Toscanatrip

Toscanatrip

Ha már múltkor az igazi, eredeti parmezán hátteréről írtam, stílusos, ha ellátogatok talján földre és be is szerzek pár darabot első kézből, eredetiben.

Najó, ez így kicsit bulváros, nagynénémet jöttünk el meglátogatni a kicsit megtoldott hosszú hétvégén, március idusán.

Az utazás

Mivel a szombati napon még egy kongresszuson dolgoztam, késő délután indultunk el Toszkánába. Korábban csak egy – ajánlott – útvonal volt, Ausztrián keresztül, azonban mióta a szlovénok tartották magukat az államközi egyezményhez és a magyar féllel szemben megépítették a 2×2 sávos gyorsforgalmi utat a magyar határig, azóta Lendvánál átlépve, Muraszombat, Ljubjana, Treiszt (vagy most éppen Gorizia) érintésével gyorsabban és jobb autópályán lehet eljutni az olaszokhoz, így nekünk is a rokonainkhoz.

Első ránézésre a 15 Eurós szlovén matrica a maga 7 napjával drágábbnak tűnik az osztrák 8,8 Eurós társánál (mely 10 napos) és bizonyos körülmények között ez igaz is. Például a tipikusan 8 nap – 7 éjszaka turnusban nyaralóknak igazi kib***ás a szlovén matrica, mert kettőt kell belőle venni az “egyhetes” nyaralásra, és így máris nem versenyképes a 30 Eurós árával. Ha viszont 7 napnál rövidebb időszakra utazunk, akkor több ok miatt is megéri szlovénia felé haladni (mondjuk Budapest felől mindig szlovénia a nyerő):

  • kevesebb kilométer (nekem)
  • olcsóbb a benzin/gázolaj és minden benzinkúton azonos áron van, akár pálya, akár diszkont kút (így nincs is nagyon ilyen), ez egy szlovén állami szabály
  • gyorsabb
  • kevesebb sebességkorlátozás van, mint Ausztriában
  • jobb az autópálya minősége
  • az olasz szakasz (nekem) olcsóbb, ez hozza be az árát az osztrák matricával szemben

Munka után tehát elindultunk, összesen 1000km-t vezettem le, mindösszesen egyszer álltunk csak meg toalett miatt, egyszer pedig még a szlovén határon tankolni. Az út ilyenkor tavasszal nem túl zsúfolt, még a nagyvárosok körül sem volt forgalom, igaz szombati nap miatt a kamionok nagy része sem közlekedett.

Ajánlom amúgy a délutáni indulást, éjszakai vezetést, sokkal egyenletesebb, kiszámíthatóbb.

Ser22:45-re meg is érkeztünk, rövid beszélgetés és egy welcome drink után azonban nyomás aludni, mert másnap korán indultunk, igaz két irányba: édesanyám és nagynéném San Remoba a virágkarneválra (elmondás alapján hasonló, mint a Debreceni Virágkarnevál), mi pedig unokatesómmal és párjával Abetonéba síelni.

Abetone, ahol egyszer már elázott a pálya a szemem előtt…

Az úgy volt, hogy 2009-ben már egyszer tettünk egy próbálkozást arra, hogy Abetone sípályáit megízleljük. Szakadó hóesésben, a hókotró mögött tudtunk csak felmenni a pálya mellett található szállásunkhoz, este 10 óra fele oda is értünk, majd mire kezdtünk bepakolni az autóból, olyan 22:30 és 23:00 között, történt valami fura: a korábbi szakadó hó átváltott esőbe és egy brutális melegfront kíséretében (ez 2009.12.21-23. között volt, otthon ez extrém meleg Karácsonyban nyilvánult meg) a szemünk láttára olvadt el az összes hó a környéken, illetve lett inkább vízisíre emlékeztető a pálya. Nem sikerült tehát akkor síelnünk, de a mai nap végre eljutottam és kipróbálhattam a terepet.

Abetone panorámaKödSzerencsénk persze most sem volt, mert a brutális erősségű szél és a kb 2m látótávolság erősen megnehezített a síelést a pályákon, csak a lenti szakaszok voltak élvezhetőek, de ahhoz meg halálfélelemmel párosult fenti szakaszt is le kellett küzdeni. Amúgy most nem túlzok, két alkalommal el is estem, mert teljesen elvesztettem a tájékozódó képességemet, az erős szél miatt nem éreztem a saját “menetszelem”, míg a köd miatt pedig nem láttam a tereptárgyak mozgását. Azt éreztem, hogy egy helyben állok a pálya szélén, közben pedig csúsztam lefelé a lejtőn…ijesztő volt!

LiftA hó amúgy kifogástalan volt és a pályák is jól gondozottak, nem buckásak, kellően hosszú pályákkal és ami fontosabb, eloszlik rajtuk jól a tömeg.

Ebédidőben betértünk a Zeno nevű pálya tetején található “hüttébe”, ahol egy jót ebédeltünk. Majd kicsit itt is ragadtunk és később a távozás mellett döntöttünk, mert így nem volt élvezhető a síelés. Majd legközelebb.

VitellinoA kb. két órás út után itthon Giuseppe frankó vacsorát varázsolt kb 15 perc alatt, penne, házi készítésű raguval, parmezánnal, majd fiatal marhából két szelet vékony hús előbb olaj nélkül megsütve, majd a sütés vége fele kis olívaolajjal átitatva, hozzá saláta, paradicsom, vörösbor.

Hétfő, irány a bolt!

A vásárlói kosárBarillaA rokonlátogatáson túl nem elhanyagolható cél volt a minőségi alapanyagok beszerzése a konyhába. Cipőt a cipésztől, olasz kaját Olaszországból – tartja az ősi mondás.

Barilla 500g-os tésztákat kifejezetten ide jövök ki vásárolni, mivel 0,77€-ba kerül (akciósan ~0,55€), ami otthon eléri a közel 1,8€ (kedvezőbb áron 1,58€) árat. Vagy például az Aperol, melyből 1l kerül annyiba, mint otthon a 0,7l akciósan. Hasonló a helyzet a hozzávaló ragukkal, a parmezánnal és még sorolhatnám.

Vettem pár kifejezetten toszkán terméket is, mint pl. Chianti bort és Fiorentine sütit.

Most, hogy készítem ezt a bejegyzést, kicsit jobban utánanéztem hazai áraknak, igaz csak a neten tájékozódva. Azt kell mondjam, iszonyat lehúzás megy, ami valahol érthető: van egy komoly szállítási költség – nagy tételnél ez ugye oszlik -, illetve ki kell termelni a stadionok árát adó formájában. Vettem pontosan ilyen balzsamecetet, oké, akciósan 1,45€-ért, de az eredeti ára is 2,9€ volt. Itthon mennyi az ára? 4,15€…nem tudom, hogy én mennyiért adnám…

Újabb este újabb vacsi

Pasta Frutti di MareEzúttal tengeri herkentyűk uralták a menüt, előétel, első fogás és főfogás esetén is. A főfogással már éppen végeztem, mikor eszembe jutott: nem csináltam róla fotót. Így csak szóban: fritto misto.

WiFi hálózatok

A szomszédos házakban eléggé elterjedtek a WiFi hálózatok, így a mi hálózatunk folyamatosan problémákba ütközött. No, meg az internet kapcsolat sem volt a legjobb, így rászántam egy napot, hogy rendbe tegyem a dolgokat. Egész napos tesztelés, csatornaváltás, konfigurálás…a végeredmény nem lett sokkal jobb, a kifizetett 7Mbit/sec helyett volt, amikor csak 0.4Mbit/sec sebességgel csorgott az adat…

Pane pomodoroTermészetesen a mai kaja sem maradhat el, poénból mondtam Giuseppének, hogy ennék pane pomodorót, azaz paradicsomos kenyeret…mire kettőt fordultam, már készült is.

Utolsó nap, vásár és indulás

Mercato di Ponsacco Szerdai napon Ponsacco városában volt vásár, így ellátogattunk oda. Ezeknek a vásároknak mindig jó hangulata van, bár az elmúlt években az áruk minősége és változatossága kicsit romlott. Nem is vásároltam semmit, de csináltam pár fotót.Mercato di Ponsacco

A vásár után egy gyors ebéd, majd indulás haza.
Készítettünk pár szendvicset mortadellával. Mercato di PonsaccoA hazafele út simán ment, bár hétköznap lévén nagyobb forgalom volt, mint odafele. A visszafele úton másik irányt választottam, nem Goriziánál mentem át Szlovéniába, hanem Trieszt felől. Ljubjana környékén egyszer csak hirtelen besötétedett és iszonyat erős széllökések között haladtunk szolíd tempóban. Lenti körzetében találkoztunk úgy 8-10 darab hatalmas szarvassal, de mivel készültem rá, nem ért meglepetésként.