ami viszont egyértelmű – bár lehet, hogy csak hozzá kellene szokni -, hogy kevés volt a kalória amit ezekből az ételekből nyertem: folyamatosan éhes voltam, a múlt héthez képest egyébként nem változott semmi az aktivitásomban. Ugyanúgy 2×1,5 óra foci és a mindennapi mászkálás munkában. Talán a reggelim volt szerényebb és ezért éheztem meg hamarabb. A testsúlyom már volt 67kg is (két hét alatt egész jó változás, nem?), ma reggel (igaz reggeli után) 68kg-ot mutatott a mérleg. Jövő hétre ismét olaszos ételeket válogattam össze, de most már a sima Teletálas menüből, kíváncsian várom!

Kategóriák
Blog

Teletál – első hét

Az új évben – szokás szerint – elkezdtünk fogyókúrázni. Pontosabban – szokás szerint – nem fogyókúrázni, hanem életmódot váltani. Vagy diétázni. Oké, eddig ismerős a sztori, volt már ilyen.

Történt, hogy átléptem egyfajta lélektani határt testsúlyban. Míg ez a határ 2005 környékén a 60kg volt (BMI: 20.8 – ez normál érték), most 2017-re ez 70.2kg lett (BMI: 24.2 – ez éppen súrolja a normál tartomány tetejét).
Emlékszem, még egyetemista koromban azzal poénkodtam, hogy Kovács “Kokó” Istvánnal tartom a súlyt, hogy egy kategóriában találkozhasusnk (54kg voltam évekig, míg BKV és csajok után futottam – tudom, egyiket sem szabadna 🙂 ).

A diéta

Arra gondoltunk, hogy megint a már egyszer bevált Dukan-diétához nyúlunk, de aztán valahogyan jött a hirtelen ötlet, mi lenne, ha azt csinálnánk, mint az egyik kolléga: Teletáltól rendelt minden nap főtt ételt és hazaérkezve azt megette, kaja szinte semmi más nem volt otthon.

Így is tettünk mi is, átnéztük a kínálatot és próbaképp belevágtunk egy heti menübe, amit mi válogattunk össze és csak főételből állt. Niki valami számomra semmit sem mondó fitness guru menüjét kérte én pedig az olasz tésztákból válogattam – ami tény, nem egy fogyókúrás felfogás.

Az ételek

Eddig 3 féle tésztát ettem és bizony azt kell mondjam, felülmúlta a várakozásomat. Rólam tudni kell, hogy melegített ételt nagyon keveset eszek meg. Ez nem finnyáskodás (jó, részben az), szimplán vannak ételek, amik szerintem frissen fogyasztandók, úgy az igazi az élmény. Ebbe a kategóriába esnek a tészták is.
Ennek ellenére eddig mindhárom tésztát mikrós melegítés után jóízűen fogyasztottam el. Ízletes és még optikailag is tűrhető (ez nálam nagyon fontos szempont!).
Az olaszos ételekben eddig egy gyenge pontot találtam, ez pedig a “parmezán” sajt volt. Valami sós, fűrészporra hasonlító, enyhén büdös termék volt. Korábbi téves vásárlási tapasztalataim alapján arra a fekete zacskós belga (vagy holland) parmezán szerű sajtok keverékére gondolok, de, hogy nem Parmiggiano-Reggiano az hótzicher!
Egyik nap rántott csirkemellett ettem görög salátával, a hús az finom volt, a görög saláta (oké, fogjuk az évszakra) nem volt egy nagy eresztés.

A futár

A rendelési folyamat egyik kulcskérdése mindig a futár, a futár személye, rugalmassága. Mivel a Teletál oldalán csak annyi információ volt, hogy 13 óráig szállítják ki az ételeket, a korai kiszállítás miatt felkerestem az ügyfélszolgálatot. Kimondottan rövid idő alatt érkezett is a válasz, melyben azt tanácsolták, hogy egyeztessek a futárral, megadták a telefonszámát.
A mi környékünkre 9-10:30 között jön és nem tudta teljesíteni a 7:30-as kézbesítési kérésünket. Mivel fel voltam készülve erre, már korábban kitaláltam egy megoldási lehetőséget: egy hűtőtáskát gondoltam kihelyezni az udvarba, amibe ő a távollétünkben is be tudja tenni az ételt, a kutyák-macskák-bogarak sem kezdik meg és a későbbiekben (enyhébb időben) pedig az étel minőségét is megóvja.
Telefonon megbeszéltem a futárral ezt az opciót, egyből rábólintott, de azért én izgultam az első kiszállításnál. Sikerült neki, győzelem!

Eredmények és a jövő

A héten fogytam 2 kilót. Koplalás nélkül és azonos életvitel mellett. Nincs tanulság, ez az első hét eredménye.

Az 5-ik hétre egy ismertebb fitness guru, Norbi update1 menüjét szemeltük ki, na arra kíváncsi leszek…




+1 fun fact

Még mikor patikában dolgoztam vezetőként, akkor eldöntöttem, hogy rendesen fogok a munkahelyen ebédelni – ha már egyszer helyhez vagyok kötve. A pizzákat már untam, ezért rápróbáltam a Teletálra. 2011-et írunk, mutatom az árakat. (kattintásra a képek olvashatóvá válnak!)


És ma egy hasonló főétel.

Magyarország jobban teljesít!

(fun fact +2: a számomra ismeretlen guru már akkor is menükhöz adta a nevét 🙂 )

Kategóriák
Blog

Párolóból párologtató

Történt, hogy kicsit elkiabáltam és még tavaly év végén sikerült egy megfázást összeszedni. Talán ez újult ki, talán új vírus, nem tudom, de eléggé oda voltunk mindketten, ráadásul rohamokban érkező, száraz, improduktív köhögéssel. Ez több okból is kellemetlen, velünk együtt a szomszédok sem aludtak sokat a héten, ebben biztos vagyok.

Már korábban is gondoltam rá, hogy jó lenne kicsit páradúsabb levegő így a téli fűtős hónapok alatt, de tett még nem követte a gondolatot.

Tegnap este, mikor a Netatmo pára mérőjét nézegettem (Netatmóról majd írok hamarosan részletesen) támadt az ötletem, hogy van egy háztartási eszközünk, amit fel tudok használni a cél érdekében.

Még 4-5 éve, mikor elkezdtünk már egyszer egy életmódváltósdit, kaptunk egy barátunktól karácsonyra egy Tefal párolót (majdnem ilyen, csak kicsit korábbi).
Nos, az eszközt étel készítésére talán ha 3-4 alkalommal használtuk (bocsi Bettike 🙂 ), most viszont nagyon jól jött: üresjáratban, tiszta vízzel párologtatónak használom!

Az eredmények

A pároló maximális kapacitása kb. 1 óra főzés párolás, így feltöltve vízzel egy körben hozzávetőlegesen egy órán kersztül tudok vele párásítani. Először próbáltam fedő nélkül, hogy ne csak a 3 kis lyukon jöjjön ki a pára, de ilyenkor eléggé zajos az eszköz, így visszakerült rá a fedő.
Rögtön bekapcsolás után megugrott a korábban 43-44%-on álló páratartalom, majd folyamatos utántöltés és újraindítás során viszonylag stabilan sikerült tartani az 50% páratartalmat.

A hatás

Igaz, hogy a betegségből már kifelé jövünk, de érzetre sokkal nyugodtabb és kellemesebb volt az alvás. Bár korábbi értékeink az ideális páratartalom (40-60%) alsó határát súrolták, ezzel a köztes 50%-kal érezhetően jobb a komfort.

Még kísérletezek 1 hétig legalább és ha tényleg javulást érzékelek (most a betegség okozta köhögést leszámítva), akkor feltétlenül elgondolkozom valami komolyabb páratartalom szabályozási lehetőségen, lehetőleg automatizálva. A túl magas páratartalom sem jó, 60% felett például már megjelenhet a penész és a poratkák is jobban érzik magukat, szóval csak óvatosan.

Kategóriák
Blog

Kólakollektor, új kezdet, csináld most!

Olvasási idő: kb. 2 és fél perc

Alkoss #2 – a kólakollektor

Már régóta ismerem a sörkollektor mozgalmat, mely röviden arról szól, hogy kiürült alumínium sörös- vagy üdítősdobozokból egy napkollektort barkácsolnak otthon a DIY (csináld magad) szakik, amivel aztán akár egész komoly mértékben rá lehet segíteni a fűtésre.

Mivel dobozos sört nem igazán fogyasztok, ellenben kólát sajnos igen, adódott az ötlet: kólásdobozból fog készülni az én kollektorom. Egy ideje gyűlnek a kólás dobozok, most azonban végre a tettek mezejére léptem és beszereztem az első fontos kelléket: egy lyukfűrészt.

Kicsit melléfogtam vele, mert főként fára való, de kis bíztatás után elviszi az alumíniumot is. Egy másik nagy tanulság a megvásárolt termékkel kapcsolatban: az univerzális, all-in-one megoldások kivétel nélkül mind rosszak. Több méretű fűrész van a csomagban, melyeket be kell pattintani a fejbe – természetesen kijön, elmozdul stb…így lesz olcsó húsnak híg a leve.

A kólakollektor egyébként csak egy teszt lesz, a végső napkollektorom egy másik módszerrel fog készülni, írni fogok erről is.

Alkoss #3

Nem annyira alkotás, de mégis. Az iOS érába egy iPhone 3G készülékkel léptem be még 2008-ban. A kezdeti próbálkozások újratelepítéseit leszámítva gyakorlatilag 8 éve nem volt teljes újratelepítés a telefonomon, mindig csak frissítettem az éppen aktuális iOS verzióra.

Sokak szerint célszerű időnként egy clean installt megjátszani, a telefon teljesítménye is javulhat tőle. Mivel a 2017-es év az új kezdetekről, új dolgok bátrabb kipróbálásáról és az elengedésről is szól nekem, csináltam egy biztonsági mentést és magam mögött hagytam majd’ 8 év előzményét. Igazából az üzenetek voltak az egyedüliek, melyeket iCloudon keresztül nem lehet szinkronizálni, így ezekhez ragaszkodtam sokáig és most ezeket engedtem el.

No, meg az alkalmazásokat. A következő a játék: a gyári beállításra visszatérés után csak azokat az alkalmazásokat telepítem fel ismét, melyekre az idő előrehaladtával effektive szükségem is van. Ez egy jó módszer a tisztogatásra, fura felismerni, hogy melyek azok az alkalmazások, melyeket észrevétlenül használok aka természetes, hogy elérhető a telefonon és melyek azok, melyekre rácsodálkozok, hogy jééé valaha ezt is feltelepítettem?

Nyitottam egy jegyzetet erre a projektre és fogok írni belőle egy blogposztot, mik azok az alkalmazások, melyek végül visszakerültek, milyen sorrendben, miért, mire használom őket és mik azok a beállítások, amiket eszközöltem a telefonon a gyári beállítás visszaállítása után. Volt már egy hasonló alkalmazás tisztogatásom, igaz, akkor az iPhone 3G lassúsága miatt kényszerűségből.

Alkoss #4

Tegnap (01.05.) Budapesten jártam a cégünk központjában egy trainingen, ahol egy új iPades alkalmazást próbáltak megtanítani a csapatnak. Ezzel egy időben megkaptuk azokat a keretszámokat, melyek alapján a 2017-es évben ki kell alakítanunk az ügyfélkörünket. Ezt mi (is) targetnek hívjuk.

Igaz tegnap még csak a keretszámok kerültek meghatározásra és az elkészítésre még nem kaptunk határidőt, azoban hazaérkezve úgy gondoltam, alkalmazom a “csináld most!” módszert, gyorsan, míg friss az élmény!

Leültem a céges gép elé és gyors átgondolás után megcsináltam a rendszerben a szükséges módosításokat, nettó 1 órát töltöttem szerintem vele. Így viszont egy határidős feladat még bőven a határidő előtt elkészült – egy feladattal kevesebb amivel foglalkoznom kell, felszabadult hely a fejemben más gondolatok, projektek számára.

Kategóriák
Blog

Ez volt, ez lesz 2017-ben

2013 volt az első év, amikor elkezdtem kialakítani az évértékelő és évtervező szokásomat itt a blogon “Ez volt, ez lesz” címmel. A bejegyzés egyfajta visszatekintés az elmúlt évre és egyfajata jövőbe tekintés – mindez publikusan, mert több kutatás szerint is a nyílvánosan megtett ígéreteket jobban betartja az ember.
Vagy épp nem.

2016

Az eredeti tervem szerint idén megtörtem volna a szokást, és kihagyom a visszatekintést. Ennek nagyon egyszerű oka volt: úgy éreztem, hogy szinte semmit nem sikerült megvalósítani a tervekből. Az ok, hogy ez a paragrafus most mégis ide került prózai: visszanézve a tavalyi bejegyzést kiderült, hogy egész sok terv teljesült.
Például vettünk egy házat, melyet már “csak” fel kell újítani és talán a 2017-es évértékelőt már a kandalló mellől fogom pötyögni. A fogyás és a testsúly megtartás nem igazán sikerült, eléggé stresszes egy év volt, melyet jól tükrözött a felelőtlen táplálkozás.
A franciaországi nyaralás – bár beárnyékolta kicsit a nizzai terror – szuper volt, jól éreztük magunkat. Beszerzések és megtakarítás fronton sikerült tartani a fegyelmet, mondjuk nem csoda: látva az építőipar árait, szükség lesz minden egyes forintra. Azért sikerült beszerezni pár kütyüt a “játszópénzemből”, a Netatmoról például írni is fogok, ez viszont egy olyan beruházás volt, mely a házhoz is kell majd. A digitális “köldökzsinórról” leválás egész jól halad, tényleg sokat segít benne az egyedfejlődésünket végigkövető podcastünk, az Agyvihar.

És a kudarcok: biznisz, munka, zene, blogolás – nem sikerült tartani az ígéreteket, ugyanakkor lett egy ház, mondtam már? 🙂

Ha a saját szemétdombunkról kitekintünk, sajnos sok olyan dolog történt a világban, ami miatt talán bennem is kialakulhatott az érzés: 2016 nem volt egy jó év. Pedig DE!

 

2017

Na, itt viszont most tényleg egyszerűsítek, több okból is.
Egyrészt, ha valamit megtanultam ezekből az évértékelőből, az mindenképpen az, hogy ne tegyek felelőtlen ígéreteket, ne tervezzek be irreális dolgokat. Másrészt pedig ki akarok idén próbálni pár új dolgot és még nincsen meg pontosan a metódus, hogy melyiket választom. Például gondoltam arra is, hogy 1-1 hónapot dedikáltan adott projektnek szentelek, hogy haladást érjek el vele.

Egy dolog viszont teljesen biztos: a 2017-es év egyik projektje az “Alkoss minden nap valamit!” lesz. A szabály nagyon egyszerű: minden nap alkotnom kell valamit, lehetőleg minél nagyobb hozzáadott értékkel. Az a legjobb, ha valami újat. Remek kiskapu erre a blogolás, hiszen elegendő minden nap egy posztot írnom és máris teljesült a játékom feltétele. Éppen emiatt találtam ki, hogy itt a blogon minden nap leírom az aznapi “alkotásom”, így becsukom a kiskaput 🙂

Ez a mai bejegyzés a #1, amit igazából tegnap kellett volna megírnom – az ötlet viszont ma jött.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E09

Akár a korábbi Heti Zene epizódokból, akár a harmadik évad nyitó epizódjából tudhatjátok, hogy @tepi77 nagy Jean-Michel Jarre rajongó. Tőle hozott ma nekünk zenét.

@tepi77: Az Oxygene albuma megjelenésének 40. évfordulójára Jean-Michel Jarre elkészítette az Oxygene-trilógia harmadik lemezét.

A második folytatás 1997-ben, az első lemez 21. évfordulójára készült el, így elmondható, hogy Jarre úrnak csak húszévente van szüksége némi oxigénre 🙂
Na de ez az új album december 2-án jelenik meg, és itt az első track, amit a mester közreadott belőle.
Nem szégyellem, volt nap, amikor egymás után tízszer ment le a dal a kocsiban – ez november 10. volt, amikor Jarre Budapesten játszott, és a koncertről mentem haza 🙂

A SEO és jó kis jazz muzsikák mestere @longhand a hétre egy bátorító zenét hozott.

@longhand: Itt van kapásból egy kis zene ami rengeteg bátorságot ad az embernek


YouTube link

Pont a héten futottam bele egy igazi 90-es évek beli rave muzsikába, aminek azért köze sincs ahhoz a Rave című dalhoz, melye @andan81 hozott. Egyetértek a kollégával: beugrik egy-két raves emlék 🙂

@andan81: Sam Paganini olasz dj/producer egy régebbi muzsikáját hoztam nektek a hétvégére. A Rave egy igazi modern klasszikus hangzású techno. Remek kis groove-okkal, és jó kis lépegetős ütemekkel. Hogy mennyi köze van a régebben fénykorát élő rave zenéhez? Talán nem sok, de amikor az analóg hangzású szinti beúszik az alapra, akkor az bizony instant libabőr. Nekem akkor azért beugrik 1-2 akkori rave zene hangzásvilága. Lehet pont ez volt a cél. Nincs túlerőltetve a retro hangzás, sőt, picit modernebben is szólal meg.
Remélem nektek is tetszik ?

YouTube link

A héten zorius olyan hibátlan leírást küldött, hogy nem akarok belerondítani a gondolatokba. Talán egy apró kiegészítés: a női producerek iránti rajongás közös „perverzió”, nálam valahol Björknél kezdődött és legutóbb Maya Jane Colesban teljesedett ki.

zorius: Két dolog miatt lesz ez az alkalom érdekes. Egyrészt páratlan sorszám, tehát stílus-kaland. Másrészt pedig van egy ‘perverzióm’, amit Robi is ismer már: a női producereknek kiemelt figyelmet szentelek. Az elférfiasodott zenei szakmában nem könnyű érvényesülni egy lánynak, tehát az már magában tiszteletet érdemel (és itt most kicsit szégyellje magát minden hím soviniszta Heti Zene közreműködő, mert eddig még senki nem tett ilyet rajtam kívül). Persze itt nem előadókra gondolok, hanem valódi női producerekre, akik maguk készítik, mixelik stb a zenéjüket. És a nagy kedvenceim ( Avalon Emerson , Cassy , Helena Hauff , Kyoka , Laurel Halo , Paula Temple ) érdekes módon olyan nagy nevek a techno-house-experimentális zenében, hogy ha nem tudnám, hogy lányok, akkor is az elsők között említeném. Ebben lehet valami olyasmi is, hogy a nők nyilván máshogy állnak mindenhez, más megközelítéssel, és van egyfajta bája a zenéjüknek, bár ez mondjuk Paula Temple ‘Deathvox’ című trackje esetében nem feltétlenül igaz 😉

Ebbe a sorba lép be új felfedezettem, Marie Davidson, egy tündi kis leányzó, aki szép csendben önmegvalósít néhány éve, művészkedő klipekkel erősíti a kifejezését, és a cuki kanadai akcentusával végképp elvarázsol, és megszínesíti amúgy puritán zenéjét. Ami techno alapokon nyugszik, de –  itt jön az érdekesség – retrós, dark electro-new wave-industrial-EBM elemekkel oltja be, ami megint csak egy olyan műfajcsoport, hogy az emberek többségének eszébe sem jutna ahhoz nyúlni (nekem sem), de általa kicsit megismerhetjük ezt a szubkultúrát is.
Önkényesen választottam a ‘Good Times’ című nótát a végéről, de ez tényleg egy olyan lemez, amit végig kellene hallgatni az elejéről. Javasolt kedvencek: ‘Interfaces’‘Denial’‘Inferno’ – erős techno banger témák; A ‘Naive to the Bone’ pedig a másik nagy kedvencem a ‘Good Times’ mellett.

YouTube link

És akkor az én heti ajánlásom.

Sokan szidják a Spotify szolgáltatást és van is benne igazság. Például mióta nem prémium előfizető vagyok, furcsa mód vannak érdekes bugok…node, vannak ám azért jóságok is. Ilyen például a mi kis Heti Zene ajánlásunkhoz hasonló „Heti Kaland” és a nemrég (amúgy zorius által) felfedezett Release Radar, melyben az általam korábban mentett, kedvelt, hallgatott előadók friss megjelenései gyűlnek össze hétről hétre – nehogy lemaradj valamiről.

Régi kedvencem a Sub Focus (akiről most látom, hogy még nem írtam itt?!). Ma jelent meg a legújabb, Love Divine nótája, mely kicsit visszakalandozik a 90-es évek brit drum’n’pop/garage irányába. Az úriember egyébként eléggé komoly drum’n’bass produkciókat hoz ki, őt és korábbi albumát vicces módon egy Red Bull reklám kapcsán és a Last jungle című dalán keresztül ismertem meg. Három évnyi hallgatás után most jött ki az új maxi, remélem album is érkezik hamarosan.

Szóval most igazi dj-s ősbemutató, Love Divine! Instant libabőr nálam!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Blog

Egy hosszúra nyúlt keresés eredménye

A hét nagy felismerése volt számomra, hogy még mindig milyen könnyen elterelődik a figyelmem. Erről szólt az előző bejegyzésem, melyben említettem, hogy egy témában elkezdtem keresni a Google-ben, majd két órányi böngészés után eljutottam oda, hogy vásároltam egy terméket.

A mai bejegyzés erről a termékről fog szólni, amely nem más, mint a BWT Penguin vízszűrő kancsó.

A kemény víz

Ebben a régióban – de szinte az egész Nyugat-Dunántúlon, rettentően kemény a víz. Ez számos problémát tud okozni, az esztétikai kellemetlenségen (vízkőfoltok) túl a műszaki eszközökben komoly károkat tud okozni, a hatásfokot csökkentheti a kiváló vízkő, de a bőrnek sem a legjobb (bár annak inkább a víz klór – klorid tartalma nem tesz jót). Ezeken túl a kemény vízben a mosószerek, samponok, tusfürdők is másként viselkednek, szintén romlik a hatásfokuk.

Elhatároztam, hogy rendszer szinten keresek megoldást és a közeljövőben beruházok a vízvezetékre köthető vízlágyító berendezésbe. Ennek kapcsán indult a Google keresés és az egyik gyártónál megtaláltam a vízszűrő kancsókat, mely végül bevitt a féreglyukba.

Csapvíz vagy palackozott víz?

Igazából ízlés kérdése. A csapvíz minősége Magyarországon kimondottan viszonylag jó, komoly felügyeleti rendszer működik az ÁNTSZ berkein belül (leánykori nevén KÖJÁL, de már szerintem az ÁNTSZ sem létezik úgy, ahogy), a vízügyi rendszer magas színvonalon működik és megbízható. Persze a víz keménységénél sokkal komolyabb problémákat kell megoldani a vezetékes víz kezelésénél, ilyen – sajnos az ország területein még most is problémát okozó – például az arzén vagy ammóniumion tartalom.

Azért is húztam át a „kimondottan jó” jelzőt, mert a bejegyzés írása közben rátaláltam erre a 2014-es cikkre, mely jól leírja a helyzetet. Sőt, egy jó tippet kaptam is, ne álljon sokat a víz a kancsóban!

Valamiért én nem ittam eddig csapvizet, talán az enyhe klóros illat miatt, nem tudom. Egyszerűen csak kialakult a szokás és ész nélkül vettük a palackozott vizet, melyet utána szelektív gyűjtőbe heti rendszerességgel elvittünk.

Egy dolgot viszont mindig is utáltam nagyon: a reverz ozmózissal készült, szűrt, tisztított, föld ízű vizet.

A matek

Egy ideje, pontosabban 2016.04.04-e óta vezetem, hogy mennyit költök ásványvízre. Cserélgetni szoktam a márkákat, nincs különösebb megkötésünk, átlagban elmondható, hogy 75-100 Ft közötti árszegmensből vásároltunk.

Mikor rátaláltam a vízszűrő kancsóra, gyorsan elvégeztem a matekot: havi szinten 3-4000 Ft körül költünk ásványvízre, ami egyébként az elfogyasztott mennyiséget nézve is kevés. Nem iszunk eleget.

A vízszűrő kancsó persze nem fog nekünk ingyen „ásványvizet” termelni, a vízszűrő és ioncserélő patronok ára 1200-1900 Ft között mozog, beszerzési forrástól függően. Egy patron 120l víz elkészítéséhez elegendő, de havonta javasolják a cserét. Ha a kancsó bekerülési költségét is alapul veszem (5-7000 Ft között), akkor igazából 2-3 hónap után már a vízszűrő kancsóval készített víz áll nyerésre. Igaz a vezetékes víz árával nem számoltam, a nálunk érvényben lévő ~800 Ft / m3 (1000l) árból számolva az eddigi 45-60 liter ásványvíz fogyasztásunk csapvízből 48 Ft-nak felel meg. 2016. áprilisa óta közel 22.000 Ft-ot költöttünk ásványvízre… Hát nem vicces?

Ide tartozik, hogy az ajánlás szerint napi 2-3 liter folyadékot azért jó lenne magunkba oktrojálni, két főre vetítve az havi szinten 180 liter … ebből  jól látszik, mennyire keveset iszik a háztartásunk.

A kis pingvin

BWT PenguinA márka – mivel szimpatikus az osztrák cég – adott volt, BWT lesz. A kérdés csak az volt, melyik típust válasszam. És melyik ajánlatot?!

A bevezetőben is említett hosszú keresés talán a döntéshozatali folyamat miatt tartott sokáig, végül sikerült a BWT Penguin típusára letenni a voksot.

Volt pár jó ajánlat a BWT webshopjában is, régebbi modellek pl. szettben most akciós áron kaphatóak, de találtam az Amazonon is (melyről pont vásárlás után derült ki, hogy 39€ felett ingyen fog majd szállítani Magyarországra). Végül egy – számomra – ismeretlen webshopból rendeltem meg a websale.hu oldalon.

Miért itt, miért ezt? Mivel kísérletről van szó (nem tudom, hogy ízleni fog-e, bejön-e a módszer), a legolcsóbb megoldást kerestem. Amazon lett volna olcsó, de a szállítás elvitte az árelőnyt. A „gyári” shop akciója (régebbi modell + 3 patronnal) nem izgatott fel nagyon, a „pingvin” mellé adott kulacs és a majd kétezer forintos ártöbblet szintén nem. Egy kancsó, egy patron. Ha bejön, majd bővítünk.

Ezt egyébként most tudatosan gyarkorlom: gyors döntéshozatal, kísérletezés, modellezés, zéró tökölés. Utánam az özönvíz!

Kicsit azért utánanéztem a websale.hu oldalnak az árukeresőn, ami lehet, hogy hiba volt: olvastam nagyon jót és nagyon rosszat is. Itt megszólalt egy hang, mely végül elvitt egy közgazdasági fogalomhoz, a kockázati felárhoz.

Úgy voltam vele, hogy mivel nem ismerem a céget, nem rendeltem még tőlük, illetve a negatív visszajelzések viszonylag frissek voltak, nem kockáztatom meg a bankkártyás fizetést. No nem azért, mert magával a fizetéssel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hanem mert a legtöbb negatív kritika az áru elérhetőségének mondjuk úgy pontatlanságát illette és ebből fakadóan a szállítás gyorsaságát. Nem akartam, hogy ki tudja mennyi ideig álljon benne a pénzem, ráadásul tényleg gyanúsan olcsó volt a többi helyhez képest.

Így utánvét lehetőségét választottam, GLS pontba kiszállítással (a futárra sem kellett így várni), a felára az utánvétnek 250 Ft volt. Ezt hívom én helytelenül „kockázati felárnak”, bár, ha úgy vesszük, az olcsóbb ár okozta nyereségtöbblet tulajdonképpen felfogható kockázati felárnak 🙂

Ne szidjatok, ha nem így van, nem vagyok közgazdász – csak lelkes rajongó!

Átvétel, unboxing, installálás

Átlagos dobozHétfőn adtam le a rendelést, ma jött a mail (csütörtökön), hogy megérkezett a GLS pontba a cucc. Mindig jót mosolygok az olyan átvételi helyeken, amelyeknek nem ez a fő funkciójuk, csak valamelyik, a dolgozók által már millószor elátkozott vezető úgy gondolta, jó ötlet egy élelmiszerüzletbe átvételi pontot létesíteni. Van egy különleges hangulata ilyenkor az átadás-átvételnek, érzem a hátamban a kést – „mit majomkodik itt, ez egy közért!”

A doboz tartalma Az unboxing porn rajongóit ki kell ábrándítsam: semmi extra. A doboz átlagos minőségű, semmi hipszter elemet nem tartalmaz. A kancsóA kancsó, benne a szűrőbetét tartó és a szűrő. Ja meg a fedél. Használati útmutató, magyarul is. Ennyi.

Az installáláshoz előbb le kell tölteni a drivereket a cég honlapjáról floppy-ra, majd be kell áztatni a szűrőpatront 5 percre sima vízbe, a kancsót pedig enyhe szappanos vízzel megtisztítani. Ázik a patron 5 percigEzt egyébként minden egyes patroncserénél javasolja a gyártó, majd leönteni róla a vizet, és felengedni most már normál használatra, majd a lehetséges lebegő aktív szén szemek miatt még 1x le kell önteni a vizet és csak ezután az előkezelés után lehet fogyasztani. Harcra kész

Felengedés után a szűrő teszi a dolgát, szépen csordogál át rajta a víz. Kicsit a széleken szivárog, ez remélem idővel megszűnik majd.

Mit is csinál a szűrő?

A gyártó ígérete szerint:

  • Az apró lebegő homok, rozsda és más szennyeződések fennakadnak egy finomszűrőn

  • Az aktívszenes szűrőfelület eltávolítják az íz és illatrontó anyagokat, például a klórt a vízből és más szerves vegyületeket

  • Az ioncserélő eltávolítja a vízkőért felelős anyagokat és a nehézfémek egy részét (amennyiben jelen vannak a csapvízben

  • A szabadalmazott Mg2+ technológia révén a víz értékes magnéziummal gazdagodik

  • A 2. finomszűrő pedig megakadályozza, hogy az esetlegesen bent maradt részecskék bejussanak a szűrt vízbe.

Úgy legyen!

Első tapasztalatok

Ez egy rövid posztnak készült, mint eddig szinte mindig, és megint rá kell jöjjek: képtelen vagyok röviden írni. Bocs.

Gyorsan vízkőtelenítettem a vízforralót egy kis 20%-os ecettel, pezsgett szépen. Science bitch! Míg tisztult, megkóstoltam az első eresztést: a klórszag eltűnt, az íz más mint a csapból vett ellenminta. Twitteren elhíreltem és már akadtak kétkedők, sajna nincs itthon reagensem, hogy megnézzem, akad-e kalcium-karbonát – valószínűleg amúgy igen, csak sokkal kevesebb.

Amit ígértek és vártam, hogy a kávé, tea teltebb ízű lesz. Ezt egyelőre lehet, hogy csak az agyam képzeli bele, de mintha teltebbek lennének az aromák. A szimpla víz teljesen jó ízű, szóval a rendszer átment az elsődleges kóstolási teszten, marad.

A vízkő mennyiségét illetőleg pedig majd a vízforraló fog „árulkodni”, ha nem vízkövesedik, akkor az sem csalás és ámítás.

Egy hónapra elegendő a gyárilag csomagolt patron, de már találtam Amazonon lelőhelyet, ahonnan ~900 Ft-os áron fog érkezni egy éves adag, amivel bőven a korábban kifizetett ásványvíz költség alatt leszünk.

 

Kategóriák
Blog

Pomodoro és a fókuszálás

Frissítés: a mai nap jött Daniel H. Pink Pinkcast adásának új epizódja, amiben pont ezt a tippet javasolja! Egy adott idő után egy „zavaró” tényezőt, mely alkalmat ad arra, hogy felülvizsgáld: azt csinálom, aminek eredetileg nekiálltam?

Az elmúlt hétvégén, szombaton vettük fel az Agyvihar podkeszt 56-ik adását. Ebben volt egy téma, ami a fókuszról, a fókuszálásról szól (az adást holnaptól tudod majd meghallgatni).

Ebben a bejegyzésben egy produktivitási technikáról írok, melyet bár már próbáltam korábban, ma jött egy felismerés, ami megváltoztathatja a hozzáállásomat a módszerhez.

A probléma

Bevallom, mindig is problémáim voltak a fókuszálással, akár rövid távon nézem (éppen azzal foglalkozni ami előttem van), akár hosszú távon nézem (stratégia tudatos követése, célok megvalósítása). Ami azért egyre inkább ciki, mert egyrészt valamilyen szinten a munkámhoz elengedhetetlen, másrészt a saját vágyaim, céljaim elérésében jelentősen hátráltat.

A fókuszálás hiányából adódik, hogy sok minden érdekel, sok mindenben szeretek tájékozott lenni. Barokkos, illetve bocsánat, reneszánszos (sic!) túlzással élve, afféle polihisztorság – szerényebb változata – felé kacsintgattam mindig is. Ez bizony hátrányt jelenthet: egyre inkább azt láttam/látom, hogy azok érnek el sikereket, azok jutnak előre az életben, akik egy adott területre koncentrálnak, egy adott téma szakértői. Van is egy szép magyar mondásunk, amit én erre vonatkoztatok: egy fenékkel több lovat megülni nem lehet.

Ma már akad valamiféle magyarázat erre a jelenségre, szép nevet is kapott: multipotenciális, ami valahol enyhe túlzással a fent említett polihisztorság mai megfelelője. Ebben a TED videóban nagyon jól elmeséli a jelenséget Emilie Wapnick (van hozzá magyar felirat) és az oldalán is találsz információkat.

Azért a diagnózis felállításához még pár cikket jó lenne átolvasnom 🙂

A pomodoro technika

Pomodoro technikaSokak számára ismerős az egyik legalapvetőbb produktivitási technika, melyet még a 80-as években Francesco Cirillo talált ki. A módszernek rengeteg kedvelője és talán  ugyanennyi ellenzője is van.

Röviden a lényege: meghatározott időtartamú koncentrálás után szintén meghatározott idejű pihenés jön, majd indul elölről. A módszer ajánlásában 25 perc koncentrálás, 5 perc szünet szerepel megismételve maximum négyszer egymás után, majd a négy ciklus után egy hosszabb, 20 perces szünet után indulhat az egész elölről.

Sokan pont emiatt a behatárolt időkeret miatt ellenzik a módszert, hiszen teremthet egyfajta stresszt is a szünet eljövetele (még nem vagyok készen, jujj!), ugyanakkor motiválhat is (gyorsan, fókuszáltan dolgozok, és jön a szünet, ahol bármit lehet, csak addig kell kibírni!).

Szerencsére ez egy dinamikus módszer, mindenki kitapasztalhatja magának az ideális időtartamokat. Nekem az 5 perc szünet soknak tűnt és egy ideig a 27/3 felosztással kísérleteztem, több-kevesebb sikerrel.

A felismerés

A közeljövőben egy másik posztban fogok majd írni arról, milyen nagy projektben vagyunk most benne.

Ennek kapcsán leültem a Google elé, hogy utána nézek egy témának. Persze nyitva volt a Twitter is, kértem és kaptam is tanácsokat. Egyik Google találat a másik után vitt el különböző oldalakra, újabb és újabb kérdéseket, témákat felvetve. A lényeg röviden: közel 2 órányi böngészés, kutatás után megvettem egy terméket, melyet eredetileg nem is akartam és csak érintőlegesen kapcsolódik a kutakodásomhoz.

BWT PenguinAz órára pillantva elgondolkoztam: nagyjából fél órát akartam a témával foglalkozni, lett belőle 2 óra. Van más fontos feladatom, mégis mi a fene történt, hogyan jutottam el egy keresésből egy (elsőre feleslegesnek tűnő) megrendelésig?!

Csakis a fókuszálás, az akaraterő hiánya, a terv szerinti haladás mellőzése lehet az ok. Egy átlag halandót, nagyon könnyű eltéríteni az útról, az esetek nagy részében teljesen védtelenek vagyunk – működik a marketing gépezet a weben. A flow élménye kialakul és észrevétlenül fűzöd egymásba a kereséseket, weboldalak látogatását az információk beszerzését – majd az egész átcsap céltalan böngészésbe, időpazarlásba.

Node! Ha már önmagamat megfigyelve rájöttem – ismét -, hogy itt bizony komoly bibi van, ami ellen most már jó lenne tenni valamit, akkor hát rajta, tegyünk is valamit!

Inverz pomodoro

Azon gondolkoztam, hogy milyen módszer segíthetett volna abban, hogy kizökkentsen ebből a flow élményből, ebből az önfeledt és céltalan böngészéscunamiból? (de szép szó…)

Beugrott, hogy ha megfelelő időközönként lenne egy figyelemelterelő esemény, akkor az segített volna.

Hoppá, mire gondolsz Robi? Egy „inverz” pomodoro? Igen, ez jó lehet!

Mit értek inverz alatt? A pomodoro technika azt a célt szolgálja, hogy a koncentrálni tudj egy feladatra az időd nagyobbik felében, majd a szünetek alatt minden egyéb pihentető dolgot művelj. De mi van, ha ezt megfordítom és arra is használom, hogy minden egyes pomodoro (így hívják az aktív időszakot, ez a 25 perc eredetileg) után megvizsgálom, hogy azt csinálom-e még, amiért odaültem a gép elé?

Persze nem találtam fel a spanyol viaszt, ez inkább csak egy saját felismerés, egy újrakeretezése a pomodoro technikának, egyfajta másféle szemlélet, ami arra késztet: építsem be a rutinomba a használatát.

(10+2)*5

A Back 2 Work podcast egyik hostja Merlin Mann dokumentálta le még 2005-ben a pomodoro egy módosított változatát, amelyet ő pont olyan igazi halogatóknak és fókusz elvesztőknek ajánl, mint én.

A lényeg: 10 perc fókuszált, koncentrált munka, majd 2 perc szünet. Mindez ötször megismételve, így kijön egy óra. Arra nem találtam utalást, hogy mi lesz a hosszú szünettel, de mivel ez sincs kőbe vésve – csak ajánlás -, talán mindegy is. Én 10 percre állítottam be.

Mi kell a módszerhez?

  • egy időzítő (mint például a pomodoro technika névadója egy paradicsom formájú konyhai időzítő)
  • egy szűkitett teendő/feladat lista olyan feladatokkal, melyeken dolgoznod kell (nem feltétlenül 10 perc alatt elvégezhető)
  • egy óra idő
  • a notórikus halogató segge, amire ráülhet 🙂 (próbáltam műfordítani a „your sorry, procrastinating ass” megjelölést)

Ami fontos:

  • nem muszáj befejezned egy feladatot egy pomodoro blokk (jelen esetben 10 perc) alatt
  • ha hamarabb végeznél az adott 10 percre szánt feladattal, „vedd ki” azonnal a 2 perces szüneted
  • a szüneteket NEM HAGYHATOD KI! Soha. Tilos! Ilyenkor tudsz szörfölni eszetlenül, Twitterezni, Facebookozni, kinek mi.

És ennyi. Állj neki, csináld!

Mik az eredmények?

Ez a bejegyzés 6 blokkból áll. Ezt az utolsó blokkot a hatodik (10+2) pomodoromban írom, ami talán lassúnak tűnhet 881 szó leírása után, de ebbe az időbe beletartozik egy kis „kutatás” is a linkek után, pár információ pontosítása is – szóval nem a nettó írási idő ennyi.

Most hirtelen ebben segített ez a technika, de már fejben össze is állt, hogy az OmniFocusból éppen melyik listát fogom elővenni és szépen ilyen blokkokban végighaladok rajta.

Ez persze már egy kis stresszt is tesz rám, mert a következő gondolatom az: nincsenek rendben a GTD rendszer szerinti „következő lépés” listáim, magyarul előbb azt gondolom, a szombatról elhalogatott heti áttekintést kell megcsinálnom.

Az írás közben egyébként azt vettem észre, hogy kialakult egy egészséges verseny magammal: vajon be tudok fejezni egy blokkot 10 perc alatt? Volt, amit hamarabb sikerült, ilyenkor visszamentem pár helyesírási hibát kijavítani korábbi blokkokban (biztos maradt még benne, köszi, ha szólsz! 🙂 )

A cikk megírása közben sikerült betartanom, hogy a szünetekben felálltam a géptől – ebben segített Ruby is, aki kikéretőzött ugatni épp az egyik pomodoro lejáratakor -, illetve a még meglévő Twitter fiókomra is csak a szünetben néztem rá. És lássatok csodát: nem történt semmi világrengető abban a 10 percben, míg az írásra fókuszáltam!

Ami vicces, hogy már-már azt érzem, hogy egyfajta (ugyan mesterséges, de) flow állapotba kerültem ezekben a 10 percekben: haladtam az írással, pörögtek a gondolatok, gyűltek a szavak. Jó lesz ez, menni fog!

Apropó szünet: bár jelez hanggal az alkalmazás, amit használok időzítőként, de a háttérben  – nálam szinte állandó jelleggel – szóló zene elnyomja. Ezért szünet kezdetekor szóltam Sirinek, hogy állítson be egy 2 perces időzítőt aki ezt szó nélkül teljesítette. Imádom!

Be is fejezem, van még 2 percem a 10 perces blokkból, a szünet előtt elkezdem az utolsó átolvasást és hibajavítást, majd publikálok is.

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E08

Az új(abb) olvasóim talán nem tudják, de @attilagyongyosi remixertársam abban az értelemben, hogy két George Smoog „maxin” is együtt szerepelünk (Blackstar és Life), csak ott még Attila úr korábbi aliasaival szerepel. Házi feladat: a ma hozott zenéje alapján találjátok ki, melyik remix tartozik hozzá a két említett albumról 🙂

@attilagyongyosi:

Az internet beköszöntével és elterjedésével eljutott az emberiség arra a szintre, hogy másodpercenként annyi adatot termel, mint még eddig soha.
Ez az átlagember számára abban manifesztálódik, hogy borzalmas mennyiségű információt kap az arcába.
Saját felelősségünk leszűrni ezeket és csak azokra koncentrálni, amelyek tényleges értéket hordoznak, legyen szó hírekről, blogbejegyzésekről, mozifilmekről vagy akár, a mi esetünkben, zenékről.

A rengeteg céltalan elektronikus zenei töltelék közül magasan emelkedik ki Marcello Pacheco, vagyis ECO, aki az amerikai trance újhullám éllovasa. Körülbelül tíz éve folyamatosan minőségi anyagokat ad ki magából és az egyik kedvenc producereim közé sorolhatom.

Kis hallgatás után pár hete eresztette útjára új szerzői albumát, a Wolves-t, ami üde színfoltot hivatott vinni a tucatzenék szürke pöcegödrébe, és ezt könyörtelenül sikerült is neki elérnie.
Amit ma hoztam nektek, az az első hivatalos videoklip a lemezről, ami a ‘Darkness In The Light’ című dalhoz készült.

Maga a nóta nem a legerősebb darab az albumról, de az üzenet, amit hordoz mindenképp megfontolandó; ezért választottam.
A klip 3 lazán összefüggő emberi sorsot vázol és arra hívja fel a figyelmünket, hogy minden ember, akivel találkozunk küzd valamivel és megvannak a maga problémái. Sose a felszínt nézzük.

Az év egyik legjobb klipje számomra.

YouTube link

Egy olyan zenét hozott most zorius, aminek bevezetőjéről nekem elsőre bevillant a 70-es évek végének szinti őrülete, mikor mindenféle – akkoriban – űrzajnak titulált „zenét” adtak ki még akár olyan zenekarok is, akiknek nem kellett volna. Emlékezzünk csak a Queen – Flash Gordon albumára, ami csúnya bukás volt. Persze Xiao Long Bao produkciója igazi remekmű, külön tetszik az elektronikus dob (TR-909) és az akusztikus cinek keverése.

zorius: XLB, azaz, Xiao Long Bao, ami egy kínai étel, egy gőzölt, töltött batyu. Nem tudom, mivel töltötték azt, amit az alkotó fogyasztott, de én is kérek belőle. Ugyanis az általa megihletett elmeháborodott ámokfutás erősen pszichedelikus élményre vall.

Igazából maga a nóta nem éppen különleges, a kezdeti dob-hat-clap téma nem sejteti a későbbi elborulást. A fő téma, a bugyborékoló-vízalatti hatású szintetizátor hang itt a lényeg. A háttér alapok nincsenek is kifejezetten kidolgozva, olyan az egész, mint egy elnagyolt vázlat, ami hirtelen felindulásból született egy ilyen ihletett pillanatban. De lehet, hogy részletesen kibontva, már hiteltelen lett volna az egész, ez úgyis egyszer üt igazán nagyot, első hallgatásra.
Ahogy a bevezető után, 2 perc körül elhalkul a dob, és átadja a terepet a fortyogó szintinek, olyan feszültség épül fel, hogy konkrétan ez az év (legalábbis legpszichedelikusabb) egyperces dropja. Már csak emiatt is megéri időt szentelni rá.
Az illető amúgy Ben Ufo és Pangaea mellett a Hessle Audio nevű UK bass-techno labelt viszi, de ez a nóta inkább a saját egyéni stílusára jellemző, nem reprezentatív az említett kiadó és az angol underground zene szempontjából. Azért egy hallgatást talán megér, de azt viszont nagyon.

És akkor az én muzsikám a hétre.

Talán már írtam korábban, hogy vannak dalok, melyek megmagyarázhatatlan oknál fogva tetszenek. Ugyanígy ennek a fordítottja is igaz.
A mai fogást Martin Iveson szállítja, aki az Atjazz alias mögött áll, sőt egy egész kiadót igazgat Atjazz Record Company néven. Deep house, nu Jazz, house, hip-hop zenékben mozog, de jelentős ismertséget a videojátékipar hozott neki, hiszen olyan játékok zenéiben működött közre, mint például a Tombraider.
Remixerként sem utolsó, olyan neveknek készített és készít a mai napig remixeket, mint Jazzanova, Bob Sinclar.

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E07

Több szempontból is különleges a Heti Zene mostani epizódja. @longhand jóvoltából egy frissen Nobel-díjjal elismert művész következik

@longhand: A múltkori négyakkordos dal után, ideje ajánlani egy háromakkordost.

A ’90-es évek elején ismertem és szerettem meg ezt a dalt a U2 előadásában, később Jimi Hendrixen át végül lassan eljutottam Bob Dylanig, az eredeti szerzőig.

YouTube link

Még a Heti Zene S03 indulásakor @andan81 előállt egy ötlettel, aminek ma teret is adok. Nevezetesen, hogy az ajánló is bemutatkozik. Íme tehát Bonta Viktor, alias Andan bemutatkozása és eheti ajánlása

AndanAndan

1981.06.25-én születtem Mezőkövesden. Jelenleg Tiszalúcon élek. Mindig érdekelt a zene, már 3 évesen hallgattam a szüleim bakelitlemezjátszóján a lemezeket. Gyerekként megtetszett az elektronikus zene; Kraftwerket szerettem leginkább hallgatni. Később gyűjtögettem a kazettákat, megfogott nagyon az acid a house, és a techno zene. 1995-től barátokkal szerveztünk kisebb bulikat, ahol már zenéltem. Többre vágytam, nagyon érdekelt a Dj szakma, szerettem volna tovább fejlődni, ezért elkezdtem partykra járni, ahol megfigyeltem a Dj-ket munka közben. Nagy hatással volt rám Sven Väth, The Advent, Chris Liebing, Dj Zsíros, és Budai. Lemezlovas pályafutásom 2000 elején indult. Kisebb klubokban, házibulikon játszottam, főleg techno-t, és tech-house-t.

2007-ben felhagytam a nyilvános fellépésekkel. A zene iránti szenvedélyem továbbra is fennmaradt, nyomon követtem a kiadók által megjelentetett zenéket.

2011-ben mixek rögzítéséhez megfelelő felszerelést szereztem be, otthonomban készítettem mixeket a Mixcloud oldalra.

Bedroom Dj-ként a mixek készítése egyfajta önkifejezés volt számomra. Mindig a techno világában éreztem otthon magam. A techno-n belül is az analóg húzósabb, fémesebb hangzást kedvelem.

2015-ben találkoztam B-Vendel kollégával, aki többször meghívott rádióműsorába. 2016 februárjában megalakult a Techno Force formáció, melynek jelenleg tagja vagyok.

Ebben a csapatban nagyon jól érzem magam, hiszen azt a zenét képviseljük mindannyian, amit mindig is szerettem. Ugyanakkor a techno zenén belül saját stílusomat képviselhetem.

@andan81: Most egy kicsit lágyabb hangzású, mondhatni house-osabb techno-t hoztam nektek. (No azért annyira nem puha a muzsika) 2000 and One track-jeit mindig szívesen játszom, hihetetlen jó bassline-okat, loopokat és drumokat használ a holland producer.

A Kawasaki egy 2015-ös darab, bár a house loop-ok engem a ’90-es évek house zenéire emlékeztetnek. Erre jön a lüktető dob, és csörömpölő cin. Eme remek zene a táncparketten mindig megállja a helyét. De ha csak otthon hallgatod tuti elkezdesz bólogatni, mint ahogy most én is teszem, miközben az ajánlót írom nektek 🙂

YouTube link

Fogd a telefonod, tedd rá zorius eheti zenéjét és ha mersz, menj ki sétálni a sötétben!

zorius: Amikor stro-B felkért a Heti Zenére, tettem egy fogadalmat: no MODERNLOVE, especially no Demdike Stare. Ez részben könnyűnek tűnt, mert a Modern Love, mint a legtöbb magára valamit is adó (valóban) underground label, nincs fent a Spotify-on, és a Heti Zene (egyébként nagyon helyesen és praktikusan) Spotify központú. Másrészt nagyon nehéz volt megállni, mert nekem ők az igazi, örök kedvenceim, inspirációim. Úgyhogy most ezt a fogadalmat szépen megszegem, mert olyan kedvem van 😉

Egy remix véletlenül felkerült valahogy a Spotify-ra: Boddika Nonplus Records label-énél jelent meg, egy eredetileg jungle-d’n’b nóta átdolgozása (finoman fejeztem ki magam). Ezzel folytatjuk kalandos utazásunkat a nem hétköznapi stílusok világába, ugyanis az eredmény egy drone zene lett. Ez megint csak olyan, az abstracthoz hasonlóan, hogy épeszű ember magától nem hallgat ilyet: nálam is évekig pihent porosodva, mígnem, miután ezernyi más zenét meguntam, rávettem magam, és azóta véglegesen rabul ejtett. A drone, egy minimalista, erősen ismétlődő, zajos, kissé indusztriális zene, kísérteties vokálokkal.
A Demdike Stare duó kiemelkedő mestere ennek, és ez bár csak egy véletlenül bekerült nóta, azért jól fémjelezi zenéjüket, nem csak kényszerűségből mondom.
Túladagolt zengetők, és a címadó vokál szöveg a kezdő motívum, talán ez az egyetlen, ami az eredetiből, megmaradt, zeneileg teljesen más. 1 perc erősödő káosz után teljes csend, majd egy sejtelmes analóg elfojtott basszus elkezdi a fő témát. Ez egészül ki a már Autechre-nél is hallott katedrál zengetővel megtámogatott percussion-el, és egy szintén analóg, szélszerű zajjal, aminek az intenzitása, frekvenciája végig változik, erősödik, mint egy vihar. A basszuson finoman tekeredik a cutoff, hogy ne legyen unalmas, és ez is fokozza a hangulatot (a hangja gyönyörű, valószínűleg egy Roland SH-09, amit épp lenyúlt tőle Andy Stott, de nem meri visszaadni, mert rendetlenkedik a masina 😉 Majd jön az említett ‘haunted’, kísérteties vokál hang, egyik fő védjegyük. A szám második felében eluralkodik az indusztriális zaj.
Nagyjából ezzel a nóta tartalmilag ki is merült, ezek változnak, erősödnek, kombinálódnak a szám végéig, ahol aztán jön a megnyugvás.
Nem egy vidám dal, de hallható, hogy milyen mesterien lehet szinte zenei hangok nélkül, zajokkal is érzéseket kifejezni.

YouTube link

És akkor jöjjön az én ehetim.

A mai napig a kilencvenes évek bulihimnusza a csengőhangom, amiről még a Heti Zene elődjének tekinthető 30 napos dal kihívásban írtam. Egy másik ilyen bulihimnusz számomra az Energy 52 – Café del Mar című dala, mely kicsit – nagyképűen – a védjegyemmé is vált: nem volt olyan buli, amikor ne játszottam volna le. Az eredeti dal 1993-ban jelent meg, de igazán nagy karriert az 1997-es Three’n’One remixe futott be, ez vált igazi bulihimnusszá.

Több körös remix megjelenésen van már túl a dal az eltelt 23 évben (te jó ég, még leírni is szörnyű!), de nemrég újabb remixek jelentek meg. Az egész album érdekes, erről hoztam ma egy dalt.

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E06

A hétre @longhand ismét egy gitáros zenét hozott.

@longhand: Ilyen az amikor jazz zenészek játszák a popzenében talán leggyakrabban előforduló akkordmenetet a C-dúr skáláról. Szeretnivaló, lenyugtató zene.


YouTube link

Amit ma zorius hozott, egyből landolt is a „mix candidate” listámban. Nevetni fogsz, de ez a rövid decay-es (elcsípett) clap (taps) engem egyből megvesz kilóra. A szaxofonos téma nekem annyira nem jön be, de erről talán a Wham és a Careless whisper tehet 🙂

zorius: Mielőtt folytatjuk a kalandjainkat az izgalmas, nem hétköznapi stílusok világába, hadd kínáljak egy kis lágy, könnyű desszertet, a múlt heti Autechre után, ami könnyen megfeküdte a felkészületlen halandók gyomrát.
DeWalta nevű, (természetesen) Berlinben regnáló úr és Mike Shannon hozta össze ezt a kellemes nótát. Nem tudom, ki mennyi részt vállalt benne; DeWaltáról annyit tudok, hogy javarészt analóg szintiket, moduláris cuccokat használ, ami a hangzásban nagyon jól átjön: ez nem a plugin világ, az biztos. Ugyanakkor ő jazz zenével kezdte tanulmányait, tehát a szaxofon téma nyilvánvalóan az ő érdeme (szereti a fúvosokat, sokféle van a repertoárjában).
Nótái általában live jam-ként kezdik az életüket, majd az összegyűlt megfelelő mennyiségű zenei anyagot emészthető hosszúságúra vágja, véglegesíti. Nagyon nem elemezgetném ezt most, ez egy professzionális szintetizátor használó, és a zenét kiválóan értő alkotó munkája, mely kifejezetten táncparkettre termett, de azért nagyszerű zenehallgatási élményt nyújt más helyzetekben is.


YouTube link

Az én eheti ajánlásom és sztorim

Az Indexen kifejezetten gyűlölöm a Velvet rovatot, de annyira erőszakosan (bár az utóbbi években kicsit szelidült)  nyomul az arcomba a kontent, hogy néha elcsábulok és rákattintok. Így történt ez a mai napon is, amikor kivételesen egy értékes bejegyzést találtam, melynek kapcsán eljutottam a zenéhez, amit ajánlok.

A sztorit nem lövöm le, mert (tényleg) érdemes elolvasni a Velveten, egy fontos problémára hívja fel a figyelmet.

Massive Attack. Régi nagy kedvencem. Az 1998-ban alakult brit tip hop zenekar számos slágerrel ajándékozott meg már minket. Mindre jellemző egyfajta melankolikus hangulat, tökéletes, szinte a végletekig kidolgozott zenei alappal. Live With Me!


YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E05

A hétre @attilagyongyosi olyan zenét hozott, amire mikor rákerestem a YouTube-on, már ott figyelt rajta a felirat: WATCHED. Mondom mi?! És tényleg, korábban – valószínűleg egy automatán generált lejátszási listából – már hallottam. Fincsi muzsika, tényleg rabul ejt.

@attilagyongyosi: Az előző ajánlóhoz hasonlóan ismét csak egy 16 Bit Lolitas nótát hozok.

Na jó, nem teljesen, hiszen a holland duó Tim Digby-Bell énekessel kiegészülve a Cubicolor név alatt tevékenykedik.
Szeptember 16-án végre kikerült debütáló albumuk, a Brainsugar, amit már önmagában ajánlhatnék mert elképesztően jó lett.

A mágikus hetedik a lemezen, a Nights In Bloom viszont külön megér egy említést. Azok közé a zenék közé tartozik, ami lassan nő rá az emberre. Én először fel sem figyeltem rá, aztán meg azt vettem észre, hogy mindig ezt pörgetem. Megnyerő vokál és precíz motívumvezetés jellemzi, 5 perc környékén pedig elszabadul a perkusszió, amit verhetetlenül jól alakítottak ki.

Rabul ejt.

YouTube link

Belekerült zorius abba a szituációba, melybe én is sokszor az ajánlásaim során: már szépen gyűltek a jelöltek, de beütött egy új megjelenés, egy új találat és borult minden.

zorius: Absztrakt zenét kevés ember ül le hallgatni önszántából. De legalábbis kell valami erős belső vagy külső motiváció, hogy megtegye valaki. Pedig csak arról van szó, hogy nem a megszokott klisék szabályok szerint épül fel a zene, hanem bonyolultabb rendszer van a ritmus és dallamvilágban, tehát ez nem a „bárhol, bármikor meg tudnám hallgatni” kategória; ehhez türelem és nyugalom kell, másképp reménytelen.

Ebben a műfajban az Autechre az egyik legelismertebb, legrégebbi duó, valóban egyedi hangzással. Legfeljebb a label (Warp) társait lehetne mellé állítani, de még Aphex Twin is legfeljebb annyiban hasonlít hozzá, mint egy kutya egy macskához.

Az évtizedek alatt egyre nehezebben befogadható lett zenéjük, én (is) úgy féltávnál lemaradtam, elvesztettem a fonalat, még rám vár a megemésztése. Viszont az épp kijött új lemezük (elseq 1-5 ~ 4 óra ‘zene’) első része (elseq 1) tartalmaz egy nótát, ami meglepően jól lavírozik a komplexitás és az emészthetőség határmezsgyéjén, tehát ismerkedésnek épp megfelelő.

Nem túl bizalomkeltő kezdés után, még ijesztőbb lesz, ahogy több szinti és ritmusszekció belép, majd a dobok elindulása után kezd egyre jobban eszkalálódni a káosz (még azt is imitálják néhol, hogy akadozik, lefagy a hangkártya). Bár nyomokban egy basszusdallam fellelhető már, de így is nem kis erőfeszítés átverekedni magunkat az első 3 percen. Mikor már épp feladnánk, akkor megkapjuk a jutalmunk: 3 és fél percnél elhallgat minden, és megszólal a fő téma, megfogható dallammal, katedrális zengetővel megtámogatva, aránylag épkézláb dob ritmussal. A szám vége felé haladva változnak a dallam hangszínei: temérdek gyönyörű digitális szintetizátor hangjába öntik a művészek, ugyanakkor egyre fokozódik a hangulat, keményednek a hangok, lassan eltűnnek a dobok, és a végén elhallgat minden, csak az űr, meg a visszhang marad. És a legvégén, fricskaként, egy halk, rövid, igazi dallamocska zárja le véglegesen.

Aki megpróbálta befogadni az Autechre-t, de nem kér belőle, most már tudja, mit nem érdemes erőltetni. Akinek viszont megjött az étvágya, az nyugodtan kezdje el hallgatni az életművüket, lehetőleg időrendben.


YouTube link – konkrétan nincs

Az én ajánlásom a hétre.

Komoly kutatási terület, hogy az emberi agy mi alapján dönt úgy, hogy egy zene neki tetszik vagy se. Vannak elméletek, melyek szerint az ismerős, hasonló sémákra épülő dallamok például könnyebben „megtapadnak”, míg más dalok, bár szakmailag teljesen rendben vannak, nem lesznek népszerűek.

Persze innen jön a következő gondolat: csak a népszerű zene a „jó” zene? Vagy épp pont fordítva, a népszerű, könnyen, nagy tömegek által befogadható zene a „nem jó”, hiszen azon nem kell sem gondolkozni, sem pedig a befogadásához mondjuk úgy fejlettebb érzékekkel bírni.

Minden ilyen beszélgetés vége általában az szokott lenni, hogy stílusról és ízlésről felesleges vitatkozni.

Ezt a bevezetőt csak azért írtam, mert a mostani ajánlásom nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért tetszik. Egyszerűen csak tetszik. Persze ha mélyebbre ások, azért meg lehet találni azokat az elemeket, melyek egy egésszé összeállva kiváltják a tetszést.

Ilyen például a legendás, finom TR-808 mélydob, vagy a szakmai berkekben dub techno chords néven ismert hangszín, vagy a zengető (konyhanyelven visszhang) kifinomult használata, esetleg az ütemezés és a delayek reagge stílusra hajazó használata. És természetesen nem utolsó sorban a finom, lágy női hang, Zaki Ibrahim személyében.


YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E04

Vártam már ezt a pillanatot, mikor a Heti Zene harmadik évadjában tényleges bekapcsolódik @zencsaj és @longhand. Miért? Mert ők képviselik a diverzitást, az elektronikus zenei műfajok ellenpólusát. De még hogy!

@zencsaj: Mindig a konyhában van a legjobb buli

Szepesi Matyit még a Pesti Estes időszakomból ismertem. Az eltelt tizenévben mindkettőnknek teljesen másfele szaladt a szekér, végül mindketten a műveszeteknél kötöttünk ki – ő a Magashegyi mellett a már hatéves Konyha zenekar énekese, „a kalapos srác”, akit számos random tripről is ismerhettek. Nos, az új album korántsem random, ellenben óriás trip. A Konyha pedig bulizenekarból szintet lépett. Versek és dallamok állnak össze, mint a fura hozzávalókból a legfinomabb süti, amit kóstoltál. Kicsit laza, kicsit költői, kicsit jazzes, de mindig csak annyira, amit a stílus megenged. Magyar zenekarhoz nem is tudnám hasonlítani, gyerekek, ez érettebb szint. Mint ahogy a klip is megér egy-két-sok misét. Elég annyi, hogy a Nero-rajongó @ddq épp itt dúdolgatja mellettem? :))
A bandával közös meglepetéssel is készülünk az október huszonkettedikei lemezbemutató alkalmából, de addig is íme a csodaklip, a szakma és a rajongók által is elismeréssel fogadott új (Sári megszólal: „BAJ”), az Idő van elég.

Ui.: Ha olvastad az Éjszakai cirkusz, azért. Ha nem, akkor utána úgyis elolvasod.

Spotify link

A skandináv zene valamiért közel áll hozzá, igaz főként az elektronikus vonal. Persze azért, mert inkább azokat ismerem. Szerencsére @longhand most bővíti a repertoárt, nagyon finom muzsikát hozott. Mentettem is az egész albumot a lejátszási listámba!

@longhand: Lars Danielssont még valamelyik hazai jazz zenész ajánlotta, belehallgattam és rá is szoktam egyből, sokat hallgatom szezonális jelleggel, őszi-téli időszakban, most hogy végetért a nyár, előkerült újra.

A Liberetto II a kedvenc albumom, arról egy kellemes dal az Eilat.


YouTube link

Szoktunk olyat „játszani” zorius kollégával, hogy napi szinten küldünk egymásnak érdekes zenéket, főként techno, dub techno műfajban. Lassan viszont kezdem úgy érezni, már nem fogok tudni neki újat mutatni, több ezres lejátszási listái vannak és ami még durvább: az alkotók hátterét is ismeri! Két lábon járó techno biblia.

Erről jut eszembe, azt meséltem már, hogy még tini koromban volt egy pólóm, amin egy Texaco logo volt ratja, de TECHNO felirattal?! Sajnos nincs róla fotó a neten, de lehet, hogy megcsináltatom 🙂

zorius: Xhin, a szingapúri születésű és székhelyű, nem is producer, inkább „sound futurist” legkomolyabb munkáját ajánlom a héten, amellyel  debütált a híres berlini, Lucy vezette Stroboscopic Artefacts label-nél.

Sok más nótája között hezitáltam, de végül azért ezt választottam, mert ez kvintesszenciája életművének: egy dub techno gyökerű, lassabb, szuggesztív, hipnotikus és már-már pszichedelikus future techno. Mindez majd’ 11 percben, nem is ragozom tovább:

https://open.spotify.com/track/0YIk3J9CvlEy5kpu2z3qnf">https://open.spotify.com/track/0YIk3J9CvlEy5kpu2z3qnf

És akkor Szingapúrból vissza Európába, jöjjön az én találatom a hétre

Spotify kezd kiismerni és egyre jobban találja el az ízlésemet. Ezzel persze csak az a gond, hogy így nem kapok az arcomba a konfortzónámon kívül eső, új zenéket. De hát pont ezért van a Heti Zene, hogy az ajánlótársaim megtegyék ezt a kedvességet nekem 🙂

Pár hete került a könyvtáramba egy izlandi zenész (miért is ne?! 🙂 ) Ólafur Arnalds egy dalának remixe. Ólafur Arnaldsról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy BAFTA nyertes művészről van szó, aki remekül keveri a zongora és hegedű hangját dalaiban az elektronikus hangszerekkel, loopokkal. A For Now I Am Winter címet viselő dal 2013-ban készült a szintén izlandi énekes Arnór Dan közreműködésével.

Ezt a dalt remixelte 2014-ben Kiasmos nevű duó, melynek egyik tagja Janus Rasmussen, aki a Feröer-szigetekről származik és a rejkjaviki electro-pop banda Bloodgroup agyának tartanak, míg a másik – most figyelj – Ólafur Arnalds. Ismerős a név? 🙂 A Kiasmos koncepciója az, hogy Ólafur zongora és hegedű orientált zenéjét ötvözzék Janus durván komoly electronica stílusával. Szerintem sikerült!

A Heti Zene S03 szokásaimtól most eltérően ide teszek egy élő produkciót, melyben az eredeti dalt adják elő, nem a remix változatot: instant libabőr.

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista

Kategóriák
Heti Zene

Heti Zene S03E03

A hétre @attilagyongyosi egyik kedvenc duóm nótáját hozta, akiknek a Passing Lights című dala feltűnt még 2009-ben a Blue Monday címet viselő mixemben. Érdekesség: @attilagyongyosi „irgalmatlanul komázta” a mixet a kommentje alapján 🙂

@attilagyongyosi: Vannak dalok, amelyek többé válnak puszta rezgések tudatosan megalkotott egyvelegénél.
Vannak dalok, amelyek a nulladik másodperctől fogva kézen fognak és egy olyan hangulatos utazásra csábítanak, amit nem versz
ki egykönnyen a fejedből.
Vannak dalok, amelyek szivacsként szívják fel az emlékeid és mosolygós időutazásra hívnak minden alkalommal, amikor megnyomod a lejátszás gombot.

Premium Emo pontosan egy ilyen dal.

Ariaan Olieroock és Peter Kriek duója már több, mint tíz éve bizonyítja, hogy nem kell őket félteni, ha zeneszerzésről van szó.
A két hollandus deep house producert a legtöbben valószínűleg úgy ismerik, mint 16 Bit Lolitas vagy Cubicolor.
2014-ben némi hibernáció után visszarobbantak a köztudatba pár EP-vel, amelyek közül az egyik a három szerzeményt befoglaló Deep In My Soul EP volt.
A címadó dal rögtön slágerstátuszba emelkedett és kicsit elfordította a fejeket a másik két nótáról.

Pedig aki kicsit tovább megy és lepörgeti a Premium Emo-t, az garantálom, hogy úgy belé esik, mint szódás a lovát.
A deep house műfaj alfája és omegája, egy pofátlanul jól összerakott feelgood remekmű, ami átveszi az irányítást a lábad felett és heveny lötyögőrohamot okoz. A finoman egymásra rétegelt tapadós gitárszólamok, a holtbiztos ütemet diktáló dobok, az elegánsan egyszerű de fantasztikusan kikevert szintiszőnyegek és a magával ragadó sejtelmes vokálfoszlány mind olyan koherens egészet alkotnak, amit nem lehet tanítani.

A Premium Emo az, amit akármikor elő tudsz venni, bármilyen hangulatban, bárhol legyél is. Hű audio-társ az élet minden területén, lejátszástűrő, megunhatatlan gyönyör.

YouTube link

Mikor először hallgattam @andan81 által a hétre küldött zenét, vakartam a fejem rendesen…mondom ez valahonnan nagyon ismerős. Aztán elolvastam a kommentjét és egyből összeállt a kép: a Forget című dalra hasonlít nagyon, mely szinte minden tech house mixben előjött. És nem voltam ezzel én sem másképp a Sunday Sessions 14 – Freedom edition mixemben ott figyel 1 óra 33 percnél.

@andan81: Egy egészen frissnek számító zenét hoztam most nektek, a Hot Creations egyik tagjától.
Patrick Topping angol producer mindössze 27 éves, de karrierje hihetetlenül gyorsan ívelt felfelé. 2014-ben megjelenő „Forget” című zenéje a Beatport Tech House Chart első helyén landolt. Ekkor figyeltem fel rá én is.
Azóta készített közös zenét Green Velvet-el, és remixet készített Steve Lawlernek.
A „Taking Libz” egy olyan Tech House muzsika, ami simán belefér nálam egy techno szettbe. Jól jellemzi Topping stílusát: feszes ütemek, melyek alá erőteljes, mély basszus párosul.
Remélem nektek is tetszik 🙂

YouTube link

Na, @ddq a hétre igazi „producer pornt” hozott, bevallom nem is a küldött zenére, hanem a három „hogyan dolgoznak?” videora koncentráltam. Bírom az ilyeneket, mert lehet tőlük ellesni 1-2 tippet, trükköt. A dal meg úgy jó, ahogy van. Period.

@ddq: Folytatom a megkezdett utat és ahogy beígértem az eheti Noisia lesz.

Azoknak akiknek nem mond semmit a név: 3 holland csávo ipari darenbezt pakol keverve az Abletont az oldschol patchelős megoldásokkal. Itt van egy remek három részes összefoglaló arról, hogyan dolgoznak: elsőmásodik (Thijs a kedvencem a kis őrült tudós arccával) a harmadik pedig Nik aki zenét alkot a miden irányból érkező káoszból.

Node a lényeg nem is ez, hanem, hogy szegénykeket is utolérte a digitális lépfene és a hivatalos album release előtt vki kedves gyökér leakelte az albumot, úgyhogy pánikszerű kapkodás keretében tolták ki mind az offline mind az online piacra.

És erről az albumról az első kedvenc a Mantra cimű track, ami olyan kis tipikus Noisia dal lett, a szolídan beúszó szőnyegekkel, a diszkréten megjelenő bassszusokkal, majd az 1 perc környékén előkerülő ütős szekcióval, amikor azt hinnéd már tudsz mindent. De akkor jön a kiállás és megkocogtatja a tarkódat, hogy „te figyelj, nem tudsz te semmit’ es 2. perc környékén megcsapkodja a kis buksidat, hogy nah, tessék szépen visszamenni X-elni a tinik közé.

Jövő hétre felkészül: The Upbeats

YouTube link

Nem ezt a stílust szoktam meg zorius kollégától és ő is okozott most nekem egy kis fejtörést: a fent említett két ismerős (mixeimben is szereplő) nótákkal ellentétben, nem bírok rájönni, hogy honnan ismerős az általa hozott klubsláger. Ha rájövök, megírom kommentben. Persze az is lehet, hogy Spotify ajánlója hozta már fel korábban, vagy pedig zorius valamelyik lejátszási listáján „kalózkodtam”, amikor belefuthattam…passz.

zorius: Kicsit megkésve, így nyár vége felé, egy könnyed, kellemes buli nótát hoztam.
Ez tökéletes példája annak, hogy nagyon egyszerűen is lehet egy kiváló hallgatni valót és egyben party-kelléket is előállítani, nem kell sok flinc-flanc, csilivili, csak őszintén és hitelesen kell csinálni.

A nóta hibásan szerepel a Spotify-on: ez nem 100%-ban sajátja, hanem egy Mall Grab nóta cover. Az eredeti is egy elég ütős oldskool klub-téma, de a Yaeji verzió odatesz rendesen. Egy vérbeli lo-fi techno-house, 120 bpm környékén. Az alapok a végletekig leegyszerűsödnek nála: 4/4 kick + hat, plusz egy lágy szintetizátor pad, néha egy kis perc variáció. De az eredeti férfi vokál kiegészül a nőivel, ami egyértelműen a dal gerince, anélkül az egész semmit sem érne. Érdekes, hogy a két vokál hangzása teljesen eltér egymástól, mégis természetesen hat együtt. Nyilván ezt művészetileg meg lehetne magyarázni, hogy a kettő nem egy térben és időben van jelen igazából, szándékosan szól máshogy stb.

A nóta felénél bejön egy szolíd basszus téma, és a hihat hosszabb ride-szerűségre vált, majd elkezd alakulni, változni a basszus, és viszi a groove-ot tovább, néhol acid-es hangzást víve a dalba.

Annyira hangulatos az egész, hogy aki nem volt még jó buliban, annak ez jó kiindulás lehet bemutatni egy pinceklub, vagy házibuli légkörét, akit meg ez nem fog meg, az ne is menjen egyáltalán bulizni.

A Youtube linket hivatalos klip formájában prezentálom hozzá: egyszerű, homemade videó jellege van, de persze a dal természete és a büdzsé sem kíván mást, viszont a bulis jelenetek így is tökéletesen megadják az alaphangulatot, illetve lehet, hogy pont a dal és a klip egyszerűsége miatt hiteles igazán az egész.

És akkor az én ajánlásom. Szólok előre: „kiborító” lesz!

Van pár előadó, dj, művész, akire nemes egyszerűséggel a szó teljesen átvitt és abszolút jó értelmében csak annyit szoktam mondani: „egy állat”. Elhagyta a számat már ez az elsőre pejoratívnak tűnő jelző Armand Van Helden kapcsán (gondoljunk csak a Necessary Evilre) vagy Sven Väth kapcsán.

Ebbe a sorba illik bele a chilei születésű Ricardo Villalobos, akinek életútján (sok más „edm” zenésszel együtt 🙁 ) azért estek csúnya foltok, de ez mit sem von le alkotásainak értékéből.

Mari Kvien Brunvoll – Everywhere you go című dalát remixelte és nem lacafacázott: 28 perces darabot alkotott 2013 decemberében az eredetileg 7 és fél perces nótából. Itt jegyzem meg, hogy az eredeti, beatboxot is tartalmazó dalt is el tudnám hallgatni órákon át, annyira szuggesztív. A remix pedig annak ellenére, hogy 28 perces, egyáltalán nem unalmas…fura, mintha egy hosszú mixet hallgatnál. Ráadásul tele van feszültséggel, melyet nagyon apránként bont csak ki Villalobos mester. Az a visszafogott decay-es clap, snare, a minimál closed hihat hangok…Hibátlan!

YouTube link

Heti Zene S03 Spotify lejátszási lista

Heti Zene S03 YouTube lejátszási lista