Prága, a tornyok városa

3. rész 

június 7, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A prágai zsidónegyed

Pünkösd hétfőn, pihenésünk harmadik napján a Pocket Guide prágai zsidónegyedet bemutató túráját választottuk elsőként. Az óratoronytól indulva, a Husz János szobortól északra található a prágai zsidónegyed.

Egy rövid sztori (aka comingout): igazából én sokat köszönhetek Husz Jánosnak! Elmondom. A történelem sosem volt az erősségem, érdekelt, de nem fogott meg. Talán az is probléma volt, hogy sosem volt olyan történelem tanárom, akinek sikerült volna megszerettetnie (értsd, nem magoltatja a történelmet, hanem meséli, magyarázza) velem a tantárgyat. Így hát az érettségire való felkészülésem sem volt éppen makulátlan, főleg, mert nekem a biológia és kémia mellé a történelem aztán abszolúte nem vágott a profilomba.

Az érettségin a kiegyezést húztam “A” tételnek, “B” tételnek pedig a huszitizmust. Voltak témakörök, melyekből csillagos ötösre feleltem volna (pl. a világháborúk, vagy a Sztálin korabeli Oroszország, német történelem is elég jól megmaradt), a kiegyezésre viszont nem igazán jutott energiám és figyelmem – szégyen, de szinte egy árva mukkot nem tudtam/tudok a magyar történelem ezen korszakából. Valamilyen csoda folytán (és mert érdekesnek találtam a husziták és kelyhesek történetét) a huszitizmust viszont perfekt módon elmondtam. Láttam a dilemmát az érettségi bizottság tagjain, hogy most akkor mi van?! Látszik, hogy tanult a gyerek, mert, hogy egy ilyen jelentéktelen “B” tételt ennyire jól tud, az nem véletlen. Átmentem.

A prágai zsidónegyed sokkal de, sokkal jobb állapotban van, mint a budapesti. Leginkább az Andrássy úthoz tudnám hasnolítani, leginkább azért, mert a nagyobbnál nagyobb (és drágább) márkák üzletei találhatóak itt meg. Louis Vuitton, Rolex, Hublot és még sorolhatnám. Temető, zsinagóga, zsidó piac, kóser shopok. A túra vége ismét a főtér volt, ahonnan átsétáltunk a következő túra elejére, ami a Régi és új Prága címet kapta. Ezt a túrát nagyon megbántuk, hosszú volt és nem volt benne sok látnivaló.

Annyiból jó volt, hogy míg elértünk a kezdőponthoz, az óvárosnak más részein mentünk át (ahol korábban nem vezetett túra) és közben sok szép házat láttunk. Sőt, még egy kárörvendő élményben is volt részünk: egy fehér 3-as coupé BMW-t (ami az egyik kedvenc instant get autóm) épp elvitt egy Pesten csak “lopóautóként” ismert jármű, mivel a Reprezentációs ház előtt szabálytalanul parkolt. Nem szaroztak kerékbilinccsel, elvitték. Ami a legviccesebb volt, hogy láttuk utána a tulajdonos döbbent és kétségbeesett arcát, mikor nem találta az autóját – kicsit meg is sajnáltam.

Vencel tér, eső, éttermi kaland

Az új Prágát bemutató túra végpontja a Vencel tér volt, ahová már nagyon fáradtan érkeztünk. Ez a tér annyira nem tetszett. Útközben elkapott minket az eső is, ahogyan ígérte az Accuweather alkalmazás, pontosan 1 órakor és 3 órakor volt egy-egy kisebb zuhé. Egy kávézóban átvészeltük az első zuhét, a másodikat pedig ebéd közben, ismét a Hotel U Prince étteremben.

De ne rohanjunk ennyire előre! Azt terveztük, hogy máshol fogunk ebédelni, más éttermet is kipróbálunk. Szinte 2 órán át kerestünk valami szimpatikus és megfizethető helyet, de nem igazán találtunk. Az egyik helyre bementünk, mivel az árak sem voltak vészesek és a “vendégfogó” srác jól beszélt angolul, eldumálgattunk vele. Bent az étteremben azonban már nem volt ilyen jó a hangulat. Kezdődött azzal, hogy Niki kért egy kólát, ami egy gépi szénsavmentes lötty volt. Aztán, mivel nem voltak képek az étlapon, csak nagyjából találgattuk, hogy mi micsoda lehet, az angol leírás alapján sem volt teljesen egyértelmű. A halálom az “xy módra” készített kaják: honnan kellene tudnom, hogy az milyen?

Segítséget kértünk a pincérnőtől – aki már koránt sem beszélt jól angolul -, hogy javasoljon valami ételt, ami szaftos. Gulyás. Érkezett a válasz. Magyarként Prágában hadd ne gulyást együnk…valami más? “Egy pillanat.” És ezzel a mondattal el is tűnt, majd senki nem jött helyette. Két-három perc múlva egy másik pincérnő próbálkozott, hogy felvegye a rendelést, akinek ugyanezt a kérdést feltettük, majd ő is az “egy pillanat” mondattal távozott, majd síri csend és hullaszag. Felszívtuk magunkat, mondtam Nikinek, hogy én megiszom a sörömet, neki ha nagyon nem megy, hagyja ott a kólát, aztán megyünk máshova enni. Néztek is nagyot, mikor a számlát kértem.

Így hát a tegnapi helyen kötöttünk ki, annak ellenére, hogy ott is értek meglepetések – de a kaja legalább finom volt. A döntésünk ismét jónak bizonyult, finom kajákat választottunk és a délutáni esőt is fedett helyen megúsztuk. A pincérnőnk egy igazi tapló volt, már meg sem lepődtünk rajta. A szomszéd asztaloknál sorra jöttek (akcentus alapján amerikaiak) a vendégek, akik “dry white wine please” felkiáltással fehér bort rendeltek, mi meg csak mosolyogtunk: sokba fog az nektek kerülni (és még rossz is).

Niki nem szereti a sört, ezért kért bort. Azonban azt nem értettük, hogy a környező asztaloknál miért kifejezetten francia fehér bort kérnek Prágában (!). Francia bort Franciaországban kell inni, ha már bor, akkor a helyit illene megkóstolni. Igaz, mi sem kértük kifejezetten, hogy helyi bor legyen, csak az árból gondoltunk arra, hogy francia volt.

Városnézés régi autókkal

Nem írtam még róla, hogy milyen hangulatos szolgáltatást nyújtanak Prágában. Az óvárosban is és a Kisoldalon is van lehetőség, régi, bőven oldtimer korú autókkal körbeautózni a várost.

Az 1920-as évek hangulatát idézik ezek az autók, nagyon jópofák.

Voltak Skodák, Fordok és egy számomra eddig ismeretlen márka Praga is.

Piac az óvárosban

A Mustek metróállomáshoz közel botlottunk bele egy kis piacba. Nagyon ízlésesen tálalva árultak gyümölcsöket, édességeket.

Felismerve a piaci igényt, “take away” gyümölcskosarakat is csináltak: megmosott vegyes összeállítás volt eperből, szederből, málnából, kis villával, hogy könnyű legyen fogyasztani.

Az árak sem voltak vészesek, itt is körülbelül a magyarországi árszint volt tapasztalható.

Prága feltűnően tiszta

Mindkettőnknek feltűnt, hogy Prága utcái feltűnően tiszták. Nem is nagyon értettük, mert szemetesek szempontjából azért nincs túlkínálat, de eldobált poharakat, zacskókat vagy cigicsikket nem igazán láttunk. Ugyanez jellemző a tömegközlekedésre is: a metro tiszta, nincs telegraffitizve, szemét is alig volt.

Aztán belebotlottunk az úriemberbe és a készülékébe: utcaporszívó! A szájában szigorúan ott lóg a cigi – vélhetően, ha a földre dobja egyből fel is szippantja -, az ő feladata az utcán található apróbb szemét felporszívózása. Na, ezért tiszták az utcák.

Ha valamit tisztán tartasz (igen, szélmalomharc egy darabig), akkor előbb-utóbb, mivel más is tisztának látja, tisztán fogja tartani. Azaz, a pozitív példamutatás pozitív cselekedetet fog hozni – ciki lesz eldobni egy tiszta utcán a szemetet. (Persze, ezt nem én találtam ki, úgy rémlik, van erről egy pszichológiai elmélet is.)

Végezetül

Prága egy jó példa arra, hogy saját szemünkkel is lássuk, ahogy egy hasonló múlttal és jelennel rendelkező poszt(kommunista)szocialista ország, ha jól használja ki az erőforrásait, hova juthat el. Az árak színvonala megyegyeztik a magyarországival, nagy meglepetés nem ért bennünket. A tömegközlekedés jobb és szervezettebb, mint Budapesten. A nyelv szörnyű, de hasonlóan Budapesthez, szerencsére sokan beszélnek angolul.

Az óváros gyönyörű és a sok sétálóutcának köszönhetően sokkal élvezetesebb, mint mondjuk Budapest belvárosa, amelyre (leszámítva a Váci utcát) inkább a tágas, forgalmas, zajos utak jellemzőek.

Itt jegyezném meg, hogy a cseheknek nagy mázlijuk volt a történelem során: a Habsburgok is Prágába helyezték székhelyüket egy darabig és a második világháborúban, a német megszállás alatt is szinte érintetlenül hagyták a német erők városaikat (persze, ez nézőpont kérdése, a zsidó lakosság itt szenvedte el a legnagyobb veszteségeit, 90%-uk meghalt a háború alatt). A világháború lezárásakor Prága volt az utolsó város, melyet megszállt a Vörös Hadsereg.

Ami számomra érdekes volt, hogy sokkal nagyobb söröző dominanciára számítottam – nem botlottunk úton útfélen szimpla sörözőkbe, igaz nem is kifejezetten erre állt rá a szemem.

A múzeumokat ez alkalommal kihagytuk, inkább a laza városnézésen volt a hangsúly. Mozgalmas és élményekkel teli négy napot töltöttünk el a cseh fővárosban, ahová mindenképpen érdemes visszatérni.

Köszönjük szüleimnek ezt a hasznos karácsonyi ajándékot!